Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP ...

PDF-XChange 

w w w.docu-track.co m 

Click to buy NOW! 

PDF-XChange 



Az NSDAP útja a „hatalom megragadásig”. 

Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 

Vitári Zsolt 

Az NSDAP újjáalapítása – új utakon a hatalom felé 

Az NSDAP újralapításának gondolata Hitlerben már Landsbergben megfogalmazódott, s a 

sikertelen puccs komoly kihatással volt a következ idszak taktikájára is. A párt a hatalom 

erszakos megragadása helyett ugyanis inkább a törvényesség vizére evezett, s a rendszert annak 

saját eszközeivel próbálta megdönteni („Adolphe Légalité”): „Ha tevékenységemet ismét 

folytatom, új politikát kell követnem. A hatalom fegyveres megragadása helyett a katolikus és 

marxista képviselk bosszúságára mindenbe bele fogjuk ütni az orrunkat. Bár tovább fog tartani 

meggyzésük, mint hogy agyonljük ket, de a végén a saját alkotmányuk hozza meg nekünk 

a sikert. Minden legális folyamat lassú.” Mindez viszont nem volt a szimpatizánsok egyöntet 

álláspontja, s emiatt a késbbiekben még számos vitára adott alkalmat. 

Az NSDAP újbóli megalapítására végül 1925. február 26-án került sor. A párt felépítését 

Hitler fokozatosan képzelte el, s tevékenysége eleinte fként csak Münchenre és Bajorországra 

koncentrálódott. Csak miután itt már szilárdan állt a régi-új szervezet, kerülhetett sor az 

expanzióra. A legnagyobb müncheni bázissal rendelkez utódszervezet, a Nagynémet Népközösség 

jelentette azt az alapot, amelyre az új alapításnál támaszkodni kívántak, ugyanis az 

NSDAP müncheni és bajorországi szervezetének vázát a Népközösség egykori tagjai és fleg 

vezetkáderei képezték, s a szervezeti struktúrája is mintául szolgált. 1925 márciusában mind a 

Népközösség, mind pedig a Népiségi Blokk feloszlatta magát, de az NSDAP-ba való átlépés 

inkább a Népközösség esetében volt zártnak minsíthet, míg a Blokk tagjai csak szórványosan 

„tértek meg”. Az átlépések azonban hónapokat vettek igénybe. 

Miután a rendkívül jó szervez tehetséggel bíró Gregor Starssert ismét sikerült megnyerni, 

s megbízni a párt észak-németországi kiépítésével, pár hónapon belül 7 új pártkörzetet 

létesült a Majnától északra. Szakításig jutott viszont a vita Ernst Röhmmel, aki a szabadcsapatos 

és harciszövetséges szellem és harcmodor megrzése érdekében az SA betiltása idején 

Frontosztag (Frontbann) néven új szervezetet alapított, s bár az új NSDAP-ra eskette fel szervezetét, 

s maga is felvállalta az SA újjászervezését, de nem volt hajlandó a védszövetségi formákat 

feláldozni egy fegyelmezett, fleg a propagandát szolgáló, az államhatalmát nem ingerl 

párttagozatért. Hitlernek viszont egy olyan félkatonai szervezetre volt szüksége, amely teljes 

mértékben a párt ellenrzése alatt áll, míg Röhm ekkor már olyan szervezetben gondolkodott, 

1

PDF-XChange 



PDF-XChange 



amely mindenkoron a reguláris birodalmi hadsereg (Reichswehr) segédhadserege lehet, s ide 

akarta beolvasztani a párttól függetlenített SA-t is. Végül kettejük vitája azzal végzdött, hogy 

Röhm mind az SA, mid pedig a Frontosztag vezetésérl lemondott, s 1928-ban Bolíviába ment, 

ahol tisztként vett részt a hadsereg kiképzésében. 

Az újjáalapítás folyamata egyben az 1921-es pártstatútumnak megfelel szervezethez 

való visszatérést is jelentette. Az 1925 februárjában kiadott irányelvek emellett a régi pártprogramot 

is életbe léptették. A szervezeti felépítés végül az 1926. májusi új alapszabályzatban 

nyerte el végleges formáját. A központ ers hatalmának biztosítása érdekében minden korábbi 

tagnak újból be kellett lépnie a pártba, ami azonban konfliktusokhoz is vezetett, mert a korábban 

alacsonyabb tagsági számmal rendelkezk, most akár kényszeredetten is hátrébb sorolódtak, 

s ez számukra presztízsveszteséget okozott. 

A párt birodalmi vezetése is fokozatosan reorganizálódott. Az újjáalapítást követen 

Hitler mellett a birodalmi kincstárnok (Reichsschatmeister), Franz Xaver Schwarz, a birodalmi 

ügyvezet (Reichsgeschätsführer), Philipp Bouhler és a Népiségi Figyel Propagandaosztálya 

(Otto May) alkotta a fels vezetést, majd ez kibvült az írott anyagok felügyeljével 

(Schriftführer, Hermann Schneider) és Vizsgálati és Egyeztet Bizottság (Untersuchungs- und 

Schlichtungsausschuss), a tulajdonképpeni pártbíróság vezetjével, Bruno Heidemannal. Csak 

1926-ban állt fel hivatalosan a Birodalmi Propagandavezetség (Reichspropagandaleitung), 

amely csakhamar Gregor Strasser vezetése alá került (helyettese Heinrich Himmler), akit 

1928-tól személyesen Hitler, majd 1930-tól Joseph Goebbels követett, valamint a Birodalmi 

Szervezési Vezetség (Reichsorganisationsleitung), amelyet 1927-ig Burno Heidemann „pártbíró”, 

majd Gregor Strasser vezetett. Rudolf Heß Landsberg óta Hitler személyi titkára volt. Külön 

bizottság felügyelte a sport- és tornaügyeket (ideértve különösen az SA-t), és elször létesült 

ifjúsági bizottság. Max Amann, aki nem volt a birodalmi vezetés tagja, továbbra is pártkiadó 

nagyhatalmú vezetje maradt. 

