értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

teljesítményértékelésére, a beruházási döntésfolyamatra, az egyesülési és felvásárlási
(M&A) lehetőségek kiértékelésére, valamint a vállalat tervezési folyamatára.
– a teljesítményértékelésben a CFaR az egyes üzleti egységek által generált pénzáram
kockázatokkal való korrigálását segíti
– a beruházási/befektetési döntéseknél a CFaR az adott beruházáshoz szükséges
tőkemennyiség megállapításához nyújt támpontot, figyelembe véve a beruházásban
rejlő kockázatokat valamint annak a meglévő üzleti portfólióra kifejtett diverzifikációs
hatását.
– az M&A területén a CFaR segítségével meghatározható egy adott felvásárlás
finanszírozásához szükséges optimális hitel/sajáttőke arány tekintettel a vállalat
profiljának módosulásából adódó CFaR növekmény mértékére.
– a vállalat tervezési folyamatában a CFaR és annak várható alakulása segítségével
jobban biztosítható a növekedés, a kockázati kitettségek változása, a
többletkockázatok ellensúlyozásához szükséges tőkegyarapodás, valamint a
tőkeszerkezet alakulása közötti egyensúly. 99
Ezen támogató funkcióknak a mindennapos működés szerves részét kell képezniük,
elősegítendő a kockázattal kapcsolatos egységes szemlélet kialakulását a vállalaton belül.
Kiemelt szerephez elsősorban azonban a vállalat olyan állapotaiban jutnak, amikor az
adósság saját tőkéhez mért aránya alacsony és a készpénztermelő képesség (a megszokott
üzletmenethez képest) nagyobb, ekkor ugyanis az alsóági kockázatok jelentette
fenyegetettség is alacsonyabb (kisebb a pénzügyi illetve üzleti nehézségek valószínűsége).
Ilyen helyzetben a fő pénzügyi kockázatot a beruházási döntések fegyelmezetlen volta
jelenti: a vezetés vonakodik a felesleges belső forrásokat visszajuttatni a részvényesekhez,
mivel ez korlátozza a vállalat jövőbeni stratégiai és pénzügyi mozgásterét, valamint arról
tanúskodna, hogy a vezetésnek nincsenek jó befektetési ötleteik. Továbbá, miután az egyes
üzleti egységeknek mindig több jövedelmező ötlete van, mint amennyi az elkölthető pénz,
a fent leírt helyzetben a belső forrásokat szabadon felhasználhatónak tekintik (mondván,
ilyenkor a hitelkapacitás is magasabb). Következésképp, ilyen körülmények között a
vállalati kockázatkezelésnek különös figyelmet kell fordítania a tőkekihelyezés
döntéshozatali fegyelmére. A CFaR illetve annak alternatív mérőszámai ebben a
tekintetben megfelelő támogató elemzői eszközként szolgálhatnak, mert segítségükkel
mérhető, hogy az új projektek a vállalati portfolió kockázatához milyen mértékben járulnak
hozzá, amely fontos adalékul szolgál a „go/no-go” megvalósíthatósági döntésekhez.
99 A fentiek a MOL és a McKinsey 2003-as közös, a kockázatkezelési stratégia kialakítását szolgáló
projektjének záró prezentációjában is szerepeltek.
82