Népbetegségek - Varga Gábor dr.

Varga Gábor dr. • www.gvmd.hu • 1/19 

Népbetegségek 

I. Anyagcsere betegségek 

Dr. Borda Ferenc 

1. Cukorbetegség 

A cukorbetegség élethossziglan tartó, jelen tudásunk szerint nem gyógyítható betegség, amelyben a 

szervezet nem tudja a táplálékból nyert szőlőcukrot (glükózt) hasznosítható energiává alakítani. A glükóz 

szintjét és a sejtekbe való belépését az inzulin nevű hormon szabályozza, amely a gyomor mögött 

elhelyezkedő hasnyálmirigyben termelődik. 

Hazánkban az ismert cukorbetegek száma körülbelül félmillióra becsülhető, de legalább ennyien lehetnek 

azok, akik már diabéteszesek, csak nem tudnak róla. Valószínű, hogy szintén százezres nagyságrendű 

azon egyének száma is, akiknél a szénhidrát-anyagcsere olyan enyhébb zavara igazolható, amely még 

nem minősül cukorbetegségnek, de az eltérés a normál anyagcseréjűektől már nyilvánvaló. Ezt az 

állapotot nevezzük csökkent glükóz-toleranciának. 

A cukorbetegség főbb típusai 

1-es típus (inzulinfüggő): gyermek- vagy serdülőkorban lép fel. Ilyenkor a szervezetben kevés az inzulin, 

vagy teljesen hiányzik. 

2-es típus (egy ideig nem inzulinfüggő): felnőtt- vagy időskorban alakul ki. Az összes eset körülbelül 

90%-a ebbe a típusba tartozik. Jellemzője az, hogy a hasnyálmirigy termel inzulint, de a szervezet nem 

tudja azt felhasználni. 

Megemlítendő még a terhességi diabétesz, mely a terhesség idején alakul ki, vagy válik nyilvánvalóvá. A 

terhesség után rendszerint spontán megszűnik, de az érintett nők körében nagyobb a cukorbetegség 

későbbi kialakulásának kockázata. 

A cukorbetegség leggyakoribb tünetei 

Az 1-es típusban a tünetek csaknem mindig hirtelen (napok, hetek leforgása alatt) jelentkeznek. 

Ezek közé tartozik: 

• fokozódó szomjúságérzés 

• kifejezett éhségérzet 

• megnő a vizelet mennyisége 

• gyors súlycsökkenés 

• erős fáradtságérzés 

A 2-es típusban a tünetek általában alattomosan (évek-évtizedek alatt) fejlődnek ki. 

A főbb tünetek: 

• kifejezett szomjúságérzet 

• fokozott éhségérzés 

• gyakori vizeletürítés 

• fáradékonyság 

• ingerlékenység


• látásromlás 

• bőrviszketés 

• a sebek, gyulladásos folyamatok gyógyulása lelassul 

• a fertőzések gyakoribbá válnak 

• kéz-, lábbizsergés és zsibbadás 

• szexuális problémák 

A vércukor normál értéke 

Fontos tudnivaló, hogy a vércukor normál értéke éhgyomri állapotban 4,0 – 5,0 mmol/l körüli, de 

mindenképpen 6,0 mmol/l alatti. Ez azt jelenti, hogy „vércukra” mindenkinek van. Étkezések után a 

vércukorszint átmenetileg megemelkedik, de egészséges egyénben két órával az étkezés után 7,8 mmol/l 

alatt kell, hogy maradjon. 

Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l, vagy e feletti, az 

étkezések utáni két órás érték pedig 11,1 mmol/l, vagy ennél magasabb. 

A vizeletben normális körülmények között cukor nem mutatható ki, cukorbetegségben viszont 

megjelenhet. 

A cukorbetegség okai 

Az 1-es típusban a betegség okai pontosan nem ismertek még, de az alábbi tényezők szerepet 

játszhatnak a betegség kialakulásában 

• a családban 1-es típusú cukorbetegség előfordulása 

• vírusok támadhatják meg a hasnyálmirigyet 

• zavar lép fel a szervezet védekező rendszerében, mely elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő 

sejtjeit 

A 2-es típusban sem ismertek pontosan a betegség okai, de gyakrabban alakul ki olyan egyéneknél, akik 

• 40 év felettiek 

• családjukban már van cukorbeteg 

• súlyfeleslegük van 

• terhességük alatt átmenetileg cukorbetegség lépett fel 

• 4500 gramm feletti gyermeket szültek 

• súlyos betegségen vagy sérülésen estek át 

A cukorbetegség heveny szövődményei 

• hypoglykaemia (a vércukor 3,0 mmol/l alá történő csökkenése, mely a gyógyszeres kezelés 

mellékhatásaként jelentkezhet) 

• hyperglykaemias ketoacidosisos coma (a szervezet vegyhatása savas irányba tolódik el, magas 

vércukorszinttel jár együtt, az inzulinhiányos anyagcsere-kisiklás súlyos formája) 

A cukorbetegség késői szövődményei (főleg az 1-es típusban) 

• retinopathia (a szemfenéki erek károsodása) 

• nephropathia (a vese hajszálereinek károsodása) 

• neuropathia (az idegrostokat ellátó erek károsodása) 

A cukorbetegség nagyér-szövődményei (elsősorban a 2-es típusban jellemzők) 

• a szívkoszorúerek megbetegedése (következménye lehet szívinfarktus) 

• agyi érrendszeri betegségek (szélütést okozhat) 

• a perifériás erek betegsége (elsősorban az alsó végtag artériáinak szűkülete)


A diabéteszes láb jellemzői 

Cukorbetegeknél átlagosan negyvenszer gyakrabban kerül sor az alsóvégtag nem balesetre 

visszavezethető amputációjára, mint a hasonló korú, nem cukorbeteg lakosságnál. A „diabéteszes láb” 

kialakulásának fő oka a neuropathia, ami részben a vegetatív idegrendszer károsodását, részben az érzőés 

mozgatóidegek károsodását jelenti. Az elváltozásokat sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. 

Melyek a megelőzés eszközei? 

A rendszeres (félévente-évente), szakember által végzett lábvizsgálat mellett nagyon fontos a helyes 

lábhigiénia. Mire kell ügyelni? 

• a betegnek naponta meg kell vizsgálnia lábát, talpát 

• naponta kell lábat mosni langyos vízben szappannal, majd puha frottírtörölközővel – az ujjak 

között is – szárazra kell itatni 

• a körmöket egyenesre kell vágni, a száraz bőrre puhító krémet kell használni 

• a bőrkeményedéseket nedves horzsakővel kell eltávolítani 

• soha nem szabad mezítláb járni 

• kerülni kell a láb napoztatását és forró vizes palack vagy hőpárna használatát 

• puha pamutzoknit és kényelmes cipőt kell viselni 

• a gombás körmöket szakember bevonásával érdemes kezelni 

A diabéteszes fogágybetegség (ínysorvadás) 

Az ínysorvadás hosszan fennálló cukorbetegségben gyakori. Tartósan a normális közelében lévő 

vércukorszintekkel és gondos, rendszeres fogápolással sokat tehet a cukorbeteg fogai idő előtti 

elvesztésének megakadályozásáért. 

A hypoglykaemia (heveny vércukorszint csökkenés) leggyakoribb tünetei 

• gyengeség 

• ajakbizsergés 

• fejfájás 

• látászavar 

• éhségérzet 

• izzadás, verejtékezés 

• szapora szívműködés 

• remegés 

• zavartság 

• eszméletvesztés 

Mi a teendő hypoglykaemia esetén? 

A betegnek gyorsan felszívódó cukortartalmú folyadékot (pl. kóla, gyümölcslé, tej) illetve szőlőcukrot, 

majd lassabban felszívódó szénhidrátot kell fogyasztania (pl. keksz). A müzliszelet különösen jó, mert 

gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátot is tartalmaz. Súlyos esetben intravénás glükóz, vagy a 

vércukorszintet emelő glukagoninjekció bőr alá vagy izomba történő beadására kerülhet sor. A gyakori 

hypoglykaemia azt is jelezheti, hogy módosítani kell a gyógyszeres beállítást. Hypoglikaemiás epizód 

után nem szabad autót vezetni! 

A cukorbeteg a személyes iratai között mindig tartson magánál egy feljegyzést („diabéteszkártya”), 

amely feltünteti a kezelés részleteit és a sürgős esetben értesítendő személy(ek) telefonszámát. 

A cukorbetegség egyensúlyban tartásának lehetőségei 

Betegtájékoztató: a legalapvetőbb eszköze a diabétesz gondozásnak. Azt jelenti, hogy a cukorbeteg 

mindazt megtanulja, ami a diabétesz karbantartásához szükséges. 

Étrendi kezelés (diéta): csak az egészséges táplálkozásba illő élelmiszereket szabad fogyasztani, 

meghatározott napszakokban kell étkezni, és a napi táplálékot egyénre szabottan kell elosztani. A legtöbb 

2-es típusú cukorbeteg számára a legfőbb étkezési szempont kell legyen az elfogyasztott étel alacsony


energiatartalma, hiszen csak energiaszegény étrend segítségével szabadulhatnak meg súlyfeleslegüktől, 

vagy tarthatják meg kívánatos testsúlyukat. A cukorbeteg szinte mindent fogyaszthat cukron, zsíron és 

alkoholon kívül. 

