foldmtan_vl11

Dr.Vincze László: Földmérési és területrendezési ismeretek I. 

TARTALOMJEGYZÉK 

1. BEVEZETÉS ........................................................................................................................................... 7 

1.1. A FÖLDMÉRÉS HELYE A TUDOMÁNYOK KÖZÖTT .................................................................... 7 

1.2. A MÉRÉSRÕL ÁLTALÁBAN ............................................................................................................ 9 

2. A MÉRÉS, MÉRTÉKEGYSÉGEK ÉS EGYES FELMÉRÉSI FOGALMAK ................................... 11 

2.1. A TÁVOLSÁG (HOSSZ) EGYSÉGEI............................................................................................... 11 

2.2. A TERÜLET EGYSÉGEI.................................................................................................................. 13 

2.3. SZÖGMÉRÉS EGYSÉGEI................................................................................................................ 14 

2.4. A TÉRKÉP FOGALMA ÉS MÉRETARÁNYA................................................................................. 15 

2.5. TOVÁBBI TÉRKÉPI FOGALMAK, ÉS TÉRKÉPFAJTÁK .............................................................. 18 

2.5.1. Analóg és digitális térkép.......................................................................................................... 19 

2.5.2. A nagyméretarányú térképek..................................................................................................... 20 

2.5.3. Földmérési alap- és átnézeti térképek, a Nyilvántartási térkép ................................................... 22 

2.5.4. Földmérési alaptérkép megjelenítése ......................................................................................... 23 

2.5.4.1. Térképi vonalak................................................................................................................................23 

2.5.4.2. Megírások az alaptérképen...............................................................................................................23 

2.5.4.2.1. Kereten kívüli megírások..................................................................................................23 

2.5.4.2.2. Szelvénykereten belüli megírások .....................................................................................24 

2.6. A FELMÉRÉSEK CÉLJA, FELADATA, FÕBB FOGALMAI........................................................... 24 

2.6.1. Az alaptérképpel összefüggõ területi fogalmak.......................................................................... 25 

2.6.2. A részletpontok csoportosítása és meghatározásuk módszerei.................................................... 26 

2.6.3. A tereptárgyak térbeli kiterjedése .............................................................................................. 27 

3. FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI ALAPADATOK ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER.................... 29 

3.1. FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI ALAPFELADATOK ............................................................... 29 

3.1.1. Állami alapmunkák és sajátos célú földmérési tevékenység ....................................................... 29 

3.1.2. A földmérési munkák egységessége........................................................................................... 30 

3.2. A FÖLDÜGYI (INGATLANÜGYI) SZAKIGAZGATÁS ÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA 31 

3.2.1. A földügyi (ingatlanügyi) szakigazgatás kezdetei ...................................................................... 31 

3.2.2. Országos Kataszteri Felmérés ................................................................................................... 32 

3.2.3. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH)............................................................. 33 

3.2.4. Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal (MÉM OFTH) ........................................................ 33 

3.3. A FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁS JELENLEGI SZERVEZETE ..................................................... 34 

3.3.1. Az FVM Földügyi és Térinformatikai Fõosztálya (FVM FTF)................................................... 34 

3.3.2. A Nemzeti Kataszteri Program Közhasznú Társaság (NKP Kht).............................................. 34 

3.3.3. Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) ............................................................................. 35 

3.3.4. Földhivatalok............................................................................................................................ 35 

3.3.4.1. Megyei földhivatalok ........................................................................................................................36 

3.3.4.2. Körzeti földhivatalok ........................................................................................................................36 

3.3.5. Az állami alapadatok kezelése, tárolása, szolgáltatása............................................................... 37 

4. A FÖLD ALAKJA ÉS ÁBRÁZOLÁSA ................................................................................................ 38 

4.1. GEODÉZIAI KOORDINÁTA RENDSZEREK.................................................................................. 40 

4.2. VETÜLETEK.................................................................................................................................... 41 

4.2.1. A vetítés fogalma, szükségessége .............................................................................................. 41 

4.2.2. Magyarországi vetületek ........................................................................................................... 45 

4.2.2.1. Sztereografikus vetület .....................................................................................................................45 

4.2.2.2. A (Fashing-féle) hengervetületek .....................................................................................................46 

4.3. AZ EGYSÉGES ORSZÁGOS VETÜLETI ÉS TÉRKÉPRENDSZER................................................ 48 

4.3.1. Egységes Országos Vetület-i (EOV) rendszer............................................................................ 48 

topográfiai .......................................................................................................................................... 49 

4.3.2. A földmérési alaptérképek országos szelvényszámozása............................................................ 50 

4.3.3. A földmérési alaptérképek településenkénti számozása.............................................................. 50 

4.4. A TÉRKÉPKÉSZÍTÉSEK VÁLTOZATAI ........................................................................................ 51 

4.5. A TÉRINFORMATIKA TÉRKÉPI ALAPJAI.................................................................................... 54 

5. GEODÉZIAI MÜSZEREK ................................................................................................................... 55 

5.1. TEODOLITOK, TÁVMÉRÕK, MÉRÕÁLLOMÁSOK...................................................................... 55 

5.1.1. Teodolitok................................................................................................................................. 55 

Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Fõiskolai Kar, Székesfehérvár 

2008 

1


5.1.2. Fizikai távmérõ mûszerek és mérõállomások............................................................................. 57 

5.1.3. A távmérés hibaforrásai és redukciói (javításai) ........................................................................ 59 

5.1.4. A távmérõ és szögmérõ mûszerek kapcsolata ............................................................................ 60 

5.1.5. Elektronikus tahiméterek .......................................................................................................... 60 

5.1.6. Mérõállomások ......................................................................................................................... 60 

5.2. MAGASSÁGMÉRÉS ÉS ESZKÖZEI ............................................................................................... 61 

5.2.1. A magasság értelmezése, a szintezés elve.................................................................................. 61 

5.2.2. Szintezõmûszerek ..................................................................................................................... 62 

5.2.3. Szintezõlécek............................................................................................................................ 63 

5.2.4. A szintezés gyakorlati végrehajtása........................................................................................... 64 

5.3. A TRIGONOMETRIAI MAGASSÁGMÉRÉS .................................................................................. 65 

5.4. GLOBÁLIS HELYMEGHATÁROZÁSI RENDSZER ....................................................................... 66 

5.4.1. Globális helymeghatározási rendszer felépítése......................................................................... 66 

5.4.2. A mûholdak alrendszere ........................................................................................................... 67 

5.4.3. A földi vezérlõ, követõ alrendszer ............................................................................................. 67 

5.4.4. A vevõ berendezések alrendszere .............................................................................................. 67 

5.4.5. GPS mûszerek .......................................................................................................................... 68 

5.4.5.1. Vevõberendezések............................................................................................................................. 68 

5.4.5.2. GPS mérési módszerek..................................................................................................................... 69 

6. GEODÉZIAI HÁLÓZATOK................................................................................................................ 70 

6.1. ALAPPONTOK ÉS PONTJELÖLÉSEI............................................................................................. 70 

6.1.1. A pontjelölésekrõl általában...................................................................................................... 70 

6.1.2. Vízszintes értelmû végleges pontjelek....................................................................................... 70 

6.1.3. Magassági alappontok............................................................................................................... 72 

6.1.4. Közös vízszintes és magassági állandósítási módok .................................................................. 73 

6.1.5. Helyszínrajzi pontleírás ............................................................................................................ 74 

6.2. A GEODÉZIAI HÁLÓZATOK FELÉPÍTÉSE................................................................................... 76 

6.3. VÍZSZINTES MÉRÉS ALAPHÁLÓZATAI ...................................................................................... 77 

6.3.1. Vízszintes mérés alaphálózatok felépítése ................................................................................. 77 

6.3.2. Felmérési hálózatok.................................................................................................................. 78 

6.3.2.1. A hálózat tervezése, kitûzése és állandósítása................................................................................... 78 

6.3.2.2. A hálózat mérése .............................................................................................................................. 78 

6.3.2.3. A koordináta számítás ...................................................................................................................... 79 

6.3.2.4. Felülvizsgálat ................................................................................................................................... 80 

6.4. MAGASSÁGMÉRÉS ALAPPONTHÁLÓZATAI ............................................................................. 80 

6.4.1. Szintezési hálózatok ................................................................................................................. 80 

6.4.2. A trigonometriai magasságmérés .............................................................................................. 81 

6.5. HÁROMDIMENZIÓS HÁLÓZATOK............................................................................................... 82 

6.5.1. A GPS hálózatok kialakításának szempontjai............................................................................ 82 

6.5.2. A pont meghatározások rendszere............................................................................................. 83 

6.5.3. GPS mérések feldolgozása ........................................................................................................ 84 

6.6. A MÉRÉSEK HIBÁI......................................................................................................................... 85 

6.6.1. A mérési eredmény és a valódi érték ......................................................................................... 85 

6.6.2. A mérési hibák fajtái................................................................................................................. 86 

6.6.2.1. A hiba jellege szerint ........................................................................................................................ 86 

6.6.2.2. Eredet szerint ................................................................................................................................... 87 

6.6.2.3. A hibahatárok................................................................................................................................... 88 

7. BEMÉRÉSI MÓDSZEREK.................................................................................................................. 89 

7.1. A FELMÉRÉSEK CÉLJA, FELADATA ........................................................................................... 89 

7.1.1. A felmérésrõl általában............................................................................................................. 89 

7.1.2. A részletpontok meghatározása................................................................................................. 89 

7.1.3. A tereptárgyak jellege ............................................................................................................... 90 

7.2. ORTOGONÁLIS (DERÉKSZÖGÛ) BEMÉRÉS ÉS ELLENÕRZÉSEK ............................................ 91 

7.2.1. Mérési vonalhálózat.................................................................................................................. 91 

7.2.2. Az ortogonális (derékszögû) bemérés végrehajtása.................................................................... 91 

7.2.3. A mérési jegyzet ....................................................................................................................... 92 

7.2.4. A bemérés néhány esete ............................................................................................................ 92 


2008 

2


7.2.5. Mérési vázlat, tömbrajz............................................................................................................. 94 

7.3. POLÁRIS KOORDINÁTA MÉRÉS................................................................................................... 96 

7.3.1. Poláris (tahimetrikus) koordináta mérés végrehajtása ................................................................ 96 

7.3.2. A polárisan mért pontok számításának elve............................................................................... 98 

7.3.3. Szabad álláspont létesítése poláris bemérésekhez....................................................................... 98 

7.4. RÉSZLETMÉRÉS GPS-SZEL........................................................................................................... 99 

7.4.1. A mérés megkezdése, inicializálás ............................................................................................ 99 

7.4.2. Kinematikus mérési módszerek............................................................................................... 100 

7.5. FOTOGRAMMETRIAI ADATGYÛJTÉSI MÓDOK....................................................................... 101 

7.5.1. A földi és a légifelvételek alkalmazási területei ....................................................................... 101 

7.6. A TOPOGRÁFIAI FELMÉRÉSEKRÕL .......................................................................................... 101 

8. AZ 1997 ELÕTTI FELMÉRÉSEK FÕBB JELLEMZÕI.................................................................. 103 

8.1. AZ 1997 ELÕTTI FELMÉRÉSI TECHNOLÓGIÁK FÕBB JELLEMZÕI ....................................... 103 

8.1.1. Az alaptérképkészítés fõbb szakaszai....................................................................................... 103 

8.1.2. A felmérések dokumentálása................................................................................................... 104 

8.1.3. A felmérések fõbb módozatai .................................................................................................. 105 

8.2. A KORÁBBI TEREPI FELMÉRÉSEK MUNKAFOLYAMATA ..................................................... 105 

8.2.1. Adatgyûjtés............................................................................................................................. 105 

8.2.2. Alappontsûrítés....................................................................................................................... 106 

8.2.3. Elhatárolás.............................................................................................................................. 106 

8.2.4. Részletmérés és dokumentálása............................................................................................... 106 

8.2.5. Térképezés.............................................................................................................................. 107 

8.2.5.1. A térképezés hagyományos technológiájáról .................................................................................. 108 

8.2.5.2. Korszerûbb térképkészítési eljárások .............................................................................................. 109 

8.2.5.3. A térképszerkesztés általános szabályai .......................................................................................... 110 

8.2.6. Helyrajzi számozás és egyéb megírások................................................................................... 111 

8.2.7. Területszámítás és dokumentumai........................................................................................... 112 

8.2.7.1. A területszámítás általános elvei .................................................................................................... 112 

8.2.7.2. A területszámítás dokumentálása ................................................................................................... 115 

8.2.8. Zárómunkák és minõségvizsgálat............................................................................................ 115 

8.3. A KORÁBBI (1997 ELÕTTI) NAGYMÉRETARÁNYÚ TECHNOLÓGIÁK ÖSSZEFOGLALÓ 

ÁTTEKINTÉSE ...................................................................................................................................... 118 

9. DIGITÁLIS TÉRKÉPI ALAPFOGALMAK...................................................................................... 120 

9.1. A DIGITÁLIS TÉRKÉPI ÁLLOMÁNYOK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI........................................ 120 

9.1.1. Elemszemléletû digitális térképek ........................................................................................... 120 

9.1.2. Objektumszemléletû digitális térképek .................................................................................... 121 

9.2. A DIGITÁLIS ALAPTÉRKÉP FOGALOMRENDSZERE............................................................... 123 

9.2.1. A digitális alaptérkép (DAT)................................................................................................... 123 

9.2.2. A DAT elõállítására vonatkozó elõírások ................................................................................ 124 

9.2.3. Elõállítási módok és fõbb jellemzõk ........................................................................................ 124 

9.2.3.1. A digitális térképek elõállítási módjai ............................................................................................ 124 

9.2.3.2. A geometriai adatok minõségi jellemzõi......................................................................................... 125 

9.2.3.2.1. A síkrajzi részletpontok és méretek pontossági jellemzõi................................................. 126 

9.2.3.2.2. Magassági ábrázolás pontossági elõírásai ........................................................................ 127 

9.3. A DIGITÁLIS TÉRKÉPEK OBJEKTUMAI ÉS ÉPÍTÕELEMEI..................................................... 128 

9.3.1. A digitális térképi adatállományok tartalmának logikai csoportosításai ................................... 128 

9.3.2. A térképi objektum fogalma és tulajdonságai........................................................................... 129 

9.3.2.1. A DAT tematikus felépítése ............................................................................................................ 130 

9.3.2.2. Az objektumok térbeli kiterjedése................................................................................................... 131 

9.3.2.3. Az objektumok összetettsége ........................................................................................................... 132 

9.3.3. A digitális térképi adatbázis építõelemei és megfelelõsége....................................................... 132 

9.3.3.1. Geometriai és topológiai építõelemek............................................................................................. 132 

9.3.3.2. Konzisztencia az adatbázisban........................................................................................................ 136 

9.4. SZÖVEGES OBJEKTUMOK, OBJEKTUMAZONOSÍTÓK............................................................ 136 

9.4.1. Magyarázó feliratok, mint szöveges objektumok...................................................................... 136 

9.4.2. Oobjektum-azonosítók és a geokód.......................................................................................... 137 

9.5. A DIGITÁLIS ADATÁLLOMÁNYOK LEÍRÓ ADATAI ............................................................... 138 

9.5.1. Az attribútumok...................................................................................................................... 138 


2008 

3


9.5.2. Metaadatok..............................................................................................................................139 

9.6. GRAFIKUS MEGJELENÍTÉSRÕL..................................................................................................139 

10. A DIGITÁLIS TÉRKÉPEK ELÕÁLLÍTÁSÁRÓL ÉS FORGALOMA ADÁSÁRÓL....................141 

10.1. A DIGITÁLIS TÉRKÉPKÉSZÍTÉSEK FOLYAMATA .................................................................141 

10.2. A DIGITÁLIS ALAPTÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSÉNEK TERVEZÉSE...............................................143 

10.2.1. A DAT elõállításának elõkészítése: Felmérési igény - Felmérési ütemterv.............................143 

10.2.2. Felmérési tanulmány és mûszaki terv készítése ......................................................................143 

10.2.3. Pályáztatás és mûszaki terv készítés.......................................................................................144 

10.3. A TÉRKÉPKÉSZÍTÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL .............................................................................145 

10.3.1. Általános feladatok és lehetõségek .........................................................................................145 

10.3.2. A digitális térképkészítés fõbb munkaszakaszainak és feladatainak áttekintése.......................148 

10.3.3. Az adatgyûjtéstõl a DAT állomány létrehozásáig ...................................................................149 

10.3.3.1. Elõkészítés.................................................................................................................................... 150 

10.3.3.2. Elhatárolás................................................................................................................................... 150 

10.3.3.2.1. Települések és fekvések elhatárolása ............................................................................ 150 

10.3.3.2.2. Földrészletek kialakítása és elhatárolása....................................................................... 151 

10.3.3.2.3. A földrészletek elhatárolása.......................................................................................... 154 

10.3.3.2.4. A mûvelési ágak megállapítása, elhatárolása és az alrészletek kialakítása ..................... 155 

10.3.3.3. Légifényképezõ repülésrõl ............................................................................................................ 156 

10.3.3.4. A részletmérés .............................................................................................................................. 157 

10.3.4. Részletmérés és dokumentálása..............................................................................................157 

10.3.4.1. A részletmérés elvei, szabályai...................................................................................................... 157 

10.3.4.2. Az ortogonális részletmérés végrehajtása és eredményeinek dokumentálása............................... 159 

10.3.4.3. Poláris részletmérés és dokumentálásának sajátosságai .............................................................. 161 

10.3.4.4. Részletmérés GPS berendezéssel .................................................................................................. 162 

10.3.4.5. A magassági részletmérésrõl ........................................................................................................ 163 

10.3.4.6. Részletpontok koordinátáinak számítása...................................................................................... 165 

10.3.4.7. A részletminõsítésrõl .................................................................................................................... 166 

10.3.4.8. Fotogrammetriai pontsûrítés........................................................................................................ 166 

10.3.4.9. Digitális ortofotó elõállítása és részletkiértékelése ....................................................................... 167 

10.3.4.10. Domborzatkiértékelés és utólagos minõsítés .............................................................................. 168 

10.3.4.11. Térképezés, térképszerkesztés ..................................................................................................... 168 

10.3.5. Helyrajzi számozás és egyéb megírások..................................................................................169 

10.3.5.1. A helyrajzi számozás elve ............................................................................................................. 169 

10.3.5.1.1. A külterületi földrészletek helyrajzi számozása............................................................. 170 

10.3.5.1.2. Belterületi földrészletek helyrajzi számozása ................................................................ 171 

10.3.5.1.3. Volt "zártkerti" (különleges külterületi) földrészletek helyrajzi számozása.................... 171 

10.3.5.1.4. Az alrészletek és jelölése.............................................................................................. 172 

10.3.5.1.5. Egyéb megírások a térképen.......................................................................................... 172 

10.3.6. Területszámítás, területjegyzék ..............................................................................................173 

10.3.7. Az adatbázis elõállítása..........................................................................................................174 

10.3.7.1. Zárómunkálatok és készítendõ munkarészek ............................................................................... 174 

10.4. A DIGITÁLIS ÁLLOMÁNY VIZSGÁLATÁNAK DOKUMENTÁLÁSA .....................................177 

10.4.1. A vizsgálatok végrehajtásának fõbb elvei ...............................................................................177 

10.4.2. Adatminõségi jellemzõk.........................................................................................................178 

10.4.2.1. Attribútum adatok minõségének ellenõrzése ................................................................................ 179 

10.4.2.2. Az adatok aktualitása ................................................................................................................... 179 

10.4.2.3. Teljesség....................................................................................................................................... 180 

10.4.2.4. Konzisztencia................................................................................................................................ 180 

10.5. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS ÁTALAKÍTÁSÁRÓL.........................................................180 

10.5.1. Az adatintegrálás (mint nagy tömegû karbantartás) feladatai .................................................180 

10.5.2. Közszemle és forgalomba-adás...............................................................................................181 

11. A SAJÁTOS CÉLÚ FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI MUNKÁK ÉS KÉSZÍTÉSÜK 

FELADATAI ...............................................................................................................................................182 

11.1. A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI KOORDINÁCIÓ ÉS SZAKFELÜGYELET......................182 

11.1.1. A földmérési és térképészeti tevékenység és bejelentési kötelezettsége....................................182 

11.2. A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉG VÉGZÉSE ...........................................183 

11.3. A SAJÁTOS CÉLÚ MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁNAK KERETSZABÁLYOZÁSAI ...................185 

11.3.1. Változási vázrajzok és fajtái...................................................................................................186 


2008 

4


11.3.2. Általános elõírások a vázrajzokra .......................................................................................... 187 

11.3.3. Területelszámolás-területegyenleg......................................................................................... 188 

11.4. A MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS FOLYAMATA ÉS FELADATAI............... 188 

11.4.1. A sajátos célokat szolgáló munkák csoportosítása.................................................................. 190 

11.4.2. A végrehajtás általános folyamata ......................................................................................... 191 

11.4.2.1. Adatgyûjtés ................................................................................................................................... 192 

11.4.2.1.1. A megyei földhivatalnál ................................................................................................ 192 

11.4.2.1.2. A körzeti földhivatalnál ................................................................................................ 193 

11.4.2.2. Alappontsûrítés............................................................................................................................. 194 

11.4.2.2.1. Vízszintes értelmû alapppontsûrítésrõl.......................................................................... 194 

11.4.2.2.2. Magassági értelmû alappontsûrítésrõl ........................................................................... 194 

11.4.2.2.3. Alappontsûrítés fotogrammetriai eljárással.................................................................... 194 

11.4.2.3. Részletmérés és számítás .............................................................................................................. 195 

11.4.2.3.1. A vízszintes értelmû részletmérésrõl általában .............................................................. 195 

11.4.2.3.2. Magassági értelmû részletmérés................................................................................... 196 

11.4.2.4. Térképezés (térképszerkesztés) és objektum-azonosítók megadása.............................................. 196 

11.4.2.5. Területszámítás, területelszámolás ............................................................................................... 197 

11.4.2.6. Zárómunkák, felülvizsgálat .......................................................................................................... 198 

11.4.2.7. A földmérési és térképészeti munkák minõsítése és mûszaki leírása............................................ 199 

11.4.2.8. A földhivatali felülvizsgálatról és záradékolásról ......................................................................... 199 

11.4.2.8.1. Felülvizsgálat és elõzetes nyilvántartásba vétel ............................................................. 199 

11.4.2.8.2. Egyes változási vázrajzok fontosabb jellemzõi............................................................... 200 

11.4.2.8.3. Épületfeltüntetési vázrajz.............................................................................................. 200 

11.4.2.8.4. Egyéb változási vázrajzok ............................................................................................. 200 

11.4.2.8.5. FöldÉRTÉK szerinti OSZTÁSok-ról............................................................................. 201 

11.5. A HELYRAJZI SZÁMOZÁS, VÁLTOZÁSKOR........................................................................... 206 

11.5.1. Általános szabályok............................................................................................................... 206 

11.5.2. Helyrajziszámozás a földrészletek változásakor ..................................................................... 207 

11.5.2.1. Helyrajziszámozás földrészletek megosztásakor ........................................................................... 207 

11.5.2.2. Helyrajziszámozás földrészletek összevonása esetén .................................................................... 208 

11.5.2.3. Vonalas létesítmények keletkezése vagy változása esetén ............................................................ 208 

11.5.2.4. Alrészletek megjelölése a földrészlet, illetve a mûvelési ág változása esetén ................................ 208 

11.6. FÖLDRÉSZLETHATÁROK ÉS EGYÉB RÉSZLETPONTOK AZONOSÍTÁSA A 

BIRTOKHATÁRPONTOK KITÛZÉSÉHEZ............................................................................................ 209 

11.7. TELEKALAKÍTÁSOK ................................................................................................................. 211 

11.7.1. Fõbb fogalmak ...................................................................................................................... 211 

11.7.2. A telekalakítási eljárás fõbb szabályai.................................................................................... 212 

11.7.3. A telekalakítás fajtái.............................................................................................................. 212 

11.7.3.1. A telekfelosztás ............................................................................................................................. 213 

11.7.3.2. A telekegyesítés és a telekhatár-rendezés...................................................................................... 213 

11.7.3.3. Telekátalakítás (telekcsoport újraosztása) .................................................................................... 213 

11.8. A TELEKALAKÍTÁSOK FÖLDMÉRÉSI MUNKÁI..................................................................... 214 

11.8.1. Megosztási változási vázrajz és elkészítése............................................................................ 214 

11.8.2. Összevonási (telekegyesítési) vázrajz készítése...................................................................... 214 

11.8.3. Telekhatár-szabályozási vázrajz készítésének feladatai és dokumentálása.............................. 218 

11.8.4. Házhelyek kialakítása............................................................................................................ 219 

11.8.4.1. A házhelyosztási dokumentáció .................................................................................................... 219 

11.8.4.2. A területrendezés szempontjai ...................................................................................................... 220 

11.8.4.3. A házhelyosztás földmérési munkái.............................................................................................. 220 

11.8.4.3.1. Elõkészítés szakaszai, feladatai..................................................................................... 220 

11.8.4.3.2. Házhelyosztási változási vázrajz készítése ..................................................................... 220 

11.8.4.4. Zárómunkák ................................................................................................................................. 221 

11.8.5. A kisajátítás célja és feladata. A kisajátítási eljárás.............................................................. 221 

11.8.5.1. A kisajátítási terv-dokumentáció .................................................................................................. 222 

11.8.5.2. A kisajátítási térkép elkészítése..................................................................................................... 222 

11.8.5.3. A területkimutatás adatai ............................................................................................................. 222 

11.8.5.4. A munkarészek felülvizsgálata és záradékolása............................................................................ 224 

12. A TÉRKÉPEK KARBANTARTÁSÁRÓL ÉS FELHASZNÁLÁSÁRÓL ....................................... 225 

12.1. A VÁLTOZÁSOK VEZETÉSE A NYILVÁNTARTÁSI TÉRKÉPEN........................................... 225 

12.1.1. A változások átvezetési folyamatának és teendõinek összefoglalása ....................................... 226 


2008 

5


12.1.2. A digitális térképi változások vezetésének elveirõl .................................................................227 

12.2. A TÉRKÉPI VÁLTOZÁSVEZETÉS VÉGREHAJTÁSA ...............................................................228 

12.2.1. Változásvezetés elemszemléletû digitális térképek esetén .......................................................228 

12.2.2. Változásvezetés objektumszemléletû digitális térképi adatbázisokban.....................................229 

IRODALOMJEGYZÉK ...........................................................................................................................230 


2008 

6


1. BEVEZETÉS 

A jegyzettel egy hiánypótlást igyekezünk teljesíteni: az igazgatásszervezõ-ingatlannyilvántartó 

hallgatók számára olyan földmérési és térképészeti alapot kívánunk átnyújtani, ami 

ugyan nem éri el a földmérõ-földrendezõ hallgatók ismeretanyagát, de nem is célozza meg, 

viszont megfelelõ áttekintést ad arról a tevékenységrõl, ami a földügyi igazgatás alapjául 

szolgáló térképek elõállítását és az ahhoz szükséges méréseket és feldolgozását szemlélteti. 

A tananyag összeállításánál nemcsak saját publikációimra és a vonatkozó szakirodalomra 

tudtam támaszkodni, hanem igen sok tekintetben Dr. Csepregi Szabolcs (†2008) kollégám 

vonatkozó jegyzetére is [11], különösen az 1, 4-7. fejezetek vonatkozásában. Emellett 

természetesen felhasználtam a szakmai elõírásokat és az azokban szereplõ ábrákat is. 

1.1. A FÖLDMÉRÉS HELYE A TUDOMÁNYOK KÖZÖTT 

Lehet, hogy többen még nem hallották ezt a szót: földmérés. Ez semmiképpen sem jelent 

hátrányt. Szép lassan sok mindent megtanulunk. Ezt mindig kedvvel tegyük, higgyük el, hogy 

sok szép van ebben a szakmában. 

A következõkben nézzük meg milyen feladatok tartoznak a földmérés körébe. 

A földmérés feladatának meghatározását mindig azzal szokás kezdeni, hogy a földmérés 

feladata a föld alakjának és méretének meghatározása. Ez egy igen fontos feladat, azonban a 

Föld alakja már évszázadok óta ismert. Tudjuk, hogy a Föld „gömbölyded” alakú. Sõt azt is 

ismerjük, hogy a Föld az északi és a déli sarknál kissé belapult. No nem olyan nagyon, ez 

csupán azt jelenti, mintha egy 1 méter átmérõjû félgömb, az északi és déli sarknál 3 mm-t 

összeszûkülne. Ez, ha egy football labdát nézünk, kevesebb, mint 1 mm. 

A földalak-meghatározás (illetve annak „finomítása”) ma már egyénileg nem megoldható. 

Nemzetközi szervezetek, sok-sok tudós, még több mérnök, technikus és szakember 

közremûködésére, munkájára van szükség. Ma már ismerjük, jó közelítéssel, a Föld alakját de 

ezt a közeljövõben még pontosabban kell ismernünk, és itt olyan feladatokra kell gondolnunk, 

amit jelenleg csak alig tudunk elképzelni (pl. milyen nagy szerepe van a mûholdakon alapuló 

igen pontos helymeghatározásban). 

A földmérésnek – természetesen van több, praktikus, gyakorlatiasabb feladata is. Most 

nézzünk ezek közül néhányat. 

A földmérés feladata, hogy a Föld felszínén lévõ természetes tereptárgyakat, hegyeket, 

völgyeket, dombokat, szakadékokat, vízmosásokat, laposabb vízállásos helyeket megismerjük. 

Megismerjük milyen magasak a hegyek, milyen mély a völgy. Mindezt tudnunk kell azért, hogy 

tudjuk hová építsünk házakat, hogy ne vigye el a víz, és hová építsük a várakat, kilátókat, hogy 

gyönyörködni tudjunk a természet szépségében. Hol melyik terület véd a természet és 

korábban az ellenség ellen. 

A mesterséges tereptárgyak: az ember által épített utak, vasutak, töltések, csatornák. 

Ide tartoznak a városok, falvak épületei és minden, amit az ember épített. 

A földmérés egyik legfontosabb feladata az ország egész területén létrehozni a kataszteri 

térképeket, mely minden nyilvántartás alapját képezi. Ezeken a térképeken ábrázolják az 

épületeket és a hozzá tartozó földterületeket, a különbözõ mûvelésû területeket. 


2008 

7


Az ország területérõl készülnek magasságot ábrázoló térképek is. Ezeket gyakran 

repülõ- gépekrõl és mûholdakról készülõ felvételek alapján hozzák létre. A földmérésnek ezt a 

szakterületét fotogrammetriának nevezik. 

A földmérés és térképészet feladatához tartozik az iskolai atlaszok készítése is. Ezeket 

korábbi térképek kicsinyítésével és azok áttervezésével hozzák létre. Gyönyörû színezésükkel 

és szemléletességükkel még a nem földmérõk is szívesen nézegetik. 

A földmérés körébe tartozik a földalatti vezetékek - víz, csatorna, gáz, áram és sok más 

vezeték helyének ábrázolása is. Ezek ismerete nélkül nem lehet biztosítani egy város 

mûködését és nehéz volna megtervezni a további fejlesztését. 

A földmérés feladatába tartozik a meglévõ tereptárgyak bemérésén és ábrázolásán kívül 

az újak kitûzése is. Az utak, vasutak helyét elõször megtervezik és utána ki kell tûzni, meg kell 

mondani, hogy mit hová építsenek. Ezt a feladatot kitûzésnek nevezzük. Nagyon fontos, hogy 

minden tervezett csatorna, épület a helyére kerüljön és ott épüljön meg, ahol eltervezték. 

Az elõzõek alapján láttuk, a földmérés feladata az, hogy meghatározza a meglévõ 

tereptárgyak helyét és kijelölje az újabb építmények helyét. Tehát általánosan ezt úgy 

fogalmazhatjuk meg, hogy a földmérés a helymeghatározás tudománya, megadja a helyét 

ami számunkra fontos és a köztük lévõ kapcsolatokat is. 

Az elõzõ vázlatos felsorolásból is láthatjuk, hogy a földmérés igen sok más 

szakterülethez kapcsolódik. A földmérési munkák során igen sok más szakemberrel kell együtt 

dolgozni. A helyes térképi megjelenítéshez más szakemberek igényét is ki kell elégíteni azért, 

hogy azok jól tudják használni az általunk készített térképeket. Ezekkel az emberekkel meg 

kell tudni beszélni különbözõ feladatokat, és ezért a földmérõnek széleskörû ismeretekkel kell 

rendelkezni más területekrõl is. 

A földmérési munkákhoz több tudomány ismereteit is fel kell használni. Leginkább a 

matematikai ismeretek szükségesek. Ezen belül elsõsorban a geometria az, ami a legfontosabb. 

Már maga a szó is eredeti jelentésében földmérést jelent (geo=föld, metria = mérés) 

A földmérés tulajdonképpen ennek gyakorlati ága. 

A földmérés feladatánál láttuk, hogy milyen mértékben kapcsolódunk más 

szakterületekhez. Ezek közül csak két területet emelnék ki. Az egyik a mezõgazdaság: a földek 

mûvelése sok földmérési adatot igényel. A táblák területének, földutak helyének ismeretén 

kívül szükséges még a szántó, erdõ és többi területének nyilvántartása. 

A másik jelentõs terület az építés. Út, vasút, vízépítés területén szükség van térképekre, 

a tervezett vonalak kitûzésére, melyeket szintén a földmérés ad a szakterületnek. Jelentõs 

terület - földmérési szempontból a honvédség is. Ennek térkép igénye igen nagy. Sajátos 


2008 

8


igényei miatt, az általuk használt térképek sok honvédelmi szempontból szükséges adatot 

tartalmaznak. 

A térképezés témaköre eléggé szerteágazó. Egyrészt a hagyományos térképi adatok 

elõállítására és kezelésére kell gondolnunk, másrészt azonban a digitális (vagyis számítógéppel 

kezelhetõ) formában megjelenõ térképi tartalom kezelését kell értenünk alatta. Emiatt 

szükségesnek látszik némi áttekintés a térképészeti adatok és alapfeladatok körében, hogy 

azután a vonatkozó fogalmak és különbségek tisztábban körvonalazódjanak. 

Az ingatlanok nyilvántartásának fontos része a földmérési alaptérkép egy kitüntetett 

másolata, a nyilvántartási térkép, amelyen a térkép tartalmát érintõ változásokat folyamatosan 

és az ingatlan-nyilvántartással teljes összhangban fel kell tüntetni. Ez szolgál alapul továbbá 

minden olyan bejegyzéshez, amelyben az ingatlanok alapadatait (akárcsak az ún. azonosítóit) 

érintõ hivatkozás szerepel. 

A fizikai földfelszínt hûen tükrözõ információkat a közelmúltig elsõsorban az ún. 

„analóg” (hagyományos, kirajzolt) térképek közvetítették. Az utóbbi idõben felmerülõ igények, 

valamint a korábbi analóg térképek ismeretes korlátjai, és a rendelkezésre álló 

nagyméretarányú térképek minõségi jellemzõi szükségessé teszik a meglévõ térképállomány 

megújítását. Ugyanakkor a technikai, számítástechnikai eszközök és szoftverek fejlõdése 

illetve fejlesztése révén lehetõvé vált az, hogy a megújítás ne csak az eddigiek szerint, hanem 

korszerû módon, digitális térkép formájában történhessen meg. 

Mivel a térképek esetében a földmérési alaptérkép erre kijelölt változatát vezetik 

folyamatosan, digitális térkép esetében ez (meghatározott tartalom vonatkozásában) szolgál 

nyilvántartási térképként is. Ezért szükséges megismerni a digitális alaptérkép legfontosabb 

jellemzõit és azokat a fõbb szabályokat, amelyek a térképi tartalom módosításához 

elengedhetetlenek. Természetesen itt nem gondolhattunk arra, hogy az elõállítást részletesen 

megtanuljuk, de a technikusi feladatokhoz megfelelõ áttekintést fogunk nyújtani; ezen kívül 

szót ejtünk a változások átvezetésének fontosabb kérdéseirõl, elveirõl is. 

1.2. A MÉRÉSRÕL ÁLTALÁBAN 

Az elõzõekben láttuk a földmérés feladata a térben elhelyezkedõ tereptárgyak helyének 

meghatározása. A helymeghatározás méréssel történik. A mérés során meg kell határozni 

azokat az adatokat, melyek egyértelmûen megadják a pont térbeli helyzetét. 

Egy pont térbeli helyzetét úgy adjuk meg, hogy felveszünk egy alapfelületet. Ez általában 

a vízszintes sík, melyet a víz felszíne jelöl ki. Ezt könnyen elõ tudjuk állítani úgy, hogy egy 

pohárba vizet öntünk és annak felszíne kijelöli a vízszintes síkot. Ezen a felszínen két irányban 

mozoghatunk: elõre-hátra és jobbra-balra. A kétirányú mozgási lehetõség, két adat megadását 

jelenti. Az egyik, hogy mennyit mozogtunk elõre, és mennyit mentünk jobbra. A hátra és balra 

irányt értelmezzük úgy, hogy azt negatív számmal jelöljük. A térben elhelyezkedõ pontot egy 

választott vonallal vetítjük a vetítõ alapfelületre. A vetítõvonalnak a függõlegest választjuk. 

Ezt a vonalat jelöli ki egy zsinór, melyre egy nehezéket akasztunk, de ezt jelöli ki egy leejtett 

kõ is. A függõleges egyenes és a vízszintes sík merõleges egymásra. A térbeli pontok helyzetét 

ebben a rendszerben határozzuk meg. Egy pont helyzetét három adat határozza meg. Két adat 

a pont vetített képének a helye az alapfelületen, és egy adat a pont távolsága az alapfelülettõl 


2008 

9


A vetítés elve 

A földmérésben a mérõeszközök miatt, ez a két meghatározás általában különválik. 

Eszerint beszélünk vízszintes értelmû meghatározásról, amikor az alapfelületül választott 

vízszintes síkon határozzuk meg a pontok helyzetét, valamint beszélünk magassági 

meghatározásról, mikor a pontok magasságát határozzuk meg a függõvonal mentén mérve. 

A köznyelvben számos szó él a hely meghatározására. Ilyenek az elõtte, mögötte, jobbra, 

balra. Ezek a kifejezések az egy kiválasztott ponthoz és kiválasztott irányhoz viszonyított 

helyzetet határozzák meg vízszintes értelemben. Ezeket a meghatározásokat relatív 

meghatározásnak nevezzük. Abszolút meghatározás során a Földhöz rögzített, kapcsolt 

rendszert használunk. Ekkor az Északra, Délre, Keletre, Nyugatra szavakat használhatjuk. 

Ezek az irányok már a Földhöz kötöttek. 

Tehát a meghatározás kétféle lehet: 

- abszolút és 

- relatív. 

Az általunk végzett mérések néhány kivételtõl eltekintve relatívak. Tehát az egyes 

jellemzõ pontokat már adott pontokhoz viszonyítva határozzuk meg. A már adott pontokat 

felsõgeodéziai munkák során határozzuk meg. A továbbiakban ezeket már változatlannak 

tekintjük és ebbe illesztjük be az alsógeodéziai munkák során végzett felméréseket. 


2008 

10


2. A MÉRÉS, MÉRTÉKEGYSÉGEK ÉS EGYES FELMÉRÉSI 

FOGALMAK 

Azokat az egységeket, melyekkel ki tudjuk fejezni, hogy az eltérés vagy valamilyen 

mennyiség, milyen mértékû, milyen nagyságú, mértékegységeknek nevezzük. 

Minden mérés során alapvetõ kérdés, hogy a mért mennyiséget milyen mértékegységben 

fejezzük ki. Ezeknek a mértékegységeknek olyannak kell lenni, hogy könnyen vissza tudjuk 

állítani és a korábbi mérést meg tudjuk ismételni. 

Ezért fel kell vennünk, meg kell határoznunk olyan mértékegységeket, melyek mások 

számára is ismertek. A földmérésben többféle mennyiséget mérünk, és ezeknek is többféle 

mértékegysége alakult ki. A történelem folyamán változtak az egyes mértékegységek. A 

következõkben tekintsük át a földmérésben használatos legfontosabb mértékegységeket. 

2.1. A TÁVOLSÁG (HOSSZ) EGYSÉGEI 

Földmérési szempontból a legfontosabb a távolságok mérése. Távolságmérésen azt a 

tevékenységet értjük, amikor a távolság mértékegységét egymás után befektetjük a távolság 

egyenesébe. A távolság mérési eredménye az a szám, ahányszor a mértékegységet befektettük 

a távolságba. Ha a távolságot pontosabban akarjuk meghatározni, akkor a mértékegység 

kisebb egységét fektetjük be a maradék távolságba 

A távolságmérés elve 

Ennek természetes egysége nincs. Ezért alakultak ki különbözõ egységek a történelem 

folyamán. Az ókorban és a középkorban használt könyök vagy lépés nagyon eltérõ különbözõ 

emberek esetében. Azonban ezek döntõ hatással voltak a hosszmértékegység kialakulására. 

Az európai államokban leggyakrabban a különbözõ nagyságú öl mértékegységeket 

használták. Franciaországban a toise – a párizsi öl - volt a legismertebb. Ausztriában a bécsi öl 

volt használatos, Angliában megint más egységet használtak. Ezek mind-mind más hosszúságot 

jelentettek. Ez a sokféleség gátolta az együttmûködést és gyakori problémákat jelentett. 

Magyarországon is többféle mértékegységet használtak, volt budai öl, Pozsonyban a régi 

városháza kapuja mellet még ma is megvan a két vasjelölés mely távolsága 1 öl. Itt bárki 

átrajzolhatta a saját rúdjára az öl hosszát. 

A Francia Forradalom tett egy határozott lépést ennek a zûrzavarnak a megszüntetésére. 

A nemzetgyûlés 1791-ben felszólította a Francia Tudományos Akadémiát, hogy dolgozzon ki 

egy új egységes hossz-mértékegységet. A Méter Bizottság, természetes egységet javasoltak az 

új mértékegységnek. Az új méter legyen a Föld meridián kvadránsának egy milliomod része. 

Meridián kvadránsnak nevezzük a Föld egy északi sarktól egy egyenlítõig tartó ívdarabjának 

hosszát, a délkör egynegyed részét. 

Ezzel nem lett vége a méter történetének. Az új mértékegység használata lassan terjedt. 


2008 

11


Az 1867-es párizsi világkiállítás újból 

felvetette a helyzet tarthatatlanságát. Utána 

össze is hívták a Nemzetközi Méter 

Bizottságot. Új méter etalont készítettek. A 

méterrúd ellen több kifogás merült fel. A 

kutatások eredményeképpen 1960-ban egy új 

A méter második etalonja 

méter meghatározást fogadtak el. Akkor a 

Kripton atom meghatározott sugárzásának 

hullámhosszával határozták meg a métert. Ezután 1980-ban újabb meghatározást adtak. 

Ezzel a folyamatosan fejlõdõ meghatározásokkal azt kívánják elérni, hogy a métert 

mindig pontosabban adják meg. Az újabb meghatározásokkal nem hoznak létre újabb méter 

egységet, csak a korábbi meghatározást pontosítják. 

A méter egységénél kisebb és nagyobb egységekre is szükség van. Ezeket a tízes 

rendszernek megfelelõen képezzük. 

vagy ezeket visszaszámíthatjuk méterre 

1000 m = 1 kilométer (km) 

100 m = 1 hektóméter (hm) 

0,1 m = 1 deciméter (dm) 

0,01 m = 1 centiméter (cm) 

0,001 m = 1 milliméter (mm). 

0,001 km = 1 m 

0,01 hm = 1 m 

10 dm = 1 m 

100 cm = 1 m 

1000 mm = 1 m. 

Magyarország már 1873-ban áttért a méter alkalmazására. Azonban még az 1950-es 

években is használták a bécsi ölet. Sõt néhány vonatkozásban a mai napig is megmaradt. 

A korábbi ölben mért adatokat az 

1 öl = 1,8964838 méter 

arányszámnak megfelelõen számították át méterre. 

A méter mára már az egész világon elterjedt. Azonban még ma is általánosan használatos 

az angolszász országokban az angol mértékegység. Ennek felosztása azonos a többi ölrendszerrel. 

1 fathon = 6 feet 

1 yard = 3 feet 

1 foot = 12 inches 

1 inch = 12 line. 

A leglényegesebb különbség az, hogy az ölet (fathon) a hajózásban használják, a köznapi 

életben kevéssé terjed el. E helyett a fele vált általános egységgé. 


2008 

12


1 yard= 0,9144 m. 

Ezt a pontos értéket egy közös angol amerikai hosszmérési bizottság fogadta el. Ezzel a 

yardot is a méterhez kapcsolták. A yard-ot ma is gyakran használják. A hagyomány szerint V. 

Henrik angol király kardjának hossza volt 1 yard. 

2.2. A TERÜLET EGYSÉGEI 

A földmérésben a hosszegységbõl több mértékegységet vezettek le. A terület 

mértékegysége is a hosszegységbõl származik. A terület 

mértékegysége az 1 m 2 , ami az 1 méter oldalhosszú négyzet 

területe. 

Négyzetméter, mint 

terület egység 

Ennek gyakran használt többszöröse az ár és a hektár 

Az ár egy 10*10 méter oldalú 

négyzet területe:1 ár = 100 m 2 

1 hektár = 10 000 m 2 = 100 ár. 

A hektár (rövidítéssel:ha) egy 100*100 méter nagyságú terület, tehát körülbelül két 

futballpálya nagyságú. A hektár az ár 100 szorosa, innen 

adódik a neve is ″hektó″ ár, azaz 100 ár. Hasonlóan 

beszélünk négyzetdeciméterrõl, négyzetcentiméterrõl, 

négyzetmilliméterrõl is, melyek az egy deciméter, az egy 

centiméter, az egy milliméter oldalhosszúságú négyzet 

területe. Ezekben a szavakban a méter tört részét kifejezõ 

nevek a hosszegységhez tartoznak és nem a terület 

egységhez. 

Az ár és a hektár 

Régebben a terület egységét az öl-rendszerbõl vezették le. Alapegység a négyszögöl volt. 

Ez az egy öl oldalhosszúságú négyzet területe, jelölésére a öl formát használták. Szokásos 

volt még a kataszteri hold is, mely 

1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl 

1 kh = 1600 öl. 

Ez a területegység ma már nem használatos, de régebbi adatokat még manapság is 

többször át kell számítani. Ezt a következõképpen tehetjük meg. 

1 kh =0.575…ha 

1ha = 1.738…kh. 

Tehát egy kataszteri hold valamivel több, mint a hektár fele, egy kicsit nagyobb, mint egy 

futballpálya. 


2008 

13


2.3. SZÖGMÉRÉS EGYSÉGEI 

A földmérésben a távolság mellett fontos szerepe van a szögmérésnek. Ezért ismerjük 

meg a különbözõ szögegységeket is. A szögnek a távolsággal szemben van természetes 

mértékegysége. Ez a teljes kör, az egy fordulat. A 

különbözõ osztásoknál ennek meghatározott részét 

tekintik egységnek. Szögméréskor lényegében az ív 

hosszát határozzuk meg. Egységként a körív 

meghatározott részét használjuk. A szög értéke az a 

számérték ahányszor az egységívet a mérendõ szögbe 

tudjuk helyezni. Természetesen itt is vannak 

meghatározott tört egységek is. 

Magyarországon a 360-as fok-osztás 

használatos. Ebben az egység az, 1 fok, a teljes kör 

360-ad része. Ezt tovább osztjuk percre és 

másodpercre. 

1 teljes kör = 360 o (fok) 

1 o (fok) = 60’ (perc) 

1’ (perc) = 60” (másodperc). 

A másodperc után a kisebb egységeket már tized, század másodpercekben fejezzük ki. 

A zsebszámológépeken használatos a fok-osztás olyan változata is, melynél a fokot tized, 

század, ezred fokokra osztjuk, tehát a tízes számrendszernek megfelelõen fejezzük ki a fok tört 

részeit. 

A másik gyakrabban használt osztás az újfok, vagy 400-as grad osztás. Ekkor a teljes 

kört 400 részre osztjuk. Ennek tovább osztása a centigrad. 

1 teljes kör = 400 g (grad) 

1 g (grad) = 100 c (centigrad) 

1 c (centigrad) = 100 cc (centi-centigrad). 

A szögmérés elve 

A kisebb egységeket nevezik röviden cegradnak és cecegradnak is. Magyarországon nem 

szokásos egység, de több országban általánosan használt. 

Az elektronikus mûszerekben és zsebszámológépeken e két osztástípus közül kell 

választani. Elméleti szempontból a földmérésben is kiemelt fontosságú a matematikában 

használt analitikus rendszer. Ennek egysége a radián. 

1 radián az a szög, melynél a szöghöz tartozó ív hossza megegyezik az ív sugarával. 

Ebben a rendszerben a teljes kör 2π radián. Ez nem kerek szám. Emiatt közvetlenül 

mérésre nem alkalmas, ilyen osztás nem készíthetõ, mert az osztás nem záródik a teljes kör 

kezdõvonásánál. Azonban minden számításnál, ahol nem a szög függvényét használjuk, ebben 

az egységbe kell átszámolnunk a szögeket. 


2008 

14


Az analitikus szögegység 

Gyakorlatban gyakran használjuk az 1 radián fokban, percben, másodpercben kifejezett 

értékét. 

1 radián = 180/π .= 57,2957… ° (fok) 

1 radián = 180*60/π =3437,75…’ (perc) 

1 radián = 180*60*60/π = 206264.8… ″ (másodperc). 

A számok után írt pontokkal azt kívántuk jelezni, hogy a számot csak bizonyos 

élességgel írtuk ki, még további jegyek is vannak, melyeket jelen pillanatban nem tartunk 

szükségesnek kiírni. Ez abból adódik, hogy a π értéke végtelen, nem szakaszos tizedes tört. 

A gyakorlatban különösen kis szögek használata esetén van szükség ezek ismeretére, 

ezért ilyen esetekben fogjuk használni legtöbbször. 

2.4. A TÉRKÉP FOGALMA ÉS MÉRETARÁNYA 

A térkép a Föld felszínén lévõ természetes és mesterséges tereptárgyak ábrázolása, olyan 

formában, hogy az a felhasználó számára szükséges a helyre vonatkozó, és a hellyel 

kapcsolatos ismereteket megadja. A térkép általában felülnézetben mutatja be a területet. A 

térkép részletességének olyannak kell lenni, hogy az áttekinthetõ, jól olvasható legyen. Az 

ábrázolás mérete attól függ, hogy a térképlap mekkora területrõl készült. 

A méretarány fejezi ki, hogy ugyanakkora térképlapon mekkora területet lehet 

ábrázolni. Általában egy ábrázolásnál méretaránynak azt a számadatot nevezzük, mely kifejezi, 

hogy valódi méret és a rajzon lévõ, vagy a modell-méret arányát. Pl. egy Barby-baba mérete 20 

cm, a valóságban ez 160 cm magas lánynak felel meg. Így a baba „méretaránya” M = 1:8. 

A térképek esetében ezt kissé más módon kell érteni. Ennek oka az, hogy a Föld felszíne 

nem sík. Emiatt nem lehet közvetlenül síkon ábrázolni. Térképek esetében nem lehet 

változatlan formában értelmezni a méretarányt. A Föld felszínén lévõ pontokat elõször egy sík 

felületre (vagy síkba fejthetõ felületre) kell vetíteni és ezután már értelmezhetjük a méretarányt. 

A térképek méretarányát úgy értelmezzük, hogy az a térképi hossz és a vetületi hossz 

hányadosa. 

M 

térképihossz vetületihossz 

= = 1: = 1: 

m 

vetületihossz térképihossz 


2008 

15


Az M méretarányt mindig 1:m formában írjuk fel, ahol m a méretarányszám. Lényegében 

azt fejezi ki, hogy ami a térképen 1 egység, az a valóságban hányszor annyi. Azaz pl. egy 

M=1:2000 méretarányú térképen 15.2 mm a valóságban 15.2*2000 mm=30.4 m 

A térképek egyik legfontosabb csoportosítása a méretarány szerint történik. 

Földmérési térképek méretaránya 1: 1000 és 1 : 2000, kivételesen 1 : 500 

méretarányban is 

ábrázolunk egyes 

részleteket. Az 

átnézeti, áttekintõ 

térképeket 1 : 4000 és 

1 : 10 000 méretarányban 

szerkesztjük. 

A térképek vízszintes 

értelemben tartalmazzák 

a határvonalakat, 

mûvelési 

ágakat, épületeket. 

Elsõdleges szerepük 

van a tulajdon 

nyilvántartásában és 

általános mûszaki 

szempontból is felhasználhatók. 

A földmérési 

térképeken csak kivételesen 

ábrázoljuk a 

magasságot. 

Leggyakrabban 

csak egyes pontok 

magasságát adjuk 

meg. 

A földmérési térképeket 

az ország egész 

területére egységes rendszerben készítjük és folyamatosan kiegészítjük a változások 

bemérésével. 

A topográfiai térképek 1:10 000, 1:25 000, 1:50 000 és 1:100 000 méret-arányban 

készülnek. Az egész ország területérõl egységes rendszerben ábrázolják a síkrajzot és a 

domborzatrajzot is. 


2008 

16


Topográfiai térkép részlete 

A térképek méretaránya következtében egyes jellegzetes, de kisméretû építményeket, 

tereptárgyakat nem tudunk valós méretüknek megfelelõen a térképen megrajzolni. Ezeket 

méretüktõl függetlenül egyezményes jellel ábrázoljuk. A jeleket és magyarázatukat külön 

jelkulcsi leírásban adják meg. A jelkulcs a topográfiai térképeken azonos így a legfontosabb 

jeleket könnyen megtanulhatjuk. A topográfiai térképek az ábrázolt terület jellegét adják 

vissza. 

A topográfiai térképek közül az 1:10 000 és 1:25 000 méretarányúak eredeti felmérés 

alapján készültek. Az ennél kisebb méretarányúak már levezetett térképek, melyek a már 

elkészült nagyobb méretarányú térképek kicsinyítésével jönnek létre. Természetesen a 

kicsinyítés után azokat át kell tervezni, újra kell alkotni, hogy a terület jellegzetességét és 

tulajdonságait adjuk vissza. 

Földrajzi térképeknek nevezzük az eddigieknél kisebb méretarányú térképeket. Ezek 

igen változatos formában és nagyon sokféle célra készülnek. Gondoljunk csak az általános 


2008 

17


iskolában megismert atlaszunkra. Abban találkoztunk domborzatot, gazdaságot, közigazgatást 

ábrázoló térképekkel. Találkozhatunk ezen kívül más szempontok szerint készített térképekkel 

is. Ezekben is nagyon változatosak. Az egyik térkép csak egy ország részét ábrázolja, a másik 

már a teljes országot, még vannak földrészeket, az egész világot (Földet) bemutató térképek is 

(lenti ábra). Ma már térképek készülnek a Holdról is. Talán ezek esetében helyesebb lenne a 

Holdrajzi térképekrõl beszélni. 

Befejezésül a térképek igen sokféle formában, sokféle ábrázolásban jelennek meg. Ma 

már gyakori, hogy a térképek nem papírlapon jelennek meg, hanem digitális formában, 

képernyõn szemléljük. Ezeket ugyanúgy térképnek kell tekinteni, mint a hagyományos 

térképeket. A digitális térképek méretaránya változtatható, a képernyõn kicsinyíthetjük és 

nagyíthatjuk. Ezzel változtatjuk a térkép méretarányát. A digitális térképeknek ezek szerint 

nincs meghatározott méretaránya. A méretarányt ebben az esetben a térképi tartalomhoz 

kötjük. Ezt úgy értjük, hogy a digitális térkép méretaránya az alapméretarány, mely mellett 

történt a térkép szerkesztése és tartalmának meghatározása. 

A térképek méretaránya következtében egyes jellegzetes, de kisméretû építményeket, 

tereptárgyakat nem tudunk valós méretüknek megfelelõen a térképen megrajzolni. Ezeket 

méretüktõl függetlenül egyezményes jellel ábrázoljuk. A jeleket és magyarázatukat külön 

jelkulcsi leírásban adják meg. A jelkulcs a topográfiai térképeken azonos így a legfontosabb 

jeleket könnyen megtanulhatjuk. A topográfiai térképek az ábrázolt terület jellegét adják 

vissza. 

2.5. TOVÁBBI TÉRKÉPI FOGALMAK, ÉS TÉRKÉPFAJTÁK 

Térképi alapfogalmak 


2008 

18


2.5.1. Analóg és digitális térkép 

Az „analóg” térkép fogalmát a közelmúltban (a ’90-es években) vezették be, jóllehet 

az azt megelõzõen készült valamennyi térképre igaz az, hogy a terepi valóság hasonló (analóg) 

megfelelõje a térképi rajz. Csakhogy korábban nem kellett szembeállítani más formájú 

(formátumú) termékkel, ezért egyszerûen csak térképrõl beszéltünk. Ma gyakran (bár nem 

kizárólag) a térkép digitális változatával találkozunk. Ezért indokolt a korábbiakban készített 

térképrajzokat hagyományos vagy analóg térképnek nevezni. 

A vetületi rendszerekhez és az aktuálisan alkalmazott mértékegységhez igazodóan 

alakították ki a térképrendszereket, amelyeknek egysége a térképszelvény. 

A térképszelvénynek van egy kerete, amelyen belül található az ún. térképi tartalom (az 

ábrázolandó térképi elemek, objektumok), míg a kereten kívül bizonyos tájékoztató feliratok 

vagy rajzok (pl. ún. gyámrajz) szerepelnek. Ilyen felirat pl. a méretarány, a vetületi rendszer, a 

magassági ábrázolás vonatkozásai rendszere (alapszintje), a település (igazgatási egység, illetve 

alegység) neve, a szelvény, és a csatlakozó szelvények száma, stb. 

A térképszelvények egymáshoz való viszonyát (elhelyezkedését) a számozásuk adja meg, 

amely igazodik a térképrendszerhez. Létezik országos és településenkénti szelvényszám(ozás) 

is. 

A felhasználás szempontjai sokféle térkép elõállítását igényelték napjainkig. A 

nagyméretarányú kategóriába a következõként csoportosíthatók. 

1. táblázat: A térképek csoportosítása 

Térképek Vetületi rendszer Méretarányok 

Földmérési alaptérképek VNR, STR, BOV, 1:1000, 1:1440, 1:2000, 

HÉR, HKR, HDR, 1:2880, 1:4000 

újabban: EOV 

Földmérési átnézeti 

1:4000, 1:10 000 

térképek 

Megjegyzések: 

VNR= Vetület nélküli rendszer 

STR=Sztereografikus vetületi rendszer 

HÉR, HKR, HDR= hengervetületi rendszerek 

BOV= Budapesti önálló vetületi rendszer 

EOV= Egységes Országos Vetületi rendszer. 

AZ EOV-hez tartozó térképrendszer az EOTR (Egységes Országos Térkép Rendszer). 

(Lásd még az EOTR térképszelvények táblázatát a 4.31 pontban!) 

Megemlítendõ még, hogy léteznek ún. fototérképek, melyek legtöbbször a fenti térképek 

megrajzolásához (szerkesztéséhez) alapul szolgáló tónusos felvételek (légifényképek vagy 

ûrfelvételek) megfelelõ kidolgozásai. 

A földmérési alaptérképek elsõsorban ún. síkrajzi értelemben (vízszintes vetületben) 

szemléltetik a terepi állapotot, de léteznek a magasságot is (többnyire ún. szintvonalakkal) 

ábrázoló térképek is. 

A térképek az ábrázolás szemléletességének fokozására különféle vonaltípusokat 

(folytonos, szaggatott, pontvonal, stb.) és vastagságokat, valamint felirattípusokat 


2008 

19


alkalmaznak. A földmérési térképek síkrajzát (vízszintes értelmû) tartalmazó analóg változatai 

általában fekete színben készülnek, az egyéb térképekre több (de korlátos számú) szín a 

jellemzõ. 

Egyes térkép tartalmát képezõ részletek – a kicsinyítés mértékébõl adódóan – nem 

ábrázolhatók alaprajz-szerûen, jelentõségük azonban fontos, hogy kifejezzék azt, amit 

jelentenek a térképi tartalom vonatkozásában. Ezeket ún. „jelkulcs”-i jelekkel („miniatûr” 

rajzokkal=szimbólumokkal) ábrázolják. 

A korábbiakban készült – általában papíralapú – analóg térképeknek többféle hátránya 

vált ismertté a közelmúltig: 

œ 

œ 

œ 

œ 

Méretaránya kötött, ami az ábrázolandó részletek számát korlátozza 

Tartalma „merev”, elõre elhatározott, bõvíteni ugyan elvileg lehet (amíg az olvashatóságot 

nem rontja), de szûkíteni nem volt lehetõség (csak, ha új rajzot készítettünk belõle). 

Bár alapja lehet a különféle témájú térképi ábrázolásoknak, de önmagában korlátos 

információkkal bír, ami a fekete szín és a vonaltípusok, egyezményes jelek által 

kifejezhetõ, azon túl alig árul el további információkat. 

Pontosság vonatkozásában pedig még annál is szerényebb, mint az eredeti adatnyerésbõl 

számíthatnánk rá, mert a térképezés szerkesztési és a kirajzolás ábrázolási elhanyagolásai, 

pontatlanságai rontják az értékét. Mindazonáltal sokáig nagyon jól kielégítette a térbeli 

ábrázolással kapcsolatos igényeket. 

A térképek számítógépes programokkal kezelhetõ változata - közelítõ meghatározás 

szerint - a digitális térkép 

A térképek analóg megjelenítésre a digitális térképek használata mellett is szükség van, 

ezért az analóg térképek ismerete és kezelése továbbra is fontos. 

A földhivatali adat- és térképtárakban közigazgatási egységenként (település szerint), 

azon belül közigazgatási alegységenként (korábban úgy neveztük: nyilvántartási egységenként, 

ma pedig ismét: fekvés szerint) tárolják a térképeket, valamint a sajátos célú és hatósági 

földmérési munkák keretén belül készült egyéb munkarészeket. 

Az egyes települések térképnyomatait, asztralon vagy mérettartó fóliára készült nyomdai 

példányait valamint a felmérés eredeti, ún. „alubetétes” térképeit a külön, megyei 

földhivatalokban tárolják. 

2.5.2. A nagyméretarányú térképek 

Az állami földmérési alaptérkép (a továbbiakban: alaptérkép) az egységes országos 

térképrendszerben (EOTR-ben) készült olyan nagy méretarányú térkép, amely állami 

alapadatként tartalmazza a közigazgatási határokat, a földrészleteket, azok határvonalait, 

helyrajzi számait és egyéb azonosítóit, mûvelési ágait, a mûvelés alól kivett területeket, a 

földrészleteken lévõ épületeket és a névrajzot. Tartalmazza továbbá a szakmai szabályzatokban 

foglalt módon a különféle építményeket és létesítményeket. Az alaptérképhez a földrészletek 

területi adatait tartalmazó területjegyzék tartozik. Nem az egységes országos 

térképrendszerben készült földmérési alaptérképeket is - az új alaptérkép elkészültéig - állami 

földmérési alaptérképnek kell tekinteni. 


2008 

20


Az alaptérképet településenként (község, város, fõvárosi kerület) kell készíteni. Az 

alaptérkép kivételesen - a megyei földhivatal hozzájárulásával - fekvésenként (belterület vagy 

külterület) is készíthetõ. Az alaptérképet ma már úgy kell készíteni, hogy az alkalmas legyen - 

szabványban és szakmai szabályzatban meghatározott pontossággal - számítógépes térképi 

adatbázisban való kezelésre. 

Az alaptérképet úgy kell elkészíteni, hogy az ingatlan-nyilvántartás igényeinek teljes körû 

kielégítése mellett a hatósági feladatok, a nemzetgazdaság, továbbá a honvédelem általános 

igényeinek is megfeleljen. Az alaptérkép az ingatlan-nyilvántartásnak kötelezõ alapja. 

Az EOTR alaptérkép szelvény-rendszere belterületen 1:1000 vagy 1:2000, külterületen 

1:1000, 1: 2000 vagy 1: 4000. Az alaptérkép átnézeti térképének méretaránya - a belterület, 

illetve a belterület és a külterület együttes ábrázolása esetében - 1: 4000 (kivételesen 1: 5000), 

a külterület ábrázolásakor 1: 10 000. 

A forgalomba adott digitális alaptérképet - a forgalomba adáskori állapotnak megfelelõen 

- hagyományos adathordozón (papír, fólia) is meg kell jeleníteni, és azt a megfelelõ 

számítógépes adathordozóval együtt változatlan tartalommal meg kell õrizni. Az alaptérkép 

szabványban, illetve szakmai szabályzatokban elõirt módon tartalmazza az állami alapadatokat. 

A térképi változásokat az alaptérkép egy kiemelt példányán, a nyilvántartási térképen 

kell átvezetni. Ez szolgál ingatlan-nyilvántartási térképként is. Ha az alaptérkép számítógépes 

adatállományként áll rendelkezésre (digitális alaptérkép), ezt a térképet kell nyilvántartási 

térképnek tekinteni. 

Hazai térképállományunk igen változatos képet mutat: hatféle vetületi rendszerben, 

különféle alapfelületen, eltérõ alapponthálózatra támaszkodó, öles, illetve méteres 

szelvényezésû, 1:2880, 1:1000, 1:2000, 1:4000 méretarányú térképek alkotják 

nagyméretarányú térképeinket. 

Egy részük a múlt század végi grafikus, mérõasztalos felmérés eredménye, némi tartalmi 

felfrissítéssel (pl. átrajzolással, irodai adategyeztetés, esetleg helyszínelés eredményeként; vagy 

térképhelyesbítés, illetve térképfelújítás teremtette meg aktualitásukat). 

Az 1920-as évektõl nagy számban készültek térképek metrikus méretarányokban, a '60- 

as években geodéziai (másként: terepi) újfelméréssel. Ezek egy részét is felújították a '70-es 

években. 

Az 1972-ben bevezetett Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszer alapjain az 

Egységes Országos Térkép Rendszerben (EOTR-ben) 1975-tõl kezdõdött újfelmérések 

részben analóg fotogrammetriai módszerrel (sztereo-fotogrammetriával) részben terepi (földi) 

újfelmérés, ritkábban numerikus fotogrammetrai felmérés módszerével készültek. 

Megemlíthetõ még az ún. áttérképezés módszere, amely során a megfelelõ mûszaki 

alapokkal rendelkezõ, de nem EOTR-ben rendelkezésre álló térképeket az EOTR 

szelvényhálózatnak megfelelõen dolgoztak át (digitalizálással, grafikus átvétellel, vagy 

újraszerkesztéssel). 

Hazánkban a nagyméretarányban több korábbi kísérleti jellegû - bár tanulságos - munka 

után, csak a '90-es évek elején vált jelentõsebbé a számítógéppel segített térképkészítés a 

térképszerkesztõ szoftverek (pl. AutoCAD, ITR) megjelenésével. 


2008 

21


2.5.3. Földmérési alap- és átnézeti térképek, a Nyilvántartási térkép 

Földmérési alaptérképek vízszintes értelemben tartalmazzák a határvonalakat, mûvelési 

ágakat, épületeket. Elsõdleges szerepük van a tulajdon nyilvántartásában és általános mûszaki 

szempontból is felhasználhatók. 

A földmérési térképeken csak kivételesen ábrázoljuk a magasságot. Leggyakrabban csak 

egyes pontok magasságát adjuk meg. A földmérési térképeket ma már az ország egész 

területére egységes rendszerben készítjük és folyamatosan kiegészítjük a változások 

bemérésével. 

A földmérési alaptérképek a térképi tartalom „sûrûségéhez” és az elvárt ábrázolási 

pontossághoz igazodva különböznek: belterületi és külterületi jelleg szerint, ezen belül az 

elõállítás idõszakában jellemzõ térképrendszerhez igazodva is. 

A belterületi alaptérképek így 1: 1000, 1: 2000 (korábbi idõkbõl származóan 1: 2880) 

méretarányban ábrázolják a terepi valóságot. A volt zártkertek (ma: különleges külterületek) 

alaptérképei ugyancsak ezekben a méretarányokban készültek (kivételesen 1: 4000 ma-ban). 

A belterületi átnézeti térképek – az EOTR szerint – 1: 4000 méretarányban ábrázolják a 

fontosabb belterületi tartalmat. 

Az EOTR esetében ugyanezek a külterületi alaptérképek is, de egyes „sûrûbb” területek 

1:2000 (a korábbiak 1: 2880) méretarányú térképei is lehetnek külterületi alaptérképek. 

A külterületi átnézeti térképek minden esetben 1: 10 000 méretarányban készítendõk. A 

digitális térképeknek – mint említettük – nincs merev méretarányuk, de az adatok elõállítási 

pontossága befolyásolja az analóg megjelenítés érdemi méretarányát és az adatok felhasználási 

körét. 

A földmérési alaptérképek egy jó minõségû (erre a célra „kinevezett”) másolati példánya 

a térképi változások folyamatos követésére szolgáló Nyilvántartási térkép, mely az ingatlannyilvántartás 

térképi alapja (ingatlan-nyilvántartási térképe) is. (Az ingatlan-nyilvántartásban 

az ún. egyéb önálló ingatlanokról M= 1:100 méretarányú alaprajzok készülnek, mivel azok a 

Nyilvántartási térképen nem lennének feltüntethetõk.) 

Megjegyzendõ, hogy korábban azt a térképet, amely a nyilvántartási célokat kielégítette, 

ma már meghonosodott idegen szóval: kataszteri térképeknek nevezték. A terepi munkákhoz 

korábban készült még ún. (kezdetben: színes) birtokvázlat is, mely a nyilvántartási 

térképszelvény • részre összehajtható, kemény papírra kasírozott (ragasztott) példánya 

(kasírozott térképnek is szokták nevezni). 

A földmérési alaptérkép ábrázolja a részletes felmérés során méréssel meghatározott 

tereptárgyakat. Az alaptérkép tartalmát a készítésekor érvényben lévõ elõírások, szabályzatok 

határozzák meg. Ezek szabályozzák, hogy az alaptérkép milyen adatokat tartalmaz és azokat 

milyen módon jelenítsék meg. 

Az ábrázolás formája a térkép fejlõdésével folyamatosan változott. A múlt században a 

térképek - a felmérés módszerének megfelelõen - csak grafikus ábrázolásukban õrizték az 

adatokat. Tehát egyetlen lehetõség volt a térképrõl lemért adatok, távolságok, területek 

kezelése. A térképeket általában papírra készítették. 


2008 

22


A század eleje óta - egyre több esetben - a térképi adatokat már számszerû numerikus 

adatok is õrizték. Ez fejlõdött tovább, amikor a számszerû adatok fontosabbá váltak, mint a 

térképi ábrázolás. Ez a várostérképek esetén már általánossá vált. 

A digitális technológia elterjedése ezt fejlesztette tovább azzal, hogy a térképi adatok 

már elsõdlegesen digitális formában szerepelnek. 

2.5.4. Földmérési alaptérkép megjelenítése 

2.5.4.1. Térképi vonalak 

A megjelenítés alapvetõ formája, amikor a térképi adathalmazt hagyományos szerkezetû 

EOTR térképen jelenítjük meg. 

A térképlapokon folytonos vonallal rajzolják ki a térképlap keretvonalait, földrészletek 

határvonalait, épületek talajszintet metszõ vonalait, építmények határvonalát, hidakat, vasutak 

tengelyvonalát, távvezetékek nyomvonalát, folyók, csatornák partvonalát, külterületen a 

burkolt utak szélét. 

Pontozott vonallal rajzoljuk ki az alrészletek határvonalait, árkok, utak, nyiladékok 

határvonalait, nem burkolt utak szélét, szegélyárkokat, járdaburkolatokat és egyéb 

szegélyvonalakat, töltések, bevágások láb és koronavonalait, mûemlékromok határvonalait, 

védett fasorokat. 

Szaggatott vonallal ábrázoljuk a földalatti létesítmények határvonalait, vezetékek 

nyomvonalát, terepszintre levetített épület falsíkokat, védett területek határvonalát, 

természetben nem látható jogi-elméleti határvonalakat. 

A térképen egyes alapterülettel nem ábrázolható pontszerû tereptárgyakat jelkulcs-csal 

rajzoljuk ki, pl. kutakat, szobrokat, kereszteket stb. 

2.5.4.2. Megírások az alaptérképen 

2.5.4.2.1. Kereten kívüli megírások 

Kereten kívül írjuk meg az északi keretvonal fölött a térkép vetületét, magassági 

alapszintet, méretarányt. Az M=1:2000 és 1:1000 méretarányú térképeknél megírjuk a község 

nevét, csatlakozószelvény számát és községi sorszámát. Itt kerül megírásra az ábrázolt fekvése 

neve (belterület, külterület zártkert) is. 

A déli keretvonal alatt írjuk meg a tulajdonos, az állami földmérés megnevezését, a 

térképlap országos szelvényszámát és településen belüli sorszámát, csatlakozó szelvények 

számát, a technológiára vonatkozó adatokat. A terepmunka lezárásának idõpontját, digitális 

átalakítás esetén az eredeti felmérés idõpontját. 

Megírjuk az észak-keleti és délnyugati sarokpont koordinátáit. 

Az 1 : 4 000 méretarányú térképeknél a déli keretvonal alatt 4 kis rajzot helyezünk el, 

ezeket a gyámrajzoknak nevezzük. 


2008 

23


Az elsõ gyámrajz a közigazgatási egységek határát mutatja. A második gyámrajz a 

településen belüli fekvéshatár vonalakat, a belterület és külterület határát jelzi. A harmadik 

gyámrajz a domborzat ábrázolásával kapcsolatos adatokat tartalmazza. A negyedik gyámrajz a 

szelvényszámot és a csatlakozó szelvényszámokat tartalmazza. 

2.5.4.2.2. Szelvénykereten belüli megírások 

A térképen a megírásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok ne fedjenek térképi elemeket, 

azokat ne keresztezzék, és hovatartozásuk egyértelmû legyen. A mûvelési ágakat betûvel, 

illetve jelkulccsal jelöljük. Megírjuk az utcák nevét, házszámot. Megírjuk az egyes 

földrészletek helyrajzi számát. 

A közigazgatási helyneveket mindig a hivatalos helységnévtár alapján írjuk meg. A 

dûlõk, településrészek nevét a közhasználatnak megfelelõen írjuk meg. Megírjuk a patakok, 

folyók, csatornák nevét. Több szelvényre átnyúló területek nevét minden szelvényen megírjuk. 

A mûvelés alól kivett területeket, ha van nevük meg kell írni, ha nincs, akkor a rendeltetésüket 

írjuk meg: arborétum, játszótér stb. 

Vasútállomás, kikötõk nevét akkor írjuk meg, ha nem egyezik a település neveivel. A 

közúti, vízügyi, hírközlési létesítmények nevét a közhasználatnak megfelelõen írjuk meg, ezt a 

helyi önkormányzattal egyeztetni kell. Megírjuk az üzemek, középületek és egyéb 

tájékoztató jellegû építmények megnevezését és rendeltetését. 

A térképen szükség esetén rövidítéseket is alkalmazunk. Ezeket a rövidítések jegyzéke 

foglalja össze. 

2.6. A FELMÉRÉSEK CÉLJA, FELADATA, FÕBB FOGALMAI 

A felmérések célja, hogy az ország területén fekvõ mesterséges és természetes felszíni és 

felszín közeli alakzatokat alakhûen, esetenként generalizálással ábrázoljuk nagyméretarányú 

térképeinken. A felmérések során a valóságos birtokhatárokat, a földrészletek határvonalát 

határozzuk meg. A felmérések során készülõ térképeken a tereptárgyakat és minden más 

ábrázolt létesítményt kölcsönös kapcsolatukkal és azokat kifejezõ tartalmi részletekkel 

ábrázoljuk. Ma már a térképeket nemcsak a hagyományos formában kell létrehozni, hanem 

digitális adatállományként is. 

A földmérési térkép alapot szolgáltat az önkormányzati, közmû, közlekedési, vízügyi és 

más szakmai nyilvántartások felfektetéséhez. Ez a térkép - mint digitális adatállomány - alapot 

ad a nagyméretarányú térképi, helyhez kötött információ-tartalmú, ún. térinformatikai 

rendszerek számára. A részletes felmérés során ehhez az adatállományhoz biztosítottunk 

szabályzatokban meghatározott pontosságú, minõségû alapadatokat. 

A felmérés során egy idõszak alatt csak a városok, községek egy kisebb csoportját 

tudjuk felmérni. Az ország egész területére vonatkozóan ez az adatállomány, vagyis a 

térképrendszer csak sok év alatt hozható létre. Ezalatt változhat a technológia, a felmérések 

módszere, és változik a követelményrendszer is, amit a felhasználók támasztanak a 

nagyméretarányú térképi adatokkal szemben. 


2008 

24


A felmérések során a felméréskori adatigényeket, az adatszükségleteket és az adatok 

minõségét (pontosságát, stb.) kell figyelembe venni. Ezeket a változó igényeknek megfelelõ 

követelményeket a felmérési szabályzatok meghatározzák. A felméréseket ezeknek a 

szabályzatoknak és utasításoknak megfelelõen kell végezni. 

A részletmérés során határozzuk meg a területen fekvõ természetes és mesterséges 

tereptárgyakat. A felmérendõ tereptárgyakat alakjelzõ pontjaikkal határozzuk meg. Tehát a 

részletmérés során mindig pontokat mérünk be, de természetesen a mérés során rögzíteni kell a 

pontok közötti kapcsolatokat is, azaz meg kell adnunk azt is, hogy melyek az épület 

sarokpontjai, melyek az utcák, járdák pontjai, villanyoszlopok, aknák helyei. Tehát a 

részletpontok geometriai adatai mellett rögzítenünk kell még szöveges és más számszerû 

adatokat is rajzban, vagy szavakban, kódokkal. 

2.6.1. Az alaptérképpel összefüggõ területi fogalmak 

Az alaptérképpel kapcsolatos fontosabb fogalmak a következõkben foglalhatók össze. 

Közigazgatási egység: Az állam, a megyék és az egyes települések területe. 

