G3 Indikátor protokollok: környezeti (EN) protokoll - Global ...

IP 

G3 Indikátor protokollok: 

környezeti (EN) protokoll 

© 2000-2006 GRI 

Version 3.0

G3 Indikátor protokollok: környezeti (EN) protokoll 

Környezeti indikátor protokoll 

Teljesítmény indikátorok 

Szempont Alap indikátorok Kiegészítő indikátorok 

Anyagok 

EN1. A felhasznált anyagok 

mennyisége súlyban vagy térfogatban 

kifejezve. 

EN2. A felhasznált anyagokon belül a 

visszaforgatott anyagok százalékos 

aránya. 

Energia 

EN3. Közvetlen energia-felhasználás 

elsődleges energiaforrások szerinti 

bontásban. 

EN4. Közvetett energia-felhasználás 

elsődleges energiaforrások szerinti 

bontásban. 

Víz EN8. Összes vízkivétel források 

szerinti bontásban. 

EN5. Az energiatakarékossági és 

az 

energiahatékonysági 

intézkedések révén megtakarított 

energia mennyisége. 

EN6. A megújuló energiaforrások 

használatára épülő vagy 

energiahatékony termékek és 

szolgáltatások előállítására irányuló 

kezdeményezések, valamint az 

ezek eredményeként megtakarított 

energia. 

EN7. A közvetett energiafelhasználás 

csökkentésére 

irányuló kezdeményezések és az 

ezekkel elért energiafogyasztáscsökkenés. 

EN9. A vízkivétel által jelentősen 

érintett vízforrások. 

EN10. Az összes visszaforgatott és 

újra felhasznált víz abszolút és 

százalékos térfogata. 

EN protokoll 

70 / 1. oldal


Biodiverzitás 

Légnemű és 

cseppfolyós 

kibocsátások, 

és hulladékok 

EN11. A védett területeken, vagy azok 

szomszédságában birtokolt, bérelt vagy 

kezelt földterület, illetve a védett 

területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag 

élőhelyek nagysága és elhelyezkedése. 

EN12. A tevékenységekkel, termékekkel és 

szolgáltatásokkal 

összefüggő, 

biodiverzitásra gyakorolt jelentősebb 

hatások leírása a védett területeken belül, 

illetve a védett területeken kívüli, 

biodiverzitásban gazdag élőhelyeken. 

EN16. A közvetlen és közvetett módon 

kibocsátott üvegház-hatású gázok súlya. 

EN17. Egyéb közvetett módon kibocsátott 

üvegház-hatású gázok súlya. 

EN19. A kibocsátott ózonkárosító anyagok 

súlya. 

EN20. NO x , SO x , és más jelentős 

légszennyező anyagok kibocsátása típus 

és súly szerinti bontásban. 

EN21. Az összes vízkibocsátás minőség 

és befogadók szerinti bontásban. 

EN22. Az összes hulladék mennyisége 

súlyban, típus és lerakási módszer szerinti 

bontásban. 

EN13. Védett, vagy helyreállított 

élőhelyek. 

EN14. Stratégiák, jelenlegi 

intézkedések és jövőbeni tervek 

a biodiverzitásra gyakorolt 

hatások kezelésére. 

EN15. A Természet és a 

Természeti Erőforrások 

Védelmének Nemzetközi Uniója 

(egyszerűbben 

Természetvédelmi 

Világszövetség, International 

Union for Conservation of Nature 

and Natural Resources, 

továbbiakban IUCN) „Vörös 

Listáján” szereplő, valamint a 

nemzeti védettség alatt álló fajok 

száma, amelyek élőhelyeire a 

tevékenységek hatással vannak 

(a kihalási kockázat szintje 

szerint). 

EN18. Az üvegház-hatású gázok 

kibocsátásának csökkentését 

célzó kezdeményezések és az 

elért kibocsátás-csökkenések. 

EN24. A Bázeli Egyezmény I., II., 

III., és VIII. melléklete értelmében 

„veszélyes hulladékként” 

meghatározott összes szállított, 

importált, exportált, vagy kezelt 

hulladék súlya és a szállított 

hulladékon belül a nemzetközileg 

szállított hulladék százalékos 

aránya. 

EN25. Azoknak a víztesteknek 

és a hozzájuk kapcsolódó 

élőhelyeknek a megnevezése, 

mérete, védettségi státusza és 

biodiverzitási értéke, amelyekre a 

jelentéstevő szervezet 

vízkibocsátásai és lefolyásai 

jelentős hatást gyakorolnak. 


70 / 2. oldal


Termékek és 

szolgáltatások 

EN23. A jelentős kiömlések száma és 

összes térfogata. 

EN26. A termékek és szolgáltatások 

hatásainak mérséklését célzó 

kezdeményezések és a hatás 

mérséklésének mértéke. 

A 

jogszabályokn 

ak való 

megfelelés 

Szállítás 

Átfogó 

EN27. A visszanyert eladott termékek és a 

visszanyert csomagolás százalékos aránya 

kategóriánként. 

EN28. A jelentősebb büntetések összege, 

valamint a környezetvédelmi jogszabályok 

és szabályozások megsértésének száma 

és ezek nem anyagi következményei. 

EN29. A termékek és más, a 

szervezet tevékenységéhez 

kapcsolódó áruk és anyagok, 

valamint a munkaerő 

szállításának jelentősebb 

környezeti hatásai. 

EN30. A környezetvédelmi 

intézkedésekhez 

és 

beruházásokhoz kapcsolódó 

összes kiadás típus szerinti 

bontásban. 

Jelentőség 

A környezeti teljesítményre vonatkozó indikátorok szempontjai úgy lettek 

kialakítva, hogy tükrözzék a bemenő, valamint kimenő anyagokat és azokat a 

hatásokat, amelyeket egy szervezet tevékenysége gyakorolhat környezetére. Az 

energia, víz és az anyagok a három legjellemzőbb „bemenő”, amelyet a 

szervezetek legnagyobb része használ. Ezek a bemenők környezetileg jelentős 

„kimenőket” eredményeznek, amelyek a „Légnemű és cseppfolyós kibocsátások, 

és hulladékok” szempont alatt találhatók meg. A biodiverzitás szintén a 

bemenőkhöz sorolható abból a szempontból, hogy ez is természeti erőforrásnak 

tekinthető. Emellett a biodiverzitás a kibocsátások (pl. szennyező anyagok) által 

is érintett. 

A „Szállítás” és a „Termékek és szolgáltatások” olyan területek, amelyeken 

keresztül a szervezet szintén hatásokat gyakorol környezetére, de gyakran más 

szereplőkön, pl. a vevőkön, vagy a beszállítókon keresztül. 

A „A jogszabályoknak való megfelelés” és az „Átfogó” szempontok olyan 

intézkedésekre vonatkoznak, amelyet a szervezet azért tesz, hogy környezeti 

teljesítményét kezelje. 


70 / 3. oldal


Az „Energia”, „Víz”, „Kibocsátások” és a „Biodiverzitás” szempontokon belül 

találunk jó néhány olyan indikátort, amelyek kapcsolatát részletesebben az 

alábbiakban tárgyaljuk. 

Energia szempont 

Az energiához kapcsolódó indikátorok a szervezet energia felhasználásának öt 

legfontosabb területét fedik le, beleértve mind a közvetett, mind a közvetlen 

energia-felhasználást. A közvetlen energia-felhasználáson a szervezet, valamint 

termékei és szolgáltatásai által felhasznált energiát értjük. Ezzel szemben a 

közvetett energia-felhasználás a szervezetet szolgáló más szervezetek 

energiafogyasztására vonatkozik. Az energia-felhasználás öt területét a 

következőképpen kell a jelentésben lefedni: 

Az EN3-as indikátor alatt a jelentéstevő szervezet közvetlen energiafelhasználását 

adjuk meg, azt az energiát is beleértve, amelyet a saját területén 

állít elő (pl. földgáz égetésével). 

Az EN4-es indikátor a jelentéstevő szervezet által külső forrásból beszerzett 

energiatermékek (pl. a villanyáram) előállításához szükséges energia 

mennyiségét adja meg. 

Az EN5-ös indikátor alatt az energia-megtakarításra és hatékonyságnövelésére 

tett kezdeményezéseket kell megadni. 

Az EN6-os indikátor az energiahatékony termékek és szolgáltatások 

kifejlesztését célzó kezdeményezéseket és az energiafogyasztásban elért 

csökkenést adja meg. 

Végül az EN7-es indikátor a jelentéstevő szervezet tevékenységeinek közvetett 

energia-felhasználást adja meg. 

Az energiafogyasztás mérése kapcsolódik az üvegház-hatású gázok 

kibocsátásához és az éghajlatváltozáshoz. A fosszilis tüzelőanyagok égetése 

szén-dioxid kibocsátásával jár, ami a legfontosabb üvegház-hatású gáz. A Kiotói 

Jegyzőkönyv célkitűzései értelmében és hogy a jelentős éghajlatváltozás 

kockázatát csökkentsük, az energiaigényt mérsékelni kell. Ezt hatékonyabb 

energia-felhasználással (amelyet az EN5-ös és EN6-os indikátor alatt mérünk) 

és a fosszilis tüzelőanyagok megújuló tüzelőanyagokra való cseréjével (amelyet 

az EN3-as indikátor mér) érhetjük el. A közvetlen energia-felhasználás 

csökkentése mellett az energiahatékony termékek és szolgáltatások tervezése 

(ld. EN6-s indikátor) és a közvetett energia-felhasználás (ld. EN7-es indikátor) 

csökkentése (vagyis az alacsony energia-intenzitású nyersanyagok és 

szolgáltatások kiválasztása, pl. a közlekedésben) fontos stratégiák. 


70 / 4. oldal


A „Légnemű és cseppfolyós kibocsátások, és hulladékok” szempont 

A „Légnemű és cseppfolyós kibocsátások, és hulladékok” szempont olyan 

indikátorokat foglal magába, amelyek szennyezőknek tekintett anyagok 

kibocsátását mérik. Ezek az indikátorok különböző típusú szennyezőkre 

vonatkoznak (pl. légszennyező-kibocsátások, cseppfolyós kifolyások, vagy 

szilárd hulladékok), amelyeket a szabályozások is jellemzően említenek (ld. az 

EN18 – EN23-as és az EN24-es indikátorokat). Emellett az üvegház-hatású 

gázok kibocsátását (EN16-os és EN19-es indikátorok) és az ózonkárosító 

anyagok kibocsátását (EN17-s indikátor) nemzetközi egyezmények is 

szabályozzák. Az EN16-os indikátor értéke kiszámítható az EN3-as és EN4-es 

indikátorok alatt megadott adatokból. Az EN20-as indikátor az 

energiafogyasztásban elért csökkenés értékét és a csökkentésre tett 

kezdeményezéseket tartalmazza. 

Definíciók 

Közvetlen energia 

Az energia olyan formái, amelyek a jelentéstevő szervezet működési határain 

belülre érkeznek. Ezt a szervezet felhasználhatja a saját határain belül, vagy 

más felhasználókhoz exportálhatja. A közvetlen energia lehet elsődleges (pl. a 

fűtéshez használt földgáz), vagy köztes (pl. a világításhoz használt villanyáram) 

típusú. Lehet olyan, amelyet a szervezet megvásárol, maga termel ki (pl. szén, 

földgáz, olaj), learat (pl. a biomasszából származó energia), összegyűjt (pl. a 

nap, vagy a szél energiája), vagy más módon szerez be. 

Üvegház-hatású gázok (ÜHG) kibocsátása 

A hat fő üvegház-hatású gáz a következő: 

• Szén-dioxid (CO 2 ); 

• Metán (CH 4 ); 

• Nitrogén-oxid (N 2 O); 

• Hidrofluorokarbonok (HFC-k – egy sok vegyületet magába foglaló 

csoport); 

• Perfluorokarbonok (PFC-k – szintén egy sok vegyületet magába foglaló 

csoport); és a 

• Kén-hexafluorid (SF 6 ). 

Közvetett energia 

Olyan energiafajták, amelyeket a szervezet határain kívül állítanak elő, és a 

szervezet köztes energiaigényének kielégítésére használ (pl. a villanyáram és a 

hűtésre, vagy fűtésre felhasznált energia). A leggyakoribb példa az a szervezet 

határain kívül felhasznált tüzelőanyag, amelyet a szervezet határain belül 

fogyasztott villanyáram előállítására használnak fel. 


70 / 5. oldal


Köztes energia 

Olyan energiafajták, amelyeket az elsődleges energia átalakításával állítanak 

elő. A legtöbb szervezet esetében a villanyáram az egyetlen jelentős köztes 

energiafajta. A szervezetek kis százaléka esetén más köztes energiatermékek is 

fontosak lehetnek, pl. egy távfűtőmű által szolgáltatott gőz, vagy egy vízhűtő 

berendezés által szolgáltatott víz, vagy a finomított tüzelőanyagok, mint pl. a 

szintetikus tüzelőanyagok, bio-üzemanyagok, stb. 

Elsődleges forrás 

A szervezet energiaigényét kiszolgáló elsődleges energiafajta. Ezt az energiát a 

végső energiaszolgáltatásokhoz (pl. terek fűtése, szállítás), vagy köztes 

energiafajták (pl. elektromosság és hő) előállításához használják. Az elsődleges 

energiára példák a nem megújuló energiaforrások, pl. a szén, földgáz, olaj, vagy 

az atomenergia. A megújuló energiaforrások is ide tartoznak, mint pl. a 

biomassza, napenergia, szélenergia, geotermikus- és vízenergia. Az elsődleges 

energiát a szervezet területén belül (pl. az épületek földgázzal történő fűtése), 

vagy azon kívül (pl. a szervezet számára elektromosságot termelő erőmű által 

használt földgáz) használhatják fel. 

Megújuló energiák 

A megújuló energiát olyan természetes folyamatokból nyerik, amelyeknek 

folyamatos az utánpótlása. Ilyen például a napenergia, szélenergia, a tenger 

energiája, vízenergia, biomassza, geotermális, bio-üzemanyagok és a megújuló 

forrásokból származó hidrogén segítségével előállított elektromosság, vagy hő. 


70 / 6. oldal


EN1. A felhasznált anyagok mennyisége súlyban vagy térfogatban kifejezve. 

1. Jelentőség 

Ez az indikátor írja le a jelentéstevő szervezet hozzájárulását a globális 

erőforrások megőrzéséhez, valamint mutatja be azokat az erőfeszítéseket, 

amelyeket a szervezet tesz a gazdaság anyagintenzitásának csökkentése és 

hatékonyságának növelése érdekében. Mindezek a Gazdasági Együttműködési 

és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and 

Development, továbbiakban OECD) által kidolgozott és számos más nemzeti 

fenntarthatósági stratégia által megfogalmazott célok. A szervezet belső 

menedzserei és más pénzügyi szakemberei értelmezésében az anyaghasználat 

közvetlen kapcsolatban áll a működés költségeivel. Így a szervezet termékek 

vagy termékkategóriák szerinti anyagfogyasztásának nyomon követése segíti az 

anyaghatékonyság és az anyagáramok ellenőrzését. 

