értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem
értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem
értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az „önálló” gazdasági tőke az a tőkemennyiség, amelyet egy önálló üzleti egység<br />
igényelne akkor, ha független vállalat lenne. Mint ilyen, nem tükrözi a vállalati<br />
kockázatok diverzifikációjának kedvező hatásait. Az önálló gazdasági tőke jellemzően<br />
az egyes üzleti területek vezetői teljesítményének mérésére alkalmas, ami arról a<br />
logikáról árulkodik, hogy a vállalati portfolió diverzifikálásával kapcsolatos döntések<br />
általában nem az üzletági igazgatók hatáskörébe tartoznak. 101<br />
A „marginális” gazdasági tőke az a tőkemennyiség, amely akkor szabadulna fel, ha a<br />
vállalat egy adott üzleti egységét értékesítené. Kiszámítása úgy történik, hogy a<br />
vállalat által a szóban forgó egység nélkül igényelt gazdasági tőkét kivonjuk az<br />
egységet is magában foglaló teljes vállalat által igényelt gazdasági tőkéből. (A<br />
módszer rokonságot mutat a növekményi-VaR elvével, amely a portfólió VaR értékét<br />
az adott pozícióval együtt, illetve anélkül is kiszámítja, majd a kettő különbségét<br />
veszi. Ha a pozíciók vagy a korrelációk bármelyike nemlineáris, a növekmény-VaR<br />
értékek szub- illetve szuperadditívek lesznek. 102 ) Ugyanezen gondolatmenet alapján az<br />
egyes üzleti területek marginális gazdasági tőkéi nem adják ki a teljes gazdasági tőke<br />
nagyságát. A marginális tőke elve az akvizíciók, illetve üzletrész értékesítések<br />
értékelésekor használandó.<br />
Ennél jóval vitatottabb kérdések az árazási döntések és az üzleti terület vállalaton<br />
belüli teljesítményének értékelése, vagyis azok a döntések, amelyek a tőke<br />
újrafelosztását érintik a vállalatot alkotó üzleti területek között. Tierny és Smithson<br />
[2003] ezért a „diverzifikált” gazdasági tőke alkalmazását javasolja.<br />
A diverzifikált gazdasági tőke a vállalat össztőkéjének azt a hányadát méri, amelyet egy<br />
konkrét üzletág igényelne akkor, ha egy több üzletágból álló vállalat részeként<br />
tekintenének rá. A diverzifikált gazdasági tőke célja tehát a diverzifikáció hasznának<br />
felosztása a vállalatot alkotó üzleti területek és tevékenységek között. Mivel a<br />
diverzifikáció előnyei ténylegesen felosztásra kerülnek a csökkentett gazdasági tőke<br />
mértékéig, a vállalat egyes üzleti területeire és tevékenységeire jutó diverzifikált gazdasági<br />
tőke összege megegyezik a vállalat teljes gazdasági tőkéjével. 103<br />
Shimpi [2002] definíciója szerint a gazdasági tőke a vállalat teljes (szisztematikus és<br />
egyedi) kockázatát fejezi ki, s mivel a diverzifikált gazdasági tőke felosztása az üzleti<br />
területek és a tevékenységek kölcsönhatása alapján történik, a diverzifikált gazdasági tőke<br />
alkalmazása csak olyan mértékben veszi figyelembe az egyes üzleti területek kockázatait,<br />
amekkora súlyt azok a teljes portfólióban képviselnek. Ilyen értelemben ez a módszer<br />
101 E gondolatmenet gyengéje, hogy az üzleti egység a cégcsoport része, a vállalatnak pedig óvatosnak kell<br />
lennie, ha vezetőit a kölcsönhatások figyelmen kívül hagyására ösztönzi. Lehetséges olyan szituációs is,<br />
amelyben az önállóan tekintve veszteséges egységek a diverzifikált vállalat részeként mégis növelik a<br />
részvényesi értéket. (Tierny és Smithson, 2003)<br />
102 Részletesen lásd Denton és Jayaraman [2004].<br />
103 A gazdasági tőkének ez a típusa hasonló a „komponens VaR” mérőszámához, mely a portfólió VaR<br />
értékének azt hányadát adja meg, amely a portfólió egyes elemeihez kapcsolható. A komponens VaR a<br />
84