Fizikai aktivitás (tréning): fontos a rendszeresség! Hetente legalább háromszor, minimum 30 perc 

mozgás szükséges. Leginkább az intenzív gyaloglás ajánlott. 

Gyógyszeres kezelés: az 1-es típusú diabéteszben az életben maradáshoz naponta inzulin adására van 

szükség. A 2-es típusú cukorbetegségben a különböző hatásmechanizmusú tabletták széles választéka áll 

rendelkezésre, de egy idő után a normálishoz közelítő vércukorszint eléréséhez az inzulin már nem 

nélkülözhető. Az inzulin lehetővé teszi, hogy a cukor a vérből az izom- vagy a zsírsejtekbe bejuthasson. 

Anyagcsere önellenőrzés: ez a vércukor – beteg által történő – rendszeres mérését, valamint a 

vizeletben megjelenő cukor és aceton kimutatását jelenti. 

Megelőzhető-e a cukorbetegség? 

Az 1-es típusú diabétesz megelőzése ma még megoldatlan. 

A 2-es típusú cukorbetegségre való hajlam öröklődhet, de diabétesz csak a káros külső tényezők 

(energiadús táplálkozás, mozgásszegény életmód, dohányzás, alkoholfogyasztás) hatására alakul ki. 

Mit tehetünk a cukorbetegség kialakulása ellen? 

• Az első és legfontosabb az elhízás megelőzése. Ez már csecsemő- és kisgyermekkorban meg kell, 

hogy kezdődjék, sőt, ha igazán korán akarjuk kezdeni, akkor a magzati élet optimális feltételeit is 

biztosítani kell. 

• A második lépés az anyatejes táplálás. 

• A következő nagyon fontos dolog a gyermek mozgásban gazdag, egészséges életmódra nevelése 

és egészséges táplálása. A későbbi életidőszakban, az esetleges elhízást követően alkalmazott 

testtömeg-korrekció és életmódváltoztatás szükséges. 

• Utolsó lehetőség az elhízással társult, frissen felfedezett cukorbetegség esetén az azonnal 

megkezdett fogyókúra. 

Fontos tudnivaló, hogy a cukorbetegek az előírt, rendszeres orvosi ellenőrzések mellett vegyék fel a 

kapcsolatot a legközelebbi diabétesz egyesülettel, illetve klubbal. 

Dr. Nagy András 

2. Kóros vérzsírok 

Kockázati tényezők 

A szívkoszorúér-betegséget előidéző betegségeket és állapotokat kockázati tényezőknek hívjuk. Ezeknek 

a tényezőknek az összessége határozza meg, hogy milyen esélyünk van arra, hogy koszorúérbetegek 

legyünk. A koszorúér-betegség angina vagy súlyos esetben szívinfarktus képében jelentkezhet. Az egyik 

legfontosabb kockázati tényező a kóros vérzsírszint, ezen belül az emelkedett koleszterinszint is 

kockázatnövelő hatású. Szakorvosi segítséggel bárki kiszámíthatja, hogy milyen esélye van koszorúérbetegség 

kifejlődésére. Azt is lemérhetjük, hogy életmódváltással és megfelelő kezeléssel ez a kockázat 

hogyan csökkenthető.


Kóros vérzsírszint 

A koleszterin zsírban oldódó vegyület, a szervezet normális működéséhez nélkülözhetetlen anyag. A 

legtöbb táplálékban kevés koleszterin van, kivétel a tojássárgája és a máj. Az emberi szervezetben a 

koleszterint a máj építi fel telített zsírokból. Az összes koleszterinszintet a különböző koleszterinfrakciók 

együttesen adják. Ezek közül az úgynevezett LDL koleszterin káros, az érelmeszesedést fokozó 

összetevő. A HDL koleszterin, az ún. védő koleszterin pedig előnyös, mert hozzásegít a káros 

koleszterinrészecskék eltávolításához a véráramból. A koleszterin mellett a trigliceridszint emelkedése is 

elősegíti a szívkoszorúér-betegség kialakulását. Fontos tudnivaló, hogy a táplálkozásban leginkább a 

telített zsírok korlátozására kell figyelni. 

Normális vérzsírszint 

Vérzsír összetevő - kívánatos szint: 

• összes koleszterin 5,2 mmol/l alatt 

• LDL-koleszterin 2,6 mmol/l alatt 

• HDL-koleszterin („védő”) 1.1 mmol/l felett 

• triglicerid 1,7 mmol/l alatt 

A fenti értékek átlagos kockázatú, egészséges emberekre vonatkoznak. Azoknak, akiknek már kimutatott 

koszorúér-betegségük, cukorbetegségük van, vagy a kockázatuk egyéb ok miatt emelkedett, a fenti 

beosztásnál még szigorúbb értékeket írnak elő. Magyarországon az átlagos koleszterinszint 5.6 mmol/l 

(minden felnőttre számítva) – ami már kórosan emelkedett érték. Ennek fő oka a telített zsírokban 

gazdag étrend. Nagyrészt ez magyarázza, hogy miért van hazánkban jóval több szívinfarktus, mint a 

legtöbb országban. 

Mi okozza a kóros vérzsír-emelkedést? 

A vérzsírok emelkedését okozó tényezők közül legfontosabb a helytelen életmód, a nem megfelelő 

étkezés. Örökletes okok és egyes anyagcsere betegségek, elsősorban a cukorbetegség is magas 

vérzsírszinthez vezethetnek. A dohányzás, az elhízás, a testmozgás hiánya, a túlzott alkoholfogyasztás 

szintén magas vérzsírszinttel társul. A táplálékokban a magas telített zsírtartalmú, állati eredetű zsírok 

vezetnek leginkább kóros koleszterin szinthez. A megemelkedett koleszterin előbb-utóbb lerakódik az 

erek falában és érszűkületet okoz. A telítetlen zsírsavak viszont – például a növényi olajok, halak – a 

kóros koleszterinszint (főleg az LDL koleszterin) csökkenését segítik elő. Ezért kell a táplálkozásban a 

telítetlen zsírok arányát emelni. 

Családban halmozódó koleszterin emelkedés (Familiaris hypercholesterinaemia - FH) 

Minden ötszázadik ember ebben a betegségben szenved, ami egyúttal az egyik leggyakoribb örökletes 

betegség. Jellemzője, hogy egy kóros génváltozás miatt a koleszterinszint rendkívül magas, 8 és 12 

mmol/l közötti, de előfordulhat 20 mmol/l-t meghaladó érték is. A triglicerid szint általában normális. Az 

ilyen emberek koleszterinszintje már születésüktől kezdve magas. A korai – harmincas, negyvenes 

életkorban bekövetkező – szívinfarktus veszélye igen magas az FH-ban szenvedők között. A szakorvosi 

kezelés megindítása ezért nagyon fontos. A családi halmozódás miatt érdemes a 8 mmol/l 

koleszterinszint feletti betegek közvetlen vérrokonait leszűrni még tünetmentes állapotban is. A szív és 

egyéb érrendszeri betegségek igen magas kockázata miatt az ilyen betegek kezelése sokszor egyetlen 

szerrel nem oldható meg, csak kombinált gyógyszeres terápiával. 

Tanácsunk tehát: ha az Ön koleszterinszintje 8 feletti, de a triglicerid nem magas, gondolni kell FH 

kiszűrésére a családtagokban is! Az idejében megkezdett kezeléssel a betegségmentes élettartam 

évtizedekkel kitolható. 

A betegség kezelése 

A vérzsíreltérések kezelésére ma már sok hatékony gyógyszer érhető el hazánkban is. A 

vérzsírbetegségek nagy része azonban környezeti-életmódi okokra vezethető vissza, ezért még fontosabb 

az életmódváltás.


Az életmódváltás elemei 

• megfelelő táplálkozás 

• rendszeres testmozgás 

• a túlzott alkoholfogyasztás kerülése 

• a dohányzás teljes kerülése 

Mennyi mozgás szükséges? 

• naponta 30 percig vagy tovább (esetleg 2x15 perc is jó) 

• ajánlott a hét minden napján 

• közepes intenzitású mozgás 

A mozgás nemcsak a vérzsír problémák esetén hasznos, hanem ezen kívül 

• csökkenti a halálozást 

• csökkenti a vérnyomást 

• csökkenti a cukorbetegség kialakulását 

• csökkenti a csontritkulás kialakulását 

• csökkenti a stresszt és a depressziót 

Azok, akik korábban nem mozogtak rendszeresen, kérjék ki orvosuk tanácsát a fokozott mozgás 

megkezdése előtt. Az edzettségi állapottól függetlenül mindenkinek ajánlatos az első hetekben 

enyhébben növelni a terhelést és csak hosszabb idő alatt fokozatosan növelni a tempót. 

A vérzsíreltérések és a szívbetegségek kivédésére jobb az olyan mozgás, amely az izmok megnyúlásávalrövidülésével 

jár, mint például az erős séta, kocogás, úszás. Hasonlóképpen jó a biciklizés, a táncolás. 