2. Összeállítás 

2.1 Azonosítsuk a felhasznált anyagok teljes mennyiségét, azokat az 

anyagokat is beleértve, amelyeket a szervezet külső forrásból szerez be 

és azokat is, amelyeket belső forrásokból kap (saját fogyasztásra történő 

termelési és kitermelési tevékenységekből). Ebbe beletartozhatnak a: 

• Nyersanyagok (vagyis természeti erőforrások, amelyeket 

átalakítással a termékek gyártásához, vagy a szolgáltatásokhoz 

használnak fel, mint pl. az ércek, ásványi nyersanyagok, fa, stb.); 

• Kapcsolódó folyamatokban résztvevő anyagok (vagyis olyan 

anyagok, amelyek a gyártási folyamathoz szükségesek, de a 

termékeknek nem részei, mint pl. a gyártásban használt gépekhez 

szükséges kenőanyagok); 

• Félkész áruk, vagy alkatrészek, minden olyan, a nyersanyagokon 

kívül felhasznált anyagot beleértve, amely a termék része; valamint a 

• Csomagoláshoz felhasznált anyagok. 

2.2 Azonosítsuk a felhasznált nem megújuló és közvetlen anyagokat. 

Számítsuk át a mennyiségüket súlyra, vagy térfogatra és úgy adjuk meg, 

ahogyan felhasználásra kerülnek, ne szárazagyag-tartalom szerint. 

2.3 A jelentésben a 

• felhasznált nem megújuló anyagok; és a 

• felhasznált közvetlen anyagok 

teljes súlya vagy térfogata szerepeljen. 


70 / 7. oldal


3. Definíciók 

Közvetlen anyagok 

Olyan anyagok, amelyek jelen vannak a végtermékben. 

Nem megújuló anyagok 

Olyan erőforrások, amelyek nem újulnak meg rövid időn belül, mint pl. az ásványi 

nyersanyagok, fémek, olaj, földgáz, vagy a szén, stb. 

4. Hasznos dokumentumok 

A szükséges információ a számlákból és a könyvelési rendszerből, valamint a 

beszerzési és ellátási osztályról szerezhető be. 

5. Referenciák 

• OECD, A Tanács javaslata az anyagáramokkal és az erőforrástermelékenységgel 

kapcsolatban (Recommendation of the Council on 

Material Flows and Resource Productivity), 2004. 


70 / 8. oldal


EN2. A felhasznált anyagokon belül a visszaforgatott anyagok százalékos 

aránya. 


Ez az indikátor arra keres választ, hogy milyen mértékben használ a jelentéstevő 

szervezet visszaforgatott anyagokat. Ezeknek az anyagoknak a használatával 

csökkenthető az elsődleges anyagok használata, ami hozzájárul a globális 

erőforrások megőrzéséhez. A szervezet belső menedzserei és pénzügyi 

szakemberei számára fontos, hogy a visszaforgatott anyagok használata 

hozzájárulhat a működés összköltségeinek csökkentéséhez. 


2.1 Azonosítsuk az összes felhasznált anyag mennyiségét, ld. EN1-es 

indikátor. 

2.2 Határozzuk meg az összes felhasznált újrahasznosított anyagot súlyban, 

vagy térfogatban. Ha becslést használunk, ismertessük a becslési 

módszert. 

2.3 Számítsuk ki a felhasznált újrahasznosított anyagok százalékos arányát 

a következő képlet segítségével: 

A felhasznált összes újrahasznosított anyag mennyisége 

EN 2 = 

x100 

Összes felhasznált anyag mennyisége 


Felhasznált újrahasznosított anyagok 

Olyan, belső, vagy külső forrásból származó anyagok, amelyek az elsődleges 

anyagokat helyettesítik, ezen felül nem melléktermékek és nem is a jelentéstevő 

szervezet által termelt nem-termék-jellegű kimenetek (angolul: non-product 

outputs, NPO). 


A szükséges információ a számlák és a könyvelési rendszer, a beszerzési és 

ellátási osztály, valamint a belső termelési és hulladék-lerakási feljegyzésekből 

szerezhető be. 


• OECD Hulladék-megelőzési és Újrahasznosítási Munkacsoport (OECD 

Working Group on Waste Prevention and Recycling). 


70 / 9. oldal


EN3. Közvetlen energia-felhasználás elsődleges energiaforrások szerinti 

bontásban. 


A szervezet azon tulajdonságát, hogy képes-e a hatékony energiafelhasználásra 

úgy lehet megállapítani, hogy meghatározzuk a felhasznált 

energia mennyiségét. Az energiafogyasztás közvetlen hatással van a működési 

költségekre, valamint az energiaellátás és energiaárak változására való 

érzékenységre. A szervezet környezeti „lábnyomát” részben az energiaforrások 

kiválasztása alakítja ki. Ezen energiaforrások mérlegének változása jelezheti a 

szervezet azon erőfeszítéseit, amelyeket annak érdekében tesz, hogy környezeti 

hatásait minimalizálja. 

Az elsődleges energiaforrások felhasználásához kapcsolódó információ 

segítségével felmérhetjük azt, hogy a szervezetet milyen mértékben érinthetik az 

olyan környezetvédelmi szabályozások, mint pl. a Kiotói Jegyzőkönyv. A fosszilis 

tüzelőanyagok felhasználása az üvegház-hatású gázok kibocsátásának 

elsődleges forrása, így az energia-felhasználás a szervezet üvegház-hatású gáz 

kibocsátásával közvetlen kapcsolatban áll. 

A fosszilis tüzelőanyagok megújuló tüzelőanyagokkal való kiváltása 

elengedhetetlen az éghajlatváltozással és az energia-kinyerés-, illetve 

feldolgozás okozta más környezeti hatásokkal szemben folytatott küzdelem 

sikeréhez. A megújuló energiák és energiahatékony technológiák használata 

ezen felül csökkenti a szervezet jelenlegi és jövőbeni függését a nem megújuló 

energiaforrásoktól és az árak, illetve az ellátás ingadozásától. 

Ez az indikátor a szervezet közvetlen elsődleges energia-felhasználását méri. Az 

indikátor lefedi a Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute, 

továbbiakban WRI) és a Fenntartható Fejlődés Üzleti Világtanácsa (World 

Business Council for Sustainable Development, továbbiakban WBCSD) „Az 

üvegház-hatású gázokra vonatkozó kezdeményezésének” 1-es szintű kiterjedési 

körét. Az EN4-es indikátor az elsődleges energiaforrások felhasználását méri, 

amelyekkel a szervezet a köztes energiaszükségletét (pl. elektromosság, fűtés 

és hűtés, stb.) elégíti ki. 


2.1 A beszerzett közvetlen energiaforrások 

Azonosítsuk a jelentéstevő szervezet által, saját használatra beszerzett 

közvetlen energiaforrásokat. Ez magába foglalja: 

A nem megújuló közvetlen energiaforrásokat, beleértve a: 

• szenet; 

• földgázt; és a 

• nyersolajból előállított üzemanyagokat, mint pl. a benzin, dízelolaj, 

cseppfolyós propán-bután gáz (angolul: liquefied petroleum gas, 


70 / 10. oldal


LPG), sűrített földgáz (angolul: compressed natural gas, CNG), 

cseppfolyósított földgáz (angolul: liquefied natural gas, LNG), bután, 

propán, etán, stb. 

A megújuló közvetlen energiaforrásokat, beleértve a(z): 

• Bio-üzemanyagokat; 

• Etanolt; és a 

• Hidrogént. 

Megjegyzés: A WRI és a WBCSD üvegház-hatású gázokra vonatkozó 

protokollja értelmében a biomassza nem tartozik a közvetlen megújuló 

erőforrások kategóriájába. A biomasszából származó közvetlen CO 2 - 

kibocsátásokat külön kell jelenteni. 

2.2 Termelt közvetlen energiaforrások 

Azonosítsuk és adjuk meg (joule-ban vagy ennek többszöröseiben) az 

olyan elsődleges energiaforrásokat, amelyeket a jelentéstevő szervezet 

maga állít elő, vagy termel ki, arat le, gyűjt be, vagy más 

energiaformákból alakít át. Ebbe a 2.1-es pontban említett 

energiaforrások is beletartozhatnak. 

2.3 Értékesített közvetlen energiaforrások 

Azonosítsuk annak a közvetlen energiának a mennyiségét (joule-ban 

vagy ennek többszöröseiben), amelyet a szervezet saját határain kívülre 

exportál. 

2.4 Számítsuk ki a teljes energia-felhasználást (joule-ban vagy ennek 

többszöröseiben, pl. gigajoule-ban, ami 10 9 joule), az alábbi egyenlet 

segítségével: 

Teljes energia-felhasználás = vásárolt elsődleges energiaforrások + 

termelt elsődleges energiaforrások – értékesített elsődleges 

energiaforrások 

Az alábbi táblázat segítségével az elsődleges források térfogatát 

átszámíthatjuk gigajoule-ra: 

Szén GJ Nyersolaj GJ Benzin GJ Földgáz GJ Villamos 

energia 

tonna 26,00 hordó 6,22 gallon 0,125 therm*** 0,1055 kWh 0,0036 

tonna (USA)* 23,59 tonna 44,80 tonna 44,80 1000 köbláb 1,1046 MWh 3,6000 

tonna (UK)** 26,42 tonna (USA 40,64 Gázolaj 1000 m 3 39,01 GWh 3600,0 

tonna (UK) 45,52 gallon 0,138 MMBtu**** 1,0055 

tonna 43,33 

Fűtőolaj 

gallon 0,144 

tonna 40,19 

* tonna (USA) ton (short) = 2000 font = 907,18474 kg 

** tonna (UK) ton (long)= 2240 font = 1016,0469 kg 

*** therm- brit hőenergia mértékegysége = 100 000 Btu (UK hőegység) 

**** MMBtu = 1 millió Btu (UK hőegység) 

GJ 


70 / 11. oldal


2.5 Adjuk meg a teljes közvetlen energia-felhasználást (joule-ban vagy 

ennek többszöröseiben) az elsődleges megújuló energiaforrások szerinti 

lebontásban. 

2.6 Adjuk meg a teljes közvetlen energia-felhasználást (joule-ban vagy 

ennek többszöröseiben) az elsődleges nem megújuló energiaforrások 

szerinti lebontásban. 


Megújuló energiaforrások 

Olyan energiaforrások, amelyek rövid időn belül pótlódnak ökológiai ciklusokon 

keresztül (szemben az olyan energiaforrásokkal, amelyek nem pótlódnak rövid 

időn belül, mint pl. az ásványi nyersanyagok, fémek, olaj, földgáz, szén, stb.). 


Információforrások lehetnek a számlák, a mért, vagy számított hő és fűtés, 

becslések, alapértelmezett adatok, stb. A joule-mennyiségek vagy közvetlenül 

hozzáférhetőek, vagy a számlákból, szállítólevelekből számíthatóak. A köztes 

energia előállítására használt elsődleges energiaforrások összetételére 

vonatkozó információ a szolgáltatóknál beszerezhető. 


• WRI, WBCSD Az üvegház-hatású gázokra vonatkozó kezdeményezése. 

Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány, átdolgozott kiadás, 2004. (The 

Greenhouse Gas Protocol (GHG) Initiative – A corporate accounting and 

reporting standard (Revised Edition, 2004)) 


70 / 12. oldal


EN4. Közvetett energia-felhasználás elsődleges energiaforrások szerinti 

bontásban. 


Annak az energiának a mennyisége és elsődleges forrása, amelyet a 

jelentéstevő szervezet közvetve felhasznál az elektromosság, hő, vagy gőz 

beszerzésével, jelezheti azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szervezet tesz 

környezeti hatásainak kezelésére és az éghajlatváltozáshoz való 

hozzájárulásának csökkentésére. Annak a hatásnak a mértéke, amelyet a 

szervezet a közvetett energia felhasználásával gyakorol az éghajlatváltozásra, 

függ attól, hogy a köztes energiát milyen elsődleges energia felhasználásával 

állítják elő. 

Köztes energián azokat az energiaformákat értjük, amelyeket az elsődleges 

energia átalakításával nyerünk. A legtöbb szervezet számára az elektromosság 

az egyetlen jelentős köztes energiafajta. A szervezetek kis százalékának 

esetében más köztes energiafajták is fontosak lehetnek, pl. a távfűtőmű által 

szolgáltatott gőz, vagy a vízhűtő berendezés által szolgáltatott víz, vagy a 

finomított üzemanyagok, pl. a szintetikus üzemanyagok, a bio-üzemanyagok, stb. 

Ez az indikátor a szervezet számára az elektromosság és más köztes 

energiafajták (pl. a távhő) előállításához és elosztásához szükséges energiát 

méri, amely jelentős energia-felhasználást jelent a termelési folyamatban a 

szervezet előtt, a szervezet jelentéstételi határain belül elhelyezkedő entitások 

által. Ez az információ lehetővé teszi a szervezet közvetett üvegház-hatású gáz 

kibocsátásának számítását. Az indikátor lefedi a WRI és a WBCSD „Az üvegházhatású 

gázokra vonatkozó kezdeményezésének” 1-es szintű kiterjedési körét. 


2.1 Azonosítsuk a szervezet által beszerzett és fogyasztott köztes energia 

mennyiségét (joule-ban, vagy ennek többszöröseiben, pl. gigajoule-ban, 

ami 10 9 joule). Ebbe beletartoznak a: 

• nem megújuló energiaforrásokból beszerzett és fogyasztott köztes 

energiafajták, amelyeket az EN3 2.2-es pont alatt felsoroltunk: 

• Elektromosság; 

• Hűtés és fűtés; 

• Gőz; 

• Atomenergia; és 

• Egyéb beszerzett energiafajták. 

• megújuló energiaforrásokból beszerzett és fogyasztott köztes 

energiafajták: 

• Napenergia; 


70 / 13. oldal


• Szélenergia; 

• Geotermikus energia; 

• Vízenergia; 

• Biomassza-alapú köztes energia; és a 

• Hidrogén-alapú köztes energia. 

2.2 Azonosítsuk a köztes energia előállítására használt összes elsődleges 

energia mennyiségét, a külső szolgáltatóktól beszerzett energia teljes 

mennyiségét alapul véve (ld. az EN3-as indikátort a beszerzett 

energiáról). A beszerzett energia előállításához szükséges 

tüzelőanyagok becsléséhez a következő forrásokat használhatjuk: 

• Az áramszolgáltatótól beszerzett adatok a tüzelőanyagfogyasztásról 

(ha rendelkezésre állnak); 

• Az áramfogyasztásra és a hőre vonatkozó irodalmi, vagy 

alapértelmezett adatok; vagy 

• Becslések, ha irodalmi adatok nem állnak rendelkezésre. 