Bels megrázkódtatások 

A taglétszám azonban csak lassan kezdett emelkedni, 1925-ben a pártnak Münchenben mindössze 

700 tagja volt. Hátat fordított a csalódott Anton Drexler is, aki saját pártot alapított, s az 

észak-német szervezet formális pártban maradása is csak Strasser hségén múlott, jóllehet a 

müncheni központnak nem volt szinte semmiféle befolyása a Majnától északra. A szervezeti 

különállóság csakhamar azonban már ideológiai szinten is megmutatkozott, ami leginkább annak 

volt köszönhet, hogy egyre nagyobb szerepet kapott Gregor Strasser testvére Otto, és egy 

2

PDF-XChange 



PDF-XChange 



új „jövevény”, az észak-rajnai körzet ügyvezetje, Joseph Goebbels, akik a „fasiszta délnémet” 

irányzattal szemben megfogalmazták az északi, „szocialista” vonulatot, amely 1925 szeptemberében 

a Hagenban alapított Munkaközösségben teljesedett ki. A müncheni vezetés ellen 

megfogalmazott ers kritika azonban nem Hitler, hanem a müncheni „párthuszárok szemétdombja” 

ellen irányult. Az alacsony színvonalúnak tartott Népiségi Figyel helyett Nemzetiszocialista 

Levelek (Nationalsozialistische Briefe) és „A Nemzeti Szocialista” címmel új lapokat 

indítottak. Az „északiak” nemcsak szocialistább nézeteikkel jártak azonban külön utakon, 

de nem osztották Hitlernek az univerzális zsidó ellenségre vonatkozó elméletét sem, s eltéren 

ítélték meg a külpolitikai irányokat (például szövetséget javasoltak Moszkvával), st kétségbe 

vonták Hitler legalitási pályáját is, s „katasztrófapolitizálásra” szólítottak fel. Ezeket az elveket 

– s ez egyértelm jele volt a központ csekély befolyásának – az 1920-as pártprogram helyett 

összeállított, a müncheni vezetéssel nem egyezetett, külön pártprogram formájában terjesztették. 

Tényleges szakításra Münchennel azonban csak kevesen gondoltak. 

Hitlernek – akit Goebbels kis burzsoának nevezve ki akart dobni a pártból – lépnie kellett, 

ha nem akarta, hogy kicsússzon a lába alól a talaj. 1926 februárjában Bambergben egy 

országos vezetértekezleten akarta rendezni a problémákat. Hitler remek taktikai érzékét és 

szónoki tehetségét a külsségek és a manipuláltan összeállított résztvevk listája is segítette, 

valamint az, hogy az északiak Hitler briliáns szereplése után nem merték felvállalni programjukat. 

A munkaközösség feloszlott, és Strasser sietve szedte be az északi programot. Az új 

program csak két szóból állt: Adolf Hitler. Az 1920-as pártprogramot taktikai okokból megváltoztathatatlannak 

nyilvánították. Ezzel a „nemzeti szocializmus” felett gyzött a nemzetiszocializmus, 

s az NSDAP elindult azon az úton, hogy igazi vezérpárttá váljon. Az északi szárny 

egykori tagjai felsorakoztak Hitler mögé, s éppen a legvérmesebb Goebbels vált késbb Hitler 

leghségesebb követjévé, s fanatikus neofitaként megkapta a vörös Berlin körzetének vezetését. 

Az 1926. májusi müncheni taggylés – a bambergi döntések megersítéseként – a párt 

alapszabályzatát Hitler személyére szabta át. Az egyesületi törvénynek való megfelelés végett 

az els elnököt papíron ugyan továbbra is választották, de a választótestület kizárólag Hitler 

müncheni híveibl tevdött össze, így semmi jelentsége nem volt. Elviekben csak a müncheni 

helyi csoportnak volt lehetsége arra, hogy a párt vezetjétl beszámolót követeljen. Az elnök 

számára kötelez érvény többségi határozatok azonban nem léteztek, s az elkövetkezkben a 

korábban helyi pártgyléseken megválasztott pártkörzet-vezetket, a müncheni szekcióvezetket, 

valamint a különböz bizottságok vezetit is személyesen Hitler nevezte ki. Késbb a 

thüringiai körzetvezet kizárással lakolt azért, mert az olasz fasiszta nagytanács mintájára ja- 

3

PDF-XChange 



PDF-XChange 



vaslatot tett egy szenátus létrehozására. A korlátlan vezérelv megtartását és az ellenzék kiszrését 

szolgálta a „pártbíróság” is, amely 1927-tl Walter Buch egykori rnagy vezetésével, valamint 

Ulrich Graf és a fiatal Hans Frank segédletével mködött. 

Hat héttel késbb, az NSDAP els pártnapján, Weimarban már nyíltan megmutatkozott, 

hogy a Bambergben kijelölt irány mit is jelent a valóságban. Itt alkalmazták els alkalommal 

azt a gyakorlatot, amely ettl kezdve tradícióvá vált: megvitatásra csak a Hitler aláírásával ellátott 

indítványok kerültek. Ez tette lehetvé, hogy a kritikai megjegyzések, a „kiforratlan és bizonytalan 

ötletek” ne zavarják meg a párt életét. Kifelé ez a taktika egy jól összekovácsolt párt 

képét közvetítette. Hitlerre a gazdaság is felfigyelt, beszédeket tartott képviselinek, melyek 

hatására szép lassan a támogatások is csordogálni kezdtek (Thyssen, Borsig, Vögler stb). 

Felkészülni a hatalomra 

A szervezet grandiózus bvülésével az NSDAP tulajdonképpen egy árnyékállam, árnyékkormány 

felépítését kezdte meg. A minisztériumi bürokráciának megfelelen a korábbi bizottságok 

átalakultak hivatalokká, továbbá újabbak is létrejöttek: így a Külpolitikai Hivatal 

(Außenpolitisches Amt), a Jogpolitikai Hivatal (Rechtspolitisches Amt), a Védpolitikai Hivatal 

(Wehrpolitisches Amt), Népegészégügyi és Faji Hivatal (Amt für Volksgesundheit und Rasse), 

Telepítési és Agrárpoltikai Hivatal (Amt für Siedlung und Agrarpoltik) stb., amelyek javaslatokat 

terjesztettek el, s törvényelkészít munkát is folytattak. A már meglévk mellé hasonlóképpen 

új tagozatok és csatolt szervezetek is alakultak. Az idközben megnagyobbított müncheni 

pártközpont hatalma a vezérelv mind nagyobb kiszélesítésével pedig egyre ntt. A párt 

1930-ban adományok segítségével megvásárolt egy patinás épületet is, amelyet új pártközponttá 

építettek ki, s Julius Streicher javaslatára Barna Háznak neveztek el. A párt azonban ezt az 

épületet is csakhamar ismét kintte. 

