értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

magát amellett, hogy a hitel folyósítása után adott kockázatkezelési stratégiát alkalmaz. E
szavahihetőség biztosításának egyik eszköze a vállalati hírnév.
Diamond [1989] rámutat arra, hogy egy többperiódusos, ismétlődő szerződéskötéseket
feltételező modellben a fedezeti ügyletek elkötelezett alkalmazását hirdető hírnév
értékessé válhat. Mozumdar [2000] bebizonyítja, hogy többperiódusos kontextusban
egy vállalkozás motivált lehet a kockázatkezelésre, míg egy periódus esetén ilyen
ösztönző erő nem érvényesül. Sejtése egyszerű: az „egyszeri játszmában” a
részvényesek egyértelműen a pénzáramlás volatilitásának növelésére törekszenek.
Noha ez növeli a nem teljesítés kockázatát, a részvényesek mégsem vonakodnak tőle,
mivel a periódus végén a cég egyébként is felszámolásra kerül. Egy ismételt
játszmában ugyanakkor a részvényesek arra törekszenek, hogy a vállalkozás a
következő időszakokban is működőképes maradjon. Ha a játszmát kellő alkalommal
megismétlik, a részvényesek érdekeltté válnak a hitelezőkkel való együttműködésben,
valamint abban, hogy a nem teljesítés kockázatát a pénzáramlás bizonytalanságának
növelésével ne emeljék.
A sikeres vállalatokat gyakran olyan hírnév övezi, amely mellett lehetővé válik számukra,
hogy hiteleiket olyan feltételekkel vehessék fel, amely feltételezi, hogy a hitelezőknek nem
kell a kisajátítástól tartaniuk. Smith és Stulz [1985] szerint azonban az ilyen hírnév sem
elégséges garancia arra, hogy a vállalat fedezni fogja kockázatait, ha a csőd valószínűsége
nagy. Ilyen esetben ugyanis a fedezés feladásából származó haszon nagyobb lehet, mint a
sérülő hírnév költsége, hiszen a hírnév csak akkor képvisel értéket, ha a vállalkozás
sikeresen elkerüli a csődöt. Explicit kovenánsok nélkül az ígéretek megszeghetők.
A hírnévépítés egyik lehetséges módja a vállalat portfoliójában szereplő futamidők átlagos
hosszának csökkentése. A rövid távú finanszírozás előtérbe helyezésével ugyanis az
egészséges és a befektetők körében kedvelt hitelminősítési szint megőrzése érdekében a
menedzsment jobban rákényszerül a hitelezői érdekek szem előtt tartására, ezzel biztosítva
a vállalat rendszeres refinanszírozását kellően alacsony finanszírozási költségek mellett. 43
Barnea, Haugen és Senbet [1985b] szerint a rövidebb futamidejű hiteleket magas ügynöki
költségek fennállása esetén alkalmaznak előszeretettel a vállalkozások, ám érvelésüket
empirikus kutatások kevésbé igazolták. Leland [1998] modelljében bizonyítja, hogy
amikor a fedezés melletti hosszú távú elkötelezettség nem kivitelezhető, akkor a rövidebb
futamidejű hitelekkel lehet a pénzügyi ügynöki költségeket féken tartani. Eredményei
42 Ross [1996] érvelése szerint az, hogy a cégek megfigyelhetően gyakrabban a pozícióikat egyenként és
statikusan fedezik szemben az eszközérték egészének dinamikusan fedezésével részben azzal magyarázható,
hogy az előbbi könnyebben ellenőrizhető a hitelezők által.
43
A hitelportfolió átlagos futamidejének csökkentését ugyanakkor a befektetők pénzügyi többletkockázatként
értékelik, mivel megnő a vállalat refinanszírozási kockázata, ami a nem teljesítés
valószínűségét növeli. Lásd a vezető hitelminősítő intézetek értékelési szempontjait (pl. Moody’s vagy S&P).
44