2.3 Használjuk a 2.1-es pontban ismertetett adatokat és adjuk meg: 


Nincsenek. 

• A közvetett nem megújuló és megújuló források által felhasznált 

közvetett energia összmennyiségét a köztes energia 

szempontjából; és 

• A megfelelő elsődleges energiaforrást, amelyet a köztes energia 

előállításához felhasználtak. 

Megjegyzés: A köztes energia előállításához felhasznált és joule-ban 

kifejezett elsődleges energiaforrások összege - a használt elsődleges 

energiaforrástól függően - az energia átalakítása és szállítása során 

fellépő hálózati és hatékonysági veszteségek miatt jelentősen 

meghaladja a beszerzett köztes energia joule-ban kifejezett 

mennyiségét. 


70 / 14. oldal



Ennek az indikátornak a számításához az energiaszolgáltatók és egyéb 

kapcsolódó szolgáltatók jelentik a legjobb információforrásokat. További 

információhoz juthatunk a számlák, a mért, vagy számított hő- és tüzelőanyagmennyiségek, 

becslések, vagy az irodalmi adatok, stb. segítségével. A 

Nemzetközi Energiaügynökségtől (International Energy Agency, IEA) származó 

adatok mellett az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez a kormányok 

által benyújtott éves beszámoló adatai is felhasználhatóak. Ezek a beszámolók 

az országos energia-felhasználásról és a kapcsolódó ország-specifikus 

alapadatokról, stb. is tájékoztatást nyújtanak. 


• A Nemzetközi Energiaügynökség OECD és nem OECD országokra 

vonatkozó éves energiamérleg-beszámolója. (International Energy Agency’s 

(IAE) annual publication of Energy Balances for OECD and non-OECD 

countries) 

• A WRI és a WBCSD Az üvegház-hatású gázokra vonatkozó 

kezdeményezése. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány (átdolgozott 

kiadás, 2004). 

• Kiotói Jegyzőkönyv (Kyoto Protocol), 1997. 


70 / 15. oldal


EN5. Az energiatakarékossági és az energiahatékonysági intézkedések révén 

megtakarított energia mennyisége. 


Ez az indikátor azoknak az intézkedéseknek az eredményét mutatja, amelyek a 

technológiai fejlesztéseken keresztüli energiahatékonyság-növelést és az 

energiatakarékosság más módjait célozzák. Az energiahatékonyság növelése 

költségcsökkenést is eredményezhet, versenyelőnyhöz juttathatja a céget, és a 

piaci megkülönböztetést is elősegíti. Az energiahatékony technológia 

támogatása közvetlen hatással van a működési költségekre és csökkenti a 

jelentéstevő szervezet jövőbeni függését a nem megújuló erőforrásoktól. A 

hatékony energia-felhasználás az éghajlatváltozással, valamint más, az 

energiakitermelés- és feldolgozás okozta környezeti problémákkal szembeni 

küzdelemben is kulcsfontosságú stratégia. 


2.1 Azonosítsuk az energiatakarékossági és energiahatékonyságot növelő 

intézkedések következtében megtakarított energia összmennyiségét. 

Azt az energiafogyasztás-beli csökkenést, amely a csökkentett termelési 

kapacitás, vagy a kiszervezett munkák következtében lépett fel, nem 

számoljuk bele ebbe az indikátorba. 

2.2 Adjuk meg az összes megtakarított energiát (joule-ban vagy ennek 

többszöröseiben, pl. gigajoule-ban, ami 10 9 joule). Vegyük figyelembe 

a(z): 

• folyamat újratervezés; 

• eszközök, berendezések átalakítása, vagy felújítása; és a 

• dolgozói viselkedés megváltozása 

során megtakarított energiát. 


Megtakarított energia 

Az a csökkentett energiamennyiség, amelynek segítségével ugyanaz a folyamat, 

vagy feladat elvégezhető. Ebbe nem értjük bele azt az energiamennyiséget, 

amelyet a szervezet a csökkentett működés folyamán takarít meg (pl. a termelés 

részleges kiszervezése). 

Energia-megtakarítás és hatékonyságnövelés 

Olyan szervezeti, vagy technológiai újítások, amelyek következményeként egy 

konkrét folyamat, vagy feladat kisebb energia-felhasználással is megvalósítható. 

Ebbe beleértjük az eszközök átalakítását, vagy felújítását (pl. energiatakarékos 


70 / 16. oldal


világítás alkalmazása), vagy a felesleges energiahasználat megszüntetését is, 

amelyet az egyéni viselkedés megváltoztatásával érünk el. 


A szükséges információt a szervezeten belüli energia-felhasználás méréséből és 

a beszállítóktól (pl. az új berendezések, égők energiafogyasztásával kapcsolatos 

információi, stb.) lehet beszerezni. 


Nincsenek. 


70 / 17. oldal


EN6. A megújuló energiaforrások használatára épülő és energiahatékony 

termékek és szolgáltatások előállítására irányuló kezdeményezések, 

valamint az ezek eredményeként lecsökkent energiaigény. 


Az energia-felhasználás jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, mivel a 

fosszilis tüzelőanyagok égetése során szén-dioxid szabadul fel, amely üvegházhatású 

gáz. A hatékonyabb energia-felhasználás a Kiotói Jegyzőkönyv által 

előirányzott éghajlatváltozás elleni harc fontos eleme. Energiahatékony termékek 

gyártása és szolgáltatások nyújtása a termékfelelősséggel kapcsolatos 

kezdeményezések fontos elemei. Ezek a termékek és szolgáltatások 

versenyelőnyhöz juttathatják a szervezetet a megkülönböztetett termékek és az 

ismertség növekedése miatt. Az energiatakarékos technológiák a fogyasztási 

cikkek árát is csökkentik. Amikor ugyanazon az ágazaton belül összehasonlítjuk 

a különböző résztvevők kezdeményezéseit, megállapíthatjuk a termék, vagy 

szolgáltatás piacán várható valószínű trendeket. 


2.1 Soroljuk fel azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fő termékek, 

termékcsoportok, vagy szolgáltatások energiaigényének csökkentését 

célozzák. 

2.2 Adjuk meg a termékek, vagy szolgáltatások energiaigényében a 

jelentéstételi időszak során elért mennyiségi csökkenést. 

2.3 Ha a felhasználói oldalon is jelentkezik csökkenés az 

energiafogyasztásban, (pl. egy számítógép energiaigényében), adjunk 

meg becsléseket a fogyasztási mintákra vonatkozóan (pl. az 

energiahasználat várhatóan 10%-os csökkenése egy 8 órás átlagos 

munkanap során, változó processzor-terhelést figyelembe véve). 

Hivatkozzunk vonatkozó és használatban lévő ipari szabványokra (pl. 

egy autó fogyasztása 100 km-en, 90 km/h-s sebességgel számolva). 


Nincsenek 


A szükséges infomáció a belső terméktesztelések, mérések, a felhasználásra 

vonatkozó kutatások és az ipari szabványok, stb. adatait felhasználásával 

szerezhető be. 


70 / 18. oldal



• A Nemzetközi Szabványügyi Szervezettől (International Organization for 

Standardization, ISO) beszerezhetőek az energiahatékonysági szabványok 

és a kapcsolódó tesztelési eljárások. 

• A Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságtól (International Electrotechnical 

Commission, IEC) beszerezhetőek az energiahatékonysági szabványok és a 

kapcsolódó tesztelési eljárások. 


70 / 19. oldal


EN7. A közvetett energiafogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezések 

és az ezekkel elért energiafogyasztás-csökkenés. 


Közvetett energia-felhasználásról akkor beszélünk, amikor valamely anyagokat, 

alkatrészt, vagy szolgáltatást vásárolunk meg, pl. utazás és ingázás során, vagy 

a termelés alvállalkozásba adásával. Kellő odafigyeléssel a közvetett energiafelhasználás 

jelentősen csökkenthető, pl. az energiahatékony anyagok, 

szolgáltatások, vagy termelési kapacitás kiválasztásával, vagy az utazás helyett 

a telekommunikáció, pl. a videokonferenciák igénybevételével. 

A közvetett energia-felhasználás meghatározása alapot nyújt az EN17-es 

indikátor alatt értelmezett „Más kibocsátott üvegház-hatású gázok” 

számításához. A közvetett energia-felhasználás nyomonkövetése és 

csökkentése a termékek és szolgáltatások életciklusának környezeti 

teljesítményét javítja, és része lehet egy átfogó környezettudatos 

terméktervezési programnak. 

Végül, ez az indikátor méri a jelentéstevő szervezet tevékenységeinek közvetett 

energiafogyasztásában elért csökkentéseket is. 


2.1 Ennek az indikátornak a számításánál figyelmen kívül hagyjuk az EN4- 

es indikátor alatt tárgyalt, a beszerzett köztes energiaformák során 

használt közvetett energia-felhasználást. 

2.2 Azonosítsuk a következő négy területen a termelési folyamatban a 

szervezet előtt és után történő közvetett energia-felhasználást: 

• Energiaintenzív anyagok használata; 

• Alvállalkozásba adott termelés; 

• Üzleti célú utazás; és 

• A munkavállalók ingázása. 

2.3 Adjuk meg a közvetett energia-felhasználás csökkentésére vonatkozó 

törekvéseket. 

2.4 Mennyiségileg adjuk meg a 2.2 pont alatt megadott terülteken, a 

jelentéstételi időszak alatt elért közvetett energia-felhasználás 

csökkenést. 

2.5 Adjuk meg a közvetett energia-felhasználás számításához használt 

feltételezéseket, módszereket és információforrásokat. 


Nincsenek. 


70 / 20. oldal



A szükséges információ a beszállítóktól, a szervezet, vagy más kutatók által 

végzett életciklus-elemzések (angolul: life-cycle assessments, LCA) eredményei 

alapján szerezhető be. 


• A Nemzetközi Energiaügynökség OECD és nem OECD országokra 

vonatkozó éves energiamérleg-beszámolója. 


70 / 21. oldal


EN8. Az összes vízkivétel források szerinti bontásban. 


A források szerinti összes vízkivétel térfogatának megadása hozzájárul ahhoz, 

hogy megérthessük a jelentéstevő szervezet vízfogyasztásának mértékét és az 

ezáltal jelentkező potenciális hatásokat és kockázatokat. A teljes kivett térfogat 

információt szolgáltat arról, hogy a szervezet milyen méretű és fontosságú 

vízhasználó és alapadatot ad a hatékonysággal és a használattal kapcsolatos 

további számításokhoz. 

A jelentéstevő szervezet általi vízhasználat hatékonyságának szisztematikus 

figyelemmel kísérése és növelése közvetlen kapcsolatban áll a vízhasználat 

költségeivel. A teljes vízhasználat ezen kívül jelzi, hogy a szervezet számára 

mekkora kockázatot jelent a vízszolgáltatás folytonosságának ingadozása, vagy 

a víz árának növekedése. A tiszta víz mennyisége a Földön egyre csökken, és 

ez jelentősen befolyásolhatja a nagy vízigényű termelési folyamatokat. Olyan 

régiókban, ahol a vízkészletek hozzáférhetősége jelentősen csökkent, a 

szervezet vízhasználata más érintett csoportokkal való viszonyát is 

befolyásolhatja. 


2.1 Adjuk meg az összes kivett víz térfogatos mennyiségét, amelyet a 

szervezet saját maga, vagy pl. a vízszolgáltató termelt ki. A hűtővizet is 

vegyük figyelembe. 

2.2 Adjuk meg az éves vízkivétel térfogatát köbméterben (m 3 /év) a 

következő forrásokra vonatkoztatva: 

• Felszíni vizek, beleértve a vizes élőhelyeket, folyókból, tavakból és 

óceánokból kivett vizet; 

• Felszínalatti vizek; 

• A jelentéstevő szervezet által közvetlenül összegyűjtött és tárolt 

esővíz; 

• Más szervezetek által termelt használt víz, vagy szennyvíz; és 

• Vezetékes víz, vagy más vízszolgáltató által szolgáltatott víz. 


Teljes vízkivétel 

A jelentéstevő szervezet határain belülre, bármilyen célra, a jelentéstételi időszak 

során kivett víz összmennyisége, minden forrást figyelembe véve (felszíni- és 

felszínalatti vizek, csapadékvíz és vezetékes víz). 


70 / 22. oldal



A szervezet vízkivételének számításához a vízmérők, a vízszámlák, más vízzel 

kapcsolatos adat segítségével végzett számítások, vagy ezek hiányában a 

szervezet saját becslései használhatóak fel. 


Nincsenek. 


70 / 23. oldal


EN9. A vízkivétel által jelentősen érintett vízforrások. 


Egy adott vízrendszerből történő vízkivétel több módon érintheti a környezetet, 

pl. a talajvízszint tartós lesüllyesztése, a rendelkezésre álló víz mennyiségének 

csökkenése, vagy az ökoszisztéma azon képességének megváltoztatása, hogy 

funkcióit ellássa. Az ilyen változások szélesebb körű hatásokat is gyakorolnak a 

tágabb környezet életminőségére, amelynek gazdasági következményei is 

lehetnek. 

Ez az indikátor méri a szervezet vízfogyasztásával járó hatások mértékét. Az 

ugyanazon vízforrást használó más érintett csoportokat tekintve, az indikátor 

alkalmas arra is, hogy a szervezet felmérje a vízkivétellel járó kockázatokat és 

javítási lehetőségeket, valamint saját vízforrásának stabilitását. 


2.1 Azonosítsuk azon vízforrásokat, amelyeket a jelentéstevő szervezet 

vízkivétele jelentősen befolyásol. A „jelentős” vízkivételek az alábbiak 

közül legalább egy feltételt teljesítenek: 

• Az adott víztest éves térfogatának átlagosan legalább az 5 %-át eléri; 

• Érzékenynek tekintett víztestekből származó vízkivételek (az 

érzékenység oka lehet a víztest mérete, funkciója, vagy státusza, pl. 

ritka, veszélyeztetett rendszer, vagy mert veszélyeztetett növény- , 

vagy állatfaj élőhelyéül szolgál); vagy 

• A Ramsar-listán szereplő vizes élőhely, vagy bármely más, 

nemzetközileg, vagy nemzetileg védett víztestből történő vízkivétel, 

függetlenül a kivétel mértékétől. 

Megjegyzés: Ha a kivett víz közszolgáltató, vagy magánszolgáltató által 

jut el a szervezethez, a vízkivétel eredeti helyét kell figyelembe venni. 

2.2 Adjuk meg a jelentősen érintett víztestek teljes mennyiségét típus 

szerint, a fenti kritériumoknak megfelelően, az alábbi adatokkal: 


Nincsenek. 