Nem tanácsoljuk viszont az izmok fokozott feszülésével járó mozgásokat, mint például a súlyemelés. A 

napi életritmus részét is képezheti a testmozgás. Autónkat parkoljuk le távolabb, a buszról szálljunk le 1- 

2 megállóval korábban és a maradék távot tegyük meg gyalog. Munkahelyünkön vagy otthon 

lépcsőzzünk többet, ha tehetjük. Használjuk a kerékpárt többet. 

Étrendi tanácsok 

Alacsony zsírtartalmú, rostokban gazdag étrend segít a koleszterinszintet csökkenteni. Elsősorban az 

állati zsiradékok veszélyesek, a magas telített zsírsavtartalmú élelmiszerek. Az étkezésben a 

mértékletesség a fő szabály, különösen az alkoholfogyasztásban. Egy-egy nap 1 pohár bornál ne 

fogyasszon többet. A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mindenképp kerülendő. 

Olajok és zsiradékok 

A táplálékban három fajta zsiradék található: telített, telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavak. A 

telített zsírsavak erősen emelik a koleszterinszintet. Vannak kifejezetten egészséges zsírok is: ilyenek az 

olajos halakban található omega-3 zsírsavak vagy az olívaolaj. Az omega-3 zsírsavak felvételének legjobb 

módja a hetenkénti halfogyasztás. Abban az esetben, ha ez nem oldható meg, segíthet omega-3 

halolajtartalmú kapszulák szedése is. Amit ajánlunk: zöldség, gyümölcs, rostos anyagok. Nem tudjuk 

pontosan, hogy milyen módon csökkenti a friss zöldség és gyümölcs a szív- és érrendszeri kockázatot. 

Leginkább az antioxidánsok védő szerepét emelik ki. Mindenesetre csak a természetes formájában 

elfogyasztott gyümölcs és zöldség védő szerepe bizonyított, ezzel ellentétben a vitamintablettáknak nem 

igazolódott ilyen hatása. 

Gyógyszeres kezelés 

A lipidcsökkentő kezelés megindítása nagy szakértelmet igénylő orvosi feladat, ahol fel kell mérni a beteg 

többi kockázati tényezőjének súlyát, illetve figyelembe kell venni meglévő egyéb betegségeit. Ezért 

tanácsos szakorvos (lipidologus, cardiologus, esetleg belgyógyász) véleményét kikérni. 

Statinok 

Az összkoleszterin-szintet, a káros LDL-szintet és a trigliceridet csökkentik, a védő HDL-szintet emelik. 

Egyes statinok bizonyítottan javítják a koszorúérbetegek életkilátásait. Statinszedőknél kialakulhatnak


enyhébb hasi panaszok, teltségérzet, gázosság, de emiatt a kezelést ritkán kell megszakítani. 

Szerencsére nagyon ritka, de súlyos állapottal is fenyegető mellékhatás az izombántalom, amire általános 

izomlázszerű fájdalom hívja fel a figyelmet. Ilyenkor mielőbbi orvosi vizsgálattal kell kizárni a háttérben a 

gyógyszer mellékhatást. Terhesekben, súlyos máj- és vesebetegségben szenvedőknél nem ajánlott statin 

szedése. 

Fibrátok 

Legjobban növelik a (védő) HDL-szintet és csökkentik a trigliceridszintet. Az LDL koleszterint is 

csökkentik A fibrátokat általában jól tolerálják a betegek, kevés mellékhatás jelentkezik. Terhességben 

nem szabad szedni, vese- és májbetegség esetén nagyon vigyázni kell. 

Nikotinsav-származékok 

A zsírsavak átalakulását gátolják a májban. 

Epesavkötő gyanták 

Ezek a gyógyszerek meggátolják az epesavak felszívódását a bélrendszerből, ezáltal a szervezet több 

koleszterint használ el az epesavak pótlására. Szedésük biztonságos, mert nem szívódnak fel, csak a 

bélben fejtik ki a hatásukat. Alkalmazásuknak sokszor gátat szab, hogy a betegekben jelentős részben 

erős puffadás, gázosság vagy szorulás jelentkezik. 

Halolajok 

Csökkentik az LDL-szintet. A halfogyasztás egészséges, különösen a magas omega-3 zsírsavtartalmú 

olajos halaké. 

Kölcsönhatás 

Ha a beteg a vérzsírcsökkentő szerekkel együtt más gyógyszereket is szed, mindenképpen tájékoztassa 

kezelőorvosát. Ha egyfajta vérzsírcsökkentő szerrel nem lehet a kívánt hatást elérni, akkor 

mindenképpen ajánlott specialista (lipidologus) tanácsának kikérése, mert többféle vérzsírcsökkentő 

kombinált szedése mellett a mellékhatások gyakorisága és súlyossága jelentősen megnő. A 

véralvadásgátló szerek (Syncumar) adagját sokszor módosítani kell, különösen fibrátok szedése esetén. 

Dr. Gurzó Mihály 

3. Köszvény 

A köszvény olyan anyagcsere-rendellenességek csoportja, melynek során a purin-anyagcsere 

vérterméke, a húgysav felszaporodik a vérben (hyperurikaemia), a testfolyadékokban, és esetenként a 

nagy húgysavtartalmú testfolyadékokból kristályok rakódnak le a szövetekben. 

Hogyan kerül a húgysav a szervezetbe? 

Részben a szervezetünkben lejátszódó anyagcsere-folyamatok során képződik, részben a szervezetbe 

kerülő összetett fehérjék egyik építőanyagából, a purinból szabadul fel. A normális szérumhúgysavszint 

0,42 mmol/l. Az átlagértékek férfiakban magasabbak, mint nőkben. 0,42 mmol/l szérumhúgysavkoncentráció 

felett a köszvénygyakoriság rohamos növekedést mutat. A köszvényes betegek 75-90%- 

ában a hyperurikaemia oka a húgysavkiválasztás zavara. A magasabb vérhúgysavszint önmagában nem 

elégséges a klinikai tünetek létrejöttéhez, a köszvény diagnózisához. A hyperuricaemiás egyének 

zömében sohasem alakul ki köszvény vagy veseszövődmény. A köszvényes betegek csupán 10-15%- 

ában mutatható ki fokozott húgysavképződés. E betegek többségében nem ismert a fokozott


húgysavszintézis oka, de néhány esetben speciális, veleszületett purinenzim-defektus mutatható ki. 

Magasabb húgysavszint egyéb betegségekben is kialakulhat, így például veseelégtelenségben, 

leukémiákban, thrombocytosysokban, bővérűségben, tüdőgyulladásban is. A köszvényes ízületi gyulladás 

főleg a felnőtt férfiak betegsége, ritkábban alakul ki fogamzóképes nőkben. A betegség gyakorisága a kor 

előrehaladtával nő. Úgy tartjuk, hogy nálunk a köszvény ritka, e hit alapja azonban gyakran az, hogy a 

nem típusos formában megjelenő köszvényt általában nem ismerik fel. Európában a népesség 5-8%- 

ában fordul elő. 

Van-e típusos formája a köszvénynek? 

Igen, a köszvény típusos megjelenési formája a köszvényes roham, amely leginkább kövér férfiaknál, 45 

éves kor után figyelhető meg. Legtöbbször a láb nagyujja válik fájdalmassá, megduzzad, kipirosodik, 

érintésre és mozgatásra igen érzékeny. A fájdalom rohamszerűen jelenik meg, leginkább éjszaka, hajnal 

felé. Ritkán a boka, vagy térdízület, a kéz ujjai, a könyök is megbetegszik. A betegség kialakulására 

hajlamosít az elhízás, az alkoholfogyasztás, a foglalkozási vagy környezeti ólomártalom, a magas 

vérnyomás, a veseműködés zavara, egyes vizelethajtók szedése és a köszvényes megbetegedés a 

családban. 

Miben nyilvánulhat meg a köszvény? 

• az ízületek és a környező szövetek heveny gyulladása 

• krónikus deformáló gyulladás, a környező szövetekben urátlerakódással (köszvényes csomók) 

• vesekőbetegség 

• krónikus vesebetegség és magas vérnyomás. 

A köszvény és a hyperurikaemia gyakran társul elhízással, túlzott alkoholfogyasztással, a zsíranyagcsere 

zavarával, csökkent cukortoleranciával, szívbetegséggel, magas vérnyomással. 

A köszvény lefolyásának szakaszai 

A kezeletlen köszvény lefolyása négy szakaszra tagolható 

1. tünetmentes hyperurikaemia 

2. akut köszvény 

3. rohamközti tünetmentes szakaszok 

4. krónikus köszvény 

Mi a podagra? 

A klasszikus roham általában egyetlen perifériás ízületet érint, típusosan az öregujj (nagy lábujj) ízületét. 

Ezt hívjuk podagrának. Az első roham az esetek 50%-ában ezt az ízületet érinti. Gyakori a bokaízületben, 

a térdben, a kéz kisízületeiben, a csuklóban és a könyökben. Többnyire a hajnali órákban jelentkezik, 

erős ízületi fájdalommal. Néhány óra alatt az ízület és környéke duzzadttá, meleggé válik, felette bőrpír 

alakul ki, a fájdalom fokozódik. A gyulladás maximuma 24 órán belül kialakul, láz, gyengeség kísérheti. 

Kezelés nélkül 5-15 nap alatt megszűnik. 

Állandó tüneteket okoz a köszvény? 

