értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

Mint Froot et al. [1993] rámutat, az optimális fedezeti arány a belső pénzáram és a
beruházási lehetőségek (finanszírozási igény) forgalomképes kockázati források által
indukált együttmozgásának mértékétől és irányától függ. Korreláció hiányában érdemes a
kockázatok teljes körű fedezése mellett dönteni a korábban leírtak szerint. Ha azonban a
belső pénzáram és a beruházási lehetőségek nagysága között a korreláció pozitív, akkor a
vállalatnak csak kisebb mértékben van szüksége fedezésre, mivel a belső forrásoknak a
pozitívból a negatív állapotkimenetekbe való transzformálása ilyen esetben kisebb
hozzáadott értéket képvisel. Ez alapján minél érzékenyebbek a beruházási lehetőségek a
kockázati tényezőre a pénzárammal megegyező irányban, szükségszerűen annál kisebb az
optimális fedezeti arány. Ha a beruházási lehetőségek rendkívül érzékenyek a kockázati
változóra, viszont a pénzáramok nem, akkor előfordulhat az is, hogy az optimális fedezeti
arány negatív, ami a pénzáramok eredeti kitettségének fokozásához vezet. Ezzel szemben
az optimális fedezeti arány mértéke nagyobb mint egy akkor, ha a befektetési lehetőségek
negatív korrelációt mutatnak a mindenkori pénzáramokkal. Ebben az esetben indokolt a
„túlfedezés” annak érdekében, hogy a kockázati tényező hatása mindkét változó esetében
azonos irányú és nagyságú legyen. 74 [ 9. ábra ]
Froot et al. [1993] rámutatnak továbbá, hogy ha a beruházási lehetőségek és a belső
pénzáramok kockázat-érzékenysége állapotfüggő, vagyis ha ezen érzékenységek a
kockázati tényezőhöz mérten nem lineárisak, akkor a nem lineáris fedezeti stratégiák (mint
az opciók) teremthetik meg annak lehetőségét, hogy a fedezeti arány az egyes állapotokhoz
igazodjon, maximálva ezáltal a cégértéket (minimális holtteher költséget generálva).
A változó finanszírozási lehetőségek tekintetében (a gyenge pénzügyi teljesítményű
időszakokban a külső források bevonásának többletköltsége nagyobb, mint a nagy
jövedelmezőséggel és készpénzmennyiséggel jellemezhető időszakokban) a szerzők arra a
logikus következtetésre jutnak, hogy a vállalatok annál inkább hajlanak a kockázatok
kezelésére, minél szorosabb a pénzáramaik és az eszközeik által képviselt fedezet értéke
74 Vegyünk két vállalatot, amelyek egyformán olajkutatással és –kitermeléssel foglalkoznak, és pénzáramuk
külső kockázatoknak való kitettsége is egyforma. Annak a vállalatnak, amelynek magasabb a hordónkénti
kitermelés költsége, a beruházási lehetőségeit erőteljesebben befolyásolják a nyersanyagárak szintjei. Vagyis
e vállalat beruházási forrásigénye érzékenyebb lesz az olajárra, ebből eredően pedig az optimális fedezeti
arány kisebb lesz, mint versenytársáé. A technológia ilyen értelemben jelentősen befolyásolja a
kockázatkezelési tevékenységet (Froot et al., 1993).
63