értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

III. 2. A kockázat-tudatos vállalati stratégia
A pénzpiacok a vállalatok számára a rövid távú, inkább taktikai jellegű kockázatkezelési
eszközök széles körét teszik elérhetővé, melyekkel a „tranzakciós kitettségek”
(„transaction exposures”) hatékonyan kezelhetők, ám ugyanezen eszközök kevésbé
alkalmasak a hosszú távú „gazdasági kitettségek” („economic exposures”) alakítására. 89
A gyakorlatban a vállalati kockázatkezelési politikák a kockázati kitettség
három típusát különböztetik meg. A tranzakciós kitettség a jövőbeni,
tervezhető pénzáramok értékeinek a (piaci) kockázatok váratlan módosulása
miatt esetlegesen bekövetkező változásait hivatott kifejezni (amely általában a
számviteli rendszerekben vagy egyéb nyilvántartásokban tükröződik). Az
átértékelési kitettség („translation exposure”) akkor merül fel, amikor a
külföldi kapcsolt vállalkozások számviteli beszámolóinak adatai az
anyavállalat pénznemére kerülnek átváltásra (a devizakockázati kitettség). 90
Végül a gazdasági kitettségek a cégértéket veszélyeztető azon kockázatokat
tükrözik, amelyek a makroökonómiai sokkhatásokból, a verseny
erőviszonyaiból, illetve stratégiai megfontolásokból adódnak a jövőbeni,
tervezhető pénzáramokra gyakorolt hatásuknak köszönhetően (melynek csupán
elenyésző hányada tükröződik a tranzakciós kitettségek között).
Mivel az átértékelési kitettségből származó nyereség vagy veszteség
jellemzően nem realizálódik és a vállalat pénzáramára minimális közvetlen
hatása van, a pénzügyi szakirodalom általában az ilyen kockázatok fedezetlenül
hagyását javasolja. 91
Az a meglátás, hogy a derivatív instrumentumok nem alkalmasak a gazdasági kitettségek
fedezésére, egybevág Stulz [1996] érvelésével, aki szerint a rövid távú fedezeti
instrumentumok jellemzően a cégérték csak egy kisebb hányadára tudnak befolyást
gyakorolni, így ezek használata nincs számottevő hatással a cégérték változására, ezáltal
pedig a gazdasági kitettség mértékére sem. Hentschel és Kothari [2001] szerint, ha egy
89 Léteznek azonban kivételek, mint például a vállalat hitelportfóliójára szóló cross-currency swap, amely
szintetikus eszköz segítségével a hitelkintlevőségek devizakockázata megfeleltethető a vállalat cash flow
pozíciójának devizakockázatával. A pozíció folyamatos görgetésével a cross-currency swap ügyletek így
természetes fedezeti pozíciót alakítanak ki az eredő devizakockázattal szemben.
90 Az átértékelési kitettség mértéke függ az alkalmazott átértékelési eljárástól. Az IAS 21 szabvány az önálló
külföldi egységek esetében a napi árfolyam módszerét, míg az integrált külföldi egységek, illetve a magas
inflációjú országokban működő külföldi egységek esetében az időelv módszerét javasolja. A napi árfolyamot
alkalmazó módszernél a kitettség a külföldi leányvállalat saját tőkéjéből adódik, míg az időelv módszerénél
az az eszközök és passzívák nettó értékének a napi árfolyamon történő átváltásából számszerűsíthető. A
külföldi tevékenység vonatkozásában a devizaárfolyam változása ezáltal mindig a csoport tőkéjének
változását eredményezi, és az időelv alkalmazásakor e változások a csoport nettó bevételére is hatással
lehetnek (Hagelin és Pramborg, 2004).
91 Oxelheim és Wihlborg [1997] szerint, ha az átváltási árfolyam közel azonos a későbbi pénzáramok
időpontjára vonatkozó határidős devizaárfolyamok súlyozott átlagával, akkor a devizakockázatból származó
77