EME_ETF_012_Gyo ... i magyar irodalmunkban.pdf

Nem volt illy nagy gonofságok.
Kiket tűzzel el-süllyefztél,
Es bűnöknek nem kedvezel.
510. Mit ezekért tselekedtél,
Kerefzt-íára íefzittetél.
Nagy ként s' fájdaimot fzenvedél,
Kit értek nem érdemlettél.
Még-is tsufollyák jó voltod,
515. Es gyalázzák ízent halálod.
De igéd gyalázattyáért,
Rontsd-meg ő gonofságokért.
Jelennyél-meg hatalmaddal,
Szivek lágyitsad azokkal.
520. Már az leg rofzízabb állapot,
Moít el-fogta ez világot.
Uram mért engetz nékiék,
B\ 4. h. Hogy el nem hagyod veszniek?
AZ UR.
Péter, jol tudom időmet,
525. Altat nem hágom rendemet.
SZ.
PÉTER.
Még edgy dolog van efzemben,
Mint élnek ott az rút völgyben,
Magokat olly nagyra tartyák,
A' tanítót nem halgattyák.
530. Tsak éjei nappal lakoznak,
Sok bort ők el-tikozlanak.
Ki által meg-ízegényednek,
S következik vefzedelmek.
Az ntán panafzolkodnak,
535. Es tégedet okul adnak.
Szerentséjek hogy nem volna,
Nem gondollyák magok oka.
Jovaik el-tikozlóttak
Egéff£gek-is el fogytak.
540. Némely rendek az urokra
Vetnek; mint az volna oka.
Semmi fegitfe-ggel nintsen,
Ezért ízegény moftan igen.
Moftan az parafzt emberek,
507. vs. Sajtóhiba: gonofságok. 512. vs. Sajtóhiba: fájdaimot.
517. vs. Thu jhn Pestilentz vnd vnglfick senden (435).
528—529. vs. Keinen gehorsam haltén sie nicht (445).
- 34 -