értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

devizakockázatból eredő költségsokkok közötti erősebb korrelációból fakad. 84 Ezzel
szemben, ha a fedezeti ügyletek mindennaposak, a fedezetlen vállalatok sokkal jobban
ki vannak téve a devizasokkok hatásainak, mint fedezett versenytársaik. Ilyenkor a
fedezeti ügyletek a kitettség mérséklésével, s ebből eredően a pénzügyi nehézségek
költségeinek, az ügynöki költségeknek a csökkentésével hozzáadott értéket
teremtenek. A második magyarázat szerint, ha sok versenytárs fedezi a kockázatokat,
akkor a fedezetlenség melletti döntés a vezetők azon képességével kapcsolatban
válthat ki negatív várakozásokat, hogy az indokolatlan devizakockázatot felismerjék
és kezeljék.
Végül, Nain [2004] empirikusan igazolja azon hipotézisét, hogy a stratégiai érvek
egyértelműen az olyan iparágakban fontosabbak, amelyekben a vállalatok képesek az árak
befolyásolására. Az erős versennyel jellemezhető ágazatokban a vállalatok kibocsátási
döntései várhatóan csekély mértékben befolyásolják az ágazat árait, így egy adott vállalat
kitettsége kevésbé függ a versenytársak kockázatkezelési döntéseitől. Ha a vállalat és a
versenytársak kockázatkezelési döntéseinek viszonyát az előzőekben ismertetett stratégiai
tényezők határozzák meg, akkor az összefüggés a koncentráltabb (kevésbé kompetitív)
ágazatokban szükségszerűen erősebb. Rámutat, hogy az ágazati kockázatkezelés hatása
egy adott vállalat fedezeti döntéseire koncentráltabb ágazatokban nagyobbnak tűnik,
alátámasztva ezzel elméletét.
Ha feltételezzük, hogy a vállalatok a derivatív termékeket az eredmény vagy
cégérték szórásának minimalizálása céljából alkalmazzák, akkor – Nain [2004] alapján –
egy vállalat annál inkább érdekelt a fedezésben, minél magasabb az ágazati fedezés szintje,
és fordítva. Vagyis egy kevésbé kompetitív ágazatban működő vállalat jellemzően
ugyanazt a fedezeti stratégiát alkalmazza majd, amit versenytársai, s ennek eredményeképp
kétféle egyensúlyi helyzet is kialakulhat: amelyben vagy minden vállalat, vagy egyik sem
fedezi a kockázatait. Ugyanakkor Adam, Dasgupta és Titman [2004], valamint Mello és
Ruckes [2004] szerint, ha a vállalatok a gyakorlatban is e logika szerint működnének,
akkor figyelmen kívül hagynának egy igen értékes reálopciót, amellyel akkor
rendelkeznek, ha fedezeti stratégiájukban a versenytársak többségétől eltérnek. Minthogy a
vállalatok termelési szintjüket a költségek ismeretében határozzák meg, az árakban vagy a
költségekben mutatkozó volatilitás a vállalatok számára egy reálopciót biztosít. Ha a
versenytársak legtöbbje vagy mindegyike fedezett, akkor egy fedezetlen vállalkozásnak
84 Az indoklás azonban nem érvényes az olyan vállalatra, amely a fedezés mellett dönt a kockázatkezelést
hagyományosan mellőző iparágban, hiszen az eredmény illetve a pénzáramlás nagyobb volatilitása miatt
ugyanolyan holtteher költséggel kellene számolnia, mint annak a vállalatnak, amely fedezetlen marad egy
jellemzően fedezett szereplőkből álló iparágban.
72