• A vízforrás mérete m 3 -ben; 

• Esik-e a vízforrás nemzetközi, és/vagy nemzeti védettség alá; és 

• Milyen biodiverzitási értékkel bír a vízforrás (pl. faji diverzitás, vagy 

endemizmus szempontjából, az előforduló védett fajok száma, stb.). 


70 / 24. oldal



A vízforrás, vagy a védett terület jellegzetességeiről a helyi, vagy nemzeti vízügyi 

minisztériumoktól, szervektől, és az ismert kutatási anyagokból, pl. 

környezetvédelmi hatástanulmányokból szerezhető információ. 


• IUCN Veszélyeztetett fajok Vörös Listája (Red List of Threatened Species). 

• Ramsari Egyezmény „A nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen 

a vízimadarak tartózkodási helyéről" (Ramsar Convention on Wetlands), 

1971. 


70 / 25. oldal


EN10. Az összes visszaforgatott és újra felhasznált víz abszolút és százalékos 

térfogata. 


A víz visszaforgatásának és újrahasználatának aránya a hatékonyság mérője 

lehet, valamint jelzi, hogy a szervezet milyen mértékben képes teljes vízkivételét 

és kibocsátását csökkenteni. A víz nagy arányú újrafelhasználása és 

visszaforgatása a vízfogyasztás, a vízkezelés és -kibocsátás költségeit 

csökkentheti. A víz újrahasználatán és visszaforgatásán keresztül elért 

vízfogyasztás-csökkenés hozzájárulhat a helyi, nemzeti, vagy regionális 

vízkészlet-kezelési célok eléréséhez. 


2.1 Ez az indikátor méri mind a visszaforgatás előtt kezelt, mind a nem 

kezelt vízmennyiséget. Ide tartozik az ún. „szürke víz” (pl. az 

összegyűjtött csapadékvíz, mosogatóvíz, mosóvíz, vagy mosdóvíz). 

2.2 Számítsuk ki annak a víznek a mennyiségét, amelyet visszaforgatunk, 

vagy újrahasználunk, annak alapján, hogy mekkora vízigényt elégít ki 

visszaforgatott, vagy újrahasznált víz további vízkivétel helyett. Például, 

ha a szervezet termelési ciklusa 20 köbméter vizet fogyaszt, de az 

egyszer kivett 20 köbméter vizet három további termelési ciklusba 

forgatja vissza, akkor a teljes visszaforgatott, újrahasznosított víz 

mennyisége 60 köbméter. 

2.3 Adjuk meg a szervezet által visszaforgatott, vagy újra felhasznált víz 

térfogatát m 3 /év-ben és az EN8-as indikátor alatt megadott összes 

vízkivétel százalékában is. 


Visszaforgatás/Újrahasználat 

Az a tevékenység, amelynek során a használt vizet, vagy szennyvizet egy újabb 

cikluson keresztül is felhasználják, mielőtt végső kezelésre vagy kibocsátásra 

kerülne. Általánosságban a víz visszaforgatásának vagy újrahasználatának 

három módja van: 

• A szennyvíz visszaforgatása ugyanabba a folyamatba, vagy a folyamat 

során a visszaforgatott víz nagyobb mértékű használata; 

• A szennyvíz visszaforgatása, újrahasználata ugyanazon gyár más 

folyamatába(n); és 

• A szennyvíz újrahasználata a jelentéstevő szervezet más termelő 

egységében. 


70 / 26. oldal



A vízmérők, vízszámlák, vagy ezek hiányában a szolgáltatóktól, illetve a 

vízhasználati auditok alapján készült számításokból származó adatok szolgálnak 

fontos információforrásként. 


Nincsenek. 


70 / 27. oldal


EN11. A védett területeken, vagy azok szomszédságában birtokolt, bérelt vagy 

kezelt földterület, illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban 

gazdag élőhelyek nagysága és elhelyezkedése. 


Azzal, hogy a szervezet számot ad a törvényileg védett területeken belüli, vagy 

azokkal szomszédos, valamint a biodiverzitásban gazdag területekre gyakorolt 

potenciális hatásáról, azonosíthatja és megértheti tevékenységeinek 

biodiverzitással kapcsolatos kockázatait. Azon tevékenységek figyelemmel 

kísérése, amelyek védett területeken, vagy védett területeken kívüli, de nagy 

biodiverzitási értékű területeken zajlanak, lehetővé teszi a jelentéstevő szervezet 

számára, hogy a hatások kockázatát csökkentse, kezelje a biodiverzitással 

összefüggő hatásait, és a nem megfelelő kezelést elkerülje. Ha ezeket a 

hatásokat nem kezeli megfelelően, sérülhet a jóhíre, meghosszabbodhatnak az 

engedélyezési eljárások és társadalmi elfogadottsága is veszélybe kerülhet. 


2.1 Azonosítsuk a szervezet tulajdonában lévő, bérelt, vagy általa kezelt 

azon működési egységeket, amelyek védett területen, illetve annak 

szomszédságában vannak, vagy amelyeken belül védett terület 

található, illetve amelyek védett területeken kívül esnek, de magas 

biodiverzitási értékkel bírnak. Azokat az egységeket is vegyük 

számításba, amelyeken a szervezet a jövőben tevékenykedni kíván. 

2.2 Adjuk meg a fenti egységek alábbi adatait: 

• Földrajzi elhelyezkedés; 

• A szervezet tulajdonában lévő, vagy általa bérelt, illetve kezelt felszín 

alatti területek; 

• A védett területhez, vagy a védett területen kívüli, de magas 

biodiverzitású területhez képest való elhelyezkedés (azon belüli, vele 

szomszédos, védett terület egy részét tartalmazó); 

• A tevékenység típusa (irodai, gyártó, termelő, vagy kitermelő); 

• A működési egység, telep mérete km 2 -ben; 

• A biodiverzitási érték a következők szerint: 

o Milyen típusú a védett terület, vagy azon kívül eső, de magas 

biodiverzitási értékkel bíró terület (szárazföldi, édesvízi, vagy 

tengeri ökoszisztéma); és 

o A védettség státusza, valamilyen listán való szerepeltetése (pl. az 

IUCN Védett Területek kezelési kategóriái, Ramsari Egyezmény, 

nemzeti jogszabályok, Natura 2000 területek, stb.). 


70 / 28. oldal



Védett terület 

Földrajzilag meghatározható terület, amelyet természetvédelmi céllal kijelöltek, 

eszerint szabályoznak és kezelnek. 

Magas biodiverzitási értékkel rendelkező területek 

Olyan területek, amelyek törvényi védelem alatt nem állnak, de biodiverzitási 

értékük kormányzati és nem kormányzati szervek által is elismert. Idetartoznak a 

természetvédelmileg fontos élőhelyek, amelyeket gyakran megjelölnek a Biológia 

Sokféleség Egyezmény keretében kidolgozott Nemzeti Biodiverzitási 

Stratégiákban és Cselekvési Programokban. Ezen felül számos nemzetközi 

természetvédelmi szervezet azonosított magas biodiverzitási értékkel rendelkező 

területeket. 


A vásárlási és bérleti szerződések, vagy a nemzeti/helyi földhivatali adatok 

fontos információforrásként szolgálhatnak. 

Nemzeti szinten a környezet-, és természetvédelemért felelős intézmények 

általában rendelkeznek a nemzetközileg, vagy nemzetileg védett és magas 

biodiverzitási értékkel bíró területekre vonatkozó információval. Ezen felül a 

Nemzeti Biodiverzitási Stratégiák és Cselekvési Programok gyakran 

tartalmaznak információt és leltárokat a védett és a magas biodiverzitási értékkel 

bíró területekről. 


• Ramsari Egyezmény „A nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen 

a vízimadarak tartózkodási helyéről", 1971. 

• Az UNESCO Világörökség területei (UNESCO World Heritage sites). 

• Az ENSZ által kijelölt bioszféra rezervátumok. 

• A Biológia Sokféleség Egyezmény keretében kidolgozott Nemzeti 

Biodiverzitási Stratégiák és Cselekvési Programok. 

• A Conservation International 1 által kijelölt, biodiverzitás és vadvilág 

szempontjából kiemelt területek (Biodiversity Hotspots and Wilderness 

Areas). 

• A World Wildlife Found (WWF) által a világ 200 legértékesebb ökorégiója 

közé sorolt területek (WWF's Global 200 Ecoregions) 

• A Nemzetközi Madárvédő Szervezet (Bird Life International) kiemelt 

jelentőségű madár élőhelyei közé sorolt területek (Important Bird Areas). 

1 A fordító megjegyzése: Nemzetközi, természetvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet. 


70 / 29. oldal


• Az IUCN Növénydiverzitási Központjai (IUCN's Centres of Plant Diversity). 


70 / 30. oldal


EN12. A tevékenységekkel, termékekkel és szolgáltatásokkal összefüggő, 

biodiverzitásra gyakorolt jelentősebb hatások leírása a védett területeken belül, 

illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag élőhelyeken. 


Ez az indikátor információt nyújt a jelentéstevő szervezet által, a védett 

területeken belül, vagy azokon kívüli, de magas biodiverzitási értékkel 

rendelkező területeken a biodiverzitásra gyakorolt közvetlen, vagy közvetett 

hatásokról. Háttérként szolgálhat egy olyan stratégia kidolgozásához is, amellyel 

a szervezet igyekszik mérsékelni ezeket a hatásokat. A rendezett, kvalitatív 

kérdésfeltevéssel az indikátor lehetővé teszi a más szervezetekkel való 

összehasonlítást, és a hatások természetének, mértékének és relatív 

nagyságának időbeni követését. 


2.1 Azonosítsuk a szervezet tevékenységével, termékeivel és 

szolgáltatásaival kapcsolatban fellépő, a biodiverzitásra gyakorolt 

jelentősebb hatásokat, a közvetlen és közvetett (pl. a beszerzési láncon 

belüli) hatásokat is beleértve. 

2.2 Adjuk meg a jelentősebb közvetett és közvetlen hatások természetét a 

következő szempontok szerint: 

• A gyártó telephelyek, bányák és a közlekedési infrastruktúra 

kiépítése és használata; 

• Szennyezés (amin olyan anyagok környezetbe jutását értjük 

pontszerű, vagy nem pontszerű forrásokból, amelyek eredetileg az 

adott természetes élőhelyen nem fordulnak elő); 

• Betolakodó (angolul: invasive) fajok, kártevők és kórokozók 

környezetbe juttatása; 

• Az élőhely megváltoztatása; és 

• Olyan változások előidézése az ökológiai folyamatokban, amelyek 

azok természetes változásának határain túllépnek (pl. a 

sótartalomban, vagy a felszínalatti víz szintjében történő változások). 

2.3 Adjuk meg a jelentősebb közvetett és közvetlen, pozitív és negatív 

hatásokat a következőkre vonatkoztatva: 

• Mely fajokat érintik a változások; 

• Mekkora területet érintenek a változások (ez nem szűkül le a 

hivatalosan védett területekre, és tartalmaznia kell a puffer-zónákra 

és hivatalosan kijelölt, fajok szempontjából jelentős, vagy különösen 

érzékeny területekre gyakorolt hatásokat is); 

• A hatások időtartama; és 


70 / 31. oldal


• Visszafordíthatóságának mértéke. 


70 / 32. oldal



Jelentős hatás 

Olyan közvetlen, vagy közvetett hatások, amelyek károsan befolyásolják egy 

földrajzi terület épségét. Ez történhet az ökológiai jellemzők, rendszerek és 

funkciók jelentős megváltoztatásán keresztül, a teljes érintett területen belül és 

hosszútávon. Ez azt jelenti, hogy az élőhely, annak populációs szintje és/vagy az 

ott élő, az élőhelyet kiemeltté tevő fajok életfeltételei nem tarthatóak fent. 

Faji szinten azokat a hatásokat nevezzük jelentősnek, amelyek a populáció 

csökkenéséhez, vagy elterjedtségének olyan megváltozásához vezetnek, hogy 

ezeknek a tényezőknek természetes (reprodukció, vagy más, hatások által nem 

érintett területekről való beáramlás általi) helyreállása néhány generáción belül 

nem lehetséges. A jelentős hatások a létfenntartó, vagy üzleti források olyan 

kihasználását is jelenthetik, amely a használók jólétét hosszútávon fenyegeti. 


Ehhez az indikátorhoz a jelentéstevő szervezet környezetirányítási 

rendszerében, vagy más dokumentációban találhatunk hasznos információkat. 

Ha készült környezeti, vagy társadalmi hatástanulmány, illetve életcikluselemzés, 

akkor ezekből, illetve a beszállítói lánc más (akár a jelentéstevő 

szervezet előtti vagy utáni) tagjaitól származó információk is hasznosak lehetnek. 


• GRI kereszthivatkozás: A GRI Biodiverzitási Erőforrások dokumentuma 

(GRI Biodiversity Resource Document). 


70 / 33. oldal


EN13. Védett, vagy helyreállított élőhelyek. 


A szervezet biodiverzitási stratégiája olyan intézkedések kombinációja, amelyek 

a természetes élőhelyekre gyakorolt káros hatás megelőzését, kezelését és az 

okozott kár megszüntetését célozzák. Ennek az indikátornak a segítségével a 

szervezet tevékenységeivel összefüggő negatív hatások kivédését, vagy 

orvoslását célzó stratégiák bevezetését is nyomon lehet követni. A természetes 

élőhelyek egységének megtartása biztosítja a körülvevő természetes környezet 

és erőforrások stabilitását, illetve megerősítheti a szervezet jóhírét, és növelheti 

a környező helyi közösség általi elfogadottságát. 


2.1 Ez az indikátor olyan területeket érint, ahol kárelhárítás történt, vagy 

amelyet aktívan védenek. (ld. a Definíciókat). Ha a „védett”, vagy a 

„helyreállított” kategóriába tartoznak, olyan területeket is beleérthetünk, 

amelyeken még mindig folyik tevékenység. 

2.2 A terület státuszát a jelentéstételi periódus végén valószínűsíthető 

állapot alapján kell megadni. 

2.3 Adjuk meg az összes védett és helyreállított terület nagyságát hektárban 

(vagy ha nagyobb, mint 1 km 2 , akkor km 2 -ben). Jelezzük azt is, hogy a 

helyreállítási intézkedéseket külső szakértők hivatalosan elfogadták-e. 

2.4 Jelezzük, hogy olyan területeken kívül, amelyeken a szervezet maga 

felügyeli és végzi a visszaállítási és természetvédelmi tevékenységeket, 

van-e más élőhely, amelynek területén a szervezet harmadik féllel 

együttműködik hasonló programokban. 


Helyreállított területek 

Olyan területek, amelyeket a működési tevékenység befolyásolt, vagy amelyek 

területén tevékenység folyt, és kárelhárítással a terület eredeti környezeti 

állapotát helyreállították, vagy egészséges és működőképes ökoszisztémát 

hoztak létre. 

