értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

hitelezőknek származik hasznuk: a csökkentett kockázat révén elérhető nagyobb tőkeáttétel
adóelőnye ugyanis jóval felülmúlja a kötvényesek felé irányuló értéktranszfer nagyságát.
A C panel azt az esetet feltételezi, ahol a kockázatkezelés spekulatív és fedezeti célokat
egyaránt szolgálhat. Míg az ex-ante esetben a cégérték σ H nagyságával párhuzamosan nő,
sejtetve, hogy a nagyobb kockázatot vállalni képes vállalatnak van esélye életben maradni,
az ex-post helyzetben az esetlegesen nagyobb kockázat vállalása ügynöki költségeket
generál. Ebben az esetben a fedezés nettó haszna lényegesen kisebb az A panelhez képest
(1.44% 1.02%), ettől függetlenül a pozitív tartományban marad.
Egy másik összehasonlító statisztikai vizsgálatában Leland [1998] némiképp meglepő
eredményre jut. Nevezetesen, az ügynöki költségek és a fedezés haszna között sokszor
inverz kapcsolat áll fenn. A magas csődköltségek, a rövid átlagos futamidő, illetve az
alacsony pénzáramlás mind nagy fedezeti haszonnal, ugyanakkor alacsony ügynöki
költséggel párosul. Eredményei megkérdőjelezik azt a feltevést, hogy a nagyobb ügynöki
költségekből feltétlenül nagyobb fedezeti haszonra lehet következtetni. Fontos meglátás,
hogy a rövid lejáratú hitel a hosszú lejáratúhoz képest sokkal inkább motivál a fedezésre,
ami annak köszönhető, hogy a fedezés révén annál kisebb a hitelezőknek átadott érték,
minél rövidebb a futamidő.
Mindent összevetve Leland [1998] elemzéséből kitűnik, hogy a kockázatkezelés hatása a
cégértékre kicsi, de mérhető. E pozitív hatás erősebb akkor, ha a kockázatkezelési stratégia
mellett a vállalat hitelt érdemlően képes elkötelezni magát, rávilágítva a dokumentált és
megfelelően kommunikált és következetesen végbevitt kockázati stratégia fontosságára.
Bár racionális várakozásokat feltételez a hitelezők részéről, elemzése nem képes
közvetlenül mérni a kockázati stratégia részvényesi értékre gyakorolt hatását.
96