Határvonaluk kiemelt fontosságú a térképeken. Különösen fontos a település, mert a megye és 

az államhatár határvonala is településhatár. A településhatár közrefogja a település teljes 

területét, azaz a lakott helyeket és a mezõgazdasági termelés színhelyét is. 

Közigazgatási alegységek: A településen belüli, elkülönült szerepû területek, mint a 

belterület és a külterület. Együttesen: nyilvántartási egységeknek, más szóvak fekvéseknek is 

nevezik õket. Ezek: a belterület, a külterület és a különleges külterület. 

Belterület: A településnek az állandó jellegû lakóépületekkel, középületekkel 

közterekkel, stb. borított része, amelynek határát az illetékes önkormányzat belterületként 

tartja nyilván. Egy településen nemcsak egy belterület létezhet. Ilyenkor: központi és egyéb 

belterületekrõl beszélünk. 

Külterület: A településnek a belterületen kívül esõ része, melyen általában mezõ- vagy 

erdõgazdasági mûvelést (termelést) folytatnak. 

Különleges külterület (régebben zártkert): a külterületnek az az összefüggõ része, 

amelyen elsõsorban mezõ- vagy erdõgazdasági mûvelést folytatnak, de a parcellák mérete 

általában a belterülethez hasonlóan kicsi (ritkán több, mint 1000 m 2 ), beépítettsége (lakó- és 

üdülõépületekkel) is nagyobb a külterület egyéb részeinél, gyakran a belterület mellett (mint 

fejlesztésre alkalmas terület) helyezkednek el. Lehet egy településen több zártkert-jellegû 

terület is. 

Közterület: állami vagy önkormányzati tulajdonban levõ (többnyire vonalasan elnyúló) 

terület, amely a nem közterületi ingatlanok megközelítését teszi lehetõvé. Általában a 

közmûvek is ezeken a területeken helyezkednek el. 

Földrészlet: a település azon természetben összefüggõ része, amelyet nem szakít meg 

településhatár vagy fekvéshatár, illetve közterülethatár és amelynek tulajdoni viszonyai 

azonosak. Azonos az építésügyi szakterület által használt „telek”, vagy a köznyelvben használt 

„parcella” fogalommal. E fogalom alól két kivétel van: a közterületi földrészletek és az építési 

telkek. Ezeket külön-külön földrészletként kell kezelni. 

Építési telek: az építésügyi szabályok szerint kialakított, közterületrõl megközelíthetõ és 

beépíthetõ földrészlet. Szinonimája: a házhely. 


2008 

25


R1: A közigazgatási egységek és alegységek jellegzetes határpontjai, valamint a belterületi 

földrészletek közterülettel érintkezõ valamennyi határpontja. Ezeket állandó módon, 

szabatosan kell megjelölni. Az ebbe a rendbe tartozó részletpontok azonosíthatóságát a 

4. táblázat R1 sora szerinti középhibával kell biztosítani. 

R2: A közigazgatási egységek és alegységek, valamint a belterületi földrészletek elõbb fel 

nem sorolt határpontjai, a külterületi földrészletek állandó módon megjelölt 

határpontjai, továbbá az épületeknek, építményeknek és a vezetékek felszíni 

létesítményeinek a jelen rendûség szerint azonosítható töréspontjai. Az 

azonosíthatóságot a 4. táblázat R2 sora szerinti középhibával kell biztosítani. 

R3: A külterületi földrészletek elõzõekben fel nem sorolt határpontjai, az épületeknek, 

építményeknek és a vezetékek felszíni létesítményeinek minden további töréspontja, 

valamint a közlekedési és vízügyi létesítményeknek, függõpályáknak és mûtárgyaiknak 

a jelen rendûség szerint azonosítható töréspontjai. A részletpontok azonosíthatóságát a 

4. táblázat R3 sora szerinti középhibával kell biztosítani. 

R4: Azon részletpontok mindegyike, amelyek az elõzõ három rendbe nem sorolhatók be és 

nem tartoznak az R5 rendbe. Ilyenek például a melléképületek sarokpontjai, 

alrészlethatárok pontjai és a különféle létesítmények elõzõ rendûségekbe nem sorolható 

töréspontjai (pl. árok, töltés). A részletpontok azonosíthatósága a 4. táblázat R4 sora 

szerint alakul. 

R5: A termõföld-minõségi osztályok határának pontjai, térségi jellegû területek határpontjai 

és a geokód pontok. Az azonosíthatóság ± 2 m, független a tûrési osztályoktól. 

2.6.3. A tereptárgyak térbeli kiterjedése 

A bemérendõ tereptárgyak lehetnek pontszerûek, vonalszerûek és felület jellegûek. 

Pontszerûek azok, melyeknek a térbeli kiterjedésüket a térképi ábrázolásnál 

elhanyagoljuk és így ezeket csak egy pontjukkal (általában középpontjukkal) mérjük be. 

Ilyenek az alappontok, kutak, villanyoszlopok, jelzõtáblák, keresztek. Ezeket csak 

egyezményes jellel tudjuk ábrázolni a térképen. Ezeket a jeleket nevezzük jelkulcsnak. 

Vonalszerûek azok, melyeket egy-egy vonallal ábrázolunk. Ezek leggyakrabban vasutak, 

támfalak, kerítések, villanyvezetékek és más közmûvezetékek. Ezeket a vonalakat 

töréspontjaikkal mérjük be és a térképen különféle mintázatú (folyamatos vagy szaggatott, 

pontvonal, stb.) és vastagságú vonalakkal ábrázoljuk. 

Felület jellegûek azok, melyek már ábrázolhatók méretüknek megfelelõen, vízszintes 

vetületükkel. Ide tartoznak az épületek, templomok erdõterületek, tavak, úttestek, kertek és 

más mezõgazdasági mûvelésû területek. Az ilyen létesítmények határvonalának töréspontjait 

mérjük be. 

A térképen gyakran ábrázolunk olyan határvonalat, melyek a természetben gyakran alig 

láthatók, nehezen megállapíthatók, sõt gyakran egyáltalán nem láthatók (jogi határvonalak). 

Sokszor ilyenek a különbözõ tulajdonosok területének (különösen: mezõgazdasági területek 

esetén) határvonalai, amikor azok nem esnek egybe utakkal. Ezeket a határvonalakat régebbi 

térképek alapján ábrázoljuk. 


2008 

27


A határvonalak töréspontjainak terepi azonosítását elhatárolásnak nevezzük. Ezt mindig 

egy nagy gyakorlatú földmérõnek kell végezni. Ezeket a határpontokat a mérés idejére 

cövekkel és festéssel jelöljük meg, a tulajdonosokkal egyetértésben. 


2008 

28


3. FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI ALAPADATOK ÉS 

INTÉZMÉNYRENDSZER 

3.1. FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI ALAPFELADATOK 

A földmérés és térképészet az állam feladatává tett olyan közhasznot szolgáló 

tevékenység, amely a Föld felszínét (illetve felszín alatti létesítmények) meghatározott tartalmi 

és pontossági követelményeknek megfelelõen valósághû ábrázolását eredményezi: mûszaki, 

jogi, igazgatási, kulturális és tudományos szükségletek kielégítése céljából. A feladatok 

végrehajtásában a legkülönfélébb igények és érdekek kielégítésére specializálódtak a vállalatok, 

szervek és intézmények országos tevékenységi körû egységektõl helyi kis bázisokig. A 

földmérési és térképészeti tevékenység az állampolgárok és különféle intézmények széles körét 

érinti. E tevékenység törvényi szintû szabályozására az 1996. évi LXXVI. (76.) sz. törvényben 

(röviden: Fttv.) került sor. 

3.1.1. Állami alapmunkák és sajátos célú földmérési tevékenység 

Mindenekelõtt szükséges tisztázni az állami alapmunkák fogalmát. 

a.) Azokat a földmérési és térképészeti feladatokat, amelyek megoldása az egész 

nemzetgazdaság érdeke (így államérdek), az állam és intézményei hajtják végre, illetve 

gondoskodnak a végrehajtásukról. Ilyenek: az országhatárral kapcsolatos mérési feladatok, 

az országos vízszintes és magassági alappont-hálózat létrehozásával és fenntartásával 

kapcsolatos feladatok, a földmérési topográfiai és a nagyméretarányú állami földmérési 

alaptérképek elõállításával kapcsolatos munkálatok, stb. Ezeket mindenkor az állam 

finanszírozta és gondoskodik a munka eredményének (alapponthálózat, alaptérképek) 

megfelelõ színvonalon történõ karbantartásáról, melyek meghatározóak a további adatok 

elõállítása szempontjából. 

b.) A nem említett összes egyéb földmérési és térképészeti tevékenységet összefoglalóan: 

sajátos célú földmérési munkának nevezzük. 

Az állami alapfeladatok körébe nem tartozó, különbözõ mûszaki célok megvalósítása 

érdekében végzett földmérési és térképészeti munkákat szinte lehetetlen tételesen felsorolni. 

Ebbe a körbe tartozik tehát mindazon földmérõ munka, ami nem sorolható az állami 

alapfeladatok körébe. A sajátos célú földmérési munkák magukba foglalják: a telek 

megosztásokat, parcellázásokat a kisajátítás földmérési munkáit, a különbözõ beruházások 

földmérési munkáit, közmûnyilvántartás geodéziai munkáit, az út-, vasút-, vízügy-, az erdészet 

földmérési munkáit, illetve az egyéb ún. mérnökgeodéziai munkákat - hogy csak a 

jelentõsebbeket emeljük ki. 

Az állami alapmunkák során keletkezett adatokat és az elkészített térképeket azok 

vizsgálatát, minõsítését és állami átvételét követõen földmérési és térképészeti állami 

alapadatként kell kezelni. 


2008 

29


Állami alapadatnak a hitelességét és változásvezetését az állam jogszabályban biztosítja, 

ellentétben az egyéb alapadatokkal, melyek karbantartását állami költségen nem biztosítják. 

Alapértelmezetten állami alapadatnak szoktuk tekinteni a földmérési alaptérkép tartalmát, mely 

az alappontok, a határok és az épületek, építmények ábrázolásából tevõdik össze. Ezen 

túlmenõen nem csak a végtermék, hanem minden egyéb közbensõ munkarész is az „állami 

alapadat”-ok körébe tartozik. Így az állami alapmunkák során keletkezett mérési és számítási 

adatokat, az elkészített térképeket, azok vizsgálatát, minõsítését és állami átvételét tanúsító 

jegyzõkönyveket földmérési és térképészeti állami alapadatként kell kezelni. A sajátos célú 

földmérési és térképészeti tevékenység során keletkezett adatok és térképek állami átvételi 

vizsgálat alapján kapott minõségi tanúsítást követõen válhatnak állami alapadattá. 

Az alapadatok mindazok az alaptérkép-készítéshez kötõdõ adatok, melyek nem 

tartoznak az állami alapadatok kategóriájába, de a térképi tartalom szempontjából alapadat 

jelleggel bírnak. Ezek elõállítását nem az állam finanszírozza, amennyiben azonban elõállításra 

kerülnek, az ábrázolás (adatbázisbeli elhelyezés) tekintetében általános (szabványos) 

elõírásokat kell alkalmazni. 

3.1.2. A földmérési munkák egységessége 

Az állami alapadatok használata kötelezõ, tehát mind az állami alapmunkák és 

alapfeladatok végzésénél mind a - munka jellegétõl függõen - a sajátos célokat szolgáló 

földmérési és térképészeti munkáknál alapját képezi a további munkavégzésnek. 

Erre egyrészt a különbözõ földmérési és térképészeti munkák összehangolása 

érdekében van szükség, másrészt ezáltal biztosítható, hogy ugyanazon a területen ismételt 

és szükségtelen mérések ne történjenek. Így lehet összhangot teremteni a különbözõ 

földmérési és térképészeti munkák között. 

A földmérési és térképészeti tevékenység koordinációját és a szakmai követelmények 

érvényesülését a megyei (fõvárosi) földhivatal szakfelügyelõje hivatott biztosítani. 

Hatáskörébe tartozik a földmérési és térképészeti tevékenység végzéséhez szükséges 

jogosultság vizsgálata, a bejelentési kötelezettség ellenõrzése, továbbá annak ellenõrzése, hogy 

a felmérõ a szakmai szabályzatot, a szabványokat a minõségi követelményeket a minõség 

biztosítási elõírásokat, valamint a földmérési adatok felhasználására vonatkozó elírásokat 

betartja-e? 

A szakfelügyelõ végzi a sajátos célú - bejelentésre kötelezett - földmérési munkák 

nyilvántartásba vételét és elõrehaladásának figyelemmel kísérését. Kiemelt feladata az állami 

földmérési alaptérkép állami átvételi vizsgálata, amely megelõzi az említett térképek 

forgalomba adását. A szakfelügyelõ véleményezi az ingatlan-nyilvántartási térkép változásait 

érintõ munkák végzésére feljogosító ingatlanrendezõi földmérõi minõsítés kiadását (és indokolt 

esetben kezdeményezi annak visszavonását). 

A szakfelügyelõ tevékenysége kiterjed - a megye területén - a földmérési és térképészeti 

tevékenységet végzõ jogi személyekre, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó 

szervezetekre és a természetes személyekre. A szakfelügyelõ az ellenõrzései keretében feltárt 

hibák kijavítására, illetõleg a hiányosságok megszüntetésére kötelezi az érdekeltet (a mulasztás 

elkövetõjét). 

Fontos szabály, hogy minden olyan sajátos célú földmérési munkát, amely az állami 

alapadatok változását vagy bõvítését eredményezi és a változás vagy a bõvítés 30 


2008 

30


földrészletet, külterületen pedig 50 hektárt érint: be kell jelenteni a föld fekvése szerint 

illetékes megyei földhivatalnak. A bejelentésnek a munka megkezdése elõtt kell megtörténnie 

annak érdekében, hogy a földhivatal a munkára vonatkozó általános vagy különleges szakmai 

követelményeket közölhesse a munkát végzõvel. 

⇒ 

⇒ 

⇒ 

A sajátos célú munkára vonatkozóan három fontos elõírást szükséges kiemelni. Ezek: 

az állami alapadatokat a munka során - annak jellegétõl függõen - fel kell használni. 

az alaptérkép tartalmának megváltozásával járó földmérési munkát úgy kell elkészíteni, 

hogy a keletkezett új adatok és térképek közvetlenül beilleszthetõk legyenek az állami 

alapadatok sorába. 

annak hangsúlyozása szükséges, hogy a sajátos munkák folytán keletkezõ azon adatok, 

amelyek az állami alapadatok körébe tartoznak - az állami átvételi vizsgálatot követõen - 

állami alapadattá válnak, amelyet át kell adni az illetékes körzeti földhivatalnak. 

A sajátos célú földmérési tevékenység végzésénél be kell tartani mind az állami 

alapmunkákra vonatkozó szakmai szabályzatokat és szabványokat, mind az illetékes szaktárca 

által kiadott elõírásokat. 

Ezeken a rendelkezéseken keresztül valósítható meg a különbözõ földmérési és 

térképészeti munkák megfelelõ minõsége és összhangja, így kerülhetõk el a párhuzamos 

munkavégzések és csak így biztosítható az állami alapadatok körének teljessége, s ezáltal az 

adatszolgáltatás magasabb színvonala. 

Amennyiben a sajátos célú földmérési munka az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érinti: 

vizsgálat és a minõségtanúsítás ellenõrzése, illetve a változás átvezetése érdekében a körzeti 

földhivatalhoz kell benyújtani. A földhivatal által feltárt esetleges hibákat - a hivatal által 

megállapított határidõre - a felmérést végzõnek ki kell kijavítania. 

A földmérési alaptérkép és a természetbeni állapot egyezõségének az érdekében a térképi 

tartalom módosulásáról a változási vázrajzot a beruházó a beruházás befejezésétõl számított 

hat hónapon belül a földhivatalhoz be kell, hogy nyújtsa. Épületfeltüntetés esetén pedig a 

használatbavételi engedély kézhezvételétõl számított 30 napon belül kell a vázrajzot a 

területileg illetékes körzeti földhivatalnak átadni. A földhivatal a vizsgálat után az átvezetésrõl 

gondoskodik. Vannak olyan változási vázrajzok, amelyek tartalma csak az érdekelt kifejezett 

kérésére vezethetõk át az ingatlan-nyilvántartásban, így a hozzá tartozó térképen is. 

Mind az alaptérképek, mind azok változásának dokumentálására szolgáló munkarészek 

készülhetnek papíralapú vagy fólia-alapú rajzhordozón ún. „hagyományos” formában, vagy 

digitálisan. 

3.2. A FÖLDÜGYI (INGATLANÜGYI) SZAKIGAZGATÁS ÉS 

SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA 

3.2.1. A földügyi (ingatlanügyi) szakigazgatás kezdetei 

Magyarország területén az elsõ, egész országra kiterjedõ felmérést Mária Terézia 

rendelte el 1764-ben. Ez a felmérés katonai céllal készült, méretaránya 1: 28 800 volt. A 

felmérési munkálatok 1787-ig elhúzódtak. Ezt nevezzük I. katonai felmérésnek. 


2008 

31


A kataszteri felmérést II. József császár rendelte el 1786-ban. Elsõdleges célja az 

volt, hogy az adó kivetéséhez megfelelõ alapot szolgáltasson. Az adókat a telkek nagysága és 

jövedelme alapján kívánták kivetni. 

A felmérések példáját a milánói kataszter adta. Itt végezték az elsõ kataszteri felmérést. 

A térképek méretaránya 1:2 000 volt. Elõtte nem végeztek háromszögelést, így az egyes 

községek térképei nem csatlakoztak egymáshoz. Az egyes parcellákat tulajdonosok és mûvelés 

alapján határolták el. Ezeket külön-külön parcellaszámmal látták el. A mérések mérõasztallal 

történtek, községenként. 

A földek értékét becsléssel állapították meg. Minden mûvelhetõ földet három minõségi 

osztályba soroltak. Jó, közepes és gyenge csoportokat használtak. Ezen kívül a termelésre 

alkalmatlan területeket hasznavehetetlennek minõsítettek. A felmérést 1718-ban kezdték meg. 

Elsõdleges célja az volt, hogy minden területrõl ki lehessen mutatni tulajdonosát, mûvelési ágát 

és jövedelmét, elsõsorban az adók valóságnak megfelelõ kivetéséhez. 

Ezt a felmérést tekintették minden késõbbi kataszteri felmérés mintájának. A 

munkálatok azonban elhúzódtak és megszakítás után csak 1760-ban lépett életbe a milánói 

kataszter. 

II. József által elrendelt felméréseket azok a mérnökök (inzsellérek) vezették, akik 

katonai felmérés során gyakorlatot szereztek, a bonyolultabb területeket õk mérték. 

A munkálatok nagy többségét a ”paraszti bizottságok” végezték Az egyes 

földrészleteket hosszuk és szélességük megmérésével határozták meg. Bonyolultabb idomokat 

háromszögekre bontották és ezek oldalait mérték meg. Egyes nehezebben mérhetõ területeken 

mérõasztallal is mértek. A munkálatokat nagyon gyorsan hajtották végre. Példaként Veszprém 

felmérését 1786-ban 4 hónap alatt végezték el, ez alatt több mint 2000 parcellát mértek fel. 

Ez a felmérés sok tekintetben sértette a nemesség érdekeit, ezért ott akadályozták, ahol 

tudták. II. József császár ezt a rendeletét is visszavonta halálakor, 1790-ben. Azonban úgy 

rendelte el, hogy az késõbb még felhasználható legyen. 

3.2.2. Országos Kataszteri Felmérés 

1849-ben császári parancsot adtak ki Magyarország területének felmérésére. A 

háromszögelési munkálatok 1853-ban indultak meg. Az ország területén egy, akkor korszerû 

hálózatot hoztak létre, és a felmérési munkálatok már ezekre az alappontokra támaszkodtak. 

Az elkészített térképek méretaránya 1:2 880 volt (a térképen 1 hüvelyk a természetben 40 

ölnek felel meg, 1 öl = 6 láb és 1 láb = 12 hüvelyk, így 40 * 6 * 12 = 2 880). A felmérés 

elrendelését – mivel nem egyezett a 49-es magyar alkotmánnyal - Magyarországon 

ellenszenvvel fogadták. 

A kiegyezés után a felmérések irányítását átvette a Magyar Pénzügyminisztérium, de a 

felmérés szervezete változatlan maradt. Elnevezése elõbb Állandó Kataszter, késõbb Országos 

Kataszteri Felmérés volt, de hétköznapokon egyszerûen csak kataszteri felmérésnek 

nevezték. A Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozott a Háromszögelõ Hivatal és a 13 

Felmérési Felügyelõség. Ezek száma gyakran változott. Az elsõ világháború után a trianoni 

békeszerzõdés következtében 9 felügyelõség maradt meg az új Csonka-Magyarországon, 

Egerben, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Szombathelyen, Gyõrött és Pápán. Megmaradt a 

Budapesten lévõ Háromszögelõ Hivatal és a Földmérési Térképtár. 


2008 

32


A telekkönyvre vonatkozó rendeletet 1885-ben adták ki a tulajdonjogok nyilvántartása 

és a hitelfedezetre vonatkozó jogok nyilvántartására. 

Ekkor rendelték el, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztésének alapja - telekkönyvi 

térkép - a kataszteri (földmérési) térkép másolata legyen. A telekkönyv tartotta nyilván a 

földek tulajdonjogaira és használatára vonatkozó adatokat. 

Ezzel megindultak a telekkönyvi betétszerkesztések. Ahol nem állt rendelkezésre 

megfelelõ térkép, ott más felmérések eredményét használták; telekjegyzõkönyveket 

készítettek. A területeket bevallások alapján írták be (vallományi munkák). 

Ezzel alakult ki a két állami nyilvántartás. A földmérési mûszaki nyilvántartás a 

Pénzügyminisztériumhoz tartozott, a tulajdonjogokat vezetõ telekkönyvi nyilvántartást az 

Igazságügy-minisztérium felügyelete alá rendelték. 

Ez a szervezet maradt meg – kisebb változtatásokkal – a II. világháború végéig, de sok 

tekintetben még utána is. 

3.2.3. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) 

A háború után többször átalakították a földmérés szervezetét. 1952-ben hozták létre az 

Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalt (ÁFTH). A földmérési felügyelõségek helyett, 

Megyei Földmérési Kirendeltségeket alakítottak ki. Az ÁFTH nem tartozott közvetlenül 

egyetlen minisztérium alá, hanem önálló országos szervezetként mûködött. 

A kataszteri térképeket számos szakterület felhasználta, ezek jelentõsége folyamatosan 

nõtt. Alapul szolgáltak a vasúti, közúti, városrendezési tervezéshez. Nagy szerepe volt a 

vízrendezési, - csatornázási munkáknál, a földosztás és szövetkezet-szervezési munkáknál is. 

Ezek indokolták a szervezet Pénzügyminisztériumtól való elszakadását. Az ingatlanok jogi 

nyilvántartása, a telekkönyv továbbra is a bíróságoknál maradt. 

Késõbb ismét átszervezték a földmérés központi szervezetét, és a Földmûvelésügyi 

Minisztériumhoz csatolták Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal néven. Ehhez a 

hivatalhoz csatolták 1972-ben a telekkönyvet is. Ezzel létrejött egy egységes földügyi 

szervezet. 

3.2.4. Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal (MÉM OFTH) 

ki. 

Az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalon (OFTH) belül öt fõosztályt alakítottak 

A Földhasználati Fõosztály látta el a földtulajdon és földhasználat szabályozását. 

Ellenõrzte a mezõ és erdõgazdasági rendeltetésû területek forgalmát, hasznosítását. Ellátta a 

földek védelmével és a földrendezéssel kapcsolatos feladatok irányítását. 

A Földmérési Fõosztály végezte a földmérési térképek tartalmának, kialakításának elvi 

meghatározását a különbözõ ágazatok igényeinek megfelelõen. Irányította az alaptérképek 

tartalmának kialakítását, a térképi tartalom folyamatos felújításának korszerûsítésével 

kapcsolatos feladatokat. Végezte az országban folyó légifényképezési feladatok irányítását. A 

földmérési szakfelügyelet keretében irányította a földhivatalok munkáit. Kialakította az 

országban folyó földmérési munkák, alaptérképek és alapadatok felhasználásának 


2008 

33


követelményeit és ellenõrzte a felmérések átvételét, az alapadatok kötelezõ felhasználását. A 

földmérési munkák minõségi követelményeirõl utasítások, szabályzatok, szabványok kiadásával 

gondoskodott. Intézkedett az alappontok és a földmérési alaptérkép folyamatos 

karbantartásáról, felújításáról, az újramérendõ területek kijelölésérõl. Ellenõrzte a földmérési 

alapadatok megõrzését, a folyamatos karbantartását. 

A Földnyilvántartási Fõosztály gondoskodott az ingatlan-nyilvántartás a földminõsítés 

és adatfelhasználás elveirõl, biztonságáról és az adatok nyilvánosságának, közhitelességének 

érvényesítésérõl; az adatok jogszabályokban elõírt felhasználásáról és nyilvántartásáról. 

Meghatározta a földminõsítés elveit és azok felhasználásának jogi- és egyéb következményeit. 

A Térképészeti Fõosztály feladata a teljes földrajzi térképészetre terjedt ki. Kialakította a 

földrajzi alap- és tematikus térképrendszert, meghatározta térképkiadás irányelveit, a földrajzi 

neveket, és azok nyilvántartását. Fontos feladata a szakterület fejlesztési és kutatási munkáinak 

irányítása, a nemzetközi tudományos szervezetekben hazánk képviselete, és az ebbõl 

következõ feladatok végrehajtása. 

A Katonai Fõosztály feladata elsõsorban a polgári és a katonai térképészet közötti 

kapcsolatok egyeztetése. 

A Fõosztályok mûködését még két osztály segítette. 

3.3. A FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁS JELENLEGI SZERVEZETE 

3.3.1. Az FVM Földügyi és Térinformatikai Fõosztálya (FVM FTF) 

Az FVM. keretében a Földügyi és Térinformatikai (korábban: Térképészeti) Fõosztálya 

(a továbbiakban: FVM FTF), mint a földmérési és térképészeti tevékenység legfõbb irányítója 

látja el a hatáskörébe tartozó földügyi szakágazati: 

⎯ tervezõ(szervezõ), 

⎯ rendelkezõ, 

⎯ irányító és 

⎯ ellenõrzõ feladatokat. 

A minisztérium keretében – államtitkár-helyettes felügyelete alatt – mûködik a Fõosztály. 

Élén a fõosztályvezetõ áll. 

Munkáját korábban három, ma négy osztály segíti. 

Földmérési és informatikai osztály 

Ingatlan nyilvántartási osztály 

Földvédelmi és földértékelési osztály 

Földügyi Ellenõrzési és Fejlesztési Osztály. 

3.3.2. A Nemzeti Kataszteri Program Közhasznú Társaság (NKP Kht) 


2008 

34


Az NKP Kht 1996 óta tölt be fontos szerepet a földmérési és térképészeti adatok 

elõállítása terén. Korábban az ingatlan-nyilvántartás számítógépesítésének támogatása jelentett 

nagyobb feladatot, de a földügyi szakágazat más területeinek (földminõsítés, földértékelés, 

birtokrendezés alapjainak megteremtése, stb.) támogatása is feladata. Jelenleg a Nemzeti 

Vagyonkezelõ Zrt kebelén belül, de a szakmai fõhatósággal (FVM FTF) együttmûködve fejti 

ki tevékenységét, elsõsorban a digitális alaptérképi adatbázisok felújítására. 

3.3.3. Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) 

Az FTF közvetlen felügyelete és irányítása alatt mûködik a Földmérési Intézet (FÖMI), 

melyet 1967-ben alakítottak meg. Hatásköre több esetben bõvült és jelentõs szerepe lett a 

földmérési és térképészeti ágazat szakmai és tudományos tevékenységének irányítása és annak 

végzése. A FÖMI intézményére hárul a földmérés területén szükséges utasítások, szabályzatok 

és szabványok kidolgozása és átadása az FTF részére. A FÖMI az egyes feladatokat osztályra 

bontva végzi. 

A FÖMI fontos feladata a hazai kutatások szervezése és irányítása. Kapcsolatot tart a 

külföldi kutató intézetekkel. Kezeli a szakkönyvtárat. 

A penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (FÖMI KGO) látja el a mûholdas 

helymeghatározásokat. Az országos GPS hálózatok kialakítását és a nemzetközi kapcsolatok 

fejlesztését. 

Az Adattár õrzi az országos vízszintes és magassági alaphálózatok munkarészeit. Átnézi 

és ellenõrzi az országos alappont meghatározásokat, pótlásokat. Adatokat szolgáltat az 

alappontokról. 

A FÖMI keretében mûködik az Ingatlanrendezõi Szakbizottság, amelynek feladata az 

egyetemi és fõiskolai végzettségû földmérõk munkájának ellenõrzése. Megfelelõ gyakorlat után 

kiadja az ingatlanrendezõ minõsítést. Ez jogosítja fel a földmérõt, hogy a földmérési 

alaptérkép tartalmát érintõ munkákat végezhessen, és ezt aláírásával szakmailag és minõségileg 

is igazolhassa. 

3.3.4. Földhivatalok 

A földhivatalok a földügyi szakigazgatás helyi hatósági szervei. Feladatait két szinten, 

megyei és körzeti szinten végzi. Elsõ fokon a körzeti, másodfokon a megyei földhivatalok 

látják el hatósági feladataikat államigazgatási szervezetként. 

A földhivatalok feladatait általánosan miniszteri rendelet és a Földhivatalok Szervezeti és 

Mûködési szabályzata határozza meg. A földméréssel és térképészettel, az ingatlannyilvántartással 

és földminõsítéssel, valamint a földtulajdoni és használati viszonyainak 

rendezésével kapcsolatos hatósági és szolgáltató tevékenységet látnak el. 

Ezeket a feladatokat földmérési, ingatlan-nyilvántartási, földminõsítési és földvédelmi 

részlegekre bontva látják el. 

A földmérési feladatuk keretében gondoskodnak az alaphálózati pontok 

nyilvántartásáról, karbantartásáról, polgári jogi védelmérõl. Õrzik a földmérési alaptérképeket 

és vezetik a változásokat. Végzik az új és a felújított térképek állami átvételét, a területükön 


2008 

35


folyó földmérési munkák szakfelügyeletét és koordinálását, adatokat szolgáltatnak más 

államigazgatási szervezetek, intézmények és a lakosság részére. 

3.3.4.1. Megyei földhivatalok 

A megyei földhivatalok feladata a körzeti földhivatalok irányítása és ellenõrzése. Itt 

bírálják el az elsõfokú határozatok fellebbezéseit. Ide tartozik a megye területére esõ 

alappontok nyilvántartása, idõszakonkénti helyszínelése, karbantartása, adatainak szolgáltatása 

és kötelezõ felhasználásának ellenõrzése. Elpusztulásuk esetén pótlásukat kezdeményezi a 

FÖMI-nél. 

Feladata a földmérési alaptérképek kezelése és a változások idõszakonkénti vezetése, a 

térképek õrzése, ezekrõl másolatok, nyomatok megrendelése. A felmérések (újfelmérések és 

felújítások) mûszaki tervének véleményezése, az elkészült térképek átvétele, minõsítése. 

Feladatuk a földméréssel kapcsolatos munkák nyilvántartásba vétele, az állami 

alapadatok kötelezõ felhasználásának ellenõrzése, és az adatok szolgáltatása, az új alappontok 

és a földmérési alaptérkép tartalmában bekövetkezett változások ellenõrzése. Az állami 

alapadatok kötelezõ felhasználásának és az ezek létrehozásával, megváltoztatásával 

kapcsolatos munkák bejelentésének, vizsgálatának és átvételük minõségének ellenõrzése. A 

földmérési alaptérképek kezelésérõl, õrzésérõl és a változások folyamatos vezetésérõl való 

gondoskodás. E térképekrõl másolatok és nyomatok megrendelése. 

Szakfelügyelet vonatkozásában a megyei földhivatalok látják el a megye területére 

vonatkozó földmérési munkák szakmai felügyeletének, a munkák koordinációjának irányítását. 

Az õ feladatuk a bejelentett munkák nyilvántartása, véleményezése, a beérkezett munkarészek 

vizsgálata záradékolása. 

A bírósági szakértõket - kik a bíróságok munkáját segítik a földméréssel kapcsolatos 

peres eljárások során - a megye területén dolgozó földmérõk közül választják ki a földhivatallal 

egyetértésben. 

A megyei földhivatalok folyamatosan figyelemmel kísérik az ingatlanrendezõi 

minõsítéssel rendelkezõ földmérõk munkáját. 

3.3.4.2. Körzeti földhivatalok 

Feladatuk a nyilvántartási térképek és az azokhoz tartozó munkarészek kezelése, 

tárolása, õrzése. Ezekrõl a lakosság részére másolatok, adatok szolgáltatása. A térkép 

tartalmában bekövetkezõ változások folyamatos vezetése. 

Határozatot hoz elsõ fokon a földrészletek területével és határvonalával kapcsolatos 

ügyekben. Vizsgálja a kisebb alappontsûrítéssel kapcsolatos munkákat. Ellenõrzi, vizsgálja a 

területszámítást és a helyrajzi számozás helyességét az ingatlanok megosztási, 

épületfeltüntetési és földrészlet határok kitûzésével kapcsolatban. 

Folyamatosan vezeti az ingatlan-nyilvántartást, annak mûszaki és jogi vonatkozásait 

együttesen kezeli. Az irattárban õrzi és kezeli a bejegyzéseket megalapozó okiratokat. 


2008 

36


Adatokat szolgáltat a területére esõ földrészletekrõl, ingatlanokról a lakosság és 

közületek részére. 

3.3.5. Az állami alapadatok kezelése, tárolása, szolgáltatása 

Az állami alapadatokat országos adattárban, térképtárban, ûrfelvétel- és légifilmtárban, 

illetve helyi adat- és térképtárakban kell tárolni. A helyi vonatkozású állami alapadatokat 

illetékességi területükön a körzeti földhivatalok, illetve a Fõvárosi Kerületek Földhivatala (a 

továbbiakban együtt: körzeti földhivatal), vagy a megyei földhivatalok, illetve a Fõvárosi 

Földhivatal (a továbbiakban együtt: megyei földhivatal) kezelik. 

A körzeti földhivatalok térképtárában az alábbi földmérési anyagok vannak elhelyezve: 

- Állami földmérési alaptérkép nyilvántartási példánya, és átnézeti térképe. 

- Forgalomból kivont nyilvántartási térkép és munkarészei. 

- Melléktérképek. 

- Az alaptérkép készítésével kapcsolatos egyes munkarészek (manuálék, mérési vázlatok, 

kiértékelési lapok, területszámítási munkarészek és azonosító jegyzékek, stb.). 

- Sajátos célú földmérési munkák munkarészei. 

- A földhivatal hatósági földmérési tevékenysége során készített munkarészek (pl.: 

térképi hibakiigazítás). 

Az állami alapadatokba bárki betekinthet, azokról másolatot igényelhet. Az állami 

alapadatokat kezelõ szervek meghatározott díj ellenében szolgáltatnak adatot. Az 

adatszolgáltatási díj az adat egyszeri és egy eljárásban való felhasználásának jogát foglalja 

magában. Hatósági eljárásban csak hiteles állami alapadatok használhatók fel. 

Az állami alapadatok elõállításakor készült mérési és számítási adatokba, vázlatokba, 

továbbá egyéb munkarészekbe és a forgalomból kivont állami alapadatokba kizárólag 

földmérési, illetve térképészeti tevékenység végzésére jogosultsággal rendelkezõ személy 

tekinthet be és igényelhet róluk másolatot. Ez a jog megilleti a mûszaki szakhatóságot, a 

bíróságot, az ügyészséget, valamint a nyomozó hatóságot is. 

Az állami alapadatokat hitelesített vagy hitelesítés nélküli formában is lehet szolgáltatni. 

Az adatszolgáltatás iránti kérelmet az igényelt állami alapadat azonosítására alkalmas módon, a 

vonatkozó rendelet 3. számú melléklete szerinti igénylési lapon kell benyújtani. Az állami 

alapadatok forgalmazásából származó adatszolgáltatási díj 60 %-át új állami alapadatok 

elõállítására kell fordítani, a fennmaradó 40 % az adatszolgáltatót (pl. a körzeti földhivatalt) 

illeti meg. 

Külön rendelkezés (engedélyezés) szerint lehetõség van díjmentes adatszolgáltatásra 

(pl. oktatási intézmények, stb. számára) is. 


2008 

37


4. A FÖLD ALAKJA ÉS ÁBRÁZOLÁSA 

Már régóta tudjuk, hogy a Föld alakja egy szabálytalan felület. A föld felszínén hegyeket, 

völgyeket találunk, még sík területen is érzékeljük, hogy az utak emelkednek, lejtenek. Hol 

erõsebben, hol enyhébben. Nekünk ezt a változatos felületet kell ábrázolnunk térképeinken. 

Azonban könnyû belátnunk, hogy a terepfelszín nem lehet a Föld valódi alakja. A Föld valódi 

alakján olyan felületet kell értenünk, melyen nincsenek kiemelkedések és mélyedések. Ezt az 

alakot a tengerek, tavak és minden mást folyadék felszín jelöli. Ezek általában különbözõ 

magasságban helyezkednek el. Ezeket a felületeket szintfelületeknek nevezzük. A szintfelületek 

nem szabályos felületek. Nincsenek töréseik, szakadásaik. A különbözõ szintfelületek 

távolságai nem azonosak, azok kis mértékben változnak, de ezt a gyakorlatban 

elhanyagolhatjuk. 

A sok szintfelület közül kiválasztunk egyet, és ezt nevezzük geoidnak és ez a Föld 

alakja. 

A geoid a középtengerszint magasságában kiválasztott szintfelület. 

A másik alapvetõ geodéziai fogalom: a függõvonal. Ennek egy rövid darabját a függõ, 

régies nevén a függélyezõ jelöli ki. Ez minden pontjában merõleges a szintfelületre. A földi 

helymeghatározásokban ezt a két alapelemet használjuk. A Föld alakját, a geoidot és a 

szintfelületeket, valamint a szintvonalakat is a Föld nehézségi erõtere hozza létre. A földi 

tömegvonzás és a Föld forgásából létrejövõ centrifugális erõ határozza meg. 

A Föld alakot nagyobb közelítéssel gömb alakúnak tekinthetjük. Ezt már az Ókorban is 

ismerték. A hajósok már nagyon korán megfigyelték, hogy elõször a hajó árbóca tûnik fel a 

láthatáron, és csak mikor közelebb érünk hozzá, akkor látunk egyre nagyobb részt belõle. A 

Föld sugarát már az ókorban is meghatározta Erathosztenész, az egyiptomi Alexandriában élõ 

tudós kb. 200-ban. Elgondolása az volt, hogy Syenében (a mai Asszuánban) nyáron a 

napfordulókor a kútba a földfelszínre merõlegesen süt be a nap, tehát a kút fenekét is 

megvilágítja. Ugyanekkor az árnyékvetõ rúd (quomon) árnyékának hosszát Alexandriában. A 

kísérletbõl a b/s = a/R aránypár írható fel. Azaz az árnyék b hossza úgy aránylik az Alexandria- 

Suéne s távolsághoz, mint ahogy az árnyékvetõ rúd a hossza aránylik a Föld R sugarához. Az 

aránypárból a Föld sugara kiszámítható. Az s távolságot karavánutak alapján becsülte meg. 

Eredményül mai méter mértékegységben R = 7360 km kapta meg, mely jól egyezik a ma ismert 

értékkel (R = 6360 km). 

A Föld alakját ma leggyakrabban ellipszoiddal közelítjük. Az ellipszoidot úgy képzeljük 

el, hogy egy ellipszist kistengelye körül megforgatunk. A forgási ellipszoidokat a 

megforgatott ellipszis nagytengelyének hosszával és lapultságával szoktuk jellemezni. 

Lapultság alatt arányszámot értünk, melynek számlálója a nagytengely és a kistengely 

különbsége a nevezõben pedig a nagytengely hossza szerepel. Ezt mindig l = 1 : f 

arányszámmal fejezzük ki a méretarányszámhoz hasonlón. A földi ellipszoidokat mérések 

segítségével határozzák meg. 

A Földet legjobban megközelítõ ellipszoidokat névvel és évszámmal szokták jelölni. A 

leggyakoribb ellipszoidok – melyek magyar szempontból is fontosak – a következõk: 

Ellipszoid neve Fél nagytengely Lapultság 


2008 

38


(méter) 

Bessel 1842 6377397,155 1/299,152812 

Kraszovszkij 1940 6378245,000 1/298,300000 

Hayford 1910 6378388,000 1/297,000000 

IUGG 1967 6378160,000 1/298,247167 

WGS 72 6378135,000 1/298,260000 

WGS 84 6378137,000 1/298,257224 

A 60-as évektõl kezdve a Nemzetközi Geodézia és Geofizikai Unió (IUGG) ad 

ajánlásokat a legjobb ellipszoid méretekre. Ezeket a 70-es évektõl kezdve WGS (World 

Geodetic System) rövidítéssel és az évszámmal jelölik. A WGS ellipszoidokat már mûholdas 

helymeghatározó mérések alapján határozzák meg. 

Gömbön és az ellipszoidon a pont helyzetét földrajzi szélességgel és földrajzi 

hosszúsággal adják meg. A Földi ellipszoidok esetén az ellipszoid forgástengelye határozza 

meg az északi és déli pólust. Az egyenlítõ síkját a megforgatott ellipszis nagytengelye súrolja. 

A fokhálózatot a megforgatott ellipszis vonalait meridiánoknak nevezzük. Ezek mind 

ellipszisek a forgási ellipszoidon, és körök a gömbön. Ezek közül egyet kezdõ meridiánnak 

választunk. Nemzetközi megállapodásnak megfelelõen azt, amelyik a Greenwichen megy 

keresztül. Ettõl a kezdõ meridiántól mérjük a földrajzi hosszúságot.- szög egységben - addig a 

meridiánig, ami a kérdéses ponton áthalad. 

Az egyenlítõ síkjával párhuzamos síkok a felületbõl a paralellköröket metszik ki, ezek 

ellipszoidon és gömbön is változó sugarú körök. 

Földrajzi szélesség alatt a felszíni pont függõleges egyenesének és az egyenlítõ síkjának 

a hajlásszögét értjük. Földrajzi hosszúság alatt a meridián, amely Greenwich-en halad 

keresztül és a pont függõlegeséhez tartozó ellipszoid síkjának a hajlásszögét értjük. Ezt a 

szöget mindig az egyenlítõ síkjában mérjük. Ez a két adat egyértelmûen meghatározza a pont 

helyzetét az ellipszoidon és a gömbön is. Egy földi pont földrajzi koordinátája attól függ, hogy 

az ellipszoidot, vagy a gömböt hogyan illesztjük a Földet meghatározó geoidhoz, ezért az 

ellipszoidi és gömbi földrajzi koordináták eltérnek egymástól. Vízszintes mérések alapfelületéül 

geodéziában mindig az ellipszoidot választjuk. 

Magasságmérések szempontjából már más a helyzet. A pont magassága alatt a geoid és 

a pont függõvonal mentén mért távolságát értjük. Ez azonban nem egyértelmû, azért, mert a 

középtengerszintek az eges kikötõkben mérve, különbözõ magasságban vannak. Ennek oka az, 

hogy a tengereknek különbözõ a sótartalmi, tenger áramlások vannak. Magyarország 

szempontjából két tengerszint jelentõs. 1960 elõtt a Trieszti moreográf (tengerszintmérõ 

berendezés) nullapontján átmenõ geoidot használtuk alapfelületül. Ezeket a magasságokat 

neveztük Adria feletti magasságnak. 1960 után a Balti (Kronstadti, Szentpétervár mellett, egy 

szigeten épített mareográfon) meghatározott nullaszintet használjuk. Ettõl mért függõleges 

távolság a Balti magasság. A két alapszint nem azonos. A balti alapfelület 0,6747 méterrel van 

magasabban, mint az Adriai alapfelület. Tehát a pontok ún. Balti magassága kevesebb, mint az 

Adriai (utóbbit néha Nadapi magasságnak is nevezik, egyik hazai alappontjára utalással). 


2008 

39


4.1. GEODÉZIAI KOORDINÁTA RENDSZEREK 

Geodéziai koordináta-rendszer 

A pontok helyzetét számszerû formában, koordinátákkal adjuk meg. Geodéziában síkbeli 

(kétdimenziós) és térbeli (háromdimenziós) koordináta rendszereket használunk. 

Síkbeli koordinátákkal a pont alapfelületre vetített helyét határozzuk meg. Síkbeli 

koordinátaként leggyakrabban Descartes-féle derékszögû koordinátákat használunk. Ehhez 

fel kell venni egy kezdõpontot, mely a koordinátarendszer origója, és fel kell venni egy 

kezdõirányt, ez a koordináta rendszer x tengelye. A másik koordináta tengelyt, az y tengelyt 

úgy kapjuk, hogy az x tengelyt a pozitív irányba elforgatjuk az origó körül. A matematikában 

és a geodéziában használatos koordináta rendszert is így adjuk meg. Lényeges eltérés azonban, 

hogy a forgásirány a koordináta rendszer sodrása matematikában az óramutató járásával 

ellentétes, míg geodéziában az óramutató járásával egyezõ. A pont helyzetét a koordináta 

rendszerben két távolság adattal adjuk meg úgy, hogy a pontot az y tengellyel párhuzamos 

egyenessel az x tengelyre vetítjük és a pont x koordinátája az origó és az x tengelyre vetített 

pont távolsága. Az y koordinátát hasonlóan határozzuk meg. A pontot x tengellyel párhuzamos 

egyenessel vetítjük az y tengellyel és az y koordináta az origó és a vetített pont távolsága az y 

tengelyen mérve. 

Gyakran használunk poláris koordinátákat is. Ebben az esetben a pont helyzetét az 

origótól mért távolsággal és az a távolság irányával adjuk meg, melyet x tengelytõl mérünk a 

pozitív forgásiránynak megfelelõen. Poláris koordináta rendszerben a pont koordinátája a t 

távolság és a • irányszög. 

Geodéziában a koordináta rendszer lehet országos, vagy helyi a koordináta rendszer 

érvényességi területe alapján. Az országos rendszerben a koordináta rendszer kezdõpontját 

földrajzi koordinátákkal adják meg. A kezdõirányt vagy az északi, vagy a déli iránynak 

megfelelõen választják meg. Így beszélünk 

• észak-keleti vagy 

• dél-nyugati koordináta rendszerrõl. 

Helyi koordináta rendszerek egy kisebb területen érvényesek. Legegyszerûbb esetben ez 

egy egyetlen mérési vonal, de lehet egy lakótömbre, vagy egy ipartelepre kiterjedõ is. 

Térbeli koordináta rendszerként általában derékszögû Descartes rendszert használunk. A 

térbeli rendszer három koordináta tengelye páronként egymásra merõleges. Az egyes 

tengelyeket x y z tengelynek nevezzük. Ha az x y és z tengelyek úgy követik egymást, mint 

jobbkezünk hüvelyk-mutató és középsõ újja, akkor jobbsodrású rendszerrõl beszélünk. Ha a 


2008 

40


koordináta tengelyeket bal kezünk három újjának felelnek meg, akkor balsodrású rendszerrõl 

beszélünk. 

Földhöz kötött koordináta rendszerként a koordináta tengelyeket úgy helyezzük el, hogy 

az x tengely a Földi egyenlítõ síkjában legyen a Greenwichi kezdõ meridián irányában. Az y 

tengely szintén a földi egyenlítõ síkjában fekszik és merõleges az x tengelyre. A z tengely a föld 

forgástengelyének északi ága. A három tengely 

jobbsodrású rendszert alkot. 

Térbeli koordináta-rendszer 

A földi pontok meghatározására használunk 

még földrajzi koordinátákat is. Ekkor a pontot 

az ellipszoid koordinálásával, az ellipszoidi 

függõleges egyenessel levetítjük az ellipszis 

felületére és A pont helyzetét a levetített pont 

földrajzi szélességével és hosszúságával adjuk 

meg. Az eredeti pont térbeli helyzetének 

megadásához a harmadik koordinátaként az 

ellipszoid feletti magasságot használjuk. Ez a 

pont és az ellipszoidra levetített pont távolsága. 

Használunk térbeli derékszögû koordináta rendszert az ellipszoid felszínéhez kötötten is. 

Ezt topocentrikus koordináta rendszernek nevezzük. Ennek kezdõpontja az ellipszoid 

valamelyik kiválasztott felszíni pontja. Az x és y tengely síkja érinti az ellipszoid felszínét az 

origóban. Az x tengely pozitív ága észak felé mutat, az y tengely erre merõleges és kelet felé 

néz. A z tengely az ellipszoid normálisa, merõleges az x y síkra. Ez a rendszer balsodrású 

rendszert alkot. Kis területen jó közelítéssel megfelel a természetes vízszintes és magassági 

koordináta rendszernek. Azonban tudni kel, hogy az ellipszoid érintõsíkja és az ellipszoidi 

normális nem azonos a geoidhoz tartozó helyi vízszintessel és az ellipszoidi normális is eltér a 

helyi függõlegestõl. 

Az elõbbiekben láttuk, hogy milyen sokféle koordináta rendszert használunk. Gyakran 

ugyanannak a pontnak is többféle koordinátája van. Ezek kezeléséhez szükséges, hogy a 

különbözõ koordináta rendszerekbõl át tudjunk számítani pontokat más koordináta rendszerbe. 

Ezért szükséges, hogy az egyes koordináta rendszereket pontosan definiáljuk és adjuk meg 

azokat az egyenleteket, melyek segítségével elvégezhetjük az átszámításokat (más néven: 

transzformációkat). 

4.2. VETÜLETEK 

4.2.1. A vetítés fogalma, szükségessége 

A vetítés szükségességérõl és a 

vetítés elvérõl már említést tettünk, az 1. 

fejezetben. Nézzük ezt egy kissé 


2008 

41 

Perspektív vetítés


részletesebben. A Föld felszínén lévõ pontokat a térképen síkban kell ábrázolni. 

A felhasználó számára a térképlapon jelenik meg a terep képe. A térkép felülnézetben 

ábrázolja a terepet. Ahogy a narancs héját nem lehet gyûrõdés-szakadás nélkül síkba fejteni, 

ugyanúgy a földfelszíni pontokat sem lehet torzulás nélkül síkban ábrázolni. A futball labdát is 

csak részekre bontva lehet síkba kifektetni, hasonlóan a Föld felszínét is csak torzulásokkal 

tudjuk a térképlapon ábrázolni. 

Azt, amikor a Föld felszínén lévõ pontok síkon lévõ megfelelõit meghatározzuk, 

vetítésnek nevezzük. 

Vetítésnél azt a felületet, amelyrõl vetítjük a pontokat, alapfelületnek nevezzük. 

Amelyikre vetítünk, képfelületnek hívjuk. Geodéziában alapfelület: a forgási ellipszoid, vagy a 

gömb lehet. Képfelületként síkot, vagy valamilyen síkba fejthetõ felület használunk. Utóbbi 

lehet: a henger vagy a kúp. 

Síkba fejthetõ 

felületeknél a vetítést 

elvégezzük a hengerre, 

vagy kúpra és vetítés után 

egy alkotója mentén 

felvágjuk és síkra kiterítjük, 

amit már torzulás nélkül 

megte-hetünk. 

Geodéziai vetületeknél 

az is elõfordul, hogy az 

ellipszoidról elõször 

gömbre vetítünk, majd csak 

a következõ lépésben 

vetítünk síkra, vagy síkba 

fejthetõ felületre. Ezt a 

vetítést nevezzük kettõs 

vetítésnek. 

Alkalmazásának elsõsorban 

takarékossági okai vannak. 

A vetítés geometriai 

szempontból kétféle lehet. 

a.) Az egyik esetben a 

vetítés perspektív. Ekkor az 

alapfelület és a képfelület 

A vetítés folyamata 

között közvetlen 

geometriai kapcsolat van. A 

pontokat valóságos egyenes vetítõ sugarakkal visszük át a képfelületre. 

b.) A másik lehetõség a matematikai vetítés, ekkor az alapfelületi és képfelületi pontok között 

csak matematikai kapcsolat van az 

y = f (λ, ϕ ) és x = g (λ, ϕ ) 

formának megfelelõen. Perspektív vetületeknél is felírható mindig az ilyen matematikai 

kapcsolat. A vetítéseket ma mindig matematikai egyenletekkel végezzük. 


2008 

42


A vetítések során 

mindig fellépnek 

különbözõ 

torzulások. A 

torzulásokat 

jellegük szerint 

három csoporthoz 

soroljuk. 

Lehetnek szög, hossz és 

terület torzulások. Ezek 

következtében az egyes 

alakzatok 

megváltoznak. A 

torzulások nem 

egységesek az egész 

vetületen. Vannak 

olyan részek, melyek 

Vetületi torzulások 

erõteljesebben torzulnak, 

míg más részeken 

a torzulások kisebbek. A nagyobb torzulások általában a vetület széle felé lépnek fel. 

A vetítés során elérhetjük a vetület megfelelõ megválasztásával, hogy egyes torzulások 

ne lépjenek fel, ennek megfelelõen beszélhetünk: 

- szögtartó és 

- területtartó vetületekrõl. 

Szögtartó vetületeken a szögek nem torzulnak. Ez azonban azzal jár, hogy a hosszabb és 

rövidebb területek erõsebben változnak. Szögtartó vetületeknek a geodéziában van nagy 

szerepük. Általában ilyen vetületeket használunk. 

A területtartó vetületeken az egyes idomok területe nem változik. Ezeket leggyakrabban 

kartográfiai, földrajzi térképeken alkalmazzák, mert így szemléletesebb képet adunk az egyes 

részekrõl. Hossztartó vetület nincs. A hosszak minden vetületen torzulnak. Vannak a vetületen 

olyan vonalak, vagy pontok, amelyben a hosszak nem torzulnak. 

A másik probléma, hogy az alapfelületen lévõ legrövidebb vonalak a képfelületen nem 

lesznek legrövidebb vonalak. Ennek következtében további torzulások jönnek létre. 

A geodéziai vetületeknél a torzulások mértékére határt szabnak, ezért az egyes 

vetületeket csak akkora területek ábrázolására használjuk, melyeknél a hossztorzulás nem lép 

át egy még elfogadhatónak tekintett értéket. Ezt geodéziában 1/10 000 értékben vesszük fel. 

Ha a terület olyan nagy, hogy azt nem lehet a torzulási határértéknél kisebb torzulással 

ábrázolni, akkor az egész területet több vetületen ábrázoljuk. Ezek a vetületek azonosak, csak 

más elhelyezésûek. Nagyobb országok esetén ez gyakori megoldás. 

A vetületeket még tovább csoportosíthatjuk, pl. felhasználás alapján. 

Felhasználás szerint a vetület lehet: 

• földrajzi (kartográfiai) vagy 

• geodéziai. 


2008 

43


A kartográfiai vetületeket használunk nagyobb területek, országok, földrészek vagy az 

egész Föld ábrázolására. Ezeket találjuk meg atlaszokban vagy turista térképek esetében is. A 

geodéziai vetületeket kataszteri felmérésekhez használják. Ezeknél különösen fontos, hogy a 

torzulások ne lépjenek át egy határt. 

A vetületeket a képfelület elhelyezése szempontjából is csoportosíthatjuk. Eszerint 

lehet: 

• érintõ vagy 

• redukált (metszõ). 

Érintõ vetületeknél a képfelület érinti az alapfelületet. Sík vetületnél az egyetlen pontban 

történik és ekkor ebben a pontban nincs torzulás. Henger-, és kúp vetületeknél az érintés egy 

vonal mentén történik és ezen a vonalon nincs torzulás. 

A metszõ vetületeknél a képfelület belemetsz az alapfelületbe. Vetületi torzulások a 

metszési vonalon nem lépnek fel. 

Síkvetületnél a metszésvonal egy kör a körön belül, hosszcsökkenés lép fel. A körön 

kívül a távolságok növekednek. Hengervetületnél a képfelületen két párhuzamos vonalon nem 

lesz hossztorzulás. A két vonal 

között rövidülés, míg a két vonalon 

kívül hossznövekedés. Matematikai 

vetületeknél helyesebb metszõ 

helyett redukált kifejezést használni, 

mert ott ilyen képies megfelelés 

nincs. A vetület tulajdonképpen 

csak matematikai úton valósul meg. 

A vetületek elhelyezése 

szerint háromféle elhelyezést 

különböztetünk meg. Elhelyezés 

Képfelületek csoportosítása 

kor mindig a képfelület tengelyének 

elhelyezkedését vizsgáljuk a föld 

forgástengelyéhez képest. Hengerés 

kúp esetén a tengely értelmezése 

egyértelmû. A sík tengelyét mindig a síkra merõleges egyenesként értelmezzük. 

A vetület elhelyezése szerint lehet: 

• normális, 

• transzverzális, 

• ferde tengelyû. 

Normális elhelyezésnél a képfelület tengelye illeszkedik a Föld forgástengelyére. 

Transzverzális elhelyezés esetén a képfelület tengelye az egyenlítõ síkjába fekszik. A 

harmadik elhelyezés geodéziai szempontból a legjelentõsebb. A ferdetengelyû vetületeket úgy 

veszik fel, hogy a vetület érintési pontja, vagy érintési vonala az ábrázolandó terület közepén 

menjen keresztül azért, hogy a torzulások lehetõleg kicsik legyenek. A normális és a 

transzverzális elhelyezést általában világ vetületek esetén használják. Egy-egy ország a 

geodézia vetületének kialakításánál általában valamilyen ferde tengelyû vetületet választ saját 

kataszteri felméréseinek végrehajtására. 


2008 

44


A vetületeknek igen sokféle típusa van. Ezek elsõsorban a kartográfia keretében a 

földrajzi térképek területén alakultak ki. Geodézia vonatkozásában a vetületek különbözõ 

megoldásai sokkal kisebbek. Magyarországon is csak néhány vetület került alkalmazásra. 

Geodéziai szempontból azonban ezek a legfontosabbak. A vetületeket általában valamelyik 

speciális helyzetben vizsgáljuk a geodéziai alkalmazás szempontjából. 

4.2.2. Magyarországi vetületek 

Magyarországon a kataszteri felmérések vetületi rendszerénél három vetület került 

alkalmazásra. Mindegyik esetében jellemzõ, hogy ellipszoidról kettõs vetítéssel tértek át a 

síkra. Kettõs vetítésnél elõször az ellipszoidról gömbre vetítenek, majd onnan egy újabb 

vetítéssel jutnak át a pontok a síkra. Ez a vetítés szögtartó és a hosszak is csak igen kis 

mértékben torzulnak. Az 

ellipszoidhoz Magyarország 

közepe táján veszik 

fel a vetületi kezdõpontot 

és ehhez a ponthoz illesztik 

az ellipszoidon legjobban 

megközelítõ gömböt, a 

vetítés csak matematikai 

úton történik. Az 

ellipszoidi és a gömbi 

földrajzi koordináták kis 

mértékben eltérnek 

egymástól, ezért az 

ellipszoidi és a gömbi 

koordinátákat nem szabad 

összekeverni. 

4.2.2.1. Sztereografikus vetület 

A sztereografikus vetület a gömböt érintõ valódi síkvetület. A vetületi kezdõpontban a 

sík érinti a gömböt. A kezdõpontot és a gömb középpontját összekötõ egyenes 

meghosszabbítása döfi ki a gömbbõl a vetítési középpontot. Tehát a vetületi kezdõpont és a 

vetítési középpont ugyanannak az átmérõnek a két végpontja. 

Normális elhelyezés, mikor a kezdõpont az északi sark és a vetítési központ a déli pólus, 

akkor a meridiánok képe a kezdõponton átmenõ egyenesek, a paralell körök képe kezdõpont 

középpontú körök. Egyébként minden gömbi kör képe is, kör lesz a képfelületen. A vetület 

szögtartó. A vetületi kezdõpontban hossztorzulás nincs, és ettõl távolabbra a torzulás mértéke 

növekszik. 

Magyarországon geodéziai célra 1860-ban vezették be a budapesti sztereografikus 

rendszert, az ivanicsi (Horvátország) és a marosvásárhelyi (Erdély) rendszerrel együtt. A 


2008 

45


vetület kezdõpontja a Gellérthegy nevû felsõrendû pont, alapfelülete Bessel ellipszoid, melyrõl 

kettõs vetítéssel tértek át a síkra. Így ez a vetület ferdetengelyû. A koordináta rendszere délnyugati. 

A koordinátákat eredetileg bécsi ölben határozták meg, melyet késõbb számoltak át 

méterre. A vetület jelölésére STG vagy SZT betûket használtak. A vetületi torzulások 127 kmre 

érik el az 1/10 000-as határt, de ennél nagyobb távolságra is használták. A vetülettel 

kapcsolatban egy – korántsem kíváló – alapponthálózatot fejlesztettek ki. 

Sztereografikus vetületet használunk Budapesten is, melyet 1930-ban hoztak létre a 

budapesti önálló hálózat mérésekor. A két hálózat nem azonos. A koordináták is több 

deciméterrel eltérnek, ezért a két rendszert meg kell különböztetni. 

4.2.2.2. A (Fashing-féle) hengervetületek 

Normális elhelyezésû hengervetület úgy jön létre, hogy a gömbre egy hengert illesztünk 

úgy, hogy a henger a gömböt az egyenlítõben érinti. Hengervetületen a meridiánok képe 

egymással párhuzamos 

egyenesek lesznek, a köztük 

lévõ távolságok egyenlõek. A 

paralell-körök képei szintén 

párhuzamos egyenesek, de a 

köztük lévõ távolságok az 

egyenlítõ közelében kisebbek, 

ettõl távolodva egyre 

növekszenek. Az északi és 

déli sark már nem is 

ábrázolható, mert ezek a 

végtelenbe esnek. A 

hengervetületeknek mindig 

ilyen a fokhálózati képe. 

A hengervetületek közül 

a legfontosabb a szögtartó 

hengervetület, melyet 

Mercator (1512-1594) német 

térképész alkalmazott elõször 

az egész Föld ábrázolására. A 

szögtartó hengervetület 

matematikai vetület. 

Közvetlen geometriai vetítéssel nem állítható elõ. Mecator térképének rendkívül elõnye volt a 

hajózási útvonalak megtervezésében. 

Geodéziai célra Magyarországon elõször Fasching Antal alkalmazta. Javaslatára vezették 

be Magyarország újabb vetületi rendszereit 1908-ban. Ez három ferdetengelyû szögtartó 

hengervetületi rendszer volt. Jelölésükre a HÉR, HKR és HDR jelöléseket használták. 

(Henger északi, középsõ és déli rendszer). Alapvetülete a Bessel ellipszoid volt, melyrõl kettõs 

vetítéssel tértek át a hengerre. A hossztorzulás a segédegyenlítõtõl számítva 90 km 

távolságban éri el az 1/10 000 értéket. Ezért volt szükséges az akkori Magyarország területét 

három vetületi sávon ábrázolni. A koordináta rendszer délnyugati. 


2008 

46


Hengervetületet vezettek be 1975-ben Magyarországon egy új, egységes polgári 

térképrendszer kialakításához (EOV=Egységes Országos Vetület). A vetület szögtartó, de a 

korábbiakhoz képest eltérés, hogy a Kraszovszkij ellipszoidot választották alapfelületül. Ehhez 

illeszkedõ új Gauss gömböt vettek fel. További eltérés, hogy a vetületet redukálták 0,99993 

szorzóval. Így a vetület közepén az 1 km távolságok 7 cm-t rövidülnek. A „metszõ paralell 

köröknél nem lép fel torzulás. Az ország legészakibb és legdélibb részén a hossztorzulás 

meghaladja a 20 cm-t kilométerenként. 

A vetületi rendszer bevezetésekor új felsõrendû hálózatot is létrehoztak. Ma ez a 

rendszer képezi a kataszteri térképrendszer alapját.. A vetület koordináta rendszere északkeleti, 

tehát eltér a korábbiaktól. Változás az is, hogy a koordinátákat eltolták úgy, hogy az y 

koordináták nagyobbak 400 000-nél és az x koordináták pedig mindig kisebbek. Azonban most 

is megmaradt a koordináták y, x sorrendje. 

Magyarországon alkalmazásra kerültek nemzetközi vetület rendszerek is. A topográfiai 

térképek vetületi rendszere a Gauss-Krüger vetület (rövidítése GK). Ez egy transzverzális 

elhelyezkedésû, matematikai szögtartó érintõ hengervetület. 

Alapfelülete a Kraszovszkij féle ellipszoid, melyrõl közvetlenül vetítenek a hengerre. A 

vetület nemzetközi jellegét az adja, hogy az egész föld ábrázolható oly módon, hogy egy 

hengeren csak 6 fokos szélességben ábrázolják a földet. 

A következõ részben 6 fokkal elforgatják a henger tengelyét az egyenlítõ síkjában, és 

ismét egy 6 fokos szélességû sávot használnak. A vetületet a volt Szovjetunióban és a volt 

szocialista országokba került alkalmazásra. 

A másik nemzetközi vetületi rendszer az UTM (Universal Transverse Mercator). 

Alapfelülete a Hayford féle nemzetközi ellipszoid képfelülete transzverzális elhelyezkedésû 

henger. A vetítés Gauss-Krüger vetület szerint történik. A vetületnél redukciót alkalmaznak 

(metszõ henger). 


2008 

47


4.3. AZ EGYSÉGES ORSZÁGOS VETÜLETI ÉS TÉRKÉPRENDSZER 

4.3.1. Egységes Országos Vetület-i (EOV) rendszer 

Az egységes országos térképrendszer (EOTR) alapja az Egységes Országos Vetület 

(röviden: EOV). 

A képfelületi koordináta rendszer pozitív x tengelye észak felé mutat. Az óramutató 

járásának megfelelõ pozitív forgásiránnyal egyezõen a pozitív y tengely iránya kelet felé mutat. 

A koordináta rendszert a tengellyel párhuzamosan eltolták azért, hogy a koordináták az ország 

területén mindenhol pozitívak legyenek. Az eltolás mértéke Y irányban 650 km, X irányban 

200 km. Ebbõl következõen az x koordináták mindig kisebbek mint 400 km és az y 

koordináták mindig nagyobbak ennél. Ezzel a koordináta számértékébõl mindig eldönthetõ, 

hogy a koordináta x vagy y. 

Az EOV-hez egységes országos térképrendszer tartozik. Ez azt jelenti, hogy az ország 

területén egységes: 

- a vetület és a koordináta rendszer; 

- a vízszintes és magassági alaphálózat; 

- a térképek méretarány rendszere és szelvényezése. 

Az egységes országos térképrendszer (EORT) szelvényszámozása 

A térképrendszer alapja az M = 1:100 000 méretarányú térkép. Ez alapján az ország 

területét a koordináta tengelyekkel párhuzamosan, x irányban, É-D irányban 32 km magasságú, 

és K-Ny irányban 48 km szélességû téglalapokra bontja. Ezeket a téglalapokat az M = 1:100 

000 méretaránynak megfelelõen 32*48 cm méretû térképlapokon jelenítjük meg. 

A sorokat déltõl észak felé haladva 0; 1; 2 ... számokkal jelöljük. Az oszlopokat 

nyugatról kelet felé haladva 0; 1; 2 … számokkal határozzuk meg. A térképlapokat a soroknak 

és oszlopoknak megfelelõen számozzuk. Így az ország területére esõ térképlapok száma egy 

kétjegyû szám. Az elsõ jegy a sor száma, a második jegy az oszlop száma. Ettõl csak az ország 

keleti és északi részén térünk el kis mértékben. Ott a térképlapokat háromjegyû számokkal 

jelöljük, az elv megtartásával. 

.ábra: Az EOTR 

M=1:100 000 szelvények számozása 


2008 

48


A további nagyobb méretarányú szelvényeket az M=1:100 000 szelvény számából 

vezetjük le, mindig az elõzõ szelvény negyed részre bontásával. 

ábra: Topográfiai térképek szelvényszámozása 

Az M = 1 : 50 000 méretarányú (topográfiai térképek) szelvények jelölésére az M = 

1:100000 szelvényt 4 részre bontjuk és az egyes negyedeket sorszámozzuk. Az egyes számot 

az eredeti szelvény észak-nyugati része, a kettest észak-keleti negyede, majd a délnyugati 

negyed kapja a hármas számot, a négyes szám a dél-keleti negyedé. Ezeket a számokat 

kötõjellel írjuk a százezres szelvényszám után. A további nagyobb méretarányú szelvényeket is 

mindig negyedeléssel hozzuk létre. Ugyanezt az elvet folytatják a földmérési alaptérképek 

esetén is. 

E számozás szerinti térképlapok méretét és számozását az alábbi (2.sz..) táblázatban 

foglaljuk össze: 

Az EOTR országos szelvényszámozása és szelvényadatai 

Térképcsoport Méretarány Szelvényszám Szelvényméret a 

vetületen 

(km, illetve m) 

2. sz. táblázat 

Szelvényméret a 

térképen 

(cm) 

topográfiai 1:100 000 54 48x32 48x32 

1:50 000 54-3 24x16 48x32 

1:25 000 54-32 12x8 48x32 

1:10 000 54-324 6x4 60x40 

földmérési 1:10 000 54-324 6000x4000 60x40 

1:4 000 54-324-1 3000x2000 75x50 

1:2 000 54-324-14 1500x1000 75x50 

1:1 000 54-324-142 750x500 75x50 

1:500 54-324-1423 375x250 75x50 

Ez a szelvényszámozás a topográfiai térképekre vonatkozik, melyek közül az 

M=1:10000 méretarányú térképek származnak eredeti terepi felmérésbõl. A kisebb 

méretarányúakat ezekbõl vezetik kicsinyítéssel és a tartalom átszerkesztésével. 


2008 

49


4.3.2. A földmérési alaptérképek országos szelvényszámozása 

A földmérési térképek számozása ennek továbbfolytatásával történik. A számozás a 

továbbiakban is az elõzõ szelvény negyedelésével történik. A földmérési térképek 

szelvényszámát kötõjellel írjuk a topográfiai szelvényszám után. 

3. ábra: A földmérési alaptérképek országos számozása 

Az 1:4000 méretarányú térképek a külterületek ábrázolását szolgálják, de ezt a méretarányt 

használjuk a községek átnézeti térképeként belterületeknél is. Ezek a térképek szelvényhatáros 

ábrázolással készülnek. Az Egységes Országos Térképrendszer Térképei (EOTR) egymás 

mellé illeszthetõk. Az 1: 4000 méretarányú térképek lefedik az egész ország területét. 

4.3.3. A földmérési alaptérképek településenkénti számozása 

A városok, községek felmérésénél a felmérendõ területet, a város, község területét 

lefedõ térképeket folyamatosan végig számozzuk. Ez a községenkénti folyamatos számozás. 

Az egyes térképlapokat az EOTR szelvények határvonalainak megfelelõen választjuk. Az 

egyes lapokat az M= 1:4 000 méretarányú térképeknek megfelelõen 1-tõl kezdõdõen végig 

számozzuk. A számozást a legészakibb sorban kezdjük, majd a következõ délre lévõ sorban 

számozzuk az egyes szelvényeket. 

Az M=1:4000 méretarányúnál nagyobb méretarányú szelvényeket az ábrázolás 

érdekében ugyanúgy törjük a szelvény negyedelésével hozzuk létre az M= 1:2000 és további 

negyedeléssel az M=1:1000 méretarányú szelvényeket. Ezeket az M=1:4000 méretarányú 

szelvényszám után tizedes törttel jelöljük. Az ábrázolás gazdaságossága érdekében itt eltolt 

(esetleg 90•-al elforgatott) szelvényeket is használunk. Ezeket a szám után kiírt a betûvel 

jelöljük annak a szelvényszámnak a felhasználásával, amelyikbõl az eltolt szelvény a legtöbbet 

érint. 

Az EOTR elõtt készült térképek esetén is használtak községenkénti számozást, ami 

megegyezik az 1: 4000 ma szelvények számozásával (4.-5. ábra). 


2008 

50


4. ábra: Településenkénti szelvényszámozás az EOTR elõtt 

4.4. A TÉRKÉPKÉSZÍTÉSEK VÁLTOZATAI 

Tárgyát (tematikáját) tekintve: 

- síkrajzi tartalmat érintõ (vízszintes értelmû), 

- magassági tartalmat érintõ, illetve 

- mind vízszintes, mind magassági 

tartalmat érintõ alaptérkép készítésrõl beszélhetünk. 


2008 

51


5.ábra: Földmérési alaptérképek szelvényvázlata és számozása, egy településen 

Térképkészítési módok: 

- újfelmérés, 

- térképhelyesbítések (térképkiegészítések, térképfelújítás), 

- áttérképezés (átdolgozás, átszerkesztés- vagy újabban: digitális átalakítás). 


2008 

52


A Digitális AlapTérkép (DAT) adatbázis-szemléletû térkép elõállítása keretében ezen 

felül megkülönböztetünk még: 

- digitális átalakítás-t és 

- DAT térképfelújítás-t, valamint 

- változásvezetés-t. 

Az alkalmazott eljárás jellege szerint: 

- geodéziai (terepi) felmérések, 

- fotogrammetriai (légifelvételek adataiból történõ) térképkészítések, 

- foto-geodéziai (vegyes) módszerek, illetve 

- a digitalizálást (az analóg térképek számszervé tételét) alkalmazó, vagy 

- a fentiek kombinációjaként készült megoldások 

különböztethetõk meg. 

A terepi módszerek lehetnek 

- „hagyományos” technológiák (ortogonális és poláris felmérést alkalmazó), 

- félautomatizált megoldások, 

- automatizált felmérések, illetve 

- digitális megoldások. 

A fotogrammetriai módszereknek: 

• grafikus (sík-, sztereo, vagy ortofotogrammetriai), 

• numerikus (sztereofotogrammetriai), 

• számítógéppel segített (analóg/analitikus), illetve 

• digitális 

technológiai változatai említendõk meg. 

Fotogeodéziai módszereknek az olyan megoldásokat nevezzük, amikor a pontosság 

fokozása érdekében a terepi (geodéziai) munkák részarányát növeljük a szokásos 

fotogrammetriai módszerekhez képest. 

A digitalizálással egybekötött térképszerkesztések kezdetben a területszámítás 

gyorsítását, majd a kirajzolás megkönnyítését szolgálták. Ma a térképi adatok számítógépes 

kezelése érdekében - mint a leggyorsabb, így leggazdaságosabb módszert – alkalmazzák. 

A térképek karbantartását (változásainak vezetését) általában ugyanolyan 

megbízhatósággal kell végezni, mint ahogyan az elõállítás történt (azaz legtöbbször 

grafikusan), de a változásoknak csak egy része kerül a térképeket kezelõ földhivatalokhoz, 

ezért tartalmilag részben elavulnak. Emellett az analóg térképek állaga is jelentõsen romlott. 

Megemlítendõ, hogy a jelenleg meglévõ földmérési alaptérképek nagy része – a fentiek 

következtében is – tartalom, és megbízhatóság szempontjából nem elégíti ki a velük szemben 

támasztott mai követelményeket. Ezek a térképmûvek a felmérés módszerétõl, az ábrázolás 

méretarányától, a készítés idõpontjától függõen eltérõ pontosságúak. Közel 50 %-uk az EOVtõl 

eltérõ (korábbi) vetületi rendszerû, hagyományos alapú térképlapokon szerepel, de 

tartalmilag is részben már avultak, ugyanakkor nagy részük csak grafikus formában áll 

rendelkezésre. 


2008 

53


Napjainkban nyílt lehetõség arra, hogy egységes koncepció alapján megteremtsük a 

helyhez rendelhetõ információk modern tárolására és kezelésére alkalmas digitális térképi 

állományok alapjait és megkezdhessük a térképállomány létrehozását. Amennyiben azonban az 

átalakítás csak az analóg térkép irodai átalakítása (terepi méretek tömeges bedolgozása 

nélkül), a térkép továbbra is csak grafikus értékûnek tekintendõ! 

4.5. A TÉRINFORMATIKA TÉRKÉPI ALAPJAI 

A földmérési és térképészeti törvény szerint a térinformatikai rendszer: "Az adott 

célnak megfelelõen megválasztott hardver és szoftver eszközökre, valamint térképekre 

felépített számítógépes informatikai rendszer, amellyel földrajzi helyhez kötött információkat 

tartalmazó adatállomány tárolható, illetve kezelhetõ." 

A fentiekbõl egyértelmû, hogy a térinformatika térképre épülõ informatikai rendszer. 

Ha az állam és a helyi önkormányzat térinformatikai rendszert alakít ki, akkor alapul az állami 

térképeket és állami alapadatokat kell használni. E térinformatikai rendszerek céljára tehát 

nem kell új felméréseket végezni és ezáltal új térképeket készíteni, hanem a földmérési 

alaptérkép felhasználásával - tartalmának bõvítésével (esetleg szûkítésével) - szükséges 

biztosítani, hogy állandó kapcsolat állhasson fenn az ingatlan-nyilvántartással és egyéb 

térinformatikai rendszerekkel. Az ingatlan-nyilvántartási térképen átvezetett változásokat az 

említett térinformatikai rendszerek adatbázisaiban is érvényesíteni kell. 


2008 

54


5. GEODÉZIAI MÜSZEREK 

5.1. TEODOLITOK, TÁVMÉRÕK, MÉRÕÁLLOMÁSOK 

5.1.1. Teodolitok 

A geodézia, mint a helymeghatározás tudománya gyakorlati tevékenysége során olyan 

adatokat határoz meg, melyek a pontok geometriai helyének a megadásához szükséges. Ezek 

az adatok szögek és távolságok. Geodéziában hosszú 

története során kialakultak azok a mûszerek, 

melyekkel szögeket (irányokat) és távolságokat 

tudunk megmérni. A mûszerek fejlõdésével a mérés 

pontossága folyamatosan nõtt. A mûszerek egyre 

könnyebben kezelhetõvé váltak. A fejlõdés során 

elõször az iránymérõ mûszerek alakultak ki. Ezeket a 

mûszereket teodolitnak nevezzük. 

A teodolit tengelyei 

A teodolit elvi felépítését 

tekintve egy olyan kötött irányzó 

berendezés, mely két egymásra 

merõleges függõleges, illetve 

vízszintes tengely körül elforgatható 

és az elforgatás mértéke a 

meghatározható. 

