Népbetegségek - Varga Gábor dr.

Varga Gábor dr. • www.gvmd.hu • 17/19
Generalizált szorongásról legalább fél éven át tartó állandó, kínzó nyugtalanság, félelem, aggódás,
ingerültség, alvászavar, gondolkodási nehezítettség, fokozott fáradékonyság esetén beszélünk.
A fentiek a tünethordozójuk életminőségét, életvezetését rontják, társas kapcsolatait beszűkítik.
Előfordulási gyakoriságuk az összlakosságban meghaladja a 10%-ot, nőkben kétszer olyan gyakori, mint
férfiakban. A tünetek más betegségformákkal (mint magasvérnyomás betegség, légzőszervi és gyomorbél
tünetek, idősült alvászavar stb.) összekapcsolódhatnak, sőt alapját képezhetik a
szenvedélybetegségeknek, gyógyszerfüggőségnek.
Vizsgálatokra ajánlottak köre: akinél vagy akinek a családjában halmozottan előfordulnak a fenti
tünetek.
Hangulatzavarok
A hangulati élet eltolódásait életünkben rövidebb időszakra vonatkozóan mindannyian megtapasztaltuk
jókedv vagy szomorúság formájában.
Depresszióról, mint betegségről akkor beszélünk, ha az eltolódás jelentős mértékű, huzamos időn át
fennáll, megváltozik a magatartás, a gondolkodás elnehezül (sötét, nyomott, szomorú, kedvetlen,
perspektíva nélkülivé válik), az érzelmek eltompulnak (nem tud örülni), csökken a szellemi-fizikai
teljesítmény, romlik az életminőség, beszűkülnek a társas kapcsolatok, alvás és egyéb vegetatív zavar
alakul ki. Az önpusztító gondolatok gyakoriak (megyénk e vonatkozásban hosszú időn át országosan a
statisztika élén járt).
A felhangoltság szinte tükörképe a depressziónak. Jellemző, hogy a betegség szintű hangulati
változáshoz nem kell külső ok, „magától” alakul ki.
A jelenlegi gyógykezelési lehetőségek mellett jelentősen megrövidíthető egy-egy fázis időtartama, azaz
eredményesen kezelhető megbetegedésről van szó.
Saját magunkon kevésbé vesszük észre a hangulati változásokat, környezetünk viszont észleli azt. Ezért
van különös jelentősége annak, hogy az együtt élő, dolgozó emberek, ha ilyet tapasztalnak, hívják fel a
tünetet mutató figyelmét arra, hogy forduljon szakemberhez. Az időben történő felismerés és kezelésbe
vétel nem csak a beteg és közvetlen környezete helyzetét könnyíti, hanem gazdasági jelentősége is
óriási, ugyanis a rokkantsághoz vezető úton a legelső okok közé tartozik ez a betegség.
A megbetegedés típusai
• disztimia
• depresszió
• mánia
• kevert forma
Veszélyeztettek köre: családban vérrokonok közötti előfordulás, felmenő ágon öngyilkosság.
Korai tünetek
Az egyénre jellemző magatartási, hangulati állapotban, munka- és beszédtempóban bekövetkező
indokolatlan megváltozottság, amely huzamosabb idő óta fennáll, amit az illető csak egyre nehezebben
tud leplezni. A korai szakban már jellemző az önértékelés megváltozottsága és az alvászavar.
Késői tünetek
Disztimia esetén a tünetek a depresszióban látottakhoz hasonlóak, de azoknál enyhébbek, viszont
huzamosabban (legalább 2 éve!) fennállnak, már a fiatal felnőttkorban kialakulnak és az életvezetésben
nehézséget okoznak.
Depresszió esetén a hangulat tartósan nyomott, az örömkészség és érdeklődés fokozatosan csökken,
majd elvész, a testi és szellemi energia elfogy, fáradékonyság, nehezített gondolkodás, alvászavar,