Védett területek 

Olyan területek, amelyeket a tevékenység során bármilyen kártól védenek, és 

környezete eredeti állapotában fennmarad, egészséges és működőképes 

ökoszisztémával. 


70 / 34. oldal



A védett területekről a szervezet környezetirányítási rendszerében, a telep 

terveiben, környezeti- és társadalmi hatástanulmányokban és a szervezeti 

politikákban találhatunk információt. 

A visszaállított területekről (vagy visszaállítási követelményekről) a bérleti, 

kiadási, vagy adásvételi szerződésekből, környezeti- és társadalmi 

hatástanulmányokból és kockázati nyilvántartásokból szerezhetünk információt. 


Nincsenek. 


70 / 35. oldal


EN14. Stratégiák, jelenlegi intézkedések és jövőbeni tervek a biodiverzitásra 

gyakorolt hatások kezelésére. 


A biodiverzitási politikák, célok és elkötelezettségek megvalósítása attól függ, 

milyen programokat indít a szervezet a hatások kezelésére. Ezen programok 

megléte és felépítése különösen fontos akkor, amikor a nemzeti szabályozások 

nem szolgálnak pontos iránymutatással arra vonatkozólag, hogy a szervezet 

biodiverzitásra gyakorolt hatásait hogyan kezelje. 

Ez az indikátor lehetővé teszi a külső és belső érintettek számára, hogy 

megvizsgálják, hogy a jelentéstevő szervezet stratégiái, jelenlegi intézkedései és 

jövőbeni tervei hogyan kezelik a biodiverzitásra gyakorolt potenciális hatásokat. 

Az a mód, ahogyan a szervezet a biodiverzitásra gyakorolt hatásokat kezeli (ld. 

EN11 és EN12), befolyásolja az olyan kockázatokkal szembeni érzékenységét, 

mint pl. a jóhír, a büntetések, vagy a tervezési ill. a működési engedély 

visszautasítása. Az élőhelyek és fajok megvédését és visszaállítását célzó 

intézkedések különösen fontosak. 


2.1 Tűntessük fel, ha a megadott stratégiákat, intézkedéseket, vagy terveket 

nemzeti szabályozások befolyásolták. 

2.2 Ismertessük a szervezet arra vonatkozó stratégiáját, hogy hogyan 

valósítja meg a biodiverzitásra gyakorolt hatásainak kezelését, a 

következőket beleértve: 

• A biodiverzitás egységének figyelembe vétele a különböző elemzési 

eljárásokban, pl. a környezeti hatástanulmányokban; 

• A biodiverzitáshoz kapcsolódó kockázatok felmérésének módszere; 

• A területre vonatkozó specifikus célok és előirányzatok 

meghatározása; 

• Monitoring folyamatok; és 

• Nyilvános beszámolók. 

2.3 Ismertessük a folyamatban levő intézkedéseket, vagy jövőbeni terveket, 

amelyek az EN11 és EN12 alatt megadott, biodiverzitással összefüggő 

kockázatok kezelésére vonatkoznak. 


Nincsenek. 


70 / 36. oldal



A programokra és célkitűzésekre vonatkozó információk a menedzsment 

irányelvekben, a szervezet környezetirányítási rendszerében, környezeti és 

társadalmi hatástanulmányokban, felelős vállalati magatartásra vonatkozó 

politikákban és kockázati nyilvántartásokban találhatóak meg. 


Nincsenek. 


70 / 37. oldal


EN15. Az IUCN Vörös Listáján szereplő, valamint a nemzeti védettség alatt álló 

fajok száma, amelyek élőhelyeire a tevékenységek hatással vannak (a 

kihalási kockázat szintje szerint). 


Ez az indikátor a jelentéstevő szervezetet hozzásegíti ahhoz, hogy felismerje, 

tevékenységei milyen módon fenyegetik a veszélyeztetett növény- és állatfajokat. 

Ennek a felismerése után a szervezetnek lehetősége van a megfelelő lépések 

megtételére, hogy a károkozást elkerülje és a fajok kihalását megelőzze. Az 

IUCN Vörös Listáján és a nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajok jelzik 

a tevékenységek által érintett területek érzékenységét, és ezen élőhelyek relatív 

fontosságát a kezelés szempontjából. 


2.1 Azonosítsuk azon, a jelentéstevő szervezet tevékenysége által érintett 

élőhelyek elhelyezkedését, amelyeken az IUCN Vörös Listáján, vagy 

nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajok élnek. 

2.2 Adjuk meg a jelentéstevő szervezet tevékenysége által érintett 

élőhelyeken élő fajok számát, a kihalási kockázatot a következő módon 

feltüntetve: 

• Közvetlenül veszélyeztetett; 

• Veszélyeztetett; 

• Sérülékeny; 

• Potenciálisan veszélyeztetett; és 

• Nem veszélyeztetett. 


Az IUCN Vörös Listáján szereplő fajok 

Az IUCN által, a növény-, és állatfajok globális természetvédelmi státuszára 

kidolgozott leltárban szereplő fajok. 


Az IUCN Vörös Listáján és a nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajokról 

a nemzeti, vagy területi természetvédelmi szervezetektől, helyi hatóságoktól, 

vagy környezetvédelmi civil szervezetektől szerezhető be információ. Olyan 

szervezetek esetében, amelyek védett, vagy magas biodiverzitási értékkel 

rendelkező területeken működnek, a terület biodiverzitásával kapcsolatban a 

létező tervezési tanulmányok és egyéb engedélyeztetési anyagok szintén 

hasznosak lehetnek. 


• Az IUCN Veszélyeztetett fajok Vörös Listája. 


70 / 38. oldal


• EN16. A közvetlen és közvetett módon kibocsátott üvegház-hatású gázok 

súlya. 


Az üvegház-hatású gázok kibocsátása az éghajlatváltozás fő oka, és az ENSZ 

Éghajlatváltozási Keretegyezménye, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv által 

szabályozott. Ennek eredményeképpen a különböző nemzeti és nemzetközi 

szabályozások és ösztönzőrendszerek (pl. a kibocsátás-kereskedelem) azt 

célozzák, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátásának mértékét ellenőrizzék, 

és annak csökkentését díjazzák. 

Az EN19-es indikátorral együtt ez az indikátor alkalmas arra, hogy a nemzeti, 

vagy nemzetközi szintű kereskedelmi rendszerek és szabályozások 

célkitűzéseire magyarázatot adjon. A közvetett és közvetlen kibocsátások 

együttes értéke a jelentéstevő szervezet számára segítséget nyújt arra 

vonatkozóan, hogy az adóknak és a kereskedelmi rendszerek bevezetésének 

milyen költségvonzatai lehetnek. 


2.1 Számos átváltási módszer áll rendelkezésre az üvegház-hatású gázok 

források szerinti mennyiségének kiszámításához. Jelezzük, hogy 

számításainkhoz milyen szabványokat, az adatképzéshez pedig milyen 

módszereket használunk a következő kategóriák használatának 

segítségével: 

• Közvetlen mérés (pl. folyamatos online mérőműszerek, stb.); 

• Telephely-specifikus adatokon alapuló számítás (pl. az üzemanyagösszetétel 

elemzésére, stb.); 

• Alapadatokra épülő számítás; és 

• Becslések (ha az alapadatok hiánya miatt becsléseket használunk, 

adjuk meg az alkalmazott becslési módszert). 

Ennek az indikátornak az összeállításához további segítség található a 

referenciák közt felsorolt WRI és a WBCSD az üvegház-hatású gázokra 

vonatkozó kezdeményezésében és az Éghajlatváltozási Kormányközi 

Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) által 

kiadott anyagokban. 

2.2 Adjuk meg a jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő, vagy általa kezelt 

valamennyi forrásból származó közvetlen üvegház-hatású gázkibocsátást, 

beleértve: 

• A villanyáram, hő, vagy gőz előállítását (ld. az EN3-as indikátort); 

• Más égetési folyamatokat, pl. a fáklyázást; 

• Fizikai vagy kémiai feldolgozást; 


70 / 39. oldal


• Az anyagok, termékek és a hulladék szállítását; 

• Szellőztetést; és 

• „Elszökő” (angolul: fugitive) kibocsátásokat. 

Az égetési folyamatokból és forrásokból származó kibocsátások az EN3- 

as indikátor alatt tárgyalt közvetlen elsődleges, megújuló, vagy nem 

megújuló energiaforrásokból nyert energiafajtákhoz tartoznak. Vegyük 

figyelembe, hogy a megújuló energiaforrások égetéséből származó 

közvetlen CO 2 –kibocsátások nem tartoznak ide, ezeket külön kell 

jelenteni az EN3-as indikátornál ismertetett, a WRI és WBCSD által 

kidolgozott üvegház-hatású gázokra vonatkozó vállalati könyvelési és 

jelentéstételi szabvány szerint. 

2.3 Azonosítsuk a beszerzett villanyáram, hő, vagy gőz előállításához 

kapcsolódó közvetett üvegház-hatású gáz kibocsátást (ez az EN4-es 

indikátor alatt megadott energia-fogyasztáshoz tartozik). 

Más közvetett (pl. az utazáshoz kapcsolódó) kibocsátásokat itt nem 

vesszük figyelembe, mivel ezekkel az EN19-es indikátor alatt 

foglalkozunk. 

2.4 Adjuk meg az összes üvegház-hatású gáz kibocsátást, ami a közvetlen 

és közvetett kibocsátások összegéből tevődik össze (ld. a 2.2 és 2.3-as 

pontokat), CO 2 egyenérték tonnában. 


Közvetlen kibocsátások 

A jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő, vagy általa kezelt forrásból származó 

kibocsátások. Például az égetéshez kapcsolódó közvetlen kibocsátások a 

jelentéstevő szervezet működési határain belül történő égetésből származnak. 

Közvetett kibocsátások 

A jelentéstevő szervezet tevékenységeiből eredő, de más szervezet 

tulajdonában lévő, vagy általa kezelt forrásból kibocsátott anyagok. Ezen 

indikátor vonatkozásában a közvetett kibocsátások a jelentéstevő szervezet által 

felhasznált, importált vagy megvásárolt villanyáram, hő- és gőztermelésből 

származó üvegház-hatású gáz kibocsátásokra vonatkoznak. 

Szén-dioxid egyenérték 

A CO 2 (szén-dioxid) egyenértéket a különböző üvegház-hatású gázok okozta 

hatások összehasonlítására használják, a globális felmelegítési potenciáljuk 

(angolul: global warming potential, GWP) alkalmazásával. Egy adott üvegházhatású 

gáz CO 2 egyenértékét a gáz globális felmelegítési potenciáljának és 

tonnában megadott mennyiségének szorzataként kapjuk meg. 


70 / 40. oldal



A közvetlen és közvetett energia-felhasználásból származó kibocsátásokat az 

EN3 és EN4-es indikátoroknál megadott adatok alapján számíthatjuk ki. 





• Kiotói Jegyzőkönyv, 1997. 

• Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Éghajlatváltozás 2001, 1. 

munkacsoport: A tudományos alapok. (Intergovernmental Panel on Climate 

Change (IPCC), Climate Change 2001, Working Group I: The Scientific 

Basis.) 


70 / 41. oldal


EN17. Egyéb kibocsátott üvegház-hatású gázok súlya. 


Az üvegház-hatású gázok kibocsátása az éghajlatváltozás fő okozója, és az 

ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv által 

szabályozott. Néhány szervezet esetében a közvetett üvegház-hatású gáz 

kibocsátások jelentősen meghaladják a közvetlen kibocsátásokat. A szervezet 

működésének megváltoztatásával jelentős csökkenést lehet elérni a közvetett 

üvegház-hatású gáz kibocsátások terén. A kibocsátás-csökkentési törekvések 

mérésével és bemutatásával a szervezetnek lehetősége van bemutatni, hogy 

vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni harcban és ezáltal jóhírét is 

növelheti. 


2.1 Azonosítsuk a közvetett energia-felhasználásból eredő üvegház-hatású 

gáz kibocsátásokat. Az importált villanyáram, hő, vagy gáz 

előállításához szükséges közvetett kibocsátásokat hagyjuk figyelmen 

kívül, mivel ezekkel az EN16-os indikátor alatt foglalkozunk. 

2.2 Ezen felül azonosítsuk, hogy a jelentéstevő szervezet mely 

tevékenysége okoz közvetett kibocsátásokat (pl. az ingázáson, üzleti 

utazásokon keresztül, stb.) és becsüljük meg ennek mennyiségét. 

Amikor ezeket a tevékenységeket vizsgáljuk, fontoljuk meg, hogy az 

ezekből származó kibocsátások: 

• Mekkorák más, közvetlen kibocsátásokhoz, vagy az energiafelhasználáshoz 

kapcsolódó közvetett kibocsátásokhoz képest (ld. az 

EN16-os indikátort); 

• Az érintett felek szerint jelentősek-e; 

• Jelentősen csökkenthetők-e a jelentéstevő szervezet intézkedései 

által. 

2.3 Adjuk meg az összes közvetett üvegház-hatású gáz kibocsátást CO 2 

egyenérték tonnában. 


Közvetett kibocsátások 

A jelentéstevő szervezet tevékenységeiből eredő, de más szervezet 

tulajdonában lévő, vagy általa kezelt forrásból származó kibocsátások. Ennek az 

indikátornak az esetén a közvetett kibocsátásokba nem tartoznak bele a 

jelentéstevő szervezet által importált, vagy megvásárolt a villanyáram, hő- és 

gőztermelésből származó üvegház-hatású gáz kibocsátások. 


70 / 42. oldal


Szén-dioxid egyenérték 

A CO 2 (szén-dioxid) egyenértéket a különböző üvegház-hatású gázok okozta 

hatások összehasonlítására használják, a globális felmelegítési potenciáljuk 

alkalmazásával. Egy adott üvegház-hatású gáz CO 2 egyenértékét a gáz globális 

felmelegítési potenciáljának és tonnában megadott mennyiségének szorzataként 

kapjuk meg. 


A szükséges információk a termékek és szolgáltatások beszállítóitól szerezhetők 

be. Annak érdekében, hogy közvetett kibocsátásait megbecsülje, az ilyen típusú 

kibocsátások néhány típusa esetén (pl. üzleti utazások) a szervezetnek a külső 

információk mellett saját adatait is fel kell használnia. 






munkacsoport: A tudományos alapok. 



70 / 43. oldal


EN18. 

Az üvegház-hatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó 

kezdeményezések és az elért kibocsátás-csökkenések. 