A teodolit vázlatos felépítését 

az ábrán láthatjuk. Két fõ részbõl 

épül fel: a mûszertalp és az alhidádé. 

a.) A mûszertalp a mûszernek az a 

része, amely mérés alatt mozdulatlan. 

b.) Alhidádénak az állótengely körül 

elforgatható részt nevezzük. 

A teodolitot általában háromlábú 

mûszerállványra állítjuk fel. A 

mûszert az állványhoz összekötõ 

csavarral kapcsoljuk. 

A teodolit segítségével vízszintes és függõleges 

síkban fekvõ szögeket mérhetünk. A mûszer fõ része 

egy távcsõ, melyet egy függõleges és egy 

fekvõtengely körül forgathatunk. A két tengely körüli 

elfordulás szögértékét az osztott körök segítségével 

mérhetjük. 

A teodolit szerkezeti részei 

A teodolit alsó része a központositó szerepet (is) betöltõ mûszertalp. Ebbe építik be a három 

talpcsavart, amelyek segítségével a mûszert bizonyos határok között dönteni lehet és 


2008 

55


függõlegessé tehetõ a mûszer állótengelye. A mûszertörzsben van az állótengely perselye, és 

itt van a vízszintes kör a limbusz is. A mûszertörzs kiemelhetõ a központosító talpból. 

A mûszertörzs perselyébe illeszkedik a mûszer állótengelye, amely már az alhidádéhoz, a 

mûszer felsõ részéhez tartozik. E két részt egybe építik. 

Az alhidádén van a vízszintes kör leolvasására szolgáló egy vagy két leolvasó 

berendezés. Az alhidádé két oszlopa tartja a fekvõtengelyt, melyre mereven szerelik fel a 

távcsövet és a magassági kört. Az alhidádén található az állótengely függõleges beállításánál 

használt alhidádé-libella 

A távcsõ fekvõtengely körül átforgatható. Így a távcsõ helyzete megváltoztatható a 

mûszerhez képest. Ez a mûszer hibáinak kiküszöbölésénél alapvetõ jelentõségû. 

A mûszer távcsöve a mai mûszereken is optikai távcsõ. A 

távcsõvel végzett irányzáshoz elõször be kell állítani az okulárist, 

hogy a szálkeresztet élesen és feketének lássuk. A távcsõvel látott 

kép élesre állítását a parallaxiscsavar beállításával végezzük. 

A teodolit irányvonalának az állótengely, ill. a fekvõtengely 

körüli elfordulásának mértékét a tengelyre merõleges és 

központos elhelyezésû osztott körökön mérjük. 

A teodolitnak a következõ három tengelye van. 

a.) Állótengely: ami körül forgatjuk az alhidádét. 

b.) Fekvõtengely: a távcsõ forgatási tengelye. 

c.) Irányvonal: (irányzótengely, kollimációtengely): a távcsõ 

objektív optikai középpontján és a szálkereszt metszéspontján 

áthaladó egyenes. 

Ez a három tengely egy pontban metszi egymást, és a 

fekvõtengely merõleges a másik két tengelyre. 

A kódkör 

A gyárak igyekeznek, hogy a mûszer a gyártás során a különbözõ geometriai feltételeket 

kielégítse. Ez azonban csak részben elérhetõ; a maradék hibák hatással vannak a mérési 

eredményekre, amelyet a mérési módszer, vagy megfelelõ korrekciók, javítások számításával 

kell kiküszöbölni 

A teodolit precíziós optikai-mechanikai mûszer, melybe ma már igen sok elektronikai 

részt építenek be. A teodolit tengelyeinek csapágyazása igen pontos szabatos forgatást tesz 

lehetõvé. Az elforgatást és megkötést kötõcsavarok megoldásával és megszorításával 

végezzük. A forgatást kis mértékben megkötés után irányító („parány”-)csavarokkal 

folytathatjuk. Ezzel tudjuk elérni, hogy a megirányzandó jelet pontosan beirányozzuk. Ilyen 

kötõ és irányítócsavarok vannak a fekvõ és állótengely körüli mozgatás elvégzéséhez is. A 

teodolit alhidádéjába még egy kis távcsövet is beépítenek, amit optikai vetítõnek nevezünk. 

Ezzel tudjuk a mûszert a pont fölé állítani 

A limbuszkör és a magassági kör ma is általában üvegbõl készül. Régebben valódi fok és 

percosztás volt a körökön, és ezeket optikai mikroszkópok segítségével olvastunk le. Ma a 

körökön kódosztások vannak és ezeket elektronikusan olvassuk le. Kijelzése a szokásos 

digitális formában történik, emellett a leolvasás még elektronikus jel formájában is 

rendelkezésre áll, így a további digitális adatfeldolgozás történhet. 


2008 

56


A teodolittal egy pontból kiinduló irányok helyzetét határozzuk meg. Az iránymérést úgy 

végezzük, hogy a mérendõ irányok közül kiválasztjuk a legjobban láthatót. Ez lesz a 

kezdõirány. Kezdõirány az lesz, melynek jó a háttere, jó a megvilágíthatósága és az átlagosnál 

nagyobb távolságban van. A kezdõirány megirányzása úgy történik, hogy a távcsõ tetején lévõ 

irányzékkal közelítõen megirányozzuk a tárgyat. A jelet a szálereszt közepére állítjuk az 

irányító csavarok forgatásával. 

Ezután leolvasást végzünk és rögzítjük a mérési eredményt a mûszer tárolójában. Az elsõ 

irány megirányzása után sorban megirányozzuk a pontokat az óramutató járásával azonos 

sorrendben. Az utolsó irány megirányzása után ismét megirányozzuk a kezdõpontot. 

Ezután a mûszer távcsövét áthajtjuk a fekvõtengely körül és átforgatjuk az állótengely 

körül. Ezt nevezzük 2. távcsõállásnak. A 2. távcsõállásban ismét sorban megirányozzuk az 

egyes pontokat, de most ellenkezõ sorrendben. 

Ez a mérési módszer a különbözõ mûszerhibák kiejtése miatt szükséges azért, hogy 

megfelelõ pontosságot érjünk el. Az adatokat ezután átvisszük a számítógépbe, és ott 

dolgozzuk fel. Az újabb mûszereknél már megengedett az egy távcsõállásban történõ mérés, 

mert a mûszereket úgy szerkesztették, hogy azokat a hibákat a mûszer „kompenzálja”. 

5.1.2. Fizikai távmérõ mûszerek és mérõállomások 

A fizikai távmérõ mûszerek megjelenése döntõ változást hozott a geodéziai 

pontmeghatározások, részletes felmérések, kitûzések területén. Korábban a távolságok mérését 

kerültük a geodéziai meghatározások során. Ennek oka, hogy a mérõszalaggal történõ 

hosszmérés nehézkes, gyakorlatban csak néhány száz méterig használható. Az optikai távmérés 

pontossága pedig nem elégíti ki a részletes felmérések pontossági elvárásait. Ezért a klasszikus 

geodéziában különleges fontosságú volt az iránymérés. 

Ez a felfogás alapvetõen megváltozott a fizikai távmérõ mûszerek megjelenésekor. A 

távolságmérés pontossága elérte az iránymérését és a mérések idõtartama is egyre rövidebbé 

vált a késõbbi fejlõdés következtében. 

A fizikai távmérés során a mûszer elektromágneses hullámot bocsát ki. Ezt - a távolság 

másik végpontján elhelyezett - visszaverõ berendezés visszaveri a mûszerhez. A mûszer veszi a 

visszaérkezõ jelet, amit összehasonlít a kibocsátott jellel. Az eltelt idõ (vagy más, ezzel 

kapcsolatos érték) alapján számíthatjuk a távolságot. A távolságmérés alapegyenletét. 

D = v . t 

formában írhatjuk fel. A D a távolságot jelöli, a v az elektromágneses hullám terjedési 

sebessége a légkörben, t a távolság kétszeri megtételéhez szükséges idõ. 

Minthogy az elektromágneses sugár a távolságot kétszer futja be (oda és vissza), ezért 

ezt a távmérési eljárást kétutas 

távmérésnek nevezzük. 

Távmérés fázisméréssel 

A fizikai távmérõk által kibocsátott 

elektromágneses hullámok a 

légkörben haladva futják be a 

mérendõ távolságot. A 

hullámterjedés közege, a levegõ 

sem homogén. A fizikai távmérés a 


2008 

57


légkör legalsó részében, a troposzférában történik, a talaj feletti légrétegben. A mérõhullámok 

talaj feletti magassága általában néhány méter. 

A fizikai távmérõk vivõhullámának szempontjából a légkörnek két hatása fontos: 

a.) Légkör hatására bekövetkezõ energiaveszteség, mely elsõsorban a mérhetõ legnagyobb 

távolságot befolyásolja. 

b.) A légkör hatása a hullám terjedési sebességére, melyet, mint távolság-korrekciót 

(meteorológiai redukcióként) veszünk figyelembe). 

A távmérõ által kibocsátott elektromágneses sugárzás csak részben érkezik vissza a 

vevõhöz. A vett jelnek olyan erõsségûnek kell lenni, hogy az kiértékelhetõ legyen. 

Az elektrooptikai távmérõk esetén a kibocsátott sugárzás az infravörös (nem látható 

fény) tartományba esik. Ennek terjedési tulajdonságai jól megegyeznek a látható fény 

tulajdonságaival. Az infravörös sugárzás energiavesztesége hasonló tulajdonságokat mutat, 

mint a látható fény. A két pont között közvetlen összelátás szükséges, melyet szabad szemmel 

is meg tudunk figyelni. 

Zavarja a mérést, ha a mérési program alatt valami, pl. falevelek, autó, járókelõk 

megszakítják az összelátást. Ha mégis ilyen akadály lépne fel, akkor a mérési program 

várakozik, És az akadály megszûnése után tovább folytatódik. 

Az egyes elektrooptikai távmérõkkel mérhetõ legnagyobb távolságot a mûszerismertetõk 

megadják, ez azonban függ a légköri körülményektõl is. A szabad szemmel megfigyelhetõ 

látótávolság és a mérhetõ távolság között kapcsolat áll fenn. 

Elektromágneses hullámok terjedési sebessége a légkörben 

A fény légüres térben meghatározott sebessége ismert: 

c = 299,792 458 m/s. 

A légkörben a terjedési sebesség megváltozik és a levegõ törésmutatója függvényében 

értékû lesz, ahol n a levegõ törésmutatója. 

v 

c 

= 

n 

A törésmutató értéke a levegõ hõmérsékletétõl, a légnyomástól és a páranyomástól és a 

hullám hosszától függ. 

A használatos összefüggések segítségével csak a levegõ pontbeli törésmutatóját tudjuk 

meghatározni. A mért távolság vonalán azonban változik a törésmutató értéke. A távolság 

számításában azonban az átlagos törésmutatóra van szükségünk. Ezt úgy határozhatjuk meg, 

hogy a távolság mentén, több helyen mérjük a légkör állandóit. Általában 2 km távolságig 

elegendõ a távolság egyik pontján, a mûszer mellett mérni a meteorológiai adatokat. 2 km 

felett mindkét ponton mérjük a meteorológiai adatokat, és ha lehetõségünk van, közben is. A 

meteorológiai adatok megmérésének hibája befolyásolja a távolság megbízhatóságát. 

Az elektrooptikai távméréskor passzív visszaverõ berendezést használunk. Ez általában 

egy prizma, mely a fénysugarakat térben 180 fokkal téríti el. 


2008 

58


A prizma alakját úgy képzelhetjük el, hogy egy derékszögû kocka sarkát, testátlójára 

merõlegesen levágják és megfelelõ foglalás után építik be a prizmaházba. A prizma sarkait 

levágják, hogy kedvezõbb alakja legyen. Követelmény, hogy a kocka eredeti három oldala 

szabatosan merõleges legyen és mindhárom oldal sík legyen. A prizma anyagának jó minõségû 

optikai üvegbõl kell lennie. Emiatt a prizmák általában drágák. Régebbi prizmákat is 

felhasználhatunk a mérések során. Ez esetben a felszerelés összeadó állandója megváltozik. 

A mûanyag prizmákat a 

„macskaszem” alakjának 

megfelelõen készítik. Elõnyük, 

hogy olcsóbbak, mint az 

üvegprizmák, de a mûszer 

hatótávolsága jelentõsen csökken, 

és általában nem haladja meg a 

néhány száz métert. 

Egyes mûszerek képesek 

A távmérõmüszerek összeadó állandója távolságot mérni közönséges 

felületre is. Ebben az esetben 

semmilyen külön visszaverõ eszközre nincs szükség. Ez azonban jelentõsen csökkenti a 

mérhetõ távolságot. A mérhetõ távolság a több tízméteres, esetleg a néhány százméteres 

tartományba esik. 

5.1.3. A távmérés hibaforrásai és redukciói (javításai) 

a.) A mérõfelszerelés összeadó-állandója 

Az összeadó állandó a távmérés egyik legfontosabb hibája. Minden mérési eredményt 

ugyanolyan mértékben terhel. Az összeadó-állandó abban jelentkezik, hogy minden távolság 

azonos értékkel lesz hibás. A hiba eredete a mûszer és prizma felépítésébõl egyaránt adódhat. 

b.) A távmérõ szorzóállandója 

A mûszer szorzóállandója a távmérõ által elõállított frekvenciától függ, ezért ezt a hibát 

gyakran nevezzük frekvencia hibának is. A hiba eredete, hogy a mérõhullám hullámhossza nem 

az „etalon” (nemzetközi méter) adott számú többszöröse. 

Az állandó értéke az elektronikus alkatrészek „öregedése” miatt változhat. Ezért a 

használt mûszereknél minden javítás után, de legalább kétévenként ellenõrizni szükséges. 

c.) Távolságmérés redukciói 

A méréseket a terepen végezzük, ezeket a távolság adatokat át kell számítani a számítás 

felületére. A távolságokat több lépésben számítjuk át. Az egyes átszámításokat redukciók 

formájában végezzük el. A redukciók általában kis értékûek, ezért igen fontos a redukciók 

értékét és elõjelét figyelni. A redukciók egy részét már méréskor figyelembe vehetjük, ezért 

ügyelni kell, hogy ne hagyjunk ki valamelyik redukciót, de hiba az is, ha valamelyik redukciót 

kétszer is számítunk. 

A mûszerrel meghatározott t mért távolságot elõször meteorológiai redukcióval kell 

ellátni. Ezt a távolságot a mûszer geometriai m szorzó és c összeadó állandójának 


2008 

59


figyelembevételével számítjuk át térbeli ferde távolsággá. A ferde távolságot vízszintesre kell 

redukálni. A vízszintes távolságot tovább kell redukálni a geoidra 

További redukció, hogy a Föld gömbnek képzelt felületérõl áttérjünk a számítás síkjára. 

Ez a vetületi redukció attól függ, hogy milyen vetületi rendszert használunk. Magyarországon 

az EOV az Egységes Országos Vetületi rendszert használjuk általában. A vetületi redukció 

értéke (EOV esetén) -7......+20 cm között változik km-enként. 

5.1.4. A távmérõ és szögmérõ mûszerek kapcsolata 

A távmérõ és szögmérõ mûszerek elõször egymástól függetlenül alakultak ki. 

Kapcsolatuk folyamatosan fejlõdött, kategóriák alakultak ki, melyek még ma is élnek. 

Önálló távmérõk. A távmérõk fejlõdésének kezdetén a távmérõk önálló mûszerek 

voltak. Szögmérõ mûszerrel való kapcsolatuk csak kényszerközpontosítással volt lehetséges. 

Gyakorlati használatuk ma már lényegesen lecsökkent. 

Önálló (manapság elektronikus) teodolitok számára is külön feladatkör alakult ki. 

Szabatos szögmérések ugyancsak mérnöki feladatokhoz, ipari mérõrendszerekben kerülnek 

alkalmazásra. Ilyen feladatok megoldására a szögmérés leolvasó képessége 1” vagy az alatti. 

Rátét távmérõk jelentették az összeépítés elsõ lépését. Ezeknél a mûszereknél a 

teodolitra helyezik fel a távmérõt. Az összekapcsolás két formában történhet. 

Mindkét összekapcsolás esetén hátrány, hogy a távmérõ terheli a szögmérõ mûszert, 

emiatt a szögmérés pontossága csökken. Csak olyan esetekben használhatók, mikor elegendõ a 

távmérést cm élesen végezni és a szögmérésnél is elegendõ 5-10” élességû mérés (és az ennek 

megfelelõ pontosság). 

5.1.5. Elektronikus tahiméterek 

A teodolit és távmérõ összeépítésével létrejöttek az elektronikus tahiméterek. Ezeknél a 

mûszereknél a teodolit távcsöve magába foglalja közvetlenül a távmérõ adó- és vevõoptikáját 

is. A távmérõ szerkezeti elemeit a távcsõ alatt és felett helyezik el. A mûszereken egy 

különálló, több soros kijelzõn jelennek meg a mérési eredmények. A mûszer alhidádé oszlopán, 

vagy a távcsõ alatti részen alakították ki a kapcsolódó és az adatbeviteli billentyûzetet, melyen 

keresztül vezérelhetjük a különbözõ mûveleteket, beállítási lehetõségeket. 

A mûszerekhez általában két külsõ csatlakozási lehetõség van. Az egyik az adatok 

forgalmát teszi lehetõvé, a másik a külsõ akkumulátor csatlakoztatását. Az adat kimeneten 

keresztül csatlakoztathatunk a mûszerhez külsõ adatrögzítõt, ahol a mért és az adatrögzítõ 

billentyûzetén bevitt adatokat tárolhatjuk. 

5.1.6. Mérõállomások 

Mérõállomások az elektronikus tahiméterek továbbfejlõdésével alakultak ki a 

mérõállomások (angolul: totál station). A mûszerbe beépítették magát az adatrögzítõt is. Az 

elektronikus tahiméter és a mérõállomás között nincs éles határ, a mérõállomások programját 

legtöbbször lehet pótolni egy külsõ adatrögzítõvel. 


2008 

60


5.2. MAGASSÁGMÉRÉS ÉS ESZKÖZEI 

5.2.1. A magasság értelmezése, a szintezés elve 

A magasságmérés története az emberiség történetének legõsibb koráig nyúlik vissza. A 

pont magassága alatt az alapfelület és pont közötti távolságot értjük, melyet a vetítõvonal 

mentén mérünk meg. Válasszuk alapfelületnek a vízszintest és vetítõ vonalnak a függõlegest. 

Ezt a természet meghatározta rendszert használjuk a magasságok meghatározásánál. A 

magasságokat megadhatjuk helyi- és abszolút rendszerben. Helyi rendszernek azt nevezzük, 

mikor az alapfelületet egy kisebb területre kiterjedõen vesszük fel. Az abszolút 

meghatározásnál az alapfelületet a tenger közepes vízszintjében veszik fel. Ezért nevezzük 

ezeket a magasságokat tengerszint feletti magasságoknak. 

Magyarország, mint az Osztrák-Magyar Monarchia tagja, a trieszti kikötõben elhelyezett 

vízmérce középértékét használta alapszintnek, melyet 1875-ben határoztak meg. Az 1960-as 

években megváltoztatták az alapfelületül választott tengerszintet és az Adriai alapszintrõl 

áttértek a Balti alapszintre. 

A szintezés elve 

A legutóbbi hálózat létesítése az 1970-es évek közepén kezdõdött. A munkálatok - 

megszakításokkal - még ma is folynak. 

A magasságmeghatározásnak többféle módszere alakult ki. Ezek közül legfontosabb a 

szintezés. A szintezés alapelve az, hogy a két ponton (A és B), melynek a 

magasságkülönbségét kívánjuk meghatározni, felállítunk egy-egy lécet. A mûszerrel a két pont 

között állunk fel. 

A mûszerrel elõállítjuk a vízszintest és egymás után leolvassuk a lécen a mûszer 

horizontjának magasságát. 

A magasságkülönbséget a két leolvasás különbségeként számíthatjuk: 

∆ m = l B − l . 

A 

A 1 2 3 B 

A vonalszintezés alapelve 


2008 

61


A mûszert, mellyel a helyi vízszintest elõállítjuk, szintezõ mûszernek nevezzük, a léceket 

pedig szintezõ lécnek. A szintezést akkor is elvégezhetjük, ha a két pont között a távolság 

olyan nagy, hogy nem tudjuk egy mûszerállással meghatározni, ilyenkor elvégezhetjük a 

magasság különbség meghatározását részletekben. 

Az ábra szerint a távolságot olyan részekre bontjuk, hogy a két szomszédos ponton 

felállított lécek közötti magasságkülönbséget már meg tudjuk mérni. Elõször az A és 1. pont 

között végezzük el a mérést, majd a hátul lévõ lécet tovább visszük a 2. pontra és a mûszerrel 

is átmegyünk a következõ mûszerállásra. Itt is mérünk a két lécre, amelyek most az 1. és 2. 

ponton állnak. Ezután tovább halad a mérés. Az 1. ponton lévõ lécet tovább visszük a 3. 

pontra, a mûszerrel tovább megyünk a következõ mûszerállásra. A mérést így addig folytatjuk, 

míg el nem érjük a B pontot. 

Az A és B pont közötti magasságkülönbséget úgy számítjuk, hogy álláspontonként 

képezzük a két szomszédos pont magasság különbségeit, és ezeket összeadjuk. 

A szintezésnek ezt a mérési módját vonalszintezésnek nevezzük, ami a mérés 

folyamatából következik. A mérés során az 1., 2. és 3. pontot csak a mérés idejére jelöljük 

meg. Ezeket a pontokat kötõpontoknak nevezzük. A leolvasásokat a mérés haladási irányának 

megfelelõen nevezzük hátra- és elõre leolvasásnak. 

5.2.2. Szintezõmûszerek 

A mai szintezõmûszerek felépítésüket tekintve kétfélék lehetnek. A régebbiek libellásak, 

az újabbak kompenzátorosak. A libellás szintezõmûszerek felépítését a mutatja. A mûszer két 

fontosabb részbõl áll: a mérés közben mozdulatlan mûszertalpból és a körbe forgatható 

alhidádébõl. 

A fekvõtengely fölött helyezkedik el a távcsõ és a szintezõ libella. Ezt általában egy 

burkolatba építik be. A mai mûszerek távcsöve belsõ képállítású. Így az irányvonal stabilabb, 

kevésbé ingadozik, mint a hagyományos geodéziai távcsöveknél, a parallaxiscsavar állítása 

esetén. A távcsõ ma már egyenes állású képet ad. Régebbi mûszerek esetén fordított állású 

képet láttunk. A távcsõ szállemezén, a fekvõszál alatt és fölött egy-egy rövidebb szálat látunk. 

A mérés során ezen a két szálon is le fogunk 

olvasni. A távcsõ látómezejébe általában bevetítik a 

szintezõlibella képét, vagy közvetlenül a távcsõ 

okuláris mellõl látni lehet a szintezõlibella 

buborékjának helyzetét. 

A mûszerek másik csoportja a kompenzátoros 

szintezõk. Ezeket a mûszereket nevezik 

önbeálló, vagy automatikus mûszereknek is. 

A libellás szintezõmûszer 

Az önbeálló szintezõmûszereknek 

tulajdonképpen az a feladata, hogy a mûszer 

felállítása és az állótengely szelencés libellával végzett közelítõ néhány szögperc pontos 

függõlegessé tétele után az irányvonalat egy kompenzátor vízszintessé tegye. Ezt az önbeálló 

mûszerek a következõképpen oldják meg 

A mûszer felállítása és az állótengely függõlegessé tétele után a távcsõ kis mértékben 

ferde lesz, olyan mértékben, ahogyan az állótengely ferde. A mûszer eredeti irányvonala az 


2008 

62


objektív optikai középpontján és a szálkereszt közepén átmenõ fénysugár, ami a szálkereszt 

középpontján hoz létre valódi képet. Ez az eredeti irányvonal is ferde lesz. 

Azt kell megvalósítani, hogy az objektív középpontján áthaladó vízszintes fénysugár 

(amit fõsugárnak nevezünk) a szálkereszt középpontján képzõdjön le. A fõsugarat a távcsõ 

belsejében egy pontban megtörjük úgy, hogy az objektíven áthaladó vízszintes fénysugár a 

szálkereszt közepén képzõdjön le. A fõsugarat az állótengely ferdeségi szögétõl függõ 

mértékben kell megtörni. 

Ezt a kompenzátoros szintezõmûszereknél egy fizikai ingával érjük el. 

A kompenzátorokkal kapcsolatban három jellemzõ adatot szoktak megadni. Beállási 

kompenzátor 

pontosság, mely azt mutatja, hogy a 

kompenzátort kimozdítva milyen 

pontossággal áll vissza ugyanabba a 

helyzetbe. A beállási idõ azt az 

idõtartamot jelzi, hogy kimozdítás után, 

mennyi idõ alatt szûnik meg a 

kompenzátor lengése. Végül a harmadik 

szállemez 

A kompenzátoros mûszerek elve 

jellemzõ a kompenzálás tartománya, mely 

azt mutatja, hogy hány szögperc 

mûszerferdeséget képes még kompenzálni. 

A kompenzátoros mûszer elõnye a 

libellással szemben, elsõsorban a mérés gyorsaságában van. Hátránya, hogy a szélre és rezgésre 

sokkal érzékenyebb, mint a libellás mûszer. A libellás mûszereknél további hátrányként 

jelentkezik, hogy a napsugárzásra igen érzékeny a libella. 

Méréskor a mûszert mûszerállványra helyezzük. Szintezésnél könnyebb mûszerállványt 

szoktunk használni. Csak stabil, jó állványon végezhetünk jó mérést. 

5.2.3. Szintezõlécek 

Méréskor a mûszer fekvõ szálának a helyét olvassuk le, ezért a szintezõlécen jól látható 

beosztásnak kell lenni. 

A lécet mérés közben függõlegesen kell tartani, hogy a függõleges távolságot tudjuk 

mérni. Ezt a lécre szerelt szelencés 

libellával tudjuk biztosítani. A 

szintezõlécet a mérés kezdetekor a 

magassági alappontra helyezzük. 

Közbensõ pontoknál 

mindig valamilyen egyszerûen 

saru mérnöki szintezéshez 

facövek vascövek 

kivitelezett gömbfelületû pontra, 

Kötõpontok 

a kötõpontra állítjuk Az 

egyértelmû megjelölést úgy 

tudjuk elérni, hogy hasonlóan az alappontokhoz, a kötõpontok felsõ része is gömbölyû 

legyen. 


2008 

63


5.2.4. A szintezés gyakorlati végrehajtása 

A szintezést közel sík, vagy enyhén lejtõs terepen, a következõ módon hajtjuk végre. A 

lécet felállítjuk a vonal kezdõpontján, a szintezési csapon, vagy gombon. A másik léces elindul 

a hátsó ponttól, és lépéssel méri a távolságot. A mûszer léc távolság kimérése után a mûszer 

helyét megjelöli a földön. A mûszeres feláll a jelen, és az elõre léces tovább megy, közben 

ugyanazt a távolságot lépi ki. Itt leteszi a szintezõ sarut, lenyomja a földbe és ráállítja a lécet 

úgy, hogy a talplemez közepe kerüljön a saru legmagasabb pontjára. 

Eközben az észlelõ felállítja a mûszert, lábait jól betapossa a talajba, és az állótengelyt 

függõlegessé teszi a talpcsavarok forgatásával, a szelencés libellát figyelve. A 

hátsó lécet megirányozva elvégzi a távcsõ három fekvõ szálán a 

lécleolvasásokat. A lécrõl mindig 4 számjegyet olvas le. Az elsõ kettõt a lécen 

megírt számok alapján, a következõt az osztások megszámlálásával és az 

utolsó jegyet becsülve. 

Ha távcsõben a képet, a távolság kimérése ellenére a parallaxis alatt 

látjuk, akkor azt elõször a parallaxis csavarral tüntessük el úgy, hogy 

szemünket fel-le irányban mozgatjuk, és a parallaxis csavarral beállítjuk a 

legkedvezõbb helyzetet. 

A jegyzõkönyvvezetõ bejegyzi az elõre oszlopba a leolvasásokat és 

elvégzi az ellenõrzést és számítja mindhárom szálon tett leolvasásokból a 

magasság különbséget is. Ha jó, akkor tovább haladnak. Az észlelõ vállon viszi 

tovább a mûszert. Aki eddig hátsó léces volt, most õ méri lépéssel a 

távolságot, õ jelöli ki a mûszerállás helyét és méri tovább az elõre távolságot is, 

ahol leteszi a szintezõ sarut és felállítja a lécet. Azzal, hogy mindig a leendõ 

elõre-léces méri a távolságot biztosítani tudjuk a hátra és elõre távolság 

egyenlõségét. Így haladunk tovább a szakasz végpontjáig. 

A szintezésnek vannak szabályai, melyek betartása nagyban elõsegíti a 

mérés jó végrehajtását. A szintezés szabályai azt szolgálják, hogy a szintezésnél 

fellépõ hibák minél kevésbé terheljék a magasságkülönbséget. 

A szintezõmûszerrel a hátra- és elõre-léctõl mindig azonos távolságra 

álljunk fel. Ezzel egyrészt a mûszer igazítási hibáját ejtjük ki, másrészt a 

szintfelület görbültségének és a refrakció görbültségének a hatását 

csökkentjük. 

A vonalszintezést mindig kétszer végezzük, ellentétes irányban. Ezzel a 

mûszer- és lécsüllyedés hatását csökkentjük. 

A lécleolvasás ne legyen kisebb, mint 30 centiméter. A szabály a 

refrakció hatásának csökkentését segíti elõ. 

A szintezési szakaszon belül páros számú mûszerállás legyen. Ez a 

lécek talpponti hibáját küszöböli ki. 

Szintezõléc 

A szintezést csak arra alkalmas idõben végezzük, a légrezgés és léglengés hatását 

kerüljük el. Ne mérjünk erõs refrakció idején, a déli órákban. Tilos a napkelte utáni félórában 

és a napnyugta elõtti félórában mérni, a léglengés miatt. 


2008 

64


A szintezõlécet a kötõpontokon csak átforgatni szabad az elõre és hátra leolvasás között, 

a kötõpont süllyedésének csökkentésére. 

Mérés közben a szintezõlécet függõlegesen kell tartani, ezzel biztosítjuk, hogy a 

magasságkülönbséget függõleges irányban mérjük. 

Elõször a mérési jegyzõkönyvet számoljuk át. A terepen ceruzával számoltuk a 

kötõpontok magasságkülönbségeit. Most ezt számoljuk át tintával. Nagyon fontos, hogy a 

jegyzõkönyvben tintával átírt, számított eredmények jók legyenek. A mérési jegyzõkönyvben 

kiszámolt értékeknek hibátlannak kell lenni, mert ezekre a késõbbiekben nincs ellenõrzés. A 

továbbiakban ezeket tekintjük mérési eredménynek, ezért nagyon fontos, hogy ne terhelje 

számítási hiba. 

A mérési jegyzõkönyvben számítjuk még a szintezési szakasz a magasságkülönbségét is. 

A szintezési szakasz és a szintezési vonal fogalmának megértéséhez nézzük a következõ ábrát. 

Ekkor a két állandósított pont között mért magasságkülönbségeket adjuk össze. 

A szintezési 

vonal adott magasságú 

állandósított pontból 

indul és adott magasságú 

állandósított 

pontba zár. Közben a 

vonal átmegy több 

ismeretlen magasságú 

1. szakasz 

2. szakasz 

3. szakasz 

szintezési vonal 

A szintezési vonal és a szintezési szakasz 

4. szakasz 

állandósított ponton. Két állandósított pont közötti vonaldarabot, szintezési szakasznak 

nevezzük. Tehát a szintezési vonal több szintezési szakaszból áll. 

5.3. A TRIGONOMETRIAI MAGASSÁGMÉRÉS 

Magasság különbség mérésére ezen kívül még több lehetõségünk is van. Igen gyakori a 

trigonometriai magasságmérés. Ennél a módszernél egy trigonometriai háromszög 

segítségével határozzuk meg a két pont magasságkülönbségét. 

Ennek elve a következõ ábráról olvasható le. Mérjük az ismert magasságú álláspontból a 

magassági szöget (a) és ha ismerjük a vízszintes távolságot (t), a terep (tárgy) vízszintes sík 

feletti magassága (Dm) kiszámítható. Ehhez hozzáadva a mûszermagasságot, megkapjuk a 

mért pont teljes magasságát. Látható, hogy ehhez lényegében szögmérõ mûszerre van szükség. 

Az ábra alapján számítható a toronycsúcs és a mûszer magasságkülönbsége és ha ismerjük 

(megmérjük) a mûszer magasságát, a torony magassága képezhetõ. 


2008 

65


A trigonometriai magasság mérés elve egy régi rajz alapján 

(Lossai Péter jegyzetébõl 1498) 

5.4. GLOBÁLIS HELYMEGHATÁROZÁSI RENDSZER 

5.4.1. Globális helymeghatározási rendszer felépítése 

A geodéziai helymeghatározásban mindig szerepet játszottak a csillagokra végzett 

mérések. A mûholdak elterjedésével a mûholdakról érkezõ jelek is felhasználásra kerültek. 

Ezek elsõsorban a felsõgeodézia és a kozmikus geodézia keretében kerültek alkalmazásra. 

Az 1970-es évektõl kezdve dolgozták ki a földi helymeghatározásra szolgáló mûholdas 

rendszert. Ezek kialakítása elsõsorban katonai célokat szolgált. A 60-as évek közepétõl 

azonban polgári célra is alkalmazást nyertek. Kifejlesztésük az amerikai védelmi minisztérium 

irányítása alatt történt. Az õ felügyeletük alatt mûködik a Navstar rendszer. Oroszországban 

(még a Szovjetunió idején) valamivel késõbb fejlesztették ki a Glonász rendszert. Az európai 

országokban is születtek tervek hasonló rendszer kifejlesztésére. Ezek közül az amerikai 

Navstar rendszer felhasználása terjedt el polgári célra. Az utóbbi idõben felmerült a Navstar és 

a Glonasz együttes felhasználása is. A Navstar rendszer alkalmazása lényegesen elterjedtebb, 

ezért a következõkben ezzel foglalkozunk. 

A globális helymeghatározási rendszer (Global Positioning System - GPS) kifejlesztése 

elsõsorban a Föld felszínén lévõ pontok, objektumok helyének meghatározására szolgál, 

elsõsorban navigációs célokra. A rendszer három alrendszerbõl áll: mûholdak alrendszere, földi 

követõ, vezérlõ alrendszer és a felhasználói vevõberendezések alrendszere. 


2008 

66


5.4.2. A mûholdak alrendszere 

A mûholdak alrendszere az ûrben keringõ mesterséges holdakból áll. A Föld körül hat 

pályán összesen 24 mûhold kering. A holdak pályája szabályosan elosztott úgy, hogy a Föld 

bármely pontjáról, bármely idõpontban legalább 4 hold legyen a pont horizontja fölött. A 

mûholdak pályája a földi egyenlítõ síkjával 55 fokos szöget zár be. A hat pályasík egymással 60 

fokos szöget zár be. Egy-egy pályán 4 mûhold kering egymással 90 fokos szöget bezárva. A 

holdak keringési ideje 4 perccel kevesebb, mint 12 óra. A Föld egy tetszõleges pontjáról 

figyelve, egy hold egyszer kel fel és egyszer nyugszik le naponta. A 24 hold esetén a Földrõl 4- 

8 holdat látunk egyszerre 15 fokos magasági szög felett. 

A holdak vázlatosan az alábbi fõbb részekbõl tevõdik össze: rezgéskeltõ a mérõhullámok 

sugárzására, frekvencia etalon a rezgések stabilitásának biztosítására, fedélzeti számítógép a 

mûhold mûködésének biztosítására, adó- és vevõ csatornák a földi irányító; ezek fogadására és 

a földi felhasználók felé jelek sugárzására, napelemek a hold energia ellátásának biztosítására, 

fúvókák a hold pályájának módosítására, korrekciójára. 

A mûholdak nem egyszerre kerültek felbocsátásra Technikai színvonaluk is folyamatosan 

fejlõdik. Egyes elromlott holdak pótlására a felvitt holdakat cserélik. Ez a rendszer is 

folyamatos változásban van. 

A mûholdak legfontosabb része egy nagypontosságú atomóra. Ez biztosítja a 

rezgéskeltõk 10,24 MHz alapfrekvenciáját. Az L1 és L2 frekvencia ennek 154, ill. 120- 

szorosa. A két jelet modulálják egyrészt a távmérés végrehajthatósága érdekében, másrészt a 

különbözõ üzenetek továbbítására. Ezeken keresztül közlik a holdak pályaelemeit és órahibáit 

és a holdak egészségi állapotát, mûködését. 

A holdak jeleit szándékosan elrontják azért, hogy a földi meghatározás pontosságát 

csökkentsék. A sugárzott jeleket is idõnként megváltoztatják. Ezzel is a felhasználók 

lehetõségeit változtatják. 

5.4.3. A földi vezérlõ, követõ alrendszer 

Ez az alrendszer öt állomást jelent, melyek a Földön közel egyenletes eloszlásban. Ezek 

közül a központ Colorado Springs az Egyesült Államokban, a többi a Csendes óceánban (2) az 

Indiai óceánban és az Atlanti óceánban helyezkedik el egy-egy szigeten. A követõ állomások 

szerepe, hogy folyamatosan vegye a holdak jeleit, és ezeket továbbítsa a központ felé. Ezeken 

veszik a központ utasításait, melyet továbbítanak a mûholdak felé. Az adatok frissítése naponta 

háromszor történik, a központban gyûjtött adatok kiértékelése után. 

5.4.4. A vevõ berendezések alrendszere 

A rendszer lehetõségeit megfelelõ vevõberendezéssel lehet kihasználni. A 

vevõberendezések sokféle formában és céllal készülnek. Ezek a különbözõ felhasználói 

igényeknek megfelelõen alakultak ki. Fontosabb részei: az antenna, kijelzõ- és vezérlõegység, 

jelfeldolgozó egység, számító- és tárolóegység, valamint a mûködtetéshez szükséges 

tápegység. 


2008 

67


A vevõberendezés a vett jelek alapján ismeri fel a látható mûholdakat. A jelek 

feldolgozása után kapjuk meg a GPS mérési eredményeket, mûhold és a vevõ közötti 

távolságok, óraállással kapcsolatos adatok, a vevõhullámok terjedésével összefüggõ adatokat. 

Általánosan a GPS-el helyzetet, idõt, vagy sebességet határozhatunk meg. 

Geodéziai szempontból a helymeghatározásnak van jelentõsége. Az alrendszernek fontos 

része még a feldolgozó szoftver is. 

5.4.5. GPS mûszerek 

5.4.5.1. Vevõberendezések 

Maga a mûszer és a feldolgozói szoftver is folyamatosan fejlõdik. Ez alapján újabb és 

újabb mérési módszerek alakulnak ki, melyek a vevõ szélesebb körû és nagyobb pontosságú 

alkalmazhatóságát teszi lehetõvé. 

A vevõk alapvetõen két csoportba sorolhatók: 

- geodéziai célú vevõk és 

- navigációs vevõk. 

Geodéziai célú vevõkkel cm pontosságú helymeghatározás végezhetõ más földi ponthoz 

viszonyítva, relatív méréssel. Ezek a vevõk pontra állását a geodézia más mûszereinél szokásos 

módon lehet elvégezni, kényszerközpontosítási lehetõségük is van. Az antennát és a feldolgozó 

adatrögzítõ egységet gyakran szétválasztják. Így a mérés végrehajtását több 10 méter 

távolságból is tudjuk vezérelni. Ezzel a mérés nagyrészt mentesül az idõjárási körülményektõl. 

A navigációs vevõk ma már kézben hordhatók, abszolút helymeghatározásra alkalmasak, 

az elérhetõ pontosság 10 m nagyságrendû. A vevõk fejlõdésével folyamatosan növekszik. 

A GPS mûholdak háromféle kódjelet sugároznak. A P precíz kódjelet mindkét 

frekvencián sugározzák, ezt ma már csak katonai felhasználók képesek venni. A C/A kódot 

polgári alkalmazás számára sugározzák. Újabban egy Y kódot is bevezettek, szintén katonai 

célokra. Ezen kívül sugározzák a D kódot is, mely üzeneteket tartalmaz, közlik a mûhold 

óraparamétereit, az óra állását és azok járását, a mûholdak durva és fedélzeti pályaadatait, az 

ionoszférikus modell adatait. 

A GPS mérések kiértékelése 

- kód összehasonlítással vagy 

- fázisméréssel történhet. 

Mindkét esetben a vevõ és a mûhold távolsága kerül meghatározásra. A vevõ órájának 

hibája miatt a távolság meghatározásnál ezt az idõ eltérést is figyelembe kell venni. Egy térbeli 

pont távolsággal történõ meghatározásához három pont szükséges. Az óraállás miatt azonban 

egy újabb ismeretlen is szerepel a meghatározásban, ezért szükséges még egy hold vétele. 

Egy pont koordinátáinak meghatározásához tehát négy hold szükséges. Külön problémát 

jelent a távmérésnél az egész hullámok számának meghatározása. Ezt ebben az esetben fázis 

többértelmûségnek nevezik. Ennek feloldása matematikai és programozási szempontból 

különleges feladat. A GPS mûszerek fejlõdésének egyik lényeges problémája a kiértékelés 

fejlesztése. Ez újabb mérési eljárások megvalósításához vezethet. 


2008 

68


A mûhold pályaadatok ismeretére lehetõség van, hogy valamely mérési hely ismeretéhez 

megnézzük milyen mûhold állások lesznek. Ez a mérések tervezését segíti. Elõre meg tudjuk 

határozni, hogy mely idõben mérjünk és a mérést, hogyan rendezzük el. 

A tervezés alapja az elõzetes helymeghatározás pontosságát mutató DOP értékek. Ezek 

a meghatározás varianciáit kutatják. A geometriai pontosságot a GDOP, helyzetét a PDOP, a 

vízszintes pontosság a HDOP, magassági a VDOP, az idõ a TDOP értéket jelenti. Ezek 

alakulását figyelhetjük meg a szemléltetõ grafikonokon. 

5.4.5.2. GPS mérési módszerek 

Sokféle GPS módszer, mérési eljárás alakult ki. 

Ha a mérés egyetlen egy vevõvel történik, akkor abszolút mérési módról beszélünk. 

Több vevõ együttmûködése esetén a meghatározást valamilyen más GPS-szel meghatározott 

ponthoz viszonyítva végezzük úgy, hogy legalább két helyen áll vevõ. Az egyik GPS ponton, a 

másik a meghatározandó ponton. Ilyenkor relatív mérés történik. Geodéziai szempontból 

ennek van jelentõsége. 

A mérések kiértékelése történhet kódméréssel, vagy fázisméréssel. Ezek közül a 

fázismérés biztosítja a geodéziai szempontból megfelelõ pontosságot. 

A vevõberendezés és helyzete szerint beszélhetünk statikus mérésrõl, mikor mindkét 

vevõ mozdulatlan a mérés ideje alatt. Lehet azonban a mérés kinematikus, mikor az egyik vevõ 

mozog mérés közben. Statikus méréseket elsõsorban alappontok meghatározásánál 

használunk, míg a kinematikus mérések inkább a részletpontok mérésénél gyakoriak. 

A feldolgozás ideje szerint beszélhetünk valós idejû, egyidejû kiértékelésrõl, amikor a 

méréssel egyidõben végezzük a kiértékelést. Lehet azonban utólagos kiértékelés is, amikor a 

méréseket utólag értékeljük ki. Más lehetõségeink elsõsorban az utólagos feldolgozást teszik 

lehetõvé. Az utólagos feldolgozás általánosabb, a feldolgozó programok is ezt támogatják. 


2008 

69


6. GEODÉZIAI HÁLÓZATOK 

6.1. ALAPPONTOK ÉS PONTJELÖLÉSEI 

A vízszintes és a magassági felmérésekhez, kitûzésekhez terepen megjelölt és 

koordinátákkal rendelkezõ alappontok szükségesek, amelyekre támaszkodva végrehajthatjuk a 

beméréseket vagy kitûzéseket. Ezeket a köznyelvben ún „fix-pont”-oknak nevezik. 

Az alappontok –meghatározássukkal összefüggõ pontosságuk alapján- különbözõ 

rendekbe sorolhatók. I-V. rendû és ún. felmérési alappontokat különböztetünk meg. 

6.1.1. A pontjelölésekrõl általában 

A mérések egyértelmû végrehajtása érdekében a pontokat meg kell jelölni. Egyrészt azért, 

hogy a pontokat meg tudjuk irányozni, mérni tudjunk rá, ezért a pontokat – legalább a mérés 

idejére – megjelöljük, láthatóvá tesszük. Egyes jeleket a mérés után elbontunk és máshol, más 

pontokon állítjuk fel. Ezeket a jeleket ideiglenes pontjeleknek nevezzük. Az ideiglenes 

pontjelek gyakran csak néhány órára, de elõfordul, hogy néhány évig is állnak. Ezért nagyon 

sokfélék lehetnek. 

Az ideiglenes pontjelek másik csoportja a pont azonosítását teszi lehetõvé. A terepen 

megjelöljük a pontot, hogy azt késõbb felkereshessük, és onnan mérést végezhetünk, vagy oda 

jelet állíthatunk. Ezek a jelölések, egyszerû kialakításuk miatt, csak rövid idõre õrzik a pont 

helyét. Általában csak néhány napig, hétig biztosítják a pont helyét, kivételes esetben néhány 

évig is megmaradhatnak. 

A pontjelölések másik csoportját képezik a végleges pontjelek. Egyes pontokat azért 

jelölünk meg, hogy a mérések után, késõbb is felkereshessük és késõbb onnan újabb méréseket, 

végezhessünk. Ezek a pontjelek sok-sok évig fennállnak. A végleges pontjelek építését 

állandósításnak nevezzük. Az állandósítást nagy gonddal kell végezni, hogy sok évig 

biztosítsák a pont megjelölését. A végleges pontjelek három félék lehetnek: csak vízszintes 

értelmû, csak magassági értelmû és vízszintes és magassági értelmû együtt. Az eddigi 

tapasztalatok alapján sokféle típus alakult ki. 

A következõkben a különféle pontjelöléseket 

tekinthetjük meg. 

Állandósítási 

6.1.2. Vízszintes értelmû végleges pontjelek 

központjel: furatos rézcsap, vagy keresztvésés 

Vízszintes értelmû végleges pontjeleknél 

olyan módon kell a központot megjelölni, hogy az 

egyértelmû legyen. Régebben központ jelként 

keresztvésést alkalmaztak, ma általánosan 

használják a furatot, melyet egy kis rézcsap közepébe fúrunk 1-1, 5 mm átmérõvel. Ezen kívül 

használhatunk alumíniumcsapot is furattal. Fontos, hogy a csap anyaga rozsdamentes legyen. 

axaxb 

25x25x90 cm 

20x20x70 cm 

15x15x60 cm 


2008 

70


Járdába építhetõ 

csap 

A leggyakoribb vízszintes állandósítási mód a kõvel való pontjelölés. Ekkor a hasáb 

alakú betonkõbe építik be a furatos rézcsapot, vagy erre vésik a keresztet. A betonkõ mérete 

függ a pont rendûségétõl, fontosságától. 

25 * 25 * 90 cm, 

20 * 20 * 70 cm és 

15 * 15 * 60 cm-es köveket használunk leggyakrabban. (Régebben terméskõbõl faragták 

az állandósításhoz szükséges köveket és ezekben a bevésett kereszt jelentette a központ jelét.) 

A kõvel történõ állandósításkor egy vagy több föld 

alatti jelet is elhelyezünk a kõ alatt. Ez általában 20 * 20 * 

10 cm méretû betonkõ furatos rézcsappal, esetleg tégla 

keresztvéséssel. Ha föld alatti követ nem lehet elhelyezni 

akkor gyakran használunk õrpontokat. Õrpontnak azokat a 

pont közelében elhelyezett, állandósított pontokat 

nevezzük, melyek segítségével a pontot vissza lehet állítani. 

Az állandósítás végrehajtása nagy gondosságot 

igényel. Ezt a következõ fejezetben fogjuk tárgyalni. 

Gyakrabban használt állandósítási mód a járdákban 

elhelyezett csap. Általában öntöttvasból készül, 4-6 cm 

átmérõjû, mélysége 8-12 cm. A régebbieken még felirat is 

volt rajtuk. a pont számát vagy az SP betûket írták rá 

öntéskor. A központ jele leggyakrabban egy furat vagy egy 

kereszt. Csappal végzett állandósításkor nem tudunk föld alatti jelet elhelyezni. Ezek pótlására 

gyakran õrpontokat építünk be a közeli házak 

falába. A pont és az õrpont távolságát gondosan 

mérjük meg. Egy pont mellett legalább három 

õrpontot helyezzünk el. Manapság ezeket gyakran 

elhagyjuk, ami nem helyes. A falba beépített 

õrpontok legtöbbször jobban meg maradnak, mint az 

eredeti pont. Ezért újból és újból felmerül az 

õrpontok szükségességük. 

Ma gyakran alkalmazunk pontok 

megjelölésére különbözõ szegeket. Ezeket csapok 

helyett használjuk. Az utolsó évtizedben már külön a 

Földmérési betonszegek 

(Mérõpont-jelek) 

Mûanyag fejû vascsövek 


2008 

71


földmérés számára is készítenek újabb állandósítási eszközöket. Ezek közül a szegek a 

leggyakoribbak. Fejük általában domború, átmérõjük 2-3 cm, a szeg vastagsága 5-8 mm. A 7- 

10 cm mélységûek alkalmasak pontjelölésre. Ezek betonba is jól leverhetõk. Fejükön gyakran 

felirat is van. Az ennél kisebb szegek nem alkalmasak pontok állandósítására, vagy csak 

ideiglenes megjelölésre használhatók, mint a hilti szegek. 

A kõvel való állandósításnak mai szempontból sok hátránya van. A kõ nehezen 

szállítható, a gödör kiásása is gyakran nehézkes. Ma gyorsabban elhelyezhetõ állandósítások is 

kialakultak. Ezek hazánkban is egyre jobban terjednek. 

A bemutatott állandósítás feje különbözõ színû mûanyagból készül, leverésük is 

megkíván egy kis ismeretet, ami könnyen elsajátítható. Gyakran föld 

alatti jelet is elhelyez egy kis vasmag alakjában. 

A mérések során gyakran használunk fel meglévõ építményeket. 

Leggyakrabban templomtornyok azok, melyek távolról is jól láthatók, 

így kiválóan alkalmasak irányzásra. Sajnos a templomtornyok 

újrafedés, vagy villámcsapás miatt elmozdulhatnak. Egyes esetekben, a 

toronyban is végzünk méréseket. Ekkor a toronyablakokban kell 

kialakítani a mérésre alkalmas helyet. Ma más magaspontokat is 

használunk alappontként. Jól használhatók egyes épület csúcsok, magas 

tetõkön lévõ antennák. Kéményeket is gyakran felhasználunk 

Magyarországon - kizárólag földmérési céllal - mérõtornyok is 

épültek. Ezek 3,5 méter átmérõjû, 

Mérõtorony 6-24 m magas betonból épült, 

henger alakú tornyok. A torony tetejére egy pillért 

építtettek, errõl lehet a méréseket végrehajtani. A 

körbefutó korláton egy vas gúlát is kialakítottak, mely egy 

fekete hengert tart a pillér fölött. Kívülrõl ezt a 0,5 méter 

átmérõjû és 1 méter magas hengert lehet megirányozni. 

Ezek a tornyok 20-30 km távolságban, általában 

hegycsúcsokon épültek. A torony alsó részén, középen az A betonlapos védelem 

eredeti kõ is meg van furatos rézcsappal. Idõnként 

ellenõrizni kell, hogy a kõ a pillér és a henger egy függõlegesben van-e? 

A vízszintes értelmû pontoknak általában a magasságát is meghatározzuk, de csak cmdm 

pontossággal. 

Mezõgazdasági mûvelés alatti területeken vagy azok szélén a pontot még egy felsõ kõvel 

is védjük. Ezt nevezzük fejelõ kõnek. Az állandósítás és a pont meghatározása után a kõre 

helyezünk egy 25*25*60 cm méretû követ. Ezt négy betonlappal vesszük körbe. A köztük 

lévõ teret földdel töltjük ki. Ez a pont védelmét szolgálja 

A pontok mellé még egy jelzõoszlopot is helyeznek a figyelem felhívására. 

6.1.3. Magassági alappontok 

A magassági alappontok állandósítása más elvek szerint történik. Ezeknek a pontoknak 

magasságilag kell egyértelmûnek lenni. Az állandósítási mód fejlõdésével az alakult ki, hogy a 


2008 

72


legjobb megoldás az, ha a pont felsõ része gömb alakú, és ennek felsõ vízszintes érintõsíkja 

jelöli a magasságot. 

Szintezési csap 

Leggyakoribb a csappal végzett állandósítás. Ez egy 15-25 cm hosszú és az ábrának 

megfelelõen, elsõ részén 5-8 cm átmérõjû öntöttvas. A nyél átmérõje 2-3 cm. Épületek falába 

szokták elhelyezni úgy, hogy 4-5 cm-re kiálljon. A pont helyének kiválasztásakor vigyázzunk, 

hogy a pont fölött ne legyen az épületnek kiugrása és egy 3 méter magas lécet rá, lehessen 

helyezni. Csak jó állapotú, beton alapú épületet választhatunk, mely legalább 10 éves legyen, 

nehogy az épület süllyedjen a pont állandósítása után. 

A másik gyakori pontjel a gomb. Ez pecsét nyomához hasonló 

formájú, ezért gyakran pecsétnek is nevezik. Felsõ részén 3-5 cm 

átmérõjû gömbfelületben végzõdik. 

Vízszintes, vagy közel vízszintes felületbe 

építik be. Leggyakrabban hidak és átereszek 

felsõ járda részében helyezik el. 

Magassági 

gomb 

Szabad területen betonkõvel 

állandósítanak, melynek mérete 30 * 30 * 90 

cm és felsõ felületében egy gombot építenek 

be. Ilyen kövek esetében az állandósítás után 

legalább 1 évet kell várni, hogy a pont 

mozgása megszûnjön. Szabad területen 

használják a fúrt betoncölöpöt is. Földfúróval 

20-30 cm átmérõjû lyukat fúrnak, 1,2-1,5 

méter mélységig. Ezt a helyszínen kiöntik 

Magassági 

állandósítás 

beton cölöppel 

betonnal és egy elõre gyártott kõfejet, helyeznek el a tetején. Más 

esetben a felsõ részén zsaluzzák és itt egy vasgombot építenek be. 

Régebben más magassági állandósításokat is használtak. 

Becsüljük meg õket, vigyázzunk rájuk. 

6.1.4. Közös vízszintes és magassági állandósítási módok 

Vízszintes és magassági 

gomb 

Az utóbbi idõben vált szükségessé olyan pontok kialakítása, 

melyek egyszerre vízszintes és magassági értelemben is 

egyértelmûek. 

Ezek közül legegyszerûbbek a kövek, melyek felsõ lapjába egy 


2008 

73


Becsavarható pontjelölés 

1,5-2 cm átmérõjû gömbölyûfejû rézgombot vagy aluminium gombot helyeznek el, ami 

körülbelül 5-10 mm-t áll ki a kõbõl. A vízszintes pontjelölést egy, a gömbfelületbe fúrt furat 

adja, melyet egy más színû alumínium vagy rézdrót darabbal töltünk ki. Magassági értelemben 

a gömbfelület felsõ vízszintes érintõsíkja jelzi a pontot, vízszintes értelemben a furat közepe. 

A másik megoldás, amit ma a mûholdas helymeghatározás (GPS) pontjainál használnak, 

a következõ: Ez egy, a sziklában kivésett gödröt kibetonoznak, és ebbe építenek be egy 

rézperselyt, melybe egy szár csavarható - függõlegesen. Erre a szárra szerelhetõ fel a mûszer. 

Becsavarható jelöléseket más esetben is gyakran alkalmazunk. Ezen kívül még számos 

állandósítási mód van, melyeket nem tudunk mindet ismertetni. 

Az állandósításnak olyannak kell lenni, hogy a pont minél tovább fennmaradjon. A pont 

jövõbeli környezetét, az ott végzendõ munkálatokat megbecsülni igen nehéz, pedig a pont 

helyének kiválasztásakor és az állandósítás módjának megválasztásánál ezt kell tennünk. 

6.1.5. Helyszínrajzi pontleírás 

Az állandósítás után a pontról minden esetben egy pontleírást kell készíteni. 

A pontleírás a következõ adatokat tartalmazza 

A pont nevét, vagy számát, ha volt korábbi, akkor azt is. 

A pont koordinátáit és magasságát, azokat az adatokat, melyet a mérés után határozunk 

meg. A pont helyére vonatkozó adatokat, a község (város) nevét, utca, vagy dûlõ nevét. 

Házszámot, út szelvényszámát. 

Az állandósításra vonatkozó adatokat, az állandósítás módját, a központ jelét, a föld 

alatti jeleket, az õrpontokat, az állandósítást végzõ személy nevét. A ponton lévõ feliratot, 

betûjelzést. Az állandósítás idõpontját. A helyszínelés idejét. Gyakran egy rövid leírást a pont 

megközelítésérõl, a pont helyérõl. 

Ezen kívül még tartalmaz egy helyszínrajzot, ami alapján könnyen meg lehet keresni a 

pontot. 


2008 

74


Ha munkánk során a pontot felhasználjuk, akkor a pontleírásra fel kell írni azokat a 

változásokat, melyeket az állandósítás után tapasztalunk (utcanév, házszámváltozás). A pont 

épségére vonatkozó adatokat, ha megsérült, vagy megdõlt volna. 

Magassági alappont pontleírása 


2008 

75


A helyszínrajzon fel kell tüntetni a pont környezetében lévõ épületeket, utakat, 

jellegzetes tereptárgyakat, villanyoszlopot, fákat stb. A helyszínrajzot északra tájolva kell 

elkészíteni. Ha az nem lehetséges, akkor fel kell rajzolni az északi irányt is. A pont helyzetét 

néhány jellemzõ ponthoz mérjük be, hogy azok alapján megtalálható legyen. 

6.2. A GEODÉZIAI HÁLÓZATOK FELÉPÍTÉSE 

A vízszintes és magassági hálózatok fogalma 

A felmérési munkák végzéséhez az ország területére kiterjedõ hálózatokat hoznak létre. 

Ezek a hálózatok biztosítják, hogy a részletes felmérést el tudjuk végezni a területek jelentõs 

torzulása nélkül. A hálózatokat több lépésben hozzák létre. Elõször egy nagykiterjedésû, 

viszonylag kevés pontból álló hálózatot hoznak létre. Ezzel mintegy keretet adva a további 

pontsûrítéseknek. A hálózatok kialakításánál a nagyból a kicsi felé haladás elvét követik. A 

részletes felméréshez szükséges alappontokat már egy korábbiakban létrehozott keretben 

végzik el. 

A hálózatokat a klasszikus gyakorlatnak megfelelõen külön határozzák meg, külön 

hoznak létre egy vízszintes értelmû és külön egy magasság értelmû hálózatot. Ez a két hálózat 

a geodéziában a magasságmérés és vízszintes mérési módszerek szétválasztásából adódott. A 

másik ok, ami miatt külön beszélünk vízszintes és magassági hálózatról az az, hogy más a 

vízszintes mérések és más a magasságmérések alapfelülete. 

A vízszintes mérések alapfelülete az ellipszoid, mely az ország területén a geoidot jól 

megközelíti. 

A magasságmérések alapfelülete a geoid. A magasság meghatározásánál, a szintezésnél a 

helyi vízszintest használjuk fel. Így ezzel a módszerrel közvetlenül szintfelületek közötti 

magasságkülönbségeket mérhetünk. A meghatározott magasságok alapfelülete a geoid, 

valamelyik kiválasztott középtengerszintre vonatkozik. 

A két rendszert a vízszintes és a magassági alappont hálózati rendszert összekapcsoljuk, 

és így látszólagosan egy háromdimenziós rendszer jön létre. Azonban tudnunk kell, hogy ez 

tulajdonképpen egy kétdimenziós és egy egydimenziós rendszer összekapcsolása. Ebben a 

rendszerben az alappontok is szétválnak. Külön vannak vízszintes alappontok, melyeknek van 

vízszintes koordinátájuk, de magasságuk csak közelítõen meghatározott. A magassági 

alappontoknak csak magassági koordinátájuk van, ezeknek vízszintes koordinátáit nem is 

szoktuk meghatározni. 

A háromdimenziós hálózatok fogalma 

Háromdimenziós hálózatnak csak azokat a rendszereket nevezhetjük, melyeknél mind a 

három koordinátát azonos módon határozzuk meg. Háromdimenziós hálózatok létesítésének 

csak az utóbbi 1-2 évtizedben nyílt meg a lehetõsége, a GPS technika alkalmazásával. Ezzel 

tulajdonképpen egy tisztán geometriailag definiált koordináta rendszerben határoztuk meg a 

pontokat. 

A tisztán geometriai koordináta rendszer alkalmazásával elvetjük a kapcsolatot a fizikai 

úton meghatározott földalak geoid és a geometriai földalak között. Ezért szükségessé vált a 

két rendszer közötti kapcsolat meghatározása. Ezeket geoid-térképek segítségével biztosítjuk. 


2008 

76


6.3. VÍZSZINTES MÉRÉS ALAPHÁLÓZATAI 

6.3.1. Vízszintes mérés alaphálózatok felépítése 

Az alappontok vízszintes meghatározását klasszikusan irányméréssel biztosíthatjuk. Az 

utolsó 30-40 évet leszámítva, tömeges távolságméréseket nem tudtunk végezni. 

A mérési lehetõségeknek megfelelõen a hálózatok kialakítását úgy végezték, hogy azok 

csak irányméréssel meghatározhatók legyenek. Ezt háromszögek kialakításával tudjuk 

elvégezni. Az egymáshoz csatlakozó háromszögek biztosítják a pontok közötti kapcsolatot. 

Magyarországon egymáshoz csatlakozó háromszögekkel határozták meg az alappontokat. 

A hálózat méretének a meghatározásához csak néhány helyen mértek távolságokat, mert 

ezek megmérése igen nehézkes volt. Szabatos távolságmérést csak invár drótokkal tudtak 

mérni, igen körülményesen. 

Magyarországon az elsõ alappont hálózatot 1860-tól kezdõdõen fejlesztettek ki. Ez a 

hálózat része volt az Osztrák-Magyar Monarchia hálózatának. 

Az újabb hálózat kialakítása 1935-ben kezdõdött, azonban a második világháború miatt 

nem fejezõdött be. A mérési eredmények jelentõs része elpusztult a háború alatt. 

A második világháború után, 1949-ben indult meg az új hálózat létrehozása, ami a 60-as 

évek elején fejezõdött be. A kialakított hálózat egy koszorú láncolatból áll, mely az országhatár 

mellett haladt végig és egy láncolattal kapcsolták össze a Duna-Tisza közén. A láncolat 

háromszögeinek átlagos oldalhossza 25-30 km volt. Ebben a hálózatban 6 alapvonalat mértek. 

A hálózatban csillagászati méréseket is végeztek a hálózat tájékozása és az ellipszoid illesztése 

céljából. Az alföldi és a dunántúli részt közvetlenül 6-8 km oldalhosszúságú háromszögekkel 

töltötték ki. Csak a számítás során vezettek le elsõrendû hálózatot számított irányok 

segítségével. 

A magyar felsõrendû hálózatban csak elsõrendû és harmadrendû pontok vannak. A 

másodrendû pontok hiányoznak a meghatározás jellege miatt. 

A harmadrendû pontok között még további pontokat határoznak meg. Ezek a 

negyedrendû pontok átlagos távolsága belterületen 0,7 km, külterületen 1,5 km körül van. A 

A felsõrendû hálózat koszorúláncolata 

meghatározás módszere változott a technika fejlõdésével. Kezdetben tisztán irányméréses, 


2008 

77


késõbb távméréssel kiegészítve határozták meg a pontokat. A munkálatok befejezését már 

GPS-szel végezték. 

6.3.2. Felmérési hálózatok 

A részletes felmérések elõkészítésekor további pontsûrítés szükséges, hogy 100-200 m 

távolságban legyen egy-egy alappontunk. Ezt két részletben végzik egy V rendû 

alappontsûrítéssel és egy felmérési hálózat létesítésével. Ezeket ma GPS-szel és 

mérõállomásokkal végzik közvetlenül a részletes felmérések elõtt. A felmérési alappontok 

meghatározása már közvetlenül a felmérés elvégezhetõségét szolgálja, ezért a pontok 

elhelyezése, a pontok helye is ezt a célt szolgálja. 

Kétdimenziós hálózat sûrítése esetén a következõ fõbb részekben végezzük 

6.3.2.1. A hálózat tervezése, kitûzése és állandósítása 

A tervezés során végezzük el a meglévõ magasabb rendû alappontok adatainak 

kigyûjtését. Terepen felkeressük a pontokat és ellenõrizzük, hogy sérültek-e, meg vannak-e? 

Szükség esetén pótolni kell azokat. A tervezés során végezzük el elõször irodában a hálózat 

tervezését, késõbb az új pontok kitûzése során kijelöljük a kitûzendõ pontokat. Biztosítjuk a 

pontok összelátását és eldöntjük, hogy az egyes pontokat milyen irányok és távolságok 

mérésével határozzuk meg. Elvégezzük a pontok állandósítását. Régebben a rendûségnek 

megfelelõ méretû betonköveket használtunk az állandósításra. Ma gyakran mûanyagfejû 

vascsövek is alkalmazásra kerülnek. Elkészítjük a pontleírásokat 

Ebben a szakaszban építjük a pontok láthatóságát biztosító ideiglenes pontjeleket. Ilyen 

jeleket csak a legszükségesebb esetben építsünk, mert igen költségesek. 

6.3.2.2. A hálózat mérése 

A hálózat mérése során minden irányt mérjünk, ami a kitûzési vázlaton szerepel. A 

méréseket megfelelõ gondossággal és precizitással kell elvégezni azért, hogy a hálózat 

pontossága a követelményeknek megfeleljen. 

A pontok kitûzése során döntünk a pontok meghatározásáról is. A pontokat vagy 

pontkapcsolással, vagy sokszögvonalban határozzuk meg. A mérési ezekhez a 

meghatározásokhoz kapcsolódik. 

A legegyszerûbb pontkapcsolások: az elõmetszés, oldalmetszés, hátrametszés, 

ívmetszés. 

Elõmetszés az a pontkapcsolás, amikor az új pont meghatározása érdekében két adott 

ponton mérünk tájékozó irányokat és mérünk az új pontra is. 

Oldalmetszésnél egy adott ponton mérünk tájékozó irányokat és mérünk az új pontra, 

valamint az új ponton mérünk vissza az elõbbi adott pontra, és mérünk még egy adott pontra. 

A hátrametszésnél az új pontról három adott pontra végzünk iránymérést. 


2008 

78


Az ívmetszésnél az új pontról két adott pontra mérünk távolságot. 

A pontkapcsolások esetén csak annyi mérést végzünk, amennyi a pont matematikailag 

egyértelmû meghatározásához szükséges. Azonban az új pont nem határozható meg úgy, hogy 

ne legyen ellenõrzésünk a mérésre. Ezért minden újpont meghatározásánál fölös méréseket kell 

végeznünk. 

Fölös méréseknek a matematikailag szükséges mérések száma fölött végzett méréseket 

értjük. 

Geodéziában egy pontot általában úgy határozunk meg, hogy az új pontot legalább két 

egymástól független pontkapcsolással határozzuk meg. Ebbõl következik, hogy a meghatározás 

eredménye kismértékben eltér egymástól. Az eltérés nagysága nem haladhatja meg az 

utasításokban, szabályzatokban megadott legnagyobb eltérést, a hibahatárt. A meghatározásnál 

figyelemmel kell lenni arra is, hogy a pontkapcsolás geometriai alakzata, az irányok 

elhelyezkedése jó legyen. Az új pontnál az irányok metszési szöge lehetõleg 90 fok körüli 

legyen. Ettõl azonban a terepi adottságok miatt eltérhetünk. Ez a szög semmiképpen ne legyen 

kisebb, mint 30 fok, de ne legyen nagyobb, mint 150 fok. 

A másik gyakran alkalmazott pontmeghatározás a sokszögvonal. A sokszögvonal egy 

adott pontból indul ki és az újpontokon sorban törtvonallal áthaladva, egy adott koordinátájú 

pontba zár. A sokszögvonal mérésekor mérjük az egyes pontokat összekötõ vonaldarab 

oldalak hosszát és mérjük az új pontokon az oldalak közötti törésszögét is. A kezdõ és 

végpontokon mérjük az elsõ, illetve az utolsó új pontra menõ irányon kívûl még további adott 

pontra menõ irányokat is. 

A sokszögvonalak alkalmazása a pontmeghatározásban nagyon elterjed, mert a mai 

mûszerekkel könnyen tudunk távolságokat és irányokat mérni. A sokszögvonal mérésében már 

fölös méréseink is vannak. A számítás során ezek mint ellentmondások fognak jelentkezni és 

ezeket az ellentmondásokat ráosztjuk az egyes mért vagy számított értékekre. Az 

ellentmondások nagyságára a szabályzatok hibahatárokat, maximális értékeket adnak meg. Ha 

valamely ellentmondásunk ennél nagyobb, akkor a hibát meg kell keresni. Ez leggyakrabban 

azzal jár, hogy a terepen meg kell ismételni a mérést, azaz pótmérni kell. 

A hálózatok mérését igen gondosan kell végrehajtani. A mûszerrel történõ mérést a 

mérési szabályok betartásával kell végezni. Figyelemmel kell lenni az általános mérési 

szabályokra és az egyes mûszereknél felmerülõ sajátos követelményekre is. A mérés bármilyen 

szándékos befolyásolása, megváltoztatása rendkívül súlyos erkölcsi vétség. Aki ilyet tesz, az 

nem alkalmas földmérõnek. 

A mérés befejezésekor mindig le kell ellenõrizni a mérésünket. Erre a hagyományos kézi 

jegyzõkönyv-vezetés mellett megvannak a megfelelõ szabályok. A korszerû mérõállomások 

programjai is tartalmaznak ilyen ellenõrzéseket, de ezek még nem minden mûszerbe vannak 

beépítve. 

6.3.2.3. A koordináta számítás 

A mérést követõ lépés a számítás, mely során meghatározzuk az alappontok 

koordinátáit. A számítást megfelelõ rendben kell végezni, úgy, hogy az késõbb ellenõrizhetõ 

legyen. A számítást úgy kell végezni, hogy minden eredmény egyértelmûen dokumentálva 

legyen. A közben szükséges ellenõrzéseket feltétlenül végezzük el. Ha a mérési 

ellentmondások valamelyike nagyobb, mint a megengedett érték, akkor meg kell keresni a 


2008 

79


mérési hibát és azt pótméréssel meg kell ismételni. Ez általában jelentõs idõ és költség 

többlettel jár, ezért méréskor erre figyelve, gondosan és körültekintõen végezzük el a 

méréseket. 

6.3.2.4. Felülvizsgálat 

Az alappontsûrítés befejezõ munkaszakasza az ellenõrzés és vizsgálat. Ennek során 

ellenõrizzük, hogy minden munkarész az elõírásoknak megfelelõen készült-e el? A hiányokat 

pótolni kell. A kiinduló adatokat és az egyes jegyzõkönyvekbe történt átmásolásukat 

összeolvasással ellenõrízni kell. A munkarészeket belsõ ellenõrzés után adjuk át a 

Földhivatalnak, ahol az adatok átvételét végzik. 

Az átvétel során elõször betekintõ vizsgálattal ellenõrzik a munkarészeket forma és 

kiviteli szempontból. Ha ez megfelel, akkor következik a részletes tartalmi vizsgálat. A 

földhivatal a hibákról hibajegyzéket készít, melyek részletesen tartalmazzák az egyes hibákat. 

Ezeket tételesen ki kell javítani. 

A munkarészeket átvétel után a földhivatal õrzi. Felsõrendû alappontok esetében a 

központi adattárban, felmérési alappontokat a megyei földhivatalokban õrzik. Ezeket az 

adatokat minden további felméréskor kötelesek vagyunk felhasználni. 

6.4. MAGASSÁGMÉRÉS ALAPPONTHÁLÓZATAI 

6.4.1. Szintezési hálózatok 

A magassági hálózat is két fõ részre oszlik. 


2008 

80 

Az elsõrendû szintezési hálózat


− Az elsõ-, másod- és harmadrendû hálózat alkotja a felsõrendû hálózatot. Ezt az 

egész országra egységes elvek szerint fejlesztik ki. 

− Az alsórendû hálózatot a negyed- és ötödrendû vonalak alkotják. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia országos alappont hálózatát 1873 és 1913 között 

létesítették. A hálózatban a Trieszti mareográfon megfigyelt Adriai tenger középtenger szintjét 

fogadták el alapfelületül. A hálózat két fõ alappontja közül egy a mai Magyarország területére 

esik. Ez a pont a Velencei hegységben, Nadap községben van. A fõalappont teljes épségében 

vészelte át az építése óta eltelt közel másfél évszázadot. 

Ma is fontos pontja hálózatunknak a mellette 1952-ben épített új fõ alappont. A két 

világháború között új hálózat létesült, majd a háborús pusztítások után 1948-1964 között 

létesült új szintezési hálózatunk. Ekkor tértünk át az adriai alapszintrõl a balti alapszintre. Az 

áttérés a Balti magasság = Adriai magasság - 0,6747 m. Azóta balti magasságokat használunk 

méréseink során. A jelenlegi szintezési hálózatunk kialakítása a 70-es évek elején indult meg. 

Ekkor létesítették elsõsorban kéregmozgás vizsgálati célokra az akkor nullad-rendûnek 

nevezett hálózatot. Ezt a hálózatot fejlesztették tovább a másod- és harmadrendû hálózat 

kiépítésével. A hálózat fejlesztése még ma is folyik. 

A hálózatokban az elsõrendû vonalak 3-400 km kerületû szintezési köröket alkotnak. A 

vonalak mentén, az egyes alappontokat 1-1,5 km távolságban állandósították, szintezési kõvel, 

csappal, vagy gombbal. 4-6 km távolságban közbensõ kéregmozgási alappontokat 

állandósítottak. Ezek alapozási mélysége 3-6 m mély fúrt betoncölöp. 

A másodrendû vonalak egy-egy elsõrendû szintezési körön belül, 2-6 csomópontot 

alkotnak. Mindig mélyalapozású pontból indulnak és mélyalapozású pontba zárnak. 

Másodrendû vonalakon belül, 6-10 km-ként állandósítanak egy mélyalapozású pontot. A 

harmadrendû vonalakat a másodrendû pontok között vezetik. 

A felsõrendû hálózatok eredményeként egy olyan magassági alappont hálózat jön létre, 

hogy minden 4 km 2 -re jusson egy felsõrendû alappont. 

A pontok magasságát felsõrendû szintezéssel határozzák meg invárbetétes 

szintezõlécekkel és mikrométeres szintezõ mûszerekkel. A harmadrendû pontok magasságát az 

elmúlt évben kísérletképpen GPS technikával is mérték. A vizsgálatok eredményeképpen 

mûholdak segítségével is meghatározhatók harmadrendû alappontok. 

A szintezési vonalak az elsõ és másodrendû szintezéseknél, mûutak mellett haladnak. A 

harmadrendû vonalakat is utak mellett tûzik ki. 

A GPS meghatározásnál már fontos szempontként jelentkezik, hogy a területet ne 

vonalak mentén, hanem területi eloszlásban fedjék le. 

A negyedrendû és ötödrendû szintezési vonalakat csak a szükséges mértékben fejlesztjük 

ki ott, ahol szükség van rá. A vonal kezdõ és végpontja felsõrendû, vagy korábban 

meghatározott negyedrendû pont. A méréseket mérnöki szintezõ lécekkel és sávosztású fa 

(fém vagy mûanyag) lécre kell végezzük. A mérésnél három szálon olvassuk le a lécen. A 

negyedrendû szintezés munkarészei a megyei földhivatalba kerülnek leadásra. 

6.4.2. A trigonometriai magasságmérés 


2008 

81


A vízszintes alappontok magasságát is meghatározzuk. Ezt leggyakrabban a vízszintes 

meghatározással együtt végezzük. A magasság meghatározás módszere leggyakrabban a 

trigonometriai magasságmérés. Ez olyan magasság meghatározás, amikor teodolittal mérjük az 

egyik pontról a másik pontra menõ zenitszöget (az irány függõlegessel bezárt szögét). Mérni 

kell még a mûszer magasságáét a kõ felett és a másik végponton lévõ jel magasságát is. 

Számításnál ismerni kell a két pont közötti vízszintes távolságot, vagy mérjük a két pont 

közötti ferde távolságot is. Figyelembe kell venni a levegõ refrakciós hatását, azt, hogy a 

fénysugár a levegõben egy közelítõen körív mentén terjed. Hasonlóan figyelembe vesszük a két 

pont 

közötti 

földgörbület hatását is. 

A magasságkülönbségeket 

lehetõség 

szerint oda-vissza 

mérjük. A 4 km-nél 

nagyobb távolságoknál 

szimultán mérést 

végzünk, azaz egyszerre 

mérjük a magasságkülönbséget 

két 

mûszerrel, oda-vissza. A 

vízszintes alappontok 

magasságkülönbségét 

leggyakrabban ezzel a 

A magyar 3D hálózat 

módszerrel határozzuk meg. Ha a közelben van szintezési alappont, akkor a legközelebbi 

vízszintes pont magasságát szintezéssel is meghatározhatjuk. 

Trigonometriai magasságméréssel határozzuk meg a hozzáférhetetlen pontok magasságát 

is. Így ezt a módszert használjuk templomtornyok és toronyablakok magasságának 

meghatározásánál is. 