Az apparátus növekedésével az NSDAP nemsokára a legbürokratikusabb párton, Németország 

Szociáldemokrata Pártján (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) is túltett. 

A lassan növekv párttagsághoz (1925: ca. 27.000, 1927 ca. 100.000 f) képest a vezetés 

teljesen túldimenzionáltnak tnt, ami már önmagában is egy több milliós tagság vízióját vetítette 

elre. Az 1925 és 1929 között az NSDAP-ba belépk 42,6 százaléka vidéken, fleg a protestáns 

lakta területeken élt, 28,4% kis-, 28,9% nagyvárosokban. A nem mindig korrekten kezelt 

adatokból kitnik a párt szociális összetétele is. Az NSDAP egy tipikus férfipárt volt, 

amelyben a nk aránya nem érte el az 5 százalékot sem, s emellett ez volt Németország legfiatalabb 

pártja is. Bázisát leginkább a középosztály alsó és középs része jelentette (26, 7% kis- 

4

PDF-XChange 



PDF-XChange 



iparos, 13,6% keresked, 13,6% alsóbb és középs alkalmazottak, 3,8% középszint hivatalnokok, 

1,6% önálló vállalatvezetk, 1% vezet alkalmazottak, 0,5% akadémiai berkekbl érkezett, 

16,9% munkás, 9,2% szakmunkás, 8,1% mezgazdaságban dolgozó, hallgatók, felsbb 

iskolások 4,3%). Bár ezzel az NSDAP jelents mértékben lefedte az egész társadalmat, a nagy 

célt, a munkásosztályba való benyomulást azonban a következ években is csak korlátozott 

mértékben sikerült elérnie. 

A területi szervezet nem változott lényegesen az 1923 elttihez mérten. A müncheni 

központ jelentsége a korábbihoz képest már csak a szervezet szintjén érvényesült, hiszen a 30- 

as évek elejére a „fváros” nem tudott lépést tartani a máshol sokkal inkább fejl taglétszámokkal. 

Más körzetek sokkal inkább az innováció útjára léptek: így Berlinben – jóval megelzve 

Münchent – SA-zenekar, továbbá a halláskárosultak részére külön helyi csoport létesült. 

Az 1927 és 1929 között pénzügyi csddel küszköd München minden volt, csak nem példakép 

és követni való minta. Ennek ellenére a müncheni központ továbbra is a legfontosabb pozícióban 

lév személyek „hazája” volt, s az NSDAP birodalmi vezetésében az osztály- és alosztályvezetk 

kb. fele müncheni volt, vagy legalábbis a müncheni helyi csoportban tevékenykedett a 

birodalmi vezetésbe kerülése eltt. 

A 20-as évek második felében megmutatkozó terjeszkedés tehát nemcsak egy irányban 

– a párt tényleges tagjainak növelésével – haladt, hanem egy szélesebb társadalmi lefedettséget 

is célba vett, hiszen a csatolt szervezetek tagjai – a tagozatoktól eltéren – nem voltak kötele- 

en a párt tagjai is egyben. Ezzel a szervezeti sémával az NSDAP megteremtette annak lehe- 

ségét, hogy esetleges hatalomra kerülése után ezek a szervezetek a párt társadalmi befolyását 

ersít szervezetekké, adott esetben tömegszervezetekké váljanak. Vagyis az NSDAP, amely 

ebben az idben 1-2 százalékos támogatással rendelkezett, már ekkor tudatosan felkészítette 

magát a hatalomra. S ebben jobb volt, mint bármelyik másik párt. 

Ezt támasztotta alá a Birodalmi Szervezési Vezetség reformja is. Az addigi egységes 

osztály kettévált: egyik részlege a párt politikai szervezetéért volt felels és Gregor Strasser 

irányítása alá került, míg a másik – elre vetítve a hatalomátvételt – a „nemzetiszocialista államért”, 

amely Fritz Reinhard után Konstantin Hierl, a késbbi Birodalmi Munkaszolgálat 

(Reichsarbeitsdienst) vezetjének irányításával mködött. A propagandaügyeket Strassertl 

Heinrich Himmler vette át. 

A szervezeti változtatások mellett a külsségek is azt mutatták, hogy az NSDAP átalakulása 

egy diktatórikus Führer-párttá lezárulni látszódott: a horogkereszt és az egyenruha mellé 

bevezették a Heil Hitler köszöntést, az SA eskütételét Hitlerre, az NSDAP felségjelzését 

(egy sas koszorúval és horogkereszttel), a Horst-Wessel-dalt, valamint az 1923-as „vérzászló” 

5

PDF-XChange 



PDF-XChange 



tiszteletét. A Führer-mítosz tehát egyre erteljesebb formákat mutatott. E pártszimbolika és 

dinamikus magabiztosság nemcsak az államtól különítette el egyértelmen a párton túllép, 

népmozgalmi látszatot kelteni akaró és valóban egyre inkább kelt szervezetet, de a többi párttól 

és hasonló ideológiájú szervezettl is. A Birodalmi Szertár (Reichszeugmeisterei), amely 

kisajátította az egyenruha-ellátás monopóliumát, virágzó gazdasági vállalkozássá vált. 

A párt birodalmi és körzetvezeti már 1933 eltt miniszteri attitdre jellemz vonásokat 

mutattak fellépésükben, az SA már ekkor segédrendrségi funkciókat bitorolt magának. Mindez 

az els alkalommal Nürnbergben megrendezett pártnapon érte el csúcspontját, ahol megvetették 

a késbb több naposra bvült rendezvénysorozat Harmadik Birodalomban klasszikusnak 

számító, misztikus és pompás ceremóniájának alapját. A korábbi weimari pártnap ötezer fs 

tömegéhez képest Nürnbergben már kb. 15 000 f jelent meg a párt addigi legnagyobb szemléjén. 

