Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP ...
Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP ... Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP ...
PDF-XChange w w w.docu-track.co m Click to buy NOW! PDF-XChange w w w.docu-track.co m Click to buy NOW! Az NSDAP útja a „hatalom megragadásig”. Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP újjáalapítása – új utakon a hatalom felé Az NSDAP újralapításának gondolata Hitlerben már Landsbergben megfogalmazódott, s a sikertelen puccs komoly kihatással volt a következ idszak taktikájára is. A párt a hatalom erszakos megragadása helyett ugyanis inkább a törvényesség vizére evezett, s a rendszert annak saját eszközeivel próbálta megdönteni („Adolphe Légalité”): „Ha tevékenységemet ismét folytatom, új politikát kell követnem. A hatalom fegyveres megragadása helyett a katolikus és marxista képviselk bosszúságára mindenbe bele fogjuk ütni az orrunkat. Bár tovább fog tartani meggyzésük, mint hogy agyonljük ket, de a végén a saját alkotmányuk hozza meg nekünk a sikert. Minden legális folyamat lassú.” Mindez viszont nem volt a szimpatizánsok egyöntet álláspontja, s emiatt a késbbiekben még számos vitára adott alkalmat. Az NSDAP újbóli megalapítására végül 1925. február 26-án került sor. A párt felépítését Hitler fokozatosan képzelte el, s tevékenysége eleinte fként csak Münchenre és Bajorországra koncentrálódott. Csak miután itt már szilárdan állt a régi-új szervezet, kerülhetett sor az expanzióra. A legnagyobb müncheni bázissal rendelkez utódszervezet, a Nagynémet Népközösség jelentette azt az alapot, amelyre az új alapításnál támaszkodni kívántak, ugyanis az NSDAP müncheni és bajorországi szervezetének vázát a Népközösség egykori tagjai és fleg vezetkáderei képezték, s a szervezeti struktúrája is mintául szolgált. 1925 márciusában mind a Népközösség, mind pedig a Népiségi Blokk feloszlatta magát, de az NSDAP-ba való átlépés inkább a Népközösség esetében volt zártnak minsíthet, míg a Blokk tagjai csak szórványosan „tértek meg”. Az átlépések azonban hónapokat vettek igénybe. Miután a rendkívül jó szervez tehetséggel bíró Gregor Starssert ismét sikerült megnyerni, s megbízni a párt észak-németországi kiépítésével, pár hónapon belül 7 új pártkörzetet létesült a Majnától északra. Szakításig jutott viszont a vita Ernst Röhmmel, aki a szabadcsapatos és harciszövetséges szellem és harcmodor megrzése érdekében az SA betiltása idején Frontosztag (Frontbann) néven új szervezetet alapított, s bár az új NSDAP-ra eskette fel szervezetét, s maga is felvállalta az SA újjászervezését, de nem volt hajlandó a védszövetségi formákat feláldozni egy fegyelmezett, fleg a propagandát szolgáló, az államhatalmát nem ingerl párttagozatért. Hitlernek viszont egy olyan félkatonai szervezetre volt szüksége, amely teljes mértékben a párt ellenrzése alatt áll, míg Röhm ekkor már olyan szervezetben gondolkodott, 1
- Page 2 and 3: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 4 and 5: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 6 and 7: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 8 and 9: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 10 and 11: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 12 and 13: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
- Page 14: PDF-XChange w w w.docu-track.co m C
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> útja a „hatalom megragadásig”.<br />
<strong>Második</strong> <strong>vonalból</strong> <strong>tömegpárt</strong>. <strong>1925</strong>-<strong>1933</strong><br />
<strong>Vitári</strong> <strong>Zsolt</strong><br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> újjáalapítása – új utakon a hatalom felé<br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> újralapításának gondolata Hitlerben már Landsbergben megfogalmazódott, s a<br />
sikertelen puccs komoly kihatással volt a következ idszak taktikájára is. A párt a hatalom<br />
erszakos megragadása helyett ugyanis inkább a törvényesség vizére evezett, s a rendszert annak<br />
saját eszközeivel próbálta megdönteni („Adolphe Légalité”): „Ha tevékenységemet ismét<br />
folytatom, új politikát kell követnem. A hatalom fegyveres megragadása helyett a katolikus és<br />
marxista képviselk bosszúságára mindenbe bele fogjuk ütni az orrunkat. Bár tovább fog tartani<br />
meggyzésük, mint hogy agyonljük ket, de a végén a saját alkotmányuk hozza meg nekünk<br />
a sikert. Minden legális folyamat lassú.” Mindez viszont nem volt a szimpatizánsok egyöntet<br />
álláspontja, s emiatt a késbbiekben még számos vitára adott alkalmat.<br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> újbóli megalapítására végül <strong>1925</strong>. február 26-án került sor. A párt felépítését<br />
Hitler fokozatosan képzelte el, s tevékenysége eleinte fként csak Münchenre és Bajorországra<br />
koncentrálódott. Csak miután itt már szilárdan állt a régi-új szervezet, kerülhetett sor az<br />
expanzióra. A legnagyobb müncheni bázissal rendelkez utódszervezet, a Nagynémet Népközösség<br />
jelentette azt az alapot, amelyre az új alapításnál támaszkodni kívántak, ugyanis az<br />
<strong>NSDAP</strong> müncheni és bajorországi szervezetének vázát a Népközösség egykori tagjai és fleg<br />
vezetkáderei képezték, s a szervezeti struktúrája is mintául szolgált. <strong>1925</strong> márciusában mind a<br />
Népközösség, mind pedig a Népiségi Blokk feloszlatta magát, de az <strong>NSDAP</strong>-ba való átlépés<br />
inkább a Népközösség esetében volt zártnak minsíthet, míg a Blokk tagjai csak szórványosan<br />
„tértek meg”. <strong>Az</strong> átlépések azonban hónapokat vettek igénybe.<br />
Miután a rendkívül jó szervez tehetséggel bíró Gregor Starssert ismét sikerült megnyerni,<br />
s megbízni a párt észak-németországi kiépítésével, pár hónapon belül 7 új pártkörzetet<br />
létesült a Majnától északra. Szakításig jutott viszont a vita Ernst Röhmmel, aki a szabadcsapatos<br />
és harciszövetséges szellem és harcmodor megrzése érdekében az SA betiltása idején<br />