6.5. HÁROMDIMENZIÓS HÁLÓZATOK 

6.5.1. A GPS hálózatok kialakításának szempontjai 

A GPS-szel mért hálózatok kialakításának szempontjai jelentõsen eltérnek a 

hagyományos földi hálózatoktól. Ez elsõsorban a mérés sajátosságaiból adódik. A pontok 

összelátása helyett az égboltra való szabad kilátás megfigyelése vált elsõdleges szemponttá. A 

méréseket általában úgy végezzük, hogy a horizont fölött 15 fokkal elhelyezkedõ holdakat 

észlelni tudjuk. Ez a szabad kilátást kívánja meg. Lehetõség szerint e terület fölött ne legyen 

akadály. Az esetleges akadályokat meg szoktuk határozni és az eredményeket kitakarási ábrába 

rögzítjük. A mérés idõpontjainak kiválasztásánál erre is tekintettel kell legyünk. 

A másik lényeges szempont a pontok helyeinek kiválasztásánál, hogy jó megközelítésük 

legyen. Ez elsõsorban utak mentén lehetséges. Ezért leggyakrabban itt tûzzük ki a pontokat. 


2008 

82


Természetesen itt is fennáll az a követelmény, hogy a pontok felmaradása hosszú idõre 

biztosított legyen. 

A pontokat lehetõleg egyenletes eloszlásban kell a területen kitûzni. Az állandósítás 

általában a vízszintes alappontoknál megszokott módon történik, annak ellenére, hogy a GPSszel 

magasságokat is meghatározunk. Azonban ennek pontossága általában kisebb, mint a 

vízszintes meghatározásé. 

Célszerû lenne a vízszintes és magassági pontokat olyan módon állandósítani, hogy azok 

mindkét feladatnak jól megfeleljenek. 

A mérések idõpontját lehetõség szerint kedvezõ mûhold helyzetben végezzük. Erre 

szolgálnak a feldolgozó programok különbözõ idõpontokra vonatkozó elõrejelzései. 

A mérés lebonyolítására ütemtervet kell készíteni, hogy melyik vevõ, melyik idõpontban, 

melyik alapponton mér. A mérési ütemterv pontos betartásáról gondoskodni kell. Az átállások 

idejét akkorra kell tenni, amikor a mûhold-helyzet kedvezõtlenebb. A mûholdak tõlünk 

függetlenül mozognak a Föld körül, s nem fognak várni a mi késésünk miatt. A mérés 

idõpontjait úgy válasszuk ki, hogy lehetõleg a GDOP értéke kisebb legyen 4-nél. De 

semmiképpen se legyen 6-nál nagyobb. 

GPS mérések programszerûen futnak le. Az észlelõnek a legfontosabb feladata, hogy a 

mûszert pontosan a pont fölé állítsa, és mérje le a mûszer magasságot. Ezt a mérés kezdetekor 

és a mûszerállás elbontása elõtt is el kell végezni. Alaphálózatok mérésekor általában statikus 

mérést végzünk. Ebben az esetben minimálisan két vevõ mér együtt a meghatározandó vektor 

két végpontján. 

A GPS mérések megindulásakor az 1990-es évek kezdetén ez a mérési módszer volt a 

legáltalánosabb a geodéziai célú felhasználásnál. Ma elsõsorban 10 km-nél nagyobb vektorok 

szélsõ pontosságú meghatározásánál használjuk. A mérési idõ egy frekvencián mérve több, 

mint 30 perc, két frekvencia esetében is 20 perc + 2 perc/km. Ezt a módszert nagypontosságú 

hálózatok létrehozásánál használjuk. 

Gyors statikus módszer 

A fázis többértelmûség problémájának a korábbinál lényegesen jobb megoldásával vált 

lehetõvé. Ezzel a mérési idõ jelentõs csökkenését lehetett elérni. A mérés végrehajtása 

lényegében nem különbözik a hagyományos statikus módszertõl, a feldolgozás jobb megoldása 

teszi lehetõvé a rövidebb mérés idõt. Lehetõség szerint kerülni kell az olyan idõpontokat, 

amikor a mûholdak geometriai helyzete jelentõsen megváltozik. A mérési idõ egyfrekvenciás 

vevõnél 20 perc + 2 perc/km és kétfrekvenciás vevõ esetében 10 perc + 1 perc/km. 

6.5.2. A pont meghatározások rendszere 

Statikus meghatározásoknál két mérési elrendezés szokásos. A meghatározásoknál 

általában nem egy vevõpár dolgozik, hanem lehetõség szerint a hálózat meghatározását 

egyszerre több vevõvel végezzük. 

Poláris elrendezésnél az a szokásos, hogy egy, vagy két vevõ áll valamilyen referencia 

ponton, ami egy korábban meghatározott alappont, lehetõleg GPS alappont - és a többi 

vevõvel sorba felkeressük a meghatározandó új pontokat és ott statikus, vagy gyors statikus 

mérést végzünk. A referencia ponton a vevõ folyamatosan mûködik, így annak õrzésérõl és 

folyamatos áramellátásáról gondoskodni kell. Ezzel a megoldással minden új pontra annyi 


2008 

83


vektorunk lesz, ahány referencia pontunk volt. Esetenként még fel lehet használni azokat a 

vektorokat is, amelyeket két mozgó vevõ között mérünk. A meghatározás elrendezése poláris 

formájú, mert mindig a referencia pont új pont vektorokat használjuk fel. 

A másik meghatározási lehetõség a hálózatszerû mérés, amikor több vevõ meghatározott 

elhelyezkedésben, szigorúan egyszerre mér. A mérést azonos idõben kezdik és azonos idõben 

fejezik be. A következõ periódusban néhány vevõ helyén marad, míg a többi vevõ átáll és a 

hálózat egy másik meghatározott részét méri. Ezzel egymás mellett fekvõ kis hálózatok jönnek 

létre, amelyek néhány ponttal kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a kapcsolópontok teszik 

lehetõvé, hogy a hálózatok egy hálózattá összeállíthatók legyenek. Célszerûen úgy oldjuk meg 

a feladatot, hogy minél több mûszer dolgozzon együtt. Ez gyakran 8-10 vevõ is lehet, de 

Magyarország geoidtérképe 

különleges esetben ennél nagyobb számú vevõ együttmérésére is sor kerülhet. Kiértékeléskor 

egy perióduson belül mérõ minden vevõt, minden vevõvel összekötõ vektorokat számítjuk. 

Ezzel a mért vektorok száma jelentõsen megnõ, ami a hálózat pontossági mérõszámaiban 

jelentkezik. 

Ezen kívül vannak még más mérési módszerek is az alappontok meghatározására. Ezek 

azonban ritkában kerülnek alkalmazásra. Az egyik ilyen megoldás - a sokszögelés módszerének 

megfelelõen - egymás után törtvonal-szerûen mérjük az egyes vektorokat, sokszögvonalszerûen. 

A végén a törtvonalat, a GPS sokszögvonalat adott pontban zárjuk. 

A visszatéréses módszer alatt olyan megoldást értünk, amikor ugyanazt a vektort egy 

késõbbi idõpontban is megmérjük. Ezt a megoldást azonban a feldolgozó szoftvernek is 

támogatni kell, és csak akkor alkalmazható, ha az elsõ és a második vektormérést együttesen 

tudjuk feldolgozni a programban. Elõnye, hogy gyengébb mûhold állás mellett is használható 

és a mérési idõt csökkenthetjük akár 5 percre is. A módszer elõnye abból származik, hogy az 

elsõ és második mérés között a mûhold helyzet jelentõsen megváltozik, és ez elõnyösen 

befolyásolja a pont meghatározását. 

6.5.3. GPS mérések feldolgozása 


2008 

84


GPS mérések feldolgozását három munkaszakaszba végezzük. Az elsõ szakaszban 

végezzük el az egyes vektorok kiértékelését gyári szoftverek segítségével. Ebben a 

feldolgozásban bemenõ adatként szerepelnek a kód, ill. fázismérés eredményei. A program 

ebben a részben használja fel a fedélzeti pályaadatokat. Ennél a feldolgozásnál van 

lehetõségünk arra, hogy indokolt esetben egyes mûholdakat kihagyjunk a meghatározásból, pl. 

olyan esetben, amikor annak a vétele több esetben megszakad, vagy a mérési periódusnak 

rövid idején volt látható. 

A feldolgozás eredményeképpen a pontok közötti x, y, z koordináta különbségeket, 

vektor összetevõket kapjuk meg. A térbeli koordináta különbségek számértéke mellett még a 

vektorok megbízhatóságát jelzõ 3 x 3 -as variancia mátrixot is kapunk. Ebbõl 

következtethetünk a vektor megbízhatóságára. 

A számítás következõ lépése a térbeli koordináták meghatározása. Ennek a résznek 

bemenõ adatai a vektorok x, y, z összetevõi és ezek variancia mátrixa. Ekkor használjuk fel az 

adott pontok korábban meghatározott térbeli koordinátáit is. Ekkor számoljuk a vektor alkotta 

háromszögek, sokszögek záróhibáit és az új pontok elõzetes koordinátáit. Ekkor derülhet ki, 

hogy egyes vektorok hibásak, amit vagy újbóli vektor kiértékeléssel javíthatunk meg, vagy 

kénytelenek vagyunk kihagyni a számításból. A térbeli végleges koordináták számítását 

általában kiegyenlítéssel végezzük az ún. „közvetett mérések kiegyenlítése” szerint. 

Eredményül az új pontok térbeli koordinátáit kapjuk meg, valamint azok megbízhatóságát 

jellemzõ koordináta középhibákat és hibaellipszoid adatokat. 

A számítás befejezõ lépése a térbeli derékszögû koordináták geodéziai rendszerbe 

történõ transzformálása. Bemenõ adatok az elõzõekben meghatározott x, y, z koordináták és 

a környéken lévõ olyan pontok koordinátái, melynek mind a GPS koordinátáit, mind a 

geodéziai koordinátáit (és magasságait) ismerjük. A transzformációt egy térbeli hasonlósági 

transzformációval végezzük. 

6.6. A MÉRÉSEK HIBÁI 

6.6.1. A mérési eredmény és a valódi érték 

A gyakorlatban elvégzett mérési eredményeket kisebb-nagyobb mértékben mindig 

terhelik mérési hibák. Errõl könnyen meggyõzõdhetünk, ha ugyanazt a távolságot vagy szöget 

ismét megmérjük. A két mérési eredmény kis mértékben eltér egymástól. Hasonlóan, ha egy 

pont koordinátáját két független háromszögbõl független pontkapcsolással határozzuk meg, 

akkor a két koordináta eltér egymástól. Az eltérés oka, hogy a méréseket hibák terhelik. A 

mérési hibát elvileg úgy definiáljuk, hogy: a mérési hiba egyenlõ a mérési eredménybõl kivonva 

a valódi értéket. 

A valódi értéket azonban nem ismerjük, ezt csak közelíteni tudjuk sok (több) mérésbõl 

számított értékkel, melyet több mérés alapján határozunk meg. Ezt az értéket nevezzük 

kiegyenlített értéknek. Ez az érték - mivel sok mérésbõl határoztuk meg - feltehetõen jól 

megközelíti a valódi értéket. 

A kiegyenlített érték és a mérési eredmény különbségét javításnak nevezzük. Ezt azért 

tehetjük meg, mert e szerint a mérési eredményhez hozzáadva a javítását, a kiegyenlített 

értéket kapjuk, amelyet jobb híján valódi értéknek tekinthetünk. 


2008 

85


A fenti két definícióból láthatjuk, hogy a hiba és javítás lényegében ugyanaz, az 

értékeltérés elsõsorban a kettõ elõjelében van. Ezenkívül eltérés adódik abból is, hogy a 

kiegyenlített érték és a valódi értékeltérését nem ismerjük. 

A geodéziai gyakorlatban az eltéréseket mi mindig javítás elõjellel értelmezzük azért, 

mert mi a mérések javításait is kimutatjuk és ezekbõl a javított mérésekbõl további 

számításokat végzünk. És ezt gyakran hibának mondjuk. Ne vegyük ezt „hibának”. 

A valódi hiba értékét általában nem tudjuk meghatározni, de egyes esetekben ki tudjuk 

mutatni. Például mérjük meg egy háromszög mindhárom szögét. A szögek összegének 180 

fokot kellene adni. Az eltérés a 180 foktól a három mért szög valódi hibája. De hasonló 

tapasztalatokra jutunk, ha egy távolságot megmérünk közvetlenül és két részletben is. Ekkor a 

két távolság összegének meg kellene egyeznie a közvetlenül mért távolsággal. 

Ezekbõl a példákból az következik, hogy egyes esetekben meg tudjuk határozni több 

mérés valódi hibáját, de ezek után sem ismerjük az egyes mérések valódi hibáját. Ebbõl az 

következik, hogy a méréseinket soha nem tudjuk tökéletesen, hiba nélkül elvégezni. Azonban 

biztosítani tudjuk, hogy az elkövetett hiba - lehetõségek szerint - kicsi legyen. A hibák 

kiküszöbölése, csökkentése érdekében ismernünk kell az egyes mûszerek, mérési eljárások, 

módszerek hibáit. Ez sok esetben elmélyülést és alapos szakmai ismereteket kíván. 

6.6.2. A mérési hibák fajtái 

A következõkben röviden tekintsük át az egyes hibákat külön csoportosítás szerint. 

6.6.2.1. A hiba jellege szerint 

A hiba jellege szerint lehetnek: 

− Durva hibák, amikor a hiba nagysága lényegesen meghaladja a mérõeszköz mérõképességét. 

Durva hiba a mérõeszköz hibás leolvasása, pl. a mérõszalag méterre hibás leolvasása. Durva 

hiba a pont számának felcserélése, elírása, vagy a mai elektronikus mûszereknél úgy rögzítjük 

az eredményt, hogy nem végezzük el az irányzást. Durva hibás mérési eredményt nem 

használhatunk fel a számítások során. Ezeket mindig meg kell keresni és kihagyni a 

számításból. Szükség esetén újra kell mérni. 

− A szabályos hiba a mérési eredményt valamilyen szabályossággal terheli. Pl. minden mérési 

eredmény ugyanolyan mértékben az összeadó állandó hiba, de igen gyakori a szorzóállandó 

hiba, ami különösen távmérések esetén lép fel, a mûszer méter értéke nem azonos a 

nemzetközi méterrel. Ezen kívül még számos csoportja, formája van a szabályos hibáknak. 

Egészen addig, amíg a mérõszalaggal végzett hosszmérésnél nem intjük be a mérõszalag 

végpontjait az egyenesbe, és egy görbe kígyózó vonal mentén mérjük a távolságot. Ezzel a 

mérési eredmény változó mértékben, de mindig hosszabb lesz, mint a valóságos. 

A szabályos hibák kiküszöbölésére, csökkentésére három lehetõségünk van. A hiba 

okának a megszüntetése a mûszer igazításával. Ezt általában laboratóriumban tudjuk 

elvégeztetni. Mérési módszert határozunk meg, mely segítségével a hiba kiejthetõ. Ez általában 

kétszeri mérést jelent úgy, hogy az egyik mérésnél pozitív elõjellel, a másik mérésnél negatív 

elõjellel szerepeljen a hiba. Az iránymérésnél ezért mérünk két távcsõállásban. Szintezésnél 

ezért mérünk oda- és vissza. A mérési módszer megválasztásával elérhetjük, hogy a középérték 


2008 

86


már mentes legyen a hiba hatásától. A harmadik lehetõség a hiba hatását kiszámítjuk és a 

mérési eredményt megjavítjuk. Ezt nagyon gyakran alkalmazzuk, különösen manapság. Ehhez 

meg kell vizsgálni a mûszert és meghatározni a hiba nagyságát. Ez után már a mérõállomások 

számítják a hiba hatását és megjavítják a mérési eredményt. Ne feledkezzünk meg, hogy 

idõnként újból elvégezzük a vizsgálatot, mert a hiba mértéke megváltozhat. 

A szabályos hibák kapcsán kell megemlíteni, hogy a mérés megismétlése ugyanolyan 

körülmények között lehet, hogy igen szép egyezõ eredményeket ad, de ez lehet a szabályos 

hibák miatt is, és jelentõsen hibás a valódi értéktõl. Ezt a mûszer reprodukáló képességének 

nevezzük. Ez nem azonos a mûszer pontosságával. 

− A hibák harmadik csoportja a szabálytalan hiba csoportja. Az ebbe a csoportba elõjelre és 

nagyságra nézve is szabálytalanul változnak a hibák. Szabálytalan hibák véletlen jelleggel 

jelentkeznek. Oka általában a mûszerben, észlelõben, külsõ körülményekben végbemenõ 

kisebb változásokból adódik. Ezek nagyságát is lehet csökkenteni gyakorlattal, a mérések 

gondos végrehajtásával. Pl. a kitûzõ rudat mindig a legalsó részén irányozzuk meg. A 

prizmabotot szilárdan tartjuk a ponton, szükség esetén kitámasztjuk két bottal. Minél 

pontosabb mérést akarunk végezni, annál több gondot kell fordítani a mérés végrehajtására. 

6.6.2.2. Eredet szerint 

A hibákat eredet szerint is csoportosíthatjuk. 

Ez lehet mérõeszköz hiba, amikor a mérés hibája a mérõeszközbõl származik, pl. annak 

igazítatlanságából adódóan. Lehet szabálytalan jellegû is a mûszer szakszerûtlen kezelésébõl, 

felesleges forgatásából, mozgatásából adódóan, a mûszer kopottságából, használtságából. 

Személyi hiba a mérést végrehajtók személyébõl következnek. A prizmabot ingadozó 

tartásából, az irányzásnál a parallaxis csavar gondatlan beállításából. 

A külsõ körülményekbõl származó hiba a mérés környezetébõl származik. A jelek 

megvilágítottságából, látási körülményekbõl, fény és árnyék váltakozásából, a szél hatásából, 

refrakciós jelenségekbõl származhat. Okozhatják a légkör egyéb hatásai, hõmérséklet és 

légnyomásból eredõ változások. GPS mérésnél az ionoszféra és troposzféra hatása. 

A hibákat nagyság szerint is csoportosíthatjuk. Eszerint lehetnek elfogadhatatlan és még 

eltûrhetõ hibák. A kettõ határát a szabályzatokban megadott hibahatár jelenti. Az eltûrhetõ 

hibákon belül is két csoportot célszerû megkülönböztetni. Megfelelõ a hiba, ha a hibahatár felét 

meghaladja. Jó mérésnek azt nevezzük, mikor a hibák kisebbek, mint a hibahatár jele. 

A mérés külsõ körülményeibõl származó hibáknak két kiemelhetõ változata van. 

Az azonosítási hiba a pont megjelölésébõl származik, abból, hogy milyen pontosságú a 

megjelölése. A furatos rézcsap középpontját 1 mm-re azonosítani tudjuk, de a ház sarkát már 

csak 1-2 cm-re azonosíthatjuk, mert közben újra vakolták az épületet. Egy szántóföld szélet, 

vagy az erdõ sarok pontját még nagyobb hibával tudjuk azonosítani. A pontok bemérését az 

azonosíthatóságának megfelelõen végezzük. 

A kerethiba abból adódik, hogy az állandósított pontok koordinátái nem teljesen 

felelnek meg a terepen megjelölt ponthelynek. Ez az alapponthálózat hibája, ami természetes is, 

mert a hálózat is mérésbõl származik és a korábbi méréseket is terhelték hibák. Ezt úgy 

tudnánk meghatározni, hogy egy koordináta rendszernek megfelelõ hálót nagyon pontosan 

kifeszítenénk a terepen és akkor meg tudnánk mondani, hogy a pont koordinátája mennyivel 


2008 

87


tér el a pontjelölés központjától. A kerethibát mindig a szomszédos pontok között 

értelmezzük. Több szempontból hasonló ehhez a relatív hiba, amit két pont közötti távolságnak 

értelmezzük, mint a mért és a számított távolság eltérése osztva a távolság értékével. A relatív 

hibát mindig tört formájában fejezzük ki, ennek számlálója mindig egy. 

6.6.2.3. A hibahatárok 

Geodéziában a méréseket mindig terheli valamilyen hiba. A pontok meghatározása során 

legyen az alappont meghatározás vagy részletpontok bemérése, mindig végzünk ellenõrzõ 

méréseket is. Ezek a mérések is ugyanolyan módon történnek, mint a meghatározó mérések. 

Egy alappontot is két független pontkapcsolással határozunk meg. A két meghatározás két 

különbözõ koordinátát ad. Azonban egyértelmû, hogy egy pontnak csak egy koordinátája 

lehet. Ezért vesszük a két koordináta középértékét, ami azt jelenti, hogy a mérési eredmények 

valamilyen javítást kapnak. 

A geodéziában mindig több mérést kell végezni, mint amennyi matematikailag szükséges. 

A mérések hibái miatt az ellentmondó méréseket meg kell javítani, hogy a mérések közötti 

ellentmondásokat megszüntessük. A gyakorlatban ezt legegyszerûbb esetben lépésenként 

tesszük meg, mindig akkor, amikor a számításnál ellentmondást tapasztalunk. Ekkor az eltérést 

elosztjuk. Ez a megoldás kisebb meghatározásoknál megfelelõ lehet. Az eltéréseket mindig 

össze kell hasonlítani az eltérésre megadott hibahatárral. 

A hibahatárokat (megengedett eltéréseket) a szabályzatok és utasítások határozzák 

meg. A hibahatár értéke függ attól, hogy milyen célra végezzük a méréseket. Más a hibahatár a 

felsõrendû és alsórendû méréseknél. Eltér a hibahatár külterületi és belterületi mérések esetén. 

A hibahatárok azt a célt szolgálják, hogy méréseink jó minõségét biztosítsuk. Hibahatárt adunk 

a mérési eredmények javításaira. 

A mérések során nekünk mindig figyelembe kell venni, hogy a hibahatár mekkora 

eltéréseket enged meg. A hibahatárok idõközönként változnak, mert a mûszerek fejlõdése 

nagyobb pontosságot tesz lehetõvé. Változnak a hibahatárok akkor is, mikor az új terméktõl, a 

térképektõl nagyobb pontosságot követelünk meg, mint korábban. 

A számítástechnika fejlõdésével a számítási-feldolgozási módszerek is fejlõdnek. Olyan 

módszerek, eljárások terjednek el, melyek korábban nem voltak alkalmazhatók. 

Geodéziában kialakult egy általános módszer a javítások meghatározására, mely minden 

esetben egységes elvek alapján határozza meg a mérések javításait. Ezt a módszert nevezzük a 

legkisebb négyzetek módszerének. Ez a módszer biztosítja hogy a keletkezõ javítások 

négyzetösszege minimális legyen. A legkisebb négyzetek módszerének komoly matematikai 

alapja van. Megoldása is csak számítógépen gazdaságos. Alkalmazása azonban már általánossá 

vált. 

A kiegyenlítés után számos olyan eredményt kapunk, melyek a meghatározó mérések 

minõségét mutatják. Megadják az egyes mérések javításait: irányok, távolságok, GPS-szel mért 

vektorok javításait, azokat összehasonlíthatjuk a hibahatárokkal. 

A kiegyenlítés számos olyan pontossági mérõszámot határoz meg, melyek más 

megoldással nem számíthatók. Így az új pontokra vonatkozóan megadják a középhibákat, 

hibaellipszisek adatait, ponthibákat, relatív középhibákat. A kiegyenlítõ számítások 

alkalmazása gyakoribbá válik a feldolgozó programok fejlõdésével. 


2008 

88


7. BEMÉRÉSI MÓDSZEREK 

7.1. A FELMÉRÉSEK CÉLJA, FELADATA 

7.1.1. A felmérésrõl általában 

A felmérések célja, hogy az ország területén fekvõ mesterséges és természetes felszíni és 

felszín közeli alakzatokat alakhûen (esetenként generalizálással) ábrázolja. A felmérések során 

a valóságos birtokhatárokat, a földrészletek határvonalát határozzuk meg. A készülõ 

térképeken a tereptárgyakat és minden más ábrázolt létesítményt kölcsönös kapcsolatukkal és 

azokat kifejezõ tartalmi részletekkel ábrázoljuk. Ma már a térképeket nemcsak a analóg 

formában kell létrehozni, hanem a digitális adatállományként is. Utóbbi adatállomány „felülrõl” 

felel meg a hagyományos nagyméretarányú földmérési térképeknek. 

A földmérési térkép alapot szolgáltat az önkormányzati, közmû, közlekedési, vízügyi és 

más szakmai nyilvántartások és esetleges felmérésekhez. Ez a térkép mint digitális 

adatállomány alapot ad a nagyméretarányú térképi, helyinformáló tartalmú térinformatikai 

rendszerekhez. A részletes felmérés során ehhez az adatállományhoz biztosítottunk 

szabályzatokban meghatározott pontosságú, minõségû alapadatokat. A felmérés során egy 

idõben csak egyes városokat, községeket tudunk felmérni. Az ország egész területére 

vonatkozóan ez az adatállomány, ez a térképrendszer csak sok év alatt valósítható meg. Ez idõ 

alatt változhat a technológia, a felmérések módszere is és változik a követelményrendszer is, 

amit a felhasználók támasztanak a nagyméretarányú adatsokasággal szemben. 

A felmérések során az adatigényeket, az adatszükségleteket és azoknak a felméréskori 

adat pontosságát, adat minõségét kell figyelembe venni. Ezeket a változó igényeknek 

megfelelõ követelményeket a felmérési szabályzatok meghatározzák. A felméréseket ezeknek 

a szabályzatoknak és utasításoknak megfelelõen kell végezni. 

A részletmérés során határozzuk meg a területen fekvõ természetes és mesterséges 

tereptárgyakat. A felmérendõ tereptárgyakat alakjelzõ pontjaikkal határozzuk meg. Tehát a 

részletmérés során mindig csak egyes pontokat mérünk be, de természetesen a mérés során 

rögzíteni kell a pontok közötti kapcsolatokat is, azaz meg kell adnunk azt is, hogy melyek az 

épület sarokpontjai, melyek az utcák, járdák pontja, villanyoszlopok, aknák helyei. A 

részletpontok geometriai adatai mellett rögzítenünk kell még szöveges és más számszerû 

adatokat is. 

7.1.2. A részletpontok meghatározása 

A részletpontokat a környezõ, legközelebbi (lehetõleg alap-) pontokhoz viszonyítva 

határozzuk meg. 

A pontok bemérését a meghatározandó adatok szerint kétféleképpen végezhetjük: 

• csak vízszintes értelmû bemérés; vagy 

• vízszintes és magassági értelmû bemérés. 

Az, hogy milyen értelmû felmérést végzünk, azt mindig a felmérés célja határozza meg. 

Mindkét felmérési mód gyakran elõfordul. 


2008 

89


A részletpontok meghatározása a mérés geometriája szerint háromféle lehet: 

ortogonális vagy poláris mérés vagy elõmetszés. 

Az ortogonális koordinátamérés azt jelenti, hogy a bemérendõ pontokat egy mérési 

vonalra mért merõleges koordinátáival határozzuk meg. A két adott pont közötti egyenest a 

koordináta rendszer abszcissza tengelyének nevezzük. Az egyes részletpontokat erre a mérési 

vonalra mérjük be a részletpontok talppontjának meghatározásával, és közvetlenül lemérjük a 

mérési vonal kezdõpontjától a talppontig tartó abszcissza távolságot és mérjük a talppont, a 

részletpont közötti ordináta hosszát. 

A poláris koordináta méréskor mérjük az alappontról a részletpontra húzott egyenes 

irányát és távolságát. Ez a meghatározás ma igen gyakori. A mai korszerû mérõállomások és a 

mûholdakról történõ helymeghatározás is ezt az elvet követi viszonylagos (relatív) 

helymeghatározás során. Ezekkel még részletesen foglalkozunk késõbbi tanulmányaink során. 

Az elõmetszés elve, mikor a pont helyzetét csak irányokkal határozzák meg. Ennél a 

meghatározásnál a pont helyzetét két ismert pontból mért szögadatok, irányok segítségével 

határozzuk meg. A pont helyzetét a két egyenes metszése adja. Ma földi meghatározásként így 

ritkán mérünk be pontokat, de más területen, például fotogrammetriában ez általános. 

A GPS-berendezésekkel történõ részletmérésõl külön pontban teszünk említést. 

7.1.3. A tereptárgyak jellege 

Amint már utaltunk rá, a bemérendõ tereptárgyak lehetnek pontszerûek, vonalszerûek és 

felület jellegûek. 

Pontszerûek azok, melyeket csak egy pontjukkal mérünk be. Ilyenek az alappontok, 

kutak, villanyoszlopok, jelzõtáblák, keresztek. Ezeket csak jellel tudjuk ábrázolni a térképen. 

Ezeket a jeleket nevezzük jelkulcsnak. 

Vonalszerûek azok, melyeket egy vonallal ábrázolunk. Ezek leggyakrabban vasutak, 

támfalak, kerítések, villanyvezetékek és más közmûvezetékek. Ezeket a vonalakat 

töréspontjaikkal mérjük be és a térképen vonalas jelkulccsal ábrázoljuk. 

Felület jellegûek azok, melyek már ábrázolhatók méretüknek megfelelõen. Ide tartoznak 

az épületek, templomok erdõterületek, tavak, úttestek, kertek és más mezõgazdasági mûvelésû 

területek. Az ilyen létesítmények határvonalát mérjük be. 

A térképen gyakran ábrázolunk „jogi” határvonalakat, melyek a természetben gyakran 

alig láthatók, nehezen megállapíthatók, sõt gyakran egyáltalán nem láthatók. Ilyenek lehetnek a 


2008 

90


különbözõ tulajdonosok kertjeinek határvonalai, mezõgazdasági területek határvonalai, amikor 

azok nem esnek egybe utakkal. Ezeket a határvonalakat régebbi térképek alapján jelöljük ki, 

elhatárolásnak nevezett mûvelet során. Ezt mindig egy nagy gyakorlatú földmérõnek kell 

végezni. Ezeket a határpontokat a mérés idejére cövekkel és festéssel jelöljük meg, a 

tulajdonosokkal egyetértésben. 

7.2. ORTOGONÁLIS (DERÉKSZÖGÛ) BEMÉRÉS ÉS ELLENÕRZÉSEK 

7.2.1. Mérési vonalhálózat 

Az ortogonális mérést mindig két adott pont között végezzük. Az adott pontokat 

összekötõ egyenes szakaszt nevezzük mérési vonalnak. A mérési vonalnak lehetõleg jól 

mérhetõnek kell lenni, lehetõleg járdán vagy szabad területen haladjon. A mérési vonal legyen 

közel a bemérendõ tereptárgyakhoz. 

A mérés elõtt el kell dönteni, hogy az egyes épületeket, pontokat melyik mérési vonalra 

mérjük fel. Egyes esetekben szükség lehet újabb mérési vonalak felvételére is. Ezeket a mérési 

vonalakat korábban már bemért pontokra illeszkedve vesszük fel. Leggyakrabban a mérési 

vonalon jelölünk meg egy pontot az egyenesben és innen indítjuk majd a másik mérési vonalat, 

ezt a pontot mérési vonalpontnak nevezzük. Ez a vonal egy harmadik alappontba fog zárni, 

vagy egy másik mérési vonal megjelölt pontjába. Ezeket a pontokat kisalappontoknak 

nevezzük. A mérési vonalak kiválasztását, kisalappontok helyének kijelölését nagy figyelemmel 

kell végezni, azért, hogy a méréseket egyszerûen és pontosan el tudjuk végezni. 

Mérési vonalhálózat kialakítása 

7.2.2. Az ortogonális (derékszögû) bemérés végrehajtása 

A mérés a mérési vonal kitûzésével kezdõdik. Hosszabb mérési vonal esetén intsünk be a 

mérési vonalba egy kitûzõ rudat. 

Kihúzzuk az egyik mérõszalagot a mérési vonalban és beintjük az egyenesbe. 


2008 

91


A bemérendõ részletpontra elhelyezzük az egyik kitûzõrudat és prizmával megkeressük a 

talppontot. A prizmabot hosszát úgy állítsuk be, hogy a prizmát szemünk elé tartva, a 

prizmabot hegye néhány cm-re legyen a talaj felett. 

Közelítõen beállunk a talppont helyére és elõre-hátra mozgatva a prizmát, az egyenesbe 

állunk, majd oldalirányba mozogva megkeressük a talppontot. Akkor vagyunk a talppontban, 

mikor a két prizmában és a köztük lévõ résben a három kitûzõ rudat egy függõlegesben látjuk. 

Amikor a talppontban vagyunk, ejtsük el a prizmabotot és azt a néhány cm-es esés után fogjuk 

meg. A prizmabot csúcsa kijelöli a talppontot. 

Olvassuk le az abszcissza értéket a mérési vonalban fekvõ mérõszalagról és a másik 

mérõszalaggal mérjük meg az ordinátát is. Utóbbinál a szalag 0 osztása a részletpontnál legyen, 

és a méreteket a prizmánál olvassuk le. A részletpontokat általában az abszcisszák növekvõ 

sorrendjében mérjük, rendszerint elõbb az egyik oldalon fekvõ pontokat, utána a másik oldalon 

fekvõ pontokat mérjük. Vigyázzunk, hogy ne maradjon ki egyetlen bemérendõ pont sem. 

Amikor a mérési vonalban fekvõ mérõszalag már nem elegendõ az abszcissza érték 

leolvasásához, akkor a szalagot a hosszmérés szabályai szerint tovább visszük és újból 

lefektetjük, megjelölve a szalagfekvés végpontját. Ezután tovább folytatjuk a részletpontok 

bemérését. 

Az utolsó részletpont bemérése után, lemérjük a mérési vonal teljes hosszát és 

leolvassuk a mérési vonal végének az abszcissza méretét. Ezt nevezzük végméretnek. 

Elõfordulhat, hogy néhány részletpontot nem tudjuk a mérési vonalra rámérni, mert azok 

talppontja kívül esik a kezdõ- és végponton. Ilyenkor a mérési vonalat kihosszabbítjuk. A 

kihosszabbítás nem lehet több mint a mérési vonal egyharmada. Kihosszabbításkor egy kitûzõ 

rudat egyenesbe állással helyezünk el, hogy a prizmával a talppontot meg tudjuk keresni. A 

végponton túli pontok abszcissza méretét is folyamatosan mérjük (lásd a 7.24 pontot). 

7.2.3. A mérési jegyzet 

A mérési eredményeket mérési jegyzeten rögzítjük. Ezt régebben manuálénak nevezték, 

ma is általánosan használjuk ezt a kifejezést. A mérési jegyzetet szabadkézzel rajzoljuk. 

Alakhelyesen felrajzoljuk a bemérendõ tereptárgyakat, a mérési vonalakat. A mérési vonalra 

ráírjuk az abszcissza méreteket arra az oldalra, melyekre az ordináta esik, felírjuk az ordináta 

vonalra a méreteket. Jelöljük a merõlegességet. A jelöléseknél általában azokat a szabályokat 

és jelöléseket használjuk, amit a mérési vázlatnál fogunk használni. Nagyon fontos, hogy a 

manuálé jól áttekinthetõ legyen. Egyértelmûen jelöljük, hogy a méretek mire vonatkoznak. 

Ezen tüntetjük fel az egyéb adatokat, felírásokat is. A sûrûbb részekrõl külön 

kinagyításokat, részletrajzokat készítünk. 

7.2.4. A bemérés néhány esete 

Az ortogonális felmérés során néhány szabályt be kell tartanunk, azért, hogy a térképezést 

egyszerûen és egyértelmûen el tudjuk végezni. Ezek közül a fontosabbak a következõk. 

A tereptárgyak bemérésénél törekedjünk arra, hogy csak annyi pontot mérjünk amennyi 

az egyértelmû megszerkesztéshez, a térképezéshez szükséges. Az egy egyenesen lévõ pontok 


2008 

92


közül csak a két végpontot mérjük be, a többi pontot pedig az egyenesen végzett 

hosszméréssel határozzuk meg. Épületek és más szabályos tereptárgyaknál csak annyi pontot 

mérjünk be, hogy az építmény méreteit ismerve, megszerkeszthetõ legyen. 

Az épületek falsíkjai majdnem 

mindig merõlegesek egymásra. 

Ezért elég, ha csak az épület fõ 

falsíkját (leghosszabb oldalát) 

mérjük be. Ha az épületen kisebb 

kiugrások vannak, akkor azokat 

csak az épületre mérjük rá. Az 

épületeket mérjük körül, ne csak 

két oldalát, hanem mindegyiket. 

Ezekbõl kiderül, ha valamelyik 

oldal nem merõleges. Ferde, tört 

vonalú épületnél legalább három 

A felmérés néhány gyakoribb esete 

Az ordináta méretek ellenõrzése 

kikötéssel és 45 fokos talppont 

bemérésével 

pontját mérjük be ortogonálisan. Nem látható, de 

bemérendõ pontot a falsík kihosszabbításában 

kijelölt segédponttal tudjuk bemérni. Ilyenkor ne 

felejtsük el megmérni a segédpont és a sarokpont 

távolságát. Épületeket mindig csak egy mérési 

vonalról mérjük be, kivétel ez alól a saroképület, 

melyeket mindkét utcán lévõ mérési vonalról 

bemérünk. 

A mérési vonalat keretezõ vonalak, útburkolat vagy járdaszegély, valamint egyéb 

vonalak metszõdését olvassuk le. Ezt szerkesztésnél jól fel tudjuk használni. 

A mérést mindig valamilyen ellenõrzéssel végezzük. Az ellenõrzést szolgálja az épületek 

körbemérése is. Az egyes különálló pontokat is mérjük össze és Pitagorasz tétellel ellenõrizzük 

le. Az épületeket is össze kell mérni egymással. 

A „prizmázás” végrehajtását ellenõrizni tudjuk úgy, hogy a bemért pontot összemérjük a 

mérési vonal egy pontjával. Ez a pont célszerûen kerek méterrel térjen el a talppont méretétõl, 

és lehetõleg 45 fok körüli háromszög keletkezzen az átfogó megmérésénél, tehát az ordináta 

méret méterre kerekített értékével térjen el. Ez szokás volt az elsõrendû részletpontoknál. Ezt 

nevezték az ordináta kikötésének. Használhatunk azonban 45 fokos bemérésre alkalmas 

szögprizmát is, mellyel a pont 45 fokos talppontját tudjuk meg keresni. A 45-fokos 

szögprizmával lehetõségünk van, az ordináta méret közvetett meghatározására is, ez olyan 

esetekben használható, amikor az ordinátát nem tudjuk lemérni. Ezt látjuk az alsó képen. 

Egymással közel párhuzamosan futó határvonalakat jól meg tudunk határozni, ha rájuk 

közel merõlegesen felveszünk egy mérési vonalat és sorba mérjük a metszéspontok 

abszcisszáját. A mérési vonalat ott vegyük fel, ahol jó mérési lehetõség van. 


2008 

93


Közel párhuzamos vonalak bemérése 

Az utóbbi idõben elõtérbe került a szabad mérési vonal alkalmazása. Ezt olyan helyen 

alkalmazhatjuk, ahol a két alappontot összekötõ egyenes rossz mérõpályán halad, bokros 

területen. Ekkor, ha a mérési vonalat áthelyezzük a közelben fekvõ, jól mérhetõ pályára, 

kényelmesebben elvégezhetjük a mérést. A jól kiválasztott mérési vonal kezdõ és végpontját 

jelöljük meg a mérés idejére, és az új mérési vonalra, a környezet bemérésén kívül még mérjük 

be a két (esetleg több) adott pontot is. Az adott pontok bemérését feltétlenül ellenõrzéssel 

végezzük . 

7.2.5. Mérési vázlat, tömbrajz 

A terepen készített mérési jegyzetbõl az irodában mérési vázlatot, vagy tömbrajzot 

szerkesztünk. 

A mérési vázlat a 

készítendõ térkép méretarányának 

megfelelõ méretarányban 

készül. Ha a 

felmért területen sok részlet 

van, akkor a térképlap 

negyed részének megfelelõen 

készítsük, kétszer 

akkora méretarányban. 

Tehát ugyanakkora lapon, 

de az csak a térképlap 

Szabad mérési vonal 

negyed részének megfelelõ 

területet tartalmazza. 

Falusias belterületen 1:2 000 ma. térképet fogunk készíteni, a mérési vázlat 1:1 000 

méretarányban készül és 4 lap tartalma fog egy térképlapra kerülni. A mérési vázlat északi 

irányban tájolva készül. Szerepe az, hogy egyértelmûen tartalmazza a mérési eredményeket és 


2008 

94


a terepen gyûjtött egyéb adatokat. Lehetõvé teszi, hogy megõrizzük a mérési eredményeket 

hosszabb távra. Ellenõrzést biztosít, hogy a mérésben ne maradjanak durva hibák. A mérési 

vázlatra már szerkesztéssel rakjuk fel a pontokat. A szerkesztéshez korábban léptéket, vagy jó 

minõségû celluloid vonalzót használtak. A szerkesztést mûszaki rajzlapon végezték és késõbb 

másolták át tussal, vagy jó minõségû tollal pausz papírra. 

A tömbrajz hasonlóan készül, de ezt általában városok felmérésekor (részletgazdag 

területekrõl) készítjük. Egy-egy lapra egy-egy tömb kerül. A tömb alatt, egy utcák által 

határolt területet értünk. A tömbrajz méretaránya általában M = 1:500 mértarányban, sûrûbb 

beépítés esetén M = 1:250 mértarányban szerkesztjük. A tömbrajz nem északi tájolással készül, 

ezért ezekre mindig fel kell rajzolni az északi irányt is. 

A mérési vázlaton és a tömbrajzon is azonos módon végezzük el a szerkesztést. 

Koordináták alapján vagy felrakjuk az alappontokat. A mérési vonalhálózatot ezek 

összekötésével kapjuk meg. 

A mérési eredményeket a mérési jegyzetbõl rakjuk fel. A mérési vonalra felrakjuk az 

abszcissza méreteket, megjelöljük, majd ezekre merõlegesen felrakjuk az ordináta értékeket is. 

A mérési vonalat eredményvonallal rajzoljuk ki (pont - hosszú szaggatott), az ordinátákat rövid 

szaggatott vonallal rajzoljuk. A mérés kezdetét egy kis görbe nyíllal jelöljük, hogy a mérés 

milyen irányba indul, az ordináta vonalhoz kitesszük a merõleges jelet d a pont abszcissza 

méretét az ordináta vonal elé írjuk arra az oldalra, amelyikre az ordináta vonal esik. A szám 

után, vagy elõtt, attól függõen, hogy melyik irányban halad tovább a mérés, kitesszük a 

folyamatos mérés jelét, egy kis vonalkát ( - ). 


2008 

95


A mérési vonalban fekvõ kisalappont méretét aláhúzzuk és ezzel emeljük ki. A 

kisalappont számát is megírjuk, a pontot egy körrel jelöljük. A végponthoz tartozó méretet 

gömbölyû zárójelbe tesszük, ez jelenti a végméretet. 

Ha a végméret után is végeztünk mérést, akkor a gömbölyû zárójel után is kitesszük a 

folyamatos méret jelét, a kis vonalkát. A kihosszabbításban lévõ abszcisszákat és ordinátákat 

ugyanúgy rakjuk fel és írjuk meg, mint a többit. Az utolsó kihosszabbítás abszcissza értékét 

szögletes zárójelbe tesszük és ezután a kihosszabbított mérési vonalra egy kettõs, visszafelé 

mutató nyilat teszünk, jelezve azt, hogy mindkét alappont melyik irányban van. Ha az 

abszcissza értékek olyan sûrûn vannak, akkor azokat egymás fölé írjuk, mindig a legkisebbet a 

mérési vonalhoz közelebb, és így sorba egy kis eltolással. 

A mérési vonalat metszõ vonal abszcisszáját ugyanúgy megírjuk, mint a többit, de eléje 

egy dõlt keresztet teszünk. A mérési vázlaton összekötjük az épületeket, utakat és az 

összetartozó pontokat. 

Beírjuk azokat a szöveges adatokat is, melyeket a területen gyûjtöttünk: utcanév, 

házszám, emeletszám, gazdasági épület stb. 

A részletes felmérés fontos feladata, hogy a terepi valóságos helyzetet megismerjük. A 

felmérés során meghatározott adatok pontossága, helyessége meghatározza a térkép 

felhasználhatóságát, a késõbbi munkák során a térképrõl lemért (vagy a digitális térképrõl 

lekért) adatok minõségét. 

Ma a mérési vázlat szerkesztése általában már nem kézi szerkesztéssel történik, hanem a 

mérési vázlatot is grafikus rajzszerkesztõ programmal készítjük. A rajz megjelenítése és a 

tömbrajz, a mérési vázlat szerepe ugyanaz maradt. 

A részletes felmérés végrehajtásához 4-5 ember szükséges. Ezek közül a legtapasztaltabb 

mérnök, vagy technikus vezeti a felmérési munkát. Õ készíti a manuálét és irányítja a 

részletpontokon mozgó figuránsokat. Õ figyeli, hogy mely pontokat mérjék be és a figuráns 

mindig a jó helyre tegye a kitûzõ rudat. A másik technikus végzi a mérést, kezeli a prizmát és 

elvégzi a szalagról a leolvasásokat. Figyeli, hogy a szalagot mindig meghúzva kezeljék. A 

részletmérés a földmérési munkák leggyakoribb feladata. Mint eredeti adatgyûjtési munka, 

meghatározza a felhasználók által lekérhetõ adatok pontosságát, minõségét. 

Pontvázlat a numerikus/digitális felmérésekkel elterjedt rajzi munkarész, mely a térképi 

vonalakon kívül azok töréspontjainak a számát is tartalmazza. Kiegészítõül gyakran mérési 

jegyzetet készítenek és pl. azon tüntetik fel az épületek körbemérésének adatait. Ugyancsak 

hozzá tartozik még a mérési jegyzõkönyv, amely a mûszeres mérési adatokat tartalmazza. 

7.3. POLÁRIS KOORDINÁTA MÉRÉS 

7.3.1. Poláris (tahimetrikus) koordináta mérés végrehajtása 

Poláris koordináta mérés alatt azt a mérési módszert értjük, amikor az új pontokat poláris 

koordinátáikkal határozzuk meg. A mérés úgy történik, hogy egy mérõállomással felállunk egy 

adott koordinátájú ponton és mérünk tájékozó irányokat azért, hogy a limbusz kört tájékozni 

tudjuk. Ezután minden egyes részletpontra irányt, távolságot és zenitszöget mérünk. Ezekbõl 


2008 

96


az adatokból a pont két vízszintes koordinátája és a pont magassága számítható. A mérés 

során az adatokat a mûszer adattárolójába rögzítjük. 

A rögzítendõ adatokat két fõbb csoportba oszthatjuk: az adminisztrációs adatok és a mérési 

eredmények adatai. 

Az adminisztrációs adatok közül legfontosabbak a munkaterület nevének megadása, mellyel 

egy új fájlt hozhatunk létre, vagy egy korábbi fájlba léphetünk be és folytathatjuk a korábbi 

méréseket. Itt oldhatjuk meg a legfontosabb területre vonatkozó adatokat, mûszer száma, 

észlelõ, prizmaállandó és frekvencia hiba. Itt adjuk meg az automatikus pontszámozás 

kezdõértékét, mely késõbb folyamatosan 1-el növekedni fog. Itt adjuk meg a kódlistát is, 

melyet a felmérés során használni fogunk. Lehetõség van annak megadására, hogy a 

pontszámok csak numerikusak, vagy alfanumerikusak legyenek. 

A napló részben azokat az adatokat adjuk meg, melyek az egész munka során érvényesek, 

változatlanok maradnak. 

A rögzítendõ adatok másik csoportja közvetlenül a méréshez tartozik. Ezek egyrészt a mérés 

álláspontjára vonatkoznak, másrészt közvetlenül a bemérendõ pontra. 

Az álláspontra vonatkozó adatok elsõsorban a pont száma. A mûszerek általában nem teszik 

lehetõvé, hogy jelöljük a központ jelét, ha külpontosan állunk fel, azt is külön számmal kell 

jelölnünk. Itt kell megadnunk a mûszermagasságot is. Az álláspont létesítéséhez tartozik a 

meteorológiai adatok, a hõmérséklet és légnyomás megadása, melyeknél vigyázzunk, nehogy 

régi, a méréskor durva hibás adat maradjon benn. Az adatok többsége olyan, hogy felkínálja az 

elõzõ adatot és azt megváltoztathatjuk, vagy felülírhatjuk. A korábbi adatot csak tudatosan 

fogadjuk el. 

Az álláspont létesítésekor legfontosabb mûvelet az álláspont tájékozása. Ezt két módon 

végezhetjük el. Vagy az irányszög megadásával, vagy úgy, hogy a mûszer számítja 

koordinátákból (azokból, melyeket korábban bevittünk. A tájékozás általában csak egy irányra 

lehetséges. Azonban mérhetünk több tájékozó irányt is. Ezek bevonása a tájékozásba, általában 

csak az irodai feldolgozás során lehet. 

A részletpontok mérése általában külön menübe, vagy programrészbe való belépéssel lehet. A 

részletpontok esetén a prizma magassága, melyet felkínál a mûszer, és szükség szerint 

javíthatunk. Az irányzott pont számát megadjuk, vagy a mûszer felkínálta következõ 

sorszámot használjuk. A pontszám általában csak sorszám lehet, de egyes esetekben már nevet 

is elfogad. 

Külön kell foglalkozni a ponthoz kapcsolódó attribútum adatok megadásával. Ez a pont 

jellemzõje, mely megadja, hogy a mért részletpont milyen jellegû, pl. épület, birtokhatár, árok, 

töltés lába, vagy teteje. A pont jellemzõje változik a felmérések során, attól függõen, hogy 

milyen területet mérünk fel és milyen célra végezzük a felmérést. 

A pont jellegét valamilyen jellegkód lista alapján adjuk meg. Ezt a listát még a felmérés elõtt 

létrehozatjuk, de lehetõvé kell tenni, hogy a késõbbiekben bõvítsük. Sok esetben a mûszerek 

csak numerikus adatként kezelik a pont jellegét. Ezzel egy sorszámot kell bevinnünk, hogy 

hányadik az általunk felállított listán. Kódszámok esetén ismernünk kell az egyes jellemzõk 

kódszámait, ezt legtöbbször egy cédulán kell õriznünk, nehogy elfelejtsük. A pont 

jellemzõjének kódszám alapján történõ megadása nehézkes. 


2008 

97


Ezért egyes mûszereknél elõtérbe került a névvel, alfanumerikus formában történõ megadása, 

mely jobban megfelel a köznapi gondolkodásnak. Más mûszerekben kódlistát hozhatunk létre, 

ez a leggyakrabban elõforduló pontjellegeket tartalmazza abc sorrendben. 

Ha aktív állapotra állítjuk a kódlistát, lakkor a jelleg elsõ betûjének bevitele után megjelenik a 

kódlista és innen választhatjuk ki a megfelelõ pontjelleget. Egyszerre több kódlista is lehet a 

mûszerben, melybõl csak egy aktív hívható. 

A részletpontok meghatározását általában központosan végezzük. Azonban gyakori, hogy a 

mûszerállásról nem látjuk a részletpontot, ilyen esetben külpontosan határozzuk meg. 

Külpontos mérés esetén a részletpont meghatározásához további adatokat is kell mérni, ez 

rontja a központ megbízhatóságát. Lehetõség szerint központosan mérjük be a részletpontokat 

7.3.2. A polárisan mért pontok számításának elve 

. 

kidolgozni 

. 

7.3.3. Szabad álláspont létesítése poláris bemérésekhez 

A mérõállomások elterjedésével szükségessé vált, hogy új ponton történõ felállás esetén is 

elvégezhetõ legyen a felmérési, kitûzési munka. A célszerûség és gazdaságosság azt kívánja 

meg, hogy az álláspont helyét ott válasszuk ki, ahol a feladat elvégzése szempontjából a 

legjobb. Itt felállva a mûszerrel, a látható és mérhetõ pontok alapján elõször meghatározzuk az 

álláspont koordinátáit, majd utána elvégezzük a részletmérési vagy kitûzési feladatokat. Az 

álláspont helyét úgy választjuk ki, hogy a további feladat szempontjából legkedvezõbb legyen. 

Ez lehet szántóföld közepén, vagy egy úttest közepén is, ahol az állandósításra nincs 

lehetõségünk, vagy fel sem merül ennek szükségessége. A gyakorlat általában azt kívánja meg, 

hogy a bemérési és kitûzési módokat változtassuk. 

A szabad álláspont létrehozásakor két szempontra kell figyelnünk. Az egyik: a pont 

koordinátáit olyan pontossággal határozzuk meg, hogy az megfeleljen az alappont 

követelményeinek, másrészt a bemért részletpontok is megfelelõ pontossággal 

meghatározhatók legyenek. . 

A szabad álláspont meghatározásához legalább két mérési eredmény szükséges. Ezek a 

következõk lehetnek: két szög mérése (a hátrametszés esete), két távolság (az ívmetszés) és 

egy szög, valamint egy távolság. Ezután a külpont (szabad álláspont) koordinátájának 

számítását kell elvégeznünk. Az álláspont koordinátáinak meghatározásához legalább két 

független meghatározásra van szükség. 

A mûszerek programjai képesek az álláspont koordinátáinak meghatározására 

A szabad álláspont létesítésének az az elõnye, hogy az álláspontot ott vehetjük fel, ahol az a 

további meghatározás szempontjából a legkedvezõbb. 


2008 

98


7.4. RÉSZLETMÉRÉS GPS-SZEL 

7.4.1. A mérés megkezdése, inicializálás 

A részletmérésben a GPS felhasználására az utóbbi idõben került sor. Elõnye, hogy a pontokat 

viszonylag rövid mérési idõvel meg tudjuk határozni. A részletmérésnél nem szükséges, hogy a 

részletpont összelásson valamelyik alapponttal. A méréseket viszonylag nagyobb távolságból, 

akár több km-rõl is el tudjuk végezni. Hátránya, hogy a meghatározásnál szabad égboltra kell 

kilátást biztosítani.. Ennek lehetõsége beépített területeken általában kisebb, ott az épületek és 

egyéb akadályok gátolják a mérést. Alkalmazni elsõsorban nyílt terepen lehet, ahol az égboltra 

való kilátást semmi sem akadályozza. A meghatározáshoz valamilyen kinematikus GPS mérési 

módszert használunk. Kinematikus mérésnél az egyik vevõ valamelyik ismert ponton áll és 

folyamatosan mûködik. Ezt nevezzük referencia pontnak. A másik vevõ sorba felkeresi az 

egyes részletpontokat és ott rövid idejû mérést végez. 

A kinematikus mérések egyik jellemzõje, hogy a mérés kezdetén el kell végezni az 

inicializálást, ami amiatt szükséges, hogy a fázismérés kiinduló helyzetéhez tartozó n-értékeket, 

az egész hullámok számát meghatározzuk minden egyes mûholdra. Ezt a mérés kezdetén 

elvégzendõ feladatot nevezzük inicializálásnak. Az inicializálásnak több módszere ismeretes. 

Ezek a módszerek a mûszertõl, ill. a mûszerben meglévõ szoftverektõl függnek. Az inicializálás 

történhet statikus méréssel. Ekkor a mozgó vevõvel egy ún. induló ponton (inicializáló ponton) 

állunk fel. Itt statikus mérést végzünk. Az eljárás elõnye, hogy a bázispontról nagyobb 

távolságra is mehetünk és ott vesszük fel az inicializáló pontot, ahol az a felmérendõ területhez 

közel van. Hátrány a statikus mérés idõvesztesége, valamint hogy ez idõ alatt a mozgó-vevõt 

mozdulatlanul kell tartani. 

Az inicializálás történhet ismert ponton is. Ebben az esetben a mozgó-vevõt olyan ponton 

állítjuk fel, melynek térbeli koordinátáit ismerjük. Ezen a ponton csak rövid, néhány perces 

mérést kell végezni. A hátránya tulajdonképpen abban van, hogy sok esetben nincs ilyen pont a 

felmérendõ terület közelében. 

Az inicializálást végezhetjük antenna cseréléses módszerrel is. Ennél a megoldásnál a két vevõt 

egymástól néhány méter távolságban helyezzük el úgy, hogy az egyik vevõ a referenciaponton, 

másik vevõ tõle néhány méterre egy mûszerállványon legyen. Elõször így mérnek 4-8 epochát, 

amihez néhány perc szükséges. Ezután folyamatos vétel mellett a két mûszert megcseréljük és 

ismét mérünk néhány percet. Majd újbóli csere következik, amelynek eredményeképpen 

visszaáll az eredeti vevõhelyzet, majd néhány epocha vétele után a mozgó-vevõ útjára indulhat. 

Egy további megoldás ismert báziskarral való mérés. Ekkor az egyik mûszert az ismert 

referenciaponton helyezzük el, a másik mûszert pedig a báziskaron állítjuk fel. A báziskar 

helyzetét tájolóval északi irányba állítjuk. 1-2 perces észlelés után a mozgó-vevõ elindulhat. Az 

inicializálás tulajdonképpen ismert ponton történõ inicializálásnak megfelelõen történik, mert a 

báziskar hosszát és irányát ismerjük. Elõnye, hogy 1 személy is elvégezheti az inicializálást. Itt 

is, mint az elõzõ esetben hátrányként jelentkezik, hogy a referencia pont nem biztos, hogy a 

terület közelében van. 

Az inicializálási módszerek a szoftverek és a mûszerek fejlõdésével változhat. Különbözõ 

megoldások jönnek létre, melyek gyorsabbá teszik a kinematikus mérés megkezdését, az 

inicializálást. Ma már olyan megoldás is létezik, amikor az inicializálás mozgás közben 

történik. A legalább néhány perces folyamatos mérés utófeldolgozásánál matematikailag 


2008 

99


megoldható, hogy az inicializálást ebbõl a néhány perces mérésbõl határozzuk meg, és a mérés 

kezdetére vonatkozó koordináták visszafelé számíthatók. Mozgás közbeni inicializálásnak igen 

nagy elõnyei vannak, mert kinematikus mérés során gyakran megszakadhat a jelvétel, mert 

minden területen vannak olyan akadályok, amelyek takarást idéznek elõ. Ennél a megoldásnál 

a referencia pontot az útvonal 5-10 km-es körzetében helyezzük el és lehetõleg olyan 

idõpontot válasszunk, amikor 6-8 holdat is tudunk venni. A feldolgozásnál feltétel az is, hogy a 

folyamatos észlelésnek néhány percet meg kell haladnia, mert csak ekkor állítható helyre az 

inicializálás. Ilyen megoldással csak a legújabb mûszerek esetében találkozhatunk. 

7.4.2. Kinematikus mérési módszerek 

Kinematikus mérések töbféleképpen is megoldható. Ezek közül az egyik gyakran alkalmazott 

megoldás a félkinematikus módszer. Az álló vevõt felállítjuk a referencia ponton, majd a 

mozgó vevõvel valamelyik elõbb tárgyalt módon elvégezzük az inicializálást. Ezután 

felkeressük a mérendõ pontokat úgy, hogy a közlekedés alatt ne legyen jelvesztés. Ez 

leggyakrabban a vevõantenna gyalogos szállításával történik. Szállítás közben is legalább 4 

mûhold jele folyamatosan vehetõ legyen. A mérendõ részletpontokon megállunk és néhány 

epochát veszünk. Ennek ideje kevesebb, mint 1 perc. A vétel alatt meg kell adni a pontszámot, 

jellegét és az antenna magasságot. A részletponton állva vigyázni kell, hogy az antenna ne 

mozogjon, ezért erre a rövid idõre célszerû az antennarudat kitámasztani. A gyorsabb mérési 

idõ elérésére az adatrögzítési idõpontokat is csökkenteni szoktuk 5 másodperc körüli idõre. Ez 

az integrálási idõköz egyezzen meg a referencia ponton álló vevõ integrálási idejével, mert 

egyébként nem lehet kiértékelni a mérést. A módszer elnevezése stop and go magyarosításából 

származik. Az antennát célszerû 1,5-2 m hosszú rúdra helyezni és mérés közben nem 

változtatni az antenna magasságot. Ha mérés közben elvesztjük az inicializálást, azaz 

jelkimaradás történik, akkor újból el kell végeznünk az inicializálást, vagy ha a szoftver 

támogatja, az elõzõ pontról folytathatjuk a mérést. A részletpontok ellenõrzésére végezhetjük 

a mérést úgy is, hogy két referencia pontot létesítünk, de más módok is vannak az ellenõrzés 

végrehajtására. Így ellenõrzést jelent, ha menet közben ismert pontokat is felkeresünk, vagy a 

mérést ismert ponton fejezzük be. Az utolsó ponton célszerû néhány perces statikus mérést 

végezni. Ez a félkinematikus módszer felmérési kis-alappontok meghatározására alkalmas. 

Elsõsorban kis területen való részletpontok bemérését teszi lehetõvé. Alkalmas nyílt területen 

terepfelmérés végrehajtására. Ezzel a módszerrel 2-3 cm-es pontosságot érhetünk el, mintegy 1 

km-es távolságban. 

Végezetünk folyamatos kinematikus mérést is. Ez az elõzõektõl annyiban tér el, hogy 

korábban csak egyes pontok helyzetét határoztuk meg, a folyamatos kinematikus mérésnél az 

útvonal folyamatos meghatározása a cél. Ennél is elõször inicializálást kell végezni, majd 

viszonylag rövid észlelési idõközöket beállítva, indítjuk a mérést. Ez a megoldás geodéziai 

szempontból csak egyes vonalak folyamatos felvételére alkalmas, amire gyakorlatban csak 

ritkán kerül sor. Alkalmazási területe elsõsorban a közlekedésben van, egyes jármûvek 

helyzetének folyamatos észlelésére. 

Geodéziai szempontból nagy jelentõsége van a GPS mérések valós idejû feldolgozásának 

(RTK). Valós idejû feldolgozásnál olyan mûszer együttesre van szükség, melynél az egyik 

vevõt ismert ponton állítják fel és ez a mûszer folyamatosan végzi a mûholdak vételét. A 

mûszerhez egy rádióadó is tartozik, mely a vett jeleket átsugározza a másik vevõnek. A 

mozgó vevõ egyrészt veszi a mûholdak jelét, másrészt a rádióhullámokon keresztül a másik 

referencia mûszerrõl érkezõ jeleket is veszi. A vektor kiértékelés azonnal, a méréssel egy 


2008 

100


idõben megtörténik, így a mérés során közvetlenül a mozgó vevõ helyének koordinátája áll 

rendelkezésünkre. Ezzel elsõsorban geodéziai kitûzéseket tudunk végrehajtani, de alkalmas 

felmérési és kisalappontok meghatározására is. Célszerûen lehet használni pont felkereséshez a 

földalatti jel megkeresésére. Elõnyösen használható tavak, vízfolyások medrének felmérésénél, 

egyes létesítmények helyének kitûzésére földön, vagy víz felszínén is. 

7.5. FOTOGRAMMETRIAI ADATGYÛJTÉSI MÓDOK 

A fotogrammetria fényképmérést jelent. Azaz a tereprõl vagy tereptárgyakról olyan 

felvételeket készítünk, amelyek lehetõséget adnak arra, hogy az ábrázolt terület torzulásmentes 

képét bizonyos méretarányban elõ tudjuk belõlük állítani. Ezáltal a felvételek 

mérõfényképekként funkcionálnak. Legtöbbször vagy az álláspont helyét és a tárgytávolságot 

rögzítik vagy olyan pontokat, amelyeknek a helye megfelelõ pontossággal már ismert és azok 

alapján „mérhetõk ki” a felvételekbõl a tereptárgyak helyzeti és alaki információi. 

Alapvetõen 

- földi vagy 

- légi felvételeket, illetve 

- ûrfelvételeket 

használnak, tehát nem érintve a felvétel tárgyát, tulajdonképpen „távérzékeléssel” állítják elõ a 

térképeket vagy más rajzokat. 

7.5.1. A földi és a légifelvételek alkalmazási területei 

Földi felvételek alapján elsõsorban külszíni bányák területeirõl készíthetõ térkép vagy 

épületek homlokzatáról készíthetõk rajzok (rekonstrukciós vagy tervezési feladatokhoz), 

esetleg magas, vagy térben kiterjedt tárgyak esetleges mozgásainak vagy deformációinak 

vizsgálata céljából. 

A légi felvételek térképészeti célokra kiterjedtebben alkalmazhatók: 

- Közel sík területen „egy kép egy térképlap” elv alapján, vagy 

- Domborzatos terepen térkiértékeléssel (sztereofotogrammetriával), újabban 

- A felvételek ortogonális vetületûvé történõ átalakítása után (ortofoto). 

A felvételek régebben kizárólag fotográfiai képrögzítéssel készültek, de ma már egyre 

elterjedtebbek a digitális felvételek, amelyek a terepi felbontóképesség tekintetében 

elõnyösebbek és nagyobb ábrázolási pontosságot rejtenek. 

7.6. A TOPOGRÁFIAI FELMÉRÉSEKRÕL 

A topográfiai alaptérképek korábban mérõasztalos felvétellel készültek, majd a 

fotogrammetriai módszerek elterjedésével mind a sík, mind a dombos vagy hegyvidéki 

területekrõl készülõ légifelvételek kiértékelésével állítják elõ azokat. Természetesen, bizonyos 

alapadatokat a nagyobb pontossággal bíró földmérési alaptérképekrõl vesznek át, de a 


2008 

101


domborzatrajz ma már teljes egészében fotogrammetriai kiértékelésbõl származik. Legújabban 

digitális ortofoto-alapú topográfiai térképfelújításokat készítenek, és folyamatban van a 

topográfiai alaptérképek vektoros, illetve objektumszemléletû átalakítása. 

A levezetett topográfiai térképek az alaptérképek tartalmának „összemásolásával” 

készültek korábban is, de a digitális változat is ehhez igazodik. 


2008 

102


8. AZ 1997 ELÕTTI FELMÉRÉSEK FÕBB JELLEMZÕI 

8.1. AZ 1997 ELÕTTI FELMÉRÉSI TECHNOLÓGIÁK FÕBB JELLEMZÕI 

A cím szerinti megkülönböztetést az indokolja, hogy 1997 után már csak digitális 

technológiákkal készíthetünk új alaptérképet, de még forgalomban vannak korábbi felmérések 

eredményei, másrészt a digitális felmérésekhez is ismerni kell a korábbi térképi adatok 

elõállítási technológiáit. 

8.1.1. Az alaptérképkészítés fõbb szakaszai 

A földmérési alaptérképek készítése az alábbi általános munkaszakaszokból áll: 

⇒ elõkészítõ munkák (mûszaki terv készítése, adatgyûjtés, a község, a belterület és a 

zártkert elhatárolása); 

⇒ alappontsûrítés (a folyamatot a 3. fejezet részletesen ismertette, az F pontok 

meghatározását a Fotogrammetria c. tantárgy tárgyalja); 

⇒ részletmérés (földrészletek elhatárolása, kisalappontok létesítése, mérések és 

számítások); 

⇒ térképezés (a földmérési alaptérkép, a mûanyaglap-másolat és az átnézeti térképek 

elkészítése); 

⇒ helyrajzi számozás; 

⇒ területszámítás (a földrészletek és alrészletek területszámítása, területjegyzék 

készítése); 

⇒ zárómunkák (belsõ és minõsítõ vizsgálat, vég-összehasonlítás, állami átvételi vizsgálat 

és nyomdai sokszorosítás). 

Megjegyzés: a belsõ vizsgálat minden munkaszakasz szerves része, mert a hibák 

kijavításával kerülhetõ el a hibák halmozódása. 

A továbbiakban a munkaszakaszok sorrendjében röviden ismertetjük a részletes felmérés 

szakmai elõírásait, tárgyalunk technológiai kérdéseket és ismertetjük a munkaszakaszokhoz 

kapcsolódóan elkészítendõ rajzi és írásbeli munkarészeket. 

A domborzatábrázolást jelenleg nem részletezzük. 

A fotogrammetriai technológiával készített felméréseket is az F.7. jelû Szabályzat 

szerint kellett korábban elkészíteni. Ezért a fenti munkaszakaszok nagy részt ott is 

megtalálhatók, de az eltérõ technológia miatt sajátosan módosulnak. A térkép tartalmában, a 

pontosságban, a végtermékek megjelenési formájában eltérés azonban nem lehet. 

Fotogeodéziai felmérési módszerek annak érdekében alakultak ki, hogy a terepi 

(geodéziai) felmérések pontosságát a légifelvételekbõl történõ információnyerés elõnyeivel 

kombinálják. 

Végül megjegyezzük, hogy városok, városias belterületek felmérését a városmérések 

végrehajtására kiadott szabatos felmérési utasítás (SzFU) szerint is elrendelhették, de a 


2008 

103


földmérési alaptérkép készítésére kiadott általános rendelkezéseit mindenkor alkalmazni 

kellett. Szabatos felmérésnél a technológia klasszikus, numerikus földi felmérés, az 

alappontsûrítésre és a részletmérésre vonatkozó hibahatárok szigorúbbak, a térképek mûszaki 

tartalma részletesebb volt. 

Megemlítendõk még az ún. térképfelújítások, amikor a térképi tartalom nem teljes 

egészében került újra felmérésre, hanem elsõsorban azt állapították meg, hogy az érvényes 

térképi tartalomból mi változott – adott hibahatáron belül – és csak annak az elõállítására 

irányul a felmérés és feldolgozás. Ettõl függetlenül az adott fekvés vagy település alap- és 

átnézeti térképsorozata teljes egészében újra sokszorosításra kerül, és a területek listája (a 

területjegyzék) is teljes fekvésre együtt készül el. 

8.1.2. A felmérések dokumentálása 

Az adott terület felmérésének feladatairól részletes mûszaki terv, majd dokumentáció 

készült az ún. felmérési törzskönyvben. 

A felmérési törzskönyv - mint a nevébõl is kiderül - végigkíséri a földmérési alaptérkép 

készítésének teljes folyamatát: vezetése az adatgyûjtéssel kezdõdik és az állami átvétellel 

fejezõdik be. 

A felmérési törzskönyv (a DAT elõtti felmérések esetében) 1-10-ig számozott 

törzslapból (késõbb 15 részre tagozódott) és 1-3-ig számozott betétlapokból áll 

A törzslapok iratgyûjtõ jellegûek, összehajtott A3 méretû lapok. A külsõ oldalon a 

törzskönyv száma mellett a rendeltetése is fel van tûntetve. A további oldalakon elõre 

nyomtatott táblázatok segítetik az egyértelmû és egységes felhasználást. A törzslapok legalább 

3-féle ún. betétlapot is tartalmaznak: általános bejegyzések számára, a hibahatárral 

szabályozott tulajdonságok vizsgálatához, illetve a hibahatárral nem szabályozott 

tulajdonságok vizsgálatához. 

Az 1. sz. törzslap külsõ oldalán felsorolt törzslapokról elsõ pillantással láthatjuk, hogy a 

számozás sorrendje egyben technológiai sorrendet is jelent. Ugyanitt a betétlapok 

darabszámának feltüntetése a törzskönyv bizonylat-jellegét hivatott erõsíteni. 

A törzslapokon rendelkezésre álló hely gyakran nem elegendõ minden lényeges 

A törzslapokon és a betétlapokon túlmenõen elõfordul, hogy külön mellékleteket 

(rajzokat, vázlatokat), jegyzõkönyveket kell a törzskönyvhöz csatolnunk. Ez egyszerûen úgy 

történik, hogy a megfelelõ törzslapba tesszük, annak megfelelõ alátörésével besorszámozzunk. 

Összefoglalható tehát, hogy a törzskönyv a felmérési munka fontos tartozéka. Nem 

csupán a munkafolyamatokat kísérhetjük általa figyelemmel, de kiolvashatjuk belõle a 

legfontosabb adatokat, az elvégzett vizsgálatokat, végül a munka minõsítését és az állami 

átvétel dokumentumait is megtaláljuk benne. 

A felmérési törzskönyv mellett feltétlenül meg kell említenünk a mûszaki tervet, mely 

ugyancsak döntõ fontosságú a munkára nézve. A mûszaki terv a vállalkozási szerzõdés 

melléklete ugyan, de a törzskönyvhöz csatolva, a szabályzatokkal együtt adja meg a teljes 

mûszaki végrehajtás követelményeit. 


2008 

104


A jó mûszaki terv elõre áttekintve részletez minden munkafázist, végiggondolva azt, 

hogy az éppen aktuális feladat végrehajtásakor hol kell a szabályzatokban nem, vagy nem 

kellõen leírt esetekkel számolni; milyen eljárást kell itt követni? 

A mûszaki terv a díjszámítás fontos megalapozója és ami legalább ilyen fontos: a munka 

végzõjének számos segítséget nyújthat. 

A mûszaki terv mellékletét jelentõ vázlaton a munkára jellemzõ adatok, továbbá a munka 

végrehajtásával és a díjszámítással kapcsolatos adatok területi elrendezése egyaránt 

szemlélhetõ. 

A fõbb felmérési módok általános áttekintését a következõkben adjuk meg. 

8.1.3. A felmérések fõbb módozatai 

A terepi vagy geodéziai adatgyûjtésen alapuló felmérés alakult ki a legkorábban. Egyben 

ez a módszer a legpontosabb, de a legköltségesebb térképkészítési eljárás is. Ugyanakkor a 

felmérés és térképszerkesztés szinte minden munkafázisát (eltekintve néhány valóban sajátos 

feladattól, mint pl. a légifelvételekbõl történõ adatnyerés) magában foglalja. Ezért itt nem 

részletezzük, hanem a 4.3 pontban térünk ki a fontosabb végrehajtási lépésekre. 

Fotogrammetriai felmérési módszerek 

A fotogrammetriai módszerek viszonylag nagy területek gyors (de a geodéziai 

megoldásoknál kevésbé pontos) ám mégis gazdaságos felmérési módszereit kínálja. 1960 és 

1985 között elsõdlegesnek számító módszer volt a nagyméretarányú felmérésben akár az 

egyképes, akár kétképes (sztereofotogrammetriai) eljárást tekintjük. Nagy területek vagy 

hosszan elnyúló területsávok gyors felméréséhez (akár domborzatmodell elõállítása céljából is) 

ma is egyedülálló megoldás, bár új digitális alaptérkép vízszintes értelmû tartalmának 

létrehozására jelenleg csak nagy ráfordítással alkalmas. 

Térképkészítés a meglévõ térképek átdolgozásával 

Amint korábban is elõfordult, az új térkép már meglévõ adatok újrafeldolgozásával is 

készülhet (lásd az átdolgozás-áttérképezés feladatát), de az analóg térképek mielõbbi digitális 

kezelhetõsége érdekében a külterületek jelentõs részén az analóg térképek digitalizált 

másolata egészíti ki az egyébként numerikusan vagy eleve digitálisan meglévõ és a terepen is 

kitûzött adatokat. E feladat során elõbb a meglévõ nunerikus-digitális adatok egységesítését 

kell elvégezni, majd a hiányzó területeken digitalizálással kell számszerûvé tenni, végül 

megszerkeszteni a térképet. Tudni kell azonban, hogy a digitalizálással történõ átalakítás nem 

igazi digitális adat, csupán a grafikus térképi tartalom számítógépen való kezelhetõségét teszi 

lehetõvé. 

8.2. A KORÁBBI TEREPI FELMÉRÉSEK MUNKAFOLYAMATA 

8.2.1. Adatgyûjtés 

Az adatgyûjtés alapvetõ bármely térképkészítési feladat szempontjából, mert részben 

támaszkodni kell a korábbi állapotra, de ismerni kell a rendelkezésre álló adatok jellegét, 


2008 

105


értékét (pl. kisajátítási és más numerikus munka, bírósági ítélettel végzõdött korábbi munka, 

stb.) még akkor is, ha terepi újfelméréssel kell az új térképet elõállítani. 

A körzeti földhivatalokban, (KFH-nál) történõ adatgyûjtés során a földmérési alaptérkép 

és nyilvántartási másolata (amelyhez kötöttek az ingatlan-nyilvántartási adatok), földkönyvkivonata 

és a korábbi jelentõsebb sajátos célú (elsõsorban numerikus) földmérési munkák 

szerezhetõk be. Itt található a Talajosztályozási (földminõsítési) térkép is, melyen a mûvelt 

területek minõségi osztályhatárai és ezek alapjául szolgáló mintaterek nyilvántartása történik. 

A Megyei Földhivatalokban elsõsorban az alappontok, a FÖMI-ben az országos 

alapponthálózat és az országhatár-mérési munkák valamint a korábban készült légifelvételek a 

találhatók meg. 

8.2.2. Alappontsûrítés 

Az országos alappontokra támaszkodva V. rendû háromszögelési pontok vagy 

felmérési alappontok 

- helyének kijelölése, 

- állandósítása, 

- mérése (GPS vagy fizikai távmérõk, mérõállomások), 

- koordinátáinak kiszámítása és 

- a meghatározás felülvizsgálata 

a 6. fejezetben leírtak szerint történik, messzemenõ figyelemmel a részletmérés igényeire. 

8.2.3. Elhatárolás 

Már utaltunk az elhatárolás fontosságára. Itt hangsúlyozzuk, hogy ez külön szakaszban 

történik a nagyobb egységek (település- és fekvéshatárok), illetve a földrészletek esetében. A 

felmerülõ feladatok a következõk. 

a.) Település- és fekvéshatárok egyeztetése és terepi ellenõrzése, bizottsági 

bejárása, szükség szerint javaslat esetleges 

- területátcsatolásra vagy 

- „mûszakilag indokolt határvonal-módosítás”-ra; 

c.) földrészlethatárok elhatárolása. 

Utóbbi a részletmérés megalapozása érdekében valamennyi földrészlethatár-töréspont 

azonosítását és terepi megjelölését jelenti. 

Bõvebben errõl a 10. fejezetben esik szó. 

8.2.4. Részletmérés és dokumentálása 

A birtokhatárok bemérésénél arra kell törekedni, hogy lehetõleg alappontokról mérjék 

be õket. A bemérés kezdetben mérõasztallal való grafikus rögzítéssel, majd derékszögû 

beméréssel, késõbb polárisan történt A közterületi telekszélességeket (mezsgyefõket) a 

beméréstõl függetlenül mérni kell (ez a „frontmérés”). 


2008 

106


Épületeknél és más szabályos tereptárgyaknál csak a fõ töréspontokat mérik be 

közvetlenül polárisan vagy derékszögû méréssel és ezekhez a pontokhoz képest állapítják meg 

az építmény méreteit hogy az megszerkeszthetõ legyen. 

A részletes felmérés végrehajtásához – annak módszerétõl függõen 2-5 ember szükséges. 