Úgy tnt, hogy a párt megtalálta önmagát, amit az 1928-as parlamentbe kerülés (12 mandátum), 

1929-ben pedig az els polgármesteri cím (Coburg), valamint az els miniszteri bársonyszék 

(Thüringia, Wilhelm Frick) is jelzett. Az 1930-as 18,3 százalékos birodalmi eredmény 

pedig egyenesen „földcsuszamlást” jelentett a német politikai életben. 

1929-re mind a növekv taglétszám, mind pedig a hatékonyabb tevékenység érdekében 

tudatosodott a párt legfels vezetésében, hogy gyökeres szervezeti reformra van szükség. Ennek 

elkészítésére a pártvezetés hosszas eszmecseréket folytatott, Heinrich Himmler például az 

SPD hatékony szervezeti sémáinak átvételét javasolta. A reform elssorban a bajor területeket 

érintette, itt is leginkább Münchent, amelyet most külön alkörzetté emeltek. Az addigi városi 

szekciók helyett az egyes kerületek vagy kisebb kerületek esetén több kerület együtt alkotott 

helyi csoportot, a város szélén fekv kerületekhez pedig hozzásorolták a München környéki 

településeket is. Az alkörzet és a helyi csoport közé Münchenben is létrehozták a tartományi 

körzeteknél szokásos kerület szintjét (Bezirk), amelyeket 1932-tl járásnak neveztek (Kreis). 

A birodalmi vezetés sémái érvényesültek az alsóbb szinteken is: a körzetekben és a járásokban 

egyaránt törzskarok mködtek, amelyek nemcsak a pártélet minden mozzanatát, de a mindennapi 

élet területeit is figyelemmel kísérték, s így a birodalmi vezetéshez hasonlóan a tartományi 

és járási apparátusok árnyékát jelentették (léteztek idegenforgalmi, rádiózási, adó- és gazdasági 

tanácsadási osztályok is, de még hírszerz részleg is). A müncheni Barna Ház mintájára minden 

körzetben pártközpontok létesültek. Egy körzet a nagyságától függen oszlott járásokra, 

amelyek többé-kevésbé megegyeztek a közigazgatási járásokkal. A körzeti szinteken kiépített 

apparátus viszont sok helyütt továbbra is inkább burjánzást mutatott, semmint koordinált fejldést, 

s ez egyre inkább a kompetenciák egymásba éréséhez és így kényszeren is konfliktusokhoz 

vezettet, fleg a birodalmi szervezési vezetség és az egyes körzetek apparátusa között. Ez 

6

PDF-XChange 



PDF-XChange 



ösztönözte azt, hogy 1932-tl a körzetek osztályai még inkább kötelesek voltak követni a Birodalmi 

Szervezési Vezetség utasításait. A propaganda ersítése céljából mindenhol törekedtek 

arra, hogy körzeti szónokképz (Gaurednerschule) iskolákat nyissanak. 

1930-ra a párt bels ellenzéke új erre kapott. A Strasser-fivérek közül Ottót továbbra 

sem sikerült megnyerni a párt új profiljához, még mindig a legalitási kurzus kétségbevonása, a 

Szovjetunióval létesítend kapcsolatok, sztrájkhullám elindítása, széleskör államosítások álltak 

csoportja követeléseinek középpontjában. Végül Otto Strasser és néhány követje miután 

elhagyni kényszerült pártot („A szocialisták elhagyják az NSDAP-t”) új szervezetet alapítottak 

Forradalmi Nemzetiszocialisták (Revolutionäre Nationalsozialisten) néven, amely késbb a 

Fekete Front (Schwarze Front) nevet vette fel. Hasonlóképpen megrázódtatást okozott az ún. 

Stennes-lázadás, amely nagyon hasonlított egy 1927-es müncheni SA-zendüléshez. Walter 

Stennes, az SA legfelsbb vezetésének a keleti területékért felels vezetje nem annyira a szocializmus-vita 

miatt fejezte ki elégedetlenségét, hanem a korrupt müncheni viszonyok, az SA 

túlzott választási igénybevétele, s a csekély fizetség miatt. A berlini SA egy csoportja vezetésével 

követeléseik nyomatékosítására megrohamozta a SA körzeti irodáját, majd nem sokkal 

késbb Himmler fekete SS-e vette elejét a további felkelésnek – átesve az els tz- és vérkeresztségen. 

A 30-as évek elejére a párt a kifejldött struktúrájával és személyi összetételével stabil 

tényeznek tnt, s amíg a párt felszálló ágban volt nem is mutatkoztak meg az ellentétek. Az 

1932-es választási eredmények magukért beszéltek, az NSDAP Németország legersebb pártja 

lett (37,3%), s ezt a pozícióját a novemberi választásokon bekövetkez visszaesés ellenére is 

megtartotta. Hasonlóképpen elretört a tartományokban, nem voltak ritkák a 40% feletti eredmények 

sem, így az NSDAP számos miniszteri tárca, polgármesteri cím, st adott esetben miniszterelnöki 

poszt tulajdonosa is lett. A Reichstag Hermann Göring személyében els alkalommal 

választott náci elnököt magának. 1932 decemberében a novemberi választási visszaesés 

és Kurt von Schleicher birodalmi kancellárnak az NSDAP megosztását célzó taktikája 

következtében azonban éles vita alakult ki a pártban a teljes hatalom (Hitler kancellársága) és a 

hatalomban való részvétel (alkancellárság) alternatívája között. Mint pár évvel korábban, a 

kulcsfigura ismét Gregor Strasser volt, akinek Schleicher személyesen ajánlotta fel az alkancellárságot. 