Frontosztag (Frontbann) néven új szervezetet alapított, s bár az új <strong>NSDAP</strong>-ra eskette fel szervezetét,<br />
s maga is felvállalta az SA újjászervezését, de nem volt hajlandó a védszövetségi formákat<br />
feláldozni egy fegyelmezett, fleg a propagandát szolgáló, az államhatalmát nem ingerl<br />
párttagozatért. Hitlernek viszont egy olyan félkatonai szervezetre volt szüksége, amely teljes<br />
mértékben a párt ellenrzése alatt áll, míg Röhm ekkor már olyan szervezetben gondolkodott,<br />
1
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
amely mindenkoron a reguláris birodalmi hadsereg (Reichswehr) segédhadserege lehet, s ide<br />
akarta beolvasztani a párttól függetlenített SA-t is. Végül kettejük vitája azzal végzdött, hogy<br />
Röhm mind az SA, mid pedig a Frontosztag vezetésérl lemondott, s 1928-ban Bolíviába ment,<br />
ahol tisztként vett részt a hadsereg kiképzésében.<br />
<strong>Az</strong> újjáalapítás folyamata egyben az 1921-es pártstatútumnak megfelel szervezethez<br />
való visszatérést is jelentette. <strong>Az</strong> <strong>1925</strong> februárjában kiadott irányelvek emellett a régi pártprogramot<br />
is életbe léptették. A szervezeti felépítés végül az 1926. májusi új alapszabályzatban<br />
nyerte el végleges formáját. A központ ers hatalmának biztosítása érdekében minden korábbi<br />
tagnak újból be kellett lépnie a pártba, ami azonban konfliktusokhoz is vezetett, mert a korábban<br />
alacsonyabb tagsági számmal rendelkezk, most akár kényszeredetten is hátrébb sorolódtak,<br />
s ez számukra presztízsveszteséget okozott.<br />
A párt birodalmi vezetése is fokozatosan reorganizálódott. <strong>Az</strong> újjáalapítást követen<br />
Hitler mellett a birodalmi kincstárnok (Reichsschatmeister), Franz Xaver Schwarz, a birodalmi<br />
ügyvezet (Reichsgeschätsführer), Philipp Bouhler és a Népiségi Figyel Propagandaosztálya<br />
(Otto May) alkotta a fels vezetést, majd ez kibvült az írott anyagok felügyeljével<br />
(Schriftführer, Hermann Schneider) és Vizsgálati és Egyeztet Bizottság (Untersuchungs- und<br />
Schlichtungsausschuss), a tulajdonképpeni pártbíróság vezetjével, Bruno Heidemannal. Csak<br />
1926-ban állt fel hivatalosan a Birodalmi Propagandavezetség (Reichspropagandaleitung),<br />
amely csakhamar Gregor Strasser vezetése alá került (helyettese Heinrich Himmler), akit<br />
1928-tól személyesen Hitler, majd 1930-tól Joseph Goebbels követett, valamint a Birodalmi<br />
Szervezési Vezetség (Reichsorganisationsleitung), amelyet 1927-ig Burno Heidemann „pártbíró”,<br />
majd Gregor Strasser vezetett. Rudolf Heß Landsberg óta Hitler személyi titkára volt. Külön<br />
bizottság felügyelte a sport- és tornaügyeket (ideértve különösen az SA-t), és elször létesült<br />
ifjúsági bizottság. Max Amann, aki nem volt a birodalmi vezetés tagja, továbbra is pártkiadó<br />
nagyhatalmú vezetje maradt.<br />
Bels megrázkódtatások<br />
A taglétszám azonban csak lassan kezdett emelkedni, <strong>1925</strong>-ben a pártnak Münchenben mindössze<br />
700 tagja volt. Hátat fordított a csalódott Anton Drexler is, aki saját pártot alapított, s az<br />
észak-német szervezet formális pártban maradása is csak Strasser hségén múlott, jóllehet a<br />
müncheni központnak nem volt szinte semmiféle befolyása a Majnától északra. A szervezeti<br />
különállóság csakhamar azonban már ideológiai szinten is megmutatkozott, ami leginkább annak<br />
volt köszönhet, hogy egyre nagyobb szerepet kapott Gregor Strasser testvére Otto, és egy<br />
2
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
új „jövevény”, az észak-rajnai körzet ügyvezetje, Joseph Goebbels, akik a „fasiszta délnémet”<br />
irányzattal szemben megfogalmazták az északi, „szocialista” vonulatot, amely <strong>1925</strong> szeptemberében<br />
a Hagenban alapított Munkaközösségben teljesedett ki. A müncheni vezetés ellen<br />
megfogalmazott ers kritika azonban nem Hitler, hanem a müncheni „párthuszárok szemétdombja”<br />
ellen irányult. <strong>Az</strong> alacsony színvonalúnak tartott Népiségi Figyel helyett Nemzetiszocialista<br />
Levelek (Nationalsozialistische Briefe) és „A Nemzeti Szocialista” címmel új lapokat<br />
indítottak. <strong>Az</strong> „északiak” nemcsak szocialistább nézeteikkel jártak azonban külön utakon,<br />
de nem osztották Hitlernek az univerzális zsidó ellenségre vonatkozó elméletét sem, s eltéren<br />
ítélték meg a külpolitikai irányokat (például szövetséget javasoltak Moszkvával), st kétségbe<br />
vonták Hitler legalitási pályáját is, s „katasztrófapolitizálásra” szólítottak fel. Ezeket az elveket<br />
– s ez egyértelm jele volt a központ csekély befolyásának – az 1920-as pártprogram helyett<br />
összeállított, a müncheni vezetéssel nem egyezetett, külön pártprogram formájában terjesztették.<br />
Tényleges szakításra Münchennel azonban csak kevesen gondoltak.<br />
Hitlernek – akit Goebbels kis burzsoának nevezve ki akart dobni a pártból – lépnie kellett,<br />
ha nem akarta, hogy kicsússzon a lába alól a talaj. 1926 februárjában Bambergben egy<br />
országos vezetértekezleten akarta rendezni a problémákat. Hitler remek taktikai érzékét és<br />
szónoki tehetségét a külsségek és a manipuláltan összeállított résztvevk listája is segítette,<br />
valamint az, hogy az északiak Hitler briliáns szereplése után nem merték felvállalni programjukat.<br />
A munkaközösség feloszlott, és Strasser sietve szedte be az északi programot. <strong>Az</strong> új<br />
program csak két szóból állt: Adolf Hitler. <strong>Az</strong> 1920-as pártprogramot taktikai okokból megváltoztathatatlannak<br />
nyilvánították. Ezzel a „nemzeti szocializmus” felett gyzött a nemzetiszocializmus,<br />
s az <strong>NSDAP</strong> elindult azon az úton, hogy igazi vezérpárttá váljon. <strong>Az</strong> északi szárny<br />
egykori tagjai felsorakoztak Hitler mögé, s éppen a legvérmesebb Goebbels vált késbb Hitler<br />