Ezek közül a legtapasztaltabb mérnök, vagy technikus vezeti a felmérési munkát. Õ készíti a 

manuálét és irányítotja a részletpontokon mozgó „figuráns”-okat (mérési segéderõk). Õ figyeli, 

hogy mely pontokat mérjék be és a figuráns mindig a jó helyre tegye a kitûzõ rudat, vagy a 

beméréshez használt prizmatartó botot. Egy másik személy (általában technikus) végzi a 

mérést, kezeli a prizmát és elvégzi a szalagról a leolvasásokat. Figyeli, hogy a szalagot mindig 

meghúzva kezeljék. A részletmérés a földmérési munkák leggyakoribb feladata. Mint eredeti 

adatgyûjtési munka, meghatározza a felhasználók által lekérhetõ adatok pontosságát, 

minõségét. 

A részletmérés eredményének dokumentálása a bemérési módszerhez igazodva 

történhet mérési jegyzetben, mérési vázlaton vagy tömbrajzon, illetve mérési jegyzõkönyvben, 

a már megismert szabályok szerint. 

Poláris koordináta mérés esetén a tájékozó irányokat és minden egyes részletpontra 

rögzített irányt, távolságot (melyekbõl a pont két vízszintes koordinátája és a pont magassága 

egyes esetekben már a terepen is számítható), a mûszer adattárolójába (digitális mérési 

jegyzõkönyv) vagy korábbi megoldás szerint hagyományos jegyzõkönyvbe rögzítjük, minden 

esetben a pont számának és jellegének (újabban: kódjának) megadásával. 

Magassági ábrázolást: 

- földi és 

o 

- sztereofotogrammetriai (térfotogrammetriai) eljárással szokás végezni, a 

magassági alapponthálózatra támaszkodva, de kézenfekvõ az 

- ortofotogrammetria alkalmazása is. 

Ezeket részletesebben a 10. fejezetben mutatjuk be. 

8.2.5. Térképezés 

A térképezés a részletmérés eredményébõl aszerint, hogy 

- „grafikus” (azaz csak a térképen megjelenített) vagy 

- numerikus (a részletpontoknak koordinátáit is kiszámítják) 

a mérési eredményeknek térképre való felszerkesztésbõl és a megírások elhelyezésébõl áll. 

A térképezést korábban bármilyen technológiával el lehetett végezni, amely a 

vonatkozóan elõírt pontosságot biztosítja. (A térképezés rajzi grafikus pontossága: 0,1 mm). 

Mindazon technológiák szóba jöhettek, amelyek a térképezés rajzi pontosságát 

biztosították. Természetesen a koordináták alapján történõ térképezés speciális 


2008 

107


berendezésekkel (koordinatográffal) történt, vagy digitális térképszerkesztõkben (ITR, 

AutoCAD, stb.) hozták létre az új térképet. 

A térképek névrajzát (megírásait) is többféleképpen lehetett elkészíteni: 

hagyományosan, sablonok felhasználásával, kézzel szerkesztett szövegek és jelek (megírások) 

formájában; fényszedéssel vagy különbözõ elõre elkészített karakterkészletekbõl (letraset, 

alfaset stb.) szerkesztett felírások kerültek felragasztásra a térképlapra, illetve számítógéppel 

támogatott rendszerek (CAD, CAM, stb.) segítségével kerültek kirajzolásra a meghatározott 

szabályok szerint szerkesztett rajzok feliratai és egyezményes jelei a síkrajzi tartalommal 

együtt. 

A koordináta-számítások összefüggenek a térképezési megoldással. Olyan 

teljességgel kellett csak a pontok összrendezõit (koordinátáit) kiszámítani, ahogy a térképezés 

megkívánta. A számítások a már megismert összefüggések alapján végezhetõk el. A ’90-es 

évektõl egyre több számítógépes program támogatja ezt a munkát (GEO1, GEO2, Geoprofi, 

GeoCalc, GeoEasy, és a legkülönfélébb térképszerkesztõk. is). 

8.2.5.1. A térképezés hagyományos technológiájáról 

A térképkészítést hagyományosan a következõ sorrendben kell elvégezni: 

• a keretvonal és az õrhálózati pontok (õrkeresztek) felszerkesztése (ellenõrzéssel), 

• koordinátával rendelkezõ pontok felszerkesztése az õrkeresztekhez viszonyítva; 

• a mérési adatok felszerkesztése és a megfelelõ pontok összekötése; 

• a síkrajzi térképi tartalom véglegesítése (tussal történõ átrajzolása) kirajzolása, a 

megírások és jelkulcsok elhelyezése; 

• tisztázati másolat készítése a sokszorosításhoz. 

A térképlapok megszerkesztésére a „nagyfelrakó” vonalzó mellett régebben használtak 

még ún. leszúrólemezt is. Ez olyan alumínium lemez, melyen szabatos 5x5 cm-es hálózatban 

furatok vannak, ezekbe illeszkedett - ugyancsak szabatosan - a leszúró szerkezet. 

Az õrkeresztek és a keretvonal felszerkesztése után a koordinátával rendelkezõ pontok 

feltérképezéséhez szinte kizárólag Majzik-háromszögpárt használtak. Így a feladat egy 5 cm x 

5 cm-es (10*10 cm-es) hálózaton belüli pontfelrakásra egyszerûsödött. A feltérképezett 

pontokat finom tûszúrással is megjelölték. 

Tekintettel a poláris felrakók nehézkességére a poláris adatokat is célszerû volt 

ortogonális adatokká alakítani. (Ez nem feltétlenül országos koordináta, lehetett pl. két 

szomszédos sokszögpont egyenesére vonatkoztatott ordináta és abszcissza is.) 

Az ortogonális (derékszögû) bemérés pontjainak feltérképezéséhez ugyancsak a 

Majzik-háromszögpárt alkalmazták. Praktikusan elõször az abszcissza értékeket felmérve, az 

ordinátákat (a térképezendõ pont körzetében finom vonallal) megjelölve a mérési vonaltól mért 


2008 

108


távolsággal (ordinátákkal) kellett ezeket a vonalakat elmetszeni, az így kapott metszéspontokat 

ugyancsak tûszúrással jelölték meg. 

A térképi vonalak a finom tûszúrásokkal megjelölt pontok összekötésébõl születtek meg. 

Ekkor már ezeket a vonalakat végleges formában, a rajzpapír anyagába 5-7 H keménységû 

ceruzával mélyített, éles vonallal rajzolták ki. Tekintettel arra, hogy ennek javítása már eléggé 

nehéz, az egyes pontok felrakására vonatkozó ellenõrzéseket elõzõleg el kellett végezni. Ezek 

az ellenõrzések lehettek pl. összemérések, vagy számított távolságok összehasonlítása a térképi 

méretekkel. 

Az épületek térképezésekor is igen jól használható a Majzik-háromszögpár, hiszen az 

egymásra merõleges falsíkok vonalait azonnal felrajzolhatjuk. Természetesen itt is érdemes az 

épületet elõbb halvány vonalakkal kiszerkeszteni és csak ellenõrzés után volt célszerû 

kirajzolni. 

A hagyományos térképszerkesztés során felmerült a szelvénykereten átfutó vonalak 

megszerkesztésének nehézsége. A szelvényátmetszés megoldására alapvetõen két lehetõség 

kínálkozott: 

- grafikus módszer, 

- numerikus módszer. 

Ha a vonal végpontjai (vagy csak egyik pontja is) nem rendelkeztek koordinátával, a 

grafikus szerkesztést végezhetjük el, pauszpapírcsík segítségével. Ennek lényege, hogy a 

pauszpapíron gondos illesztés után együtt ábrázoljuk a megszerkesztendõ vonalon kívül az 

illesztõ elemeket is. Ez utóbbiak lehetnek keretvonalak, õrvonalak, õrkeresztek. Az egyik majd 

a másik térképlapra való illesztés után a szerkesztett vonal egy-egy pontját átszúrjuk a pauszról 

a térképre. 

A földmérési alaptérkép névrajzát nagyobbrészt betûsablonok segítségével készítették el, 

a jelkulcsokat (egyezményes jelek) fáradságos munkával egyenként (esetleg egy-egy elemét 

sablonnal) rajzolták meg. 

Külön gondot kellett fordítani, hogy a fenti munkálatok alatt a térképlap tiszta maradjon. 

Ennek - az egyáltalán nem közömbös esztétikai szemponton túl - azért volt nagy jelentõsége, 

mert így fotográfiai úton is készíthetõ volt a nyomdai sokszorosításra alkalmas mûanyag fólia. 

8.2.5.2. Korszerûbb térképkészítési eljárások 

Mint a térképezési lehetõségek felsorolásából is kiderül: a térképezés szorosan kötõdik a 

felmérés technológiájához. 

Az elektrooptikai távmérõk, elektronikus tahiméterek elterjedésével a geodéziai 

gyakorlatban - és az országos felmérésben is - a földi eljárások egyre nagyobb teret nyertek. 

Ugyancsak döntõ szerepet játszott a számítástechnika elõretörése, fejlõdése. E két tényezõt 

figyelembe véve alakult és folyamatosan fejlõdik az alábbi két eljárás. 

1. Amennyiben az eredeti felmérési térkép anyaga: alumíniumbetétes lap (pl. 

korrektosztát), erre a lapra - lehetõleg - egyidõben automatikus koordinatográffal 

szerkesztették fel az összes koordinátával rendelkezõ pontot. A további feldolgozás manuális: 

a pontok összekötését, az egyéb részleteket hagyományosan térképezték. A névrajz 

készülhetett fényszedéssel, de ez az eljárás - számos hátránya lévén - nem terjedt el. Nagyon 

fontos, hogy a térkép kirajzolása, majd gondos megóvása a szennyezõdéstõl alkalmassá tegye 


2008 

109


az eredeti felmérési térképet arra, hogy arról közvetlenül elkészülhessen a nyomdai 

sokszorosítás céljait szolgáló fóliamásolat. Ezt a fényképészeti eljárást asztralonforgatásnak 

nevezték. Az alaplapról elõször ún. reflex-másolat készül. Ezen a pozitív filmen el lehetett 

végezni a retusálásokat, esetleges kisebb javításokat. E javított filmrõl készül a nyomdai 

másolás céljára alkalmas asztralontérkép. 

2. A számítástechnika által kínált lehetõségek sokkal szélesebb körû felhasználása 

révén készülhetett az eredeti felmérési térkép rajzoló automatával. A kezdeti technológiák 

szerint rajzi úton csak ún. próbarajzok készülnek, a térkép karceljárással született meg. A 

próbarajzok szerepe - mint a neve is mutatja - az, hogy a koordinátákat, a pontszámozást, az 

ún. struktúraleírást ellenõrizni lehessen. 

A karcolás egy bevonattal rendelkezõ fóliára történt, a karctû ebbe a bevonatba rajzolta a 

térképi tartalmat. Megfelelõ tussal a fóliát bedörzsölve, a tus a fóliába maródott a bevonattal 

nem védett vonalakon, azaz ahol a karctû rajzolt. Ha ezt a bevonatot mosószeres vízzel 

lemosták, a térkép vonalas rajzához jutottak. 

A névrajzot itt is fényszedéssel volt célszerû elkészíteni. Ezek a fóliák kevésbé voltak 

igénybe véve, mint az alumíniumbetétes lapok, ezért ez a módszer elterjedtebb volt. 

3. Hazánkban többféle típusú (pl. WILD TA 10, Gradis 2000, Aristogrid, stb.) 

automatikus rajzasztalt használtak földmérési alaptérkép kirajzolási célokra. Ma már nemcsak 

tollas plotterekkel, hanem színes tintasugaras plotterekkel vagy lézernyomtatóval is 

készülhetnek analóg térképek. Ezeket a különféle speciális rajzszoftverekkel, a 

térképszerkesztõkkel (ITR, AutoCAD, Microstation, stb.) rajzolják meg, ún. digitális 

térképként. Ennek során mindegyik részletpont koordinátákkal kerül rögzítésre. 

8.2.5.3. A térképszerkesztés általános szabályai 

Az elõzõekben leírt technológiák alkalmasak földmérési alaptérkép szerkesztésére. 

Ahhoz azonban, hogy ez megszülessen, számos elõírást kell betartani, mind a tartalmi, mind a 

formai kivitelt illetõen. Itt az utóbbiakra térünk ki részletesebben, hiszen a földmérési 

alaptérképek tartalmáról az elõzõ fejezetekben részletesen esett szó. 

A térképezéssel kapcsolatos korábbi elõírásokat az F.7. Szabályzat 8. sz. fejezete foglalta 

össze legáltalánosabban ezért eszerint ismertetjük, kiegészítve némi magyarázattal is. 

Követni kellett azt az alapelvet, hogy lehetõleg egy eredeti felmérési térképlapot kell 

felfektetni a felmért területrõl. 

A térképlapok mérete – az EOTR térképszelvények esetén – : A/1 (59,4 x 84,1 cm). Ha 

ezen elhelyezzük az 50x75 cm-es tükörméretet, kapjuk a keretvonalakon kívüli sávok 

szélességi méreteit: az északi ill. déli vonalak mentén 4,7; 4,7 cm, a nyugati oldalon 4,5 a keleti 

oldalon 4,6 cm. Az 1: 4 000-es méretarányú térképeknél (a déli keretvonal alatt elhelyezendõ 

gyámrajzok miatt) az északi oldalon 2,7, a déli oldalon 6,7 cm lesz a térképlap széle és a 

keretvonal között. 

A térkép keretvonalainak találkozását - a szelvénysarkokat – „nullkörrel” kellett 

megjelölni. A keretvonalon 5 cm-enként kifelé õrvonalakat kell rajzolni. Ugyancsak az 

õrvonalak kihosszabbításával kell jelölni az eltolt szelvények keretvonalának és az 1:4 000-es 

szelvényhálózati vonalaknak a metszését. 


2008 

110


Õrkereszteket csak 10 cm-enként kell kirajzolni úgy, hogy ezek a 100 (ill. 200 és 400) 

m-es koordináta-értékeknek feleljenek meg. Ugyanakkor az 5x5 cm-es hálózatot is fel kellett 

szerkeszteni és tûszúrással jelölni, ha nem automatikus térképrajzolást (vagy karceljárást) 

alkalmaztak. 

A koordinátáikkal felszerkesztett pontokat - de célszerûen minden szerkesztett pontot - 

finom tûszúrással kellett a térképen megjelölni. 

Általában követni kellett azt az alapelvet, hogy a térképi ábrázolás a keretvonalig tart. A 

célszerûségre figyelemmel azonban – külön meghatározott esetekben - eltérést is megengedtek 

ettõl a szabálytól 

Nagy gondot kellett fordítani a térképlapok közötti csatlakozásra. Az átmenõ egyenes 

vonalak a keretvonalon nem törhettek meg. A csatlakozó pontok közötti megengedett eltérés 

0,2 mm. Erre különösen ügyelni kellett a szelvénykeretet hegyes szögben metszõ vonalaknál. 

8.2.6. Helyrajzi számozás és egyéb megírások 

A földrészleteket - az egyértelmû azonosítás érdekében – az elhelyezkedésük 

sorrendjében megszámozzuk (innen a helyrajzi szám elnevezés). A helyrajzi szám biztosítja a 

kapcsolatot a térkép és a különbözõ nyilvántartások között. A helyrajzi számozást 

közigazgatási egységenként (településenként) végezzük. Az egyértelmû azonosításhoz 

szükséges, hogy egy közigazgatási egységben nem lehet két azonos helyrajzi szám. 

A helyrajzi számozást – településen belül – fekvésenként külön végezzük. A helyrajzi 

számozás az idõk folyamán többször változott, ezért a jelenleg érvényes szabályok szerinti 

megoldást mutatjuk csak be a 10. fejezetben. 

A földrészleteken belül még külön jelöljük az egyes alrészleteket is. Alrészleteken - a 

földrészleten belül fekvõ különbözõ mûvelési ágú területeket értjük. A mûvelési ágakat csak 

akkor jelöljük, ha annak területe eléri a minimális területi értéket (ezt hívjuk területi 

szabványnak). Az alrészleteket az abc kisbetûivel jelöljük. A magánhangzók közül csak azt a 

betût használjuk, a mássalhangzók közül pedig csak az egyjegyûeket. 

Új térképek készítésekor a földrészletek korábbi helyrajzi számát csak indokolt esetben 

szabad megváltoztatni. 

Amint említettük, a térképeken nemcsak az alappontok végleges számát, a helyrajzi 

számot, vagy a mûvelési ágat és az alrészletek betûjelét 1 kell megírni, de pl. az utak, utcák 

neveit és rendeltetését, vasutat (külön a pályatest és az állomás területe), házszámokat, 

külterületen a dûlõneveket, de a mûvelés alól kivett területek pontos nevét vagy rövidítését is. 

Ezen kívül a térképszelvény kereten kívüli tájékoztató jellegû feliratai is fontosak (méretarány, 

vetületi rendszer, magassági alapszint, szelvényszám és a csatlakozó szelvények száma, 

valamint az elõállításra vonatkozó pontosító szövegek). Ezekre a vonatkozó szabályzatok (pl. 

F.7 jelû) térképmellékletei mutatnak mintát. 

1 Az alrészletek betûjelei: a,b,c,d,f, g,h,j,k,l m,n,p,r,s, t,q,v,w,z lehetnek. 


2008 

111


Ugyanezekben szabályozzák, mely vonalakat kell folyamatos, melyeket pontozott (rövid 

szaggatott) vagy egyéb mintázatú vonallal vagy vastagítással (pl. vasúti pályatest) kirajzolni. 

A domborzati tartalom és jelkulcs, valamint a relatív magasságok megírásának szabályait 

is tartalmazzák a szakmai elõírások. 

8.2.7. Területszámítás és dokumentumai 

8.2.7.1. A területszámítás általános elvei 

történt. 

A területszámítás korábban a 

- szelvényhatárokhoz kötötten, majd 

- településhatárokra támaszkodva, de mindkét esetben 

- a „nagyból a kicsi felé haladás” elvét betartva (csoport, alcsoport, tömb, 

földrészlet, alrészlet) 

Eredménye a Területjegyzékben került összeállításra, mely alapján az ingatlannyilvántartásban 

a földrészletek korábbi mûszaki adatait módosították. 

A földmérési alaptérkép-készítés egyik fontos célja a földrészletek területének 

meghatározása. Mint ahogy általában is nagymértékben befolyásolja a teljes munkafolyamatot a 

technika, technológiai fejlõdés, e tekintetben is az eljárások sokfélesége alakult ki. 

A klasszikus felmérések során készült, de a fotogrammetriai eljárások - különösen 

külterületek felmérésénél elterjedt felmérési technológiák esetén (mintegy: 1990-ig) elõállított 

térképek is grafikusak (azaz a végtermék: a hagyományos formában kirajzolt térkép). Ebbõl 

fakad, hogy a területszámítást is csak az elkészült térkép (rajzolata) alapján lehet elvégezni. 

Ehhez klasszikusan grafikus területmérõ eszközöket (planiméterek, hárfa, Majzikháromszögpár 

és így tovább) vagy újabban digitalizálást alkalmaztak. 

Az újabb térképszerkesztések eredményeként tehát minden földrészlethatár-pontnak 

lehet koordinátája. Ez lehetõvé teszi nemcsak azt, hogy a részleteket automatikus 

berendezésekkel lehet feltérképezni, kirajzolni, de azt is, hogy a területszámítást a folyamatba 

szervesen beágyazva lehet elvégezni! 

A nagyméretarányú felmérések kezdetekor csak grafikus területmérési módszerek és 

eszközök voltak. Ezért a hibák korlátozására a szelvényterülethez kötötték a számításokat. 

A méretarány és a szelvényezés alapján adott volt a szelvénykeret nagysága, így 

számítható volt a területe. Ezen belül kellett csak minél pontosabban meghatározni a település 

szempontjából hasznos terület nagyságát. Mivel a mérés (bár jó minõségû, de) papírlapon 

történt, meg kellett állapítani a lap esetleges torzulásait (a térképlap méretváltozási tényezõjét) 

és a lemért területet ennek reciprokával javítani kellett. Az így kapott területet (a szelvény 

hasznos (H), illetve üres (Ü) területének javított értékét) összehasonlították a térképlap 

elméleti területével és ha az eltérés megengedhetõen kicsi volt, területarányos javítással ellátva 

kapták a település szempontjából az adott szelvényen hasznos terület végleges értékét. Ezeket 


2008 

112


összeadva (teljes szelvény esetén annak területét véve) megkapták a település végleges 

területét. Amennyiben a térképlapon belül a belterületi részeket külön meghatározták, azok 

összege a belterület(ek) végleges területe volt. Ezután már csak ezen belül kellett meghatározni 

a területeket. 

E célból a külterületi táblákból ún. számítási csoportokat, illetve azokon belül 

alcsoportokat alkotva határozták meg azok területét, de ekkor már a fekvések végleges 

összterületét véglegesnek elfogadva, az esetleges eltéréseket úgy vették figyelembe, hogy a 

csoportok (alcsoportok) területösszege kiadja a fekvések területét. A földrészletek területeit az 

alcsoportokon belül határozták meg. 

Belterületen ezután az alcsoportokon belül a felmérési tömbök területét „állították rá” a 

fekvés területére, majd a földrészleteket a tömbök összterületére. Ebben a vonatkozásban már 

sokféle számítási mód kínálkozott (teljesen mért vagy csak terepen mért szélességgel és 

térképrõl lemért hosszúság alapján, esetleg koordinátákból, vagy különféle megbízhatóságú 

területmérés és számítási módszer), ami a végleges terület képzésénél némi különbséget 

jelentett. 

Végül az alrészletek területösszegének javított értéke kiadta a vonatkozó földrészlet 

területét. 

Amint tökéletesedtek a mérési és számítási módszerek, kezdetben a településhatárok, 

majd a fekvéshatárok, végül a földrészlethatárok területe is koordinátákból volt számítható. 

Természetesen nem minden esetben voltak ezek numerikus értékûek (azaz nem mindig 

bemérésbõl voltak számítva), de korrektebben volt megállapítható a területnagyság digitalizált 

(térképrõl mért) koordináták alapján még akkor is, ha esetenként csak „grafikus értékû” 

koordinátákról volt is szó. 

Az igazgatási egységek és a fekvések területét ma már mérési eredményekbõl származó 

koordinátákból kell számítani. Ez azt is jelenti, hogy a határvonal bármely pontja csak 

kivételesen lehet ún. elméleti pont; döntõ többségüket a természetbeni helyükön meg kell 

jelölni és be kell mérni. 

A teli- és csonkaszelvényekrõl felfektetett területszámítási vázlaton tüntetjük fel a 

szelvény átmetszési pontok számát és írjuk meg a numerikus területszámításba bevont minden 

pont számát (határpont, átmetszési pont, sarokpont). A területszámítási csoportok és 

alcsoportok szelvényen belüli számításánál hasonló segítséget nyújtanak az õrkeresztek (teljes 

négyzet és csonka négyzetek területe). Numerikusan felmért belterületek területszámítási 

vázlata tartalmazza a földrészlethatárokat és valamennyi birtokhatárpont számát valamint a 

földrészletek helyrajzi számait is. 

Területszámítási csoportként hasonló módon, koordinátákból számítjuk a fekvések 

területét is. 

A fekvéseken belül is - a nagyból a kicsi felé haladás elvét követve - további 

területszámítási egységeket kellett kialakítani. Ezek területét 

– belterületben koordinátákból kell számítani; 

– zártkertekben, külterületben a kellõ pontosságot biztosító grafikus módszerrel is 

meg lehetett korábban határozni. 

A korábbi területszámításkor mint láttuk, az ún. nagyobb egység területének kiszámítása 

(véglegesnek történõ elfogadása) után az azon belüli részek számításánál törekedtek arra, hogy 


2008 

113


lehetõleg azonos módszerrel legyen meghatározható a terület. Ebben az esetben a nagyobb 

egység elfogadott területére való „ráállás” érdekében – ha az észlelt eltérés egy megadott (még 

megengedhetõ) értéken belülinek adódott – az eltérést a részterületek nagyságának arányában 

(javításként) szétosztva kapták a belsõ területek végleges értékét. 

Bármilyen területszámítás módszert alkalmazunk, megfelelõ nyomtatványok 

alkalmazásával, és különbözõ vázlatok készítésével dokumentálnunk kell. 

55. ábra: Területszámítási csoportok szelvényeken történõ elhelyezkedése 


2008 

114


8.2.7.2. A területszámítás dokumentálása 

A numerikus területszámítást úgy értelmezzük, hogy a számítást koordináták alapján 

végezzük el. Eltekintünk tehát attól, hogy a koordináta terepi mérési eredménybõl vagy 

digitalizálásból származik-e. A területszámítás három alapvetõ munkarészre támaszkodik. 

a) Területszámítási vázlat: az azonosításhoz szükséges kiegészítõ adatokon túl 

tartalmaznia kell egyrészt a területi elemek azonosító számait. Ezek az elemek lehetnek a 

területszámítási csoportok, tömbök vagy maguk a földrészletek. Másrészt, tartalmaznia kell 

minden olyan pontnak a számát, mely a területszámításban részt vesz. A területszámítási vázlat 

lehet egy pontszámos próbarajz is. Ez annyiban jelent többletet a hagyományos vázlathoz 

képest, hogy vizuális ellenõrzést is jelent az alábbi munkarészek összhangjára. 

b) Koordinátajegyzék: korábban ritkábban, újabban egyre teljesebb körben, ma már 

szinte kizárólag gépi adathordozón vannak tárolva a számításban részt vevõ pontok 

összrendezõi. Utóbbi esetben is kell nyomtatott dokumentációt is készíteni. 

c) Határvonal-leírás: a területszámítás elõírása. A leírás egyben rajzi elõírást is 

jelenthet és ennek alapján készülhet el a próbarajz, de akár a végleges térkép is. A határvonal 

leírás elkészítésének szinte számtalan módja lehet - alkalmazkodván a rendelkezésre álló 

számítástechnikai eszközökhöz. 

d.) A koordinátákból végzett területszámítást ma már kizárólag számítógéppel végezzük 

el, de korábban igen fáradságos tevékenység volt. Az alkalmazott eljárásnál azonban 

figyelemmel kell lennünk arra, hogy a területszámítási jegyzõkönyvben (akár kinyomtatott 

vagy fájlban tárolt) dokumentálni kell: 

- mely pontszámok, 

- milyen sorrendben való felhasználásával, 

- milyen koordinátákból, 

- mekkora területet kaptunk, 

- a számítást hogyan ellenõriztük. 

A numerikus területszámításból következik, hogy a kisebb egységekbõl összeállított 

nagyobb egység területi adatának a közvetlenül számított adattal négy (öt) tizedesjegy 

élességgel egyeznie kell. E feltétel csakis akkor teljesülhet, ha minden számításba bevont pont 

minden érintett földrészletben szerepel. Ez vonatkozik a vonalpontokra, szelvénymetszésekre 

is. 

A területszámítást követõen készítik el a Területjegyzéket, ami az új térképkészítés 

egyik fõ végterméke. Ebben fekvésenként – azon belül a helyrajzi számok sorrendjében – 

vezetik be a földrészletek, alrészletek éés különféle minõségi osztályba tartozó mûvelési ágfoltok 

azonosítóit és területét m 2 -re kerek értékkel (lásd még a 10. fejezetet). 

8.2.8. Zárómunkák és minõségvizsgálat 

A minõségvizsgálat végig kell kísérje a teljes térképkészítési folyamatot. 

Munkaszakaszonként vizsgálni kell a munkát és a megállapított hiányosságokat valamennyi 

munkarészen javítani és a Felmérési törzskönyvben is dokumentálni kell! 

Az elvégzett munka összetartozó munkarészeit össze kell olvasni (pl. alappontok 

helyszínrajzán szereplõ koordinátákat a számítással és a koordináta jegyzékkel, a térképet a 


2008 

115


mérési vázlattal és a területjegyzékkel, stb.), majd a munkaszakaszonkénti vizsgálatot követõen 

a teljes munkát vizsgálni kell. Amennyiben a terepmunka befejezése és a leadás idõpontja 

között 6 hónapnál több idõ telne el, a vizsgálatot a terepi állapot és a térkép összevetésére is 

ki kell terjeszteni és az észlelt eltéréseket kiegészítõ felméréssel rögzíteni kell és be kell 

dolgozni az új térképkészítés adataiba. 

A minõsítõ vizsgálatot csak a készítésben részt nem vevõ munkatársak végezhetik. 

56. ábra: Földrészletek területszámítási vázlata 


2008 

116



2008 

117


8.3. A KORÁBBI (1997 ELÕTTI) NAGYMÉRETARÁNYÚ 

TECHNOLÓGIÁK ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE 

Terepi (földi) felmérés 

Adatgyûjtés, 

Mûszaki terv készítés 

Korábbi felmérés térképei, 

Nyilvántartási térkép másolat 

Földkönyv kivonat 

Korábbi (elsõsorban numerikus) 

Elõzõ (település, fekvés) 

elõkészítés 

munkák adatai 

elhatárolási 

Fotogrammetriai felmérések 

Munkarészek 

+Repülési terv 

készítés 

Alappontsûrítés, alappontok helyszínelése, vetületi átszámítások 

V.rendû és Felmérési alappontok 

alappontok 

kitûzése, állandósítása, meghatározása 

Illesztõpontok 

új pontok kitûzése 

helyszínelése, 

kiválasztása, 

elõrejelölése 

E l h a t á r o l á s 

Település- és fekvéshatárok 

földrészlethatárok 

+ elõrejelölése 

Illesztõpont-mérés (terepi) 

Légifelvételek elkészítése 

Elõhívás, nagyítások 

Részletmérés Részletminõsítés (tónusos) 

Ortogonális, poláris, (kötött és szabad) Síkfotós Sztereofotogram Ortofotogr. 

(egyképes) metriai eljárás 

(elõzetes 

minõsítés) 

Mérési jegyzet, jegyzõkönyv tömbrajz vezetése Mérési jegyzet, Mérési vázlat, Minõsítési lap 

Koordináta-számítások Fotogrammetriai pontsûrítés 

a térképezés módjának függvényében Illesztõpontok 

F-pontok részletpontok 

(technológia függvényében) 

Esetleges magassági felmérés Fotogrammetriai feldolgozás 

(Ténylegesen csak a síkrajz térképezése után Képátalakítás Szelvénykeret Ortogonális 

célszerû) 

(transzformátum 

-készítés) 

szerkesztés, képátalakítás 

I..rendû magassági részletpontok szintezése 

Mérettartó 

fototérkép 

részletkiértékelés 

Sztereomérési lap 

Domborzatkiértékelés 

Utólagos 

Mérettartó 

ortofototérkép 


2008 

118


minõsítés 

Mérési vázlaton 

Térképezés 

Szelvénykeret szerkesztés Hálózatszerk. Hálózatszerk. 

magassági és 

magassági és 

ereszkorrekció ereszkorrekciók ereszkorrekciók 

Méretek felszerkesztése felrakókkal / képernyõn 

Helyrajzi számozás, egyéb megírások 

Területszámítás, Területjegyzék összeállítás 

Korábbi rendszere (szelvény, csoport, alcsoport) 

Numerikus/ digitális megoldása 

Zárómunkák 

Összeállítás, összeolvasások záróhelyszínelések belsõ vizsgálat (és javításai), és minõsítés 

Állami átvételi vizsgálat 

Komplex: földmérési, ingatlan-nyilvántartási és mezõgazdászi 

Hibajavítás 

Állami átvétel, forgalomba adás 

zárójegyzõkönyv kiállítása ingatlan-nyilvántartás átalakítása 

közszemle, az új térképek forgalomba adása (régiek kivonása) 


2008 

119


9. DIGITÁLIS TÉRKÉPI ALAPFOGALMAK 

9.1. A DIGITÁLIS TÉRKÉPI ÁLLOMÁNYOK ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI 

Bár a digitális térképi fogalom nem régi keletû, de a szakirodalomban sokféle 

meghatározása ismeretes. Ezek elsõsorban a fogalom „megközelítési irányai” következtében 

térnek el egymástól, így valójában szinte mindegyik igaz, csak más-más oldalról világítják meg 

a különbséget az analóg térképekhez képest. Mi ezeket igyekszünk egymásra épülõ definíciók 

formájában megadni. 

Elsõ megközelítésben a digitális térkép nem más, mint az analóg (hagyományosan rajzolt 

és megjelenített) térkép számítógéppel kezelhetõ változata. Ez ugyan csak elsõ pillantásra igaz, 

de igaz. Mert alapjában azt kell ábrázolnia, amit az analóg térképen is szeretnénk megjeleníteni, 

de azt számítógépes programmal kezelni kell tudni. 

Utóbbi érdekében már érdemes analizálni, boncolni a fogalmat: milyen eszközzel és céllal 

kívánjuk ezt megtenni? 

Valóban csak a rajzi látványt kívánjuk „motorizálni”, javítani vagy ennél többet is 

elvárunk tõle? 

9.1.1. Elemszemléletû digitális térképek 

Egyszerûbb esetben elég a számítógéppel „modellezni” a térképrajzolás (szerkesztés) 

mûveletét és máris egy sokkal jobban használható térképszerû terméket kapunk az analóg 

változatnál, ami megmutatja a digitálisan kezelhetõ térképek sok elõnyös tulajdonságát: 

• látszólag méretarány-független (nemcsak a képernyõn szemlélve, hanem kinyomtatva is), 

• tartalmát jobban kifejezi az analóg térképnél, mert logikailag elkülönítetten (és így különkülön 

kezelhetõen) ábrázolja azt, 

• adatsûrûségét csak a megjelenítés korlátozhatja, 

• használható szelektív, illetve szûkített tartalommal is, ezáltal sokrétûbb, 

• további alapja lehet a különféle térbeli alkalmazásoknak. 

Tehát igen sok elõnnyel rendelkezik. Kezdetben valóban elegendõnek látszott ezeket a 

célokat megfogalmazni, így olyan programok készültek – és velük olyan digitális térképekamelyek 

ezt biztosították. 

Az eszközök a rajzszerkesztõk, a termékek az ún. „elemszemléletû” ill. „rétegorientált” 

térképek voltak. (Az elnevezés abból adódik, hogy a térképi tartalmat pontonként és 

vonalanként egy-egy ún. „réteg”-ben rajzolták meg, melyek mintegy átlátszó fóliaként egymás 

tartalmát engedik látni. Az azonos rétegben megszerkesztett rajzi tartalom többnyire azonos 


2008 

120


színnel került kirajzolásra (vagyis a térképi tartalmat rétegenként tudták elkülöníteni, rendezni 

és kezelni is.) 

Már a rétegorientált digitális térképek is kellõ alapot nyújtottak a térinformatikai 

rendszerekhez, de ma már látjuk, mennyiféle korláttal. Ezek a korlátok: 

⎯ 

⎯ 

⎯ 

a térképi tartalom csak egyszerû rajzelemekbõl áll; 

összekapcsolni csak az agyunkban (tudatunkban) volt lehetséges ezeket, esetleg 

segédszoftverrel (pl. területszámítás), de csak idõlegesen; 

egyes szoftverek késõbbi változatai megtartják pl. a vonal vagy vonallánc kapcsolatot 

(polygon és polyline), de kiegészítõ adatot csak a közelmúltban fejlesztett szoftverek 

kezelnek. 

Mindezzel együtt még valószínûleg sokáig használatosak lesznek az elemszemléletû 

(elemkezelésû) digitális térképi rajzállományok is, amelyek a térképi tartalom ún. „réteg”-ekbe 

(layer-ekbe, „level”-ekbe) szervezett logikai csoportjait a hagyományos térképnél lényegesen 

gyorsabban, sokoldalúbban kezeli, a pontok koordinátáit pedig - mint a vetületi- és 

koordinátarendszer kezdõpontjától értelmezett -vektorok formájában teszi felhasználhatóvá. 

Utóbbi miatt „vektoros” digitális térképrõl is beszélnek, szemben a képpontok digitális 

tárolását fényképszerûen rendezett formában megoldó ún. raszteres digitális (tér-) képekkel. 

A vektoros térképek egyébként viszonylag kevés ráfordítással átalakíthatók 

objektumszemléletû digitális alaptérképi adatbázissá. 

9.1.2. Objektumszemléletû digitális térképek 

Mindezeken a korlátokon részben az objektumszemlélet, részben az adatbázis-kezelés 

segít túljutni. Az objektumszemlélet arra utal, hogy minden térképi alakzat vagy idom, 

tereptárgy a térképen belül önállóan is egység (nemcsak a rajzelemei) amelyekhez – mint 

magasabbrendû egységhez (az objektumhoz) is hozzáfûzhetõk újabb információk. Ez a 

rajzelemek esetében nem volt lehetséges. Utóbbiak nem is terhelik a rajzfelületet, hanem a 

háttérben foglalnak helyet és csak alkalomadtán (külön lekérdezésre, keresésre) jelennek meg 

(akár más-más viszonylatban is). Sõt, maga a „grafikus” térképi tartalom is ebben az 

adatbázisban kerül tárolásra. Ezzel a térképfogalom is módosul: térképi adatbázisról 

beszélhetünk. 

A digitális térkép gyakorlatilag mindazt tartalmazhatja, amit az analóg térkép, de annál 

lényegesen több információt õriz meg és enged hasznosítani, még ugyanannyi gyûjtött adatból 

is, mint a grafikusan megtestesült korábbi térképek. Természetes azonban, hogy ennek ára van: 

mégpedig körültekintõ elõkészítést, megfelelõ felszereltséget és technológiát, mindenekelõtt 

azonban nagy szakértelmet és fegyelmezett munkát kíván a létrehozóktól. 


2008 

121


A felsorolt jellemzõk valószínûleg jól érthetõk, mindössze a méretarány-függetlenség 

látszólagossága szorul némi magyarázatra. Ez alatt azt értjük, hogy a digitális térkép 

megjelenítése elvileg bármilyen méretarányban történhet: annak csak a konkrét szoftver 

lehetõségei szabnak határt. Mégis fontos tudnunk, hogy az állomány csak azt a pontosságot 

hordozza, amilyennel a bevitt adatok bírnak! (Vagyis pontossága nem nõ azáltal, ha pl. 

felnagyítva jelenítenénk meg.) 

Ennek a pontosságnak az elõírt értékét korábbi szabályozások általában a hagyományos 

adathordozóra készített térképek méretarányához kötötték. Digitális térképek esetében 

elsõsorban az adott terület részletei ábrázolásának megbízhatósága (részlet-sûrûség, fontosság, 

adatelõállítási élesség, stb.) szerint érdemes a pontosságot megcélozni. Eszerint különbséget 

elsõsorban a bel - és a külterületek, valamint: újfelmérés, illetve digitális átalakítás alapján 

célszerû tenni. 

Amennyiben mégis méretarányhoz kívánjuk kötni az elõállítási folyamatot és a 

felhasználási célokkal összhangban meghatározni a pontosságot: 

- belterületen 1:1000, 1:2000, illetve 

- külterületen 1:2000, 1:4000 méretarány (korábbi) fogalmában gondolkodhatunk. A 

megjelenítési méretarányhoz még annyit említünk meg, hogy általában a kirajzolás méretaránya 

a megírások, jelkulcsi elemek némi módosítást is igényli. A geometriai tartalom esetleg csak 

nagyobb mérvû kicsinyítés során veti fel a generalizálás (összevonások, „elhanyagolás”) 

szükségességét. 

Napjainkra a térbeli információk iránti robbanásszerûen felgyorsult igény egyben azt is 

jelenti, hogy ezen információk hordozója a térkép is igen fontos kelléke lett a legkülönfélébb 

tevékenységeknek, pl.: 

ƒ az ingatlanok pontos nyilvántartásának, 

ƒ a mûszaki (tervezési, beruházási) tevékenységek alapjaként, 

ƒ a közmûvek nyilvántartásához és üzemeltetéséhez, 

ƒ a különféle térinformatikai rendszerekhez és 

ƒ más felhasználások céljára. 

Az információ iránti egyre növekvõ igény kielégítésére létrejött és egyre terebélyesedõ 

adathalmazok jobb kezelhetõsége, naprakész jogi és mûszaki nyilvántartása szükségessé, 

elengedhetetlenné, a technikai eszközök robbanásszerû fejlõdése lehetõvé tette a 

térképkészítések korszerûsítését, modernizálását, új technológiák bevezetését. 

A mûszakilag és jogilag megbízható, hiteles nyilvántartás alapjait a korszerû, digitális 

térkép képezheti. 

Megbízható térképek nélkül nem képzelhetõ el a nemzetgazdaság hatékony fejlesztése és 

fejlõdése (korrekt ingatlan-nyilvántartás, alapvetõ infrastruktúrák létrehozása és fenntartása) de 

ezenkívül is sok más fontos feladat (pl.: a korszerû közmû és adónyilvántartás létrehozása, 

átfogó településrendezés-fejlesztés, stb. végrehajtása) igényli a jól kezelhetõ, pontos 

térképeket. 

A hazai nagyméretarányú, objektumszemléletû digitális alaptérképet (DAT) és 

fogalomrendszerét a DAT szabvány (1996) vezette be és ilyen térképi adatbázisok 1997-tõl 

készülnek Magyarországon. 


2008 

122


9.2. A DIGITÁLIS ALAPTÉRKÉP FOGALOMRENDSZERE 

9.2.1. A digitális alaptérkép (DAT) 

A DAT: a földrészleteknek, a mesterséges és természetes földfelszíni és felszínközeli 

alakzatoknak alakhûen, esetenként általánosítással (generalizálással) és kölcsönös 

viszonyuk kifejezéséhez szükséges tartalmi részletekkel történõ számítógépes leképezése 

adatbázisban. 

A digitális alaptérkép (a DAT): az Egységes Országos Térképrendszerben (EOTR-ben) 

értelmezett földmérési alaptérkép számítógépes feldolgozásra és felhasználásra alkalmas 

formája. Olyan adatállomány, amely - elsõsorban egységes adattartalma és adatszerkezete 

révén - egyértelmûen és az elõírt pontossággal - tartalmazza az ábrázolt területen a 

földmérési alaptérképekre vonatkozó, szabályzatokban rögzített, közhiteles térképi tartalmat 

és esetleges tematikus tartalmi adatokat, információkat. 

A digitális földmérési alaptérkép létrehozásának kiemelt célja és feladata – nevébõl is 

következõen –, hogy közvetlenül felhasználható legyen és egységes alapot biztosítson minden 

térképészeti alapon nyugvó információs rendszernek, ezek közül is kiemelten a földügyi és 

térképészeti információs rendszernek. 

A DAT kétféle alapadatot különböztet meg: állami alapadatnak nevezzük azokat az 

adatokat, melyek hitelességét és folyamatos változásvezetését az állam jogszabályban 

biztosítja. Az alaptérkép állami alapadatokon kívül még több adatot tartalmaz. Ezeket 

alapadatoknak nevezzük. Az alapadatok teszik lehetõvé, hogy a térképeket, (az 

adatbázisokat) szélesebb körben fel lehessen használni. 

Lényeges elvárás, hogy többféle célra tudjunk helyes adatokat biztosítani ugyanabból az 

adathalmazból. Ennek elõfeltétele, hogy 

→ 

→ 

→ 

az adatok jól szervezett adatbázisban a rendelkezésünkre álljanak, 

adatok bármely célra egyazon adatbázisból legyenek lehívhatók és 

az esetleges változások ebben azonnal (folyamatosan) át legyenek vezetve. 

Mindezek együttesen biztosítják, hogy a DAT alapként és csatlakozó felületként 

szolgálhat az: önkormányzati, közmû-, közlekedési, vízügyi és más szakági felmérésekhez és 

nyilvántartásokhoz, továbbá a nagyméretarányú alapokat igénylõ térinformatikai rendszerekhez 

(pl. önkormányzati térinformatikai rendszer, közmû-nyilvántartási rendszerek, stb.). 

A digitális alaptérkép (DAT) – mindezekbõl következõen – alapul szolgál 

önkormányzati, közmû, közlekedési, vízügyi és más szakági felmérésekhez, 

nyilvántartásokhoz. 

Vetületi rendszere: az Egységes Országos Vetület (EOV), amely egy ferdetengelyû 

redukált konform (szögtartó) hengervetület, amely biztosítja az egész ország területének 

egyetlen síkon (síknak tekinthetõ felületû hengerpaláston) való ábrázolását. Térképrendszere 

az EOV-re támaszkodó térképek szelvényrendszerében (EOTR) ábrázolandó. 


2008 

123


A magassági rendszer alapfelülete: a Balti-tenger Kronstadtnál mért középvízszintje, 

melyet a Nadap nevû szintezési fõalappont, H Nadap = 173,1638 m magassága képvisel. 

9.2.2. A DAT elõállítására vonatkozó elõírások 

A digitális alaptérkép létrehozásának célja és feladata az, hogy egységes alapot 

biztosítson minden térképészeti alapon nyugvó információs (pl. térinformatikai) rendszernek, 

ezek közül is kiemelten a földügyi és térképészeti információs rendszereknek. Ezért 

készítésükre olyan általános elvárások érvényesek, amelyek nem technológiai vonatkozásokat 

szabályoznak, hanem az egységes "arculatú" végtermék elõállításának elvárt feltételeit 

határozzák meg. 

A szabályozások egyik fontos alapelve az, hogy az elõírás hardvertõl, szoftvertõl, és 

technológiától független legyen, ne gátolja meg az új technikai eszközök és technológiák 

alkalmazását. Az egységes értelmezhetõség kedvéért szabványban (szabályzatban) rögzítik a 

DAT tartalmát, szerkezetét, és szabványosították az adatrendszerét. Így a digitális térkép 

elõállítói és felhasználói tetszõleges programokat és technológiákat alkalmazhatnak, de feltétel, 

hogy az elõállított és felhasznált adatállomány megfeleljen az elõírásoknak. 

Létrehozására a DAT szabvány és az ún. DAT szabályzatok (DAT1 és DAT2) 

vonatkoznak. 

A DAT létrehozása óriási feladat, ezért, - térben, idõben és a tartalmi részletek 

tekintetében - csak a fokozatosság elve alapján készülhet el, azaz a települések digitális térképi 

állományai nem egyszerre, nem azonos technológiával; s ebbõl következõen némileg eltérõ 

tartalommal, de azonos törzsadatokkal és egységes követelmények (rendszerezett elvek) 

szerint állítható elõ. 

A digitális térképi állományok elõállítása jelentõs munka- és költségigénnyel járó feladat, 

amelynek megvalósítását, gondozását - több más feladat között - a Nemzeti Kataszteri 

Programban (NKP) tûzték ki célul. A térképek elõállíttatásában szervezõ, lebonyolító 

szerepet tölt be az NKP Kht. Részt vesz a folyamatban a Földmérési és Távérzékelési Intézet 

(FÖMI) és jelentõs részt vállalnak az illetékes földhivatalok (mint az alapadatok jelenlegi 

kezelõi és az adatgazdai jogok jövõbeni gyakorlói). 

9.2.3. Elõállítási módok és fõbb jellemzõk 

9.2.3.1. A digitális térképek elõállítási módjai 

A digitális térképek létrehozásának sarkallatos kérdése az adatnyerés, amely: 

- terepi méréseken alapulhat, 

- légifelvételekbõl (fotogrammetriai módszer esetén) történhet, illetve 

- korábbi analóg térképek átalakításából vagy 

- meglévõ más adat felhasználásából (koordináta, méretek, stb.) származhat. 


2008 

124


A digitális térképek létrehozása eljárás, pontosság és gazdaságosság szempontjából 

sokféle gyakorlati megoldás szerint történhet. Anélkül, hogy ezek teljes körét felsorolnánk, a 

leggyakoribb technológiai változatokat az alábbiakban említjük meg. 

1) Terepi újfelmérés (további különféle technológiai módozatokkal), 

2) Digitális sztereo (tér)-fotogrammetriai újfelmérés, 

3) Digitális ortofoto-térkép készítés, 

4) Foto-geodéziai (vegyes) újfelmérés, 

5) Közterületi felmérés, térképfelújított tömbbelsõ digitalizálásával, helyszíni ellenõrzéssel 

vagy anélkül, 

6) Újratérképezés (térképszerkesztés: meglévõ numerikus mérési eredményekbõl, helyszíni 

kiegészítéssel vagy kiegészítés nélkül), 

7) Meglévõ (grafikus) térképek digitalizálása és helyszínelése, 

8) Egyéb olyan módszerek, amelyek az elvárt igényeket kielégítik. 

9.2.3.2. A geometriai adatok minõségi jellemzõi 

Nem szerencsés ugyan a különféle adatforrásokból származó adatok keveredése, de a 

gazdaságossági szempontok gyakran indokolják ezt. 

A DAT – pontosságra utaló - tûréshatárai szempontjából csak: 

• újfelméréssel, illetve 

• térképátalakítással 

létrehozott digitális térképi adatállományt különböztetünk meg. 

„DAT-szerû” adatbázisba szervezett adathalmazt ezeken kívül elõállítottak a 

nagyméretarányú grafikus térképek digitalizálásával is (a BEVET program keretében), és 

amennyiben a DAT formai és adatszerkezeti követelményeinek megfelelnek, az adatbázisba is 

behelyezhetõk, de ezek valójában csak a kezelhetõség (és nem a pontosság!) tekintetében 

részei a DAT adatbázisnak. 

A DAT elõállítóinak a technológiák közül úgy kell választani, hogy a készülõ 

adatállomány megfeleljen az ábrázolási pontosság és a területi megbízhatóság, továbbá az 

egyéb adatminõségi elvárások DAT Szabályzatban megfogalmazott elõírásainak. 

A térképi jellemzõk közül egyik legfontosabb a geometriai minõség. Ez a kizárólag 

grafikus térképek idejében is lényeges tulajdonsága volt a térképi ábrázolásnak, de 

meghatározó a digitális térkép esetében is mind a létrehozáshoz alkalmazott adatnyerés, mind 

az elkészült végtermék szempontjából. 

A digitális alaptérkép pontjai - szerepük szerint - az alábbi csoportba oszthatók: 

• geodéziai alappont-hálózatok (vízszintes és magassági alap-) pontjai, 

• részletpontok, 

• közbensõ mérési pontok (domborzatmérés esetén). 


2008 

125


A részletpontok további szempont szerint csoportosítva: 

• vizszintes értelmû és 

• magassági részletpontok kategóriákba sorolhatók. 

A síkrajzi részletek pontjait – a továbbiakban egyszerûen a részletpontokat – a térkép 

tartalmában betöltött szerepük és az ezzel összefüggõ minõségi követelmények szempontjából 

– amint a 2.6.2. pontban leírtuk - öt rendbe soroljuk: 

A digitális alaptérkép helyzeti geometriai adatainak minõségi követelményeit ún. tûrési 

osztályok (Ti) szerint adjuk meg. A digitális alaptérkép geometriai adatainak minõségi 

elõírásait a következõ tûrési osztályokban kell értelmezni: 

T1 BELTERÜLETEK T2 KÜLTERÜLETEK 

22. táblázat: A tûrési osztályok és jelzései 

Újfelmérés Digitális átalakítás 

/térképfelújítás (1) /bedolgozás (2) 

Belterület (1) T 11 T 12 

Külterület (2) T 21 T 22 

9.2.3.2.1. A síkrajzi részletpontok és méretek pontossági jellemzõi 

A geometriai adatok minõségi jellemzõit a DAT szabvány alapján ismertetjük. 

(Természetesen a táblázatok adatai nem képezik a tananyag tárgyát, de jó képet nyújtanak az 

elvárható pontossági mérõszámokról.) 

A.) A részletpontok megengedett helyzeti középhibája (pont-középhiba, cm-ben) a 

következõ: 

23. sz. táblázat: Vízszintes részletpontok azonosítási és középhibája 

T1 

T2 

T11 T12 T21 T22 

R1 3 20 5 45 

R2 5 25 7 50 

R3 6 30 10 60 

R4 8 45 19 90 

Megjegyzés: a táblázat adatai egyben a terepi azonosíthatóság elvárt határértékeit is 

jelentik. 

A megengedett helyzeti középhiba a szomszédos (és a részletpontok szempontjából 

hibátlannak tekintett) vízszintes geodéziai alappontokhoz viszonyítva értendõ. Ha valamely 

részletpont egyidejûleg határpont is, akkor a szóbajöhetõ megengedett középhibák közül a 

szigorúbb az érvényes. 


2008 

126


B.) Az ellenõrzõ mérésekbõl származó és a koordinátákból számított távolság között 

megengedett eltérés • mint a leggyakrabban használt: hibahatár • a következõ: 

24/a. sz.. táblázat: Ellenõrzõ mérések megengedett eltérései belterületen 

A méretek hibahatára (cm) • belterület 

T1 (belterület) 

T11 (újfelmérés) 

T12 (digitális átalakítás) 

R1 R2 R3 R4 R1 R2 R3 R4 

R1 12 18 21 27 84 96 108 147 

R2 21 24 27 105 117 153 

R3 24 30 126 162 

R4 33 192 

24/b sz. táblázat: Ellenõrzõ mérések megengedett eltérései külterületen 

A méretek hibahatára (cm) • külterület 

T2 (külterület) 

T21 (újfelmérés) 

T22 (digitális átalakítás) 

R1 R2 R3 R4 R1 R2 R3 R4 

R1 21 27 33 39 192 201 225 300 

R2 30 36 42 213 234 309 

R3 39 45 255 324 

R4 51 381 

Példaként bemutatva: ha egy szabatosan jelölt belterületi tömbhatár-töréspontot mérünk 

össze egy melléképület-sarokponttal (R1-R4) ellenõrzésként, a megengedett eltérés 

- belterületben: 27 cm, 

- külterületen: 39 cm újfelméréskor; és 

- 147, illetve 300 cm térképátalakítás esetén. 

9.2.3.2.2. Magassági ábrázolás pontossági elõírásai 

A magassági részletpontok az alábbi három rendbe sorolandók. A magassági 

részletpontok csoportosítását, valamint megengedett középhibáit és az ellenõrzõ mérések 

kiértékeléséhez használható hibahatárait (megengedett eltérés) az alábbi táblázatok 

tartalmazzák. 


2008 

127


25.sz. táblázat: Magassági részletpontok azonosíthatósága 

Rendûség/jele Magassági Síkrajzi 

Példa 

Azonosíthatóság azonosíthatóság 

(bel- ill. 

külterületen) 

M 1 2/5 cm 3 dm vízsz.alappont 

M 2 6/13 cm 5 dm burkolt 

útkeresztezõdés 

M 3 10 / 20 cm 2 m kúppont, 

nyeregpont 

26. sz. táblázat: Magassági részletpontok megengedett eltérései 

Magasság Megengedett középhiba Hibahatár 

rendûsége Belterület Külterület Belterület Külterüle 

t 

M1 2 cm 5 cm 6 cm 15 cm 

M2 6 cm 13 cm 18 cm 39 cm 

M3 10 cm 20 cm 30 cm 60 cm 

A megengedett magassági középhiba a szomszédos (és a magassági részletpontok 

szempontjából hibátlannak tekintett) magassági geodéziai alappontokhoz viszonyítva értendõ. 

Szintvonalas domborzatábrázolás esetén a terep átlagos hajlásszöge függvényében adják 

meg az ún. hibahatárt. 

9.3. A DIGITÁLIS TÉRKÉPEK OBJEKTUMAI ÉS ÉPÍTÕELEMEI 

A térkép a terep képe. Bõvebben, de általánosabban: a tereprõl a különféle felmérések 

által gyûjtött - célirányos információkat tartalmazó - adatok grafikusan (hagyományos 

rajzhordozón megjelenített), vagy numerikusan (digitális térképpé) kódolt formája. 

A logikailag összetartozó adatok célszerûen elkülönítetten (általában tematikusan) 

kezelhetõen és strukturáltan kerülnek tárolásra és megjelenítésre. Ez az elkülönítés éppen azt 

szolgálja, hogy a felhasználáskor többféleképen “összerakhatók” legyenek a szükséges 

információk. Az elemek, objektumok és szimbólumok, valamint egyéb adatok (attribútumok és 

adatminõségi jellemzõk) megfelelõ táblázatokban áttekinthetõ módon és szabályozottan állnak 

rendelkezésre és ezek felhasználásával készült digitális állományok reális ismeretet adnak a 

tereprõl. 

9.3.1. A digitális térképi adatállományok tartalmának logikai csoportosításai 


2008 

128


A digitális térképeken ábrázolt objektumokat, illetve azok térképi elemeit - a térképen 

betöltött szerepük (tematikájuk) és a felhasználás módjai, igényei figyelembevételével ún. 

logikai csoportokba sorolhatjuk. Ilyen csoportok pl. a határvonalak (ország-, megye-, 

közigazgatási-, tömb- vagy földrészlet-határ, valós vagy jogi határ); épületek (lakó-, 

gazdasági-, ipari épület); közmûvek (víz, gáz, csatorna, elektromos vezeték, stb.). Ezeket az 

objektumokat úgynevezett rétegekben, fedvényekben, vagy szintekben (angolul layer, vagy 

level) csoportosítjuk (a továbbiakban az egységes szóhasználat miatt réteg-nek nevezzük), 

amelyeket úgy kell elképzelni, mintha a felsorolt tartalmat külön-külön fólián szerkesztenénk 

meg annak érdekében, hogy közülük tetszõlegesen kiválasztottakat egymás fölé helyezve 

szemléljük, majd újra másként csoportosíthassuk. (Megjegyezzük, hogy egyes szoftverekben 

fedvénynek nevezik a rétegek csoportját is.) 

Az egyes csoportosításban szereplõ térképi tartalom együttesét témá-nak is nevezik. 

Az egyes témák lehetnek egymásra épülõk, egymást kiegészítõk (pl. váztérkép, 

határvonalak, épületek, építmények, stb.), de lehetnek átfedõk is (pl. az alappontok, vagy a 

fontosabb határok mindegyikben, vagy több-ben szerepelnek). 

9.3.2. A térképi objektum fogalma és tulajdonságai 

A DAT-ban a valós világ tárgyait, dolgait, jelenségeit térképi objektumok formájában 

képezzük le, Azok jellemzõ tulajdonságait attribútumnak nevezzük a köztük levõ viszony a 

térképi objektumok tárolt kapcsolatai formájában kerülnek leírásra. 

Másképpen: az objektum a valós világ konkrét tárgyainak, dolgainak vagy 

jelenségeinek adatbázisban leképezett és ismeretekkel leírt megjelenési formája. 

A DAT objektumai többféleképpen csoportosíthatók: 

⇒ tartalmi (tematikai), 

⇒ térbeli és 

⇒ idõbeli kiterjedés; 

⇒ összetettség; 

⇒ adatjelleg, valamint 

⇒ adattípus szerint. 

A tartalmi, térbeli és összetettség szerinti csoportosítással a következõ alpontokban 

foglalkozunk. 

Az idõbeli értelmezés elsõsorban adatminõségi kategória, mely azt fejezi ki, hogy: 

• az adat mikor keletkezett és 

• érvényes-e még? 

Az adatjelleg szerint megkülönböztetünk: 

• állami alapadat és 

• alapadat kategóriát. 

Az adattípus: 

• geometriai, 

• szöveges és 

• jelkulcs-típusú objektumokat különít el. 


2008 

129


9.3.2.1. A DAT tematikus felépítése 

Az objektumok közös tulajdonságaik alapján különbözõképpen csoportosíthatók. A 

legáltalánosabb szempontok alapján az 57. ábrában (lényegében az ábrázolás témái szerint) 

objektumosztályba sorolhatók. Az egyes osztályokon belül csoportok különíthetõk el, 

melyeken belül találhatók az egyes objektumféleségek. Az egyes csoportosítási szintekhez – 

beleértve ebbe az objektum szintjét is – attribútumok és kapcsolatok rendelhetõk, amelyek a 

valós világ tárgyainak, dolgainak a DAT szempontjából lényeges tulajdonságait írják le adatok 

formájában. 

A DAT adatbázisban az osztályozási szintek és jelük (négyjegyû kódjuk) a következõk: 

• objektumosztály (jele: nagybetû az elsõ karakterhelyen), 

• objektumcsoport (jele: nagybetû a második karakterként), 

• objektumféleségek (további 01-99 sorszám). 

Példa: a határok objektumosztályon (B) belüli közterületi (BC) csoportba tartozó, 

közúti földrészletek 03 sorszámú objektumféleséget BC03 objektumféleség kóddal 

jellemezhetjük. Egy lakóház kódja: CA01, gazdasági épületé: CA06. 

Az objektumok fentiek szerinti csoportosítását egyben (lévén, hogy az objektumok 

témája szerint történt az elkülönítés) tematikai csoportosításnak is nevezhetjük. 

Mûszaki váztérkép (MVT) 

A Geodéziai pontok 

B Határok 

C Épületek, építmények 

Digitális állami földmérési alaptérkép (DÁFAT) 

D Közlekedési létesítmények 

E Távvezetékek, függõpályák 

F Vízek, vízügyi létesítmények 

G Domborzat 

H Területkategóriák 

I Háttéradatok 


2008 

130


Digitális alaptérkép (DAT) 

57. ábra: A DAT objektumosztályai és felépítési szintjei 

9.3.2.2. Az objektumok térbeli kiterjedése 

A földfelszín természetes és mesterséges objektumainak leképzésére alkalmazott térbeli 

egyedek a valóságban háromdimenziós geometriai elemek, de grafikus megjelenésük alapján 

nulla- egy- két- és háromdimenziós (szokásos jellel: 0D, 1D, 2D, és 3D) térbeli 

objektumokként kezelhetõk, amely alapvetõen a térbeli kiterjedés mértékeként jellemzi azokat. 

Az objektumok térbeli kiterjedésük szerint tehát: pontszerû vonalszerû, felületszerû és 

testszerû objektumokként csoportosíthatók. Ezeket nevezzük az objektumok geometriai 

típusainak, röviden objektumtípusoknak. A DAT adatbázisában közülük az elsõ három 

szerepel: 

1.) pontszerû (jele: 1); 

2.) vonalszerû (jele: 2); és 

3.) felület (terület)szerû (jele: 3) 

4.) mátrix-szerû. 

- Pontszerû objektumnak: térbeli kiterjedése nincs, vagy a DAT szempontjából 

elhanyagolható, azaz 0-dimenziójú objektum, amely csak helyzeti adattal (koordinátával) 

rendelkezik, 

- Vonalszerû objektum: 1-dimenziójú objektum, amelyet hosszirányú kiterjedése, 

alakja és helyzete jellemez: szakasz, sokszög (polyline) és zárt alakzat (polygon ≈ “drótkeret”) 

lehet. 

- Felületszerû (területszerû) objektum: 2-dimenziós objektum, amely területi 

kiterjedéssel és kerülettel is rendelkezik. Térbeli kiterjedésû objektumok esetén azok síkba 

történõ vetítésekor kapott 2-dimenziós kép (vetület) is felületszerû objektumként említhetõ 

meg. 

Általános szabály, hogy 

œ minden objektum 

− csak egyetlen objektumosztályhoz és 

− csak egyetlen objektumcsoporthoz, ill. 

œ bármely objektum csak egyféle kiterjedésû kategóriába tartozhat. 

♦ 

♦ 

A pontszerû objektumok között a DAT adatmodell megkülönböztet: 

valóságos objektumpontot (pl.: háromszögelési pont), és 

címkepontot (pl. magyarázó szöveg: földrajzi név beszúrási helye, vagy azonosításra 

szolgál pl: geokód esetében). 


2008 

131


9.3.2.3. Az objektumok összetettsége 

Az objektumok geometriai típusai között lehetséges még egy további, az összetettséget 

(komplexitást) kifejezõ csoportosítás, különösen felületszerû (területi kiterjedésû) objektumok 

esetében: 

− 

− 

egyszerû objektumok (csak külsõ) és 

összetett (külsõ és belsõ határvonallal rendelkezõ) objektumok. 

Ez utóbbiak az egyszerû (pontszerû, vonalszerû és felületszerû) objektumok valamilyen 

összekapcsolásával születnek, de még tovább is tagolhatók: 

- azonos szintû (mellérendelt) objektumokból (pl. egy szántóban szigetként 

szereplõ másik vagy több mûvelési ág) keletkezõen összetett, vagy 

- bizonyos hierarchia-szabály szerint befoglalt objektumokat (pl. településen 

belüli kerületek, tömbök, földrészletek, stb.) tartalmazó objektumok. 

Pontszerû 

Vonalszerû objektumok 

Egyszerû 

felületszer 

Összetett 

felületszerû 

58. ábra: Objektumtípusok kiterjedés és összetettség szerint 

9.3.3. A digitális térképi adatbázis építõelemei és megfelelõsége 

Az objektumok – a vizuális megjeleníthetõség szempontjából – geometriai alapelemekbõl 

és a köztük levõ kapcsolatok leírásából állnak. 

9.3.3.1. Geometriai és topológiai építõelemek 


2008 

132


Az objektumok helyzetének, méreteinek és alakjának leírása geometriai 

alapelemek segítségével történik. Ezek a: 

ƒ pont, 

ƒ vonal, 

ƒ felület és az 

ƒ ún. rácspontok. 

Az alapelemek a „térképen belüli” kiterjedés szerint 0, 1, 2, és 3 dimenziójúak lehetnek. 

Ez a kiterjedés azonban nem azonos a valóságos koordináta rendszerben ábrázolt térbeli 

dimenziókkal (ilyenkor csupán, térképi elemként vagy objektumként tekintjük az ábrázolt 

tárgyakat, idomokat). Az országos rendszerbeli összrendezõket az alkotó pont térbeli /síkbeli 

attribútumain, azaz koordinátáin keresztül használjuk fel az ábrázoláshoz, az abszolút 

értelemben történõ elhelyezésükhöz. 

A pont egy 0-dimenziós geometriai alapelem (geometriai primitív). Térbeli helyét 

egyetlen koordináta-párral (3D esetén: koordináta-hármassal) adjuk meg. 

A vonal olyan folytonos, 1-dimenziós geometriai alapelem, amelynek mindkét vége 

lehatárolt. Lehet nyitott és zárt. A vonal síkbeli helyét két vagy több koordináta-párral adjuk 

meg. A koordináta-párok által képviselt pontok összekötésének módja • a DAT esetében 

általában • egyenes szakasz, kivételesen körív. 

A felület egy körbezárt, folytonos, 2-dimenziós geometriai alapelem, amelyet egy 

önmagát nem metszõ külsõ határ és nulla vagy több, nem egymásba ágyazott és önmagát nem 

metszõ belsõ határ határol. 

Bár a felület határokkal adott (amelyek határvonalakból állnak), a határvonal szerepe 

másodlagos: csupán a felület kijelölését (behatárolását) szolgálja. A lényegi információ magára 

a felületre (illetve annak vízszintes vetületére: a területre) vonatkozik. 

A felületek határral rendelkeznek, melyek határvonalakból állnak. A határ egy 

1-dimenziós (hossz) zárt és önmagát nem metszõ elem, amely felületet határol (zárt poligon). 

A határvonal egy 1-dimenziós (hossz) elem, a határ egy része. A határvonal helyzetét 

két vagy több koordináta-párral és az összekötési módként egyenes szakasz formájában való 

megjelölésével adjuk meg. Minden felületnek legalább egy külsõ határa van (egyszerû felület). 

Példák a felületre: 

külsõ határ 

külsõ és belsõ határ 


2008 

133


külsõ és két belsõ határ 

59. ábra: Felületek és határok 

A domborzatot kifejezõ – szabályos térközökkel megadott – magasságok halmazát 

nevezzük rácspontoknak. Ezeket a vízszintes koordináták szerint rendezve digitális 

domborzatmodellt adnak, ami egy mátrix struktúrájú (szabályos rács formájú) adatmodell. 

Alapeleme: a négyzet alakú rácscella, amelynek oldalai párhuzamosak az x és y 

koordináta tengellyel, és hosszuk egységes. A magasság a rácscella DNy-i sarkára, mint 

rácspontra vonatkozik. 

A topológia az objektumok és a geometriai alap -(építõ-) elemek között fennálló, 

többirányú geometriai jellegû összefüggéseit (szomszédsági kapcsolatokat) írja le. Ezáltal a 

kapcsolat-ok leírásának igen fontos eleme. A digitális alaptérképi adatbázis (DAT) 

topológiailag strukturált. 

− 

− 

− 

Topológiai alapelemek: az: 

csomópont, 

él, 

lap. 

A topológiai alapelemek térbeli (abszolút) helyzetét maguk a geometriai alapelemek 

adják meg. 

a.) A csomópont jelleg azt fejezi ki, hogy az egyes pontoknak van-e kapcsolata (az 

összefüggést közvetítõ vonalakon keresztül) más pontokkal, vagy nincs. 

b.) Az él két vagy több végcsomópontot irányítottan összekötõ (egy dimenziós) topológiai 

alapelem. (Vagyis nem maga a vonal, hanem a pontok közti topológiai kapcsolat az 

él!.) 

c.) A lap síkot képviselõ (2-dimenziós) topológiai alapelem, amelyet egy gyûrû (és esetleg 

egy vagy több belsõ) gyûrû ír le. 

d.) A gyûrû lap határának topológiai leírása (egy 1-dimenziós elem), amelyet egy hurkot 

alkotóan összekapcsolt élek írnak le. 

A DAT-ban azokat a pontokat, amelyekben a vonalak az EOV (térképi) síkjában ugyan 

metszik egymást, de a valóságban különbözõ magasságban vannak, nem tekintjük 

csomópontnak, azaz a síkbeli “metszéspont” az adatbázisban nem feltétlen szereplõ pont (a 

kitérõ egyenesek csak látszólag metszik egymást). 


2008 

134


Az objektumok közötti kapcsolat: két vagy több objektum egymáshoz való geometriai 

és/vagy tematikai viszonya. 

Kétféle értelmezésben használatos: 

- az alapelemek és az objektumok között, 

- az objektumok egymás között. 

Ezeket az alábbi táblázatban láthatjuk. 

27. táblázat: Kapcsolat az objektumok és építõelemei között 

Topológiai alapelemek és az 

objektumok kapcsolatai 

Alkotórész 

Hovatartozás 

Kezdõ csomópont 

Záró csomópont 

Elõre, 

Hátra irányítottság 

Objektumok egymás 

közötti kapcsolatai 

Befoglaló objektum 

Befoglalt objektum 

Föléhelyezés 

Aláhelyezés 

Priorítási rend 

Az "Alkotórész": azt fejezi ki, hogy hogyan épül fel az idom 

"Hovatartozás": Izolált csomópontnak, izolált szakasznak vagy izolált élnek valamely 

laphoz való tartozását fejezi ki. 

"Kezdõ” vagy "záró csomópont": Valamely szakasz elejét, végét képezõ csomópont. 

"Elõre", "hátra": Valamely szakasz vagy él irányítottságának megtartását ("+" jel), ill. 

megváltoztatását ("-" jel) fejezi ki. 

“Befoglaló objektum”: Egyszerû vagy összetett objektumokat teljes mértékben magában 

foglaló, összetett objektum. 

“Befoglalt objektum”: A “befoglaló” objektumban elhelyezkedõ (az összetett 

objektumot alkotó) összetett vagy egyszerû objektumokat jelöli ki. 

“Föléhelyezés”: Amikor valamely objektum prioritás tekintetében egy másik objektum 

fölé helyezendõ. 

“Aláhelyezés”: Amikor valamely objektum prioritás tekintetében egy másik objektum 

alá helyezendõ. 

A "föléhelyezés" és "aláhelyezés" topológiai kapcsolatokat két vagy több, egymás 

fölött egybeesõen elhelyezkedõ objektumra vagy objektum-részre láncszerûen alkalmazva a 

proiritás rendje (pl. hogy melyik objektumra érvényes vonaltípus kerüljön megjelenítésre) 

egyértelmûen kijelölhetõ. 


2008 

135


A kapcsolatok (mellérendeltség, hierarchia, vagy több objektum között fennálló hálós 

viszony) szerkezeti kifejezésére - azok szerteágazásától függõen - a digitális térképek 

adatbázisában, hogy kapcsolatféleségenként (és célszerûen, objektumtípusonként és geometriai 

alapelemenként) ún. kapcsolótáblákat (a kapcsolódásokhoz) definiálnak. 

9.3.3.2. Konzisztencia az adatbázisban 

Az adatbázisban való élethû leképezés megkívánja a DAT szabályzatok betartását. 

Azaz az állomány adatok szempontjából konzisztens az elõírásokkal. Minden objektum és 

geometriai alapelemeik egymáshoz struktúraszerûen, logikailag elõírásszerûen kell, hogy 

kapcsolódjanak. Ez az általános logikai konzisztencia követelménye. Ehhez a következõ 

feltételek teljesítése szükséges. 

Megkülönböztetünk: 

- belsõ és 

- külsõ konzisztenciát. 

Az adatszerkezeti, vagy röviden adatkonzisztencia azt fejezi ki, hogy az adatbázisban 

(vagy az abból származó adatállományban) mennyire valósult meg a topológiai és 

adatszerkezeti összhang, vagyis ez is belsõ konzisztenciát jelent. A belsõ konzisztencia tehát a 

felépített adatbázishoz tartozóan megfogalmazott elvárások teljesülése, azaz az 

adatkonzisztencia és a logikai konzisztencia együttese. Ez a megfelelõség a DAT szabvány és a 

szabályzatok elõírásainak teljesülésére utal és szoftverrel ellenõrizhetõ. 

A külsõ konzisztencia a valós világgal való kapcsolat (egyezõség, megfelelõség) 

helyességére utal. A valós világ és az adatbázis viszonyát (egymással való megfeleltetés fokát) 

fejezi ki. Az elkészült térképnek a helyszíni állapottal való (vizuális és metrikus) összevetésével 

vizsgálható. 

Ebbe a körbe tartozik a jogi (ingatlan-nyilvántartásban szereplõ) állapot és a valóságos 

állapot egyezõségének kérdése is. Ez azonban nem földmérési feladat, bár a terepi felméréskor 

(szabatos elhatárolás esetén, a tulajdonosok jegyzõkönyvi nyilatkozatával) elvileg feltárhatók 

az ilyen természetû ellentmondások. 

Az adatkonzisztenciát jellemzõ adatokat ún. felmérési munkaterületenként meg kell 

adni. (Az elsõ ilyen felmérési munkaterület a DAT adatbázis létrehozása, majd minden változás 

is egy-egy munkaterületként kezelendõ.). A kapcsolatok helyességét a logikai konzisztencia 

jellemzi. 

9.4. SZÖVEGES OBJEKTUMOK, OBJEKTUMAZONOSÍTÓK 

9.4.1. Magyarázó feliratok, mint szöveges objektumok 


2008 

136


A térképi adatbázis tartalmának megjelenítésekor szükség van arra, hogy az egyes 

objektumokat (csoportokat, osztályokat), magyarázó szöveggel • névrajzi vagy térképi 

megírásokkal • lássuk el, vagy bizonyos attribútumokat vagy kapcsolatokat külön magyarázó 

szöveggel fejezzünk ki. 

A digitális térkép grafikus (látható geometriai) tartalmában kell megjeleníteni ezeket a 

különféle magyarázó szövegeket, tájékoztató feliratokat, melyek lehetnek: betûkombinációk, 

számok vagy vegyes (alfanumerikus) karakterek. 

Ezeket a térképi feliratokat szöveges objektumoknak célszerû nevezni, melyeket – a 

geometriai objektumokhoz hasonlóan, de szûkebb mennyiségben – mint kiegészítõ, jellemzõ 

tulajdonságokat ugyancsak szerepeltetni kell a digitális adatbázisban. A szöveges 

objektumoknak számos tulajdonságát kell definiálni, majd tárolni az adatbázisban. 

A felirat, mint szöveges objektum jellemzõi az alábbiak: 

⎯ Azonosító. 

⎯ A magyarázó szöveg tartalma. 

⎯ A szöveg elsõ karakterének, vagy közepének beszúrási pontja: x,y koordináta (nem 

tévedés a sorrend!), 

⎯ A megírás iránya („sodrása”). 

⎯ Alkalmazandó betûtípus, betûnagyság, dõlés, szín, stb. 

A magyarázó szöveg a DAT adatbázis szerkezeti hierarchiájában a geometriai objektumok 

attribútumaitól elkülönítve kap helyet, külön (T_FELIRAT) táblázatban. Minden magyarázó 

szöveg elõfordulás saját, egyedi azonosítóval rendelkezik. 

9.4.2. Oobjektum-azonosítók és a geokód 

A pontok egyértelmû azonosítását digitális állományokban elsõdlegesen a pont 

koordinátái biztosítják. Egy pont akkor önálló, ha - az ábrázolási élességet figyelembe véve - a 

többi ponttól elkülönül. Amennyiben az x és az y koordinátája egyezõ, a magassági adat (z=h) 

alapján válhat lehetségessé az elkülönítés. 

A koordináta szerinti elkülönítés minden digitális térkép kezelésére alkalmas rendszerben 

megoldott kell legyen. 

A pont száma (eltérõen a korábbi, ún. manuális gyakorlattól) csak másodlagos 

azonosítóként - mintegy a pont neveként - szolgál. A pontszám egyes esetekben további 

információt hordozhat a pontról (pl. alappontok esetében: melyik EOTR szelvényre esik, 

milyen a rendûsége). Fontos tudni, hogy ha a koordináták alapján két pont azonos, akkor - 

általában - csak egy pontként tárolható a pontszerû elem. Ugyanakkor, ha egy konkrét 

koordinátákkal jellemzett ponthelyhez pontot rendelünk, nem szükséges, hogy (egyedi) száma 

legyen. 

Egyes rendszerekben a pontszámnak nem is tulajdonítva jelentõséget, csupán 

attribútumként (kiegészítõ, leíró adatként) rendelhetõ a geometriai alapelemhez, a ponthelyhez 

a pont (-ok) száma. 


2008 

137


A digitális állományokban szereplõ pontokról megállapítható információk további 

lehetõségét kínálja a pontkód. 

− 

− 

− 

Célszerû, ha a kód: 

kifejezi a pont "származását", és a rendûségre, pontosságra is utal; továbbá 

jellegét, amely a tartalomra utaláson keresztül a logikai kapcsolatok révén a térkép 

megszerkesztését segítheti (beleértve az egyezményes jelek ponthoz-rendelését is); de 

fontos 

a pont helyszíni megjelölésének rögzítése is az adatbázisban. 