Végül testvéréhez hasonlóan is távozott a pártból, környezete azonban csendben 

Hitler mögé állt. Hitler a Birodalmi Szervezési Osztály irányítását saját kezébe vette, s törzsvezetnek 

Robert Leyt nevezte ki. A hat fosztályból, számtalan osztályból és hivatalból álló 

szervezet a párt- és közélet minden részterületét lefedte. Személyes titkárát, Rudolf Heßt elléptette 

egy politikai Központi Titkárság (Zentralsekretariat) élére. A Szervezési Vezetségen 

7

PDF-XChange 



PDF-XChange 



belül a párt agrárideológusa, az Argentínából származó Walter Darré irányítása alatt önállósodtak 

a mezgazdasági ügyek, a Gazdasági Osztályt (Wirtschafstreferat) pedig Walter Funk vette 

át. 1932-ben két birodalmi felügyelség (Reichsinspektion) is létesült, melyeknek a párt területi 

apparátusának felügyelete lett a feladata, majd a birodalmi felügyelk és a körzetvezetk 

közé tartományi felügyelket (Landesispekteur) is kineveztek. 

Az NSDAP tagozatai és csatolt szervezetei 

A párthoz hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódó alszervezetek kiépítése a kezdeti idben 

nem volt rendszerességgel végig gondolt folyamat, sokkal inkább önálló kezdeményezések 

sorozatáról beszélhetünk. Az így életre hívott tagozatokat késbb próbálták meg egyre szorosabban 

a párthoz kötni. 

A párt újjáalapítását követen a Rohamosztag (Sturmabteilung, SA) egyelre még rendezetlen 

formában kezdte meg mködését, a különféle csoportok több helyen más-más néven 

folytatták tevékenységüket, s más hasonló szervezetek is közel álltak az NSDAP-hoz. Ezt a 

helyzetet Hitler 1926 szén számolta fel, amikor is elrendelte egy szervezetileg különálló Legfelsbb 

SA-vezetés (Oberste SA-Leitung) létrehozását, amelynek élére egy egykori hivatásos 

tisztet, Franz Pfeffer von Salomont nevezte ki. Az év végére kialakult az SA végleges felépítése 

is: egy tucat SA-tag (SA-Mann) képezte a csoportot (Gruppe), majd következtek a csapatok 

(Trupp), az osztagok (Sturm), az ezredek (Standarte) végül a pártkörzetek szintjén a körzetosztagok 

(Guasturm), továbbá 1927-tl a két utóbbi közé illesztették a brigádok (Brigade) szintjét. 

A Pfeffer von Salomon irányítása alatt álló SA azonban továbbra is többet gondolt magáról, 

mint amire a pártvezetés „kárhoztatta”, a mozgalom, a politikai szervezet (Politische 

Organisation, PO) „harcoló mozgalma” kívánt lenni, s morálisan magasabb rendnek tartotta 

magát, mint a nemes egyszerséggel (a PO rövidítés alapján) P-nullának titulált politikai szervezet. 

Ha lehet még hvösebb volt a viszony Hitler és Salomon között, mint egykor Röhmmel, 

s a késbbiekben drasztikusan felduzzadó SA a maga féltve rzött, némiképp független helyzetével 

a pártvezetés számára mindig is bizonytalan tényez maradt. A legkritikusabb Berlinben 

volt a helyzet, ahol a PO és az SA tagjai között már-már rendszeressé vált a tetlegesség, ráadásul 

a Strasser-testvérek mködése révén éppen növekvésnek induló berlini NSDAP-ben hamarosan 

nemcsak az SA és a PO között tátongott szakadék, hanem a birodalmi fvárosban – az 

SA felügyeletét is magába foglaló – tejhatalommal felruházott új körzetvezet, Goebbels és 

Strasserék között is. Az erszak így inkább fokozódott, st párton belüli teremcsatákra és lövöldözésekre 

is sor került, amelyek végül a berlini NSDAP idszakos betiltásához vezettek. 

8

PDF-XChange 



PDF-XChange 



1930-ban az SA legfelsbb vezetése egy önálló hírszerz szolgálat létesítését határozta el, 

amelyhez nagy ösztönzést adott a Stennes-féle zendülés, így feladata a tagozat bels szilárdságának 

ersítése mellett a sajtó és propagandamunkában való részvétel volt. 

Pfeffer von Salomon – a Stennes-lázadást követ – 1930. szeptemberi kiválása után 

Hitler maga vette kézbe az SA vezetését, hazatérésre bírta Ernst Röhmöt, aki 1931-tl törzsvezetként 

az SA tényleges irányítását látta el. Röhmmel a reguláris hadsereg eszménye is visszatért, 

ami azonnal meglátszott a szervezeti változásokon is: minden magasabb és középszint 

egységet törzskarral láttak el. Újra felálltak a lovasalakulatok, valamint a zenekarok és egyéb 

propagandát szolgáló csoportok is. A Repüls SA, a Haditengerészeti SA, az Utász SA és a 

Szanitéc SA még inkább a szervezet militáns jellegét ersítették. Röhm alatt kezddött meg az 

SA tömeghadsereggé fejldése is, 1932 végére a taglétszám már meghaladta a fél millió ft. 

Az SA fejldése megmutatkozott a korábbi hagyományokat felelevenít gépjárms osztag 

felállításában is. 1930-ban létesült a Nemzetiszocialista Automobilosztag 

(Nationaloszialistisches Automobilkorps), amely 1931-ben a Nemzetiszocialista Gépjármvezet 

Osztag (Nationalsozialistisches Kraftfahrerkorps, NSKK) nevet vette fel. A testület feladatai 

közé tartozott a futárszolgálat, pártvezetk, szónokok, SA-alakulatok személygépkocsikkal 

teherautókkal és motorbiciklikkel történ szállítása. 1932 februárjában az OSAF az 

NSKK-hoz hasonlóan egy Nemzetiszocialista Repüls Osztagot 

(Nationalsozilaistsiches 

Fliegerkorps, NSFK) is életre hívott, amelynek elnöki tisztét Hermann Göring vállalta el. 