Nem. A köszvényes rohamok közötti időszakok tünetmentesek. Előfordulhat, hogy az első roham után 

sohasem ismétlődik, máskor több év eltelte után jelentkeznek ismét a rohamok. Legtöbb esetben 

azonban az első roham után egy év elteltével jön a második is. Esetenként a rohamok gyakoribbá, 

súlyosabbá válnak. 

Mi a tophus? 

A krónikus köszvényre jellemző csomó. Ezek a szabálytalan alakú csomók az ujjak és a kéz feszítő 

felszínén, az alkar külső oldalán, a könyökökön, az Achilles-ínon, az öregujjízületen, a fül porcos részén 

jelennek meg. Belsejükben kicsapódott kristályok vannak. Kezeletlen esetekben a tophusok nagyra 

nőhetnek, kifekélyesedhetnek, felülfertőződhetnek. Krónikus esetben visszafordíthatatlan ízületi 

károsodás jön létre. Az izületek mozgása csökkent. 

Mi válthat ki köszvényes rohamot?


Az esetek egy részében direkt ok nem igazolható, de a köszvényes rohamot gyakran kiválthatja a 

bőséges étkezés, az étkezést követő alkoholfogyasztás vagy az ízületek fizikai megterhelése. A testi 

megterhelés mellet a lelki megterheléseknek is szerepet tulajdonítanak a tünetek fellángolásában vagy a 

krónikus folyamat rosszabbodásában. A húgysav anyagcserezavarát gyakran kíséri vesekőképződés, 

akut, ill. krónikus vesebetegség. A húgysavkő-képződés legfontosabb kiváltója a magas 

szérumhúgysavszint. Főleg azokban az esetekben gyakori, ahol fokozott a húgysavképződés, és ez 

fokozott húgysavkiválasztással társul. Húgysavkőképződésre hajlamosít a kevés folyadék fogyasztása, a 

vizelet pH-csökkenése, savanyodása. Az akut húgysav-veseelégtelenség oka a húgysavkristályok gyors 

kicsapódása a vese gyűjtőcsatornáiban. Krónikus, húgysav indukálta vesebetegség leginkább krónikus, 

kezeletlen, köszvényes csomókkal járó köszvényes betegeken alakul ki progresszív vesebetegség 

formájában, mely a betegek halálozásának 25%-áért felelős. 

Milyen vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához? 

A klasszikus akut és krónikus köszvény kórtörténete jellemző, és jelei jellegzetesek. Az emelkedett 

szérumhúgysavszint esetén a diagnózis valószínűsíthető. A húgysavkristályok speciális fénymikroszkópos 

vizsgálattal kimutathatók az érintett ízületből vett folyadékban, vagy a bőrelváltozásokból (tophusokból) 

nyert mintában. Fiatal korban fellépő primerköszvény esetén annak definiálására, hogy a kiválasztás 

csökkenése vagy a húgysavszintézis fokozódása okozza-e a magas szérum-húgysavszintet, meg kell 

határozni kevés purint tartalmazó diétán a vizelet húgysavkiválasztását. 

Az akut köszvényes roham kezelése 

A kezelés célja a fájdalom, a gyulladás megszüntetése, az ízületi nyomás csökkentése. A szájon át adott 

colchicin gyorsan, néhány órán belül hat. Az akut roham elmúltáig nem tanácsos a szérumhúgysavszintet 

gyógyszeresen csökkenteni. A húgysavszintet csökkentő gyógyszerek ilyen esetben elnyújtják a roham 

időtartamát. Gyorsan javíthatók a tünetek gyors hatású, nem szteroid gyulladáscsökkentő 

gyógyszerekkel is. A gyógyszerszedés javallata, a dózis meghatározása, az alkalmazási idő, az 

ellenőrzések módjának és idejének a meghatározása a kezelő orvos feladata. Nagyon sok esetben a 

betegség rosszabbodásának oka az, hogy a beteg nem megfelelő adagban, nem megfelelő módon, nem 

megfelelő ideig szedi a gyógyszert és az akut tünetek megszűntével megfeledkezik a 

kontrollvizsgálatokról. 

A krónikus köszvény kezelésének alapelve 

A köszvény megfelelő kezeléssel gyógyítható. A terápia lényege minden olyan tényező figyelembe vétele 

és kiiktatása, amely a húgysavszintet növeli, illetve olyan gyógyszereket kell alkalmazni, amelyek a 

húgysavszintet csökkentik. Kerülni kell azoknak a gyógyszereknek az alkalmazását, amelyek a köszvény 

lefolyását ronthatják. A kezelés beállítása, irányítása, ellenőrzése a háziorvos, vagy szakorvos 

kötelessége és felelőssége. 

Az étrend, az életmód szerepe 

A köszvény kezelése az életmód, az étkezési szokások változtatását és folyamatos gyógyszerszedést 

igényelhet. Mindehhez a beteg megfelelő hozzáállása, motivációja is szükséges. Megfelelő étrend, 

fokozatos fogyás, az alkoholfogyasztás csökkentése vagy elhagyása a betegség korai szakaszában 

önmagában elégséges lehet, de a betegség késői szakában is meghatározó értékű. 

Mikor indokolt a húgysavszint gyógyszeres csökkentése? 

Gyógyszer adása akkor indokolt, ha az akut köszvényes rohamok ismétlődnek, és ha köszvényes csomók, 

csont- és vesekárosodás, húgysavvesekövek észlelhetők. Mindezek nélkül is indokolt a húgysavszint 

csökkentése, ha igen magas a szérumhúgysavszint, főleg fokozott húgysavképződés és húgysavürítés 

esetén. A húgysavürítést fokozó gyógyszerek adásával együtt fokozni kell a folyadékbevitelt, a vizeletet 

pedig alkalizálni szükséges, főleg a kezelés első heteiben. Ezzel elkerülhető a fokozott húgysavürüléssel 

járó kristálykicsapódás, kőképződés. 

A köszvény diétás kezelésének alapelvei 

A köszvény kezelésében a diétának meghatározó szerepe van. A helyes és következetes diéta 

eredményeként a jellegzetes panaszok enyhülnek, a rohamok pedig elmaradnak, illetve megelőzhetőek. 

A diéta megállapításakor több tényezőt kell figyelembe venni, elsősorban a testsúlyt. A köszvényesek 

túlnyomó része elhízott. Az elhízás kedvez a betegség kifejlődésének, súlyosbítja a panaszokat, a testsúly


csökkenésével viszont arányosan javul a beteg állapota. A testsúly csökkentése érdekében természetesen 

energiaszegény diétára van szükség. A diéta energiatartalma az elhízás fokától és a fogyókúra 

időtartamától függ. Általában 1500 kcal-át tartalmazó diétával kitűnő eredményeket lehet elérni, s ebben 

az esetben csupán a zsírokat, cukrokat és az ezekben gazdag ételeket kell elhagyni, illetve jelentősen 

csökkenteni. Ebben az esetben elérjük az energiacsökkentést, de közben az értékes élelmi anyagokból 

szervezetünk nem szenved hiányt. 

Dr. Tóth János 

II. Pajzsmirigy betegségek 

A pajzsmirigyről általában 

A pajzsmirigy a nyak elülső részén helyezkedik el, az ádámcsutka alatt. A belső elválasztású mirigyeink 

közé tartozó mirigyeink egyike, mely a pajzsmirigyhormonokat termeli és a hormonok a véráram útján 

jutnak el szervezetünk sejtjeihez. A pajzsmirigy két hormont termel: az egyik a tiroxin (T4), a másik a 

trijód-tironin (T3). A pajzsmirigyhormonok a szervezet összes sejtjének aktivitását szabályozzák. 

Tulajdonképpen a sejtek oxigénfelvételét segítik elő, ezáltal az alapvető tápanyagok (fehérjék, zsírok, 

szénhidrátok) sejtszintű hasznosulását szabályozzák. A pajzsmirigyhormonok képzéséhez 

elengedhetetlenül fontos a jód. A szervezet a pajzsmirigy megnagyobbodásával reagál, amennyiben a 

jódellátottság nem megfelelő. 

A pajzsmirigy-betegségek tünetei 

A pajzsmirigy működészavara számos szervünkre hatással van és változó súlyosságú és megjelenésű 

panaszokat okoz. 

Szív-érrendszeri tünetek 

A pajzsmirigy túlműködésre jellemző a magas pulzusszám, amely jellegzetesen nemcsak terhelésre, 

hanem nyugalomban is jelentkezik. Szívritmuszavar is gyakran előfordul, idősebb betegeken nem ritkán a 

szívritmuszavar az egyetlen tünete a pajzsmirigy túlműködésének. Gyakori tünet az emelkedett 

vérnyomás is. Alulműködés esetén a pulzusszám csökken, bár ez az idegrendszer csökkent érzékenysége 

folytán kevésbé okoz panaszt a betegeknek. A vérnyomás itt is gyakran emelkedett, és súlyos 

alulműködésben szintén előfordulhat szívritmuszavar. 

Légzés 

A pajzsmirigy bármilyen irányú eltérése csökkenti a szervezet teljesítőképességét, ezért kezdetben 

terhelésre, később nyugalomban is nehézlégzés, fulladás jelentkezik. 