A pontkódolás egységesítésére hazánkban a 21/1995 FM sz. rendelettel kiadott 

szabályozás: 3- illetve 4 jegyû kód alkalmazását vezette be (módosítva: a 98/2002 FVM 

rendelettel). 

Az objektum-azonosítók arra alkalmasak, hogy az egyes térképi (ne csak a pontokat, 

hanem valamennyi) objektumokat egyedileg azonosítsák, egyértelmûvé téve azt, amelyikrõl 

adott esetben szó van. 

Geodéziai alappont esetében a pontszám hasonlóan egyértelmû, tehát megfelelõ 

(pontszerû objektum-) azonosító. A részletpontok számát nem szoktuk a térképre felírni (bár 

digitális térképnél akár meg is tehetnénk). 

A szöveges objektumok egy része egyben ennek a szerepnek is megfelel, hiszen 

ismeretes, hogy a térképi megírásokban, pl. a földrészlet neve: a helyrajzi szám – az adott 

településen és fekvésen belül – egyértelmûvé teszi a kiválasztást. 

De azonosítóként szolgálhat a postai cím is, amennyiben azt a térkép (helyesen) 

tartalmazza. Alrészlet esetében – ha a földrészlet azonosítóját is hozzákapcsoljuk – hasonló, de 

nem mindig egyértelmû kapcsolatot adhatunk meg. 

A felsorolt azonosítókat ún. „természetes” azonosítóknak nevezhetjük. 

A DAT-ban ún „geokód” (geodéziai azonosító) került bevezetésre, ami az 

objektumféleség és az objektum egy pontjának összerendelésével egyértelmûen azonosítja az 

objektumot az adatbázisban. 

9.5. A DIGITÁLIS ADATÁLLOMÁNYOK LEÍRÓ ADATAI 

A digitális adatállományok leíró adatai között említett kapcsolatokról részben a 

tematikai csoportosításoknál, részben a topológiai kapcsolatféleségek bemutatásánál már szó 

esett. Megemlíthetõk még a logikai kapcsolatok és az ún. kereszthivatkozások, melyek részben 

a valódi kapcsolatot fejezik ki, részben az adatbázisba kerülés redundancia (ismétlõdés)- 

mentességét biztosítják. 

A leíró jelleg azonban általánosabban jelentkezik az attribútumok és a metaadatok 

esetében. 

9.5.1. Az attribútumok 


2008 

138


Az objektumokra vonatkozó leíró ismeretek alapvetõ csoportját az attribútumok 

képezik. Az attribútum: az objektum azonosítási, helyzeti, tematikai, adatgyûjtési és 

adatminõségi tulajdonságait írja le. Az attribútum kifejezést szûkebb és bõvebb 

értelmezésben is használják. 

Szûkebb értelemben csak az objektumok – grafikában ki nem fejezhetõ további, mintegy 

kiegészítõ – leíró tulajdonságait (mint az objektumok kiegészítõ információit) értik alatta. 

Bõvebb értelemben valójában attribútumokkal írják le az adatbázisban (DB) az egész 

grafikus térképi tartalom valamennyi adatát (így a geometriai, topológiai és más kapcsolt 

információkat, hivatkozásokat), tehát a digitális térképi adatbázis az attribútumok rendezett 

halmaza. 

Azt, hogy a DAT adatbázishoz mely attribútumféleségek és milyen formában kell, hogy 

tartozzanak, a DAT1 szabályzat M-1. sz. melléklete írja le részletesen. Az 

attribútumféleségekhez tartozó konkrét attribútum-értékek részletes ismertetése a DAT 

adatbázis táblázataiban, illetve azok magyarázatában megtalálható. 

Az attribútumok lehetnek kötelezõen megadandók és lehetnek opcionálisak. Utóbbi azt 

jelenti, hogy az adatbázisban a megfelelõ mezõ értékét üresen lehet hagyni (NULL érték). 

Formai megjelenésük szerint az attribútumok lehetnek: számszerûek (numerikusak: N) és 

karakteres formájúak (alfanumerikusak: AN). Az adatbázisban lényeges, hogy az attribútumok 

milyen értéket vehetnek fel és hogy hány karakter „hosszúak” lehetnek. 

9.5.2. Metaadatok 

A metaadat a digitális és az analóg adatok és adathalmazok átfogó (és publikus) 

jellemzésére és ismertetésére szolgáló adatok összessége, melyek a DAT adatbázis általános 

jellemzéséhez és ismertetéséhez szükségesek. Röviden: adatok a digitális térképi adatbázisról 

annak érdekében, hogy a leendõ felhasználók tájékozódhassanak az adatbázis értékeirõl és 

esetleges gyengeségeirõl (alkalmas-e az adatállomány a kérdéses célra közvetlenül vagy 

várhatóan mekkora ráfordítással tehetõk alkalmassá bizonyos célú hasznosításra). 

A metaadatok tehát tömör formában és egységes elvek alapján történõ jellemzik és 

ismertetik, a felhasználók számára, hogy melyek a digitális alaptérkép részletei és azok 

mennyire hozzáférhetõk és mennyire megfelelõk saját egyedi térinformatikai céljaik 

megvalósítása szempontjából. 

9.6. GRAFIKUS MEGJELENÍTÉSRÕL 

A grafikus megjelenítésnek többféle szempontból van jelentõsége digitális adatállomány 

esetén: 

⇒ a rajzállomány megszerkesztésekor (képernyõn történõ megjelenítés: 60. sz. ábra); 


2008 

139


⇒ lekérdezéskor: a képernyõn való különféle méretarányú és tartalmú, szerepû 

megjelenítéskor (alap- vagy átnézeti – generalizált –, illetve szelektív tartalom 

vonatkozásában); 

⇒ az EOTR szerinti szabványos szelvény-rendszerben való kirajzoláskor és 

⇒ egyéb tájékoztató célú megjelenítéskor; 

⇒ adatszolgáltatáshoz végzett másolatkészítéskor stb. 

A megjelenítés leírásának az adatbázisba történõ leíráskor egzaktnak kell lennie (bár azt 

részben a szerkesztõ szoftver (is) befolyásolhatja, de az adatkezeléskor a megjelenítõ szoftver 

– vagy pl. a nyomtató, plotter – szintén kihathat a „termék” küllemére). 

DAT esetén szigorúan meghatározott az állami alapadatok kivitele, amit a DAT1-M2 

mellékletében foglaltak részleteznek: 

- mind a használandó vonaltípusok (mintázat, szín, vastagság), 

- mind a szabványos feliratok és más megírások, 

- mind a jelkulcsok (egyezményes jelek) 

attribútumai tekintetében. 

60. ábra: Digitális térkép képernyõ-képe 


2008 

140

dr.Vincze László: Digitális alaptérképi ismeretek 

10. A DIGITÁLIS TÉRKÉPEK ELÕÁLLÍTÁSÁRÓL ÉS FORGALOMA 

ADÁSÁRÓL 

10.1. A DIGITÁLIS TÉRKÉPKÉSZÍTÉSEK FOLYAMATA 

A digitális térképek elõállítása – mint utaltunk rá – sokrétû és változatos 

feladatsor. Az elõállítás folyamata a következõképpen csoportosítható: 

a) a térképkészítés tervezése; 

b) a digitális térképi adatállomány elõállítása (végrehajtás, beleértve az ún. adatcsereformátum 

elkészítését is); 

c) a digitális térkép felülvizsgálata, hitelesítése; végül 

d) az elkészült térképmû forgalomba adása. 

Lényegében a digitális alaptérképek elõállításának mindkét féle változatát alkalmazzák 

napjainkban: 

1.) az elemszemléletõ vagy vektoros, illetve 

2.) az objektumszemléletû alaptérképi adatbázis elõállítását. 

Annál is inkább, mert egyelõre nem létezik olyan szoftver, amellyel az 

objektumszemléletû adatbázis egyetlen lépéssel elõállítható: vagyis elemszemléletû 

rajzszerkesztõkkel hozzák létre és ún. (DAT-) konverterekkel alakítják át adatbázissá, majd 

szoftver-független adatcsere-formátumba. 

A DAT létrehozása anyagi és kapacitásbeli korlátok miatt csak napjainkban kezdõdött és 

várhatóan mintegy két évtizedig tartó folyamat. Tehát a vektoros térképi állományokból is 

lehet DAT adatbázist elõállítani akár digitalizálással keletkezik a vektoros térkép, akár földi 

újfelmérésel és nemcsak a térképszerkesztéssel egybekötve, hanem utólag is. 

A végrehajtás feladatai természetesen kissé eltérnek egymástól technológiánként, de 

esetleg fekvésenként is (erre késõbb kitérünk kissé részletesebben). 

A DAT készítés szervezési folyamatáról - különös tekintettel az újszerû vonásokra - a 

következõ ábra ad áttekintést. Természetesen a végrehajtás teendõi önmagában is csak 

szûkösen férnének el egy folyamatábrában, de a teljes munkafolyamat végiggondolását 

megtehetjük a 61. ábra alapján.


Áttekintõ folyamatábra a DAT készítésérõl 

Felmérési igény felmerülése/feltárása 

- körzeti és megyei földhivatalban 

- egyéb (önkormányzat, bank, stb) 

szféra 

Felmérési ütemterv készítése 

Felmérési tanulmány készítése és véleményezése 

Pályázati kiírás és közzététel 

Pályázat + mellékletei (pl. Mûszaki terv) készítése, 

benyújtása 

Pályázat elbírálás és szerzõdéskötés 

Végrehajtás teendõi (részletezve a 3.3 pontban) 

⇒ Adatszolgáltatás a földhivatal részérõl 

⇒ Adatgyûjtés a technológia függvényében 

⇒ Jelentkezõ problémák jelzése és feloldása 

⇒ Jogerõs változások bedolgozása, 

⇒ Belsõ és minõsítõ vizsgálat és dokumentálása 

⇒ Részleadás és teljes leadás állami átvételi vizsgálatra 

Állami átvételi vizsgálati eljárás (4. fejezet) 

- Alkalmassági vizsgálat és nyilatkozat (15 napon belül) 

- Részletes vizsgálat 

⇒ földmérési, 

⇒ ingatlan-nyilvántartási és 

⇒ mezõgazdászi 

- Hibajavítás és ellenõrzése 

- Hitelesítés, zárójegyzõkönyv elkészítése 

Ingatlan-nyilvántartás átalakítása/megfeleltetése és a 

forgalomba adási eljárás 

61. ábra: A DAT készítés lebonyolításának folyamata 


2008 

142


10.2. A DIGITÁLIS ALAPTÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSÉNEK TERVEZÉSE 

10.2.1. A DAT elõállításának elõkészítése: Felmérési igény - Felmérési ütemterv 

A nagyméretarányú digitális térkép készítésének igénye: 

a) elsõsorban a (körzeti) földhivatalokban, a korábbi térképek "avultsága" miatt 

jelentkezik, valamint 

b) az önkormányzatok, közmû-üzemeltetõk és más felhasználók részérõl merülhet fel 

igény egy korszerûbb (tér-) informatikai adatbázis létrehozására. 

A fenti igényeket a megyei földhivatalok koordinálják és foglalják egy kimutatásba, 

melyet az FVM FTF-en keresztül a Térképellátási Koordinációs Bizottsághoz (TKB) kell 

felterjeszteni, ahol a felmérendõ település sorrendjének megállapításáról tárcaközi egyeztetések 

után döntenek. 

Bármilyen forrásból is készül a digitális térkép, azt csak az állami alapadatokra 

támaszkodva lehet létrehozni és a végtermék is állami alapadat. 

10.2.2. Felmérési tanulmány és mûszaki terv készítése 

A minõségi munka biztosítása érdekében meghatározott feltételekkel rendelkezõk közül 

pályázat útján kell kiválasztani a munka végrehajtóját. Ehhez – adott idõszakban várhatóan 

sorra kerülõ – településeket elõ kell készíteni a pályázathoz. 

A kiírás alapossága, objektivitása és a pályázat titkossága érdekében, továbbá hogy az objektív 

alapadatok egységesen álljanak rendelkezésre, Felmérési tanulmányt kell készíteni. Ilyen 

tanulmányt ún. független (adott földhivatalon kívüli és olyan cégek szakemberei, akik a 

pályázaton nem vesznek részt) szakértõk készíthetnek. 

A felmérési tanulmány részletes adatgyûjtésen és elemzésen alapul. Elkészítése és 

felülvizsgálata keretében fel kell tárni a DAT létrehozására felhasználható adatok forráshelyeit, 

melyek: 

• részben a körzeti, 

• részben a megyei földhivatalnál, illetve 

• a FÖMI-nél (Adat- és Térképtári osztály, Filmtár, stb.) találhatók; ezen túlmenõen 

• a terepi állapotot is egybe kell vetni a rendelkezésre álló adatokkal, illetve 

• esetenként más szakágak (pl. az önkormányzatnál vagy mûemlék-felügyelõségek, stb.) 

szak-adattárai jöhetnek számításba. 

A felhasználás módját és mértékét a tanulmány készítõje (külsõ szakértõ) állapítja meg. 

A földhivatal szakfelügyelettel foglalkozó részlegének ugyanakkor ezt a tanulmányt 

véleményeznie kell. 

143


A felhasználandó adatok köre a következõk: 

⇒ korábbi állami alapmunkák adatai (alappontok, koordináták, térképek, mérési 

vázlatok, stb.), 

⇒ írásbeli ingatlan-nyilvántartási munkarészek (tulajdoni lap, földkönyv-kivonat, stb.), 

⇒ a korábbi sajátos célból készült földmérési munkák adatai, 

⇒ a rendelkezésre álló "hagyományos" légi- és más távérzékelési felvételek. 

A felmérési tanulmány (DAT1 Szabályzat szerinti) elkészítése (összeállítása) a gondos 

adatgyûjtésen alapul és a következõ részfeladatokból áll: 

◊ a jelenlegi alapadatok általános, korrekt és áttekinthetõ összefoglalása, 

◊ az információk elemzése, és 

◊ a konkrét településre vonatkozó szakmai elvárások megfogalmazása (beleértve a 

készítendõ munkarészek körét is). 

A tanulmányban a munka végrehajtására és az árajánlatra kiható tényezõket, 

adottságokat, körülményeket, mûszaki elõírásokat és egyéb esetleges követelményeket kell 

részletezni, a vonatkozó (alkalmazandó) szakmai elõírások megnevezése mellett. 

A felmérési tanulmány fontosabb adatait (átnézeti) vázlaton kell szemléltetni olyan 

méretarányban, hogy alkalmas legyen az adatok áttekintésére. Az átnézeti vázlatot az 

ábrázolhatóságtól függõ méretarányban, jelzésszerû ábrázolással, egyszerû kivitelben, szükség 

szerint jelmagyarázattal ellátva kell elkészíteni (pl. 1.10 000 vagy 1:25 000 ma). 

A felmérési tanulmányt a megyei földhivatal szakfelügyelettel foglalkozó csoportja 

felülvizsgálja és véleményezi. Igen fontos, hogy ez a véleményezés ne legyen formális és 

terjedjen ki a földmérési szempontokon kívül az ingatlan-nyilvántartási és a földvédelmi 

kérdésekre is. 

10.2.3. Pályáztatás és mûszaki terv készítés 

A DAT létrehozására a pályázat kiírását az NKP Kht teszi közzé, megjelölve a pályázat 

benyújtásának feltételeit. 

A pályázat melléklete: 

− a munka végrehajtására készített Mûszaki terv és a hozzá tartozó vázlat, valamint 

− árkalkuláció (részletes díjszámítás), továbbá 

− a határidõk és egyéb adminisztratív feltételek. 

A mûszaki terv készítése az ajánlattevõ vállalkozó (pályázó) feladata és kockázata, 

egyben a pályázat elbírálásának igen lényeges dokumentuma és a majdani vállalkozási 

szerzõdés alapja és melléklete. 


2008 

144


A mûszaki tervben a vállalkozónak a rendelkezésére álló eszközök, szoftverek és 

szakmai kapacitás és ismeret birtokában arra kell választ adnia, hogy a megfogalmazott 

követelményeket a pályázó miként kívánja megvalósítani. 

⎯ 

⎯ 

⎯ 

⎯ 

⎯ 

A mûszaki tervnek a eszerint a következõket kell tartalmaznia: 

az adatgyûjtés módját (eszközét, technológiáját) és mértékét, 

az alkalmazandó szoftver és az adatállomány- formátum megnevezését, 

a DAT készítése közbeni adatvédelem tervezett módját, 

a készítendõ munkarészek felsorolását, valamint 

a tervezett határidõket. 

Természetesen a felmérési tanulmányban szereplõ valamennyi szempontra ki kell térni. A 

mûszaki tervbe tartozik továbbá minden olyan körülmény és adottság, amely az elõzõkön 

túlmenõen az alapmunka végrehajtását lényegesen befolyásolhatja. 

A mûszaki terv adatait (esetleg az ütemekre bontást) szemléltetõ (átnézeti) vázlatot csak 

akkor kell készíteni - lehetõleg a felmérési tanulmány vázlatának másolatán - ha a 

tanulmányhoz rendelkezésre álló munkarész nem lenne alkalmas a reális elbírálásra (pl. a 

pályázó más lehatárolást javasol az egyes technológiák határaként, vagy az önállóan szállítandó 

elszámolási egységekre, stb.). 

A munka végrehajtásához és a terv elbírálásához (más tervezetekkel való 

összehasonlításhoz) a fontosabb idõpontok megadása szükséges (adatszolgáltatási határidõk, 

elhatárolás ideje, terepmunka kezdete, tervezett befejezése, ütemenkénti és végteljesítési 

határidõk). 

Meg kell továbbá nevezni azokat a közbensõ határidõket, amelyek a folyamatos 

munkavégzés és határidõre való szállítás feltételeit biztosítják. 

Az Árajánlat-nak (árkalkulációnak) tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek az 

összevetéshez szükségesek, a felmérendõ terület hektáronkénti vonatkozó egységár viszont 

már a szabadáras feltételek szerint fogalmazható meg. 

A digitális alaptérkép vállalkozásban történõ készítésekor a pályázatokat Bíráló Bizottság 

értékelése szerinti nyertes pályázóval az NKP KHT köt szerzõdést. 

10.3. A TÉRKÉPKÉSZÍTÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL 

10.3.1. Általános feladatok és lehetõségek 

A munka végrehajtása során - az esetleges kiegészítésekkel - jóváhagyott mûszaki terv 

és a vonatkozó szabványok és szakmai szabályzatok elõírásait kell figyelembe venni. 

145


A munkához szükséges alap-munkarészeket (nyilvántartási és talajosztályozási térkép-másolat, 

földköny-kivonat digitális változata, stb.) a földhivatallal való egyeztetés szerint kell átvenni és 

felhasználni. 

A térképkészítési folyamat a végrehajtás szakaszában igen összetett feladatsor, 

különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy annak keretében legalább négyféle adatgyûjtés 

eredményét kell adatbázisba szervezni. Ezek: 

- meglévõ (numerikus és digitális) alapadatok, 

- terepi adatnyerés eredményei, 

- fotogrammetriai adatgyûjtési eredmények, 

- térképdigitalizálási adatok. 

Mindez még tovább bonyolódik, ha az egyes módszereken belüli megoldási 

lehetõségeket is számba vesszük. Néhányat ezek közül megemlítünk. 

A.) Meglévõ (és felhasználható) adatok lehetnek: 

ˆ vízszintes és magassági alappontok adatai, 

ˆ a település- és fekvéshatárok digitális adatai (az MKH – Magyarország Közigazgatási 

Határadatbázisa - ból), 

ˆ megelõzõ térkép alapjául szolgáló mérési adatok, 

ˆ korábban készült numerikus és digitális adatállományok (nemegyszer az EOV elõtti 

vetületi rendszerben), 

ˆ a korábbi, nem numerikus munkák méretei, adatai, 

ˆ vetületi átszámítások adatai, állandói, 

ˆ korábbi digitalizálások eredményei, 

ˆ ingatlan-nyilvántartási adatok (tulajdoni lap és földkönyvi adatok), 

ˆ földminõsítési (mûvelés alatt álló területek minõségi osztályaira vonatkozó) adatok, 

stb. 

Mindezeket a munka megkezdése elõtt (alapozva a Felmérési tanulmány megállapításaira) 

be kell gyûjteni és meg kell határozni a felhasználás (bedolgozás) tényleges módját, lépéseit. 

Ezen adatok bedolgozása mindegyik fajta térképkészítéssel kapcsolatban felmerülõ 

feladat, még terepi újfelmérés esetén is van ilyen teendõnk. 

B.) A terepi felmérést az elhatárolás és az alappontsûrítés alapozza meg, továbbá támogatja 

az elektronikus adatrögzítõk megjelenése. 

A terepi felméréskor nemcsak az objektumok geometriai adatait kell gyûjtenünk és 

megfelelõen rögzítenünk, hanem az attribútumok egy jelentõs részét is. 

A méréseket végezhetjük 

• derékszögû koordináta-meghatározással ún. mérési vonalhálózatról, 

• poláris beméréssel (célszerûen mérõállomással) vagy 

• a mûholdas geodézia eredményeire, módszereire épülõ GPS-berendezésekkel. 


2008 

146


Mielõtt azonban a méréshez fognánk, azonosítani kell az ábrázolandó objektumokat a 

terepen, és ki kell választani a bemérendõ töréspontokat 

Ez az elhatárolás feladatkörébe tartozó tevékenység, ami a legfontosabb része az új 

terepi adatnyerésnek. A természetben el nem határolt földrészlethatárok mérendõ 

töréspontjainak kijelölése az állampolgárok felszólításán kell alapuljon, de ez csak kis 

százalékban vezet eredményre. Ezért részben a korábbi munkarészek, részben az ingatlannyilvántartás 

adatai alapján, végsõ esetben a földhivatal írásbeli állásfoglalása szerint történik a 

megjelölés. Ezt követõen a mérést – az alappontokra támaszkodva – úgy kell elvégezni, hogy a 

szükséges és legmegbízhatóbb eredményt kapjuk. A mérési eredményeket úgy célszerû tárolni, 

hogy 

- egyrészt minél több információt tartalmazzon a tereprõl, 

- másrészt a leggyorsabban és tévedésmentesen, 

- ugyanakkor egyértelmûen rögzítsük a terepi állapotot. 

C.) Fotogrammetriai módszerként csak a digitális adatokat eredményezõ megoldások 

jöhetnek szóba, de ezek mûszerei és módszerei szintén meglehetõsen változatosak: 

- számítógéppel támogatott térkiértékelés 

- off-line (adathordozóra történõ) vagy 

- on-line (közvetelen) kiértékeléssel; 

- analitikus plotterrel, fotogrammetriai munkaállomással, 

- digitális ortofotogrammetriai megoldással 

gyûjthetünk elsõdleges adatot, közvetett módszerrel (azaz a felvétel közbeiktatásával). 

Mindenképpen tudomásul kell venni, hogy a fotogrammetriai módszerek jól megközelítik a 

terepi adatnyerés pontosságát, de kissé elmaradnak mögötte. 

Ugyanakkor hallatlanul nagy elõny emellett az, hogy a felvételkori állapotot (és nemcsak a 

DAT objektumaira, hanem a terepi valóság leképzõdött valamennyi egyedére, elemére) 

objektíven megõrzi, ami késõbb – a terepi méréseknél jobb körülmények között, hatékonyan és 

termelékenyebben kiértékelhetõ. Emellett a tónusos képi információ a vektoros térképpel 

együtt (háttéradatként) kezelhetõen a térképmû sokcélú kihasználását szolgálja. Különösen a 

színes digitális ortofotótérkép kedvelt a felhasználók körében. 

D.) A hagyományos (analóg) térképlapok tartalmának digitális átalakítása – másként 

digitalizálással történõ vektorizálása – történhet : 

⇒ asztali digitalizáló berendezéssel (pontonként, vagy a geometriai kapcsolatokat is 

rögzítve) vagy 

⇒ szkennelést követõ képernyõn végzett digitalizálás módszerével. 

Asztali digitalizáláskor az asztalon értelmezett merõleges (helyi) koordináta-rendszerben 

rögzíthetjük egy nagyítóval ellátott kurzor helyét. Amennyiben olyan pontokat is mérünk, 

amelyeknek az országos koordináta rendszerben (célszerûen EOV-ben) ismerjük az 

összrendezõit, ezekre támaszkodva egy síkbeli transzformációval megkaphatjuk valamennyi 

térképi pont országos koordinátáit. 

147


Szkennelés során a térképlap elektronikus letapogatásának eredménye elemi képpontok, 

ún. raszterpontok formájában rögzíthetõ, melyeket – mint tónuspontokat – a képernyõn arra 

alkalmas szoftverrel megjeleníthetünk. Amennyiben a raszter-képen szereplõ egyes pontok 

alapján a ponthalmaz az országos térképrendszerbe – elvileg torzulásmentesen – beilleszthetõ, 

a további pontok – tónusok alapján azonosítható – töréspontjai képernyõn azonosított és 

rögzített pontjainak koordinátája adja a vektortérkép alapját. 

A digitalizálás módszerét is szinte valamennyi technológia mellett alkalmazni kell, mert a 

mûvelt területeken belüli, ún. talajosztály-határok töréspontjait (mint kötelezõen ábrázolandó 

állami alapadatokat) a földminõsítési térképrõl ezzel a módszerrel kell átvenni az adatbázisba 

való tárolás céljából, de természetesen önálló adatnyerési módszerként is alkalmazható. Azt 

azonban tudomásul kell venni, hogy ennek eredménye (bár a leggyorsabban elõállítható, de) a 

legkevésbbé megbízható eljárás, mert az átalakítás mûveletei érthetõen tovább növelik a 

grafikus ábrázolásban rejlõ pontosságvesztést. 

Amennyiben mégis ezt a módszert kell alkalmazni, csak megfelelõ alapanyagról, 

eszközzel és módszerrel, továbbá bizonyos szabályokat szigorúan betartva várhatunk 

megfelelõ eredményt! 

10.3.2. A digitális térképkészítés fõbb munkaszakaszainak és feladatainak áttekintése 

Az elvégzendõ feladatok fontosabb állomásait a következõ ábrában megkíséreljük 

összefoglalni részben az adatnyerési módok, részben az idõbeni egymásra épülés jegyében. 

Természetesen mindent nem lehet egyetlen ábrában megfelelõen kifejezni, de az volt a célunk, 

hogy a különbségek mellett a kapcsolatokat is szemléltethessük, hiszen számos feladat van, ami 

azonos vagy hasonlóan végezhetõ, esetleg helyettesíthetõ a másik módszer egyes feladataival. 

A következõ pontokban az itt közölt folyamatábra alapján adunk rövid összefoglalót a 

végrehajtás tennivalóiról, elsõsorban a terepi (geodéziai) felmérési eljárás tennivalóinak 

részletesebb bemutatásával. (egyes munkafázisoknál még utalva a digitális térképkészítést 

megelõzõ bizonyos sajátosságokra is) Bizonyos esetekben röviden utalunk még a 

fotogrammetriai eljárásnál elõforduló speciális munkafázisokra. 


2008 

148


Digitális térképkészítések fõbb munkaszakaszai 

Terepi (földi) felmérés 

Fotogrammetriai technológiák 

10.3.3. Az adatgyûjtéstõl a DAT A d állomány a t g y û létrehozásáig 

j t é s, elõkészítés +Repülési terv készítés 

A l a p p o n t s û r í t é s (esetleg vetületi átszámítások) 

Ugyan a létrehozás I.-IV. r. pontok keretében helyszínelése, a címben említett feladatsorról több + Illesztõpontok fejezet is készülhetne, 

kiválasztása, 

V.rendû de a és tananyag Felmérési terjedelmi alappontok korlátai kitûzése, miatt állandósítása, és a korábban meghatározása már említettekre építve elõrejelölése csak rövid 

összefoglalást E l h adunk a t á r a o folyamatról. l á s 

Település-és fekvéshatárok, 

Az adatgyûjtés forráshelyeirõl földrészlethatárok 

az alapadatokról említést tettünk. +elõrejelölése 

L é g i f e l v é t e l e k elkészítése 

Illesztõpont-m é r é s (terepi) 

Amennyiben R é s z l e fotogrammetriai t m ér é s módszert alkalmazunk, R é s z l a et felvételkészítés m i n õ s í t é s tervezése (tónusos) az elsõ 

feladatok Ortogonális, között poláris, végzendõ (kötött és szabad), el, mert GPS annak felülvizsgálata, Térkiértékelés a repülés „programozása”-ként, idõpontjának véglegesítése 

illetve 

és az ahhoz adatrögzítés történõ pontkódolással elõkészítés feladatai a szó szoros értelmében ortofoto digitalizálásához 

megalapozzák a felvételek 

Mérési alapján jegyzet, történõ jegyzõkönyv adatnyerés tömbrajz eredményességét, vezetése de éppúgy Mérési jegyzet/vázlat, meg is nehezíthetik tömbrajz Minõsítési azt (pl. ha lap, késõi 

repülés Koordináta-s miatt – netán z á árnyékos m í t á s idõben o k - a lombos felvételeken Fotogrammetriai nem képzõdnek p o n t s le û egyértelmûen 

r í t é s 

a térképezés módjának függvényében az objektumok töréspontjai). 

További illesztõpontok, F-pontok, részletpontok 

(a technológia függvényében) 

Esetleges magassági felmérés 

Az alappontsûrítés feladata az országos Fotogrammetriai I.-IV. rendû az V. rendû f e l d és o l a g felmérési o z á s 

alappontok helyszíni felkeresésének eredményére Számítógéppel alapozva a részletes Digitális felméréshez szükséges Digitális 

további alappontok meghatározását célozza. támogatott Ennek keretében (on-line ki kell / off választani line) azokat (ortogonális) a 

helyeket, ahol az új pontok meghatározása, 

térkiértékelés 

fennmaradása és felhasználhatósága kiértékelés képátalakítás 

azt indokolja, 

(képelem tr.) 

majd állandó módon meg is kell jelölni 

- modell- 

(kõvel, csappal, stb.). 

rajzállomány 

Ezután GPS-el, 

Vektorizálás 

(mûholdon 

alapuló térbeli meghatározás eszközével) - országos vagy mérõállomással koord. szerkesztés az ismert módszerekhez képernyõn (pl. és 

háromszögeléssel, hosszú- vagy rövidoldalú (on/off.line) sokszögeléssel, trilaterációval, szerkesztés vagy más 

pontkapcsolással) igazodó mérésekkel D meg o m kell b o határozni r z a t kiértékelés az EOV-ben és I. rendû ezek részletpontok (legalább) szintezése 

síkkoordinátáit, megfelelõen dokumentálva Utólagos mind részletminõsítés a méréseket, mind (kiegészítés) a számításokat. és dokumentálása 

Mérési vázlaton 

Térképezés, t é r k é p s z e r k e s z t é s 

Szükség lehet Munkák arra, bedolgozása, hogy a korábbi méretek vetületi felszerkesztése, rendszerekben rajzszerkesztõkkel meghatározott egyes 

pontoknak kiszámítsuk az D EOV-koordinátáit. i g i t al i z á l á s (feltételesen), Ezt a vetületi transzformációk átszámításokkal tehetjük meg, 

amennyiben átszámítási Helyrajzi együtthatók számozás, állnak objektum-a rendelkezésre z o n vagy o s í elegendõ t ó k megadása számú ún. közös pont 

fogja körül a bekapcsolandó T e r ü l e t pontokat. számítás és Elvégezhetõ vizsg., Területjegyzék az átszámítás összeállítás a DAT2 szabályzat M-1 

melléklete alapján DAT a TRAFO a d a programmal t b á z i s, adatcsereformátum is, mely az ország teljes elõállítása területét lefedõ közös 

pontok alapján (is) 

Z 

lehetõséget 

á r ó m u n 

biztosít 

k á k 

a számításra. 

Öszeállítás, összeolvasások, záróhelyszínelések, belsõ vizsgálat 

konzisztencia-vizsgálat (és javításai), minõsítés 

Állami á t v é t e l i v i z s g á l a t, majd a hibajavítás 

Komplex: földmérési, ingatlan-nyilvántartási és mezõgazdászi 

Analóg (szabványos) megjelenítés 

Állami átvétel, h i t e l e s í t é s, forgalomba adás 

zárójegyzõkönyv kiállítása ingatlan-nyilvántartás átalakítása 

közszemle, az új térképek forgalomba adása (régiek kivonása) 

62. ábra: A DAT készítés feladatai, technológiánként 

149


10.3.3.1. Elõkészítés 

A feladatokat alapvetõen befolyásolja, hogy az új térképet elsõsorban a meglévõ adatok 

átalakításával vagy új adatnyeréssel kell létrehozni. Teljesebb képet az utóbbi esetben 

kaphatunk, bár kétségtelenül kissé nehezebb átlátni a folyamatot, ha többféle forrást is számba 

kell venni. 

Az elõzõekben egyes elõkészítõ tevékenységekrõl (pl. adatgyûjtés, alappontsûrítés) már 

említést tettünk a 4. fejezetben, ezért jelenleg elsõsorban a további feladatokra, illetve az 

eltérések összefoglalására szorítkozunk. 

Fotogrammetriai módszer esetén arról is gondoskodni kell, hogy a készülõ felvételeken 

az alappontok egyértelmûen leképzõdjenek, mert segítségükkel lehet „beilleszteni” a 

felvételeket az országos rendszerbe. Illesztõpontként elsõsorban a meglévõ pontok 

szolgálhatnak, de szükséges lehet ezen felül is alappont. Ezek kitûzésénél kiemelt fontosságú 

az a szempont, hogy a pont felülrõl ne legyen takarásban a leképzõdés érdekében. (Bár meg 

kell említeni, hogy újabban az illesztõpontoknak csökkent a jelentõsége, mert a GPS-technika 

lehetõvé teszi a felvételi hely egyre korrektebb közvetlen meghatározását, amiáltal az illesztés 

helyett ellenõrzési szerep hárul az ismert koordinátájú pontokra.) 

Az illesztõpontként kiválasztott vagy kitûzött pontokat a leképzõdés érdekében 

mesterséges jellel kell ellátni. Ugyanígy az esetleges további pontok is elõrejelölhetõk, ha a 

meghatározásukat fotogrammetriai pontsûrítéssel tervezzük (V. rendû és felmérési alappontok, 

település- vagy fekvéshatár töréspontok, földrészlethatár-töréspontok vagy más egyéb 

pontok). 

10.3.3.2. Elhatárolás 

Elhatárolás alatt a felületszerû objektumok határának terepi azonosítását és szükség 

szerint egyértelmû megjelölését értjük. Ezt – mint említettük – két lépésben szokás elvégezni: 

1.) elõbb a település- és fekvéshatárokat, majd 

2.) a földrészletek határvonalát érintõen. 

A kétféle szakasz a „térbeli lépték” és a határok szerepébõl adódó jelleg miatt is 

megkülönböztetendõ. Ebbõl fakadóan a szabályok is (részben) különböznek a végrehajtásra 

vonatkozóan. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk fontos kijelenteni, hogy az elhatárolás 

megalapozó jelentõségû a nagyméretarányú térképkészítés folyamatában! 

Terepi módszer esetében az egyértelmûen nem azonosítható töréspontokat (legalább 

fakaróval) meg kell jelölni. 

Fotogrammetriai módszernél ebben az idõszakban azt is elõ kell készíteni, hogy a 

határvonalakat a tulajdonosok tisztítsák meg a leképzõdés érdekében. 

10.3.3.2.1. Települések és fekvések elhatárolása 


2008 

150


Az egyezetést a korábbi határvázlatok és határleírási jegyzõkönyvek, valamint a 

nyilvántartási térkép alapján kell lefolytatni elõbb irodában, majd a terepen is. Ellenõrizni kell 

a korábbi határjelek meglétét (szükség szerint azokat majd pótolni kell). Amennyiben azt 

találjuk, hogy a korábbi településhatárvonal egy szakaszát nem érdemes fenntartani, mert 

valamely tereptárgyat rendeltetésellenesen kettéosztana, vagy ha az önkormányzat távlati 

fejlesztési terve szerint a csatlakozó területeknek másféle szerepet szánnak, bizottsági 

határbejáráson felvett jegyzõkönyv alapján kezdeményezni kell a határváltozást, hogy az új 

térkép már az új állapotot tartalmazza. Egy községhatár vázlatát mutatja a következõ ábra. 

42. ábra: Településhatár vázlata 

Amennyiben határváltozásra kerül sor, a határjelek végleges megjelölését az illetékes 

hatóság döntése után, egyébként az elhatárolás végeztével el kell végezni. Az állandó módon 

való megjelölésre határkövet (esetleg határdombot) kell elhelyezni. Hosszú egyenes szakaszon 

is – legalább 500-750 m-enként. Ha a határ vonalas létesítményt metsz, mindkét partján 

állandósítani kell a határvonal pontját 15*15*60 cm méretû keresztvéséssel vagy furattal jelzett 

vasbeton kõvel. Nem kell állandósítani valamennyi pontot, ha sûrûn következnek (pl. ívben) 

vagy fennmaradásuk nem biztosított (vizenyõs, süppedõs területeken, vagy mûvelés alatt álló 

területeken). A határpontokat határszakaszonként (hármas- négyes határpontok között) 1-tõl 

kezdve az órajárásnak megfelelõen sorszámozni kell. A már számozott határpontszámokat egy 

késõbbi felmérésnél át kell venni. 

Belterület és a kiemelt külterület (zártkert) határvonalának azonosításánál az 

érvényben levõ hatósági (önkormányzati, földhivatali) határozat alapján kell eljárni. Az állandó 

módon (kõvel, kerítésoszloppal, épületsarokként) meg nem jelölt határtöréspontokat kõvel 

vagy vascsappal meg kell jelölni. Amennyiben valamely tereptárgy egy pontja tekintendõ 

töréspontnak, azt szolíd piros olajfesték-csíkkal kell megjelölni a pontosítás érdekében (pl. 

kerítésoszlop). Hosszú egyenes szakaszon 200 m-enként kell legalább határjelet elhelyezni. 

10.3.3.2.2. Földrészletek kialakítása és elhatárolása 

Földrészletek kialakításának elvei közterületen és nem közterületi földrészletek esetében 

151


Amint említettük: földrészletnek kell tekinteni a föld felszínének természetben 

összefüggõ, igazgatási és belterületi határokkal, közterület esetében elágazásokkal és 

keresztezõdésekkel meg nem szakított területét. Földrészletnek kell tekinteni továbbá a 

kialakított építési telket a tulajdoni és vagyonkezelési viszonyoktól függetlenül. Továbbá azt a 

területet, amelyen max. 20 db. eltérõ módon hasznosított (és a legkisebb területi mértéket elérõ 

vagy meghaladó nagyságú) önálló alrészletként kialakítandó részlet található. Amennyiben 

ennél több kerülne egy földrészletbe, azt egy alkalmas helyen meg kell osztani. Eszerint még a 

hosszan elnyúló utakat, vasutakat, csatornákat is több földrészletként kell kialakítani 

településhatárnál, fekvéshatárnál, a keresztezõdéseknél, utcanév-változásoknál és egyéb 

alkalmas helyen szétvágva. Mindez a földrészletek „kezelhetõ egységként” történõ kialakítását 

szolgálja. 

A földrészletek kialakítása során elsõsorban a korábbi nyilvántartásokkal való 

összhangot kell figyelembe venni mind új felmérés, mind térképhelyesbítés esetén. 

A közterület fogalmába az utak, a dûlõutak, a vasutak, közcélú vízfelületek, a parkok, az 

utcák, a terek és más hasonló, közcélokat közvetlenül szolgáló, létesítmények elhelyezését 

biztosító, rendeletben forgalomképtelennek és elidegeníthetetlennek nyilvánított földrészletek 

tartoznak. A közterület megjelölése nevével (pl. Kossuth) és jellegével (pl. tér) történik (vagyis 

Kossuth tér). 

A vonalas létesítmények (vasút, út, folyó, csatorna stb.) határát a település és a belterület 

határánál le kell zárni, és külön belterületi és külterületi földrészletet kell kialakítani. 

Az egymást keresztezõ - nem kisajátított - vonalas létesítmény földrészleteket a 

következõk szerint kell kialakítani: 

– szintbeli keresztezés esetén az alacsonyabb rendû vonalas létesítményt a magasabb rendû 

vonalas létesítmény határánál le kell zárni, és a folytatását külön földrészletként kell 

kialakítani (43. ábra), 

– többszintû keresztezés esetében a föld felszínén haladó vonalas létesítményt egy 

földrészletként, a többit pedig megszakítva, külön-külön földrészletként kell kialakítani. 

A vonalas létesítmények sorrendisége szintbeli keresztezõdések esetén: 

– közforgalmú vasút (vagy egyéb, épített vágányú pálya, pl. HÉV), 

– út, 

– gazdasági vagy iparvasút, 

– árok, csatorna. 

Ezen belül az utak sorrendisége: 

– autópálya, 

– autóút, 

– elsõrendû fõút, 

– másodrendû fõút, 

– kiépített mellékút, 

– talajút. 

A földrészlet-kialakításnál belterületen a leírtakon túlmenõen utak esetében: 

– elsõdleges szempont: az út, utcanév változásánál a földrészlet határt is le kell zárni; 


2008 

152


– keresztezõdésnél a szélesebb utca magasabb rendû a keskenyebbnél; 

– egyenlõ szélesség esetén a burkolt területû utca magasabb rendû a burkolatlannál; 

– egyenlõ burkolat esetén a hosszabb utca a magasabb rendû a rövidebb utcánál (43-44. 

ábra) 

A külterületi mellékutakból és dûlõutakból kialakított földrészletek hossza lehetõleg ne 

haladja meg az 1-1,5 kilométert. 

A vasúti pálya és a vasútállomás területét külön-külön földrészletként kell kialakítani. A 

vasútállomás határvonalát a bejárati jelzõk vonalában, illetve a vágány tengelyére merõlegesen 

kell megállapítani. 

A folyók, tavak partvonala közti terület (meder), és a mederben lévõ sziget külön 

földrészletet képez, azonos tulajdonviszonyok esetén is. 

A vizek medrében lévõ védõmûvek (móló) és jelentõsebb mûtárgyak (duzzasztógát), 

továbbá az árvédelmi töltés önálló földrészletek. 

A csatornák, mesterséges tavak és árkok (kivéve a szegélyárkokat és a nem 

vízlevezetést szolgáló árkot) külsõ határvonalai közötti területsávot egyetlen földrészletnek 

kell tekinteni függetlenül attól, hogy ezen belül a térképen a mederszélét vagy töltést ábrázolni 

kell-e. 

A temetõt, közparkot, játszóteret, vásárteret a közúttól elkülönítve, önálló 

földrészletként kell kialakítani. 

Ha egy közterületet tartalmazó földrészletrõl több mint 20 pince nyílik, abból a területbõl 

több földrészletet kell kialakítani. 

A nem közterületi földrészletek száma lényegesen több a közterületieknél, ezért is fordul 

elõ többféle eset. 

Egymás mellett fekvõ, azonos jogállású belterületi földrészleteket (házhelyeket) csak az 

építésügyi hatóság jóváhagyásával szabad összevonni. 

Egy építési telket, és a telken lévõ több lakóházat egyetlen földrészletnek kell tekinteni, 

ha a tulajdonos és a vagyonkezelõ az egész telekre és az épület(ek)re nézve 

azonos (pl. lakásszövetkezet, társasház közösség). Egy építési telket akkor is egy 

földrészletnek kell tekinteni, ha a rajta lévõ épület(ek) tulajdonjoga nem azonos az építési telek 

tulajdonjogával. Az épület eltérõ tulajdonjogának nyilvántartására a megállapodáson alapuló 

használati jog ad lehetõséget. 

Külön földrészletet kell kialakítani akkor, ha az épület - az általa elfoglalt területtel 

együtt -más tulajdonban van, illetve más a vagyonkezelõje mint a befoglaló területnek. Ilyen 

esetek pl.: 

a) önkormányzati lakótelepi park területén lévõ óvoda, vagy egyéb intézmény; 

b) lakótelepi telken lévõ szövetkezeti lakóház, társasház stb. 

A kialakítandó földrészlet szükség esetén úszótelek is lehet. Úszóteleknek azt a 

földrészletet nevezzük, melynek egész kerületét egy másik, közterületi földrészlet határol, tehát 

mintegy úszik annak területében. 

Az elõzõekben vázolt földrészlet kialakítást csak a telekalakítási szabályok és az 

elsõfokú építésügyi hatóság jóváhagyásával lehet végrehajtani. 

153


Külön-külön földrészletként kell kialakítani a mezõ- vagy erdõgazdasági mûvelés alatt 

lévõ területen lévõ majort, üzemi központ területét, lakó- és gazdasági épületeket udvarukkal 

együtt (tanya). 

A saját használatú utak közül önálló földrészletként kell kialakítani az erdõgazdasági 

nagyüzemek állandó jellegû útjait, és a 3 m-nél szélesebb tanyai bejáró utakat. 

A magántulajdonban lévõ csatornák, mesterséges tavak és árkok (kivéve a nem 

vízlevezetést szolgáló árkot) külsõ határvonalai közötti területét egyetlen földrészletnek kell 

tekintetni függetlenül attól, hogy ezen belül a térképen a meder szélét vagy töltést ábrázolni 

kell-e. 

10.3.3.2.3. A földrészletek elhatárolása 

A földrészletek szabatos elhatárolásán a következõ elemekbõl álló munkaszakaszt kell 

érteni: 

• a földrészlethatár töréspontjainak azonosítása, vagy jogi helyzetének kitûzése; 

• a határ töréspontjainak helyszíni megjelölése (kõ, csap, festés), pontszámozás; 

• elhatárolási vázlat készítése; 

• tulajdonosi állapotok jegyzõkönyvi rögzítése; 

• vitás esetekben a jogi állapot kitûzésével egyidejûleg a helyszíni állapot (kerítés) 

bemérése. 

A felmérés megkezdése elõtt – újfelméréskor – a felmérõ szerv hirdetményi felhívás 

útján (a helyi önkormányzat közremûködésével) köteles felszólítani az ingatlanok 

tulajdonosait, vagyonkezelõit (a továbbiakban: tulajdonost), hogy a tulajdonukban, 

használatukban vagy kezelésükben (a továbbiakban: tulajdonukban) levõ földrészletek 

határának állandó módon (kerítéssel, fallal, egyéb jellel) meg nem jelölt töréspontjait (legalább 

5x5 cm keresztmetszetû, 30 cm hosszú cövekkel vagy leásott fakaróval) jelöljék meg. 

Külterületen a tulajdonos nevét és lakcímét is fel kell írni a karóra, vagy a karó mellé 

helyezett táblára. 

Ha a két szomszédos tulajdonos egyetértésben, közös karóval jelölte meg a határ 

töréspontjait, akkor a mérés során ezt kell figyelembe venni. 

Ha a két szomszédos tulajdonos által elhelyezett két jel nem azonos, vagy nem 

állapítható meg egyértelmûen, vagy az ingatlanok határpontjainak megjelölése (kikarózás) nem 

történt meg, akkor figyelmeztetni kell a tulajdonosokat mulasztásuk pótlására. Ismételt 

mulasztás esetén a természetbeni állapotot kell bemérni és térképezni. 

A földrészletek kialakításának eredményét Földrészlet-elhatárolási vázlaton (45. ábra) 

kell szemléltetni. Városok esetében a vázlatot az önkormányzattal jóvá kell hagyatni. Az 

elhatárolási vázlat - birtokhatárok esetében - a részletmérés alapja. 


2008 

154


45. ábra: Földrészlet-elhatárolási vázlat 

Megjegyzés: A földrészletek töréspontjainak megjelölését (kõ, csap, szög, facövek vagy 

festés valamely építményen) a vázlaton szerepeltetni kell. A földrészlethatárok (koordinátával 

rendelkezõ) töréspontjai számozni is kell). Az elhatárolási vázlatot a végrehajtó dolgozón 

kívül a felülvizsgálónak is alá kell írnia. 

Az erdõgazdasági nagyüzemek, bánya- és ipari üzemek, szövetkezeti majorok, vasutak, 

csatornák határait a vagyonkezelõ vagy használó cégnek, illetve a használónak a természetben 

megjelölni, vagy más egyértelmû módon (pl. a töréspontok koordinátáival) kell megadni. 

Amennyiben a megadott adatok a természetbeni használattal nem egyeznek meg, akkor 

figyelmeztetni kell a vagyonkezelõt, vagy használót az eltérésre. Ha az eltéréseket a 

vagyonkezelõ vagy a használó nem módosítja, akkor a természetbeni állapotot kell bemérni és 

térképezni. 

A különleges rendeltetésû ingatlanoknál a földrészlethatár megállapításához a kezelõ 

szervek közremûködését kell kérni. (A MÁV és a HM stb. határköveinek állandósítása mindig 

az illetékes MÁV ill. HM stb. illetékes szerv feladata.) 

A felmérési munka megkezdése elõtt a földhivatalnak írásban kell a település 

önkormányzatának a figyelmét felhívni arra, hogy az esetleg függõben lévõ vagy tervezett 

határozatokat, melyek a földrészletek kialakítását befolyásolhatják, legkésõbb a felmérés 

elkezdéséig hozza meg. 

10.3.3.2.4. A mûvelési ágak megállapítása, elhatárolása és az alrészletek kialakítása 

A mûvelési ágak megállapításának, elhatárolásának és ezen alapulva, az alrészletek 

kialakításának szabályait a mindenkor érvényes ingatlan-nyilvántartási jogszabály tartalmazza. 

155


Összefoglalásul: a mûvelés alatti területek a következõk: szántó, kert, rét, legelõ, szõlõ, 

gyümölcsös, nádas, erdõ, és újabban a halastó és a fásított terület is. 

Egy földrészleten belül a különbözõ mûvelési ágak területét (vagy mûvelés alól kivett 

területeket) alrészletekként kell kialakítani, amennyiben 400 m 2 (erdõ esetén 1500 m 2 ) 

nagyságot eléri vagy meghaladja. 

Az alrészlet határát egy egyenes szakaszokból álló, önmagába visszatérõ vonallal 

(határral) kell az alaptérképen ábrázolni. 

Az alrészleteket az alább leírtak figyelembevételével kell kialakítani. 

a) Belterületi alrészletek 

− Az 1 ha területet el nem érõ földrészletet "mûvelés alól kivett" minõsítésû (kivéve a 

következõ pontban leírt esetet). Nem közterületi földrészlet esetében "épület és udvar" vagy 

"beépítetlen terület" lehet. 

− A külterületbõl, különleges külterületbõl belterületbe csatolt földrészletek megtartják eddigi 

mûvelési águkat, míg ezzel ellentétes helyi önkormányzati, vagy földhivatali határozat nem 

születik. 

− Az 1 ha-t meghaladó területû földrészleten, ha azon üzemszerû mezõgazdasági mûvelés 

folyik, a tényleges mûvelési ágat kell feltüntetni és a szabványt elérõ területeket 

alrészletként kell nyilvántartani. 

b) Külterületi alrészletek 

− Azt a földrészletet, amelynek a területe a 800 m 2 -t nem haladja meg, és rajta állandó jellegû 

lakóépület van, mûvelés alól kivett területként kell kialakítani. 

− Egy mezõgazdaságilag mûvelt földrészleten lévõ, egyéb rendeltetésû épület a terület 

mûvelési ágát nem változtatja meg, az épületet a környezõ megmûvelt területhez kell 

kapcsolni. 

− Ha egy földrészleten útnak használt terület is van, melyet nemcsak a tulajdonos, hanem más 

személyek is rendszeresen, közlekedés céljára használnak, önálló alrészletként kell 

kialakítani (saját út), akkor is, ha területe nem haladja meg a 400 m 2 -t. 

− Ha egy földrészleten lévõ mûvelési ág területe nem haladja meg a 400 m 2 -t, de az a 

szomszédos földrészlet(ek)en folytatódik, le kell határolni, de a területet a földrészleten 

belüli szomszédos mûvelési ág alrészletéhez kell kapcsolni. 

Az alrészletek jelölésére az ABC kisbetûit használjuk úgy, hogy az „a” betûn kívül csak 

az egyjegyû mássalhangzók használhatók fel. A megjelölésnél ügyelni kell arra, hogy a 

földrészletek helyrajzi számozásának irányát kövessük. 

Meg kell majd írni a mûvelési ágak megnevezését (vagy rövidítését) és a mûvelés alól 

kivett területek használatának pontos megnevezését, ezért azt is nagy gonddal meg kell 

állapítani a terepen. 

10.3.3.3. Légifényképezõ repülésrõl 


2008 

156


A felvételek készítése érdekében (fotogrammetriai módszer esetén) a repülést lehetõleg 

lombtalan idõszakban kell végrehajtani olyan körülmények között, ami a részletek minél 

teljesebbkörû leképzõdését biztosítja. A felvétel készülhet (fekete-fehér, színes, infra, stb.) 

filmanyagra fotográfiai vagy elektronikus képrögzítéssel. Utóbbi elõnyösebb volna, de ez a 

„nagyméretarányú” térképkészítésekhez Magyarországon jelenleg még nem használt módszer 

(A megfelelõ felbontású digitális kamerák ma még költségesek.) 

A felvételezést követõen elõhívott képanyag alapján lehet véglegesen dönteni arról, hogy 

az elõrejelölt (de koordinátával még nem rendelkezõ) pontok közül melyeket kell geodéziai 

módszerrel meghatározni (illesztõpont meghatározás) annak érdekében, hogy – ezekre is 

támaszkodva – a fotogrammetriai pontsûrítést el lehessen végezni. 

Napjainkban kezd tért hódítani a digitális képrögzítés a mérõképek területén is, ami 

jelentõs pontosságnövekedést ígér a fotogrammetriai technológiák alkalmazása során is. 

10.3.3.4. A részletmérés 

Részletmérés keretében: 

• elõbb azonosítani kell az ábrázolandó objektumokat, 

• majd el kell végezni a méréseket és eredményeik rögzítését (beleértve az összetartozó 

attribútumokat is), illetve 

• további attribútumokat kell rögzíteni (pl. utcanév, házszám, a tereptárgyak anyaga, 

stb.). 

10.3.4. Részletmérés és dokumentálása 

10.3.4.1. A részletmérés elvei, szabályai 

Mivel a mérési mód kiválasztásának a rendûség, az azonosíthatóság és a pontok 

fontossági jellege az alapja, ezért gondos tervezést igényel. Nem csak azt kell eldöntenünk, 

hogy az ábrázolandó objektumoknak mely alakjelzõ pontjait kell bemérnünk, de azt is, hogy 

azt milyen rendû ismert pontokról mérjük. 

A birtokhatárok bemérésénél törekedjünk arra, hogy lehetõleg alappontokról mérjük 

õket. A közterületi telekszélességeket (mezsgyefõket) a beméréstõl függetlenül össze kell 

mérni (ez a frontmérés). 

Nem kell minden mérési vonalpontnak alappontnak lennie, csak a koordinátáját kell 

tudni, és azonosíthatónak kell lennie. Fontos azonban, hogy minden részletpontot csak a vele 

azonos vagy magasabb rendû pontról szabad csak bemérni! 

A tereptárgyak bemérésénél törekedjünk arra, hogy csak annyi pontot mérjünk amennyi 

az egyértelmû megszerkesztéshez, a térképezéshez szükséges. Egy egyenesen lévõ pontok 

közül csak a két végpontot mérjük be, a többi pontot pedig az egyenesen végzett 

hosszméréssel határozzuk meg. 

157


Épületek és más szabályos tereptárgyaknál is csak a fõ töréspontokat mérjük be polárisan 

vagy derékszögû méréssel, továbbá állapítsuk meg ezekhez a pontokhoz képest az építmény 

méreteit hogy az megszerkeszthetõ legyen. 

Mérni kell minden 12 m 2 -nél nagyobb alapterületû, állandó jellegû (kõbõl, téglából, 

betonból, vasból, vályogtéglából készült) épületet, építményt, valamint az 5 m 2 –nél nagyobb 

területû épület-tartozékokat. Amennyiben az épület fából készült és az alapja kõ, tégla vagy 

beton, szintén mérendõ. 12 m 2 -nél kisebb építmények közül csak a jelentõsebbeket (amelyeket 

a vonatkozó szabályzat elõír) kell mérni, középpontjával. 

Az épületeknek a külsõ falsík és a terepszint metszésvonalát (vetületét) kell 

meghatározni. Belterületen 20, külterületen 40 cm-nél kisebb be- és kiugrásokat nem kell 

figyelembe venni. 

Az épületek falsíkjai majdnem mindig merõlegesek egymásra. Ezért elég, ha csak az 

épület fõ falsíkját (leghosszabb oldalát) mérjük be. Ha az épületen kisebb kiugrások vannak, 

akkor azokat csak az épületre mérjük rá. Az épületeket mérjük körül, ne csak két oldalát, 

hanem mindegyiket. Ezekbõl kiderül, ha valamelyik oldal nem merõleges. Ferde, tört vonalú 

épületnél legalább három pontját mérjük be (46. ábra). Nem látható, de bemérendõ pontot a 

falsík kihosszabbításában kijelölt segédponttal tudjuk bemérni. Ilyenkor ne felejtsük el 

megmérni a segédpont és a sarokpont távolságát. Épületeket mindig csak egy mérési vonalról 

mérjük be, kivétel ez alól a saroképület, melyeket mindkét utcán lévõ mérési vonalról 

bemérünk. 

c.) 


2008 

158


46. ábra: Az épületbemérések különleges esetei 

A mérési vonalat keretezõ vonalak, útburkolat vagy járdaszegély, valamint egyéb 

vonalak metszõdését olvassuk le a mérési vonalon. 

A mérést mindig ellenõrzéssel végezzük. Az ellenõrzést szolgálja az épületek 

körbemérése is. Az épületeket is össze kell mérni egymással. 

10.3.4.2. Az ortogonális részletmérés végrehajtása és eredményeinek dokumentálása 

A részletes ortogonális felmérés végrehajtásához –mint említettük – 4-5 fõ szükséges. 

Ezért egyre kevesebbet alkalmazzák, de nem nélkülözhetõ a részletpontok beméréséhez ez a 

módszer sem. Végrehajtásáról már írtunk a 8. fejezetben. 

Az utóbbi idõben elõtérbe került a szabad mérési vonal alkalmazása. Ezt olyan helyen 

alkalmazhatjuk, ahol a két alappontot összekötõ egyenes rossz mérõpályát adna vagy nem 

volna közvetlen összelátás az adott pontok között (pl. bokros területeken). Ekkor, ha a mérési 

vonalat áthelyezzük a közelben fekvõ, jól mérhetõ pályára, kényelmesebben elvégezhetjük a 

mérést. A jól kiválasztott mérési vonal kezdõ és végpontját jelöljük meg a mérés idejére, és az 

új mérési vonalra, a környezet bemérésén kívül még mérjük be a két (esetleg több) adott 

pontot is. Az adott pontok bemérését feltétlenül ellenõrzéssel végezzük. 

A részletmérés eredményét általában nem elégséges számokkal és más karakterekkel 

rögzíteni (pl. mérési jegyzõkönyvben vagy fájlban), hanem analóg formában is fel kell jegyezni 

a mért pontok közötti kapcsolatokat, melyek leírják az objektumot. Ez pontvázlaton, mérési 

jegyzeten, tömbrajzon vagy mérési vázlaton történhet. Jól használhatók erre a célra az ún. Pen 

Computer-ek, vagy táblák (Board), melyeken az alfanumerikus adatokon kívül a rajzi 

jellemzõk is egyszerûen rögzíthetõk. 

A derékszögû koordinátamérés során rögzítendõ adatokat a 48. ábra mutatja: 

48. ábra: Az ortogonális részletmérés és adatainak rögzítése 

A mérési eredményeket mérési jegyzeten rögzítjük. Ezt régebben manuálénak nevezték, 

ma is általánosan használjuk ezt a kifejezést. A mérési jegyzetet szabadkézzel rajzoljuk. 

Alakhelyesen felrajzoljuk a bemérendõ tereptárgyakat, a mérési vonalakat. A mérési vonalra 

ráírjuk az abszcissza méreteket arra az oldalra, melyekre az ordináta esik, felírjuk az ordináta 

159


vonalra a méreteket, jJelöljük a merõlegességet. A jelöléseknél általában azokat a szabályokat 

és jelöléseket használjuk, amit a mérési vázlatnál fogunk használni. Nagyon fontos, hogy a 

manuálé jól áttekinthetõ legyen, egyértelmûen jelöljük, hogy a méretek mire vonatkoznak. 

49. ábra: Szabad mérési vonalról történõ bemérés 

Ezen tüntetjük fel az egyéb adatokat, felírásokat is. A sûrûbb részekrõl készítsünk külön 

kinagyításokat, részletrajzokat. 

A terepen készített mérési jegyzetbõl az irodában mérési vázlatot, vagy tömbrajzot 

szerkeszthetünk. 

A mérési vázlat a készítendõ térkép méretarányának megfelelõ méretarányban készül. 

Ha a felmért területen viszonylag kevés részlet van, akkor a térképlap negyed részének 

megfelelõen készíthetõ, kétszer akkora méretarányban. Tehát ugyanakkora lapon, de az csak a 

térképlap negyed részének megfelelõ területet tartalmazza. Ahogy sûrûsödik a terület aszerint 

tovább kell a nagyítást növelni, azaz pl. ismét 4 részre osztás után alakul ki a mérési vázlat 

méretaránya, illetve az ábrázolt terület nagysága. Falusias belterületen pl. ha 1:2000 ma. 

térképet készítünk, a mérési vázlat 1:1000 méretarányban készülhet és 4 db mérési vázlatnyi 

terület tartalma fog egy térképlapra kerülni. 1:500 ma mérési vázlat esetén 16 db lap adja ki a 

térképszelvény területét. A mérési vázlat északi irányban tájolva készül. Szerepe az, hogy 

egyértelmûen tartalmazza a mérési eredményeket és a terepen gyûjtött egyéb adatokat. 

Lehetõvé teszi, hogy megõrizzük a mérési eredményeket hosszabb távra. Ellenõrzést biztosít, 

hogy a mérésben ne maradjanak durva hibák. A mérési vázlatra már szerkesztéssel rakjuk fel a 

pontokat. A szerkesztéshez régebben léptéket, vagy jó minõségû celluloid vonalzót használtak. 

(Újabban készülhet rajzszerkesztõvel is, de ennek létjogosultságát egyesek vitatják, mert ilyen 

esetben már nem segíti a térképezést, legfeljebb utólag dokumentálja a mérés módját és õrzi 

meg a méreteket. Ebben az esetben azonban már másolási hibák is elõfordulhatnak.) A 

szerkesztést mûszaki rajzlapon végezték és esetleg késõbb átmásolták tussal, vagy jó minõségû 

tollal pausz (átlátszó) papírra. 

A tömbrajzot hasonlóan készítjük el, de ezt általában városok felmérésekor készítjük. 

Egy-egy lapra egy-egy építési tömb adatai kerülnek. A tömbrajz méretaránya általában 

M=1:500, sûrûbb beépítés esetén M=1:250 mértarányban szerkesztjük. A tömbrajz nem északi 

tájolással készül, ezért ezekre mindig fel kell rajzolni az északi irányt is. 


2008 

160


A mérési vázlaton és a tömbrajzon is azonos módon végezzük el a szerkesztést. 

Koordináták alapján vagy a felszerkesztett alappontokhoz képest (mérési vonalhálózat alapján) 

rakjuk fel a részletpontokat. 

A mérési eredményeket a mérési jegyzetbõl szerkesztjük fel. A mérési vonalra felrakjuk 

az abszcissza méreteket, megjelöljük, majd ezekre merõlegesen felrakjuk az ordináta értékeket 

is. A mérési vonalat eredményvonallal rajzoljuk ki (pont - hosszú szaggatott), az ordinátákat 

rövid szaggatott vonallal. A mérés kezdetét egy kis görbe nyíllal jelöljük, hogy a mérés milyen 

irányba indul, az ordináta vonalhoz kitesszük a merõleges jelet d a pont abszcissza méretét az 

ordináta vonal elé írjuk arra az oldalra, amelyikre az ordináta vonal esik. A szám után, vagy 

elõtt, attól függõen, hogy melyik irányban halad tovább a mérés, kitesszük a folyamatos mérés 

jelét, egy kis vonalkát ( - ). 

A mérési vonalban fekvõ kisalappont méretét aláhúzzuk és ezzel emeljük ki. A 

kisalappont számát is megírjuk, a pontot egy körrel jelöljük. A végponthoz tartozó méretet 

gömbölyû zárójelbe tesszük, ez jelenti a végméretet. 

Ha a végméret után is végeztünk mérést, akkor a gömbölyû zárójel után is kitesszük a 

folyamatos méret jelét, a kis vonalkát. A kihosszabbításban lévõ abszcisszákat és ordinátákat 

ugyanúgy rakjuk fel és írjuk meg, mint a többit. Az utolsó kihosszabbítás abszcissza értékét 

szögletes zárójelbe tesszük és ezután a kihosszabbított mérési vonalra egy kettõs, visszafelé 

mutató nyilat teszünk, jelezve azt, hogy mindkét alappont melyik irányban van. Ha az 

abszcissza értékek olyan sûrûn vannak, akkor azokat egymás fölé írjuk, mindig a legkisebbet a 

mérési vonalhoz közelebb, és így sorba egy kis eltolással. 

A mérési vonalat metszõ vonal abszcisszáját ugyanúgy megírjuk, mint a többit, de eléje 

egy dõlt keresztet teszünk. A mérési vázlaton összekötjük az épületeket, utakat és az 

összetartozó pontokat. Beírjuk azokat a szöveges adatokat is, melyeket a területen 

gyûjtöttünk: utcanév, házszám, emeletszám, gazdasági épület stb. 

Napjainkban az ortogonális bemérés adatainak dokumentálására az egyre inkább 

elterjedõ "PEN számítógépet" (tollat és helyzet-érzékeny képernyõt használó hordozható 

számítógépet) használják, de rögzíthetõk az adatok mérési jegyzeten (manuálén) vagy mérési 

vázlaton, esetleg felmérési tömbönként szerkesztett tömbrajzon. 

10.3.4.3. Poláris részletmérés és dokumentálásának sajátosságai 

Poláris koordináta mérés esetén a tájékozó irányokat és minden egyes részletpontra 

rögzített irányt, távolságot (melyekbõl a pont két vízszintes koordinátája és a pont magassága 

egyes esetekben már a terepen is számítható), a mûszer adattárolójába (digitális mérési 

jegyzõkönyv) vagy korábbi megoldás szerint hagyományos jegyzõkönyvbe rögzítjük, minden 

esetben a pont számának és jellegének (újabban: kódjának) megadásával. 

Külpontos méréskor vagy ún, „szabad álláspontról való meghatározás esetén célszerû a 

mérési helyzetet egy grafikus ábrában felvázolni a számításokhoz. 

Napjaink legelterjedtebb felmérési eszközei az elektronikus tahiméterek vagy más néven 

mérõállomások. Ezek irány-, és távolságmérésre egyszerre alkalmasak, és beépített számítási 

programjaik segítségével hibaszûrést, elõfeldolgozást is végezhetünk. A poláris vagy 

161


ortogonális részletméréssel meghatározott pontjainkat elektronikusan tárolhatjuk, majd irodai 

feldolgozáskor a feldolgozó programba tölthetjük az adatokat. 

Egyes mûszerek képesek távolságot mérni közönséges fal/sík felületre is. Ez különleges 

elõnyt jelent hozzá nem férhetõ távolságok esetén, azonban jelentõsen csökkenti a mérhetõ 

távolságot: több tízméteres, esetleg a néhány százméteres távolság mérésére lehet alkalmazni. 

Ezek a mûszerek képesek az irányzáshoz viszonyított 20-30 o alatti felületrõl is távolságot 

mérni. 

Az elektronikus tahiméterek lehetõvé teszik az alappontsûrítés és részletmérés 

összekapcsolását pl. a felmérendõ területen sokszögvonalat vezetünk, majd a sokszögvonal 

pontjairól (mint felmérési alappontokról) végezzük a poláris bemérést. Esetleg szabad 

álláspontként (belsõ irányok és távolságok alapján) határoztuk meg az álláspontot, amelyrõl 

már a részletpontok tucatjait bemértük, majd számíthatjuk. 

A mûszerek programjai képesek az álláspont koordinátáinak meghatározására. A régebbi 

változatok megkövetelték, hogy minden ismert pontra mérjünk irányt és távolságot is. Ebben 

az esetben az álláspont helyi koordináta rendszerét kell transzformálnunk az adott pontok 

országos koordináta rendszerébe. A mai megoldások már az álláspont koordinátáit egypontos 

kiegyenlítéssel számítják. 

A szabad álláspont létesítésének az az elõnye, hogy az álláspontot ott vehetjük fel, ahol 

az a további meghatározás szempontjából a legkedvezõbb. 

A szabad álláspont létrehozásakor két szempontra kell figyelnünk. Az egyik a pont 

koordinátáit olyan pontossággal határozzuk meg, hogy az megfeleljen az alappont 

követelményeinek, másrészt a bemért részletpontok is megfelelõ pontossággal 

meghatározhatók legyenek. A szabad álláspont meghatározása csak belsõ álláspontról mért 

irányokkal és távolságokkal történik. 

10.3.4.4. Részletmérés GPS berendezéssel 

A részletmérésben a GPS felhasználására az utóbbi idõben került sor. Elõnye, hogy a 

pontokat viszonylag rövid mérési idõvel meg tudjuk határozni. A részletmérésnél nem 

szükséges, hogy a részletpont összelátszon valamelyik alapponttal, viszont szükséges, hogy a 

meghatározásnál szabad égboltra kilátást kell biztosítani. Ezért beépített területeken az 

alkalmazás lehetõsége általában kisebb, mert az épületek és egyéb akadályok gátolják a mérést. 

Alkalmazni elsõsorban külsõ, nyílt terepen lehet. 

A méréseket viszonylag nagyobb távolságból, akár több km-rõl is el tudjuk végezni. 

A meghatározáshoz valamilyen kinematikus GPS mérési módszert használunk (ekkor az 

egyik vevõ valamelyik ismert (a referencia) ponton áll és folyamatosan mûködik). A másik 

vevõ sorba felkeresi az egyes részletpontokat és ott rövid idejû mérést végez. 

A kinematikus mérések többféleképpen is megoldhatók. Ezek közül az egyik gyakran 

alkalmazott megoldás a fél-kinematikus módszer. Az álló vevõt felállítjuk a referencia ponton, 

majd a mozgó vevõvel valamelyik módon elvégezzük az inicializálást. Ezután felkeressük a 

mérendõ pontokat úgy, hogy a közlekedés alatt ne legyen jelvesztés. Ez leggyakrabban a 

vevõantenna gyalogos szállításával történik. Szállítás közben is legalább 4 mûhold jele 


2008 

162


folyamatosan vehetõ legyen. A mérendõ részletpontokon megállunk és néhány epochát 

veszünk. Ennek ideje kevesebb, mint 1 perc. A vétel alatt meg kell adni a pontszámot, jellegét 

és az antenna magasságot. A részletponton állva vigyázni kell, hogy az antenna ne mozogjon, 

ezért erre a rövid idõre célszerû az antennarudat kitámasztani. A módszer elnevezése stop and 

go magyarosításából származik. Az antennát célszerû 1,5-2 m hosszú rúdra helyezni és mérés 

közben nem szabad változtatni az antenna-magasságot. 

A részletpontok ellenõrzésére végezhetjük a mérést úgy is, hogy két referencia pontot 

létesítünk, de más módok is vannak az ellenõrzés végrehajtására. Így ellenõrzést jelent, ha 

menet közben ismert pontokat is felkeresünk, vagy a mérést ismert ponton fejezzük be. Az 

utolsó ponton célszerû néhány perces statikus mérést végezni. Ez a fél-kinematikus módszer 

felmérési kisalappontok meghatározására alkalmas. Elsõsorban kis területen való 

részletpontok bemérését teszi lehetõvé. Alkalmas nyílt területen terepfelmérés végrehajtására. 

Ezzel a módszerrel 2-3 cm-es pontosságot érhetünk el, mintegy 1 km-es távolságban. 

A folyamatos kinematikus mérés geodéziai szempontból csak egyes vonalak folyamatos 

felvételére alkalmas, amire gyakorlatban csak ritkán kerül sor. Alkalmazási területe elsõsorban 

a közlekedésben van, egyes jármûvek helyzetének folyamatos észlelésére. 

Összefoglalva a részletmérés: az elhatárolásra alapozva, a vonatkozó szabályzat szerinti 

térképi tartalom (a fentieken túl egyéb épületek, építmények, közlekedési, vízügyi 

létesítmények, stb.) valamennyi részletpontja bemérésének rögzítése. 

- derékszögû (ortogonális) módszerrel (kitûzõrúdak, mérõszalag, derékszögû 

szögprizma segítségével) vagy 

- poláris (tahimetrikus) módszerrel (pl. mérõállomásokkal), illetve 

- GPS berendezéssel történhet. 

A bemérés eredményét: 

- Mérési jegyzetben („manuálé”), 

- Mérési vázlaton (térképi szelvény 4-8-16-od része, szerkesztéssel), 

- Tömbrajzon (ugyancsak többnyire utólag szerkesztik, tömbhatárok szerint, 

„közelítõ” méretarányú, mert csak vonalzóval) vagy 

- Pontvázlaton és jegyzõkönyvben rögzítik. 

10.3.4.5. A magassági részletmérésrõl 

A magassági részletmérés módszerei a hossz- és keresztszelvény szintezés, illetve a 

területszintezés. Mindkét módszer jellemzõje, hogy vonalszintezéssel megállapítjuk a mûszer 

irányvonalsíkjának a magasságát, az ún. mûszerhorizont magasságot, majd egy-egy állásponton 

a szelvényezés, ill. terület geometriájának megfelelõen, további pontok magasságait mérjük. 

Manapság azonban egyre gyakoribb a mérõállomással végzett magasság-meghatározás (a 

tahimetria korszerûbb megoldásaként). 

A földmérési alaptérképen a domborzatrajzot szintvonalakkal vagy kótált pontokkal, 

illetve a két megoldás vegyes alkalmazásával ábrázoljuk (51. ábra). Meghatározott domborzati 

elemeket jelkulccsal jelölünk. 

163


51. ábra: Domborzatábrázolás szintvonallal és kótált pontokkal 

Szintvonalas ábrázolást elsõsorban olyan területen alkalmaznak, ahol a természetes 

terepfelszín az uralkodó. Kótált pontokkal túlnyomórészt mesterséges burkolattal borított vagy 

sûrûn beépített területeken ábrázolják a magassági viszonyokat. 

Szintvonalas ábrázoláskor 1:1000 és 1:2000 méretarány esetén az alapszintköz 1 m, 

1:4000 ma. esetén síkvidéken vagy enyhén buckás terepen 1 m; domb- és hegyvidéken 2, 2,5 

illetve 5 m. 

Kótált pontok esetén 1:1000 ma-ban hektáronként 5-7, 

1:2000 ma-ban 2-3 pont mérendõ. 

Jelkulcsi jellel pl. a tereplépcsõ, terasz, horpadás, suvadás, vízmosás, dolina, omladék, 

sziklafal, töltés, bevágás, stb. kerül kifejezésre. 

Magassági ábrázolást földi és sztereofotogrammetriai eljárással szokás végezni, a 

magassági alapponthálózatra támaszkodva, de kézenfekvõ az ortofotogrammetria alkalmazása 

is. 

Tahimetrikus magassági felmérés során a vízszintes alappontoknak is meghatározzák a 

magasságát és azokról mérik a jellemzõ részletpontok magasságkülönbségeit. Szintvonalas 


2008 

164


ábrázoláshoz ekkor úgy juthatunk, hogy az egyenletes lejtésû szakaszok végpontjainak 

meghatározzuk a magasságát. Ezek a pontok alkotják a terep ún. idomvázát, amelyre 

támaszkodva (a szintvonalak mindig merõlegesek az idomvonalakra) interpolálással 

kiszerkeszthetõk a kerek szintvonalértékû helyek, melyeket összekötve megkapjuk a 

szintvonalakat. 

52. ábra: Domborzati idomváz és pontjai 

Az alapszintvonalakon kívül minden negyedik vagy ötödik az ún. fõszintvonal, amelyet 

vastagabb vonallal rajzolnak ki. Ha a terep eléggé tagolt ahhoz, hogy az alapszintközzel ki 

lehessen fejezni, felezõ vagy negyedelõ szintvonalakat is alkalmaznak. 

53. ábra: Az idomváz és a szintvonalak kapcsolata 

10.3.4.6. Részletpontok koordinátáinak számítása 

A részletpontok koordinátáinak számítását az ismert képleteket felhasználó (és a 

hibahatárokat is figyelõ) önálló (Pl. GeoProfi, Hálózat, GeoCalc, stb.) vagy a térkép- 

(rajz)szerkesztõ szoftverekkel lehet elvégezni. A számítások dokumentálása külsõ szoftverek 

esetében kötelezõ, a rajzszerkesztõk esetén a Mûszaki tervben foglaltak szerint lehet 

szükséges. 

165


10.3.4.7. A részletminõsítésrõl 

Fotogrammetriai módszer esetén a részletminõsítés a részletmérést helyettesítõ feladat. 

Ezt azonban csak azon pontok esetében lehet elmondani, amelyek egyértelmûen leképzõdtek a 

felvételen. Ezeknél ugyanis elégséges csupán a terepi és a képi megfelelõ azonosítása (pl. a kép 

nagyításán történõ bekarikázással), mert az így kiválasztott tónuspont helye egyenlõnek 

tekinthetõ az országos rendszerbe beillesztett felvételrõl megállapítható koordinátákkal 

(amennyiben a pont a terepfelszínen volt azonosítható). A terep feletti pontok esetében ez nem 

pontosan igaz, de ha megállapítjuk a tereptárgy kérdéses pontjának magasságát, abból és a 

felvételi hely koordinátáiból a végleges hely összrendezõi számíthatók. Digitális 

nagyméretarányú fotogrammetriai technológia esetén kizárólag tónusos részletminõsítést 

érdemes végezni (korábban a grafikus térkiértékelések alapján ún. vonalas minõsítést is 

alkalmaztak). 