Az egykori Adolf Hitler Rohamosztag nyomdokain Hitler megbízásából Julius Schreck 

látott hozzá a Védosztag (Schutzstaffel(n), SS) felépítéséhez, amely továbbra is elssorban a 

pártvezér személyes biztonságáért felelt, de más prominens személyek védelmét is elláthatta, s 

alkalmazták gylések védelmére és propaganda-tevékenységre is. Olyan elitcsapatnak kellett 

lennie, amely „mindent teljesít, amit csak követelnek tle”. A szervezet felsbb vezeti egytl 

egyig rendelkeztek rohamosztagos múlttal. Schreck örökét 1926-tól Josef Berchtold, majd egy 

évvel késbb Erhard Heiden vette át, hogy végül 1929-ben az a Heinrich Himmler kerüljön a 

taglétszámában még mindig nagyon kicsi (kb. 280 f) tagozat élére, aki az SS-t 1934 után a 

Harmadik Birodalom leghírhedtebb és legnagyobb hatalmú intézményévé építette ki. 1928-tól 

megkezddött az SS motoros egységeinek felállítása is, s létrehozták a folyamatosan bvül 

támogató tagok körét (Fördernde Mitglieder, FM) is. 1931-tl a szervezet ismét rendelkezett 

lovasalakulattal, újra létesültek motoros egységek, s létrejöttek a repüls, zenész osztagok is. 

Meghonosodott az SS új szlogenje is: „SS-tag: a becsületed a hséged” (SS-Mann. Deine Ehre 

heißt Treue). 

9

PDF-XChange 



PDF-XChange 



1929-tl az SS az addigi általános SA-alárendeltségbl az SA különleges alakulatává 

lépett el, vezetje, az SS birodalmi vezére (Reichsführer, SS) Pfeffernek közvetlenül lett alárendelve. 

Míg az SS bels szolgálati rendje teljesen önálló volt, addig a különböz területi 

szintek vezeti a helyi SS-csapatokat különböz propagandatevékenységre rendelhették ki. 

Célként jelent meg, hogy az SS tagsága helyi szinten az SA erejének 10 százalékát érje el, 

amely megint csak az elitalakulat imázsát támasztotta alá (Az SS-tag a párt legpéldamutatóbb 

tagja). 

Az SS-re általában jellemz volt, hogy minden olyan különleges csapatot a saját keretén 

belül is létrehozott, amellyel az SA is rendelkezett. Miután a körzetek és az SA által mködtetett 

hírszerzési osztályok viszonylag hamar leleplezdtek a rendrség és az állami hivatalok 

hathatós tevékenysége révén, az SS a korábbinál hatékonyabb hírszerz és elhárító szervezetet 

kívánt létrehozni, amely mind a politikai ellenfelek, mind pedig az állami és rendri intézkedések 

kivédésére és megelzésére szolgál. 1931 augusztusában Reinhardt Heydrich kapott megbízást 

arra, hogy az SS legfelsbb vezetése keretében és egyelre Himmler személyes vezetésével 

létrehozza a megfelel apparátust. Ezt követen az SS magasabb egységei (Abschnitt, 

Standarte) a birodalmi vezetéshez hasonló „Megfigyel és Elhárító Osztályokat” 

(Beobachtungs- und Abwehrstelle) rendeztek be. A birodalmi szerv az SA és az SS 1932. áprilisi 

betiltását követen nyerte el végleges elnevezését, amelyet a Harmadik Birodalom éveiben 

is megtartott, ez lett a Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst, SD). 

1924-tl sor került a darabjaira hullott ifjúsági szervezet újjászervezésére. Az elnevezés 

ezúttal Nagynémet Ifjúsági Mozgalom lett, melyben a legnagyobb és legszervezettebben fennmaradt 

csoportosulás a szászországi Plauen városában mködött Kurt Gruber vezetésével. A 

vezet szerep Münchenbl ezután jó pár évre Szászországba helyezdött át. A nemzetiszocialista 

ifjúsági tömörülés 1926-ban felvette a „Hitlerjugend. Német Munkásifjúsági Szövetség” 

elnevezést és ezzel a lépéssel az egyetlen olyan szervezetté volt, amely a Führer, Adolf Hitler 

nevét viselhette. A szövetség továbbra is az SA felügyelete alatt mködött. 

A HJ késbbi „nagy ura”, Baldur von Schirach 1931-ben jelent meg az ifjúságnevelés 

horizontján. 1931-tl lett az NSDAP els birodalmi ifjúságvezetje, akinek a párt minden 

ifjúsági csoportját (HJ, Hallgatói Szövetség, Nemzetiszocialista Tanulószövetség) alárendelték. 

A következ évben megszerezte a Hitlerjugend közvetlen vezetését is. Az 1929-ben megalakult 

„Német Ifjúnép” (Deutsches Jungvolk, DJ), amely 14 éves korig fogta össze az ifjakat, 1931- 

ben csatlakozott a Hitlerjugendhez. Több éves megszakítás után a lányok részére is új szervezet 

alakult, amely ezúttal a „Német Leányok Szövetsége” (Bund Deutscher Mädel, BDM) nevet 

10

PDF-XChange 



PDF-XChange 



kapta. A teljes Hitlerjugend 1932 végén valamivel több, mint 100 ezer fs tagsággal rendelkezett. 

Az NSDAP ni szervezete több, a párthoz köt csoportosulásból alakult ki. Az 1925 

után nagyon aktívan mköd müncheni ni csoport leginkább az SA-hoz kötdött, s valószínleg 

az SA alapszabályzatában kilátásba helyezett Nbizottság elzményeit jelenthette. Németország 

egész területén kifejtette tevékenységét a Német Népiségi Szabadságmozgalomhoz kö- 

, Elsbeth Zander által alapított Német Nrend (Deutscher Frauenorden), amely azonban 

éppen Münchenben volt meglehetsen gyenge, mégis mindvégig az NSDAP ni pótszervezetének 

tekintette magát. 1926-ban formálisan, majd 1928-ban véglegesen beillesztették az 

NSDAP szervezetébe; helyenként megtartotta az eredeti nevét, helyenként viszont a Vörös Horogkereszt 

(Rotes Hakenkreuz) nevet vette fel. Ez utóbbi fleg ott jellemz, ahol valóban 

egészségügyi segélytevékenységet is ellátott. Célja az volt, hogy a 18 év feletti hölgyek számára 

hazafias, szociális és fajilag tudatos nevelést biztosítson. Emellett beteggondozói képzést 

indított, s támogatta a sokgyermekes családokat még a külföldi németség körében is. 1930-ra 

azonban hatalmi harcok gyengítették meg Zander szervezetét, s Münchenben önálló nszervezet 

alakult. Az is rontott a helyzeten, hogy a 14 év alatti lányok szervezése ügyében a DFO a 