Az üvegház-hatású gázok kibocsátása az éghajlatváltozás fő oka, és az ENSZ 

Éghajlatváltozási Keretegyezménye, valamint a Kiotói Jegyzőkönyv által 

szabályozott. Ennek eredményeképpen a különböző nemzeti és nemzetközi 

szabályozások és ösztönzőrendszerek (pl. a kibocsátás-kereskedelem) azt 

célozzák, hogy az üvegház-hatású gázok kibocsátásának mennyiségét 

ellenőrizzék, és annak csökkentését díjazzák. Átfogó monitorozás esetén a 

kibocsátások hatékonyan csökkenthetők (pl. energiahatékony anyagok, 

szolgáltatások és termelési kapacitások kiválasztásával). 

Ezt az indikátort együtt lehet használni az EN16-os és EN20-as indikátorral, a 

csökkentési célok kialakítása és monitoringjának elősegítése céljából, a nemzeti, 

vagy nemzetközi szabályozásoknak és a kereskedelmi rendszereknek való 

megfelelés érdekében. 

Az üvegház-hatású gázok kibocsátásának figyelemmel kísérése és csökkentése 

javítja a termékek és szolgáltatások életciklusának környezeti teljesítményét, és 

része lehet egy átfogó környezettudatos terméktervezési programnak. 


2.1 Azonosítsuk az összes kibocsátás-csökkenést az EN16-os indikátor alatt 

figyelembe vett minden olyan forrásból, amely a jelentéstevő szervezet 

tulajdonában, vagy kezelésében van; illetve az EN19-es indikátor alatt 

figyelembe vett közvetett energia-használatból. Különböztessük meg az 

önkéntes és a kötelező kibocsátás-csökkentéseket. 

2.2 Ismertessük az üvegház-hatású gázok kibocsátásának csökkentését 

célzó kezdeményezéseket és ezek megvalósítását. 

2.3 A jelentéstételi időszakra vonatkozóan adjuk meg számszerűen a 

kezdeményezések eredményeképpen elért kibocsátás-csökkenést CO 2 



Nincsenek. 


A szükséges információk az EN16-os és EN19-es indikátornál megadott 

adatokból, a kibocsátás-mérésekből, a könyvelési adatokból és alapadatokból, 

illetve becslésekből szerezhetők be. A kezdeményezésekről a 

környezetvédelemért felelős intézményi részlegektől lehet informálódni. 


70 / 44. oldal








munkacsoport: A tudományos alapok. 


70 / 45. oldal


EN19. A kibocsátott ózonkárosító anyagok súlya. 


Az ózonréteg (O 3 ) a nap legtöbb biológiailag káros ultraibolya (UV-B)-sugárzását 

szűri ki. A Montreali Jegyzőkönyv nemzetközi szinten szabályozza az 

ózonkárosító anyagok (angolul: ozone-depleting substances, ODS) fokozatos 

kivonását. Az ózonkárosító anyagok kibocsátásának mérésével lehetőség van 

azt megvizsgálni, hogy a jelentéstevő szervezet mennyiben fele meg a jelenlegi 

és jövőben várható szabályozásoknak, és milyen kockázatokkal kell 

szembenéznie ezen a területen. Különösen fontos mindez azoknak a 

szervezeteknek az esetében, amelyek gyártási folyamatai, termékei, vagy 

szolgáltatásai ózonkárosító anyagokat használnak és emiatt új technológiára kell 

áttérniük, hogy a kötelezettségeknek megfeleljenek. A kivonási folyamat sikere 

jelzi a szervezet technológiai fejlettségét, és azon termékek és szolgáltatások 

piacán elfoglalt pozícióját, amelyeket az ózonkárosító anyagok kivonására 

vonatkozó szabályozások érintenek. 


2.1 Azok az ózonkárosító anyagok, amelyeket a termékek tartalmaznak, 

vagy bocsátanak ki használatuk során, nem tartoznak ehhez az 

indikátorhoz. 

2.2 A Montreali Jegyzőkönyv A, B, C, és E mellékletében szereplő anyagok 

kibocsátása ehhez az indikátorhoz tartozik. 

2.3 Az ózonkárosító anyagok mennyiségét az alábbi képletek segítségével 

adjuk meg: 

Kibocsátások = Termelt anyagok + Importált anyagok – Exportált 

anyagok 

Termelés = Termelt anyagok – Technológiában elhasználódó 

anyagok – Más vegyületek előállításához használt nyersanyagok 

Megjegyzés: Az újra felhasznált és a visszaforgatott ózonkárosító 

anyagok mennyiségét nem kell figyelembe venni a „termelés” alatt. 

2.4 Adjuk meg a különböző ózonkárosító anyagok kibocsátását CFC-11 



Ózonkárosító anyagok 

Olyan anyagok, amelyeknek a sztratoszférikus ózonréteget károsító hatásuk van. 

A legtöbb ózonkárosító anyagot (a CFC-ket, HCFC-ket, halonokat, és a 

metilbromidot is beleértve) a Montreali Jegyzőkönyv és ennek módosításai 

szabályozzák. 


70 / 46. oldal


CFC-11 egyenérték 

A CFC-11 egyenérték segítségével hasonlítják össze a különböző anyagok 

ózonkárosító hatását. Az 1-es értékhez a CFC-11 és CFC-12 ózonkárosító 

hatása tartozik. 


A szükséges információk a belső mérésekből és könyvelési adatokból 

szerezhetők be. 


• Montreali Jegyzőkönyv az ózonréteget károsító anyagokról (The Montreal 

Protocol on substances that deplete the ozone layer). 

• Az ENSZ Környezetvédelmi Programja – A Halonok kézikönyve (United 

Nations Environment Programme (UNEP) Halon Handbook). 


70 / 47. oldal


EN20. NO x , SO x , és más jelentős légszennyező anyagok kibocsátása típus és 

súly szerinti bontásban. 


Ez az indikátor a szervezet légszennyezését, és ennek más szervezetekhez 

hasonlított relatív mennyiségét és fontosságát méri. 

A légszennyező anyagok káros hatással vannak az élőhelyekre, az emberi és az 

állati egészségre. A levegőminőség romlása, a savasodás, az erdők pusztulása 

és az egészségügyi megfontolások vezettek a légszennyező anyagokra 

vonatkozó helyi és nemzetközi szabályok megszületéséhez. A szabályozott 

légszennyező anyagok kibocsátásában bekövetkező csökkenés hatására a 

dolgozók és a szervezet tevékenységének környezetében élők egészségi 

állapota javul. A csökkentések és a kötelezettségeken túlmutató teljesítmény az 

érintett közösségekkel és a dolgozókkal való kapcsolat javulásához vezet, 

valamint lehetővé teszi a tevékenység folytatását, vagy kiterjesztését. Olyan 

területeken, ahol kibocsátási maximumot alkalmaznak, a kibocsátott 

mennyiségeknek közvetlen költségvonzata is van a szervezet számára. 


2.1 Azonosítsuk a jelentős légköri kibocsátásokat és számítsuk ki súlyukat. 

2.2 Mivel néhány légszennyező anyag (pl. az NO x ) kibocsátásának 

számítása bonyolult, adjuk meg a használt módszertant a következők 

közül választva: 

• Közvetlen mérés (pl. folyamatos online mérőműszerek, stb.); 

• Telephely-specifikus adatokon alapuló számítás; 

• Alapadatokra épülő számítás; és 

• Becslések (ha az alapadatok hiánya miatt becsléseket használunk, 

adjuk meg a becslési módszert). 

2.3 Adjuk meg a következő anyagok kibocsátásának súlyát (kilogrammban, 

vagy ennek többszöröseiben, pl. tonnában): 

• NO x ; 

• SO x ; 

• Nehezen bomló (perzisztens) szerves szennyezők (angolul: 

persistent organic pollutants, POP); 

• Illékony szerves szennyezők (angolul: volatile organic compounds, 

VOC); 

• Veszélyes légszennyező anyagok (angolul: hazardous air pollutants, 

HAP); 

• Pontszerű és nem pontszerű (fugitív) kibocsátások; 


70 / 48. oldal


• Szilárd részecskék (angolul: particulate matter, PM); és 

• Más, a szabályozásokban szereplő légköri kibocsátások. 


Jelentős légköri kibocsátások 

Olyan anyagok kibocsátása, amelyeket nemzeti jogszabályok, vagy nemzetközi 

megegyezések szabályoznak, beleértve azokat, amelyek a jelentéstevő 

szervezet környezetvédelmi engedélyeiben szerepelnek. 


A szükséges információk a kibocsátás-mérésekből, alapadatokon és könyvelt 

adatokon alapuló számításokból, vagy becslések segítségével szerezhetők be 

illetve állapíthatóak meg. 


• Genfi Jegyzőkönyv a tartós, országokon átterjedő levegőszennyezésről 

(Geneva Protocol to the Convention on Long-Range Transboundary Air 

Pollution), 1979 

• Helsinki Jegyzőkönyv a tartós, országokon átterjedő levegőszennyezésről 

(Helsinki Protocol to the Convention on Long-Range Transboundary Air 

Pollution), 1985. 

• Rotterdami Egyezmény az előzetes tájékoztatáson alapuló egyetértési 

eljárásról (Rotterdam Convention on the Prior Informed Consent (PIC) 

Procedure), 1998. 

• Stockholmi Egyezmény a nehezen lebomló szerves vegyületekről és ennek 

A, B és C Mellékletei (Stockholm Convention on Persistent Organic 

Pollutants (POPs) (Annex A, B, and C)), 2001. 

• Szófiai Jegyzőkönyv a tartós, országokon átterjedő levegőszennyezésről 

(Sofia Protocol to the Convention on Long-Range Transboundary Air 

Pollution), 1988. 

• Az 1979-es, tartós, országokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 

Egyezményhez kapcsolódó 1999. évi Göteborgi Jegyzőkönyv a savasodás, 

az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentésére. (Gothenburg Protocol to 

the 1979 Convention on Long-Range Transboundary Air Pollution to abate 

acidification, eutrophication, and ground-level ozone, 1999). 


70 / 49. oldal



Az összes vízkibocsátás minőség és befogadók szerinti bontásban. 


A jelentéstevő szervezet által kibocsátott víz mennyisége és minősége közvetlen 

kapcsolatban van ökológiai hatásaival és a működési költségeivel. A kibocsátott 

víz minőségének folyamatos javítása és/vagy mennyiségének csökkentése által 

a jelentéstevő szervezet környezetére gyakorolt hatását tudja csökkenteni. A 

nem megfelelően kezelt, nagy vegyianyag-, és nutriens (főleg nitrogén, foszfor és 

kálium) -tartalmú folyékony kibocsátások jelentős hatást gyakorolhatnak a 

befogadó vizek minőségére. Ez befolyásolhatja a szervezet számára 

rendelkezésre álló vízbázisok minőségét, valamint kapcsolatát a helyi 

közösséggel illetve a többi vízhasználóval. 

A folyamatokból kikerülő folyékony kibocsátások és (használt) technológiai vizek 

kezelése nemcsak a szennyező anyagok mennyiségét csökkenti, de a szervezet 

költségeit és a jogszabályok be nem tartásából származó hatósági intézkedések 

kockázatát is. Mindezek pedig a szervezet társadalmi elfogadottságát növelik. 


2.1 A befogadó szerint azonosítsuk a tervezett, vagy nem tervezett 

vízkibocsátásokat (az összegyűjtött esővizet és a háztartási szennyvizet 

kivéve), és ismertessük, hogyan kezeljük ezeket. Ha a jelentéstevő 

szervezetnek nincs a kibocsátott víz mennyiségét mérő eszköze, a 

mennyiséget meg kell becsülni a kivett vízmennyiség (ld. EN8) és a 

telephelyen belül elfogyasztott vízmennyiség különbségéből. 

2.2 Adjuk meg a tervezett és nem tervezett kibocsátások összmennyiségét 

m 3 /év-ben a következők szerint: 

• befogadók; 

• kezelési módszer; és hogy 

• a kibocsátott mennyiséget felhasználja-e más szervezet. 

2.3 Azok a jelentéstevő szervezetek, amelyek folyékony anyagokat, vagy 

(használt) technológiai vizet bocsátanak ki, adják meg a kibocsátott víz 

minőségét a teljes térfogatra vonatkoztatva olyan szabványos 

paraméterekre vonatkoztatva, mint pl. a biológiai oxigénigény (BOD), 

összes lebegőanyag (TSS), stb. Az ismertetett paraméterek kiválasztása 

függ az adott szervezet tevékenységétől, termékeitől és 

szolgáltatásaitól. A paraméterek kiválasztásánál igazodni kell az 

ágazatban használatos paraméterekhez. 

„Tiszta víz” alatt azt értjük, amikor a szervezet határait elhagyó víz 

minősége a nemzeti szabályozásoknak megfelel. Ez lehet olyan élővíz, 

amelynek minőségét a szervezet tevékenysége nem befolyásolja, vagy 

olyan szennyvíz, amelynek tulajdonságai tisztítás után az élővizekkel 

szemben támasztott követelményeknek megfelelnek. 


70 / 50. oldal



Teljes vízkibocsátás 

Az összes, felszínalatti vízbe, felszíni vízbe, folyókba torkolló csatornába, 

óceánokba, tavakba, vizes élőhelyekre, tisztító berendezésekbe kibocsátott 

kifolyás mennyisége a jelentéstételi időszak alatt: 

• egy pontforráson keresztül; 

• nem pontszerű forráson keresztül (diszperz, vagy nem meghatározott 

módon); vagy 

• a jelentéstevő szervezet területéről elszállított szennyvízben. Az 

összegyűjtött esővíz és háztartási szennyvíz kibocsátását nem vesszük itt 

figyelembe. 


A jelentéstevő szervezet által kibocsátott víz mennyiségéről az átfolyásmérők 

(abban az esetben, ha a kibocsátás pontforráson, vagy csövön keresztül történik) 

és az engedélyek adnak fontos információt. 


• MARPOL Nemzetközi egyezmény a hajók által okozott szennyezés 

megelõzésérõl (MARPOL Convention for the Prevention of Pollution of 

Ships), 1973. 

• Stockholmi Egyezmény a nehezen lebomló szerves vegyületekről, 2001. 


70 / 51. oldal


EN22. Az összes hulladék mennyisége súlyban, típus és lerakási módszer 

szerinti bontásban. 


Az évek során termelt hulladék mennyisége jelzi, hogy a szervezet 

hulladékcsökkentési tevékenységei mennyire előrehaladottak. A folyamatok 

hatékonyságában és a termelékenységben rejlő potenciális javulásra is 

rámutathat. Pénzügyi szempontból tekintve a hulladék mennyiségének 

csökkentése közvetlenül hozzájárul az anyagbeszerzési, feldolgozási és a 

hulladéklerakási költségek csökkentéséhez. 

A hulladékkezelés módját érintő információ felfedi, hogy a jelentéstevő szervezet 

hogyan képes irányítani a különböző kezelési lehetőségek és a nem egyenletes 

környezeti hatások egyensúlyát. Például, a hulladék lerakása és a visszaforgatás 

nagyon különböző környezeti hatásokkal jár. A legtöbb hulladékminimalizálási 

stratégia kiemeli, hogy elsősorban a visszanyerésre, újrahasználatra, 

visszaforgatásra kell törekedni, amikor csak lehetséges. 