A részletminõsítés eredménye (megfelelõ szabályok szerint) rögzíthetõ a tónusos 

fotónagyításon (mint Minõsítési lapon), de a méreteket célszerû külön mérési jegyzetre felírni 

vagy (a szükséges kapcsolatokkal együtt) fájlba rögzíteni. 

Amennyiben magassági felmérésre kerülne sor, azt elsõrendû részletpontokra 

vonatkozóan szintezéssel kell meghatározni. Terepi felmérés keretében a további részletpontok 

mérhetõk tahimetrálással (pl. mérõállomással), de akár GPS-szel is. Települések felmérésénél 

nem célszerû rácshálózat sarokpontjait meghatározni magassági értelemben, inkább az 

idomvonalak jellemzõ pontjainak helyét és magasságát kell rögzíteni, ezen túl azokat a 

pontokat, amelyek az elõírások szerint kótált pontként határozandók meg (ugyanis a többi 

pontot sok esetben csak a szintvonalrajz megtervezéséhez használjuk, mintegy „információközvetítõként”). 

10.3.4.8. Fotogrammetriai pontsûrítés 

Abban az esetben, ha légifelvétel alapján készítjük a térképet általában szükség van ún. 

fotogrammetriai pontsûrítésre. Ennek célja az, hogy – támaszkodva a geodéziai 

módszerekkel meghatározott és a felvételen egyértelmûen leképzõdött illesztõpontokra – a 

felvételekkel lefedett területekre egységes (homogén) meghatározást biztosítson a kiválasztott 

(meghatározandó, pl. további illesztõ- vagy felmérési alap-esetleg részlet-)pontokra. Ez azáltal 

tehetõ meg, hogy mérik az „egyesített” és az országos térképi rendszerbe illesztett” területre 

esõ új pontok felvételbeli helyzetét (képkoordináták és parallaxisok, illetve ún. 

modellkoordinátáját) és egy térbeli transzformációval számítják azok országos összrendezõit 

az EOV-ben. A pontsûrítés módszere térbeli légiháromszögelés vagy (elsõsorban a 

részletpontokra vonatkozóan) modellen belüli pontsûrítés elvén alapul. A számításokat 

különféle kiegyenlítéssel teszik megbízhatóbbá. 

A fotogrammetriai feldolgozás a kiértékelésnek megfelelõ mûvelet, melynek keretében 

a részletpontoknak országos koordinátát állítunk elõ. 

A korábbi (tér-)fotogrammetriai mûszerek is alkalmassá tehetõk digitális adatnyerésre, 

amennyiben a modellkoordinátákat, illetve a képkoordinátákat és a hozzájuk tartozó 

parallaxisokat rögzítjük (célszerûen a méréssel egyidõben, automatikusan). A rögzítés 

történhet közvetítõ adathordozóra (off-line módszer) vagy azonnal számítógépbe továbbítással 


2008 

166


(on-line módszer), amelynél egy rajzszerkesztõben vizuálisan követhetjük is a munkát, sõt, a 

további szerkesztések is elvégezhetõk, akár a kiértékelés folyamán. 

Az analitikus plotterek kifejezetten a digitális adatnyerés támogatására szolgálnak. A 

fotogrammetriai munkaállomásokon a digitális képanyag tájékozása és a geodéziai 

rendszerbe illesztése is egzaktan elvégezhetõ, így a felvételben rejlõ információk nem 

szenvednek torzulást. 

10.3.4.9. Digitális ortofotó elõállítása és részletkiértékelése 

Digitális ortofototérkép készülhet: 

⇒ analóg ortofotó szkennelésével (nem ajánlott), 

⇒ az eredeti fotográfiai kép szkennelésével vagy 

⇒ eredetileg is elektronikus „kép” alapján. 

Mint írtuk, a harmadik módszer jelenleg még nem elérhetõ, az elsõ viszont nem 

megfelelõen pontos, mert magán viseli az analóg képátalakítás esetleges hibáit is. 

A képanyag (megfelelõ geometriai és színfelbontású) szkennelését követõen az 

ortogonális képelem-transzformáció eredményeként a raszterpontok (pixelek) úgy kerülnek 

áthelyezésre, hogy azáltal kiküszöbölik a terep magassági viszonyaiból és a felvételkészítés 

centrális vetítésbõl adódó torzulásait. Tehát minden terepfelszíni pont a végleges helyére kerül. 

Azaz, ha ennek koordinátáit (pl. képernyõn történõ digitalizálással) rögzítjük, az a 

rajzállományban a végleges összrendezõivel képviseli a térképi pontot. A terepfelszínbõl 

kiemelkedõ (kivételesen besüllyedõ) pontok leképzõdése számítással javítható, ha 

rendelkezésre áll a pont terep feletti magassága. A képelem-transzformációhoz szükség van a 

terepfelszín folytonos(-nak vehetõ) felületének magasságaira, amely: 

ˆ térkiértékeléssel, 

ˆ geodéziai mérésekkel vagy 

ˆ magassági (felület-)modellbõl (adatbankból) 

egyaránt nyerhetõ. 

Az utóbbi két esetben elég csupán egy-egy kép, amelybõl a lefedett terep digitális 

ortofototérképe elõállítható. 

Külterületek ortofototérképeként kb. 10-15 cm, belterületek esetében 3-5-8 cm terepi 

felbontással kell készülniük az ortofotóknak, ha nagyméretarányú célokat kielégítõ 

adatnyerésre szánjuk. Amennyiben csupán a háttérinformáció-forrás szerepét tölti be, 30, ill. 15 

cm felbontású képanyag ajánlható, de jó tájékoztatást adhat ennél nagyobb pixelméretû (sõt 

esetleg a transzformáció nélküli) raszterkép is. Tudni kell azonban, hogy bár az ortofoto 

elõállítási költsége fajlagosan alacsony, de a felbontással négyzetesen nõ a képanyag 

mennyisége, tagoltabb felületi információt igényel, több illesztési (mozaikolási) feladatot jelent 

és természetesen megnõ az ára is. 

A vektorizálás mûvelete azonos a képernyõ-digitalizálással. Automatikus vektorizálást 

a térkép síkrajzi tartalmára vonatkozóan a DAT szabályzat nem enged meg. 

167


10.3.4.10. Domborzatkiértékelés és utólagos minõsítés 

Domdorzatkiértékelés térmodell alapján lehetséges: rácsháló sarokpontjainak 

magassága rögzítésével, vagy a térmodell alapján az idomvonalak jellemzõ pontjainak 3 

dimenziós mérésére támaszkodva, esetleg a szintvonal pontjainak megfelelõ sûrûségben 

történõ automatikus regisztrálásával. Az elsõ két esetben is levezethetõ a szintvonal 

megrajzolásához szükséges (adott magasságú) pontok rendezett halmaza. 

Utólagos részletminõsítés önálló feladatként szinte sohasem képzelhetõ el (legalábbis 

nem ajánlott), de kiegészítõ minõsítésre és kiegészítõ mérésre, továbbá ellenõrzõ mérésre 

mindig szükség van. Ennek eredményét ugyancsak megfelelõen rögzíteni, dokumentálni kell. 

10.3.4.11. Térképezés, térképszerkesztés 

A térképezés digitális térkép esetén jól végiggondolandó rajzszerkesztéssé váló feladat. 

Végrehajtásánál figyelemmel kell lenni az alkalmazott szerkesztõ programrendszer 

tulajdonságaira, lehetõségeire és arra, hogy miként fogjuk az adatbázist – és az alapján az 

adatcsere-formátumot – elõállítani. Ugyanis jelenleg olyan térképszerkesztõ nem létezik, 

amelyik a DAT szerinti objektumokat a szerkesztés közben létre tudná hozni és egyidejûleg az 

adatbázisba is helyezné (bár vannak erre fejlesztések folyamatban, de egyelõre legfeljebb a 

meglévõ rajzállomány kiegészítõ javításainak elvégzésére használatos). Ez valószínûleg így a 

természetes, mert más a célja a térképszerkesztésnek és más az adatállomány kezelésének. 

Jelenleg még úgy tûnik, hogy lassítaná a munkát az on-line adatbázis-építés. 

• Általánosan elterjedt az ITR, az AutoCad és a Microstation rajz (térkép)szerkesztõ. 

• Ezek többé-kevésbé meghatározzák a választható rétegek számát és az objektumkezelés 

adott korlátait. Mindegyiknél törekednek azonban a módosított 21/1995 FM 

rendelet szerint egységesített rétegek használatára, de típusonként másféleképpen. 

• Mindegyik típushoz készültek konveretek (némelyikhez többféle is: pl. ITR-DAT, 

MS-DAT, AutoCAD-DAT). 

• Általában a 21/1995 FM. sz. (ill. a 98/2002 FVM) rendelettel bevezetett pontkódokat 

használják fel, némi bõvítéssel. 

• A felületek képzésénél – általában, de nem kizárólagosan - a területszámításhoz is 

alkalmazott algoritmust használják. 

• A vonalszerû objektumok több szoftverben létrehozhatók több szakaszból is (sõt 

egyesek többfajta attribútumot is képesek tárolni, kezelni). 

• Objektum-azonosítóként általában kiaknázzák a természetes azonosítók 

alkalmazásának elõnyeit, azaz ha valamit már térképi szöveges objektumként meg 

kell írni, legyen ez elég azonosítóként. Amennyiben ez nem egyértelmû, kiegészítõ 

közvetítõül magát az objektumféleség kódját használják. 

A térképezés (térképszerkesztés) sorrendjét (bár sokféleképpen el lehet képzelni) a 

következõképpen célszerû kialakítani: 


2008 

168


• A meglévõ digitális rajzállományok pontkódolása után a rétegbe szervezést 

(egységesítést) célszerû külön-külön elvégezni. Az esetleg csatlakozó állományokat 

együtt (egymás mögött) szemlélve az esetleges ellentmondások kiszûrendõk. 

• A numerikus (korábbi) munkák önálló digitális állományba való megszerkesztése. 

• A településhatár koordináta- vagy digitális állománya betöltendõ, de hasznos lenne 

megkülönböztetni (pl. elõször más rétegben összekötni) a mérésbõl származó és a 

digitalizálásból eredõ adatokat (utóbbiak ugyanis gyakran változtatásra szorulnak). 

• Amennyiben fotogrammetriai adatnyerést alkalmazunk, azt elõbb önálló állományban 

célszerû megszerkeszteni. 

• Ugyancsak önálló állományban célszerû az esetleges kiegészítõ digitalizálást végezni, 

lényegében a térképszerkesztés elveinek a betartásával, az objektum-képzési szabályok 

betartásával. 

• Betöltendõk az alappontok számaikkal, DAT szerinti jelkulcsaikkal. 

• Amennyiben terepi méréseket is végeztünk, azok beszerkesztése. 

• Az egységesített digitális rajzállományok betöltése (együtt szemlélést követõen!). 

• Jogerõs további változások betöltése, megszerkesztése. 

• Az objektum-azonosítók teljességének ellenõrzése, kiegészítõ elhelyezése. 

• Teljesség, majd konzisztencia-vizsgálat (pl. „csak” területszámítással) és a hiányosságok 

kiküszöbölése. 

Ismételt konzisztencia-vizsgálat igazolhatja a térképszerkesztés helyességét és 

megalapozhatja az adatbázisba helyezést. 

10.3.5. Helyrajzi számozás és egyéb megírások 

10.3.5.1. A helyrajzi számozás elve 

A földrészleteket - az egyértelmû azonosítás érdekében - megszámozzuk. A helyrajzi 

szám biztosítja a kapcsolatot a térkép és a különbözõ nyilvántartások között. A helyrajzi 

számozást közigazgatási egységenként (településenként) végezzük. Az egyértelmû 

azonosításhoz szükséges, hogy egy közigazgatási egységben nem lehet két azonos helyrajzi 

szám. 

A helyrajzi számozást – településen belül – fekvésenként külön végezzük. Jelenleg (amint 

már említettük) háromféle fekvést különböztetünk meg: 

Külterület a község külsõ területe, mely elsõsorban mezõ- és erdõgazdasági mûvelésre 

szolgál. A belterület, mely lakóépületekkel beépített része a községnek. 

Ezenkívül megkülönböztetünk még egy fekvési egységet a különleges külterületet 

(közismerten, a zártkertet). Ebbe a csoportba tartoznak a kiskertek, vegyes kultúrájú területek 

és egyes üdülõövezetek is. 

169


A különbözõ fekvések határvonalát a helyi építési hatóságok határozzák meg és ezt a 

rendezési tervben szabályozzák. Egy városon belül több össze nem függõ belterület és 

különleges rendeltetésû külterület is lehet. 

A helyrajzi számozás során ezekben a fekvési egységek helyrajzi számozási egységeket is 

jelentenek. 

A külterületek helyrajzi számozását az ún. külterületi táblák (vagyis a vonalas 

létesítmények által közbezárt területek - és ilyennek kell tekinteni a belterületeket és a 

zárkerteket is) ún. „nullás” helyrajzi számokkal való számozásával végezzük. Ez azt jelenteti, 

hogy minden külterületi helyrajzi szám elõtt egy 0 jegy van. A 01 számot a belterület 

(központi) egésze kapja. A belterület után számoztuk végig a külterületi ún. „táblákat” (a 

település-vagy fekvéshatárok, illetve közterületek által határolt területeket). Az egyes 

külterületi földrészleteket a fõbb utak által határolt táblákon belül, a táblaszám ún. 

alátöréseivel számozzuk. 

Ezután a belterületi földrészleteket számozzák meg, sorban, folyamatosan. A számozás a 

belterület középpontjánál kezdõdik és halad folyamatosan. Ha több belterület van, akkor a 

következõ belterület helyrajzi számozását az elõzõ folytatásaként végezzük, csak kihagyunk 

legalább ötven számot és az azt követõ 101-tõl folytatjuk. 

A belterületek helyrajzi számozása után a különleges külterületeket számozzuk végig. 

Ezeket neveztük korábban zártkerteknek. Ezek helyrajzi számozása is ugyanúgy történik, mint 

a belterületeké. 

10.3.5.1.1. A külterületi földrészletek helyrajzi számozása 

Minden külterületi táblát (vagy földrészletet) 0-val kezdõdõ sorszámmal jelölünk. A 

külterületi földrészletek jelentõs része vonalas létesítménnyel (út, árok, stb.) határolt tábla, 

ezért a külterületi helyrajzi számokat táblaszámoknak is nevezik. 

A külterületi földrészleteket/táblákat fekvésük sorrendjében kell „nullás” számokkal 

ellátni. Ugyanekkor a belterület(ek), (és a korábbiakban megkülönböztetett: ) zártkert(ek) - 

mint helyrajzi számozási egységek a külterületi táblákhoz hasonlóan - ugyancsak egy-egy 

nullás számot kapnak. A központi belterület táblaszáma 01, a további számozás lehetõleg 

kövesse a régi számozás irányát (54. ábra). 


2008 

170


54. ábra: Táblaszámozás a település területén 

Az egyéni tulajdonban lévõ földrészleteket az õket magukban foglaló táblák nullás 

számának alátöréseivel kell jelölni. 

10.3.5.1.2. Belterületi földrészletek helyrajzi számozása 

A belterületben lévõ földrészleteket - lehetõleg a régi helyrajzi számozás irányát követve 

- fekvésük sorrendjében 1-gyel kezdve (ez többnyire valamely központi földrészlet) 

folytatólagos egész számmal kell jelölni. 

Ha az igazgatási egységen belül kettõ, vagy több belterületi egység van, akkor a 

központi belterület után azokat 

• nullás számuk sorrendjében, 

• az elõzõ belterületben felhasznált legmagasabb helyrajzi számot követõ 101-gyel 

kezdve, de legalább 50 szám kihagyásával kell helyrajzi számozni. 

A megyei jogú városok helyrajzi számozását kerületenként - mint helyrajzi számozási 

egységenként - kell elvégezni. Az I. kerületben 1-gyel, a többi kerületben a megyei 

földhivatalok által meghatározott (általában 500) számtartalék kihagyása utáni 1001-gyel kell 

kerületenként a helyrajzi számozást kezdeni. 

Belterületekben gyakran elõfordul, hogy közös udvarokban, külön tulajdonban álló 

épületek vannak. Ezek külön földrészletek lévén, külön helyrajzi számot kell kapjanak. 

10.3.5.1.3. Volt "zártkerti" (különleges külterületi) földrészletek helyrajzi számozása 

A zártkerti földrészletek helyrajzi számozása a belterületekéhez hasonló módon történik: 

171


• a felhasznált legnagyobb belterületi helyrajzi számot követõ 101-gyel kell kezdeni a 

számozást, de legalább 50 szám kihagyásával; 

• ha több zártkert van, akkor nullás számaik sorrendjében, az elõzõ zártkertben 

felhasznált legnagyobb helyrajzi számot követõ 101-gyel kezdve, legalább 50 szám 

kihagyásával kell az egyes zártkerti egységeket helyrajzi számozni. 

A földmérési alaptérkép tartalmában bekövetkezõ változások (területosztás, 

kisajátítások, ki- és becsatolások stb.) a legtöbb esetben a helyrajzi számok változásával is 

járnak. Ezekrõl a késõbbiekben tanulunk. 

10.3.5.1.4. Az alrészletek és jelölése 

A földrészleteken belül még külön jelöljük az egyes alrészleteket is. Az egyes 

alrészleteken - a földrészleten belül fekvõ különbözõ mûvelési ágakat értjük. A mûvelési 

ágakat csak akkor jelöljük, ha annak területe eléri a minimális területi értéket. Az alrészleteket 

az abc kisbetûivel jelöljük. A magánhangzók közül csak azt a betût használjuk, a 

mássalhangzók közül pedig csak az egyjegyûeket. 

A földrészletek kialakításánál a belterület határvonalánál az átmenõ utakat is lezárjuk és 

külön helyrajzi számmal jelöljük. Utcák keresztezésekor a keskenyebbeket lezárjuk le. 

Új térképek készítésekor a földrészletek helyrajzi számát csak indokolt esetben szabad 

megváltoztatni. 

10.3.5.1.5. Egyéb megírások a térképen 

Amint említettük, a térképeken nemcsak az alappontok végleges számát, a helyrajzi 

számot, vagy a mûvelési ágat és az alrészletek betûjelét 2 kell megírni, de pl. az utak, utcák 

neveit és rendeltetését, vasutat (külön a pályatest és az állomás területe), házszámokat, 

külterületen a dûlõneveket, de a mûvelés alól kivett területek pontos nevét vagy rövidítését is. 

Ezen kívül a térképszelvény kereten kívüli tájékoztató jellegû feliratai is fontosak (méretarány, 

vetületi rendszer, magassági alapszint, szelvényszám és a csatlakozó szelvények száma, 

valamint az elõállításra vonatkozó pontosító szövegek). Ezekre a vonatkozó szabályzatok (pl. 

F.7 jelû) térképmellékletei mutatnak mintát. 

Ugyanezekben szabályozzák, mely vonalakat kell folyamatos, melyeket pontozott (rövid 

szaggatott) vagy egyéb mintázatú vonallal vagy vastagítással (pl. vasúti pályatest) kirajzolni. 

A domborzati tartalom és jelkulcs, valamint a relatív magasságok megírását is 

tartalmazzák a szabályozások. 

Az attribútum-adatok további elhelyezése és bizonyos elõkészítõ munkálatok (pl. 

közterületi földrészletek és területszámítási listák, stb. elkészítése) után el kell végezni az 

adatbázisba helyezést. Az attribútumoknak azt a csoportját, amit eltérõ formátumban áll 

2 Az alrészletek betûjelei: a,b,c,d,f, g,h,j,k,l m,n,p,r,s, t,q,v,w,z lehetnek. 


2008 

172


rendelkezésre (pl. Excel táblában, stb.) be kell olvasni és felül kell vizsgálni az adatbázis 

teljességét. 

10.3.6. Területszámítás, területjegyzék 

A területszámítás a digitális térképi állományban tárolt részletpont-koordináták alapján, 

numerikusan történik, 5 tizedesre, általában jól automatizált eljárással. A területszámítás célja 

kettõs: 

- egyrészt a felületszerû objektumok területének meghatározása, 

- másrészt az adatállomány „egyszerûsített” belsõ konzisztenciájának elõzetes 

ellenõrzéseként értelmezhetõ. 

Ugyanis, ha a területszámítás nem fut le, vagy nem minden alakzatra, akkor az szerkesztési 

vagy megírási hibára utal, amit mindenekelõtt ki kell javítani. 

Napjainkban a számítások egyidejûleg elvégezhetõk mind a teljes területre (a 

kontúrpontok koordinátáiból), mind az egyes földrészletekre, illetve azokon belül az 

alrészletekre és a talajfoltokra. A számítás végeredménye m 2 -re kerekített formában is elõáll és 

itt történik meg a nagyobb területre való ráállás (ugyan néhány m 2 -re, de) úgy, hogy a kisebb 

egységek kerekített területeit összeadva a pontosan a nagyobb terület kerekített területeit 

kapjuk. 

A területszámítás végeredményeként születõ Területjegyzék a teljes felmérési munka 

fontos végterméke. Az alkalmazott technológiától függetlenül a területjegyzéknek az alábbi 

követelményeknek kell megfelelnie. 

1. A területjegyzéket településenként, azon belül fekvésenként kell elkészíteni. 

2. A területjegyzéknek teljesnek kell lennie: minden földrészletet a helyrajzi számok 

sorrendjében, azon belül az alrészleteket tartalmaznia kell. 

3. A területeket egész m 2 egységben kell feltüntetni. 

4. A mûvelési ágak, épületek jelzése, megnevezése szakszerû kell legyen. 

5. A területjegyzék bizonylat. Ebbõl fakadóan: 

- a területjegyzékben javítani nem szabad, az esetleges változásokat területjegyzékfüggelékben 

kell kezelni; 

- a területjegyzék adatai között nem szabad sort kihagyni, a lap alján esetlegesen 

üresen maradt sorokat ki kell húzni. 

A bizonylati jelleget a gépi úton elõállított területjegyzéknek is biztosítania kell. 

Amennyiben a térképkészítés alatt (pl. a záróhelyszínelés következtében) valamely 

földrészlet/alrészlet adatai megváltoztak, Területjegyzék-függeléket kell felfektetni és abban 

tételesen kell kimutatni a változás elõtti, majd a változás utáni állapotot. 

173


Ezt követõen elkészítendõ a területeltérési lista, illetve a korábbi területekkel való 

összevetés és az eltérések elemzése, szükség szerint a terepi ellenõrzés és javítás, valamint 

ismételt konzisztencia-vizsgálat. 

10.3.7. Az adatbázis elõállítása 

A térképi adatbázis elõállítása a gondosan megszerkesztett digitális rajzállományban 

elhelyezett információkból hozható létre. Ezt a konverterek oldják meg. Természetes azonban, 

hogy az egyes térképszerkesztõkhöz készült konverterek némileg más-más elõkészítést 

igényelnek. Ez elsõsorban az objektum-azonosítók megadásában tér el, de számos egyéb vonás 

is megkülönbözteti õket. (Ezek sajátosságairól és alkalmazásának szabályairól az évközi 

gyakorlatokhoz kiadott segédletek alapján tudhatunk meg többet.) 

Közös azonban az, hogy egy adatbázis-kezelõben elõbb definiálják a DAT adattáblákat, 

majd a jól elõkészített rajzállományból kiolvassák és elhelyezik az egyes mezõ-értékeket. 

Bizonyos esetben ezek javíthatók, vagy kiegészíthetõk. Ezután ellenõrzések történnek (a DAT 

szabályzat-mellékletben leírt szabályok betartására vonatkozóan), és ha megfelelõ az adatbázis, 

elkészíthetõ a DAT adatcsere-formátum. 

A DAT adatcsere-formátum egy alfanumerikus karaktereket tartalmazó fájl, amelybe az 

adattáblák rekordjainak tartalma kerül kiírásra, meghatározott sorrendben, mezõ-elválasztó 

karakterek (*) közé illeszkedõen. 

Valahányszor módosítunk az adatállományban, azt az adatcsere-formátumban is 

konzisztensen javítani kell (utóbbi legtöbbször ismételt konvertálással történik). 

10.3.7.1. Zárómunkálatok és készítendõ munkarészek 

A zárómunkálatok körébe a munkarészek összeállítása, a megfelelõ (elõírás szerinti) 

munkarészek tartalmának összeolvasása, irodai és terepi felülvizsgálat (utóbbit hívják 

záróhelyszínelésnek) elvégzése és a talált eltérések bemérések javítása, valamint a 

konzisztencia ismételt felülvizsgálata tartozik. 

A javítások után ki kell rajzoltatni a térképet analóg formába is az állami átvétel 

végrehajtásához. 

Ezután a munka az állami átvételi vizsgálat céljából az illetékes megyei földhivatalhoz 

leadandó. 

A digitális térképek készítésének munkarészei 

A digitális térképi adatállományok elkészítése nemcsak nagy, de költséges feladat is. 

Fontos ezért ismerni a dokumentálásra vonatkozó elõírásokat és folyamatosan kell vizsgálni 

mind az elõállítás lépéseit és munkarészeit, mind a végterméket. 

A munka készítését a vonatkozó szabályzat és az alkalmazott technológia alapján úgy 

kell dokumentálni, hogy az egyértelmû és áttekinthetõ legyen. 


2008 

174


→ 

→ 

→ 

→ 

A digitális alaptérképek létrehozásának dokumentálására: 

a készített munkarészek (beleértve a digitális állományokat is), 

a teljes folyamat lényeges adatait és mozzanatait összefogó felmérési törzskönyv; benne 

a 

végleges adatok jegyzéke és az 

összefoglaló mûszaki leírás szolgálnak. 

A felmérési törzskönyv és az összefoglaló mûszaki leírás arra szolgál, hogy bármely 

felhasználó részére képet adjon a feladatsor egészének végrehajtásáról és az adatbázis 

fontosabb paramétereirõl - ezáltal alkalmazási lehetõségeirõl. 

A DAT állományok elõállítása során készítendõ munkarészek részben aszerint 

különböznek, hogy újfelmérés, átszerkesztés, vagy digitalizálás a feladat, de ezen belül 

technológiánként is. Azok a munkarészek készítendõk el, amelyek (pl: egy-egy technológia 

esetén) szükségesek, és amelyek az alábbiakban leírtakkal összhangban vannak. 

Eszerint: konkrét munka esetén - tekintettel a feladat újszerû jellegére és 

különösképpen a technikai/ technológiai fejlõdés hallatlan ütemére - a készítendõ munkarészek 

körére: 

ƒ a mûszaki terv és 

ƒ a szerzõdés, 

ƒ a DAT.1 , illetve DAT 2. Szabályzat és 

ƒ a közbensõ egyeztetõ tárgyalásokról készített jegyzõkönyvben foglaltak 

együttesen vonatkoznak. 

A térkép készítését - a befejezéskori állapot rögzítéseként - munkarészekkel kell 

dokumentálni. Valamennyi munkarészt a megyei földhivatalnak - mint az állami átvételi 

vizsgálat koordinátorának - kell átadni, tételes átvételi jegyzõkönyvvel. Ennek egy példánya a 

felmérési törzskönyvbe csatolandó, egy példányt az FM FTF-hez kell felterjeszteni, egy 

példányt a FÖMI-nek kell megküldeni, és egy példányt a munkát végzõ vállalkozónak kell 

visszaadni. 

A készítendõ munkarészek felsorolása - melyek a digitális térkép létrejöttét 

dokumentálják és a készítés-kori állapotát õrzik, a 4.sz. mellékletben áttekinthetõk. Ezek közül 

csupán néhány rövid kommentálásába fogunk. 

Mindenesetre azt fontos kihangsúlyozni, hogy értelemszerûen elõtérbe kerülnek a csak 

digitális formában elkészíthetõ és leadható munkarészek, azonban ez ma még nem lehet 

teljeskörû. Ahogy a térképet analóg formában (és valamilyen rajzformátumban is le kell adni, 

úgy nem nélkülözhetõ pl. a mérõállomással, vagy GPS-szel rögzített „nyers” mérési adat akkor 

sem, ha az adatrögzítõ képes azonnal EOV koordinátát tárolni. 

Az egyik legfontosabb munkarész a Felmérési törzskönyv (a felmérési tanulmánnyal, a 

mûszaki tervvel, az összefoglaló mûszaki leírással, valamint az összesített, majd a végleges 

adatok jegyzékével) ma már nagyrészt ugyancsak készülhet digitális formában. Ugyanakkor 

azonban a hagyományos adathordozón levõ jegyzõkönyvek és más dokumentációk behelyezése 

miatt és biztonsági okokból szintén el kell, hogy készüljön (legalább kivonatosan) papíralapú 

munkarész formájában is. 

A felmérést végzõ a megbízás kiadását követõen - még a részletes adatgyûjtés 

megkezdése elõtt nyilvántartási egységenként köteles felmérési törzskönyvet felfektetni, és azt 

175


a munka elõrehaladtával folyamatosan vezetni. A felmérési törzskönyv ezáltal alkalmas egy 

tágabb értelemben vett mûszaki leírás szerepét betölteni. (Ha a konkrét felmérési munka 

lehetõvé teszi, akkor több fekvés, esetleg települések felmérésére vonatkozó azonos tartalmú 

elõírásokat, állásfoglalásokat másolni, illetve ezekre utalni is lehet.) 

A felmérési törzskönyv tartalma, általánosan: 

œ a feladat egészére vonatkozó fõbb adatok, 

œ az egyes részfeladatokra vonatkozó konkrét technológiai utasítások, elõírások, 

problémák és állásfoglalások, 

œ vizsgálati eredmények, 

œ minõségi észrevételek, 

œ hibajavításra vonatkozó utasítások, 

œ a javítások dokumentálása, 

œ a munkafázisok záróminõsítése, 

œ az állami átvételi vizsgálat észrevételei, stb. 

A felmérési törzskönyv 1-15 -ig számozott, A/4 méretûre hajtott A/3 nagyságú, 4 

oldalas törzslapból, és szükséges darabszámú betétlapokból áll. 

A törzslapok gyûjtõ jellegûek. Az egyértelmû és egységes kitöltés érdekében elõre 

megadott (nyomtatott) rovatokat, táblázatokat tartalmaznak. 

Betétlapoknak kell tekinteni nem csak a külön erre a célra készített nyomtatványokat, 

hanem mindazokat a bizonylatokat, amelyek a munka elvégzésére vonatkoznak. Fontos 

követelmény, hogy ezek a bizonylatok A/4 méretûek, és a törzskönyvbe befûzhetõek 

legyenek. Kivételesen külön mellékletek is csatolhatók a törzskönyvhöz, azonban az 

egyértelmû hivatkozásról gondoskodni kell. 

Létezik a felmérési törzskönyvnek ún. digitális változata is, de ebben az esetben is 

szükség van analóg megjelenítésre, valamint a mellékletek behelyezésére. 

A betétlapoknak továbbra is 3 típusát különböztetjük meg: 

⇒ I. típusú 

⇒ II. típusú 

⇒ III. típusú 

=általános betétlap (1.sz.), 

=hibahatárral szabályozott tulajdonságok vizsgálatához (2.sz.), 

=hibahatárral nem szabályozott tulajdonságok vizsgálatához (3.sz.). 

Természetesen azonban elõtérbe kerültek a digitális dokumentálási módszerek. 

A törzskönyvben kell - munkafázisonként - tételesen bejegyezni a munka végrehajtására 

vonatkozó azon fõbb technológiai elõírásokat és egyedi utasításokat, amelyek az alvállalkozók


egységes és egyértelmû tevékenységét szabályozzák. Ezen túlmenõen ide kell bejegyezni - 

amint már említettük - azokat a jelentkezõ problémákat és kérdéseket, amelyek menet közben 

merülnek fel és akár belsõ, akár külsõ (földhivataltól, FÖMI-tõl és más) szervektõl, 

hatóságoktól közremûködést (döntést, állásfoglalást) igényelnek (pl. elhatároláshoz, jogi 

határok ábrázolásához, újra helyrajzi számozás kérdésében, stb.). 

10.4. A DIGITÁLIS ÁLLOMÁNY VIZSGÁLATÁNAK DOKUMENTÁLÁSA 

10.4.1. A vizsgálatok végrehajtásának fõbb elvei 

A DAT készítésének különösen fontos fázisa a vizsgálat. Elsõdlegesen a felmérést végzõ 

szerv köteles ellenõrizni a digitális alaptérképi állományok elõírás szerinti minõségét 

(teljességét és az ábrázolás megbízhatóságát, minõségét). Ennek célja, hogy - egyértelmûen 

dokumentált vizsgálat alapján - eldönthetõ legyen, hogy az elkészült térképmû felválthatja-e a 

korábbi alapadatokat. 

A munka megfelelõ minõségének biztosítására és megbízhatóságának megállapítására a 

felmérést végzõ cégnek meghatározott adatokra vonatkozóan teljeskörû, más adatokra 

részleges; jellegét tekintve - mindkét esetben - hibafeltáró belsõ vizsgálatot kell végeznie. A 

feltárt hiányosságok javítása után minõsítõ vizsgálatot kell végeznie. Ugyanis az egyes 

munkaszakaszok befejezése után azokat minõsíteni kell (megfelelõ/nem megfelelõ). Végül - a 

munkaszakaszok minõsítése alapján - a munka teljes befejeztével záróminõsítést kell 

készítenie, amit a felmérési törzskönyvben részletesen dokumentálni kell. 

A minõség ellenõrzésének módját, mértékét, valamint végrehajtását és eredményének 

dokumentálását a felmérési törzskönyvben kell feltüntetni. Ugyanitt történik az állami átvételi 

vizsgálat eredményeképpen a digitális állományok hitelesítésének bejegyzése is. 

A szoftveres ellenõrzést (belsõ konzisztencia- vizsgálatot) a DAT.1. M-3 melléklete 

szerint kell végrehajtani, melyet a FÖMI végez, a leadástól számított 8 napon belül. 

Olyan szoftveres ellenõrzés alkalmazható, amely - belsõ konzisztencia és attribútumadatok 

vizsgálatakor is - azonosítható módon - listázza a valamilyen okból hibásnak talált 

adatokat és a hiba jellegét/nagyságát. 

A DAT készítéshez tartozóan elvégzett belsõ, majd a minõsítõ vizsgálatot követõen a 

feldolgozást végzõ vállalkozó köteles a munka záróminõsítését elvégezni - a felmérési 

törzskönyvbe való bejegyzése mellett. Ezzel egyidõben össze kell állítani az állami átvételi 

eljáráshoz való leadáskori állapot szerint az összefoglaló adatok jegyzékét. 

A záróminõsítést követõen egy rövid, összefoglaló mûszaki leírást kell készíteni, mely 

(a munka terjedelmével és sajátosságaival összhangban, mintegy 3-10 oldalban) a DAT 

készítés legfontosabb jellemzõit tárja a felhasználó elé. Ebben 

♦ 

♦ 

röviden utalni kell az alkalmazott technológiára, 

az esetleges sajátos megoldásokra, 

177


♦ 

♦ 

♦ 

♦ 

♦ 

♦ 

♦ 

lényegesebb problémákra (szükség esetén hivatkozással a törzskönyvi részletes 

bejegyzésekre); 

a digitális állomány létrehozásának fontosabb elemeire (alkalmazott szoftver, szabványos 

adatformátum, stb.), továbbá 

az egyes külön fájlok elnevezésére, tartalmára és használatára; 

a geometriai megbízhatóság-vizsgálat módjára és az alkalmazott szoftverre, 

a területellenõrzés és dokumentálás módjára, 

az analóg rajzi (és más) munkarészek esetleges sajátosságaira, valamint 

- az állomány - említett - átlagos megbízhatóságára. 

Ez a - szorosan vett - mûszaki leírás a törzskönyv 15. törzslapjába helyezendõ, majd az 

összes munkarész átadásra kerül (jegyzék kíséretében) a megyei földhivatalnak, a komplex 

(földmérési, ingatlan-nyilvántartási és földminõsítési) állami átvételi vizsgálat elvégzésére. 

Ennek észrevételeit (és a javítás dokumentálását) is a felmérési törzskönyvbe kell bejegyezni. 

Az állami átvételi vizsgálatot követõ hibajavítás után az összesített adatok jegyzéke 

felülvizsgálandó és elkészítendõ a Végleges adatok jegyzéke. 

Az összefoglaló mûszaki leírás aktualitását is felül kell vizsgálnia a munkát végzõnek, és 

a szükséges pontosításokat el kell végeznie, a feldolgozott végsõ állapot dokumentumaként. 

Ezzel egyidõben (tehát az átvételi vizsgálatot követõen, de még az állami átvételi 

zárójegyzõkönyv elkészítése elõtt) kell az állományok végsõ archiválását CD lemezre, vagy 

más olyan adathordozóra elvégezni, amely biztosítja a DAT készítés utolsó stádiumának 

biztonságos megõrzését. 

A hitelesítés munkarészei a felmérés dokumentumaként õrzik és tanúsítják a térkép 

készítése-kori állapotot. 

10.4.2. Adatminõségi jellemzõk 

Az adatminõség: a DAT adatbázisnak (vagy a belõle származó adatállománynak) elõre 

megállapított - vagy csak jelzett, általánosan megfogalmazott - alapadatonkénti (és a 

kapcsolódó felhasználói igények kielégítésére való) alkalmassága. 

Az adatminõséget többféle szempont szerint állapíthatjuk meg, illetve jellemezhetjük: 

1.) az adatok eredete, 

2.) az adatok használata (használhatósági foka), 

3.) a geometriai adatok minõsége, 

4.) az attribútum adatok minõsége, 

5.) az adatok aktualitása, 

6.) az adatok konzisztenciája, 

7.) az objektum adatok teljessége, 

8.) az attribútum adatok teljessége, 

9.) az adatgyûjtés technológiája, 

10.) adatvédelem, 

11.) hitelesség.


Az adatforrások adatai közötti válogatás és az adatgyûjtési eljárások megválasztási 

szempontjait ezek közül elsõsorban: 

⇒ az adatok (mint õsadatok) eredete, 

⇒ a geometriai, illetve az 

⇒ attribútum adatok minõsége, 

⇒ az attribútum adatok teljessége (elégsége) és 

⇒ az adatgyûjtés technológiája 

⇒ az adatok konzisztenciája határozza meg, de befolyással vannak 

⇒ az adatvédelemi elõírások is a tevékenységre. 

Bár az adatminõségi kategóriák egyaránt fontosak, itt csupán áttekintjük ezeket azzal, hogy a 

geometriai adatok minõségérõl (a pontosságról) az 5. fejezetben már szó esett. 

Az adatok felhasználásáról, annak mértékérõl, módjáról és gazdaságosságáról minõségi 

felülvizsgálat eredményeképpen kell dönteni. 

A következõféleképpen minõsíthetõk az adatok: 

• a DAT szabványt kielégítõ, 

• átmenetileg - külön engedéllyel - elfogadható, 

• alapadatként nem (legfeljebb tájékoztató jelleggel) használható fel digitális térkép 

készítéséhez. 

Lényegében ezek a szempontok is a DAT készítés tervezésekor bírnak a legnagyobb 

jelentõséggel. 

10.4.2.1. Attribútum adatok minõségének ellenõrzése 

Az attribútum adatok a minõség ellenõrzése szempontjából négyféle csoportba 

sorolandók: 

1.) Definitiv jellegû, melynek értékében bizonytalanság nem megengedett (pl. tulajdonos). 

2.) Pontossági értéke (középhibája) nem tárolt, de levezethetõ (pl. terület). 

3.) Újbóli meghatározással kapott eltérés (%-ban, szövegesen, vagy az attribútum 

mértékegységében). 

4.) Attribútum-elõfordulások meghatározási bizonytalansága (%-ban, szövegesen, vagy az 

attribútum mértékegységében kifejezett, középhibával jellemezhetõ). 

10.4.2.2. Az adatok aktualitása 

Az adatok aktualitása az érvényességre és az adatfrissítés elvárt idõtartamára utal. 

Természetesen ezek az adatállomány felhasználhatósága szempontjából feltétlenül fontos 

jellemzõk. 

179


Az adatok aktualitását a létrehozandó digitális térképi állományon belül is nyilván kell 

tartani, illetve változásait folyamatosan követni (vezetni) kell. 

10.4.2.3. Teljesség 

Adatgyûjtéskor teljesség alatt az elérhetõ adatok mennyiségének az adatbázisban 

szerepeltetendõ adatok mennyiségéhez viszonyított értéket értjük: 

- pontokra, 

- egyéb objektumokra, 

- attribútumokra. 

Ez a minõségi jellemzõ – amint utaltunk is rá, szintén - meghatározó szerepet játszik a 

munka volumene, s így a vállalási ár szempontjából, de befolyásolhatja a technológiát is. 

10.4.2.4. Konzisztencia 

Az adatkonzisztencia – mint a 9.3.3.2 pontban írtuk - azt jelenti, hogy a 

DAT adatbázisban vagy az abból származó adatállományban mennyire valósult meg a 

− topológiai és 

− adatszerkezeti összhang. 

Másképpen fogalmazva: azt fejezi ki, hogy az elkészült adatbázis mennyire felel meg a 

DAT Szabályzatokban leírt elvárásoknak? Mivel az adatbázis szerkezete vizsgálandó, ezért ún. 

belsõ konzisztenciáról is beszélhetünk. 

Ezenkívül értelmezhetõ a 

− geometriai és a jogi állapot szerinti összhang (konzisztencia), valamint a 

− külsõ konzisztencia (a valósággal való egyezõség kérdése) is. 

A korábbi adatállományok a gyakorlatban topológiailag és adatszerkezetileg eltérnek a 

DAT szabvány szerint megfogalmazott megoldástól (de az is elképzelhetõ, hogy a 

DAT adatbázisból származtatott adatállomány is eltér). Ezért fontos adatminõségi paraméter 

az adatkonzisztencia. 

Az adatminõségi jellemzõk nemcsak a digitális térképi adatbázisba kerülnek bele, hanem 

az adatbázist reprezentáló meta-adatok között is szerepeltetni kell ezeket, hogy a jövendõ 

Felhasználó el tudja dönteni, hogy számára mennyiben megfelelõ az alaptérképi adatbázis, 

illetve mennyiben kel gondoskodnia annak kiegészítésérõl. 

10.5. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS ÁTALAKÍTÁSÁRÓL 

10.5.1. Az adatintegrálás (mint nagy tömegû karbantartás) feladatai


Az ingatlan-nyilvántartás mûszaki adattartalma a digitális térkép elkészültekor 

egyértelmûen megváltozik. Ezért a Tulajdoni lap I. részének adatait az új térképi adatbázis 

alapján helyesbíteni kell. Ez ma még háromféleképpen történhet: 

a.) Amennyiben az új adatok adatbázisba integrálhatók, egy ún. „nagytömegû” 

adatbetöltés keretében „ráolvashatók” az adatok az elõzõ állományra, aminek 

hatására a Tulajdoni lap elsõ részének korábbi adatai – elõször ideiglenesen - 

archiválásra kerülnek, és az új adatok kerülnek a helyükre. Ezt követõen egy 

határozatot generál a rendszer és az ideiglenes változásból végleges módosulásként 

kerülnek be az adatok az adatbázisba. 

b.) Ha a digitális térkép még nem integrálható a TAKAROS adatbázisába, az új 

adatokat - jelenleg- egyenkénti változtatással kell módosításként bevinni a 

rendszerbe, adott esetben megengedve a területi eltéréssel történõ bevitelt. 

c.) A digitális alaptérképi tartalom vezetése ekkor vagy elemszemléletû 

térképszerkesztõvel tartható karban (ezzel azonban megbomlik az adatállomány belsõ 

összhangja) vagy egy – objektumorientált - DAT állomány-kezelõ szoftverrel (pl. 

DATView 2.4) kell mindaddig kezelni, amíg a TAKAROS adatbázisába be nem 

kerül, de ilyenkor (is!) párhuzamosan gondoskodni kell az ingatlan-nyilvántartási 

adatokkal való egyezõség fenntartásáról. 

Mindegyik esetben szükséges azonban a felmérõk által bedolgozott változásokhoz képest 

újonnan keletkezett jogerõs változások folyamatos feldolgozása úgy, hogy az adatállomány 

konzisztens maradjon. Ez részben az ingatlan-nyilvántartási adatok, részben (és elsõsorban) a 

digitális térképi adatok helyesbítését igényli. 

10.5.2. Közszemle és forgalomba-adás 

Az adatbázisba integrált digitális térképi adatok közszemlére bocsátása a körzeti 

földhivatalok hivatali helyiségeiben történik, melyrõl megfelelõ fórumokon tájékoztatják a 

lakosságot és más érdekelteket. Ennek keretében a digitális térkép és az új Területjegyzék 

(esetleg a földkönyv kinyomtatott formája), valamint az ingatlan-nyilvántartás egyéb tartalma 

megtekinthetõ és ellene esetlegesen felszólalás tehetõ, 30 napon belül. A felszólalásokat és más 

jogorvoslati kérelmeket a földhivatalnak ki kell vizsgálnia és indokolt esetben javítania kell az 

ingatlan-nyilvántartásba került adatokat. 

A közszemle lejártától már az új adatokkal együtt érvényes az ingatlan-nyilvántartás. Ez 

az új munkarészek forgalomba adását jelenti. Ettõl kezdve a korábbi térképek a forgalomból 

kivonásra kerülnek, helyükbe az új adatok kerülnek. (Gyakorlatilag a közszemle folyamán 

felmerült hiányosságok esetleges javítása is már az új adatokhoz képest történik. Ettõl kezdve 

már csak az ingatlan-nyilvántartással szoros kapcsolatban vezethetõk át a változások. 

181


11. A SAJÁTOS CÉLÚ FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI 

MUNKÁK ÉS KÉSZÍTÉSÜK FELADATAI 

Az országban folyó földmérési és térképészeti tevékenység nemzetgazdasági 

szintû, optimális összehangolását és szakmai irányítását - amint erre már utaltunk - a 

földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az FVM Földügyi és Térinformatikai 

Fõosztálya útján látja el. 

A sajátos célokat kielégítõ geodéziai munkák közvetett szakmai (szakfelügyeleti) 

irányítás alá tartoznak és különféle vállalkozások (Rt, Kft, Bt sokszor 

magánvállalkozások) illetve - arra jogosult - magánszemélyek végzik. 

A földmérési és térképészeti munkák egységessége érdekében a feladatot az 

állami földmérés hatósági szervei az irányítási és szakfelügyeleti rendszer segítségével 

oldják meg. 

11.1. A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI KOORDINÁCIÓ ÉS 

SZAKFELÜGYELET 

A földmérési és térképészeti tevékenység összhangját és a szakmai követelmények 

érvényesülését a szakigazgatási szervezetek a földmérési szakfelügyelet útján biztosítják. 

A szakfelügyeleti tevékenység körébe tartozik többek között: 

– a földmérési és térképészeti tevékenység végzéséhez szükséges jogosultság, 

– a nagyobb volumenû földmérési munkák bejelentési kötelezettsége teljesítésének, 

– a jogszabályok, szabványok, szakmai szabályzatok betartásának, 

– a minõségi követelmények biztosításának, illetve a munkák minõségtanúsításának, 

– a földmérési adatok felhasználására vonatkozó elõírások betartásának ellenõrzése; 

továbbá 

– az ingatlanrendezõ földmérõi minõsítéssel kapcsolatos eljárás során a szakmai 

véleményezés. 

A megyei földhivatal a szakfelügyeleti feladatokat a körzeti földhivatal eseti 

közremûködésével látja el. A szakfelügyeleti tevékenységet a megyei földmérési 

szakfelügyelõ irányítja. 

A szakfelügyeleti ellenõrzés kiterjed a földmérési és térképészeti tevékenységet 

folytató jogi személyekre, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdálkodó 

szervezetekre és a természetes személyekre. 

11.1.1. A földmérési és térképészeti tevékenység és bejelentési kötelezettsége 

Sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenységnek kell tekinteni az állami 

alapfeladatok körébe nem tartozó földmérési és térképészeti munkákat. 

Az állami alapadatok változását vagy bõvítését eredményezõ sajátos célú 

földmérési és térképészeti munkát, ha: 

182


o alappontsûrítéssel jár, 

o a változás vagy bõvítés több mint 30 földrészletet, illetve 

o külterületen több mint 50 hektárt érint 

o kisajátítás, 

o közigazgatási és fekvéshatárváltozási munkák 

o teljes fekvés térképének digitális elõállítása; 

a munka tervezett megkezdése elõtt legalább 15 nappal – az illetékes megyei 

földhivatalhoz - be kell jelenteni. A bejelentés alapján a földhivatal meghatározhatja a 

munka különleges szakmai követelményeit. 

A földmérési és térképészeti munkák kötelezõ bejelentése és a benyújtási 

kötelezettség célja: a felesleges és párhuzamos munkavégzés elkerülése, az 

adatszolgáltatásra való felkészülés, a szakszerû munka elõsegítése. 

A földhivatal a bejelentést 15 napon belül visszaigazolja. A visszaigazolásnak 

tartalmaznia kell a munkavégzésre vonatkozó szakmai követelményeket, illetve az 

alkalmazandó szabványra és szabályzatra való utalást. 

A bejelentésre kötelezett munkáknak a szakmai szabályzatban és a bejelentés 

visszaigazolásában meghatározott leadandó munkarészeit a munkát végzõ a munka 

befejezése után 30 napon belül köteles átadni a megyei földhivatalnak. 

Az alaptérkép tartalmának megváltoztatására irányuló munkákat az állami 

alapadatok kötelezõ felhasználásával úgy kell készíteni, hogy a keletkezõ új földmérési 

adatok beilleszthetõk legyenek az állami alapadatok állományába. 

Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érintõ sajátos célú földmérési és térképészeti 

munkákat vizsgálat, a minõségtanúsítás ellenõrzése, illetve a változás átvezetése 

céljából a földhivatalhoz be kell nyújtani. A vizsgálatért külön jogszabályban 

meghatározott díjat kell fizetni. A vizsgálat által megállapított hibák kijavítása a munkát 

végzõ feladata. A javítás elvégzésére a földhivatal határidõt állapít meg. 

Jogszabály elõírásai alapján megvalósulási térkép készítésére kötelezett beruházó 

a változási vázrajzot a beruházás befejezésétõl számított hat hónapon, illetve egyéb 

esetben (épületfeltüntetés) a használatbavételi engedély kézbesítését követõ harminc 

napon belül köteles benyújtani az illetékes földhivatalhoz. 

Az átadott munkarészeket a földhivatal megvizsgálja, és az állami alapadatok közé 

történõ beillesztésükrõl dönt. 

A sajátos célú földmérési és térképészeti munkák során keletkezett munkarészek 

egy példányát a munkát végzõ tíz évig (garanciális idõ!) köteles megõrizni. 

11.2. A FÖLDMÉRÉSI ÉS TÉRKÉPÉSZETI TEVÉKENYSÉG 

VÉGZÉSE 

A földmérési és térképészeti munkákat, az érvényben lévõ szabványokban és 

szakmai szabályzatokban elõírt minõségben kell elkészíteni. 

183


A földmérési és térképészeti munka külön jogszabályban meghatározott 

szakképzettséghez kötött tevékenység. 

A földmérési és térképészeti munka minõségét a vállalkozó földmérõ, illetve a 

gazdálkodó szervezet tanúsítja. A bányatérképek minõségét hites bányamérõ tanúsítja. 

Az alaptérkép, illetve az annak tartalmában változást eredményezõ földmérési 

munka irányítását, illetve a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges térkép, változási 

vázrajz minõségének tanúsítását csak ingatlanrendezõ földmérõi minõsítéssel 

rendelkezõ földmérõ végezheti. 

Ingatlanrendezõ földmérõi minõsítés megfelelõ szakképzettségtõl, szakirányú 

gyakorlatban eltöltött idõtõl és elvégzett referenciamunkáktól függõ olyan földmérõi 

minõsítés, mely jogot ad állami földmérési alaptérkép készítési, illetve az abban 

bekövetkezett változások átvezetéséhez szükséges munkálatok irányítására, valamint 

ilyen munkarészek aláírására, vizsgálatára, minõségének tanúsítására. Az ingatlanrendezõ 

földmérõi minõsítésû szakemberekrõl hivatalos névjegyzék készül. 

Általános elõírás: alaptérképi tartalmat érintõ munkát csak az Ingatlanrend ezõi 

földmérõi minõsítéssel rendelkezõ földmérõk végezhetnek. Ennek a minõsítésnek 

megszerzése a következõ feltételek teljesülése esetén kérhetõ: 

– felsõfokú szakképzettség (fõiskola vagy egyetem), 

– megfelelõ szakmai gyakorlat (fõiskola, egyetem után 5 év) 

– megfelelõ referencia-munkák (10 nagyobb vagy 30 kisebb, a földmérési 

alaptérkép tartalmát érintõ munka), 

– földhivatali vélemény. 

A minõsítés megadása indokolt esetben külön vizsgához köthetõ. 

A földrészlethatár kitûzési munkáinak önálló végzéséhez, illetve irányításához, 

továbbá a külön jogszabályban meghatározott földmérési szakfelügyelõi feladatok 

ellátásához is ingatlanrendezõ földmérõi minõsítés szükséges. 

Állami alapadatokat tartalmazó térképekbõl átdolgozott vagy azonos tartalmú 

térképek minõségét – megjelenési formájuktól függetlenül – felsõfokú szakirányú 

végzettséggel rendelkezõ személynek kell tanúsítania. 

A földmérõ munkavégzése során szakképesítését 1998. január 1-jétõl arcképes 

földmérõ igazolvánnyal igazolja. Földmérõ igazolványt szakképzettséggel rendelkezõ 

személy kaphat. 

A földmérõ igazolványt a közigazgatási államtitkár aláírásával a 

Földmûvelésügyi Minisztérium adja ki. Elkészítésérõl és nyilvántartásáról a FÖMI 

gondoskodik. 

A földmérõ igazolvány a kiállítástól számított tíz évig érvényes. 

184


A földmérõ földmérési és térképészeti tevékenység végzésére való jogosultságát 

földmérõ igazolványával és az adott munka végzésére szóló megbízást tanúsító 

okirattal igazolja. 

A földmérõ legtöbbször a terepen végzi munkáját. Nem is mindig csak a 

megrendelõ tulajdonában levõ területen, de nem is mindig egyezik tevékenységének 

eredménye a megrendelõ elvárásaival. Szükséges, hogy a földmérõnek jogosultsága 

legyen arra, hogy valamely munkához méréseit elvégezhesse. 

A helyszíni munkák végzését megelõzõen a terület tulajdonosát értesíteni kell. Az 

értesítésnek tartalmaznia kell a mérés idõpontját, célját, továbbá a jogosultságot 

biztosító és a tûrési kötelezettséget elõíró jogszabályi hivatkozást. 

Az értesítést az eljáró földmérõ, illetve a földmérési szervezet küldi ki. 

Természetesen ez a felhatalmazás csak a megbízás teljesítéséhez szükséges 

tevékenységre hatalmazza fel a földmérõt, az indokolatlan károk okozásának 

elkerülésével! 

Amennyiben mégis károkozás történik, azt meg kell téríteni. 

Az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokat a földmérési elõírásokkal párhuzamosan 

be kell tartani. 

Kapcsolatok: 

- térképi azonosság megállapítása az ingatlan-nyilvántartással 

- változás-bejelentési kötelezettség 

- vázrajz benyújtási kötelezettség. stb. 

11.3. A SAJÁTOS CÉLÚ MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁNAK 

KERETSZABÁLYOZÁSAI 

A sajátos célú földmérési munkák végrehajtására – tekintettel a munkafajták 

sokféleségére – számtalan jogszabály és szakmai szabályozás vonatkozik. 

A legfontosabb (bár esetenként módosított tartalommal) jogszabályok a 

következõk: 

- 1976. évi LXXVI. tv a földmérési és térképészeti tevékenységrõl, 

- 1997. évi CXLI. sz. tv az ingatlan-nyilvántartásról, 

- 1997. évi LXXVIII. tv. az épített környezet alakításáról és védelmérõl, továbbá 

- a 253/1997. Korm. sz. rendelettel kiadott Országos Területrendezési és 

Építésügyi követelmények (OTÉK), 

- Kárpótlási (és más földprivatizációval kapcsolatos) törvények 

- 2007. évi CXXIII. tv. a kisajátításról (és 178/2008. Korm. sz. rendelet) 

- A 2004. évi ún. Ket tv, a közigazgatási eljárás szabályairól; 

- 85/2000 FVM. Sz. rendelet a telekalakításról, 

185


- 37/2007. ÖTM. sz. rendelet és a 

17/2008. NFGM. Sz. rendelet a 85/2000 FVM, sz. rendelet módosítására és 

kiegészítésére. 

Szakmai szabályozások tekintetében két fontosa szabályzat említendõ meg: 

– Mérnökgeodéziai (ipari geodéziai) jellegû munkák esetén: M.1 jelû szabályzat; 

– A földügyi nyilvántartásokban való átvezetésre szolgáló változási vázrajzok 

készítésére F.2. Szabályzat került kiadásra elõbb 1975-ben, majd némi 

módosítással 1986-ban, legutóbb 2002-ben. 

Fõbb elõírása: a munkákat legalább az alaptérképi 

• tartalom, 

• méretarány és 

• pontosság betartásával kell végezni! 

11.3.1. Változási vázrajzok és fajtái 

A változási vázrajzot az alaptérképre elõírt tartalommal és pontossággal kell 

készíteni, figyelemmel még az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó elõírásokra, illetve - 

telekalakításnál - az építésügyi szabályokra. 

Csoportosítása: 

1.) község- és fekvéshatár változási vázrajz 

2.) épületfeltüntetési vázrajz 

3.) mûvelési ág változási vázrajz 

4.) telekalakítási (földrészlet határvonalának változását feltüntetõ) 

vázrajz 

5.) ingatlan-nyilvántartási tartalmat érintõ megvalósulási térkép 

6.) Egyéb vázrajzok: 

– osztatlan ingatlanra vonatkozó több kezelõi jog 

– telki szolgalmi jog, 

– villamosberendezések elhelyezését biztosító használati jog, 

– vezetékjog, 

– vízvezetési és bányaszolgalmi jog bejegyzéséhez szükséges 

vázrajz; illetve a 

7.) kisajátítási átnézeti térkép és a kisajátítási változási vázrajz. 

A telekalakítási vázrajzzal és a kisajátítási munkarészekkel külön foglalkozunk. 

A változási vázrajzot az ingatlan-nyilvántartási bejelentéssel együtt kell - a 

változást követõ 30 napon belül - benyújtani a körzeti földhivatalhoz. 

186


11.3.2. Általános elõírások a vázrajzokra 

A több igazgatási egységre (község, város) kiterjedõ változás vázrajzát 

igazgatási egységenként (településenként, azon belül fekvésenként) kell elkészíteni. 

A vázrajzok általános tartalma. 

Felsõ részen: 

– A munkát végzõ (fent, bal sarokban, cégnév és cím, 2 mm, dõlt betû) 

– Településnév (fent, jobb sarokban, 2 mm dõlt betû) 

– Ez alatt, középen: Változási vázrajz megnevezése (5 mm dõlt betûvel) 

– Alatta pontosítva, mire vonatkozik a vázrajz (pl. hrsz.-ok és kiegészítõ 

magyarázat, 3 mm dõlt betû). 

– Méretarány. 

– Térképszelvény száma, esetleg számítási csoport, vagy más azonosító; 

– Rajzi rész: vékonnyal a változás elõtti és megszüntetõ jelek, vastaggal az 

utáni tartalom. 

– Ezalatt a Területegyenleg, esetleg más magyarázat - a vázrajz típusától 

függõen (pl. Szolgalmi jog bejegyzéséhez készített vázrajzon), majd a 

Az alsó részen: 

– Készítés dátuma és aláírása, illetve a vizsgáló aláírása, illetve 

– Különféle záradékok, aláírások, bélyegzõk helye. 

A vázrajzok készítésére vonatkozó általános elõírás, hogy 

az új földrészlethatárokat 0,5 mm vastag folytonos, 

az új épület- és alrészlethatárokat 0,3 mm vastag pontozott 

vonallal, fekete színnel kell ábrázolni. 

A megváltozott helyrajzi számokat és az érvénytelen vonalakat is fekete színnel 

szüntetjük meg. 

A vázrajznak tartalmaznia kell a térképezéshez szükséges méreteket is, ezeket 

azonban külön (célszerû ezt alkalmazni) mérési jegyzeten is megadhatjuk. 

A változási vázrajzot a készítõ (-ik) és a vizsgálón kívül mindazoknak alá kell 

írniuk, akik a változás alapjául szolgáló okiratot is aláírták (de ez nem tartozik a 

földmérõ kötelességei közé, legfeljebb tájékoztatást célszerû errõl adni a 

megrendelõnek). 

Ha a munkát nem földmérõ szerv, hanem arra jogosult személy végezte, a 

jogosultságot igazoló oklevél, és az engedély számát is fel kell tüntetnie. Esetenként 

Ingatlanrendezõi földmérõi minõsítéssel rendelkezõ szakembernek külön is jeleznie kell 

azt, hogy a munkát felülvizsgálta. 

Budapesten a változási vázrajzokat térrajznak nevezik. Ezek készítése némileg 

eltér az itt leírtaktól: 

- a kezelt ingatlanok határvonalát vastagított vonallal, 

187


- a környezetet a nyilvántartási térképen feltüntetett vonalvastagsággal, 

- az új vonalakat eredményvonallal tüntetik fel; 

- az építési övezet számát, 

- feljegyzések-rovatot és 

- jelmagyarázatot is tartalmaz, továbbá 

- a térrajz a részterületek (csökkentõ=elesõ, ill. növelõ=hozzáesõ) 

elszámolását is tartalmazza. 

11.3.3. Területelszámolás-területegyenleg 

Ha a változáskor a földrészlet, alrészlet, vagy alosztály területe is változik, 

Területelszámolás-t kell a vázrajzon (táblázatban), vagy (nagyobb mérvû változáskor) 

külön készíteni igazgatási egységenként. Ez változás elõtti és utáni részbõl áll, 

melyekbe 

– a földrészlet helyrajzi számát, 

– mûvelési ágát (alrészlet betûjelét, alosztályát és jelét) továbbá 

– területét, értékét; (a megfelelõ adatok szembeállításával); 

– esetleg a változás utáni tulajdonos (kezelõ, használó) nevét és lakcímét kell 

beírni, 

Területi változások esetén mindenkor területszámítási jegyzõkönyvet kell 

felfektetni, melyben a változás elõtti helyrajzi szám, mûvelési ág és (adott, illetve 

ellenõrzésül lemért vagy kiszámított) terület, valamint a változás után ezeken kívül a 

területszámítási elemek, illetve a számítási módra való utalás (pl. koordinátákból, 

numerikusan), az elõzetes területek, a javítás és a végleges területek találhatók. 

Mindegyik új földrészlet után egy sort üresen kell hagyni. 

A változás elõtti és utáni területnek itt is egyeznie kell. 

A számítási jegyzõkönyvet is meg kell címezni és alá kell írni. 

Amennyiben a munkaterületrõl új térkép készítése van folyamatban, a vázrajzot 

esetenként az új térkép szerint is (“kettõs állapot”) el kell készíteni. 

A Terület-egyenleg m 2 -re kerekített értékkel tartalmazza a változás elõtti és az 

utáni területi adatokat, a területszámítás eredménye alapján. 

11.4. A MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS FOLYAMATA 

ÉS FELADATAI 

Az állami alapfeladatok körébe nem tartozó földmérési és térképészeti munkákat 

ún. „sajátos célú” földmérési és térképészeti tevékenységnek kell tekinteni. Ezek nagy 

része érinti a földmérési alaptérkép és az ingatlan-nyilvántartás tartalmát: részben mert 

azokon alapulva kell készíteni, részben mert változásokat eredményeznek. Egy 

áttekintést láthatunk a sajátos célú földmérési munkákról a következõ oldalon. 

Az állami alapadatok változását vagy bõvítését eredményezõ sajátos célú 

földmérési és térképészeti munkát, ha a változás vagy bõvítés több mint 30 földrészletet, 

188


illetve külterületen több mint 50 hektárt érint - annak megkezdése elõtt - az illetékes 

megyei földhivatalhoz be kell jelenteni. A bejelentés alapján a földhivatal 

meghatározhatja a munka különleges szakmai követelményeit. A megyei földhivatal a 

bejelentések visszaigazolja, ezáltal egy úgynevezett koordinációs munkarész keletkezik, 

mely a földhivatal földmérési irattárába kerül. 

A bejelentõ a munka elkészítését követõen a munkarészeket elõzetes betekintõ 

vizsgálatra megküldi a megyei földhivatalnak. A hivatal megvizsgálja hogy az elkészített 

munkarészek alaki és tartalmi vonatkozásban megfelelnek-e az érvényben lévõ szakmai 

utasításoknak és szabályzatokban elõírtaknak. Amennyiben a munkarész megfelel az 

elõírásoknak, akkor az alappontsûrítésre vonatkozó mûszaki munkarészeket 

(meghatározási terv, mérési és számítási vázlat, pontvázlat, pontleírás, 

koordinátajegyzék, stb.) a saját térképtárába felleltározza és elhelyezi, a többi 

munkarészt pedig megküldi a területileg illetékes körzeti földhivatalnak átvezetés céljára. 

Az alaptérkép tartalmát nem érintõ sajátos célú földmérési munkák során készült, 

de az állami alapadatok körébe tartozó, esetleges új adatokat tartalmazó munkarészeket 

át kell adni az illetékes körzeti földhivatalnak az állami alapadatok közé történõ 

beillesztés céljából. 

Az egyéb szakterületek által elõidézett adateltérésének kiküszöbölésére az 

adatokat megfelelõ minõségben át kell adni a DAT adatgazdai jogait gyakorló 

földhivatalnak. 

189


11.4.1. A sajátos célokat szolgáló munkák csoportosítása 

28. táblázat: Különféle sajátos céllal készült munkák és egyes jellemzõi 

Változási vázrajz készítéssel 

(együtt) járó munkák 

Földrészlet felmérés 

Épületfeltüntetés 

Mûvelési ág felmérés 

Telekalakítások: 

Megosztás, felosztás 

Összevonás 

Telekhatárrendezés 

Utcanyitás, szabályozás 

Házhelyosztások, 

kiosztások 

Mérnökgeodéziai, illetve egyéb (változási 

vázrajz készítését csak ritkán igénylõ) sajátos 

célú tevékenység 

Állapot-felvétel (rögzítés) 

Tervezési alaptérkép 

Terepfelmérés 

Vonalas felmérés (hossz- keresztszelvény, 

helyszínrajz) 

Állapottérkép 

Megvalósulási térkép: 

Ipartelep 

Lakótelep 

Mezõgazdasági létesítmény 

Közmûfelmérés 

Földalatti üregek felmérése 

Épületek (építmények) belsõ felmérése 

Tervezési munkák 

Kiosztási 

elõterv Rendezési tervek (község, terep) 

(házhelyosztáshoz, Táblásítási tervek 

telekalakításokhoz, elvi Meliorációs tervek 

engedélyhez) 

Vízrendezési tervek 

Beruházási tervek (vezérterv) 

Kitûzési munkák 

Földrészlet kitûzés Nyomvonalas létesítmény (távvez. drótkötélpálya, 

Házhelyek kitûzése 

közl. pályák) 

Pontszerû létesítmény (TV- torony kémény, stb.) 

Építmények (épületek, hidak, völgyzárógát) 

Ipari létesítmény (gépalap, darupálya, stb.) 

Építést irányító és ell. mérések (csúszózsalus 

építmények, panelházak, fúrópajzsos ép., 

aknamélység mérése, stb.) 

Jogok biztosítása 

Ellenõrzés 

Változási vázrajzok közül: 

Szolgalmi (telki, bányaszolgalmi) 

jog 

Vezetékjog 

Használati jog, ingatlannyilvántartásba 

bejegyzésre. 

Kisajátítás 

történõ 

Állapot (alak) vizsgálat (kémény 

ferdeségének, torony függõlegességének, 

rádió tor. fesz. Kötélbelógás mérésére 

Magas építmények, (silók stb.) alakvizsgálata 

Mozgás vizsgálatok: 

Terepmozgás (külfejtés stb.) 

Süllyedés mérése 

Alapponthálózati 

igénye 

Felmérési 

Kitûzési 

Vegyes: a munka 

jellegétõl függõ 

Tematikus térképek - 

190


A térképtári adatszolgáltatás szempontjából nem érdemes a kétfajta munka között 

lényeges különbséget tenni, mivel mindkettõ kezelésére, tárolására és az abból történõ 

adatszolgáltatásra ugyan azon elõírások vonatkoznak, mivel az állami átvételt követõen a 

sajátos célú földmérési adat is állami alapadattá válik. A két adattípus között a nyilvántartás 

és a leltározás vonatkozásában lesz majd eltérés, amit a késõbbiekben fogunk tárgyalni. Itt 

kell megjegyezni, hogy a térképtárakban találhatók olyan sajátos célú földmérési adatok, 

melyek nem képezik az állami földmérési alaptérkép tartalmát, így állami átvételük nem 

történt meg, és nem válnak állami alapadattá. Ilyen típusú adatok például az egyes közmûszakágak 

megvalósulási dokumentációi. 

Talán sikerül jobban megérteni a sajátos céllal készített geodéziai munkák fogalmát, 

méginkább azok keretében készített munkarészek tartalmát, jellegét és szerepét, ha 

áttekintjük a sajátos célú földmérési munkák általános munkafolyamatát. 

11.4.2. A végrehajtás általános folyamata 

A földmérési munkák végzése munkafajtánként ugyan különbözik, de sok közös 

vonást is tartalmaz. A munkaszakaszok jelen tárgyalásakor azokat a vonásokat emeljük ki, 

amelyek a földmérési alaptérkép tartalmában bekövetkezett változások mûszaki 

nyilvántartási feldolgozásához is szükséges, általánosnak mondhatóak. 

A sajátos célú geodéziai munkák végrehajtásának általános folyamata a következõ: 

1.) Megkeresés (árajánlat kérése végett) 

2.) Elõzetes adatgyûjtés, majd az árajánlat megadása 

3.) Részletes adatgyûjtés: 

• nyilvántartási térkép (grafikus/numerikus) 

• alappontok, vázlata 

• mérési vázlat 

• elõzõ munkák 

• hrsz. legnagyobb alátörése. 

4.) Mûszaki terv készítés (nagyobb munkánál) 

5.) Végrehajtás: 

• alappontsûrítés vízszintes/magassági 

• földi/fotogrammetriai módszerrel 

• azonosítás, 

• területellenõrzés, 

• tervezés/bemérés, 

• kitûzési adatok és kitûzés, 

• területszámítás és elszámolás 

• vázrajz elkészítése, méretezése. 

Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár 

2008. 

191


6.) Belsõ vizsgálat - minõség tanúsítás (záradék) 

7.) Vizsgálatra való benyújtás -hibajavítás (feltételesen) 

8.) Megrendelõnek történõ átadás. 

Mindez az alábbi összefoglaló táblázatban tekinthetõ át (némiképp szemléltetve a 

folyamatot (a munkafázisok egymásra-épülését) is. 

29. táblázat: A sajátos célú földmérési munkák készítésének általános folyamata 

Közös feladatok 

Nagyobb volumenû munkák 

(ill. kisebb volumenû munkák) 

Megrendelés 

Elõzetes adatgyûjtés 

Árajánlat (szóbeli /írásbeli) 

Mûszaki terv készítés 

Megbízás 

Szerzõdéskötés 

Végrehajtás 

Geodéziai munka bejelentés majd 

visszaigazolás 

Részletes adatgyûjtés 

Helyszíni bejárás 

Azonosítás, adatok elemzése: 

Alappontsûrítés 

irodai /terepi 

Kontúr bemérése 

méret és terület 

Részletek felmérése (feltételesen): 

vízszintes/magassági 

geodéziai./fotogrammetriai 

módszerrel 

Tervezés (feltételesen) 

kitûzési adatok számítása 

Kitûzés végrehajtása terepen 

Rajzi feldolgozás (térkép/vált. vázrajz) 

Területszámítás és területelszámolás 

Minõség tanúsítása 

Földhivatali felülvizsgálat 

Hibajavítás (feltételesen) 

Elõzetes nyilvántartásba vétel (földrészletváltozás) 

Megrendelõnek történõ átadás 

Mûszaki leírás 

11.4.2.1. Adatgyûjtés 

11.4.2.1.1. A megyei földhivatalnál 


2008 

192


A bejelentési kötelezettség alá esõ munkákat legkésõbb a munka megkezdése elõtt 15 

nappal kell bejelenteni. 

Ha alappontokat használunk fel a munkához, illetve ha alappontsûrítést végzünk, az 

illetékes megyei és járási földhivataltól be kell szerezni a munkaterületre és a környékére esõ 

alappontok adatait. A felsõrendû és a IV. rendû alappontokat a Földmérési Intézet is 

nyilvántartja. 

11.4.2.1.2. A körzeti földhivatalnál 

A területi (körzeti) földhivataltól kell kérni a nyilvántartási térkép hiteles másolatát. 

A másolatot a földmérési munkát végzõ szerv is elkészíttetheti saját dolgozójával. Másolás 

elõtt a térképet ki kell egészíteni a még be nem dolgozott jogerõs változásokkal. Ma már a 

térképmásolat többnyire iratmásolóval készül A/4 vagy A/3 méretben. Ekkor gondoskodni 

kell arról, hogy a másolaton az õrkeresztek is szerepeljenek. 

Térképmásolat helyett a változásokkal kiegészített nyomdai másolatot (értékesítési 

példányt) célszerû beszerezni, ha a munka nagyobb terjedelmû. Mérettartó mûanyag lapon, 

vagy jó minõségû térképpapíron készítjük a másolatot, ha azon a lapon térképezünk, 

földrészlethatárokat azonosítunk, területszámítást végzünk. 

Amennyiben a területrõl készült térkép numerikus felméréssel készült (pl. szabatosan 

felmért területek) a részletpontok koordinátáit is be kell szerezni. 

Térképi határvonalak azonosításához, térkép-terepazonos grafikus alappontok 

ellenõrzéséhez be kell szerezni a korábbi felmérések (kitûzések) mérési adatait tartalmazó 

munkarészeket, vagy azok másolatait is. 

Ugyancsak a körzeti földhivataltól kell kigyûjteni a munkaterületre esõ földrészletek 

területi adatait, és az érintett helyrajzi számok legmagasabb alátörési számát. 

A körzeti földhivataltól kell kérni az ingatlan-nyilvántartási adatokat. Ehhez meg 

kell adni a munkával érintett földrészletek helyrajzi számait. A földhivatal másolatot készít a 

tulajdoni lapokról, vagy kijegyzéseket készíthetünk. Ügyeljünk arra, hogy ne csak a 

közvetlenül érintett, hanem bizonyos számú szomszédos földrészletrõl is gyûjtsünk 

adatokat. 

Új felméréssel készített földmérési alaptérkép állami átvétele közben vagy után - 

akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartást még nem szerkesztették át - a földmérési munkát az új 

alaptérkép felhasználásával kell végezni, de tekintettel kell lenni a korábbi (pillanatnyilag 

még érvényes) térképi állapotra is. 

Az adatgyûjtés során a nyilvántartással egyezõen vezetett térképen kívül a 

rendelkezésre álló legpontosabb térkép másolatát a hozzá tartozó számszerû adatokkal, 

méretekkel és területekkel, valamint az alrészletek adataival stb. együtt kell beszerezni. 

Külterületen, vagy a település mezõ- vagy erdõgazdálkodással hasznosított más 

területén a földminõsítési térképpel egyezõ mûvelési ágra és alosztályra vonatkozó 


2008. 

193


adatokat (határvonal, minõségi osztály és a hektárra vonatkozó kataszteri tiszta jövedelem 

értéke AK/fillérben) is be kell szerezni. 

11.4.2.2. Alappontsûrítés 

11.4.2.2.1. Vízszintes értelmû alapppontsûrítésrõl 

Amennyiben alappontsûrítés szükséges, azt a Vetületi és az Alappontsûrítési 

Szabályzatok (A.1 és A.5.) elõírásai szerint kell végezni, figyelemmel a GPS alkalmazásával 

végzendõ pontmeghatározásokra vonatkozó útmutató elõírásaira is. 

Az alappontsûrítést ma már EOV-ben kell készíteni. Ha a feldolgozással érintett 

terület több településre összefüggõen terjed ki, és ezen a területen EOV rendszerben 

rendelkezésre áll a IV. rendû vízszintes hálózat, de a földmérési alaptérkép még nem ebben 

a vetületi rendszerben készült, az alappontsûrítést az új hálózatra támaszkodva kell végezni. 

A pontokat a földmérési alaptérkép (jelenlegi) rendszerébe kell transzformálni. 

Amennyiben az alaptérkép más vetületi rendszerben áll csak rendelkezésre, az 

alappontokat és a részletpontokat át kell számítani a földmérési alaptérkép vetületi 

rendszerébe is. Ha a földmérési alaptérkép EOTR-ben készült, a változások méréséhez csak 

az egységes országos vetületi rendszerben (EOV) meghatározott alappontokat szabad 

felhasználni. 

11.4.2.2.2. Magassági értelmû alappontsûrítésrõl 

A magassági pontsûrítés jellemzõi: 

A magassági felmérést a balti alapszintre vonatkoztatott országos magassági 

alappont-hálózat pontjai és az ezek között meghatározott magassági alappontok 

felhasználásával kell végezni (a Balti és az Adriai tengerszint között 675 mm 

eltérés van). 

A magassági alappontokat IV. rendû vonalszintezéssel sûrítjük 

Az ipartelepek magassági alapponthálózatát a Mérnökgeodéziai Szabályzat elõírásai 

szerint kell kitûzni és meghatározni. 

11.4.2.2.3. Alappontsûrítés fotogrammetriai eljárással 

Nagyobb területre kiterjedõ meliorációs munkákhoz, tereprendezéshez, 

vízrendezéshez, talajvédelmi táblásításhoz, vagy jelentõs vonalas létesítmények tervezési 

feladataihoz a tervezési alaptérképet és a létesítményekrõl a megvalósulási térképet 

fotogrammetriai eljárással célszerû készíteni a felmérési szabályzatok elõírásainak a 

betartásával. 

Fotogrammetriai eljáráshoz az illesztõpontokat 1:1000 méretarányban felmérendõ 

területeken IV. rendû, egyéb esetekben V. rendû alappontként határozzuk meg az A.3 

vagy az A.4 Szabályzat elõírásai szerint. 


