értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

hogy hasznossági függvénye a cégérték közvetlen függvényeként milyen alakzatot mutat.
(A 4. függelékben röviden áttekintem a modellt, s szemléltetem azt is, hogy egy vállalat
ösztönzési rendszerének opciós jellegű elemei miként befolyásolják a kockázatkezelés
optimális mértékét.)
Az ügynöki konfliktusok enyhítése megfelelő kompenzációs elemekkel
Kompenzációs elemekkel kétféle tekintetben is csillapíthatók a gazdasági természetű
ügynöki konfliktusok. Egyrészt e szerződésekkel a menedzserek rábírhatók arra, hogy a
megtérülést növelő lépéseket tegyenek, azaz segítségükkel pozitív “jövedelemteljesítmény”
összefüggés érhető el. 46 A megfelelő ösztönző rendszerek bevezetésével –
különösen a vezetői kompenzációs csomagokkal – a két oldal célkitűzései azonos irányba
terelhetők. Ez jellemzően kedvezményes részvényvásárlási programok keretében, prémium
illetve részvényopciók biztosításával valósul meg. A szerződések másrészt arra ösztönzik a
menedzsereket, hogy a kockázatsemleges részvényesek kockázati preferenciájának
megfelelő lépéseket tegyenek. Ez egyfelől elérhető a vállalati teljesítmény és a menedzser
vagyona közötti viszony konvexitásának kezelésével, illetve úgy is, hogy a menedzser
kompenzációjának kiszámításakor kiszűrik a cégérték azon változásait, amelyekre a
menedzsernek nincs ráhatása. 47
Az ösztönzői rendszerek csakis akkor eredményesek, ha a menedzserek úgy érzik, hogy
hatást gyakorolhatnak a meghatározó tényezőkre annak érdekében, hogy a fejlődést
tevékenyen irányíthassák. Mivel a pénzügyi kockázatok forrása a menedzser hatáskörén
kívül esik, sok esetben nincs egyértelmű kapcsolat a vállalati döntések és a vállalat
teljesítménye között, ami rontja az érvényben lévő ösztönzői rendszerek hatásfokát. Ebben
az összefüggésben a vállalati kockázatkezelés értéket teremthet azáltal, hogy kiküszöböli a
pénzügyi kockázatok egyenetlen hatásait, szorosabbá téve egyben a vállalati teljesítmény
és a vezetési stratégiák közötti korrelációt. 48
Érdemes megjegyezni, hogy a határidős kontraktusok legtöbbje túlságosan nagy volumenű ahhoz, hogy
bármelyik menedzser jövedelmét fedezze. (Smith és Stulz, 1985)
46 Jensen és Meckling [1976], illetve Smith és Watts [1992].
47 Jensen és Meckling [1976], Smith és Stulz [1985]
48 Bartram [2000]
47