2.1 Adjuk meg a szervezet által termelt hulladék mennyiségét a következő 

szempontok alapján: 

• A keletkezés helyén érvényben lévő nemzeti szabályozás által 

veszélyesnek minősített hulladékok mennyisége; és 

• A nem veszélyes hulladékok mennyisége (a szennyvízen és a 

fentieken kívüli összes szilárd, vagy cseppfolyós hulladék). 

2.2 Ha a hulladékok súlyáról nem állnak rendelkezésünkre adatok, becsüljük 

meg a mennyiségeket a rendelkezésre álló információ (hulladék 

sűrűsége, térfogata, tömegegyensúlyok, stb.) segítségével. 

2.3 Adjuk meg a hulladék összmennyiségét a 2.1 pontban megadott 

típusonként tonnában, az alábbi kezelési módok szerint: 

• komposztálás; 

• újrahasználat; 

• visszaforgatás; 

• visszanyerés; 

• égetés (vagy tüzelőanyagként való felhasználás); 

• lerakóra történő elhelyezés; 

• mélykutakba történő befecskendezés; 

• telephelyen belüli tárolás; és 

• egyéb kezelési módok (ezeket az adott jelentéstevő szervezet 

határozza meg). 


70 / 52. oldal


2.4 Ismertessük az alkalmazott kezelési eljárás kiválasztásának módját: 

• közvetlenül a jelentéstevő szervezet általi kezelés; 

• a hulladékkezelővel való szerződésben foglaltak alapján; vagy 

• a hulladékkezelő szervezet alapadatai alapján. 


Kezelési eljárás 

Az a mód, ahogyan a hulladékot kezelik, vagy lerakják, beleértve a 

komposztálást, újrahasználatot, visszaforgatást, visszanyerést, elégetést, 

lerakóra történő elhelyezést, mélykútba történő befecskendezést és a 

telephelyen való tárolást. 


Fontos információforrások lehetnek a külső hulladék-auditok eredményei, a 

hulladékkezelő mérlegadatai, a belső számlázási és könyvelési rendszer és a 

beszerzési osztályok. 


• A Bázeli Egyezmény módosítása a veszélyes hulladékok országhatárokon 

túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről (Ban Amendment to the 

Basel Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous 

Wastes and their Disposal), 1989. 

• Londoni Egyezmény a tengeri szennyezések ellen (London Dumping 

Convention), 1972. 

• MARPOL Nemzetközi egyezmény a hajók által okozott szennyezés 

megelõzésérõl, 1973. 


70 / 53. oldal


EN23. A jelentős kiömlések száma és összes térfogata. 


A vegyi anyagok, olajok és üzemanyagok kiömlése jelentős negatív hatással 

járhat a környezetre, azzal, hogy a talajra, a vízre, a levegőre, a biodiverzitásra 

és az emberi egészségre káros befolyást gyakorolhat. A veszélyes anyagok 

kiömlésének elkerülésére vonatkozó rendszeres törekvések közvetlen 

kapcsolatban állnak azzal, hogy a szervezet a jogszabályoknak megfelelően 

működik, az alapanyagok veszteségéből eredő anyagi veszteségekkel, a 

kármentesítések költségeivel, a hatósági intézkedések költségeivel, és a jóhír 

csorbulásával. Ez az indikátor közvetett módon méri és értékeli a szervezeti 

monitoring hatékonyságát is. 


2.1 Adjuk meg az összes feljegyzett jelentős kiömlést és ezek térfogatát. 

2.2 Adjuk meg a kiömlések teljes számát és teljes térfogatát. 

2.3 Azokra a kiömlésekre vonatkozóan, amelyek a pénzügyi jelentésben is 

szerepeltek, adjuk meg az alábbi információkat is: 

• A kiömlés helye; 

• A kiömlés térfogata; és 

• A kiömlés anyaga: 

o olaj (talajra, vagy vízbe); 

o üzemanyag (talajra vagy vízbe); 

o hulladékok (talajra vagy vízbe); 

o vegyianyagok (főleg talajra vagy vízbe); és 

o más típusú kiömlések. 

2.4 Ismertessük a jelentősebb kiömlések hatását. 


Kiömlés 

Veszélyes anyag véletlenszerű kiengedése a környezetbe, amely hatással lehet 

az emberi egészségre, a földterületre, növényzetre, víztestekre és a felszínalatti 

vízre. 

Jelentős kiömlés 

Minden olyan kiömlés, amely a jelentéstevő szervezet pénzügyi jelentésében 

szerepel (pl. a kiömlés miatt fellépő pénzügyi kötelezettségek miatt), vagy a 

szervezet egyéb módon feljegyezte őket. 


70 / 54. oldal



Az üzemanyagok, olajok és vegyianyagok kiömléséről a meglévő 

környezetirányítási rendszerben szereplő belső feljegyzéseken kívül a 

környezetvédelmi hatóságnak írt, vagy a hatóságtól származó hivatalos iratok 

adnak tájékoztatást. 


Nincsenek. 


70 / 55. oldal


EN24. A Bázeli Egyezmény I., II., III., és VIII. melléklete értelmében „veszélyes 

hulladékként” meghatározott összes szállított, importált, exportált, vagy 

kezelt hulladék súlya és a szállított hulladékon belül a nemzetközileg 

szállított hulladék százalékos aránya. 


A veszélyes hulladékok kezelése sok érintett fél számára nagy jelentőségű 

információ. A veszélyes hulladékok nem megfelelő szállítása - főleg olyan 

országok esetében, amelyek nem rendelkeznek a kezeléshez szükséges 

infrastruktúrával és nemzeti szabályozással - kárt okozhat az emberi 

egészségben és a környezetben. Ezen felül a veszélyes hulladékok nem 

megfelelő kezelése pénzügyi kötelezettségeket von maga után és veszélyezteti a 

szervezet jóhírét. 


2.1 Azonosítsuk a szervezet által, vagy megbízásából, a jelentéstételi 

időszak alatt szállított veszélyes hulladékokat, a szállítás célállomása 

szerinti lebontásban. 

2.2 Határozzuk meg a szállított veszélyes hulladékok összes súlyát a 

következő egyenlet használatával: 

A szállított veszélyes hulladékok összes súlya célállomások szerint = 

Más, nem a szervezet tulajdonába tartozó külső szervezetek vagy 

beszállítók által a jelentéstevő szervezethez szállított veszélyes 

hulladékok súlya célállomások szerint 

+ 

A jelentéstevő szervezettől más, nem a szervezet tulajdonába tartozó 

külső szervezetekhez vagy beszállítókhoz szállított veszélyes 

hulladékok súlya célállomások szerint 

+ 

A jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő, általa bérelt, vagy kezelt 

telephelyek között, országon belül, vagy nemzetközileg szállított 

veszélyes hulladékok súlya célállomás szerint 

2.3 Adjuk meg a nemzetközileg szállított és a jelentéstevő szervezet határait 

átlépő veszélyes hulladékok összsúlyát célállomás szerint. A szervezet 

különböző telephelyei között szállított hulladékot nem számítjuk bele az 

importált hulladékok közé. 

2.4 Adjuk meg a szállított veszélyes hulladékon belül a külföldre szállított 

hulladék arányát. Számítsunk bele minden hulladékot, amely a 

jelentéstevő szervezet határait elhagyja, majd átlépi a nemzetközi 

határokat, kivéve a szervezet saját telephelyei között szállított 

hulladékokat. 


70 / 56. oldal


2.5 Határozzuk meg, hogy az összes szállított és exportált hulladék milyen 

arányát kezeli a szervezet. 

2.6 Határozzuk meg célállomások szerint, hogy a szervezet által szállított, 

exportált, vagy importált hulladék milyen arányát kezelik más külső 

beszállítók. 

2.7 Számítsuk át a hulladékok térfogatát súlyra, megadva a használt 

számítási módszert. 

2.8 Adjuk meg a következő értékeket kilogrammban, vagy tonnában: 

• A szállított veszélyes hulladék összsúlya; 

• Az importált veszélyes hulladék összsúlya; 

• Az exportált veszélyes hulladék összsúlya; and 

• A kezelt veszélyes hulladék összsúlya. 


Nincsenek. 


Hasznos információforrások lehetnek a szállító, vagy hulladékkezelő cégek 

számlái, könyvelési adatok és a beszerzési osztályok adatai. Néhány országban 

a veszélyes hulladék szállításához szállítójegyet kell kitölteni, amely tartalmaz 

minden, ehhez az indikátorhoz szükséges információt. 


• A Bázeli Egyezmény módosítása a veszélyes hulladékok országhatárokon 

túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről, 1989. 


70 / 57. oldal



Azoknak a víztesteknek és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeknek a 

megnevezése, mérete, védettségi státusza és biodiverzitási értéke, 

amelyekre a jelentéstevő szervezet vízkibocsátásai és lefolyásai jelentős 

hatást gyakorolnak. 


Ez az indikátor a minőségi párja a többi, vízkibocsátáshoz tartozó minőségi 

indikátornak, és annak a meghatározására alkalmas, hogy ezek a kibocsátások 

milyen hatásokkal járnak. A vizes élőhelyeket befolyásoló kibocsátások és 

lefolyások jelentős hatással lehetnek a vízforrások hozzáférhetőségére is. 

Azoknak a víztesteknek az azonosítása, amelyekre a kibocsátások hatással 

vannak, lehetővé teszi az érzékeny területeken zajló tevékenységek 

felismerését, és azoknak a területeknek a meghatározását, ahol a vízforrások 

korlátozott hozzáférése, más közösségi érdekeltség, stb. miatt a szervezetnek 

specifikus kockázatokkal kell szembenéznie. 


2.1 Azonosítsuk azokat a víztesteket, amelyeket a jelentéstevő szervezet 

vízkibocsátásai befolyásolnak és megfelelnek a következő feltételek 

legalább egyikének: 

• A kibocsátás az adott víztest éves térfogatának átlagosan legalább 

5%-át adja; 

• Azok a kibocsátások, amelyek a megfelelő szakértők (pl. a helyi 

hatóságok) véleménye alapján jelentős, vagy valószínűleg jelentős 

hatással vannak a befogadó víztestre és a kapcsolódó élőhelyekre; 

• Olyan kibocsátások, amelyek befogadói szakértők szerint különösen 

érzékenyek (a méretükből, funkciójukból, vagy státuszukból adódóan 

- pl. ritka, veszélyeztetett rendszer -, vagy mert veszélyeztetett 

növény- , vagy állatfaj élőhelyéül szolgálnak); vagy 

• A Ramsar-listán szereplő vizes élőhelybe, vagy bármely más, 

nemzetközileg, vagy nemzetileg védett víztestbe történő kibocsátás, 

függetlenül a kibocsátás mértékétől. 

2.2 Adjuk meg az alábbi adatokat a kifolyások által jelentősen érintett 

víztestekre vonatkozóan, a fenti kritériumoknak megfelelően: 

• A víztest mérete m 3 -ben; 

• A vízforrás nemzetközi, és/vagy nemzeti védettség alá tartozik-e; és 

• Milyen biodiverzitási értékkel bír a víztest (pl. az előforduló védett 

fajok száma, stb.) 


70 / 58. oldal



Nincsenek. 


A vízforrás, vagy a védett terület státuszáról a helyi, vagy nemzeti vízügyi 

minisztériumoktól, szervektől, és a jelentéstevő szervezet, vagy más 

intézmények által kezdeményezett kutatások anyagaiból, pl. környezetvédelmi 

hatástanulmányokból szerezhető információ. 


• Az IUCN Veszélyeztetett fajok Vörös Listája. 

• Ramsari Egyezmény „A nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, 

mint a vízimadarak tartózkodási helyéről", 1971. 


70 / 59. oldal



A termékek és szolgáltatások hatásainak mérséklését célzó 

kezdeményezések és a hatás mérséklésének mértéke. 


Néhány ágazat esetében a termékek és szolgáltatások használata során 

bekövetkező (pl. egy mosógép vízfelhasználása) és az életciklusuk végén lévő 

hatások megközelítik, vagy meg is haladják az előállításukhoz kapcsolódó 

környezeti hatások mértékét. Ezen hatások jelentőségét a termék- és 

szolgáltatás-tervezés, valamint a felhasználói magatartás is befolyásolja. A 

szervezetektől elvárják, hogy kezdeményezően lépjenek fel termékeik és 

szolgáltatásaik környezeti hatásainak vizsgálata és javítása terén. 

Ez az indikátor arról ad képet, hogy a jelentéstevő szervezet milyen 

intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy termékei vagy szolgáltatásai 

tervezésénél és kiszállításánál minimalizálja a negatív, valamint növelje a pozitív 

környezeti hatásokat. A környezettudatos terméktervezés segít az új üzleti 

lehetőségek felfedezésében, a termékek és szolgáltatások pozitív 

megkülönböztetésében, valamint serkentő hatással van az innovációra. A 

környezettudatos termék- és szolgáltatástervezés a jövőbeni környezetvédelmi 

szabályozással való összeférhetetlenség kockázatait is csökkentheti, ezen felül 

pedig a szervezet jóhíréhez is hozzájárulhat. 


2.1 Ennek az indikátornak a számításába a következő hatások nem 

tartoznak bele (mivel ezeket más környezeti indikátoroknál tárgyaljuk): 

• A termékek visszanyerése (EN27); és 

• A biodiverzitásra gyakorolt hatások (EN12). 

2.2 Azonosítsuk a jelentéstételi időszak alatt kezdeményezett olyan 

intézkedéseket, amelyek a termékek és szolgáltatások legjelentősebb 

környezeti hatásainak mérséklésére irányulnak, a következő 

szempontok valamelyikére vonatkoztatva: 

• Anyaghasználat (pl. a nem megújuló, energiaintenzív, vagy toxikus 

anyagok használata); 

• Vízfelhasználás (pl. az előállítás és/vagy a használat során 

fogyasztott víz térfogata); 

• Gázkibocsátások (pl. üvegház-hatású gázok, toxikus, vagy 

ózonkárosító anyagok kibocsátása); 

• Folyadék-kibocsátások (pl. az előállítás és/vagy a használat során 

fogyasztott víz minősége); 

• Zaj; és 


70 / 60. oldal


• Hulladékok (pl. nem visszanyerhető hulladékok, vagy toxikus 

anyagok, összetevők a hulladékokban). 

2.3 Adjuk meg számszerűen annak a mértékét, hogy a szervezet 

termékeinek és szolgáltatásainak mely környezeti hatásait csökkentette 

a jelentéstételi időszak alatt. Ha a használathoz tartozó adatokat 

alkalmazunk (pl. egy mosógép vízfelhasználása), ismertessük, milyen 

fogyasztási mintákat, vagy normálási eljárásokat használtunk (pl. 10%- 

kal kevesebb vízhasználat 5 kg ruha mosása esetén). 