2008 

194


A felmérési alapponthálózat (F pontok) sûrítését fotogrammetriai eljárás alkalmazása 

esetén térbeli légiháromszögeléssel végezzük. Az F pontokat a feladat követelményeitõl 

függõ sûrûségben határozzuk meg. Az F pontok kitûzésekor a fotogrammetriai 

meghatározás szempontjain kívül azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a pontok a kitûzés 

és a kiegészítõ mérések céljainak is megfeleljenek, és az állandósított pontok 

fennmaradása is biztosított legyen. 

11.4.2.3. Részletmérés és számítás 

Feladatok: 

– Azonosítás (esetleg elhatárolás). 

– Mérés (ellenõrzõ összemérések) és az adatok rögzítése. 

– Koordináta számítás. 

Mindezt a vonatkozó felmérési szabályzatok hibahatárai szerint, esetleg 

fotogrammetriával. 

A számítás ezt követõen külön szoftverrel vagy a térképezéssel (térképszerkesztéssel) 

együtt történhet. Utóbbi esetben a dokumentálás általában egyszerûsödik. 

11.4.2.3.1. A vízszintes értelmû részletmérésrõl általában 

A vízszintes részletmérés történhet geodéziai vagy fotogrammetriai módszerrel. 

Mindenek elõtt azonban el kell végezni a megvalósulási térképen vagy változási 

vázrajzon feltüntetett terület határvonalának a vizsgálatát. Meg kell állapítani, hogy a 

határvonalat képezõ régi földrészlethatárok a térképen és a terepen megfelelnek-e 

egymásnak. Ezt az azonosításra vonatkozó fejezetben (a kitûzés hibahatárainál) ismertettük. 

Ha a határvonal földrészletek megosztásából keletkezett, akkor az azonosítás a földrészlet 

régi (külsõ) határvonalaira is célszerû, hogy kiterjedjen. 

A határvonalon belüli területek felmérésekor a részletpontok csoportosítását a DAT 

(illetve a korábbi szabályzatok) tartalmazza. Amennyiben a területrõl korábbi vetületi 

rendszerben levõ térkép van érvényben, az arra vonatkozó hibahatárokat kell figyelembe 

venni. 

A részletmérést ortogonális és poláris módszerekkel végezzük - újabban 

adatrögzítéssel - esetleg GPS berendezéssel, vagy fotogrammetriai eljárásokkal a földmérési 

alaptérkép készítésére ismertetett módon. 

A mérések eredményét mérési jegyzeten rögzítik, illetve ábrázolják. Ezt A/4-es 

nagyságú rajzpapíron vagy füzetben kell készíteni. A lapokat úgy kell számozni, hogy a 

rajtuk ábrázolt terület kapcsolata egyértelmû legyen. A változás elõtti állapotot a 

nyilvántartási térképpel egyezõ tartalommal fekete színnel, az új állapotnak megfelelõ 

vonalakat, az új helyrajzi számokat, mûvelési ágak és alrészletek jelölését ettõl eltérõ (pl. 

piros) színnel célszerû feltüntetni. A megszûnt régi vonalakat kettõs áthúzással kell 

érvényteleníteni. A mérési vonalakat eredményvonallal, az ordináta vonalakat vékony 


2008. 

195


szaggatott vonallal kell ábrázolni. A mérési jegyzeten fel kell tüntetni a község nevét, a 

térképszelvény számát, a helyrajzi számot, az utcaneveket, a házszámokat, és az északi 

irányt. 

Nagyobb összefüggõ területek felmérésekor a mérési jegyzetekrõl mérési vázlatot 

vagy tömbrajzot kell szerkeszteni. 

Térképezésre alkalmas munkarésznek kell tekinteni a megvalósulás után a helyszínen 

mérésekkel ellenõrzött kitûzési adatokat tartalmazó kitûzési vázlatot is abban az esetben, ha 

a mérést végzõ szerv a mûszaki leírásban igazolja, hogy a kitûzött állapot a megvalósult 

állapottal a megadott hibahatárokon belül egyezik. 

A részletpontokat általában összeméréssel ellenõrzik, a vonatkozó hibahatárok 

figyelembevételével arra az esetre is, ha a tervezett létesítmény kitûzött fõpontjait (pl. 

házhelyterületen belül a tömbök sarokpontjait) összeméréssel ellenõrizzük. 

Szabatosan felmért területeken az 1954-ben kiadott Szabatos Felmérési Utasítás és a 

Mérnökgeodéziai Szabályzat elõírásait kell betartani. 

Digitális adatok felhasználása esetén legalább olyan formátumban kell az adatokat 

leadni, amilyenben a földhivatal azt szolgáltatta vagy (digitálisan) fogadni tudja. 

11.4.2.3.2. Magassági értelmû részletmérés 

A részletpontok magassági meghatározását végezhetjük: 

- vonalszintezéssel, 

- tahimetrikusan, 

- területszinteséssel, 

- hossz- és keresztszelvény felvétellel, 

- trigonometriai magasságméréssel, 

- sztereofotogrammetriai kiértékeléssel, 

de legalább a felmérési szabályzatokban a magasságmérésre megadott hibahatárokat 

be kell tartani. 

Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkalmazandó hibahatárokat a munka célja, 

jellege és volumene a megrendelõ oldaláról is befolyásolhatja! 

11.4.2.4. Térképezés (térképszerkesztés) és objektum-azonosítók megadása 

Méretarány: alaptérképpel egyezõ, vagy nagyobb! 

Elvárt pontosság: ugyancsak a fentiek szerint. 

Lap keretmérete: min. A/4, max. szelvény méretû. Lehet sáv-térkép is, ha indokolt, 

de digitálisan is készülhet, ha a megrendelõ azt fogadni tudja. 

is. 

Anyaga: pausz, fólia, alubetétes rajzpapír, rajzlap, de készülhet mágneses hordozón 


2008 

196


Mértéke, terjedelme: Általában - minimum - az érintett egész földrészlet kell; de ha 

hosszan elnyúlik, több szelvényen, lehet csak annyit kidolgozni, amennyi a változás 

szemléltetéséhez elégséges. 

kell. 

Tervezni lehetõleg "magán" az eredetin, vagy a földhivatal nyilvántartási térképén 

Amennyiben numerikus adatok állnak rendelkezésre, automatikus koordinatográffal 

történhet a térképezés, majd a kirajzolás. 

Ha digitális adatok kezelésére alkalmas térképszerkesztõ (pl. ITR, AutoCad, 

MicroStation, stb.) áll rendelkezésünkre, annak eszköztárából válogathatunk a 

térképezéshez szükséges adatok biztosítása és a végrehajtás módszerei között. 

A változás elõtti és utáni térképi részletek az általános elvek szerint kerüljenek 

ábrázolásra. 

Igen fontos, hogy a térképi objektumok mind a grafikai megjelenítésükhöz, mind az 

esetleges adatbázisbeli elhelyezésükhöz (majd kezelésükhöz) szükséges egyedi 

azonosítóikkal rendelkezzenek! A szokásos - de valamennyi - azonosító egyediségét (pl. 

alrészletek betûjele) biztosítja a beszúrási helyhez tartozó koordinátapár: a geokód, 

amelynek megadásáról digitális állomány esetén feltétlen gondoskodni kell. 

11.4.2.5. Területszámítás, területelszámolás 

Legalább az eredeti módszerrel, de lehetõleg koordináták alapján végezzük akkor 

is, ha a munkaterületrõl csak analóg térkép grafikus rajza áll rendelkezésre. 

Grafikus eredeti térkép, azaz digitalizált koordináták alapján (csak „forgalomba 

helyezett” alapadatok esetén) a területellenõrzés illetve meghatározás - vonatkozó - 

hibahatárok alapján történõ ráállítással oldható meg. 

A ráosztás a terület nagysága figyelembevételével. 

Ha a koordináták ugyan digitalizálásból származnak, de az ingatlan-nyilvántartásba 

annak alapján kerültek be az adatok, ugyancsak nem kaphatnak javítást, egyébként grafikus 

meghatározásnak kell tekinteni (1/1 arányú javítás). 

Speciális területszámítás az az eset, amikor a térképi részletek ugyan grafikusak, de 

a változás területe mért, vagy kitûzött koordinátákból számítható. Ekkor ugyanis egyrészt a 

nyilvántartási területek összegére, másrészt a koordinátákból számított területre is állnia kell 

a területelszámolásnak (pl. kisajátításnál). 

A területszámítást általában elégséges részben a változás elõtt, másrészt a változás 

után egyben végezni. Bizonyos esetekben azonban (lásd térrajz. illetve a kisajátítás) a 

változott határral metszett területrészenként is elõ kell állítani az adatokat. 

Amennyiben a területellenõrzéskor hibahatárt meghaladó ellentmondást találunk 

(ami az önellenõrzés után is fennáll), a földhivatalhoz kell fordulni, az esetleges eredeti 

felmérési, területszámítási hiba kijavítását kérve. 


2008. 

197


A területszámítás alapján ún. Területegyenleget akkor kell készíteni, ha térképi 

földrészlethatár vagy területváltozás történik. 

A területegyenleget néha területelszámolást Területkimutatás-nak is hívják, ami a 

változások területeltérésének kimutatására utaló elnevezés (bár nem szerencsés, mert utóbbi 

a kisajátításnál mást jelent). 

Bizonyos esetekben - amikor a munkarész készítése követi a feladat végrehajtásának 

sorrendjét - a Területkimutatás külön készül a változás elõtti, majd a változás utáni 

adatokról. Ekkor fontos annak biztosítása, hogy valóban összetartozó adatsor kétféle 

állapotát mutassa a munkarész! 

Fontos kihangsúlyozni, hogy a Területkimutatás nem helyettesítheti a 

területszámítást, amit koordinátákból végzett meghatározásnál azok sorrendjét is mutató 

körülírással kell dokumentálni! 

A területelszámolás általában a vázrajzon kerül feltüntetésre. Amennyiben nem, arra 

utalni kell a vázrajzon. 

A területelszámolást a kisajátítási dokumentációban, esetleg a nagyobb arányú 

mûvelési ág változásról, illetve mûvelés alól történõ kivonásról készült és az ITR-rel végzett 

munkáknál hívják Területkimutatásnak. 

Bizonyos esetekben - amíg a digitális átalakítás adott településen nem történik meg - 

elõírhatja a földhivatal, hogy a numerikus és a grafikus területek közötti ellentmondást 

(ellenhibát) ún. "fiktív", vagy a változással valójában nem érintett, általában csak érintkezõ 

földrészletbe kezeljük le, vegyük figyelembe. Ez azonban csak igen gondos mérlegelést 

követõen tehetõ meg és nyilvántartásáról gondoskodni kell. 

Amennyiben szoftverrel történik a területszámítás, annak jogtiszta voltáról a 

földhivatal bármikor tájékozódhat. 

11.4.2.6. Zárómunkák, felülvizsgálat 

A munkarészek elkészítése után a vállalkozónak egy belsõ vizsgálat keretében felül 

kell vizsgálnia a teljes folyamatot, majd minõsítenie kell a munkát, hogy megfelel-e a 

vonatkozó szakmai elvárásoknak. Ez ún. kis munkák esetén külön dokumentálást nem 

igényel, de nagyobb volumenû munkáknál egyrészt a vizsgálatokat rögzíteni kell, másrészt 

nem is végezheti az, aki annak végrehajtásában részt vett. A feltárt hibák javítását ún. az 

vizsgálati jegyzõkönyvben is rögzíteni kell azon túl, hogy valamennyi érintett munkarészen 

érvényesíteni kell. 

Ebben a szakaszban történik meg a munkarészek összeolvasása, végül a minõség 

tanúsítása, majd a munkarészek leadásra történõ összeállítása is. 

A minõség tanúsításának záradékszövegében - értelemszerûen - a következõknek kell 

szerepelniük: 


2008 

198


"A munka a természetbeni állapotot ábrázolja és megfelel a vonatkozó (F.2, stb.) 

szakmai szabályozás tartalmi és pontossági elõírásainak. Mûszaki és ingatlan-nyilvántartási 

átvezetésre alkalmas." 

11.4.2.7. A földmérési és térképészeti munkák minõsítése és mûszaki leírása 

A sajátos célú munkákat is – mielõtt továbbadják – felül kell vizsgálni. Egyszerûbb 

esetben a munka készítõjének kell meggyõzõdnie, hogy a munkát a vonatkozó szabályok 

szerint készítette és azt tanúsítania is kell. Nagyobb munkák esetében a vizsgálatot külön 

kell dokumentálni és egyben a munka készítõjének egy - a munkát jellemzõ - Mûszaki leírást 

kell készítenie. Digitális munkák esetében ez egy ún. Meta-adatsor, amelyben a munka 

végrehajtására vonatkozó legfontosabb jellemzõket kell belefoglalni, amelyek alapján bárki 

késõbb tájékozódhat a végzett munkáról és annak adatminõségi jellemzõirõl. 

11.4.2.8. A földhivatali felülvizsgálatról és záradékolásról 

Az elkészített munkát- amennyiben az állami alaptérkép illetve az ingatlannyilvántartás 

tartalmát érinti, be kell nyújtani a földhivatalhoz abban az esetben is, ha az nem 

volt bejelentésre kötelezett munka. Erre a felülvizsgálatra az eredeti munkarészeket kell 

benyújtani. Egyes munkarészeket a földhivatal megõríz (ezek alapján végzi el pl. az ún. 

"záradékolásokat"), másokat csak a vizsgálat idõtartamára kér be. 

A vizsgálatra azelõtt célszerû a munkát benyújtani, mielõtt azt a megrendelõnek 

átadnánk, hogy az esetleges javításokat valamennyi példányon közvetlenül át lehessen 

vezetni. 

A felülvizsgálat megtörténtét a másodpéldányokon - így a megrendelõ példányain is - 

szerepeltetni kell, ezért gyakran a felülvizsgálattal egyidõben a földmérõ nyújtja be 

záradékolásra a másodpéldányokat (holott valójában nem volna kötelezettsége - ámbár 

célszerû). Amennyiben a Megrendelõ adja be záradékolás végett a munkarészeket, az csak a 

felülvizsgálatot és az esetleges hibajavítást követõen történhet meg. 

11.4.2.8.1. Felülvizsgálat és elõzetes nyilvántartásba vétel 

A felülvizsgálattal egyidõben történik meg a munka nyilvántartásba vétele is. 

Amennyiben a munka földrészlethatárt, vagy tulajdonosi jogokat is érint, ekkor csupán ún. 

Elõzetes nyilvántartás-ba vétel történik. Végleges nyilvántartásba ugyanis csak 

(amennyiben építési telek alakul ki, vagy át a munkával) az építési hatóság által is 

jóváhagyott (záradékolt) és a tulajdonos által külön kért változások vezethetõk át. 

Ez az Elõzetes nyilvántartásba vétel napjainkban már csak kétféleképpen történik, 

aszerint, hogy a térkép milyen formában áll rendelkezésre: 

– elemkezelésû digitális rajzállományok, illetve 

– objektumszemléletû digitális térképi adatbázis esetén, de 

a hagyományos (analóg) térkép készült munkákkal is találkozhatunk még. 


2008. 

199


11.4.2.8.2. Egyes változási vázrajzok fontosabb jellemzõi 

Földrészletre vonatkozó vázrajzok 

Több fajtája ismeretes: 

telekalakítások vázrajzai 

kisajátítási térkép, 

területátcsatolás vagy 

mûszakilag indokolt határvonal-változás vázrajza. 

Tartalma nagyrészt egyezik az általános vázrajzi tartalommal, de fontos, hogy a 

változás utáni tulajdoni állapot megjelölése megtörténjen. (lásd a 63-69.sz. ábrákat). 

Fontos megjegyezni, hogy általában vázrajzról beszélünk, de legtöbbször többféle 

munkarész együttes készítését igénylõ munkákról van szó pl. a házhelyosztás – mint 

telekalakítás – feladata esetén legalább 10 féle munkarész készül. 

11.4.2.8.3. Épületfeltüntetési vázrajz 

Többféle funkciót tölthet be: 

Megvalósulási térkép és változási vázrajz is egyben. 

Önálló ingatlan bejegyzésére alkalmas vázrajz is lehet 

Mûvelési ág (alrészlet-) változással is együtt járhat. 

Az általános vázrajzi tartalmon kívül az utcanév és házszám feltüntetése mellett: 

Önálló ingatlan esetében annak betûjelét és területét, nagyított (lehetõleg 

M=1:100 ma) alaprajzát és méreteit, továbbá a lakás (ingatlan azonosító 

sorszámát és) tulajdonosának adatait tartalmazza. 

Mûvelési ág változásával együtt járó esetben az alrészlet új határvonalát és 

betûjelét, valamint területét is fel kell tüntetni. 

Nagyobb arányú mûvelési ág változása (mûvelés alól történõ kivonás). 

Az alrészletek, alosztályok határvonala és azonosítói (betûjele illetve minõségi 

osztálya) és területi változásai, valamint értéke. A változott szakaszok 0,3 mm vastag 

vonallal. 

11.4.2.8.4. Egyéb változási vázrajzok 

További vázrajzok készítése szükséges a következõk bejegyzéséhez is: 


2008 

200


- meg nem osztott ingatlanra vonatkozó több kezelõ jogának bejegyzésére, 

- telki szolgalmi jog, 

- villamos berendezések elhelyezésére, 

- vezetékjog, stb. bejegyzésére szolgáló vázrajzok. 

Utóbbiak közös vonása, hogy a változással érintett terület határa az alrészletnél 

hosszabb szaggatott vonallal, a terület megjelölése többnyire római számmal történik, 

megjelölve a területet és a jogosult természetes vagy (általában) jogi személy adatait. 

11.4.2.8.5. FöldÉRTÉK szerinti OSZTÁSok-ról 

A közelmúltban a kárpótlással és az ún. "tagi részarány-szerint nyilvántartott” 

(röviden: részarány-) tulajdon megszüntetésével elõtérbe került a nagy mezõgazdasági 

földterületek érték szerinti kiosztása, vagyis a földrészleteknek nem csak a geometriai 

formáját és nagyságát, hanem a föld értékét is figyelembe vesszük a számítások során. 

Magyarországon a földek értékét - jelenleg (ismét) - aranykoronában fejezik ki. Az érték 

szerinti osztáskor a földrészlet sarokpontok koordinátáin kívül ismerni kell az alrészlet 

határpontok koordinátáit is, valamint azok területét és aranykorona értékét. 


2008. 

201

( 


F.2 szab. 11. sz. melléklet 

Siklósdi Földmérõ Kft. Siklósd község, város 

A munkavégzõ neve 

belterület 

Munkaszám: 104-1/2001 

VÁLTOZÁSI VÁZRAJZ 

a 184 helyrajzi számú földrészleten lévõ épületekrõl 

Méretarány: 1:1000 

Szelvényszám: 

99-121-412 

Helyrajzi 

szám 

Változás elõtt 

Változás után 

Alrészlet Terület Alrészlet Terület 

Helyrajzi 

jel mûv. ág ha m 2 AK 

szám jel mûv. ág ha m 2 AK Jegyzet 

Min.o. 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 

184 • 

Kivett, 

Kivett, 

Lakóház, 

Lakóház, • • 1375 • 184 • 

• • 

udvar, 

udvar 

gazd. ép 

1375 • • 

Készítette: Siklósd, 2001. június 26. 

Kiss István 

Készítõ 

Ez a változási vázrajz megfelel az érvényben lévõ 

Véglegesen térképezve: 

F.2. Szabályzat tartalmi és pontossági elõírásainak. ....................................... 

vizsgáló 

Kovács János 

P.H. 

Ing.rend.min.sz.:........................................ ) minõséget tanúsító 

földmérõ P.H Ing.rend.min.sz.: 

1459/1995 

63. sz. ábra: Változási vázrajz épület feltüntetésérõl 

Min.o. 


2008 

202



2008. 

203





belterület 


MÉRÉSI VÁZLAT 

a 184 helyrajzi számú földrészleten lévõ épületekrõl 

Szelvényszám: 99-121-412 

(4.12) 

Készítette: Siklósd, november 15. 

Kiss István 

Kovács József 

földmérõ 

Készítõ minõséget tanúsító 

64. ábra: Mérési vázlat épület feltüntetéséhez 

Ing.rend.min.sz.: 1459/1995 


2008 

204





belterület 



a 250/2 helyrajzi számú földrészleten lévõ önálló tulajdonú épület 

feltüntetésérõl 

Méretarány: 1:1000 Szelvényszám: 99-121-412 (4.12 

Helyrajzi 

szám 




Helyrajzi 



Min.o. 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 

250/2 • Kivett, • • 1389 • 250/2 Kivett, 1389 

beépítetlen 

terület 

• beépített 

terület 

• • • 

250/2/A Lakóház, 

• 

gazd. ép. • • 147 

• 

Készítette: Siklósd, 2001. június 26. 

Kiss István 

Készítõ 

Ez a változási vázrajz megfelel az érvényben lévõ 

Véglegesen térképezve: 

F.2. Szabályzat tartalmi és pontossági elõírásainak. ........................................ 

vizsgáló 


P.H. 

Ingrend.min.sz.:........................................ 

(körz. fh.) 

minõséget tanúsító földmérõ P.H. 

Ing.rend.min.sz.: 1459/1995 

65. sz. ábra: Változási vázrajz önálló épület feltüntetésérõl 

Min.o. 


2008. 

205


11.5. A HELYRAJZI SZÁMOZÁS, VÁLTOZÁSKOR 

A helyrajzi szám a földrészlet "neve", azonosítója, mint a geokód is. Így tehát egy-egy 

földrészletnek csak egy helyrajzi száma lehet. 

Fontos feltétel, hogy a helyrajzi szám változásait is követni lehessen (pl. 

továbbosztáskor), ugyanakkor csak a legszükségesebb esetben módosuljon a korábbi hrsz. 

A földrészlet-szintû felületszerû objektumok azonosítói a helyrajzi számok. A 

földrészletek változásakor általában az objektum-azonosítókban is változás következik be, 

azonban ez nem törvényszerû. Vannak általános és speciális szabályok a helyrajzi számok 

megadására a földrészletek módosulásakor. 

A helyrajzi számozás elvei, rendszere (az elõzõ fejezetekbõl) már ismertek. 

A helyrajzi számozás fõbb csoportjai: 

- Megosztás (felosztás) 

- Összevonás 

- Telekhatárvonal-szabályozás 

- Vonalas létesítmény esetében 

- Házhelyosztás 

- Területátcsatolás és mûszakilag indokolt határvonal kiigazítás esetén. 

Ezekhez kapcsolódó eljárás az 

- alrészletek kezelése 

- egyszerûsített kisajátítás során érintett területek jelölése. 

A fentiek közül csak a leggyakoribbakat mutatjuk be. 

11.5.1. Általános szabályok 

Az egyértelmû azonosítás céljából minden földrészletet külön számmal - a helyrajzi 

számmal - kell ellátni. A földrészlet az ingatlan-nyilvántartás alapegysége is, ezért elemi 

szükség van a térkép és a kapcsolódó nyilvántartás(ok) közötti egyértelmû 

azonosíthatóságra; ezt is megteremti a helyrajzi szám. 

A helyrajzi számozást településenként kell végezni. Egy igazgatási egységen belül 

egy helyrajzi szám csak egyszer fordulhat elõ. 

A település teljes területe, továbbá a belterület és a zártkert (összefüggõ területei) 

helyrajzi számozás szempontjából egységet alkotnak. Ezeket, mint fiktív külterületi táblákat 

kezeljük. (Összefüggõnek azt a zártkertet kell tekintenünk, melyet vasút, országos közút, 

hajózható csatorna nem oszt meg.) A külterületi táblák együttes területe adja ki a település 

területét. 

További elvek: 

– Minden földrészletet külön helyrajzi számmal kell megjelölni. 


2008 

206


– Egy közigazgatási egységen (településen és fekvésen) belül egy helyrajzi szám csak 

egyszer fordulhat elõ. 

– Amennyiben adott földrészlet több részre oszlik, alátört számokkal látjuk el, hogy 

kitûnjön, mibõl származott. 

– Ugyanaz a helyrajzi szám alátört és alátörés nélkül - egyidejûleg - nem fordulhat elõ. 

– Már megszûnt helyrajzi számot (vagy alátört számot) újra nem adhatunk. 

– Helyrajzi számozási szempontból az egy közigazgatási egységhez tartozó, de 

földrajzilag elkülönülõ egységeket (domíniumokat) nem kell külön kezelni, hanem a 

közigazgatási egység helyrajzi számozási rendszerébe kell illeszteni. 

A földrészletek helyrajzi számozása nagy figyelmet és a szabályok pontos ismeretét 

kívánja meg. 

11.5.2. Helyrajziszámozás a földrészletek változásakor 

A földrészletek eredeti helyrajziszámozása, amikor minden földrészletet egész 

számmal jelölünk meg, csak az eredeti felmérés után van meg. A késõbbiekben az egyes 

földrészletek megváltoznak, egyes földrészleteket 

megosztanak és két tulajdonosa lesz, külterületi 

területeket belterülethez csatolnak, új községek 

alakulnak. 

11.5.2.1. Helyrajziszámozás földrészletek 

megosztásakor 

A földrészletek megosztása az egyik 

leggyakoribb feladat. Ha egész helyrajziszámú 

földrészletekre osztunk meg, akkor a keletkezõ új 

földrészleteket a helyrajziszám alátörésével jelöljük. 

Helyrajziszámozás 

földrészletek megosztásakor 

A keletkezõ új földrészletek olyan 

helyrajziszámot kapnak, melyek az eredeti helyrajziszám alátörésével keletkeznek. Az 

alátörést úgy végezzük, hogy a kialakuló új földrészletek helyrajzi számának alátörése 

egyezzen meg az eredeti számozás irányával. Új földrészletek keletkezésekor alapelv az, 

hogy az új földrészletek helyrajziszáma ne egyezzen meg az eredeti földrészlet helyrajzi 

számával. 

Megoszthatunk olyan földrészleteket is, melynek a helyrajziszáma már törtszám. 

Ekkor az új földrészletek helyrajzi száma szintén tört szám lesz. A számláló egyezik a 

korábbi helyrajzi szám számlálójával és a nevezõt az eddigi legnagyobb alátörést követõ 

számtól kezdve számozzuk tovább. 

Ha csak a földrészletek közötti határvonalat módosítjuk, akkor a helyrajzi számokat 

változatlanul hagyjuk és csak a területeket módosítjuk az új helyzetnek megfelelõen. 

Ha egy földrészletet kevesebb, mint 50 részre osztunk fel, akkor az elõzõekben 

megismert módon helyrajzi számozzuk az új földrészleteket. Ha a kialakuló új földrészletek 


2008. 

207


száma az 50-et meghaladja, akkor a helyrajzi számozást a tartalékolt helyrajzi számok 

felhasználásával kell végezni. 

11.5.2.2. Helyrajziszámozás földrészletek összevonása esetén 

Az összevonás eredményeként keletkezett új földrészlet helyrajzi számozására az összevont 

földrészletek helyrajzi számai közül a legkisebb egész számot; egész szám hiányában a 

legkisebb számlálójú tört helyrajzi szám legnagyobb nevezõjû alátörését kell felhasználni. 

11.5.2.3. Vonalas létesítmények keletkezése vagy változása esetén 

Vonalas létesítmények megvalósítása 

esetén az új vonalas létesítmény földrészlete 

sok korábbi földrészletet metsz át, 

keresztez. Ekkor a vonalas létesítményt a 

legkisebb egész helyrajzi számú megosztott 

földrészlet alátörésével számozzuk. A meg 

nem osztott földrészletek helyrajzi számát 

nem változtatjuk meg, hanem csak területét 

módosítjuk. A többi földrészletet a 

korábbiak szerint számozzuk. 

Helyrajziszámozás utcanyitásakor 

Másként kell eljárni, ha kisajátítással 

keletkezik a vonalas létesítmény: abban az esetben földrészletenként külön vázrajz készül és 

a megosztás szabályai érvényesítendõk. (44/2006 FVM. sz. rendelet) 

11.5.2.4. Alrészletek megjelölése a földrészlet, illetve a mûvelési ág változása esetén 

Földrészlet megosztása esetén az alrészleteket a keletkezett új földrészletekre 

vonatkozóan külön-külön • szükség szerint az eredeti alrészletjelzéstõl függetlenül • kell 

megjelölni. 

Több mûvelési ágban hasznosított földrészletek összevonása esetén a természetben 

összefüggõ, azonos mûvelési ágba tartozó területeket egy alrészletté kell összevonni és az 

egyes mûvelési ágakat az eredeti alrészletek jelzésétõl függetlenül kell megjelölni. 

Mûvelési ág változása esetén a fentieket kell értelemszerûen alkalmazni a következõ 

kiegészítéssel. 

Ha valamely alrészlet mûvelési ága teljes egészében a vele szomszédos alrészlet mûvelési 

ágára változik, a megváltozott alrészlet területét be kell olvasztani a szomszédos 

alrészlet területébe, betûjelzését pedig "beolvadt"-ként kezelni. 

Ha valamely alrészlet mûvelési ága csak részben változik a szomszédos alrészlet 

mûvelési ágára, betûjelzésüket • területük megfelelõ helyesbítése mellett • 

változatlanul kell hagyni. 


2008 

208


A mûvelési ág változás eredményeképpen keletkezett új alrészletet a soron 

következõ • a földrészleten belül eddig nem használt kisbetûjével kell megjelölni. 

11.6. FÖLDRÉSZLETHATÁROK ÉS EGYÉB RÉSZLETPONTOK 

AZONOSÍTÁSA A BIRTOKHATÁRPONTOK KITÛZÉSÉHEZ 

Azonosíthatóság szempontjából meg kell különböztetünk: 

a földrészlethatár töréspontokat és az 

egyéb részletpontokat. 

Utóbbit elsõsorban az egykori meghatározásra vonatkozó elõírások határozzák meg, 

utóbbi esetben az elvárások ennél összetettebbek. 

Az ingatlan-nyilvántartásba földrészletenként bejegyzett jogok és tények a földmérési 

alaptérképen ábrázolt földrészlethatárokhoz és a földrészletek nyilvántartott területeihez 

kötõdnek. 

A földmérési és térképészeti tevékenységet szabályozó kormányrendelet kimondja, 

hogy a földmérési alaptérkép a tartalmat mérethelyesen, valósághûen ábrázolja és hitelesen 

tanúsítja. 

Ennek érdekében a földrészlethatárok azonosításakor feladatunk annak 

megállapítása a természetben lévõ határvonalakról, hogy a térképen ábrázolt, esetenként 

számszerûen is nyilvántartott határvonalakkal azonosak-e, illetve hogy a felmérés óta a 

határvonalak természetbeni helyzete megváltozott-e. 

Az azonosítás célja 

− új létesítmények bemérésekor - pl. helyszíneléskor, megvalósulási térképek 

készítésekor - , hogy a térképen és a terepen azonos határvonalak között ábrázoljuk 

a térkép új tartalmát, és a területszámítást is ezeken belül végezzük el; 

− egész földrészletek kisajátításakor, hogy a kisajátított terület határvonalát az 

azonosítás eredménye szerint tûzzük ki és jelöljük meg; 

− telekalakítási feladatok végrehajtásakor, hogy a megosztásból keletkezett új 

határvonalakat az azonosított határvonalak között tûzzük ki; 

− földrészlethatárok kitûzésekor, hogy a megrendelõ kívánságára kijelöljük a 

tulajdonában álló földrészlet nyilvántartott határvonalait. 

Ha a határvonalat azonosnak találjuk, terepen a tényleges állapotot, irodai 

feldolgozáskor a térképi állapotot és a hozzá tartozó területi adatokat fogadjuk el 

kiindulásként. 

Földrészlethatárok térképen ábrázolt töréspontjait a terepen általában: 

a pont rendûségétõl, 

a térkép méretarányától, 


2008. 

209


a térkép készítésére vonatkozó utasítás elõírásaitól, 

az alkalmazott felmérési technológiától függõ pontossággal tudjuk kitûzni. 

Koordináták alapján, vagy az eredeti mérési adatokból sem lehet a részletpontokat a 

terepen eredeti helyzetüknek pontosan megfelelõen eltérés nélkül kijelölni. 

Ezért eltérõ hibahatárokat állapítottak meg a földrészletek határvonalainak 

− számszerûen és 

− térképen nyilvántartott pontjai, valamint 

a természetben található tényleges állapot azonosítására, azonosságának megállapítására. 

A hibahatárok összeállításakor figyelembe vették a pontok terepi azonosítási, 

bemérési, térképezési, a térképrõl történõ lemérési stb. hibáit és azok halmozódását is. 

Az azonosítás hibahatárai (földrészlethatár kitûzésnél és megosztáskor) 

Sok esetben a hibahatáron belül lévõ változások is észrevehetõk. Például: 

ha a térképen törtvonallal ábrázolt határvonal a természetben egyenes, vagy a fordított eset 

áll fenn, 

ha a térképen ábrázolt épület és a hozzá csatlakozó mezsgye helyzete nyilvánvalóan 

megváltozott, 

ha a kiosztásból származó, egymás melletti, azonos területû, szabályos telkek szélessége 

egymás között megváltozott, stb. 

Ellenõrzõ 

származása 

30. táblázat: Azonosítási hibahatárok földmérési alaptérkép tartalmának felhasználásakor 

méretek 

Egy birtokhatár 

ellenõrzéséhez 

Birtokhatárok között 

(földrészlet 

szélességében) 

Szabatosan felmért területen, Szabatosan jelölt birtokhatárok esetén 

10 15 cm 

Szabatosan felmért területen, Nem szabatosan jelölt birtokhatárok esetén 

20 30 cm 

Korábbi munkarészbõl származó adat (méret) felhasználásakor 

30 45 cm 

Grafikus, de EOTR térképrõl származó adat felhasználásakor 

M=1:1000 30 45 cm 

M=1:2000 60 90 cm 

M=1:4000 120 180 cm 

Grafikus, régi rendszerû térképrõl származó adat felhasználásakor 

M=1:1000 40 60 cm 

M=1:2000 80 120 cm 

M=1:2880 115 170 cm 

M=1:4000 160 240 cm 

Külterületi, elemszintû digitális térkép esetén (21/1995 FM) 

0-60 m között 20 cm 30 cm 

60-100 m közt 30 cm 45 cm 

100 m felett 40 cm 60 cm 


2008 

210


DAT szerint: 

Lásd a 9. fejezetben 

A hibahatáron belül megtalált pontokat “azonos”-nak kell tekinteni (térképi 

megfelelõjükkel). 

meg! 

Kitûzni csak azokat kell, amelyek ezt meghaladóan, vagy egyáltalán nem találhatóak 

Az azonosnak tekintendõ pontokat (ha azok a megrendelés tárgyát képezik) terepi 

helyén kell megjelölni! 

Koordinátákkal adott határpontok helyzetét összemérésekkel, vagy alappontokról 

ellenõrizzük. 

Térképi méretekkel adott határvonalat “térkép-terepazonos” (grafikus) alappontok 

között vizsgálunk. 

Ha nem állnak rendelkezésre a tervezett, szabályos telkek eredeti kitûzési méretei, a 

térképrõl lemért hosszabbik oldalból és a területbõl számítható szélességi méretek is 

felhasználhatók az azonosításhoz. 

Vegyes eljárással számított földrészletek szélességi méretei az eredeti 

területszámítási jegyzõkönyvbõl is kiírhatók. 

11.7. TELEKALAKÍTÁSOK 

A telekalakítások nemcsak földmérési szempontból, hanem építésügyi szempontból is 

jelentõs területfejlesztési beavatkozások egy-egy település életében. Ennek a 

tevékenységnek vannak országosan érvényes szabályozói és helyi vonatkozású szabályai. 

A telekalakításra az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi 

LXXVIII. Sz. ún. építési törvény (Étv), a végrehajtására 253/1997. Korm. sz. rendelettel 

kiadott OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények), a 85/2000 FVM 

sz. rendelet, valamint az utóbbi módosítására kiadott 37/2007. ÖTM. számú és a 17/2008 

NFGM számú miniszteri rendeletek vonatkoznak. 

11.7.1. Fõbb fogalmak 

Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási keretterv és a 

szabályozási terv együttese. 

Településszerkezeti terv (korábban ≈ Általános Rendezési Terv, ÁRT): az a 

településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének 

lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes területrészek 

felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra 

elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. 

Szabályozási terv (korábban »Részletes Rendezési Terv, RRT): az a településrendezési 

terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, 

továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos 


2008. 

211


helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési elõírásokat 

térképen, rajz formájában ábrázolja. 

Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelõen megállapító 

és biztosító települési önkormányzati rendelet. 

Telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület vagy részben más 

beépítésre nem szánt terület határol. 

Telekalakítás: új építési telkek, építési területek kialakítása, valamint a már meglevõ építési 

telkek és építési területek alakjának vagy terjedelmének megváltoztatása; 

Építési telek: a város (község) igazgatási területének beépítésre kijelölt részén levõ, az 

építésügyi szabályoknak és a város- (község-) rendezési terveknek megfelelõen 

kialakított – létesítmények elhelyezésére szolgáló – földrészlet; 

Telekfelosztás: a telek új telkekre történõ osztása. 

Telekegyesítés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek egy telekké történõ 

összevonása. 

Telekhatárrendezés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek közös határvonalának 

megváltoztatása. 

Telekcsoport újraosztása: a szomszédos telkek csoportjának összevonása és egyidejûleg a 

helyi építési szabályzatban és településrendezési tervben meghatározott rendeltetés 

céljára szolgáló új telkekként történõ felosztása. 

11.7.2. A telekalakítási eljárás fõbb szabályai 

A telekalakítási eljárás az érdekeltek kérelmére indul. A kérelem elõterjesztése elõtt a 

jegyzõtõl- elõzetes - elvi telekalakítási engedélyt lehet kérni. 

A (végleges) telekalakítási engedély–t az elkészült változási vázrajzok alapján - 

mindenképpen kérni kell! 

Telek csak úgy alakítható ki, ha az közterületrõl megközelíthetõ. 

11.7.3. A telekalakítás fajtái 

A telekrendezés: 

- új lakó,- és üdülõtelkek kialakítása nem állami tulajdonban álló földrészletekbõl. 

- meglévõ telkek alakjának vagy terjedelmének megváltoztatása. 

A telekalakítás lehet: 

1.) telekfelosztás (megosztás, melynek többféle formája is elõfordul); 

2.) telekegyesítés (összevonás); 

3.) telekhatár-rendezés (határvonal-szabályozás); 

4.) telekcsoport újraosztása (telekátalakítás és házhelyosztások, külterületi 

kiosztások). 


2008 

212


11.7.3.1. A telekfelosztás 

Telekfelosztás egy földrészletnek két vagy több építési telekre osztása. 

Ha a földrészlet szélessége (homlokvonalának hossza) másként nem teszi lehetõvé a 

szabályszerû felosztást, megengedhetõ a földrészlet olyan kettéosztása, mely szerint a 

keletkezõ hátsó telek csupán nyúlványszerû (min. 3 m széles, max. 50 m hosszú) résszel 

terjed ki a közterületre (nyúlványos telek). 

A nyúlványos teleknek a nyúlvány nélkül is az építésügyi szabályokban elõírt méretûnek 

(szélességûnek, mélységûnek és területûnek) kell lennie. 

11.7.3.2. A telekegyesítés és a telekhatár-rendezés 

Telekegyesítés az egymással közvetlenül szomszédos két vagy több földrészlet 

összevonása egy építési telekké. 

Telekhatár-rendezés az egymással közvetlenül szomszédos földrészletek közös 

határvonalának olyan megváltoztatása, amelynek következtében 

az érintett földrészletek közül az építésügyi szabályoknak meg nem felelõ alakú vagy 

terjedelmû földrészlet építési telekké válik; 

a földrészletek között kialakult szabálytalan (pl. ferde, törtvonalú) határvonal 

szabályossá válik. 

11.7.3.3. Telekátalakítás (telekcsoport újraosztása) 

Telekátalakítás az alakjuk vagy terjedelmük miatt be nem építhetõ szomszédos vagy 

telekcsoportot alkotó földrészletek átalakítása építési telkekké. 

A telekátalakításba – szükség esetén – 

is bevonható. 

a) közterület, továbbá 

b) már beépített vagy beépíthetõ földrészlet 

Telekátalakításra engedély csak akkor adható, ha azt az érdekelt tulajdonosoknak a 

területnagyság és a szám szerinti többsége kéri. 

Megkülönböztethetünk még a felosztáson belül: 

Házhelykialakítást (házhelyosztást), 

utcanyitást, 

mezõ- vagy erdõgazdasági területeken történi kiosztást, stb. is. 

A házhelyosztás: új lakó és üdülõtelkek kialakítása általában nagyobb (állami, 

önkormányzati, ritkábban magántulajdonú) területen: 


2008. 

213


- telekértékesítés, 

- cseretelek 

telkek értékesítése céljából. 

11.8. A TELEKALAKÍTÁSOK FÖLDMÉRÉSI MUNKÁI 

11.8.1. Megosztási változási vázrajz és elkészítése 

Szakaszai: 

Irodai munkák: adatgyûjtés, elõkészítés, ellenõrzõ területszámítás, terület-tervezés, 

mérési jegyzet elõkészítés (ellenõrzõ mérések végrehajtásához és az osztóvonal 

kitûzéséhez); 

a terepi munkák: földrészlet-határok azonosítása; új földrészlet-határok kitûzése, 

megjelölése; változások felmérése, ellenõrzõ területszámítás mért adatokból 

(beleértve lehetõleg a szomszédos földrészleteket is) 

zárómunkák: Megosztási vázrajz elkészítése, munkarészek összeállítása (szükség 

szerint koordináta jegyzék és numerikus területszámítás dokumentálása) 

földhivatali felülvizsgálatra (záradékolásra) való benyújtás. 

Esetenként készülhet a tulajdoni hányad szerinti (tulajdonközösség megszüntetéséhez) 

megosztás is. Ebben az esetben teljesen azonos a vázrajzkészítés az alapesettel, csupán kissé 

megnehezíti a munkát, hogy csak pontosan a tulajdoni arányok szerint lehet elvégezni 

(beleértve a terepi kitûzést is) és - többnyire, de nem kizárólagosan - bírósági határozat 

szükséges az átvezetéshez. 

11.8.2. Összevonási (telekegyesítési) vázrajz készítése 

Az összevonás a felosztás inverz mûvelete: azaz két vagy több földrészlet kerül 

összevonásra egy vagy néhány földrészletté úgy, hogy az új földrészlet határvonala 

megegyezik a korábbi határvonalak (szakaszai) valamelyikével. A helyrajzi számok 

megmaradnak (többnyire csökkenve) és a területek változnak (növekednek, az összevont 

földrészletek területei szerint). 

Egyébként a munkafázisok és munkarészek azonosak a felosztással, legfeljebb a 

megszûnõ határvonalakra ellenõrzõ mérést nem feltétlen kell mérni 


2008 

214




belterület 

Munkaszám: 101-1/2001. 

(F.2 szab 7. sz. melléklete) 


a 199 helyrajzi számú földrészlet megosztásáról 

Méretarány: 1:1000 Szelvényszám: 99-121-412 (4.12) 

Helyrajzi 

szám 

A feltüntetett méretadatok a helyszíni állapotra vonatkoznak és ±0.3 m pontossággal értendõk. 




Helyrajzi 



Min.o. 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 

199 • Kivett, • • 1512 • 199/1 Kivett, 

• 

Lh,ud,g.ép • • 756 

• 

Lh,ud,g.ép 

199/2 Kivett, 

756 

• beépítetlen • • • 

terület 

Összesen: • • • 1512 • • • • 1512 • 

A megosztott földrészlet új határpontjai fakaróval vannak megjelölve 

A változás akaratunknak megfelelõen történt: Készítette: Siklósd, 2001. június 26. –án: 

Kiss István 

Készítõ 

............................................................ Ez a változási vázrajz megfelel az érvényben lévõ 

.......................................................... F.2. Szabályzat tartalmi és pontossági elõírásainak. 



Ing.rend.min.sz: 1459/1995 

. A helyrajzi számozás és területszámítás helyes. 

Ez a záradék a keltezéstõl számított egy évig 

érvényes, késõbbi felhasználás elõtt a vázrajzot 

újra záradékoltatni kell. 

Budapest, 2002. ................. hó ........... nap 

..................................……….. 

záradékoló P.H. 

(körz. fh.) 

Ing.rend..sz.:..................... 

Min.o. 


2008. 

215


66. ábra: Változási vázrajz megosztáshoz 


2008 

216


Siklósdi Földmérõ Kft. 

Siklósd község, város 

A munkavégzõ neve: 

belterület 

Munkaszám:101-1/2001. 

MÉRÉSI ÉS SZÁMÍTÁSI VÁZLAT 

a 199 helyrajzi számú földrészlet megosztásáról 

F.2. Szab. 8. sz. melléklet 

Szelvényszám: 99-121-412 (4.12) 

Jelmagyarázat: Az aláhúzott méretek a helyszíni állapotra vonatkoznak. 

Piros színnel a kitûzött adatok kerültek feltüntetésre. 

A megosztott földrészlet új határpontjai fakaróval vannak megjelölve. 

Siklósd, 2002. ..január hó 15. nap 

Kiss István 

Készítõ 



Ing.rend.min.sz: 1459/1995 

67. ábra: Mérési vázlat, megosztáshoz 


2008. 

217


Helyrajzi 

szám 




Helyrajzi 



Min.o. 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 

239 • Kivett, 

Lh,ud, 

g.ép 

• • 643 • 

240 • 

Kivett, 

Beépítetle 

n 

Terület 

• • 635 • 

239 • 

Kivett, 

Lh,ud, 

g.ép 

Min.o. 

• • 1278 • 

Összesen: • • • 1278 • • • • 1278 • 

68. ábra: Összevonási (telekegyesítési) vázrajz rajzi része és területelszámolása 

11.8.3. Telekhatár-szabályozási vázrajz készítésének feladatai és dokumentálása 

Ennél a feladatnál többnyire az a cél, hogy ugyanannyi telek alakuljon ki, mint a 

változás elõtt és lehetõleg a területük se változzon, csupán a határvonal legyen 

szabályosabb, hogy a korábban nem beépíthetõ telekbõl építési telek alakuljon ki. Szép, de 

gyakran nehéz feladat ilyenkor a tervezés. Esetenként a terület változásához is 

hozzájárulnak a megrendelõk, de ekkor már telekhatár-módosításról beszélünk. 

Munkafázisai - és készítendõ munkarészei - egyébként ugyanazok, mint a Megosztásnál 

írtuk. Terepen is ki kell jelölni az új osztóvonalat és ellenõrzõ méretekkel kell igazolni a 

kitûzés jóságát. Az esetleges változásokat is be kell mérni. 


2008 

218


Helyrajzi szám 

jel 




mûv. ág 

Min.o. 

AK Helyrajzi szám 

ha m 2 jel mûv. ág 

Min.o. 

ha m 2 AK Jegyzet 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 

248 • Kivett, 

Lh,ud,g.ép 

249 • 

Kivett, 

Lh,ud,g.ép 

• • 2445 • 248 • Kivett, 

Lh,ud,g.ép 

• • 3517 • 249 • 

Kivett, 

Lh,ud,g.ép 

• • 2684 • 

• • 3278 • 

Összesen: • • • 5962 • • • • 5962 • 

69. ábra: Telekhatárrendezési vázrajz rajzi része és a területelszámolás 

11.8.4. Házhelyek kialakítása 

A házhelyterület kijelölése építésügyi határozattal, szükség esetén a szakhatóságok 

bevonásával tartott helyszíni szemle alapján történik. 

(A nem állami vagy önkormányzati tulajdonban álló telkek tulajdonjogát a Magyar 

Állam javára lehetõleg telekvásárlással vagy – végsõ esetben – kisajátítással lehet 

megszerezni.) 

11.8.4.1. A házhelyosztási dokumentáció 

A telekalakítási vázrajzkészítés két alapvetõ munkarésze (földmérési dokumentációja) 


2008. 

219


a Változási vázrajz és a 

területkimutatás (kiosztási földkönyv). 

Természetesen ezek elkészítéséhez további földmérési munkarészeknek kell még 

elkészülnie. 

Amennyiben nincs a településnek jóváhagyott Településszerkezeti vagy szabályozási 

terve, az érintett területre vonatkozó Házhelyrendezési tervet kell Telekalakítási terv 

gyanánt elkészíttetni a településrendezõ tervezõvel és azután készíthetõ el a 

Házhelykiosztási vázrajz. 

11.8.4.2. A területrendezés szempontjai 

− az úthálózat hierarchikus felépítése (lakó,-gyûjtõ, fõközlekedési út.) 

− minden telek közterületrõl megközelíthetõ legyen, 

− kerülni kell a túlságosan hosszú, egyenes határvonalú tömbök kialakítását 

− 250 m-enként legalább gyalogúttal kell az építési tömböt átszelni 

− vegyük figyelembe az égtájakat, szélirányt, domborzatot, egyéb kitettséget, 

eróziót, talaj-állékonyságot, stb. és 

− a településfejlesztésre vonatkozóan elfogadott beépítési szabályokat. 

11.8.4.3. A házhelyosztás földmérési munkái 

11.8.4.3.1. Elõkészítés szakaszai, feladatai 

A munka bejelentése után el kell végezni az adatgyûjtést, majd alappontsûrítést 

(feltételesen, ha szükséges a munkához). Ezután a határvonal (kiosztandó kontúr vonala) 

azonosítása, a kontúrpontok terepi megjelölése (esetleg bemérése) következik 

A helyszínelés irodai feldolgozása keretében a koordináta-számítások, felszerkesztés a 

térképre, ellenõrzõ területszámítás, távolságok ellenõrzése, majd a tömbök és az utcák 

tervezése, a tömbök határának kitûzése. 

A helyrajzi számozás (az ismert szabályok szerint, a kialakítandó földrészletek számának és 

kb. helyének ismeretében azért, hogy a további számításoknál ezekre lehessen utalni, 

hivatkozni) után az egyes házhelyek egyenkénti megtervezése és a kitûzési vázlat készítése 

(ellenõrzõ és kitûzési méretek számításával), valamint a tervezés vizsgálata következik. 

A házhelyek kitûzését és a töréspontok helyszíni bemutatását (átadása a Megrendelõnek, 

Birtokbaadási vázlat „kíséretében”) ezután célszerû végezni. 

11.8.4.3.2. Házhelyosztási változási vázrajz készítése 


2008 

220


A Házhelykialakítási (változási) vázrajz úgy készül, mint általában a változási 

vázrajz, de a terület-elszámolásnál utalni kell, hogy az külön kiosztási földkönyvben 

szerepel. Meg kell jegyezni viszont (akár jelkulcsra való hivatkozással), hogy a kiosztott 

földrészletek töréspontjai mikor és mivel lettek megjelölve. 

Korábban ún. Kiosztási földkönyvbe kerültek a területek m 2 -re kerek értékkel, ahogy 

az ingatlan-nyilvántartásban is szerepelnek. Ma ugyanazt a Területegyenleg-formát kell 

alkalmazni, amit az F.2 szabályzat a megosztások esetén is bevezetett. 

Ha azonos fekvésben marad a felosztott földrészlet teljes területe, akkor a kiosztásba 

bevont és a visszamaradó földrészlet(-ek) helyrajzi számozása és a terület-elszámolás 

történhet egy lépésben. De ha két fázisban kerül átvezetésre, vagy másik fekvésbe kerül a 

visszamaradó (a kiosztásba be nem vont) terület, akkor célszerû elõbb a visszamaradó(k) és 

a kiosztandó összterülettel elszámolni, majd csak a kiosztandó összterületet tovább osztva 

ráállni ennek területére. A nem építési telekként hasznosítandó területek esetében 

(beleértve a közterületeket is) a tényleges hasznosítás szerint, a mezõ- vagy erdõgazdasági 

hasznosítású területre az alrészletezés szabályai szerint kell beírni a terület jellegét, viszont 

az építési telkek „Hh” (házhely) rövidítéssel veendõk fel a Kiosztási földkönyvbe, illetve a 

Területegyenlegbe. 

A munka során készítendõ egyéb munkarészek tekintetében az általános részben 

leírtak vonatkoznak, beleértve a koordináta jegyzéket, numerikus területszámítást és 

vázlatát, kitûzési vázlatot, stb.) 

11.8.4.4. Zárómunkák 

A zárómunkák keretében egyrészt a belsõ vizsgálat és a mûszaki leírás készítése 

(többnyire a formanyomtatványon, de lehetõség van a kiegészítésre!) történik, majd a 

munka minõsítése és a minõség tanúsítása (az elvégzett vizsgálat dokumentálásával) 

A munkarészek ezután nyújthatók be földhivatali felülvizsgálatra. Amennyiben 

hibátlannak bizonyul, megtörténik a záradékolás és a munka átadása a Megrendelõnek. 

Ezután a Megrendelõnek a vázrajz alapján az építésügyi hatóságtól még kérnie kell a 

(végleges) telekalakítási engedélyezést (amihez bizonyos nyilatkozatokat kell beszerezni (pl. 

a szomszédoktól) majd az esetleges jogügyletek lebonyolítása (pl. a telkek értékesítése) 

után kérniük kell a földhivataltól az ingatlan-nyilvántartásban történõ végleges átvezetést. 

11.8.5. A kisajátítás célja és feladata. A kisajátítási eljárás 

A társadalmi szervezetek és a szövetkezetek az ingatlanok tulajdonjogát elsõsorban 

adásvétel útján szerezhetik meg. 

A kisajátítási eljárás során közérdekbõl, állami szervek és vállalatok térítés 

ellenében, nem állami tulajdonban levõ ingatlanokat állami / önkormányzati 

(meghatározott esetben harmadik fél tulajdonába vesznek, és a kisajátítást kérõ 

kezelésébe illetve használatába adnak. 


2008. 

221


A nagy összefüggõ területeket igénylõ állami létesítmények (utak, vasutak, csatornák, 

ipartelepek, stb.) megvalósításához szükséges területek tulajdonjogának (kezelõi, 

vagyonkezelõi jogának) a megszerzésére a leggyorsabb és legcélszerûbb mód a kisajátítás, 

illetve a kisajátítási eljárás, ennek eszköze pedig a kisajátítási terv. 

A kisajátítási terv tartalmazza a kisajátításra kerülõ ingatlanok pontos mûszaki és jogi 

adatait. Elkészítése földmérési feladat A célnak megfelelõ kisajátítási tervet az a földmérõ 

tudja elkészíteni, aki a felmérési elõírásokon kívül ismeri az eljáráshoz fûzõdõ jogi 

követelményeket és magát az eljárást is. 

A 2007. évi CXXIII. sz. tv (korábban az l976. évi 24. számú rendelet) tartalmazza a 

kisajátítás feltételeit, és a 178/2008. korm. sz. rendelet szabályozza a kisajátítási eljárást és a 

készítendõ dokumentációt. 

11.8.5.1. A kisajátítási terv-dokumentáció 

1.) Kisajátítási átnézeti térképbõl és Területkimutatásból, illetve 

2.) Kisajátítási változási vázrajzból és Területkimutatásból áll. 

Utóbbi akkor készítendõ, ha az érintett földrészlet nem teljesen kerül bele a 

kisajátításba. 

A dokumentáció elkészítésére a 178/2008 Korm. sz. (korábban a 11/1977 MÉM 

számú) rendelet vonatkozik. 

Közút, vasút és nyomvonalas vízi létesítmény, illetõleg repülõterek fel-, és leszálló 

pályájának építése céljára egyszerûsített terv alapján lehet kisajátítást kérni. 

A kisajátított terület birtokbaadásának az idejérõl a kisajátítási határozatban 

rendelkeznek. 

Ha a kisajátítást elõbb (a korábbi 11/1977 MÉM. sz. rendelet szerint) egyszerûsített 

kisajátítási terv alapján kérték, a változásokat az ingatlan-nyilvántartásba nem földrészlet, 

csupán alrészletváltozásként kellett bejegyezni. Errõl a határozatban külön rendelkeznek. A 

kisajátítást kérõ ebben az esetben a kivitelezési munkálatok befejezését követõ átadásátvételétõl 

számított egy éven belül köteles a tényleges állapotnak megfelelõ kisajátítási 

tervet a köztársasági megbízotthoz benyújtani. 

11.8.5.2. A kisajátítási térkép elkészítése 

A kisajátítási térképet községenként a nyilvántartási térképek hiteles másolata alapján 

kell elkészíteni. 

Ha a kisajátítás vonalas létesítmény céljára készül, a kisajátítási térképet a több 

térképlapon ábrázolt részek összemásolásával egy lapon (formatizálva) kell elkészíteni. A 

keretvonalakat és a szelvény jelöléseket ebben az esetben is fel kell tüntetni. 

11.8.5.3. A területkimutatás adatai 


2008 

222


A kisajátítási tervhez területkimutatást kell készíteni, melynek a kisajátítás elõtti és 

kisajátítás utáni állapotra vonatkozóan a – következõkben felsorolt - adatokat kell 

tartalmazni. 

A Területkimutatásban az érintett földrészletek adatait településenként, azon belül 

fekvésenként (belterület, külterület volt zártkert) szerinti bontásban külön oldalon, azon 

belül helyrajzi szám csoportonként kell feltüntetni. Egy helyrajzi számcsoportot képeznek a 

kisajátítással érintett földrészletek, illetõleg a földrészleteknek azok a kisajátításra kerülõ 

részei, amelyeket egy új földrészletté vonnak össze. Helyrajzi számcsoporton belül a 

kisajátítással érintett földrészleteket térképi ábrázolás szerinti sorrendben kell bejegyezni. 

Minden földrészletet külön sorszámmal kell ellátni. 

A területkimutatás 2. rovatában a tulajdonos és egyéb jogosult adatai elõtt fel kell 

tüntetni az ingatlanszerzés jogcímét, a bejegyzés idõpontját (határozat számát), illetve az 

egyéb jogcímet (pl. vétel, ajándék, öröklés, csere, haszonélvezet, életjáradék, tartás stb.). A 

tulajdonos és egyéb jogosult adatai alatt "használó" megjelöléssel kell feltüntetni az 

ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) még nem szereplõ - ún. telekkönyvön kívüli 

tulajdonosok, mint pl. a bejegyzett tulajdonos örökösei, új vevõ stb. - nevét és lakcímét. Ha 

a használat csak egy ingatlanrészre terjed ki, a terület nagyságát a használó adatai után be 

kell jegyezni. 

A "TERÜLETKIMUTATÁS" címû nyomtatvány "Kisajátítás utáni állapot" 

megnevezésû részében földrészletenként haladva, meg kell adni: 

– minden egyes földrészlet területébõl a kisajátított rész területét, annak 

feltüntetésével, hogy a kisajátítás folytán mely helyrajzi számú földrészletbe került; 

– minden egyes földrészlet területébõl a visszamaradó rész területét alrészletenként 

(mûvelési ág) részletezve és összesítve, a földrészlet helyrajzi számának, az 

alrészletek betûjelzésének, mûvelési ágának és területének feltüntetésével; 

– a kisajátítással érintett földrészletek kataszteri tiszta jövedelmének a kisajátított 

területre esõ arányos részét; 

A területkimutatást valamennyi földrészlet felsorolása után összegezni kell. A kisajátítás 

elõtti összes területnek egyeznie kell a kisajátított és visszamaradó rovatok területének 

összegével. 

A felsorolt adatokat a Területkimutatásba a földmérõ jegyzi be. 

Valamennyi földrészlet felsorolása után a kisajátítás folytán keletkezett és az állam 

tulajdonába, illetve a kisajátító szerv kezelésébe kerülõ, összevont (beolvasztó) helyrajzi 

számú ingatlanokról külön összesítõt kell készíteni. 

Ennek tartalmaznia kell a kisajátító (Magyar Állam/ önkormányzat) és a kezelõ szerv 

megnevezését, címét, a földrészletek helyrajzi számát és területét, a földrészleten belül pedig 

a kisajátítási cél megvalósítása után is fennmaradó mûvelési ágak betûjelzését és területét. 

A csere céljára javasolt ingatlanok adatait a "Területkimutatás" címû nyomtatványon a 

kisajátításra kerülõ ingatlanok felsorolása után külön oldalon kezdve ugyancsak kimutatásba 

kell foglalni. 


2008. 

223


Az egyezséggel elfogadott csereingatlanokról a földmérõ szervnek a földhivataltól 

térképmásolatot, földmérési és ingatlan-nyilvántartási adatokat kell beszerezni. A 

csereingatlanok kitûzését vagy megosztását az F. 2. szabályzat elõírásai szerint kell 

végrehajtani. 

A földmérõ szerv köteles mind a megosztás útján keletkezett, mind pedig a meg nem 

osztott csereingatlanok határpontjait, illetve mezsgyéit a természetben kitûzni és 

külterületen (a volt zártkertben is) legalább 5x5x50 cm méretû, fehérre meszelt keményfa 

cövekkel, belterületen hiltivel, szeggel, csappal, festéssel megjelölni. 

11.8.5.4. A munkarészek felülvizsgálata és záradékolása 

A földmérõ szervnek az elkészített munkarészek földhivatali példányát a 

megbízónak történõ átadástól számított 10 napon belül kell az illetékes földhivatalnak 

megküldeni. 

A földhivatalnak a munkarészek vizsgálatánál a vonatkozó valamennyi szakmai 

szabályzat (kisajátításra vonatkozó, alappontsûrítési és F. 2. szabályzat) elõírásait kell 

alkalmazni. 

Az illetékes földhivatal a hibásnak vagy hiányosnak talált munkarészeket - a hibák, 

illetve a hiányok pontos megjelölésével - azok kijavítása, illetve pótlása végett a földmérõ 

szervnek visszaküldi. A földmérõ szerv köteles a hibákat és hiányokat a munkarészek 

valamennyi példányán - 30 napon belül - kijavítani, illetve pótolni, majd a kijavított 

munkarészek földhivatali példányait az illetékes földhivatalnak visszaküldeni. 

A földhivatal a benyújtott kisajátítási tervet és a vázrajzot a helyrajzi számozás és a 

területszámítás helyessége szempontjából megvizsgálja. A megfelelõnek talált kisajátítási 

tervet és a vázrajzot - a beérkezéstõl számított 30 napon belül - "Helyrajzi számozás és 

területszámítás helyes" záradékkal látja el, és visszaküldi a kisajátítást kérõnek. 

A munkarészeket az építésügyi hatóságnak is engedélyeznie kell. 

Egyszerûsített eljárással kisajátított területeken a földhivatalnak figyelemmel kell 

kísérni az a létesítmények megvalósulását. Ha azt tapasztalja, hogy a létesítmény 

üzemeltetése megkezdõdött és a végleges kisajátításra vonatkozó földmérési munka 

bejelentése még nem érkezett a földhivatalhoz, fel kell szólítani a kisajátítást kérõt 

(beruházót) a végleges kisajátítási terv elõkészítésére. A felszólítás (megkeresés) egy 

példányát további intézkedés végett meg kell küldeni az illetékes igazgatási osztálynak. 


2008 

224


12. A TÉRKÉPEK KARBANTARTÁSÁRÓL ÉS 

FELHASZNÁLÁSÁRÓL 

12.1. A VÁLTOZÁSOK VEZETÉSE A NYILVÁNTARTÁSI TÉRKÉPEN 

A nyilvántartási térkép állami alapadat-tartalmában bekövetkezett változásokról 

szakmai szabályzatokban és az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban meghatározott, az 

alaptérkép pontosságának megfelelõ változási vázrajzot kell készíteni. A változásokat a 

változási vázrajz vizsgálata és záradékolása után kell a nyilvántartási térképen átvezetni. 

Az esetleges többlet-tartalom (lásd alapadatok köre) változásainak vezetésérõl a 

megrendelõ (igénylõ) – a saját költségére – gondoskodik. 

Az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban foglalt jogokat is érintõ térképi 

változásokat a földhivatali vizsgálat (záradékolás) után elõzetesen kell a nyilvántartási 

térképen átvezetni. A végleges térképi átvezetést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel 

egyidejûleg kell elvégezni. 

Ha a változás érinti az ingatlan-nyilvántartás adatait, de nem érinti az ingatlannyilvántartási 

jogszabályokban foglalt jogokat, akkor a változást – a földhivatali vizsgálat és 

záradékolás után – véglegesen kell átvezetni a nyilvántartási térképen, de egyidejûleg 

intézkedni kell a változás ingatlan-nyilvántartási átvezetésérõl is. 

Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát nem érintõ változást – a földhivatali vizsgálat és 

záradékolás után – közvetlenül kell átvezetni a nyilvántartási térképen. 

Ha az alaptérkép nem számítógépes adatállományként áll rendelkezésre, a 

nyilvántartási térképen érvényesített változásokat – idõszakonként – az állami földmérési 

alaptérképen és átnézeti térképén is át kell vezetni. 

A nyilvántartási térkép állami alapadat-tartalmát a földhivatal esetenként végzett 

helyszíneléssel ellenõrzi. 


2008. 

225


12.1.1. A változások átvezetési folyamatának és teendõinek összefoglalása 

70. ábra: a térképi változások átvezetésének folyamata 

Változás 

- a természetben, illetve 

- telekalakítás megrendeléseként 

Munkarészek elkészítése 

(a vonatkozó szakmai elõírások szerint) 

Földhivatali (mûszaki) felülvizsgálat 

Irodai ellenõrzés 

Helyszíni vizsgálat 

1.) Bejelentési kötelezettség betartása Az új állapot a megengedett 

2.) Alaki és tartalmi teljesség 

3.) Szabályzatok elõírásai betartása eltérésen belül egyezik e a 

4.) Térképezhetõség (méretek, "alapok") 

5.) Változás feltüntetésének helyessége régivel, ill. a térképpel? 

6.) Helyrajzi számozás helyessége 

7.) Területszámítás és területelszámolás 

8.) Mérlegelés helyessége (kitûzéskor, megosztáskor) 

9.) Elõzõ munkára való hivatkozás (van e; kell e?) 

10.) Földmérõi jogosultság (ha nincs, szabály sért.) 

Elõzetes nyilvántartásba vétel 

(Jogokat érintõ változások munkarészei - 

földrészlet-változások) 

Javítás (hiánypótlás - feltételesen) 

Végleges átvezetés I. 

(természetben fennálló 

változás) 

11.) "Ceruzás" (ideiglenes) térképezés a.) Bejelentés alapján, és hivatalból 

12.) "Elõzetes nyilvántartó könyv"-be való végzett felmérések esetén 

bevezetés. pl.: E-23/1995 (+ hrszámok) b.) Csak térképi változások esetén 

13.) Nyilvántartási számot: pl. alappont, mûtárgyak, stb. 

a munkarészekre 

c.) Az ingatlan-nyilvántartás egyéb 

területjegyzék/függelékbe, ceruzával részeit is érintõ, de a természetben 

meglévõ változás: épület bontás/, 

14.) Záradékolás: létesítés, mûvelési ág változás, stb. 

" A helyrajzi számozás és területszámítás helyes. 

Ez a záradék a keltezéstõl számított 1 évig 

érvényes, késõbbi felhasználás elõtt a vázrajzot 

újból záradékoltatni kell." 

Jogügylet/ intézkedés 

(jogokat, tényeket érintõ változások esetén) 

adásvétel, megállapodás, hatósági határozat, stb. 

Átvezetési kérelem/ hatósági megkeresés a 

bejegyzésre 

Végleges átvezetés II. 


2008 

226


A beadvány iktatása - tárgykör szerint - a mellékletek (változási okiratok és vázrajzok) 

meglétének vizsgálata 

- Széljegyzés 

Esetleges hiánypótlásra való felszólításkor "határidõ-nyilvántartás"-ba kerül az ügyirat, a 

pótlásig. 

Jogerõsség vizsgálata (fellebbezési határidõ esetleges kivárása) 

Területjegyzék-függelékbe történõ bejegyzés (Pl. 1996-32/3-4) 

Tulajdoni lapon való átvezetés, 

Az "Elõzetes Nyilvántartás"-ban pirossal való áthúzás mellet a határozatszám bejegyzése, 

Nyilvántartási térképen (piros) tussal való kihúzás, 

Borítóra: "Véglegesen átvezetve a ......../199. sz határozat alapján." és kelt, aláírás. 

Változások átvezetése az egyéb munkarészeken 

Mérési vázlat/tömbrajz:új vonalak, új hrszámok, munkaszám - legalább!; 

új pontszámok, méretek megszüntetések - lehetõleg. 

Koordináta jegyzék: alappontok és község/fekvéshatárpontok, 

ig) 

részletpontok (ha szükséges, átszámozva a munkában szereplõket.) 

Átnézeti térkép: évente egyszer (általában következõ és március 31- 

Digitális adatállományok esetén: 

o ITR esetén az erre kijelölt "elõzetes” /”élõ” rétegekben, 

o az objektumszemléletû adatbázisban: "idõ-attribútum" 

hozzárendelésével (keletkezés/ megszûnés ideje). 

12.1.2. A digitális térképi változások vezetésének elveirõl 

Az elkészített digitális adatállomány már a hitelesítés pillanatában is csak a 

megrendelõ és a vállalkozó közötti viszonylatban nevezhetõ naprakésznek, mert az állami 

átvételi vizsgálat és az esetleges hibajavítás ideje alatt is keletkezhet jogerõs idõközi 

változás, amit az adatállomány még nem tartalmaz. 

A térkép elavulna, ha nem lennének ezek a változások folyamatosan vezetve. 

Ezért mielõbb meg kell oldani a DAT-formátumú adatállomány – mint térképi 

állomány- változásvezetését, majd az ingatlan-nyilvántartással való összehangolást, 

összerendelést és a térképi információk betöltését ugyanabba az - ingatlanadatok 

konzisztens vezetését biztosító - adatbázisba, amelyben az ingatlan-nyilvántartási adatok is 

vannak (BIIR, illetve a TAKAROS rendszer). 

Ezután a változásvezetésnek már csak komplexen szabad történnie. 

A térképi változások vezetése az egységes földhivatali ügykezelési rendszert magába 

foglaló TAKAROS Ingatlan-nyilvántartó Információs (IIR) rendszerben kell, hogy 

történjék. A digitális térkép tartalmát érintõ változások vezetése azonban eltérõ abban az 

esetben, ha 


2008. 

227


csak ún. „elemszemléletû” vagy már 

objektumszemléletû 

digitális térkép áll rendelkezésre. 

Némi eltérést az is okoz, ha utóbbi 

már szerepel (integrálva lett) a TAKAROS adatbázisában, illetve 

még nem került betöltésre. 

Amennyiben az adatbázisba integrálás még nem történt meg, akkor sokkal 

körültekintõbb munkát és fegyelmet igényel a feladat megoldása, mert a kétféle (ugyan 

rendezett) adathalmaz külön-külön kerülhet csak vezetésre, ami elvileg magában hordja az 

eltérõ vezetés lehetõségét. 

Mindenesetre a térképi tartalom kezelését, módosítását - éppúgy, mint az ingatlannyilvántartás 

adatait - csak megfelelõ szakképzésben részesült és a rendszerben is adott 

szintû hozzáférési jogosultsággal rendelkezõ dolgozó végezheti. 

A módosítás két lépcsõben (a TAKAROS rendszer szóhasználatával: két körben) 

történik: 

elsõ lépésben a földmérõ által benyújtott munkarészeket felülvizsgálják és 

záradékolják, majd 

második lépésként történhet meg a változásnak a Tulajdoni lapra való felvezetése. 

Amennyiben a változás nem érint földrészlethatárt vagy földrészlet(-ek) területét (pl. 

épületfeltüntetés, mûvelési ág változás, minõségi osztályhatár vagy osztálymódosulás, illetve 

más térképi tartalom), a módosítás a benyújtást követõen elvileg a második lépéssel 

folytatódhat. 

Az említett esetekben azonban a földmérõk által elkészített változási vázrajzot (pl. 

Megosztási, Házhelyosztási, stb. vázrajzok vagy Kisajátítási térkép) a telekalakítások 

felülvizsgálata érdekében az elsõfokú építésügyi hatósághoz is el kell juttatni, majd az 

általuk is jóváhagyott vázrajz alapján a tulajdonos vagy más érdekelt, illetve az elrendelõ 

hatóság kérelmére, illetve megkeresésére kezdhetõ meg csak a második lépésbeli átvezetés. 

12.2. A TÉRKÉPI VÁLTOZÁSVEZETÉS VÉGREHAJTÁSA 

12.2.1. Változásvezetés elemszemléletû digitális térképek esetén 

Amint a digitális térképek esetében is említettük, léteznek olyan térképszerkesztõk, 

amelyek csak a térképi elemek elhelyezésére alkalmasak, keresési, leválogatási stb. 

mûveleteket nem támogatnak. Ezekben a térképi tartalom úgynevezett rétegekben kerül 

tárolásra és a rétegnevek tájékoztatnak arról, hogy mit is tartalmaznak. Ha olyan (ún. 

„elõzetes” réteget veszünk fel, amelyekben a még nem jogerõs, de az átvezetésre 


2008 

228


mûszakilag már alkalmas változásokat szerkesztjük be, akkor a változás már együtt 

szemlélhetõ a korábbi (jogerõs) tartalommal, ezáltal jelzi a várható változást. 

Amikor pedig a második lépésben a változást érvényesíteni kell, csak a rétegtartalmat 

kell kicserélni: a korábbi érvényes tartalmat át kell tenni egy ún, „archív” rétegbe, a 

változást elrendelõ okiratra való hivatkozással (a megelõzõleg érvényes állapot esetleges 

késõbbi elõkeresése érdekében), az érvényessé váló vonalakat, feliratokat pedig a korábbiak 

helyébe kell átrakni. A 21/1995 FM sz. rendelettel érvényesített – említett adatokat 

tartalmazó fontosabb rétegek a következõk: 31. táblázat: 

Rétegkiosztás részlete 

Jogerõs (érvényes) tartalom 

Elõzetes 

változást mutató 

rétegek száma 

Földrészlethatár: 10. réteg 18. 

Helyrajzi szám: 11. réteg 19. 

Alrészlethatár: 12. réteg 21. 

Min. oszt. határ: 15.réteg 15. 

Szabv.alatti alr.: 17. réteg 24. 

Meg kell említeni, hogy a vonatkozó feladatokat szabályozó F.2 jelû szakmai 

szabályzat a fentiektõl némileg eltérõ réteghasználatot vezetett be, de azt részben a KÜVET 

(KÜlterületi VEktoros Térképek) elõállítására kiadott tervezet, részben a 98/2002 sz. FVM 

rendelet módosította. 

12.2.2. Változásvezetés objektumszemléletû digitális térképi adatbázisokban 

Az objektumszemléletû adatbázisok esetében a hagyományosan értelmezett térképi 

(más szóval grafikai) tartalom kezelése és vezetése az attribútumok adatbázisbeli 

módosításával lehetséges. Ezáltal módosíthatók a térképi objektumok és azok jellemzõ 

tulajdonságai is. 

Amint arra korábban utaltunk, napjainkban a DATView program alkalmas a földügyi 

szakterületen a tartalom adatbázis-szintû kezelésére: 

DATView program jelenleg is fejlesztés alatt áll és az az egyik fõ szerepe, hogy az állami 

átvétel keretében, illetve a TAKAROS adatbázisba integrálás megtörténtéig tartsa fenn az 

adatbázis naprakészségét és konzisztenciáját (mind belsõ, mind külsõ értelemben), másrészt 

az ingatlan-nyilvántartással együtt történõ változás-vezetést megoldja.. 


2008. 

229


Irodalomjegyzék 

1.) A földmérési és térképészeti tevékenységrõl szóló 1996. évi LXXVI. sz. törvény és 

végrehajtási rendeletei 

2.) A.5 Szabályzat az országos vízszintes alapponthálózat sûrítésére (1981) 

3.) F.1 Szabályzat a földmérési alaptérképek készítésére (1971) 

4.) F.2. Szabályzat az állami földmérési alaptérképek felhasználásával készülõ egyes sajátos 

célú földmérési munkák végzésérõl és az ezekkel kapcsolatos hatósági eljárások 

lefolytatásáról, valamint a földügyi szakigazgatásban mûködõ adatszolgáltatás 

intézményi hátterérõl és rendjérõl (13692/2002, Budapest) 

5.) F.7 Szabályzat az egységes országos térképrendszer földmérési alaptérképeinek 

készítésére (1983) 

6.) DAT szabvány (MSz 7772-1:1997) A digitális alaptérkép fogalmi modellje 

7.) DAT1. Szabályzat és mellékletei 

8.) DAT2 Szabályzat és mellékletei 

9.) 98/2002 (X.17) FVM sz. rendelettel módosított 21/1995 FM. sz. rendelet 

10.) 85/2000 FVM sz. rendelet a telekalakításról 

11.) dr.Csepregi Szabolcs: Földméréstani ismeretek (SdiLa jegyzet SE FFFK, 1999) 

távoktatás szakmérnöki jegyzet 

12.) Herczegh Ferenc-dr.Szepes András- dr.Vincze László (2000): Digitális adat- és 

térképkezelés (SE FFFK) 

13.) Husti Gy.- Bányai L.•Borza T.- Busics Gy.- Kenyeres A. - Krauter A: Globális 

helymeghatározó rendszer (NyME Sopron, 2000) 

14.) dr.Vincze László (1997): A TAKAROS KFH rendszer használata. Tanfolyami 

kézikönyv FÖMI, Bp. 

15.) dr.Vincze László (1998): Digitális nagyméretarányú térképezés SE FFFK OLLO 

16.) dr.Vincze László (2000): Digitális nagyméretarányú térképkészítés SdiLa távoktatási 

jegyzet SE FFFK 

17.) dr.Vincze László (2001): Digitális térképkezelés ÖnTér2000 jegyzet 

18.) dr.Fenyõ Gy.-Hidvéginé dr. Erdélyi E.- dr. Juhász E.- dr. Papp I.- dr. Vincze L. 

(2001): Közhitelû nyilvántartás az ingatlanokról. Mezõgazda Kiadó Budapest. 

19.) dr.Vincze László (2003): Országos felmérés II. jegyzet 

20.) Vonatkozó jogszabályok és szakmai szabályzatok, utasítások, útmutatók. 


2008 

230

foldmtan_vl11

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?