BDM-mel is konfliktusba keveredett. Ezt nehézkesen ugyan, de sikerült elsimítani, miután 

Strasser a BDM-et nevezte meg a párt egyetlen lányszervezetének. A két nszervezet vitáját 

azonban nem sikerült megoldani, így a Birodalmi Szervezési Vezetség saját apparátusán belül 

egy új Nemzetiszocialista Nszervezetet (Nationalsozilaitisches Frauenschaft) alakított, majd a 

korábbi kettt feloszlatta, s elrendelte tagjainak átvezetését az új nszervezetbe. Az új részleg 

irányítását Zander vette át. A szervezet expanziójára utalt, hogy a körzetekben és járásokban is 

létesültek nügyekkel foglalkozó osztályok. A feladatok azonban továbbra sem változtak: a 

k szellemi-kulturális és háztartási, háziasszony-nevelése mellett a karitatív tevékenység dominált, 

majd 1932-tl fokozatosan eltérbe került a gyjtési akciók lebonyolítása. 

Az 1925 utáni évek új jelensége volt a párthoz köt hallgatói szervezet létrejötte. Az 

1922-1925 között mköd Népiségi Diákegylet (Völkische Finkenschaft) képezte az alapját az 

1926-ban Wilhelm Tempel és Helmut Podlich által alapított Nemzetiszocialista Német Hallgatói 

Szövetségnek (Nationalsozialistischer Deutscher Studentenbund, NSDStB), amelynek Németország-szerte 

léteztek csoportjai. Míg Tempel a szervezet lipcsei központú birodalmi vezetését 

látta el, 1928-tól a müncheni közösség élére az a Baldur von Schirach került, aki csakhamar 

a birodalmi vezetést is megszerezte. 1929-ben a szervezet Bajorország mellett 33 egyetemi 

helyszínen volt jelen. 1929-tl önálló szekciót hoztak létre a Nemzetiszocialista Hallgatóhölgyek 

(Nationaloszoailitische Studentinnen) számára is. Schirach az NSDStB birodalmi vezeté- 

11

PDF-XChange 



PDF-XChange 



sét Münchenbe telepítette át, s vezetésével a szervezet az egyetemi hallgatói önkormányzatok 

egyik legbefolyásosabb erejévé vált (1929-1930: 30-66%-os eredmény a hallgatói önkormányzati 

választásokon). A legfelsbb vezetésben minden fbb szakirány képviseli helyet kaptak. 

Schirach pedig ahhoz hasonlóan, ahogy késbb Bécsben körzetvezetként kulturális konkurenciát 

épített fel Goebbels Berlinjével szemben, most kicsiben a müncheni NSDStB-t akarta a 

müncheni akadémiai élet központjává tenni, s ebben nem is volt eredménytelen. 

Alfred Rosenberg kezdeményezésére 1927-ben jött létre a Nemzetiszocialista Tudományos 

Társaság (Nationalsozialistische Wissenschaftliche Gesellschaft), amelynek feloszlatása 

után 1928-ban Harci Szövetség a Német Kultúráért (Kampfbund für die Deutsche Kultur) néven 

alapított hasonló csoportosulást. Ennek legfbb célja az volt, hogy kultúrpolitikai befolyást 

szerezzen a szélesebb középrétegek körében, s hogy megvédje a német kultúrát minden káros 

hatással szemben. Mködése nem keltett különösebb feltnést, mégis meglehetsen nagy szervezetté 

ntte ki magát, amelynek számtalan szakcsoportja a kulturális élet minden területét 

lefedte. 

A Nemzetiszocialista Német Jogászok Szövetsége (Bund Nationalsozialistischer 

Deutscher Juristen) 1928-ban Hans Frank müncheni ügyvéd irányításával alakult meg. A szövetség 

minden politikai jogkérdésben képviselte a pártot és tagjait, s megpróbálta országszerte 

egyesíteni azokat a jogászokat, akik a különböz perekben (Frank ezek számát 1925 és 1933 

között 40 ezerre becsülte) a nácikat védték. Ezzel egyidejleg dokumentálta az ügyeket is, 

hogy adott esetben jogi precedensekre lehessen hivatkozni. A szervezet a 30-as években a náci 

közgazdászok, jogászok és közigazgatási hivatalnokok gyjtszervévé vált. 

A Nemzetiszocialista Tanárszövetség (Nationalsozialistischer Lehrerbund) gyökerei 

1922-ig nyúltak vissza, amikor is megalakult az NSDAP-hoz közel álló „Népiségi Tanárok 

Munkaközössége” (Arbeitsgemischaft völkischer Lehrer). 1925-tl – egy átmeneti szervezetet 

követen – hívták életre a Nemzetiszocialista Tanárok Szabad Csoportját (Freie Gruppe 

nationalsozialistischer Lehrer), amely 1929-tl Nemzetiszocialista Tanárszövetségnek nevezte 

magát, s Hans Schemm irányítása alatt állt. A szövetség feladatai közé sorolta egy lehetséges 

hatalomátvételt követ iskola- és nevelésügyi reform programját, a liberális, marxista és demokratikus 

tanárszövetségek visszaszorítását, s ezeknek az elveknek a kiirtását a nevelésügy- 

l. 1929-ben nem sokkal a Tanárszövetség létrehozását követen jött létre a Nemzetiszocialista 

Tanulószövetség (Nationalsozilaistsicher Schülerbund, NSS), amely Berlinbl és Hamburgból 

indult útjára, és a berlini Adrian von Renteln irányítása alatt állt. A Hitlerjugend mellett 

elssorban a még iskolába járó fiatalokat szándékozott megszólítani. 