Idegrendszer 

A pajzsmirigy hormonok magasabb szintje ingerlékenységet, feszültséget, alvászavart, kézremegést 

okoz. A csökkent hormonszint ellenkező irányú változást okoz, a beteg tompulttá, közönyössé válik, 

feledékenység, aluszékonyság jelentkezik, csökken a nemi vágy. 

Anyagcsere 

A pajzsmirigy túlműködése az alapanyagcserét fokozza, azaz fokozottabb étvágy ellenére is 

testsúlycsökkenés észlelhető, a fokozott izzadékonyság, a testhőmérséklet emelkedése jellemző lehet. A 

betegek a meleget rosszul tűrik. A csökkent pajzsmirigyműködésben jelentkező panaszok ellenkezőek: 

rosszabb étvágy ellenére a testsúly gyarapszik, bőrszárazság jelentkezik, a testhőmérséklet csökken, a


betegek fázékonnyá válnak. A pajzsmirigy-túlműködésben nem ritkán észlelünk hasmenést, míg 

alulműködésben székrekedési hajlammal találkozunk. 

Menstruáció, fogamzó képesség 

Nőknél a menstruáció gyakran rendszertelenné válik. A pajzsmirigy-túlműködés gyakoribbá, az 

alulműködés ritkábbá teszi a menstruációt. A teherbeesés esélyét mind a túl-, mind az alulműködés 

csökkenti, s terhesség esetén mindkét irányú változás növeli a vetélés kockázatát. 

Bőr- és hajtünetek 

A már említett pajzsmirigy-túlműködésre jellemző nyirkos, az alulműködésben észlelhető száraz bőr 

mellett fontos tünet a hajhullás és a köröm töredezetté válása. A pajzsmirigy túlműködés egyik 

formájában festékhiányos foltok is megjelenhetnek. 

Helyi tünetek 

Itt elsősorban a megnagyobbodott pajzsmirigy okozta nyomási tünetekre kell gondolnunk. 

Gombócérzés, nyaki szorítóérzés: ez a panasz a pajzsmirigy szempontjából egészségeseken is 

előfordulhat. Szorongás, stresszes állapot nagyon gyakran okoz hasonló tüneteket. 

Fulladás: a megnagyobbodott pajzsmirigy a légcső szűkületét idézheti elő. 

Nyelési zavar: a nyelőcső összenyomásával fokozatosan nyelési nehezítettség alakulhat ki, mely 

jellemzően először a darabos ételek nyelésekor jelentkezik. 

Rekedtség: a hangszalagot ellátó ideg a pajzsmirigy közelében fut. A pajzsmirigy megnagyobbodásával 

a hang először mélyebbé, majd mind gyakrabban rekedtté válhat. Pajzsmirigy-alulműködésben szintén 

jelentkezhet rekedtség: a hang jellegzetesen reszelős. 

Fájdalom: jelentősebb fájdalom a hirtelen kialakuló folyadékgyülemre (cysta), illetve bizonyos 

gyulladásos eredetű pajzsmirigy-betegségekre jellemző. A nyaki fájdalom azonban többnyire nem 

pajzsmirigy eredetű: hasonló panaszokat okoznak a garat és a nyaki gerinc betegségei. 

Jódhiány és a pajzsmirigy 

Magyarország területének legnagyobb része jódhiányosnak számít. A jód a pajzsmirigyhormon fontos 

alkotóeleme, hiányára a pajzsmirigy a hormontermelő sejtek számának növelésével reagál, 

következésképpen a pajzsmirigy megnagyobbodik. Kezdetben a megnagyobbodott pajzsmirigy 

göbmentes, majd göbösödés jelentkezik. Jódhiányos területeken jellemző az ún. forrógöbös pajzsmirigytúlműködés 

(a „forró göb” izotópvizsgálat alkalmával használt fogalom, azt jelenti, hogy a göb a 

környezetéhez képest aktívabb, több hormont termel, ennek ellentettje a hideg göb elnevezés, melyet a 

környezetéhez képest kevésbé aktív, kevesebb hormont termelő göbökre alkalmazunk). 

Mikor érdemes jódpótlást alkalmazni? 

Terhes és szoptató anyáknál a jódszükséglet megnő, másrészt a magzat normális testi, idegrendszeri 

fejlődéséhez a megfelelő jódellátottság alapvető tényező. Serdülők fejlődéséhez szintén megfelelő 

mennyiségű jódra van szükség. Bizonyos pajzsmirigy-megnagyobbodások esetén, pajzsmirigyműtétek 

után indokolt lehet a jódpótlás. Akiknek pajzsmirigy túlműködésük van, azoknál jódpótlás alkalmazása 

tilos! Nem tanácsos jódot adagolni kimutatott forró göb esetén sem. 

Terhesség és a pajzsmirigy-betegségek 

A testsúlygyarapodás elmaradása hívhatja fel leginkább a figyelmet a pajzsmirigy túlműködésére a már 

ismertetett egyéb jellegzetes tünetek mellett. Minden ötszázadik terhességben számíthatunk a betegség 

előfordulására, azoknál gyakrabban, akik már korábban kezelés alatt álltak pajzsmirigytúlműködés miatt. 

A betegség nem képezi terhesség-megszakítás javallatát. A gondosan megválasztott, lehetőség szerinti 

legkisebb adagú gyógyszeres kezelés nem okoz fejlődési rendellenességet a magzatban. A gyógyszeresen 

nehezen uralható – szerencsére ritka – esetekben műtét is szükségessé válhat a terhesség második


harmadában. A pajzsmirigy-hormonok hiánya megnehezítik a teherbeesést. A fogantatást a jól beállított 

anyagcserehelyzet idejére ajánlatos tervezni. Gyakori súlyos hiba, hogy a gyógyszerektől való 

félelmükben terhesség alatt a kismamák a pajzsmirigyhormon-pótló kezelést elhagyják. A magzat testi és 

szellemi fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos pajzsmirigy-hormon adagját orvosi ellenőrzés 

mellett a terhesség és szoptatás ideje alatt éppenséggel emelni szükséges! 

A pajzsmirigy túlműködése 

Kezdődő (látens vagy szubklinikus) pajzsmirigy túlműködés – ezzel a fogalommal gyakran 

találkozhatunk. Azt a szakaszt jelöli, melyben már viszonylagos pajzsmirigyhormon-többlet mutatható ki: 

a vérben a pajzsmirigyhormon-szintek még normális tartományon belüliek, viszont az agyalapi mirigy 

szabályozó hormonjának, a TSH-nak a szintje már alacsony. Ebben a fázisban a betegeknek pajzsmirigy 

túlműködésre utaló tüneteik enyhe formában vagy időszakosan jelentkezhetnek, de az is előfordul, hogy 

semmiféle panaszuk sincs. 

A pajzsmirigy túlműködés okai 

A ritkán előforduló kórképek mellett a pajzsmirigy-túlműködés három leggyakoribb okkal magyarázható. 

Basedow-kór (autoimmun hyperthyreosis): autoimmun betegség a szervezet számos szervében 

előfordulhat. Lényege, hogy a szervezet a saját sejtjei ellen ellenanyagokat termel, melyek a 

pajzsmirigysejtekhez kötődve azt fokozott hormontermelésre serkentik. Mivel a pajzsmirigy egészét érinti 

a betegség, így legtöbbször a pajzsmirigy változó mértékű megnagyobbodásával jár. Gyakran kísérik 

szemtünetek, melyek többnyire a betegséggel egy időben jelentkeznek, de előfordulhat hónapokkal, 

évekkel korábbi, sőt későbbi megjelenésük is. A betegség viszonylag hirtelen kezdődik, gyakran nagyon 

magas hormonszintekkel jár (tehát a legsúlyosabb tünetekkel), és legnagyobb számban a 20-40 év 

közötti korosztályt és a nőket érinti. 

A pajzsmirigy autonómia: ez a pajzsmirigynek egy vagy több olyan göbét jelenti, mely a szabályozási 

folyamattól függetlenül több pajzsmirigy-hormont termel. Ezt szokták „forró göbnek” is nevezni. Jellemző 

a lappangó fellépés, az idősebb korban való jelentkezés. 

Többgöbös golyva pajzsmirigy túlműködéssel: ebben az esetben a pajzsmirigy egésze 

megnagyobbodik, göbösen átalakul és a pajzsmirigysejtek számának növekedéséből adódik a 

hormontöbblet. Hasonlóan a pajzsmirigy autonómiához, ez a forma is idősebb korra jellemző és a 

jódhiányos területeken fordul elő gyakrabban. 

A pajzsmirigy-túlműködés kezelése 

A Basedow-kór esetében gyógyszeres, izotópos és műtéti kezelési lehetőségek között választhatunk. A 

döntést számos körülmény befolyásolhatja: a beteg életkorán, egyéb betegségein túl számításba kell 

venni a pajzsmirigy nagyságát, a pajzsmirigyben esetlegesen előforduló göböket, kísérő helyi nyomási 

tüneteket, szemelváltozásokat stb. 