leghségesebb követjévé, s fanatikus neofitaként megkapta a vörös Berlin körzetének vezetését.<br />
<strong>Az</strong> 1926. májusi müncheni taggylés – a bambergi döntések megersítéseként – a párt<br />
alapszabályzatát Hitler személyére szabta át. <strong>Az</strong> egyesületi törvénynek való megfelelés végett<br />
az els elnököt papíron ugyan továbbra is választották, de a választótestület kizárólag Hitler<br />
müncheni híveibl tevdött össze, így semmi jelentsége nem volt. Elviekben csak a müncheni<br />
helyi csoportnak volt lehetsége arra, hogy a párt vezetjétl beszámolót követeljen. <strong>Az</strong> elnök<br />
számára kötelez érvény többségi határozatok azonban nem léteztek, s az elkövetkezkben a<br />
korábban helyi pártgyléseken megválasztott pártkörzet-vezetket, a müncheni szekcióvezetket,<br />
valamint a különböz bizottságok vezetit is személyesen Hitler nevezte ki. Késbb a<br />
thüringiai körzetvezet kizárással lakolt azért, mert az olasz fasiszta nagytanács mintájára ja-<br />
3
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
vaslatot tett egy szenátus létrehozására. A korlátlan vezérelv megtartását és az ellenzék kiszrését<br />
szolgálta a „pártbíróság” is, amely 1927-tl Walter Buch egykori rnagy vezetésével, valamint<br />
Ulrich Graf és a fiatal Hans Frank segédletével mködött.<br />
Hat héttel késbb, az <strong>NSDAP</strong> els pártnapján, Weimarban már nyíltan megmutatkozott,<br />
hogy a Bambergben kijelölt irány mit is jelent a valóságban. Itt alkalmazták els alkalommal<br />
azt a gyakorlatot, amely ettl kezdve tradícióvá vált: megvitatásra csak a Hitler aláírásával ellátott<br />
indítványok kerültek. Ez tette lehetvé, hogy a kritikai megjegyzések, a „kiforratlan és bizonytalan<br />
ötletek” ne zavarják meg a párt életét. Kifelé ez a taktika egy jól összekovácsolt párt<br />
képét közvetítette. Hitlerre a gazdaság is felfigyelt, beszédeket tartott képviselinek, melyek<br />
hatására szép lassan a támogatások is csordogálni kezdtek (Thyssen, Borsig, Vögler stb).<br />
Felkészülni a hatalomra<br />
A szervezet grandiózus bvülésével az <strong>NSDAP</strong> tulajdonképpen egy árnyékállam, árnyékkormány<br />
felépítését kezdte meg. A minisztériumi bürokráciának megfelelen a korábbi bizottságok<br />
átalakultak hivatalokká, továbbá újabbak is létrejöttek: így a Külpolitikai Hivatal<br />
(Außenpolitisches Amt), a Jogpolitikai Hivatal (Rechtspolitisches Amt), a Védpolitikai Hivatal<br />
(Wehrpolitisches Amt), Népegészégügyi és Faji Hivatal (Amt für Volksgesundheit und Rasse),<br />
Telepítési és Agrárpoltikai Hivatal (Amt für Siedlung und Agrarpoltik) stb., amelyek javaslatokat<br />
terjesztettek el, s törvényelkészít munkát is folytattak. A már meglévk mellé hasonlóképpen<br />
új tagozatok és csatolt szervezetek is alakultak. <strong>Az</strong> idközben megnagyobbított müncheni<br />
pártközpont hatalma a vezérelv mind nagyobb kiszélesítésével pedig egyre ntt. A párt<br />
1930-ban adományok segítségével megvásárolt egy patinás épületet is, amelyet új pártközponttá<br />
építettek ki, s Julius Streicher javaslatára Barna Háznak neveztek el. A párt azonban ezt az<br />
épületet is csakhamar ismét kintte.<br />
<strong>Az</strong> apparátus növekedésével az <strong>NSDAP</strong> nemsokára a legbürokratikusabb párton, Németország<br />
Szociáldemokrata Pártján (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) is túltett.<br />
A lassan növekv párttagsághoz (<strong>1925</strong>: ca. 27.000, 1927 ca. 100.000 f) képest a vezetés<br />
teljesen túldimenzionáltnak tnt, ami már önmagában is egy több milliós tagság vízióját vetítette<br />
elre. <strong>Az</strong> <strong>1925</strong> és 1929 között az <strong>NSDAP</strong>-ba belépk 42,6 százaléka vidéken, fleg a protestáns<br />
lakta területeken élt, 28,4% kis-, 28,9% nagyvárosokban. A nem mindig korrekten kezelt<br />
adatokból kitnik a párt szociális összetétele is. <strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> egy tipikus férfipárt volt,<br />
amelyben a nk aránya nem érte el az 5 százalékot sem, s emellett ez volt Németország legfiatalabb<br />
pártja is. Bázisát leginkább a középosztály alsó és középs része jelentette (26, 7% kis-<br />
4
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
iparos, 13,6% keresked, 13,6% alsóbb és középs alkalmazottak, 3,8% középszint hivatalnokok,<br />
1,6% önálló vállalatvezetk, 1% vezet alkalmazottak, 0,5% akadémiai berkekbl érkezett,<br />
16,9% munkás, 9,2% szakmunkás, 8,1% mezgazdaságban dolgozó, hallgatók, felsbb<br />
iskolások 4,3%). Bár ezzel az <strong>NSDAP</strong> jelents mértékben lefedte az egész társadalmat, a nagy<br />
célt, a munkásosztályba való benyomulást azonban a következ években is csak korlátozott<br />
mértékben sikerült elérnie.<br />
A területi szervezet nem változott lényegesen az 1923 elttihez mérten. A müncheni<br />
központ jelentsége a korábbihoz képest már csak a szervezet szintjén érvényesült, hiszen a 30-<br />
as évek elejére a „fváros” nem tudott lépést tartani a máshol sokkal inkább fejl taglétszámokkal.<br />
Más körzetek sokkal inkább az innováció útjára léptek: így Berlinben – jóval megelzve<br />
Münchent – SA-zenekar, továbbá a halláskárosultak részére külön helyi csoport létesült.<br />
<strong>Az</strong> 1927 és 1929 között pénzügyi csddel küszköd München minden volt, csak nem példakép<br />
és követni való minta. Ennek ellenére a müncheni központ továbbra is a legfontosabb pozícióban<br />
lév személyek „hazája” volt, s az <strong>NSDAP</strong> birodalmi vezetésében az osztály- és alosztályvezetk<br />
kb. fele müncheni volt, vagy legalábbis a müncheni helyi csoportban tevékenykedett a<br />
birodalmi vezetésbe kerülése eltt.<br />
A 20-as évek második felében megmutatkozó terjeszkedés tehát nemcsak egy irányban<br />
– a párt tényleges tagjainak növelésével – haladt, hanem egy szélesebb társadalmi lefedettséget<br />
is célba vett, hiszen a csatolt szervezetek tagjai – a tagozatoktól eltéren – nem voltak kötele-<br />
