értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

I. BEVEZETÉS
A pénzügyi elmélet kiinduló feltevése, hogy a vállalatvezetés célja a vállalat részvényesi
tőkéjének piaci értékét egy kockázatokkal teli környezetben beruházások révén
maximalizálni. A vállalatokat 1 érintő kockázatok közé sorolhatók a piaci és
hitelkockázatok, a vállalat hírnevének veszélyeztetése, a működési kockázatok széles köre
– így az üzemszünet, a harmadik felek felelőssége, a humántőke kockázata, a
környezetvédelmi felelősség, a termékfelelősség, a csalás kockázata stb. –, a jogi és
szabályozási kockázatok, a stratégiai kockázat és így tovább. A vállalati szintű
kockázatkezelés – ideális esetben – arra törekszik, hogy optimalizálja, s ne csupán
minimalizálja e kockázati kitettségek vállalati értékére gyakorolt hatását. Feladata, hogy
egy olyan kockázatkezelési stratégiát dolgozzon ki, amely valamennyi bizonytalanságra
egyértelmű kezelési módot kínál összhangban a részvényesi érték maximálásának
mindenek felett álló vállalati céljával.
A vállalati kockázatkezelés széles körű gyakorlati alkalmazása ellenére, valamint a fedezés
szükségének elméleti igazolására tett kísérletek dacára a vállalati politika egyik elemét
jelentő kockázatkezelés céljait és szükségszerűségét illetően továbbra is nagy az
értetlenség és számos téveszme övezi azt.
Több az utóbbi években készült felmérés szerint a kockázatok kezelését a pénzügyi
vezetők a legfontosabb céljaik közé sorolják. A KPMG [2004] ausztrál cégekről
készített felmérése szerint a válaszadók 85%-a nyilatkozott úgy, hogy az eredményes
kockázatkezelési stratégia kritikus, illetve igen fontos a vállalat céljainak
megvalósításában, 80%-uk rendelkezett hivatalosan jóváhagyott kockázatkezelési
stratégiával, míg a megkérdezettek több mint fele hozott létre kockázatkezelési
bizottságot („risk committee”) az igazgatóságon belül. Ennek ellenére a mintában
szereplő cégek közel 50%-a számolt be arról, hogy kockázatkezelési stratégiája csak
részben vagy egyáltalán nem áll összhangban az üzleti célokkal, egyharmaduk pedig
nemleges illetve bizonytalan választ adott arra a kérdésre, hogy vajon vállalatuk
kockázatvállalási éhségét és tűrőképességét a kockázatkezelési politika világosan
rögzíti-e.
Korábbi felmérésében a KPMG [2002] arról számol be, hogy az 1.000 legnagyobb
szingapúri cég mintegy 60%-a kockázatkezelését proaktívként és a váratlan
eseményeket előre jelezni képesként jellemezte. Legtöbbjük szerint azonban a
gyakorlatban kockázatkezelési funkcióik elsődleges célja a kockázat azonosítása,
kezelése, enyhítése és minimalizálása, semmint a jövedelmezőség maximalizálása.
Csupán 32%-uk jelezte, hogy kockázatkezelési funkciójának elsődleges célja a
1 A dolgozatban a „vállalat” vagy „cég” elnevezést minden olyan vállalkozásra értem, amelyik nem pénzügyi
vállalkozás, pénzintézet.
12