értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

ákényszerítése arra, hogy beruházási igényeikről a bankoknak vagy leendő hitelezőiknek,
tőketulajdonosaiknak beszámoljanak, a menedzsmentfegyelmet szolgálja. 75 Az efféle külső
ellenőrzés megkerülését lehetővé tevő kockázatkezelési stratégiák alkalmazása
súlyosbíthatják a cégvezetés és a részvényesek között meglévő ügynöki konfliktusokat. A
kockázatkezelés valós költsége ebben a tekintetben a beruházási döntési folyamat
torzulása.
Ha a külső finanszírozás illetve a pozitív nettó jelenértékű projektek elszalasztásának
holtteher költségei számottevőek és az ügynöki konfliktusok elhanyagolhatók, akkor a
cégvezetés és a részvényesek számára egyaránt előnyösebb, ha a vállalat kezeli a
kockázatokat. Fokozódó ügynöki konfliktusok esetében azonban a fedezést illetően a
részvényesek és a vállalat vezetése egymással ellenkező álláspontra juthatnak, amikor is az
előbbiek jobbnak látják, ha a tőkepiacok kontrollálják a menedzsment aktivitását, mégha
az viszonylag többlet költségekkel is jár együtt. 76
Tufano [1998] példája szemléletes: tegyük fel, hogy az arany unciánkénti ára 320
dollár, egy vállalat változó kitermelési költsége 350 dollár, és unciánkénti 400 dolláros
áron fedez. A vállalat kitermelhetné az aranyat, és 400 dollárért nyereséggel
értékesíthetné. Profitja azonban nagyobb is lehetne, ha bezárná bányáit, piaci áron
megvásárolná az aranyat, amelyet a fedezeti kontraktusok teljesítéséhez használna fel.
Ez utóbbi megoldás azonban a bánya vezetői számára kevésbé lenne kedvező, így a
tevékenység folytatása mellett döntetnének szerényebb, de továbbra is pozitív
eredmény mellett. Fedezet nélkül a vállalkozásnak nem lenne más lehetősége,
minthogy beszüntesse a kitermelést.
Következtetése szerint a kockázatkezelési stratégiát felügyelőknek mindenek előtt arra a
kritikus kérdésre kell választ találniuk, hogy vajon a kockázatkezelési politikák nem
állandósítanak-e olyan beruházási/befektetési programokat, amelyeket a külső tőkepiacok
máskülönben indokolatlannak tartanának. Ennek megválaszolásához szükség van a vállalat
beruházás tervezési folyamatainak vizsgálatára, továbbá ismerni kell a projektek
jóváhagyásának menetét, tudni szükséges, hogy időközönként felülvizsgálják-e a már futó
projektek nettó jelenértékét, továbbá, hogy a vállalat miként használja fel az új
információkat befektetési döntéseiben.
75 Lásd Jensen és Meckling [1976], Rozeff [1982], valamint Easterbook [1984]
76 Jensen [1986] azt taglalja, hogy a diverzifikáció, amely addig még kihasználatlan hitelkapacitáshoz és
magas szabad pénzáramlásokhoz engedi hozzáférni a vállalatokat, milyen alacsony hasznosságú, vagy akár
65