en a párt tagjai is egyben. Ezzel a szervezeti sémával az <strong>NSDAP</strong> megteremtette annak lehe-<br />
ségét, hogy esetleges hatalomra kerülése után ezek a szervezetek a párt társadalmi befolyását<br />
ersít szervezetekké, adott esetben tömegszervezetekké váljanak. Vagyis az <strong>NSDAP</strong>, amely<br />
ebben az idben 1-2 százalékos támogatással rendelkezett, már ekkor tudatosan felkészítette<br />
magát a hatalomra. S ebben jobb volt, mint bármelyik másik párt.<br />
Ezt támasztotta alá a Birodalmi Szervezési Vezetség reformja is. <strong>Az</strong> addigi egységes<br />
osztály kettévált: egyik részlege a párt politikai szervezetéért volt felels és Gregor Strasser<br />
irányítása alá került, míg a másik – elre vetítve a hatalomátvételt – a „nemzetiszocialista államért”,<br />
amely Fritz Reinhard után Konstantin Hierl, a késbbi Birodalmi Munkaszolgálat<br />
(Reichsarbeitsdienst) vezetjének irányításával mködött. A propagandaügyeket Strassertl<br />
Heinrich Himmler vette át.<br />
A szervezeti változtatások mellett a külsségek is azt mutatták, hogy az <strong>NSDAP</strong> átalakulása<br />
egy diktatórikus Führer-párttá lezárulni látszódott: a horogkereszt és az egyenruha mellé<br />
bevezették a Heil Hitler köszöntést, az SA eskütételét Hitlerre, az <strong>NSDAP</strong> felségjelzését<br />
(egy sas koszorúval és horogkereszttel), a Horst-Wessel-dalt, valamint az 1923-as „vérzászló”<br />
5
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
tiszteletét. A Führer-mítosz tehát egyre erteljesebb formákat mutatott. E pártszimbolika és<br />
dinamikus magabiztosság nemcsak az államtól különítette el egyértelmen a párton túllép,<br />
népmozgalmi látszatot kelteni akaró és valóban egyre inkább kelt szervezetet, de a többi párttól<br />
és hasonló ideológiájú szervezettl is. A Birodalmi Szertár (Reichszeugmeisterei), amely<br />
kisajátította az egyenruha-ellátás monopóliumát, virágzó gazdasági vállalkozássá vált.<br />
A párt birodalmi és körzetvezeti már <strong>1933</strong> eltt miniszteri attitdre jellemz vonásokat<br />
mutattak fellépésükben, az SA már ekkor segédrendrségi funkciókat bitorolt magának. Mindez<br />
az els alkalommal Nürnbergben megrendezett pártnapon érte el csúcspontját, ahol megvetették<br />
a késbb több naposra bvült rendezvénysorozat Harmadik Birodalomban klasszikusnak<br />
számító, misztikus és pompás ceremóniájának alapját. A korábbi weimari pártnap ötezer fs<br />
tömegéhez képest Nürnbergben már kb. 15 000 f jelent meg a párt addigi legnagyobb szemléjén.<br />
Úgy tnt, hogy a párt megtalálta önmagát, amit az 1928-as parlamentbe kerülés (12 mandátum),<br />
1929-ben pedig az els polgármesteri cím (Coburg), valamint az els miniszteri bársonyszék<br />
(Thüringia, Wilhelm Frick) is jelzett. <strong>Az</strong> 1930-as 18,3 százalékos birodalmi eredmény<br />
pedig egyenesen „földcsuszamlást” jelentett a német politikai életben.<br />
1929-re mind a növekv taglétszám, mind pedig a hatékonyabb tevékenység érdekében<br />
tudatosodott a párt legfels vezetésében, hogy gyökeres szervezeti reformra van szükség. Ennek<br />
elkészítésére a pártvezetés hosszas eszmecseréket folytatott, Heinrich Himmler például az<br />
SPD hatékony szervezeti sémáinak átvételét javasolta. A reform elssorban a bajor területeket<br />
érintette, itt is leginkább Münchent, amelyet most külön alkörzetté emeltek. <strong>Az</strong> addigi városi<br />
szekciók helyett az egyes kerületek vagy kisebb kerületek esetén több kerület együtt alkotott<br />
helyi csoportot, a város szélén fekv kerületekhez pedig hozzásorolták a München környéki<br />
településeket is. <strong>Az</strong> alkörzet és a helyi csoport közé Münchenben is létrehozták a tartományi<br />
körzeteknél szokásos kerület szintjét (Bezirk), amelyeket 1932-tl járásnak neveztek (Kreis).<br />
A birodalmi vezetés sémái érvényesültek az alsóbb szinteken is: a körzetekben és a járásokban<br />
egyaránt törzskarok mködtek, amelyek nemcsak a pártélet minden mozzanatát, de a mindennapi<br />
élet területeit is figyelemmel kísérték, s így a birodalmi vezetéshez hasonlóan a tartományi<br />
és járási apparátusok árnyékát jelentették (léteztek idegenforgalmi, rádiózási, adó- és gazdasági<br />
tanácsadási osztályok is, de még hírszerz részleg is). A müncheni Barna Ház mintájára minden<br />
körzetben pártközpontok létesültek. Egy körzet a nagyságától függen oszlott járásokra,<br />
amelyek többé-kevésbé megegyeztek a közigazgatási járásokkal. A körzeti szinteken kiépített<br />
apparátus viszont sok helyütt továbbra is inkább burjánzást mutatott, semmint koordinált fejldést,<br />
s ez egyre inkább a kompetenciák egymásba éréséhez és így kényszeren is konfliktusokhoz<br />
vezettet, fleg a birodalmi szervezési vezetség és az egyes körzetek apparátusa között. Ez<br />
6
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
ösztönözte azt, hogy 1932-tl a körzetek osztályai még inkább kötelesek voltak követni a Birodalmi<br />
Szervezési Vezetség utasításait. A propaganda ersítése céljából mindenhol törekedtek<br />
arra, hogy körzeti szónokképz (Gaurednerschule) iskolákat nyissanak.<br />
1930-ra a párt bels ellenzéke új erre kapott. A Strasser-fivérek közül Ottót továbbra<br />
sem sikerült megnyerni a párt új profiljához, még mindig a legalitási kurzus kétségbevonása, a<br />
Szovjetunióval létesítend kapcsolatok, sztrájkhullám elindítása, széleskör államosítások álltak<br />
csoportja követeléseinek középpontjában. Végül Otto Strasser és néhány követje miután<br />
elhagyni kényszerült pártot („A szocialisták elhagyják az <strong>NSDAP</strong>-t”) új szervezetet alapítottak<br />
Forradalmi Nemzetiszocialisták (Revolutionäre Nationalsozialisten) néven, amely késbb a<br />
Fekete Front (Schwarze Front) nevet vette fel. Hasonlóképpen megrázódtatást okozott az ún.<br />
Stennes-lázadás, amely nagyon hasonlított egy 1927-es müncheni SA-zendüléshez. Walter<br />