Gyógyszeres kezelés 

Kezdetben minden esetben hormontermelést gátló gyógyszert kap a beteg. Ha a gyógyszeres kezelés 

folytatása mellett döntünk, ezt általában 1-1,5 évig kell folytatni. Ezzel a kezeléssel a betegek 40-50%- a 

véglegesen meggyógyul, azonban a gyógyszer elhagyását követően – akár évek múltán is – a tünetek 

kiújulhatnak, ilyenkor már más kezelési módot szoktak ajánlani. A gyógyszeres kezelés mellett 

előfordulhat allergiás tünet (kiütés, viszketés), illetve tudnunk kell a szerencsére ritkán jelentkező 

fehérvérsejtszámot csökkentő mellékhatásáról. Elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában ajánlatos az 

orvos által előírt gyakorisággal a vérkép ellenőrzése. Amennyiben torokfájdalom, lázas állapot 

jelentkezik, forduljunk haladéktalanul orvoshoz! 

Izotópos kezelés 

A kezelés lényege, hogy a jódizotóp elpusztítja az azt felvevő pajzsmirigysejtet, s ezáltal szünteti meg a 

pajzsmirigy-túlműködést. Az izotópkezelés hatékonyan szünteti meg a túlműködést, de néha szükségessé 

válhat a kezelés megismétlése. Tudni kell, hogy a hatás kifejlődéséhez általában néhány hónap is 

szükséges lehet, másrészt a közhiedelemmel ellentétben semmiféle veszélyt nem jelent a betegre és a 

környezetére.


Műtéti kezelés 

Bizonyos esetekben a műtéti megoldás a választandó megoldás. A műtét célja, hogy a 

pajzsmirigylebenyek jelentős megkisebbítésével minél kisebb legyen az esélye annak, hogy a túlműködés 

a műtétet követően kiújuljon. 

A csökkent pajzsmirigyműködésről 

A pajzsmirigyhormonszint végleges csökkenésének két leggyakoribb oka lehetséges 

1. a pajzsmirigy krónikus (elhúzódó) autoimmun gyulladásos betegsége, mely a szaknyelvben 

Hashimoto-thyreoiditis néven ismert 

2. a pajzsmirigyen végzett beavatkozások (műtét vagy izotópos kezelés) 

A csökkent pajzsmirigyműködés fokozatai 

• Kezdődő (szubklinikus vagy látens) pajzsmirigy alulműködés: a vérben a pajzsmirigy hormonszint 

még normális, azonban az agyalapi mirigy szabályozó hormonja (TSH) már emelkedést mutat. A 

betegek többnyire panaszmentesek, de fáradékonyság, 2-3 kg-os testsúlynövekedés, a vér 

koleszterinszintjének emelkedése figyelemfelkeltő lehet 

• Kifejlődött pajzsmirigy alulműködés: ekkor már a TSH emelkedésen túl a vérben mérhető 

pajzsmirigyhormonszintek is alacsonnyá válnak. A jellegzetes tünetek már korábban olvashatók 

voltak 

A pajzsmirigy-alulműködés kezelése 

Az esetek túlnyomó részében a pajzsmirigyhormon-pótlás az élet végéig folytatott gyógyszeres kezelést 

jelent. A rendelkezésre álló készítmények lehetővé teszik a tökéletes pótlást, semmiféle 

természetgyógyászati szerrel nem helyettesíthetők. Fontos, hogy a gyógyszert mindig éhgyomorra, a 

reggeli előtt fél órával kell bevenni. A gyógyszeres beállítás helyességét a TSH-szint időszakos mérésével 

ellenőrizhetjük. Stabil anyagcserehelyzet esetén évenként alkalmazott vérvétel elegendő. A normális 

vérszint elérését követően 3-4 hónappal a korábban észlelt tünetek többnyire teljesen visszafejlődnek. 

A göbös pajzsmirigy-betegségek 

A helyileg okozott tünetekről már korábban olvashattunk. Mindenképpen fokozott figyelmet és részletes 

kivizsgálást érdemel a már említett nyomási tünetek észlelésén kívül, ha a beteg újonnan észlelt göb 

megjelenését veszi észre, ha a korábban már tapintott göb növekedést mutat, ha a göb tapintása 

kemény, ha a göbön kívül a nyakon nyirokcsomók is jelentkeznek. Mivel a pajzsmirigybetegségek jóval 

gyakrabban fordulnak elő nőkben, így a férfiakon jelentkező göbösödést mindig komolyan kell venni. 

Milyen vizsgálatokra lehet szükség a tapintáson kívül? 

Vérvétel: többek között hormonszint-meghatározásra, autoimmun vizsgálatok céljából. 

Ultrahang: fontos információt ad a pajzsmirigy nagyságáról, szerkezetéről és a göbök minőségéről. 

Tudni kell azonban, hogy az ultrahangvizsgálat érzékenysége folytán számos apró, klinikai szempontból 

jelentéktelennek minősíthető elváltozást is leír. A felnőtt lakosság 75%-ánál észlelhető 1 cm-nél kisebb 

szerkezeti eltérés, így csak az 1 cm-nél nagyobb göböknek kell jelentőséget tulajdonítanunk. Sokan 

megijednek, ha a leletben cystákról olvasnak. A cysta folyadéktartalmú üreget jelent. Apró cystáknak 

egyáltalán nem kell jelentőséget tulajdonítani az esetek túlnyomó részében. 

Izotópos vizsgálat: a göb működéséről szolgáltat adatokat. Attól függően, hogy a bejuttatott izotópból 

a környezetéhez viszonyítva mennyit vesz fel a göb, beszélünk hideg, meleg és forró göbről. A hideg göb 

a környezetéhez viszonyítva kevesebb, a forró göb a környezetéhez képest jóval több izotópot dúsít. Ez 

alapján azonban nem dönthető el, hogy a göb rossz- vagy jóindulatú-e. Tény azonban, hogy 

rosszindulatú elváltozás gyakrabban fordul elő hideg göbben. Rosszindulatú elváltozás szerencsére csak a 

hideg göbök kis hányadában mutatható ki. A pajzsmirigy izotópos vizsgálata semmilyen veszéllyel nem 

jár, terhességben természetesen azonban nem végezhető el. 

Citológiai vizsgálat: a vizsgálat során a pajzsmirigyből sejtek, sejtcsoportok kerülnek leszívásra egy 

vékony tű segítségével. A mintavétel apró kellemetlenségen kívül fájdalommal nem szokott járni. Az ily


módon nyert minta vizsgálata nagyon fontos információt ad a göb természetét illetően. Tudni kell 

azonban, hogy a műtét során nyert szövettani minta vizsgálatának hatékonyságát nem éri el. 

Helyi nyomási tünetek esetén szükség lehet gégészeti vizsgálat, valamint hagyományos röntgen 

végzésére, utóbbi a nyelőcső vagy a légcső oldalra nyomását, szűkületét képes kimutatni. Mellkasba 

terjedő („befelé növekvő”) struma esetén az izotópos vizsgálat mellett szóba jöhet 

komputertomográfos vizsgálat végzése is. 

A göbös golyva kezelése 

Gyógyszeres kezelés: a már kialakult göbös pajzsmirigy elváltozások jóddal, pajzsmirigyhormonnal 

való kezelése korlátozott lehetőségekkel jár. Utóbbi hosszantartó alkalmazását sokan vitatják, 

átmenetileg azonban sokszor megkíséreljük. 

Műtét: bizonyos nagyság feletti, vagy növekedést mutató göb, helyi nyomási tünetek esetén sebészeti 

megoldás szükséges. Természetesen, ha rosszindulatú folyamat gyanúja felmerül, a műtét nem kerülhető 

el. 

Izotópos kezelés: a forrógöbös pajzsmirigy-túlműködés esetén jön számításba és igen jó 

hatékonysággal alkalmazható, hiszen így csak a túlműködő göböt roncsolja el a bejuttatott izotóp. 

A pajzsmirigy rosszindulatú betegségeiről – röviden 

A pajzsmirigy rosszindulatú daganatai szerencsére nem túlságosan gyakoriak, másrészt többségük 

viszonylag jobb indulatú. Szövettanilag négy típusát különítik el. Az ún. papillaris csoporton belül 

elkülönítenek egy alcsoportot: az 1 cm nagyságon belüli, egygócú, épben eltávolított folyamat 

viselkedését tekintve jóindulatúnak tekinthető. Az 1 cm nagyságot meghaladó, vagy többgócú folyamat 

azonban már kiterjesztett műtétet igényel. A műtétet követően izotópos, majd gyógyszeres kezelésre 

kerül sor. A follicularis típusú folyamat az előbbinél kissé kedvezőtlenebb lefolyású, de az izotópra 

érzékeny csoportba tartozik. Kedvezőtlenebb kilátásokkal rendelkezik a medullaris forma, amely minden 

ötödik esetben öröklődést mutat. Igen rosszindulatú a negyedik forma: az ún. anaplasticus rák, amely az 

idősebb kor betegsége. Műtéttel, a műtétet követően alkalmazott besugárzással és gyógyszeres 

kezeléssel az élet meghosszabbítását tudjuk csak elérni. 

A pajzsmirigy gyulladásos betegségei 

Krónikus autoimmun pajzsmirigy-gyulladás: elsősorban nőket érintő betegség. Gyakran teljesen 

tünetmentes, máskor átmeneti pajzsmirigy-érzékenység, hőemelkedés, pajzsmirigy megnagyobbodás 

jelentkezhet. Sokszor csak a csökkent pajzsmirigyműködés irányítja rá a figyelmet. A Hashimotothyreoiditis 

az érintettek negyedében okoz tartós pajzsmirigy alulműködést. 

