VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
valóság a szellem alkotása és semmi sincs benne, ami nem a szellemből származnék, másfelől pedig
minden értékes, ami a szellem képét viseli, ami a szellemmel azonosítható, akkor minden valóság értékes,
sőt valóság = érték, mert mindkettő összeesik végeredményben a szellem fogalmában. A szellemnek a
valóság és érték felett álló, mindkettő előfeltételét képező fogalma a tudomány számára gondolhatatlan
„fogalom”, mert amit a tudomány megismer, az vagy valóság, vagy érték. Az azoktól különböző, vagy azok
különödetlen egységét jelentő szellem a metafizika régióiba tartozik. A szellem vagy valóság s akkor az érték
belőle nem magyarázható, vagy érték s akkor, mint a valóságot meghatározó érvényvonatkozások egysége
nem eshetik össze a tőle maghatározott valósággal. A valóság és érték egymást feltételező, de sem
egymásra, sem más, tőlük különböző forrásra vissza nem vezethető világtényezők, melyek viszonyát Böhm
szellem-koncepciója nem képes kielégítően megmagyarázni.
Az értékelmélet két legkiválóbb képviselőjének fentvázolt tana és azok kritikája világosan megjelöli
előttünk az értékelmélet eddigi munkájának eredményeit, valamint a további teendők irányát. Hogy az érték
a valóságtól lényegileg különböző és csak a maga önálló princípiumaiból érthető jelentés, hogy az értékek
egy rendszert, „az” érték organizmusát alkotják és a különböző értékfajokat arra kell tudnunk visszavezetni,
ill. abból kell tudnunk levezetni ép oly evidens, mint hogy sem a különböző értékek egymástól való pontos
elhatárolása, a felismert értékfajok meghatározása munkájának eredményeit nem tehetjük átdolgozás nélkül
magunkévá, sem az értékkategóriák számának valamely véges számra való korlátozását nem fogadhatjuk
el. Az értékelméletre ezek után kettős feladat vár. 1. A kultúra különféle területeinek, a különböző
kultúrjavaknak beható elemzése alapján a felismert értékeknek pontosabb meghatározását kell adnia, mely
az értékelméletből kiküszöböl minden szubjektivizmust, antropologizmust és miszticizmust stb. s közben
nyitva kell tartania szemét újabb értékvonatkozások meglátására. 2. A különböző értékeket úgy kell
meghatároznia, hogy azoknak az értékek rendszerében való szintézisét, „az” érték gyökérfogalmában való
egységét szeme előtt tartsa. Az analízist követnie kell a szintézisnek, mert minden analízis szintézisen alapul
s a nélkül nem volna lehetséges. Az értékek szintetikus egységét Észnek nevezzük. Ami nem tartozik az Ész
uralma alá, az a tudomány számára nincs. Az értékelméletnek az Ész organizmusát kell feltárnia azokon az
alapokon, melyeket Kant vetett meg s melyeken Rickert és Böhm tovább építettek, hogy az egy érték
különböző irányú megnyilatkozásait minél teljesebben felderítse és általa az életnek értelmet adó
értékvilágot az emberiség tudatába emelje. Ennek a munkának részletei a tüzetes értékelmélet feladatát
képezik.
A végső probléma, mellyel e fejezetben foglalkoznunk kell, a valóság és érték összefüggésének
magyarázata. Az összefüggés problémáját többször érintettük, de itt külön is ki kell emelnünk, hogy
nehézségeivel és a lehetséges megoldás irányával teljesen tisztába jöjjünk. A megoldás három tényezőre
lehet tekintettel, az értékre, a valóságra és az értékelő aktus jelentésére, vagy más az értéktől és a
valóságtól különböző, de mindkettőt egyesíteni képes médiumra. Az érték és a valóság két birodalmának
kapcsolatát az értéken, és a valóságon kívül álló „harmadik birodalomban” keresi úgy Rickert, mint Böhm,
amaz az értékelő aktusok immanens jelentéseinek szférájában emez a szellem fogalmában. Az értékelés
immanens jelentése azért lehet Rickertnél szintetikus világprincípium, mert egy sajátságos közép-helyzetet
foglal el a létező világ, és a transzcendens jelentések értékvilága között, amennyiben azt a jelentést
tartalmazza, melyet a szubjektum aktusa az értékekre való tekintettel bír. Fogalmát úgy nyerjük, hogy a
fogalomalkotást sem az érték, sem a valóság irányában nem hajtjuk végre, ami az érték és a valóság
tárgyaihoz vezetne, hanem megmaradunk az érték és a valóság dualizmusát még nem ismerő élővilágban,
hol az érték és lét szálai az immanens jelentés csomójában összefutnak s még együtt találhatók. Hogy e
„szintetikus világprincípium” egy végig nem gondolt fogalomalkotás eredménye, azzal Rickert tisztában van s
maga félgyártmánynak (Halbfabrikat) nevezi, de mégis egyetlen kapocsnak tartja, hol a világegység tudatba
emelhető. — Szerintünk Rickert „félgyártmánya” a valóság és érték összefüggésének problémáját nem
oldhatja meg éppen azért, mert „félgyártmány”. Az immanens jelentések vagy értékképletek, amint azt róluk
Rickert másutt tanítja is, 74 s akkor nem lehetnek „szintetikus világprincípium” Rickert értelmében, hiszen
önmaguknak a valósággal való kapcsolata is problematikus; vagy valóságképletek, s akkor ép nem
szolgálhatnak a magyarázat alapjául, amint az az előbbiekből nyilvánvaló. A magyarázat alapja ennélfogva
csak az értékek egységét jelentő Ész lehet. Ugyanerre az eredményre vezet Böhm, szellem-koncepciójának
kritikája is.
A valóság és érték összefüggése magyarázatának a valóság értékbenfoglaltságának, észszerűségének
gondolatából kell kiindulnia. A valóság és érték nem eshetnek egybe, különben nem függhetnének össze
egymással, de nem eshetnek kétfelé sem, mert egyik a másikat kölcsönösen feltételezi, egyik nincs a másik
nélkül. Az érték a feltétel, a valóság a feltételezett, az érték a szabály, a valóság a szabályozott, az érték a
74 Rickert: Der Gegenstand. 235.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 37 -