Stennes, az SA legfelsbb vezetésének a keleti területékért felels vezetje nem annyira a szocializmus-vita<br />
miatt fejezte ki elégedetlenségét, hanem a korrupt müncheni viszonyok, az SA<br />
túlzott választási igénybevétele, s a csekély fizetség miatt. A berlini SA egy csoportja vezetésével<br />
követeléseik nyomatékosítására megrohamozta a SA körzeti irodáját, majd nem sokkal<br />
késbb Himmler fekete SS-e vette elejét a további felkelésnek – átesve az els tz- és vérkeresztségen.<br />
A 30-as évek elejére a párt a kifejldött struktúrájával és személyi összetételével stabil<br />
tényeznek tnt, s amíg a párt felszálló ágban volt nem is mutatkoztak meg az ellentétek. <strong>Az</strong><br />
1932-es választási eredmények magukért beszéltek, az <strong>NSDAP</strong> Németország legersebb pártja<br />
lett (37,3%), s ezt a pozícióját a novemberi választásokon bekövetkez visszaesés ellenére is<br />
megtartotta. Hasonlóképpen elretört a tartományokban, nem voltak ritkák a 40% feletti eredmények<br />
sem, így az <strong>NSDAP</strong> számos miniszteri tárca, polgármesteri cím, st adott esetben miniszterelnöki<br />
poszt tulajdonosa is lett. A Reichstag Hermann Göring személyében els alkalommal<br />
választott náci elnököt magának. 1932 decemberében a novemberi választási visszaesés<br />
és Kurt von Schleicher birodalmi kancellárnak az <strong>NSDAP</strong> megosztását célzó taktikája<br />
következtében azonban éles vita alakult ki a pártban a teljes hatalom (Hitler kancellársága) és a<br />
hatalomban való részvétel (alkancellárság) alternatívája között. Mint pár évvel korábban, a<br />
kulcsfigura ismét Gregor Strasser volt, akinek Schleicher személyesen ajánlotta fel az alkancellárságot.<br />
Végül testvéréhez hasonlóan is távozott a pártból, környezete azonban csendben<br />
Hitler mögé állt. Hitler a Birodalmi Szervezési Osztály irányítását saját kezébe vette, s törzsvezetnek<br />
Robert Leyt nevezte ki. A hat fosztályból, számtalan osztályból és hivatalból álló<br />
szervezet a párt- és közélet minden részterületét lefedte. Személyes titkárát, Rudolf Heßt elléptette<br />
egy politikai Központi Titkárság (Zentralsekretariat) élére. A Szervezési Vezetségen<br />
7
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
belül a párt agrárideológusa, az Argentínából származó Walter Darré irányítása alatt önállósodtak<br />
a mezgazdasági ügyek, a Gazdasági Osztályt (Wirtschafstreferat) pedig Walter Funk vette<br />
át. 1932-ben két birodalmi felügyelség (Reichsinspektion) is létesült, melyeknek a párt területi<br />
apparátusának felügyelete lett a feladata, majd a birodalmi felügyelk és a körzetvezetk<br />
közé tartományi felügyelket (Landesispekteur) is kineveztek.<br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> tagozatai és csatolt szervezetei<br />
A párthoz hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódó alszervezetek kiépítése a kezdeti idben<br />
nem volt rendszerességgel végig gondolt folyamat, sokkal inkább önálló kezdeményezések<br />
sorozatáról beszélhetünk. <strong>Az</strong> így életre hívott tagozatokat késbb próbálták meg egyre szorosabban<br />
a párthoz kötni.<br />
A párt újjáalapítását követen a Rohamosztag (Sturmabteilung, SA) egyelre még rendezetlen<br />
formában kezdte meg mködését, a különféle csoportok több helyen más-más néven<br />
folytatták tevékenységüket, s más hasonló szervezetek is közel álltak az <strong>NSDAP</strong>-hoz. Ezt a<br />
helyzetet Hitler 1926 szén számolta fel, amikor is elrendelte egy szervezetileg különálló Legfelsbb<br />
SA-vezetés (Oberste SA-Leitung) létrehozását, amelynek élére egy egykori hivatásos<br />
tisztet, Franz Pfeffer von Salomont nevezte ki. <strong>Az</strong> év végére kialakult az SA végleges felépítése<br />
is: egy tucat SA-tag (SA-Mann) képezte a csoportot (Gruppe), majd következtek a csapatok<br />
(Trupp), az osztagok (Sturm), az ezredek (Standarte) végül a pártkörzetek szintjén a körzetosztagok<br />
(Guasturm), továbbá 1927-tl a két utóbbi közé illesztették a brigádok (Brigade) szintjét.<br />
A Pfeffer von Salomon irányítása alatt álló SA azonban továbbra is többet gondolt magáról,<br />
mint amire a pártvezetés „kárhoztatta”, a mozgalom, a politikai szervezet (Politische<br />
Organisation, PO) „harcoló mozgalma” kívánt lenni, s morálisan magasabb rendnek tartotta<br />
magát, mint a nemes egyszerséggel (a PO rövidítés alapján) P-nullának titulált politikai szervezet.<br />
Ha lehet még hvösebb volt a viszony Hitler és Salomon között, mint egykor Röhmmel,<br />
s a késbbiekben drasztikusan felduzzadó SA a maga féltve rzött, némiképp független helyzetével<br />
a pártvezetés számára mindig is bizonytalan tényez maradt. A legkritikusabb Berlinben<br />
volt a helyzet, ahol a PO és az SA tagjai között már-már rendszeressé vált a tetlegesség, ráadásul<br />
a Strasser-testvérek mködése révén éppen növekvésnek induló berlini <strong>NSDAP</strong>-ben hamarosan<br />
nemcsak az SA és a PO között tátongott szakadék, hanem a birodalmi fvárosban – az<br />
SA felügyeletét is magába foglaló – tejhatalommal felruházott új körzetvezet, Goebbels és<br />
Strasserék között is. <strong>Az</strong> erszak így inkább fokozódott, st párton belüli teremcsatákra és lövöldözésekre<br />
is sor került, amelyek végül a berlini <strong>NSDAP</strong> idszakos betiltásához vezettek.<br />
8
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
1930-ban az SA legfelsbb vezetése egy önálló hírszerz szolgálat létesítését határozta el,<br />
amelyhez nagy ösztönzést adott a Stennes-féle zendülés, így feladata a tagozat bels szilárdságának<br />
ersítése mellett a sajtó és propagandamunkában való részvétel volt.<br />
Pfeffer von Salomon – a Stennes-lázadást követ – 1930. szeptemberi kiválása után<br />
Hitler maga vette kézbe az SA vezetését, hazatérésre bírta Ernst Röhmöt, aki 1931-tl törzsvezetként<br />
az SA tényleges irányítását látta el. Röhmmel a reguláris hadsereg eszménye is visszatért,<br />
