értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

Breeden és Viswanathan [1998] eredményei azonban egybehangzóak Tufano [1995]
következtetéseivel, melyeket az aranybányászat iparágával kapcsolatban fogalmazott
meg. Tufano szerint a fiatalabb vezetőknél a kockázatok fedezésének nagyobb a
valószínűsége, mint idősebb kollégáik esetében. Mivel a fiatalabb vezetők
képességeire vélhetően kisebb biztonsággal lehet következtetni, a képességek nagyobb
szórása fokozottabb elkülönüléshez vezet, vagyis a jobb képességű fiatal vezetők
kezelik a kockázatokat, míg gyengébb képességű fiatal társaik nem.
Tufano [1995] emellett a Breeden-Viswanathan modell egy további következtetését is
alátámasztja. Alacsonyabb fedezeti költségek esetén a cégek fedezeti politikájának
elkülönülése is mérsékeltebb. Ugyanakkor magasabb fedezeti ügylet költségek esetén
a kockázataikat kezelő vállalatoknak a kockázataikat nem fedező vállalatokéhoz mért
relatív értéke magasabb a jobb menedzsment következtében. Ez megegyezik Tufano
azon eredményével, hogy a részvényopcióval rendelkező vezetők nem kezelik a
kockázatokat, mivel nekik számottevő fedezési költségekkel kell számolniuk.
Megközelítésük vizsgálatához azonban empirikus módszerekkel azt is bizonyítani
kellene, hogy ha a részvényopcióval rendelkező menedzserek fedezik a kockázatot,
akkor vállalatuk értéke jóval magasabb, mint az opcióval nem rendelkező, de a
kockázatot kezelő vezetőké, ami igazolná, hogy kockázatkezelésre magas fedezeti
költségek mellett csak akkor kerül sor, ha az adott menedzser teljesítményével
magasan felülmúlja más vállalatok vezetőit.
II. 4. 2. Hatékony kockázatkezelés
A hatékony és eredményes kockázatkezelés a vállalat pénzügyi kockázatainak mértékével
és szerkezetével kapcsolatban átfogó és alapos ismereteket követel meg. Minthogy a
társaságok gyakran nem fedik fel a kitettségük számszerűsítéséhez szükséges
információkat, illetve a már életbe léptetett vagy a későbbiekben tervezett kockázatkezelési
intézkedéseket, információs aszimmetria alakul ki a cégvezetés és a befektetők között. A
befektetők csak folyamatos ellenőrzéssel, ezáltal pedig magasabb költségek mellett
nyerhetnek betekintést a vállalat kockázati kitettségébe és kockázatkezelési
tevékenységébe. A részvényesek kiváltképp képtelenek optimálisan diverzifikált portfoliót
kiépíteni, ha nem rendelkeznek teljes körű információkkal egy adott céget érintő
kockázatokról. Ennélfogva a kockázatkezelés a legtöbb esetben lényegesen jobb
hatékonysággal alkalmazható a vállalat szintjén 63 , ami elsősorban nem a komparatív
költségelőnynek, hanem az információs aszimmetriának köszönhető.
Guay, Haushalter és Minton [2002] a vállalat pénzügyi kockázatvállalásával kapcsolatban
empirikus eszközökkel igazolja a befektetői bizonytalanságot. Eredményeik rámutatnak,
63 Fite és Pfleiderer [1995], valamint Raposo [1996] megemlítik, hogy az éves beszámolóban közzétett
adatok nem elégségesek egy társaság kockázati kitettségének megállapításához.
55