Nincsenek. 


A szükséges információ az életciklus-elemzések, vagy a terméktervezéshez, 

fejlesztéshez és teszteléshez kapcsolódó dokumentumokból szerezhető be. 


Nincsenek. 


70 / 61. oldal



Az visszanyert eladott termékek és a visszanyert csomagolás 

százalékos aránya kategóriánként. 


A termékek és csomagolásuk kezelése életciklusuk végén egyre növekvő 

környezeti kihívást jelent. A termékciklusok bezárása visszaforgatás és 

újrahasználat által nagymértékben hozzájárulhat az anyag- és erőforráshatékonyság 

növeléséhez. A kezeléshez kapcsolódó problémák megoldását és a 

problémák mérséklését is elősegíti. 

Az indikátor betekintést nyújt abba, hogy a jelentéstevő szervezet milyen 

arányban gyűjti össze és vezeti vissza a termékeit, azok alkatrészeit és a 

felhasznált anyagokat új termelési folyamatokba. Arról is képet ad, hogy a 

szervezet milyen mértékben tervezi termékeit és azok csomagolását úgy, hogy 

azok újrahasznosíthatóak legyenek. Ez olyan ágazatok esetén, amelyekben a 

termékek és azok csomagolásának visszaforgatására vonatkozó hivatalosan 

előírt követelmények várhatóak, a versenyképesség szerinti megkülönböztetések 

forrása is lehet. 


2.1 Adjuk meg a termékek és azok csomagolásának visszanyerési (vagyis 

visszaforgatási és újrahasználati) arányát hasznos élettartamuk végén, 

az adott jelentéstételi időszakra vonatkoztatva. Az indikátor 

kiszámításakor a selejtet és a termékek visszavonását nem vesszük itt 

figyelembe. A csomagolás visszaforgatását és újrahasznosítását külön 

kell a jelentésben feltűntetni. 

2.2 Határozzuk meg a visszanyert termékek és csomagolás százalékos 

arányát minden termékkategóriában (termékkategória = közös 

tulajdonságokkal rendelkező kapcsolódó termékek, amelyek egy 

meghatározott piac igényeit elégítik ki) a következő képlet segítségével: 

a visszanyert termékek % 

= 

a jelentésiidődőszalatt visszanyert termékek 

éscsomagolásuk 

a jelentésiidődőszalatt 

eladott termékek 

x100 

2.3 Az adatforrások szórását figyelembe véve ismertessük az adatképzés 

módszereit (pl. belső begyűjtési rendszerből, vagy külső, de a szervezet 

számára működtetett visszanyerési rendszerekből származó adatok). 


70 / 62. oldal



Visszanyerés 

A termékek és csomagolásuk begyűjtése, újrahasználata, vagy visszaforgatása 

hasznos élettartamuk végén. A begyűjtés és kezelés történhet a termék gyártója 

vagy külső szerződött fél által. Ez azokra a termékekre és csomagolásukra 

vonatkozik, amelyek(et): 

• a jelentéstevő szervezet megbízásából kerülnek begyűjtésre; 

• nyersanyagokra (pl. acél, papír, üveg, műanyagok, stb.), vagy 

alkatrészeire választják szét; és 

• a jelentéstevő szervezet, vagy más felhasználók használnak fel. 


Nincsenek. 


Nincsenek. 


70 / 63. oldal



A jelentősebb büntetések összege, valamint a környezetvédelmi 

jogszabályok és szabályozások megsértésének száma és ezek nem 

anyagi következményei. 


Az, hogy a szervezet hányszor és milyen mértékben sérti meg a jogszabályokat 

és előírásokat jelzi, hogy a vezetés mennyiben tudja biztosítani a teljesítményi 

követelményeknek megfelelő működést. Gazdasági szempontból a megfelelőség 

biztosítása azoknak az anyagi kockázatoknak csökkentéséhez vezet, amelyek 

eredhetnek közvetlenül a kirótt bírságokból, vagy közvetett módon a jóhír 

csorbulásából. Bizonyos körülmények között a jogszabályok és előírások 

megsértése kárelhárítási kötelezettségekhez, vagy más költséges 

környezetvédelmi eljárásokhoz vezethet. A szervezet megfelelőségének mértéke 

befolyásolja a tevékenység kibővítésének és az engedélyek megszerzésének 

lehetőségeit. 


2.1 Ismertessük a környezetvédelmi törvények, vagy szabályozások 

megsértéséből eredő közigazgatási, vagy jogi eljárásokat, beleértve a: 

• Nemzetközi nyilatkozatokat, egyezményeket és megállapodásokat, 

valamint a nemzeti, regionális és helyi szabályozásokat. Említsük 

meg azokat, az EN23-as indikátor alatt tárgyalt kiömlésekből eredő 

nem-megfelelőségeket, amelyek megfelelnek az EN28-as indikátor 

feltételeinek; 

• Szabályozó hatóságokkal megkötött önkéntes környezetvédelmi 

megegyezéseket, amelyek kötelező érvényűek és az új 

szabályozások bevezetésének helyettesítésére jöttek létre. 

Meghatározott jogi környezetben ezeket a megállapodásokat 

„covenant” (magyarul egyezség) szóval jelzik; valamint 

• A szervezet ellen, nemzetközileg, vagy nemzeti szinten indított 

kereseteket, amelyeket kormányzati szervek felügyelnek. 

2.2 Ismertessük a jelentős bírságokat és nem anyagi jellegű 

következményeket a következő szempontok alapján: 

• A jelentősebb bírságok anyagi értékének összege; 

• A nem anyagi szankciók száma; és 

• Tárgyalási úton rendezett esetek 

2.3 Abban az esetben, ha a jelentéstevő szervezet nem sértette meg a 

törvényekekt vagy szabályozásokat, erre a pontra vonatkozóan egy 

rövid nyilatkozat megtétele elegendő. 


70 / 64. oldal



Környezetvédelmi törvények és szabályozások 

Bármely, a jelentéstevő szervezetre vonatkozó, környezetvédelmi területet (pl. 

légnemű kibocsátásokat, kifolyásokat, hulladékokat, anyag-, energia-, és 

vízhasználatot, valamint biodiverzitást) érintő szabályozás. Ide tartoznak a 

szabályozó hatóságokkal kötött kötelező érvényű megállapodások is, amelyek az 

új szabályozások bevezetésének helyettesítésére jöttek létre. Az önkéntes 

megállapodások akkor vehetők figyelembe, ha a jelentéstevő szervezet 

közvetlenül csatlakozik a megállapodáshoz, vagy ha közhivatalok törvényileg 

előírják a szervezet számára az ilyen megállapodásokban való részvételt. 


Hasznos adatforrások lehetnek az auditok eredményei, vagy a jogi osztályok 

által működtetett jogszabály-figyelő rendszerek. Az anyagi jellegű bírságokról a 

könyvelési osztályokon tudnak felvilágosítást adni. 


Nincsenek. 


70 / 65. oldal


EN29. A termékek és más, a szervezet tevékenységéhez kapcsolódó áruk és 

anyagok, valamint a munkaerő szállításának jelentősebb környezeti 

hatásai. 


A szállítási rendszerek által okozott környezeti hatások sokrétűek lehetnek, a 

globális éghajlatváltozástól kezdve a helyi szmogképződésig és a 

zajproblémákig. Néhány vállalat, főleg olyanok esetén, amelyek kiterjedt 

beszállítói és elosztói láncokkal dolgoznak, a logisztika okozta környezeti 

hatások környezeti lábnyomuk tekintélyes részét képezhetik. A termékek, áruk, 

anyagok és a munkaerő tagjainak szállításához kapcsolódó hatások 

feltérképezése az átfogó környezetvédelmi stratégia tervezésének része. 


2.1 Azonosítsuk a szervezet által alkalmazott szállítási módok jelentős 

környezeti hatásait, beleértve a(z): 

• energia-felhasználást (pl. olaj, kerozin, üzemanyag, villanyáram); 

• kibocsátásokat (pl. üvegház-hatású gáz kibocsátások, ózonkárosító 

anyagok kibocsátása, NOx, SOx, és más légszennyező anyagok 

kibocsátása); 

• kifolyásokat (különböző vegyi anyagok kiömlése); 

• hulladékokat (pl. a különböző csomagolóanyagok); 

• zajt; és 

• kiömléseket (vegyianyagok, olaj- és üzemanyag-elfolyások). 

2.2 Azonosítsuk a logisztikai tevékenységekből és a munkaerő szállításából 

eredő jelentős környezeti hatásokat. A számszerű adatok hiányát 

indokoljuk. 

2.3 Ismertessük a módszertant, amely alapján egy környezeti hatást 

jelentősnek ítélünk. 

2.4 Ismertessük azokat az intézkedéseket, amelyek a termékek, áruk, 

anyagok és a munkaerő szállítása okozta környezeti hatások 

mérséklését célozzák. 


70 / 66. oldal



Szállítás 

Erőforrások és áruk egyik helyről a másikra történő juttatása, (beszállítók, gyártó 

telephelyek, raktárak és a vásárlók között), a szállítás különböző formáival, 

beleértve a dolgozók szállítását is (pl. az ingázás, vagy az üzleti utazások során). 

Logisztikai célok 

Az áruk és szolgáltatások bármely irányú folyama és tárolása a származási és a 

felhasználási hely között. 

A munkaerő tagjainak szállítása 

Az ingázás, vagy az üzleti utazások során a dolgozók által igénybevett 

közlekedési módok, beleértve a légi közlekedést, vonatot, autóbuszt és egyéb 

motorizált, vagy nem motorizált közlekedési módot. 


A logisztikai szolgáltatók és beszállítók adatai, a logisztikai osztályok beszámolói, 

a járművek használatának és karbantartásának jegyzőkönyvei, és a környezeti 

osztály idevágó monitoring és mérési eredményei szolgálhatnak hasznos 

információforrásként. 


• Az ENSZ javaslatai a veszélyes anyagok szállításáról (United Nations 

Recommendations on the Transport of Dangerous Goods). 


70 / 67. oldal


EN30. A környezetvédelmi intézkedésekhez és beruházásokhoz kapcsolódó 

összes kiadás típus szerinti bontásban. 


A környezetvédelemre és a károk csökkentésére fordított összegek 

meghatározása lehetővé teszi a szervezet számára, hogy környezetvédelmi 

kezdeményezéseinek hatékonyságát megvizsgálja. A belső költséghaszonelemzésekhez 

is hasznos alapul szolgálhat. A környezetvédelmi és a 

kármérséklésre fordított összegek és a környezeti teljesítmény-adatok 

összevetése betekintést nyújt abba, hogy a szervezet erőforrásait mennyire 

hatékonyan használja fel a környezeti teljesítmény javítása érdekében. Ezen 

költségek alapos és hosszú távú nyomonkövetése és elemzése a jelentéstevő 

szervezet számára lehetővé teszi a környezeti teljesítménye javítására irányuló 

komplex szervezeti és technológiai beruházások értékelését. 

Teljeskörű környezeti könyvelési rendszer bevezetésével a szervezet sokrétű 

információ nyomon követésére képes. Ez az indikátor a hulladékkezeléshez, a 

kibocsátás-kezeléshez, a kármentesítésekhez, a megelőzéshez és a 

környezetvédelmi irányításhoz kapcsolódó költségeket mutatja be. 

2. Összegyűjtés 

2.1 Az ehhez az indikátorhoz tarozó költségek összegyűjtésénél a 

következők kategóriákat figyelmen kívül kell hagyni, a Könyvvizsgálók 

Nemzetközi Szövetsége (The International Federation of Accountants, 

IFAC) környezeti irányítási könyvelésről szóló iránymutatásának 

megfelelően: 

• A nem termék-jellegű kimenetek költségei; és 

• A környezetvédelmi jogszabályok és szabályozások megsértéséből 

eredő bírságok. 

2.2 Azonosítsuk a hulladékkezeléshez, kibocsátás-kezeléshez és 

kármentesítéshez kapcsolódó költségeket, a következő kiadások 

alapján: 

• Hulladékkezelés és -lerakás; 

• Kibocsátások kezelése (pl. a szűrőkre és reagensekre fordított 

kiadások); 

• A kibocsátási jelentések beszerzésére és használatára fordított 

összegek; 

• A használt eszközök leértékelődése, a karbantartásra és működésre 

használt anyagok és szolgáltatások költségei, valamint a kapcsolódó 

személyi költségek; 

• Környezeti felelősség-biztosítás; és 


70 / 68. oldal


• Kármentesítési költségek, beleértve az EN22-es indikátor alatt 

tárgyalt kiömlések kármentesítésének költségeit. 

2.3 Azonosítsuk a megelőzés és a környezetvédelmi irányítás költségeit, az 

alábbiakra fordított kiadások alapján: 

• Az oktatáshoz és tréninghez kapcsolódó személyi költségek; 

• A környezeti irányításhoz kapcsolódó külső szolgáltatások költségei; 

• A környezeti irányítási rendszerek külső tanúsítása; 

• Az általános környezeti irányítási feladatokhoz tartozó személyi 

költségek; 

• Kutatás és fejlesztés; 

• A tisztább technológiák bevezetéséhez kapcsolódó kiadások (pl. a 

megszokott technológiák költségei feletti kiadások); 

• A környezettudatos beszerzésekre fordított pluszköltségek; és 

• Más környezeti irányítási költségek. 

2.4 Adjuk meg az összes környezetvédelmi költséget az alábbiakra 

lebontva: 

• Hulladékkezelés, kibocsátások kezelése, kármentesítés; és 

• A megelőzés és a környezeti irányítás költségei. 


Környezetvédelmi költségek 

Minden, a jelentéstevő szervezet által, vagy megbízásából a környezeti hatások 

és veszélyek megelőzésére, csökkentésére, ellenőrzésére és dokumentálására 

fordított kiadás, beleértve a kezelési, lerakási, tisztítási és kármentesítési 

kiadásokat is. 


A számlákból, a könyvelésből (pl. a környezeti könyvelési rendszerekből), 

valamint a beszerzési, munkaügyi és jogi osztályoktól szerezhetők be az 

információk. 


• A Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége környezeti irányítási könyvelésről 

szóló iránymutatása (IFAC – The International Federation of Accountants 

‘International Guidance Document on Environmental Management 

Accounting’), 2005. 

• Az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődéssel foglalkozó Osztálya 

Környezetvédelmi vezetési számviteli eljárások és elvek, Környezetvédelmi 

vezetési számviteli kutató és információs központ (UNDSD – United Nations 


70 / 69. oldal


Division for Sustainable Development: Environmental Management 

Accounting Procedures and Principles (EMARIC Environmental Management 

Accounting Research and Information Center), 2003 


70 / 70. oldal

G3 Indikátor protokollok: környezeti (EN) protokoll - Global ...

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?