ami azonnal meglátszott a szervezeti változásokon is: minden magasabb és középszint<br />
egységet törzskarral láttak el. Újra felálltak a lovasalakulatok, valamint a zenekarok és egyéb<br />
propagandát szolgáló csoportok is. A Repüls SA, a Haditengerészeti SA, az Utász SA és a<br />
Szanitéc SA még inkább a szervezet militáns jellegét ersítették. Röhm alatt kezddött meg az<br />
SA tömeghadsereggé fejldése is, 1932 végére a taglétszám már meghaladta a fél millió ft.<br />
<strong>Az</strong> SA fejldése megmutatkozott a korábbi hagyományokat felelevenít gépjárms osztag<br />
felállításában is. 1930-ban létesült a Nemzetiszocialista Automobilosztag<br />
(Nationaloszialistisches Automobilkorps), amely 1931-ben a Nemzetiszocialista Gépjármvezet<br />
Osztag (Nationalsozialistisches Kraftfahrerkorps, NSKK) nevet vette fel. A testület feladatai<br />
közé tartozott a futárszolgálat, pártvezetk, szónokok, SA-alakulatok személygépkocsikkal<br />
teherautókkal és motorbiciklikkel történ szállítása. 1932 februárjában az OSAF az<br />
NSKK-hoz hasonlóan egy Nemzetiszocialista Repüls Osztagot<br />
(Nationalsozilaistsiches<br />
Fliegerkorps, NSFK) is életre hívott, amelynek elnöki tisztét Hermann Göring vállalta el.<br />
<strong>Az</strong> egykori Adolf Hitler Rohamosztag nyomdokain Hitler megbízásából Julius Schreck<br />
látott hozzá a Védosztag (Schutzstaffel(n), SS) felépítéséhez, amely továbbra is elssorban a<br />
pártvezér személyes biztonságáért felelt, de más prominens személyek védelmét is elláthatta, s<br />
alkalmazták gylések védelmére és propaganda-tevékenységre is. Olyan elitcsapatnak kellett<br />
lennie, amely „mindent teljesít, amit csak követelnek tle”. A szervezet felsbb vezeti egytl<br />
egyig rendelkeztek rohamosztagos múlttal. Schreck örökét 1926-tól Josef Berchtold, majd egy<br />
évvel késbb Erhard Heiden vette át, hogy végül 1929-ben az a Heinrich Himmler kerüljön a<br />
taglétszámában még mindig nagyon kicsi (kb. 280 f) tagozat élére, aki az SS-t 1934 után a<br />
Harmadik Birodalom leghírhedtebb és legnagyobb hatalmú intézményévé építette ki. 1928-tól<br />
megkezddött az SS motoros egységeinek felállítása is, s létrehozták a folyamatosan bvül<br />
támogató tagok körét (Fördernde Mitglieder, FM) is. 1931-tl a szervezet ismét rendelkezett<br />
lovasalakulattal, újra létesültek motoros egységek, s létrejöttek a repüls, zenész osztagok is.<br />
Meghonosodott az SS új szlogenje is: „SS-tag: a becsületed a hséged” (SS-Mann. Deine Ehre<br />
heißt Treue).<br />
9
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
1929-tl az SS az addigi általános SA-alárendeltségbl az SA különleges alakulatává<br />
lépett el, vezetje, az SS birodalmi vezére (Reichsführer, SS) Pfeffernek közvetlenül lett alárendelve.<br />
Míg az SS bels szolgálati rendje teljesen önálló volt, addig a különböz területi<br />
szintek vezeti a helyi SS-csapatokat különböz propagandatevékenységre rendelhették ki.<br />
Célként jelent meg, hogy az SS tagsága helyi szinten az SA erejének 10 százalékát érje el,<br />
amely megint csak az elitalakulat imázsát támasztotta alá (<strong>Az</strong> SS-tag a párt legpéldamutatóbb<br />
tagja).<br />
<strong>Az</strong> SS-re általában jellemz volt, hogy minden olyan különleges csapatot a saját keretén<br />
belül is létrehozott, amellyel az SA is rendelkezett. Miután a körzetek és az SA által mködtetett<br />
hírszerzési osztályok viszonylag hamar leleplezdtek a rendrség és az állami hivatalok<br />
hathatós tevékenysége révén, az SS a korábbinál hatékonyabb hírszerz és elhárító szervezetet<br />
kívánt létrehozni, amely mind a politikai ellenfelek, mind pedig az állami és rendri intézkedések<br />
kivédésére és megelzésére szolgál. 1931 augusztusában Reinhardt Heydrich kapott megbízást<br />
arra, hogy az SS legfelsbb vezetése keretében és egyelre Himmler személyes vezetésével<br />
létrehozza a megfelel apparátust. Ezt követen az SS magasabb egységei (Abschnitt,<br />
Standarte) a birodalmi vezetéshez hasonló „Megfigyel és Elhárító Osztályokat”<br />
(Beobachtungs- und Abwehrstelle) rendeztek be. A birodalmi szerv az SA és az SS 1932. áprilisi<br />
betiltását követen nyerte el végleges elnevezését, amelyet a Harmadik Birodalom éveiben<br />
is megtartott, ez lett a Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst, SD).<br />
1924-tl sor került a darabjaira hullott ifjúsági szervezet újjászervezésére. <strong>Az</strong> elnevezés<br />
ezúttal Nagynémet Ifjúsági Mozgalom lett, melyben a legnagyobb és legszervezettebben fennmaradt<br />
csoportosulás a szászországi Plauen városában mködött Kurt Gruber vezetésével. A<br />
vezet szerep Münchenbl ezután jó pár évre Szászországba helyezdött át. A nemzetiszocialista<br />
ifjúsági tömörülés 1926-ban felvette a „Hitlerjugend. Német Munkásifjúsági Szövetség”<br />
elnevezést és ezzel a lépéssel az egyetlen olyan szervezetté volt, amely a Führer, Adolf Hitler<br />
nevét viselhette. A szövetség továbbra is az SA felügyelete alatt mködött.<br />
A HJ késbbi „nagy ura”, Baldur von Schirach 1931-ben jelent meg az ifjúságnevelés<br />
horizontján. 1931-tl lett az <strong>NSDAP</strong> els birodalmi ifjúságvezetje, akinek a párt minden<br />
ifjúsági csoportját (HJ, Hallgatói Szövetség, Nemzetiszocialista Tanulószövetség) alárendelték.<br />
A következ évben megszerezte a Hitlerjugend közvetlen vezetését is. <strong>Az</strong> 1929-ben megalakult<br />
„Német Ifjúnép” (Deutsches Jungvolk, DJ), amely 14 éves korig fogta össze az ifjakat, 1931-<br />
ben csatlakozott a Hitlerjugendhez. Több éves megszakítás után a lányok részére is új szervezet<br />
alakult, amely ezúttal a „Német Leányok Szövetsége” (Bund Deutscher Mädel, BDM) nevet<br />
10
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
kapta. A teljes Hitlerjugend 1932 végén valamivel több, mint 100 ezer fs tagsággal rendelkezett.<br />
<strong>Az</strong> <strong>NSDAP</strong> ni szervezete több, a párthoz köt csoportosulásból alakult ki. <strong>Az</strong> <strong>1925</strong><br />