Szülés utáni pajzsmirigy gyulladás: a szülést követően 6 hónapon belül jelentkező, gyakran 

tünetmentesen zajló folyamat. Gyakran csak a szülést követően észlelt idegesség, fáradékonyság, 

szapora szívverés irányítja rá a figyelmet. Minden ötödik esetben tartós alulműködés alakul ki. 

Szubakut pajzsmirigy gyulladás: jellegzetesen felsőlégúti vírusfertőzést követően 3-4 héttel, 

elsősorban nőknél jelentkezik. A pajzsmirigynek megfelelően kifejezett, gyakran a fül felé sugárzó 

fájdalom lép fel. Gyakori a magas láz, igen rossz közérzet, elesettség. Típusos lefolyás esetén a folyamat 

kezdetén a megnövekedett hormonkiáramlás miatt túlműködésre jellemző tünetek (szapora szívverés, 

remegés, idegesség) jelentkeznek, majd átmeneti alulműködés alakul ki. A normális hormonszint kb. 6 

hónap múlva áll helyre. Nem ritkán erőteljes gyulladáscsökkentő kezelés bevezetésére van szükség, 

melyet heteken át kell alkalmaznunk.


Dr. Gál János 

III. R e u m á s b e t e g s é g e k 

Rheumatoid arthritis 

Valamennyi ízületet veszélyeztető gyulladásos betegség, mely többnyire a kezek és lábak „kisízületein” és 

a csuklókon kezdődik és jellemző rá ezek szimmetrikus érintettsége. Egyidejűleg több ízület 

megbetegszik, rossz esetben több tucat is. A betegség lényege az ízületi belhártyában zajló gyulladás, 

melynek következményeként az ízületi porc és csont fokozatosan tönkremegy, olykor teljesen 

szétroncsolódik. A betegség véglegesen nem gyógyítható, de megfelelő aktív kezeléssel többnyire jól 

karbantartható. Hazánkban 80 ezer főre tehető a betegek száma, az enyhébb eseteket azonban többnyire 

csak későn, sokszor évek múltán ismerik fel. A súlyos és előrehaladott állapot felismerése könnyű, de az 

enyhébb eseteket csak nagy gyakorlattal lehet a kopásos és egyéb ízületi betegségektől elkülöníteni. 

Leggyakrabban a negyven-ötven éves nők körében alakul ki, de férfiakat is érint, és bármely életkorban 

kifejlődhet. Létezik gyermekkorban induló formája, mely a beteget egész életében végigkíséri. 

Korai tünetek 

Legjellemzőbb a kéz- és lábujjízületek, valamint a csuklók fájdalma, duzzanata, a főként reggelente 

észlelt merevség érzése, mely miatt a betegnek tornáztatnia kell ízületeit, míg azok be nem járódnak. 

Valamennyi előbbi tünet más betegségben is előfordulhat, de ha egyidejűleg több említett ízület 

megbetegszik, fellép a legalább fél óráig tartó ízületi merevség. Ha a kezek valamelyik ízülete is érintett, 

úgy az nagy valószínűséggel rheumatoid arthritis kialakulását jelzi. Az orvos számára is félrevezető, hogy 

a betegség ebben a szakában látszólag nagyon jól reagál a szokványos gyulladáscsökkentőkre, de 

valójában a folyamat nem áll le, az egész ahhoz hasonlít, mintha a tűz lángja kialudna, de a hamu alatt 

ott izzik a parázs. 

Hová vezet a betegség? 

A munkaképes korú betegek fele 5-8 év múltán rokkanttá válik, 10 év elteltével pedig minden 7. beteg 

életvitelében mások segítségére szorul. Az életet átlagosan 5-8 évvel rövidíti meg. Ez a riasztó 

perspektíva, úgy tűnik, lassanként a múlté, de csak akkor, abban az esetben, ha a betegséget már abban 

a szakaszban hatékonyan, sokszor úgymond agresszíven kezeljük, mikor maradandó károsodások még 

nem alakultak ki. A krónikusan gyulladt ízületekbe adott erős gyulladáscsökkentők lehetővé teszik, hogy 

a leginkább érintett ízületeket hosszabb-rövidebb időre rendbe tegyük. Ha ez nem ad tartós megoldást, 

szóba jöhet az ízületek izotópos helyi kezelése, mely helyettesítheti az ízületek műtéti kitakarítását. Ha 

az ízületek elroncsolódása már végleg kialakult, ilyenkor akár számos protézis műtét is szükségessé 

válhat. 

Mi változott az elmúlt néhány évben? 

Ezt a gyakran lassú lefolyású betegséget régebben aránylag jóindulatúnak tartották, mivel nem vezet el 

rövid idő alatt a beteg halálához. Az elmúlt évtizedben alapvető szemléletváltás következett be, az 

orvosok lassanként elfogadták, hogy a betegség agresszív természete a daganatokhoz hasonlóan, sok 

nehézséggel járó aktív és agresszív kezelést tesz szükségessé. Bizonyos daganatellenes gyógyszerek is 

bekerültek a terápiás arzenálba. Hatékony és megfelelő ellenőrzés mellett aránylag veszélytelenül 

alkalmazható gyógyszerkombinációkat fejlesztettek ki. 

Mekkora az agresszív gyógyszeres kezelés kockázata? 

Minden gyógyszernek lehet mellékhatása, okozhat allergiát, máj, vérképzőszervi vagy vesekárosodást, 

azonban a rheumatoid arthritiben alkalmazott gyógyszerek ritkán okoznak súlyos mellékhatásokat. A 

mellékhatások elkerüléséhez viszont elengedhetetlen a rendszeres ellenőrzés, mert vérvizsgálatokkal 

többnyire már akkor kimutatható a gyógyszerek esetleges károsító hatása, mikor még maradandó 

károsodások nem alakultak ki. Megfelelő ellenőrzés mellett a kezelésből származó kockázat össze sem 

mérhető annak előnyeivel.

Mi a fizioterápia jelentősége a rheumatoid arthritisben? 


A gyulladásos folyamat fizioterápiával nem befolyásolható, de az ilyen kezelések segítenek megőrizni az 

ízületek mozgástartományát, javítják a közérzetet, csökkentik a fájdalmat. 

Mit tegyünk, ha ízületi gyulladásra utaló tüneteket észlelünk? 

Enyhe tünetek esetén is forduljon háziorvosához, aki dönt arról, hogy van-e szakorvosi kivizsgálásra és 

ellátásra szüksége. Ha a tünetek 6 hét után még mindig fennállnak, vagy rendszeresen 

gyulladáscsökkentő szedését teszik szükségessé, akkor már szinte bizonyos, hogy betegsége krónikus 

természetű, várhatóan nem fog meggyógyulni, ezért szakorvosi gyakorlatot igénylő kezelésre van 

szükség. 

Prof. Dr. Szűcs Attila 

IV. Pszichiátriai 

betegségek 

Szorongásos zavarok 

Főbb csoportjai 

• pánikzavar 

• szociális fóbia 

• agorafóbia 

• egyéb fóbiák 

• generalizált szorongás 

A veszélyeztetettek köre: az emberélet különösen megterhelő lelki behatásai bárkinél vezethetnek a 

fenti tünetek valamelyikének kialakulásához, mégis inkább családi halmozódás a jellemző, vagy a kora 

gyermekkori lelki fejlődésben mutatható ki zavar. A legtöbb esetben nincsen kimutatható kiváltó tényező. 


A pánikroham kivételével félrehúzódó, szorongó magatartás, bizonyos helyzetek kerülése. 

Késői tünetek 

Pánikroham esetén viszonylag hirtelen kialakuló és 10-30 percen belül megszűnő rosszullétérzés (ájulás, 

szívdobogás, légszomj, torokszorítás, remegés, izzadás, mellkasi nyomásérzés, megsemmisülés, 

halálfélelem). 

Szociális fóbia esetében a szokásos emberi kapcsolatokat megnehezítő vagy lehetetlenné tevő elkerülő 

magatartás alakul ki, félelem mindenfajta nyilvános helyzettől, szerepléstől (mint a gyermekkori 

„lámpaláz” felerősödött formája), emberkerülés. Társas helyzeteknek már az elképzelése is szorongást 

eredményez, gyakran ötvöződik pánikszerű tünetekkel is. 

Az agorafóbia („tériszony”) esetében a nagy nyílt terepen vagy magasban tartózkodás, máskor hídon, 

alagútban, zárt helyen (vonat, busz, lift, mozi stb.) tartózkodás jelent nehézséget. Ilyenkor 

pánikrohamhoz hasonlító tünetek lépnek fel. 

Az egyéb fóbiák közé tartoznak az olyan tünetek, mint a pókoktól, hüllőktől, vértől, bepiszkolódástól, 

vírusoktól, villámlástól, stb. való félelem.


Generalizált szorongásról legalább fél éven át tartó állandó, kínzó nyugtalanság, félelem, aggódás, 

ingerültség, alvászavar, gondolkodási nehezítettség, fokozott fáradékonyság esetén beszélünk. 

