VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KIBÉDI VARGA SÁNDOR : <strong>VALÓSÁG</strong> <strong>ÉS</strong> <strong>ÉRTÉK</strong> — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája<br />
ÖTÖDIK FEJEZET.<br />
JAVAK LÉTESÍT<strong>ÉS</strong>E.<br />
Az utolsó fejezetben az értékmegvalósítás problémáját kíséreljük meg közelebbről megvilágítani. Kérdjük:<br />
milyennek kell lennie a valóságnak, hogy benne értékek legyenek megvalósíthatók, és milyennek kell lennie<br />
az értékeknek, hogy megvalósításuk lehetséges legyen? Más szóval, miben állanak az értékmegvalósítás<br />
lehetőségének feltételei? E feltételekkel dolgozatunk folyamán többször találkoztunk, itt csak összefoglaljuk<br />
őket, hogy a problémái jobban kidomborítsuk, s némely tekintetben kiegészítsük.<br />
Szükségtelen ismételnünk, hogy értékek a szó szoros értelmében nem valósíthatók meg, mert ami<br />
lényegénél fogva nemvalóságos, az sohasem tehető valóságossá. Az „értékmegvalósítás” tulajdonkép nem<br />
egyéb, mint a valóságnak az értéket alkotó érvényvonatkozásokban megnyilatkozó rend szerint való<br />
rendezése, azaz értékábrázolás. Az értékből kiinduló normáknak a követése a valóság olyan rendezettségét<br />
hozza létre, melyen az érték megjelenik. Az értéket ábrázoló létezőket javaknak nevezzük s pontosan véve<br />
mindíg csak javak létesítéséről beszélhetünk, nem feledve el, hogy a „létesítés” is csak rendezést jelent,<br />
mert sem a nemlétező nem létesíthető, sem az, ami létezik. — Ami az értékábrázolás vagy jó-létesítés<br />
lehetőségének valóságfeltételeit illeti, meg kell állapítanunk, hogy az értékeknek a valóságban való<br />
ábrázolásáról sohasem beszélhetnénk, ha a valóság minden értéktől független, az értékre nézve teljesen<br />
idegen volna. Egy minden értéktől ment, „abszolút realitás” az értékek szerint való alakításnak mereven<br />
ellenállna s az értékeket megvalósító kultúrélet lehetősége megmagyarázhatatlan csodát alkotna. A<br />
valóságnak tehát az Ész érvényvonatkozásaiban kell állania, hogy értékes élet benne lehető legyen, amint<br />
azt az igazság értékének tárgyalásánál részletesen kimutattuk. — Ami az értékábrázolás lehetőségének<br />
értékfeltételeit illeti, azok megértéséhez ama, Kantot követő, meggondolás vezet, mely szerint az<br />
értékábrázolás lehetőségének és az értékábrázolás ismerete lehetőségének feltételei azonosak. Minden<br />
értékismeret, minden az értékekre vonatkozó megállapítás ez előfeltételre támaszkodik. Ha ez alaptételt<br />
kétségbevonnók, az értékekre irányuló minden objektív állítás lehetőségét tagadnók s az értékproblémát a<br />
privátvélemények szubjektív világába utalnók át. De ha az alaptételünkkel szemben felmerülő kétséget így<br />
elűztük, nyilvánvaló, hogy alaptételünk következményeként minden értéknek, az ú.n. ateoretikus vagy<br />
praktikus értékeknek is az Észben kell gyökerezniük, hogy megismerhetők legyenek. S minthogy az Észben<br />
gyökereznek, mely maga nem egyéb, mint objektív érvényvonatkozások egysége, az igazi értékek mindíg<br />
objektív érvénnyel kell, hogy bírjanak. „Szubjektív érték” contradictio in adiecto. A praktikus értékek objektív<br />
érvényének látszólag ellentmond az a tény, hogy míg a teoretikus érték objektív érvénye ellentmondás nélkül<br />
kétségbe nem vonható, mert a kétségbevonás objektív érvényessége is a teoretikus érték objektív érvényén<br />
alapul, a praktikus értékek ilyen nyilvánvaló ellentmondás nélkül kétségbe vonhatók és ténylegesen<br />
kétségbe is vonattatnak, emberi, sőt egyéni énünk szubjektivitásnak megnyilvánulásaiként értelmeztetvén.<br />
Ez a kétség azonban, ha mélyére nézünk, nem tudja igazolni magát. Mert ha az ateoretikus értékek<br />
csakugyan az egyéni, szubjektív tetszéstől függenének, aminek minden tapasztalat is ellentmond, róluk<br />
beszélni, velük jellemezni nem lehetne, hanem az egyén, mindenki mástól hozzáférhetetlen, zárt világába<br />
tartoznának, mely ismeret tárgyává sohasem válhatnék. A dolgok ateoretikus jellemzésének, az ateoretikus<br />
értékek minden ismeretének lehetősége azon alapszik, hogy az ateoretikus értékek is az objektív érvénnyel<br />
bíró jelentések világába tartoznak, mint az igazság maga. Igaz ugyan, hogy az ateoretikus értékek tényleges<br />
értékelésében nagyobb az ingadozás, mint a teoretikus érték területén, de ez nem pusztán az ateoretikus<br />
értékek rovására írandó, hanem az ateoretikus értékképletek szerkezetének nagyobb bonyolultságán kívül<br />
az értékelő egyének intelligenciájának különböző fejlettségi fokára mutat. Egy tökéletes intelligencia számára<br />
az ateoretikus értékek a maguk objektív érvényében minden esetben ép oly biztosan felismerhetők<br />
volnának, mint az objektív érvényű teoretikus érték. Természetesen ezzel a probléma, nehézsége nincs<br />
teljesen eltüntetve. A valóságot meghatározó ateoretikus értékek ugyanis, ha tárgyi érvénnyel is bírnak, nem<br />
úgy határozzák meg a valóságot, mint az igazság, mert nem jelentik a való tárgyak létstruktúrájának<br />
konstituens tényezőit. A nehézség csak akkor szüntethető meg, ha a praktikus értéket a valóság-konstituálás<br />
tevékenységét végző teoretikus érték tevékenységének előfeltételéül bírjuk kimutatni. Akkor belátjuk azt,<br />
hogy a teoretikus érték tevékenységének is előfeltételéül megkövetelt praktikus érték a valóságot konstituáló<br />
teoretikus értékkel együtt tárgyi jelentőségű, objektív érvényű kell, hogy legyen, ha nem is mutatható ki a<br />
tárgyak létalkatában, mert nem esik egybe a valóságot konstituáló teoretikus értékkel.<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 39 -
Change language