után nagyon aktívan mköd müncheni ni csoport leginkább az SA-hoz kötdött, s valószínleg<br />
az SA alapszabályzatában kilátásba helyezett Nbizottság elzményeit jelenthette. Németország<br />
egész területén kifejtette tevékenységét a Német Népiségi Szabadságmozgalomhoz kö-<br />
, Elsbeth Zander által alapított Német Nrend (Deutscher Frauenorden), amely azonban<br />
éppen Münchenben volt meglehetsen gyenge, mégis mindvégig az <strong>NSDAP</strong> ni pótszervezetének<br />
tekintette magát. 1926-ban formálisan, majd 1928-ban véglegesen beillesztették az<br />
<strong>NSDAP</strong> szervezetébe; helyenként megtartotta az eredeti nevét, helyenként viszont a Vörös Horogkereszt<br />
(Rotes Hakenkreuz) nevet vette fel. Ez utóbbi fleg ott jellemz, ahol valóban<br />
egészségügyi segélytevékenységet is ellátott. Célja az volt, hogy a 18 év feletti hölgyek számára<br />
hazafias, szociális és fajilag tudatos nevelést biztosítson. Emellett beteggondozói képzést<br />
indított, s támogatta a sokgyermekes családokat még a külföldi németség körében is. 1930-ra<br />
azonban hatalmi harcok gyengítették meg Zander szervezetét, s Münchenben önálló nszervezet<br />
alakult. <strong>Az</strong> is rontott a helyzeten, hogy a 14 év alatti lányok szervezése ügyében a DFO a<br />
BDM-mel is konfliktusba keveredett. Ezt nehézkesen ugyan, de sikerült elsimítani, miután<br />
Strasser a BDM-et nevezte meg a párt egyetlen lányszervezetének. A két nszervezet vitáját<br />
azonban nem sikerült megoldani, így a Birodalmi Szervezési Vezetség saját apparátusán belül<br />
egy új Nemzetiszocialista Nszervezetet (Nationalsozilaitisches Frauenschaft) alakított, majd a<br />
korábbi kettt feloszlatta, s elrendelte tagjainak átvezetését az új nszervezetbe. <strong>Az</strong> új részleg<br />
irányítását Zander vette át. A szervezet expanziójára utalt, hogy a körzetekben és járásokban is<br />
létesültek nügyekkel foglalkozó osztályok. A feladatok azonban továbbra sem változtak: a<br />
k szellemi-kulturális és háztartási, háziasszony-nevelése mellett a karitatív tevékenység dominált,<br />
majd 1932-tl fokozatosan eltérbe került a gyjtési akciók lebonyolítása.<br />
<strong>Az</strong> <strong>1925</strong> utáni évek új jelensége volt a párthoz köt hallgatói szervezet létrejötte. <strong>Az</strong><br />
1922-<strong>1925</strong> között mköd Népiségi Diákegylet (Völkische Finkenschaft) képezte az alapját az<br />
1926-ban Wilhelm Tempel és Helmut Podlich által alapított Nemzetiszocialista Német Hallgatói<br />
Szövetségnek (Nationalsozialistischer Deutscher Studentenbund, NSDStB), amelynek Németország-szerte<br />
léteztek csoportjai. Míg Tempel a szervezet lipcsei központú birodalmi vezetését<br />
látta el, 1928-tól a müncheni közösség élére az a Baldur von Schirach került, aki csakhamar<br />
a birodalmi vezetést is megszerezte. 1929-ben a szervezet Bajorország mellett 33 egyetemi<br />
helyszínen volt jelen. 1929-tl önálló szekciót hoztak létre a Nemzetiszocialista Hallgatóhölgyek<br />
(Nationaloszoailitische Studentinnen) számára is. Schirach az NSDStB birodalmi vezeté-<br />
11
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
sét Münchenbe telepítette át, s vezetésével a szervezet az egyetemi hallgatói önkormányzatok<br />
egyik legbefolyásosabb erejévé vált (1929-1930: 30-66%-os eredmény a hallgatói önkormányzati<br />
választásokon). A legfelsbb vezetésben minden fbb szakirány képviseli helyet kaptak.<br />
Schirach pedig ahhoz hasonlóan, ahogy késbb Bécsben körzetvezetként kulturális konkurenciát<br />
épített fel Goebbels Berlinjével szemben, most kicsiben a müncheni NSDStB-t akarta a<br />
müncheni akadémiai élet központjává tenni, s ebben nem is volt eredménytelen.<br />
Alfred Rosenberg kezdeményezésére 1927-ben jött létre a Nemzetiszocialista Tudományos<br />
Társaság (Nationalsozialistische Wissenschaftliche Gesellschaft), amelynek feloszlatása<br />
után 1928-ban Harci Szövetség a Német Kultúráért (Kampfbund für die Deutsche Kultur) néven<br />
alapított hasonló csoportosulást. Ennek legfbb célja az volt, hogy kultúrpolitikai befolyást<br />
szerezzen a szélesebb középrétegek körében, s hogy megvédje a német kultúrát minden káros<br />
hatással szemben. Mködése nem keltett különösebb feltnést, mégis meglehetsen nagy szervezetté<br />
ntte ki magát, amelynek számtalan szakcsoportja a kulturális élet minden területét<br />
lefedte.<br />
A Nemzetiszocialista Német Jogászok Szövetsége (Bund Nationalsozialistischer<br />
Deutscher Juristen) 1928-ban Hans Frank müncheni ügyvéd irányításával alakult meg. A szövetség<br />
minden politikai jogkérdésben képviselte a pártot és tagjait, s megpróbálta országszerte<br />
egyesíteni azokat a jogászokat, akik a különböz perekben (Frank ezek számát <strong>1925</strong> és <strong>1933</strong><br />
között 40 ezerre becsülte) a nácikat védték. Ezzel egyidejleg dokumentálta az ügyeket is,<br />
hogy adott esetben jogi precedensekre lehessen hivatkozni. A szervezet a 30-as években a náci<br />
közgazdászok, jogászok és közigazgatási hivatalnokok gyjtszervévé vált.<br />
A Nemzetiszocialista Tanárszövetség (Nationalsozialistischer Lehrerbund) gyökerei<br />
1922-ig nyúltak vissza, amikor is megalakult az <strong>NSDAP</strong>-hoz közel álló „Népiségi Tanárok<br />
Munkaközössége” (Arbeitsgemischaft völkischer Lehrer). <strong>1925</strong>-tl – egy átmeneti szervezetet<br />
követen – hívták életre a Nemzetiszocialista Tanárok Szabad Csoportját (Freie Gruppe<br />
nationalsozialistischer Lehrer), amely 1929-tl Nemzetiszocialista Tanárszövetségnek nevezte<br />
magát, s Hans Schemm irányítása alatt állt. A szövetség feladatai közé sorolta egy lehetséges<br />
hatalomátvételt követ iskola- és nevelésügyi reform programját, a liberális, marxista és demokratikus<br />
tanárszövetségek visszaszorítását, s ezeknek az elveknek a kiirtását a nevelésügy-<br />
l. 1929-ben nem sokkal a Tanárszövetség létrehozását követen jött létre a Nemzetiszocialista<br />