A fentiek a tünethordozójuk életminőségét, életvezetését rontják, társas kapcsolatait beszűkítik. 

Előfordulási gyakoriságuk az összlakosságban meghaladja a 10%-ot, nőkben kétszer olyan gyakori, mint 

férfiakban. A tünetek más betegségformákkal (mint magasvérnyomás betegség, légzőszervi és gyomorbél 

tünetek, idősült alvászavar stb.) összekapcsolódhatnak, sőt alapját képezhetik a 

szenvedélybetegségeknek, gyógyszerfüggőségnek. 

Vizsgálatokra ajánlottak köre: akinél vagy akinek a családjában halmozottan előfordulnak a fenti 

tünetek. 

Hangulatzavarok 

A hangulati élet eltolódásait életünkben rövidebb időszakra vonatkozóan mindannyian megtapasztaltuk 

jókedv vagy szomorúság formájában. 

Depresszióról, mint betegségről akkor beszélünk, ha az eltolódás jelentős mértékű, huzamos időn át 

fennáll, megváltozik a magatartás, a gondolkodás elnehezül (sötét, nyomott, szomorú, kedvetlen, 

perspektíva nélkülivé válik), az érzelmek eltompulnak (nem tud örülni), csökken a szellemi-fizikai 

teljesítmény, romlik az életminőség, beszűkülnek a társas kapcsolatok, alvás és egyéb vegetatív zavar 

alakul ki. Az önpusztító gondolatok gyakoriak (megyénk e vonatkozásban hosszú időn át országosan a 

statisztika élén járt). 

A felhangoltság szinte tükörképe a depressziónak. Jellemző, hogy a betegség szintű hangulati 

változáshoz nem kell külső ok, „magától” alakul ki. 

A jelenlegi gyógykezelési lehetőségek mellett jelentősen megrövidíthető egy-egy fázis időtartama, azaz 

eredményesen kezelhető megbetegedésről van szó. 

Saját magunkon kevésbé vesszük észre a hangulati változásokat, környezetünk viszont észleli azt. Ezért 

van különös jelentősége annak, hogy az együtt élő, dolgozó emberek, ha ilyet tapasztalnak, hívják fel a 

tünetet mutató figyelmét arra, hogy forduljon szakemberhez. Az időben történő felismerés és kezelésbe 

vétel nem csak a beteg és közvetlen környezete helyzetét könnyíti, hanem gazdasági jelentősége is 

óriási, ugyanis a rokkantsághoz vezető úton a legelső okok közé tartozik ez a betegség. 

A megbetegedés típusai 

• disztimia 

• depresszió 

• mánia 

• kevert forma 

Veszélyeztettek köre: családban vérrokonok közötti előfordulás, felmenő ágon öngyilkosság. 


Az egyénre jellemző magatartási, hangulati állapotban, munka- és beszédtempóban bekövetkező 

indokolatlan megváltozottság, amely huzamosabb idő óta fennáll, amit az illető csak egyre nehezebben 

tud leplezni. A korai szakban már jellemző az önértékelés megváltozottsága és az alvászavar. 

Késői tünetek 

Disztimia esetén a tünetek a depresszióban látottakhoz hasonlóak, de azoknál enyhébbek, viszont 

huzamosabban (legalább 2 éve!) fennállnak, már a fiatal felnőttkorban kialakulnak és az életvezetésben 

nehézséget okoznak. 

Depresszió esetén a hangulat tartósan nyomott, az örömkészség és érdeklődés fokozatosan csökken, 

majd elvész, a testi és szellemi energia elfogy, fáradékonyság, nehezített gondolkodás, alvászavar,


önbizalomhiány, bűnösségérzés, jelentéktelen cselekedetek felnagyítása, feleslegesség tudat, csüggedés 

és jövőtől való félelem, étvágytalanság, a szexuális vágy csökkenése, típusos alvászavar (néhány órai 

alvás után megébredés, majd visszaalvási nehezítettség) alakulnak ki. 

Mánia esetén a beteg tele van energiával, önértékelése kórosan fokozott, sok mindenbe belekezd, de 

nem fejezi be, gondolatai gyorsak, csapongóak, nehéz követni, örömteli, úgynevezett üresen 

indokolatlanul derűs, minden nagyon könnyen megy, keveset alszik, felfokozott a tempója, kritikai és 

erkölcsi funkciói károsodnak, öltözködése nem korához vagy a helyzethez illő. Könnyen válik ingerülté, 

indulati megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok lehetnek. Jellemző a csapongó és felgyorsult beszéd, a 

viccelődésre, szójátékokra való hajlam, gyakran udvariatlan és oda nem illő trágárság figyelhetők meg. 

Kevert forma esetén a fenti tünetek egy időben lehetnek jelen. Lehetséges, hogy az élet során mindig 

csak az egyik irányú zavar lép fel, de ismertek a váltakozóan hol depressziós, hol mániás, sőt az egy 

időben mindkét eltérést mutató megbetegedések is. 

A felismerés és a korai kezelésbe vétel, majd ezt követően a rendszeres gondozás nagyon fontos, a 

megfelelő folyamatos kezeléssel ugyanis megelőzhetők az állapotrosszabbodások. 

Dr. Pánczél Gyula 

V. Légúti allergiás betegségek 

Hazánkban csaknem 1 millió lakos szenved allergiás típusú légúti betegségben. Ez a légutak olyan 

heveny vagy idült gyulladását jelenti, amely a szervezet valamely külső – a légutakba került – anyaggal 

szembeni túlérzékenységi reakciója végkifejleteként jön létre. 

Két fő támadási területe van 

1. Allergiás orr-melléküregi nyálkahártya gyulladás, ami többnyire a szem kötőhártyájának 

gyulladásával is jár. Ez az allergiás rhinitis, vagy – ismert, nagyon találó nevén – a szénanátha 

Mik a tünetei? 

• gyakori „megfázásos” tünetek, gyakran szokatlan időben (pl. nyáron) 

• szemviszketés, könnyezés, fényre égő érzés a szemben, a kötőhártya vörös, duzzadt 

• orrviszketés, orrkörnyéki vörösség, orrfolyás és orrdugulás váltakozva, tüsszögési rohamok 

• kaparó, viszkető érzés a torokban, fülviszketés, fülfájás 

• általános tünetek: fáradékonyság, fejfájás, ingerlékenység 

2. Az allergiás hörgőnyálkahártya gyulladás rendszerint az előző tünetek továbbterjedése révén 

alakul ki. Ez az allergiás hörgi asthma 

Mik a tünetei? 

• kínzó, száraz, többnyire improduktív köhögés (a beteg nem tud váladékot felköhögni) 

• előrehaladottabb esetben kezdetben enyhe, majd kifejezettebben hallható sípoló légzés, mellkasi 

szorító érzés (mellkasi diszkomfort), sóhajtási kényszer 

• súlyos esetben mozgáskor, munkavégzéskor előálló fulladásérzet 

• legsúlyosabb forma a nyugalmi légszomjérzés, ezt az állapotot sohasem szabad kezelés nélkül 

bevárni! 

A fulladás, ziháló légzés gyakran éjjel kifejezettebb, alvásképtelenséggel jár. Attól függően, hogy a 

tünetek az év melyik szakában állnak fenn, beszélünk szezonális és nem szezonális allergiás rhinitisről 

vagy asthmáról. A szezonalitásért a tavaszi, nyári, őszi növényi pollenek felelősek. Ezek közül


leggyakoribbak a parlagfű, a fűpollenek és a fa (cserje) pollenek. A nem szezonális rhinitisnek vagy 

asthmának a tünetei ugyanolyanok, mint a szezonálisé, de a tünetek nemcsak a pollenszezonban, hanem 

egész évben – különösen télen – jelentkeznek. 

Okai 

• házi por (atka) 

• állati szőrök 

• gombaspórák 

• légszennyezés 

• bakteriális és vírusfertőzések 

Az allergiás légúti betegségek kivizsgálása, a diagnózis felállítása és a szükséges kezelés bevezetése ma 

legszervezettebben a tüdőgondozókban folyik, de egyes gégészeti, allergologiai szakrendeléseken is 

lehetséges. A tüneteket kiváltó anyag elkerülése lenne a legjobb megoldás (gyomtalanítás a pollenek 

megjelenése előtt, pollenek, állati szőrök kerülése, ablakok zárása, házi por erélyes elszívása stb.), de ez 

önmagában nem elégséges. A rendelkezésre álló gyógyszerek nagyhatásúak, de használatukat illetően a 

kezelőorvos javaslatainak betartása célszerű. A tünetek jelentkezésekor kivizsgálás szükséges, az előírt 

gyógyszereket használni kell, olykor tünetmentes időszakban is (a kivárással a tünetek súlyosbodnak). A 

szezonális tünetek megjelenése előtt 1-2 héttel már el kell kezdeni a megelőző kezelést. A 

gyógyszerszedést nem szabad abbahagyni, illetve a kezelőorvossal a csökkentés menetét, ütemét meg 

kell beszélni. 

Az allergiás légúti betegségek (és egyéb tüdőbetegségek) ellátása és a dohányzás-leszoktató programok 

folytatása Bács-Kiskun megye tüdőgondozóiban a járóbeteg szakrendelés keretében történik.

Népbetegségek - Varga Gábor dr.

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?