12

PDF-XChange 



PDF-XChange 



Az önálló pártszakszervezet – a helyenként nagyon is erteljes kezdeményezések ellenére 

– egyelre Hitler elutasítása miatt hiúsult meg, aki döntésében valószínleg azt tartotta 

szem eltt, hogy egy jövend nemzeti államban olyan szakszervezetekre, mint a weimari korszakban 

vajmi kevés szükség lesz. 1929-ben müncheni nemzetiszocialisták kezdeményezésére 

mégis létrejött egy Nagynémet Szakszervezet (Großdeutsche Gewerkschaft) Ingolstadt központtal, 

amely azonban hamarosan feloszlatta magát. Nagyjából ezzel egy idben Berlinben alakult 

meg a Nemzetiszocialista Üzemi Sejtek Szervezete (Nationalsozialistischer 

Betriebszellenorganisation), amely nemsokára a pártvezetés hozzájárulását is megkapta ahhoz, 

hogy tevékenységét országszerte kiterjessze. A szervezetet a Birodalmi Szervezési Vezetség 

azonban csak 1931-ben ismerte el végleg a párt részének, és tagolta be saját szervezetébe önálló 

fhivatalként. Az NSBO fokozatosan fejldött, és sorra építette ki különböz szakmákat 

lefed szakcsoportjait. 1932-ben önálló Munkanélküli Irodát állított fel, majd a fiatal munkavállalók 

részére megalapította a Nemzetiszocialista Ifjúsági Üzemi Sejt (Nationalsozialistische 

Jugendbetriebszelle) szervezetét. Az NSBO-nak 1931 végén csaknem 40 000 tagja volt, de a 

várt sikert nem váltotta be a szervezet, mivel a tagok többsége nem munkás, hanem a termelési 

tevékenységhez köthet más, fleg középs és alsóbb mszaki és kereskedelmi képzettség, 

valamint alkalmazotti elemekbl tevdött össze. 

A hivatalnoki kar részére a párt nem kívánt önálló alszervezetet létrehozni, de Strasser 

tiltása ellenére a helyi kezdeményezések mégis csak ersebbnek bizonyultak, s így a hivatalnoki 

pozícióban lév párttagok részére a Birodalmi Szervezési Vezetségen belül Nemzetiszocialista 

Hivatalnok-Munkaközösségek 

(Nationalsozialistische Beamtenarbeitsgemeinschaften) 

létesültek. 

A középrétegek összefogásának szükségessége 1927-tl került erteljesebben a pártpropaganda 

fókuszába. 1929-ben Plauenben alapították meg a Nemzetiszocialista Gazdasági 

Szövetséget (Nationalsozialistischer Wirtschafstbund), amely a kereskedelem, a kisipar és a 

szabad foglalkozások összefogását célozta meg. Végül több sikertelen szervezeti próbálkozás 

után 1930-ban a „Harciközösség az áruházak és a fogyasztási szövetkezetek ellen” 

(Kampfgemeinschaft gegen Warenhaus und Konszumverein) lett a gyztes. A szervezet érdekképviseletnek 

tekintete magát, s különböz szakcsoportokat állított fel, s a hozzá fordulóknak 

jogi, könyvelési és adótanácsadással szolgált. 

Kezdetben az NSDAP nem tartotta szükségesnek, hogy önálló parasztszervezetet hozzon 

létre, de a gazdasági világválság által mélyen érintett vidéki lakosság egyre nagyobb számban 

jelent meg a párttagok sorában. Walter Darré az NSDAP birodalmi vezetésének keretében 

1930-ban kezdte meg a párt Agrárpolitikai Apparátusának felépítését. 

13

PDF-XChange 



PDF-XChange 



E nagyobb pártszervezetek mellett kisebb, jóval jelentéktelenebb szervezetek is létesültek. 

A Nemzetiszocialista Orvosszövetség (Nationalsozialitischer Ärztebund) és a Nemzetiszocialista 

Felsoktatási Tanárok Szövetsége (Nationalsozilaitischer Dozentenbund) mellett ilyen 

volt az 1931-ben Berlinben alapított Német Katolikusok Munkaközössége (Arbeitsgemeinschaft 

Deutscher Katholiken), az 1932-ben alapított Nemzetiszocialista Újságírók Birodalmi Munkaközössége 

(Reichsarbeitsgemeinschaft nationalsozialistischer Journalisten) vagy az Önkéntes 

Munkaszolgálat Szövetsége (Bund für freiwilligen Arbeitsdienst). 1931-ben a növekv munkanélküli 

ráta tette szükségessé a 

Németországi Keresetnélküliek Szükségközösségének 

(Notgemeinschaft der Erwerbslosen Deutschland e.V.) létrehozását, amely hivatalosan ugyan 

nem tartozott a párthoz, de szellemisége nem rejthette véka alá irányultságát. Az 1931-ben 

1500 tagot számláló szervezet célja a szociális, karitatív tevékenység volt: olcsóbb bevásárlási 

lehetségeket, szociális és jogi tanácsdadást, szabadids tevékenységeket szervezett. 

1928-29-tl elkezdtek egyes csoportokat külföldön is nemzetiszocialista csoportokká 

összefogni, az NSDAP Külföldi Szervezete (Auslandsorganisation) hivatalosan azonban csak 

1931-ben jött létre. 

A pártnak 1931 végén 806 ezer, egy évvel késbb 842 ezer tagja volt, s összesen 32 

pártkörzettel rendelkezett, amelyek a 36 birodalmi gylési választókerülethez igazodtak. Ennek 

többszöröse volt a tagozatokban és a csatolt szervezetekben tagságot vállalók száma. 1932-ben 

a Népiségi Figyel, amely 1930-tól müncheni és berlini kiadással is rendelkezett, már elérte a 

120 ezres példányszámot, a párt 59 körzeti lapja és egyéb sajtótermékei 780 ezer példányban 

jelent meg. 1932-re az NSDAP nemcsak a legnagyobb tagsággal rendelkezett, de financiálisan 

is a legjobb helyzetben lév párttá vált, amely egy intrikaszövevény jótékony segítségével 

1933. január 30-án Németország szerte fáklyás körmenettel ünnepelhette a „hatalom megragadását” 

(Machtergreifung). Ezt követen az volt a kérdése, miként lehet az egész országot a párt 

alá rendelni, s miként lehet az államból hitleri államot formálni. 

14

Második vonalból tömegpárt. 1925-1933 Vitári Zsolt Az NSDAP ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?