Tanulószövetség (Nationalsozilaistsicher Schülerbund, NSS), amely Berlinbl és Hamburgból<br />
indult útjára, és a berlini Adrian von Renteln irányítása alatt állt. A Hitlerjugend mellett<br />
elssorban a még iskolába járó fiatalokat szándékozott megszólítani.<br />
12
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
<strong>Az</strong> önálló pártszakszervezet – a helyenként nagyon is erteljes kezdeményezések ellenére<br />
– egyelre Hitler elutasítása miatt hiúsult meg, aki döntésében valószínleg azt tartotta<br />
szem eltt, hogy egy jövend nemzeti államban olyan szakszervezetekre, mint a weimari korszakban<br />
vajmi kevés szükség lesz. 1929-ben müncheni nemzetiszocialisták kezdeményezésére<br />
mégis létrejött egy Nagynémet Szakszervezet (Großdeutsche Gewerkschaft) Ingolstadt központtal,<br />
amely azonban hamarosan feloszlatta magát. Nagyjából ezzel egy idben Berlinben alakult<br />
meg a Nemzetiszocialista Üzemi Sejtek Szervezete (Nationalsozialistischer<br />
Betriebszellenorganisation), amely nemsokára a pártvezetés hozzájárulását is megkapta ahhoz,<br />
hogy tevékenységét országszerte kiterjessze. A szervezetet a Birodalmi Szervezési Vezetség<br />
azonban csak 1931-ben ismerte el végleg a párt részének, és tagolta be saját szervezetébe önálló<br />
fhivatalként. <strong>Az</strong> NSBO fokozatosan fejldött, és sorra építette ki különböz szakmákat<br />
lefed szakcsoportjait. 1932-ben önálló Munkanélküli Irodát állított fel, majd a fiatal munkavállalók<br />
részére megalapította a Nemzetiszocialista Ifjúsági Üzemi Sejt (Nationalsozialistische<br />
Jugendbetriebszelle) szervezetét. <strong>Az</strong> NSBO-nak 1931 végén csaknem 40 000 tagja volt, de a<br />
várt sikert nem váltotta be a szervezet, mivel a tagok többsége nem munkás, hanem a termelési<br />
tevékenységhez köthet más, fleg középs és alsóbb mszaki és kereskedelmi képzettség,<br />
valamint alkalmazotti elemekbl tevdött össze.<br />
A hivatalnoki kar részére a párt nem kívánt önálló alszervezetet létrehozni, de Strasser<br />
tiltása ellenére a helyi kezdeményezések mégis csak ersebbnek bizonyultak, s így a hivatalnoki<br />
pozícióban lév párttagok részére a Birodalmi Szervezési Vezetségen belül Nemzetiszocialista<br />
Hivatalnok-Munkaközösségek<br />
(Nationalsozialistische Beamtenarbeitsgemeinschaften)<br />
létesültek.<br />
A középrétegek összefogásának szükségessége 1927-tl került erteljesebben a pártpropaganda<br />
fókuszába. 1929-ben Plauenben alapították meg a Nemzetiszocialista Gazdasági<br />
Szövetséget (Nationalsozialistischer Wirtschafstbund), amely a kereskedelem, a kisipar és a<br />
szabad foglalkozások összefogását célozta meg. Végül több sikertelen szervezeti próbálkozás<br />
után 1930-ban a „Harciközösség az áruházak és a fogyasztási szövetkezetek ellen”<br />
(Kampfgemeinschaft gegen Warenhaus und Konszumverein) lett a gyztes. A szervezet érdekképviseletnek<br />
tekintete magát, s különböz szakcsoportokat állított fel, s a hozzá fordulóknak<br />
jogi, könyvelési és adótanácsadással szolgált.<br />
Kezdetben az <strong>NSDAP</strong> nem tartotta szükségesnek, hogy önálló parasztszervezetet hozzon<br />
létre, de a gazdasági világválság által mélyen érintett vidéki lakosság egyre nagyobb számban<br />
jelent meg a párttagok sorában. Walter Darré az <strong>NSDAP</strong> birodalmi vezetésének keretében<br />
1930-ban kezdte meg a párt Agrárpolitikai Apparátusának felépítését.<br />
13
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
PDF-XChange<br />
w w w.docu-track.co m<br />
Click to buy NOW!<br />
E nagyobb pártszervezetek mellett kisebb, jóval jelentéktelenebb szervezetek is létesültek.<br />
A Nemzetiszocialista Orvosszövetség (Nationalsozialitischer Ärztebund) és a Nemzetiszocialista<br />
Felsoktatási Tanárok Szövetsége (Nationalsozilaitischer Dozentenbund) mellett ilyen<br />
volt az 1931-ben Berlinben alapított Német Katolikusok Munkaközössége (Arbeitsgemeinschaft<br />
Deutscher Katholiken), az 1932-ben alapított Nemzetiszocialista Újságírók Birodalmi Munkaközössége<br />
(Reichsarbeitsgemeinschaft nationalsozialistischer Journalisten) vagy az Önkéntes<br />
Munkaszolgálat Szövetsége (Bund für freiwilligen Arbeitsdienst). 1931-ben a növekv munkanélküli<br />
ráta tette szükségessé a<br />
Németországi Keresetnélküliek Szükségközösségének<br />
(Notgemeinschaft der Erwerbslosen Deutschland e.V.) létrehozását, amely hivatalosan ugyan<br />
nem tartozott a párthoz, de szellemisége nem rejthette véka alá irányultságát. <strong>Az</strong> 1931-ben<br />
1500 tagot számláló szervezet célja a szociális, karitatív tevékenység volt: olcsóbb bevásárlási<br />
lehetségeket, szociális és jogi tanácsdadást, szabadids tevékenységeket szervezett.<br />
1928-29-tl elkezdtek egyes csoportokat külföldön is nemzetiszocialista csoportokká<br />
összefogni, az <strong>NSDAP</strong> Külföldi Szervezete (Auslandsorganisation) hivatalosan azonban csak<br />
1931-ben jött létre.<br />
A pártnak 1931 végén 806 ezer, egy évvel késbb 842 ezer tagja volt, s összesen 32<br />
pártkörzettel rendelkezett, amelyek a 36 birodalmi gylési választókerülethez igazodtak. Ennek<br />
többszöröse volt a tagozatokban és a csatolt szervezetekben tagságot vállalók száma. 1932-ben<br />
a Népiségi Figyel, amely 1930-tól müncheni és berlini kiadással is rendelkezett, már elérte a<br />
120 ezres példányszámot, a párt 59 körzeti lapja és egyéb sajtótermékei 780 ezer példányban<br />
jelent meg. 1932-re az <strong>NSDAP</strong> nemcsak a legnagyobb tagsággal rendelkezett, de financiálisan<br />
is a legjobb helyzetben lév párttá vált, amely egy intrikaszövevény jótékony segítségével<br />
<strong>1933</strong>. január 30-án Németország szerte fáklyás körmenettel ünnepelhette a „hatalom megragadását”<br />
(Machtergreifung). Ezt követen az volt a kérdése, miként lehet az egész országot a párt<br />
alá rendelni, s miként lehet az államból hitleri államot formálni.<br />
14