VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
területén a férfi és a nő egymáshoz való szerelmében, a kontemplatív élet terén a „bölcsesség: iránt való
szerelemben”, egy szóval a filozófiában, mint mindenoldalú világnézettanban jut kifejezésre. 69
Rickert értékelméleti kutatásainak jelentőségét két pontban foglalhatjuk össze. Az egyik Rickert azon
eljárása, mellyel az értékfajok különféleségét, a különböző értékek lehetőségét nem az értéken kívüli
körülményekből próbálja magyarázni, hanem a különböző értékképleteknek szerkezetében fennálló
differenciára alapítja. Az értékek különbségeit csak a különböző értékek jelentéseiből magából szabad
indokolnunk. Ez minden leendő értékelméleti vizsgálódás számára megszívlelendő igazság. Ennek az
alapvető belátásnak az értékét nem csökkentheti az a tény, hogy Rickertnek az egyes értékfajok
jellemzésére felhozott kritériumai a szigorú kritikát nem mindenben állják ki. A kontemplatív és aktív élet
értékeit megkülönböztető, a forma és tartalom közötti viszonyt jellemző, körülvevés és áthatás megjelölései
pld. csak képek, melyek a fogalmi megvilágítást nem pótolhatják. S ez csak egy példa a fogalmak helyett
képekkel is megelégedő magyarázat Rickertnél található esetei közül. Még nagyobb nehézségeket okoz
Rickert, a már az ismeretelméleti kutatások folyamán tárgyalt, szubjektivizmusának azon konzekvenciája,
mely az ateoretikus értékeknél a forma és tartalom közötti viszonyt meghatározó jegyeket az ateoretikus
értékek ismerete, a teória rovására írja, melyek az ateoretikus értékeket a maguk ateoretikus sajátságaiban
nem érintik. Ez a felfogás, amint arra már az ismeretelméletben is utaltunk, teljesen tarthatatlan. Mert az
„ateoretikus” értékekről csak akkor csinálhatunk teóriát, ha azok a teória törvényeinek uralma alatt állanak.
Az „ateoretikus” értékek teoretikus meghatározottsága természetesen más szerkezetet kell, hogy mutasson,
mint az „ateoretikus” értékektől különböző tárgyaké, de ez a szerkezet sem mutathat fel semmi olyan vonást,
mely a teóriának, ill. a minden teória fundamentumát képező Észnek határozmányaitól független volna.
Észtől független dolgokról eszes teóriát nem lehet csinálni, róluk a tudományban nincs jogunk bármit is
állítani. Paradox kifejezéssel élve, az „ateoretikus” értékeknek sem szabad teljesen „ateoretikusoknak”
lenniök, az Ész határozmányain kívül állaniok, mert akkor a semmivel egyenlők. Az „ateoretikus” értékeknek
tehát éppúgy az Észben kell gyökerezniük, mint az igazság teoretikus értékének, ha az Ész másnemű
funkcióit is jelentik. E nélkül jellemzésük a szubjektív önkényre volna bízva. — A fenti hiányok feltárása nem
szabad elfeledtesse velünk Rickert axiológiai vizsgálódásainak másik nagy érdemét, t.i. hogy szakított az
önértékek hármas osztatú táblázatának igazolhatatlan dogmájával s értékrendszere alapvetésénél olyan
értékterületekre hívta fel a figyelmet, melyeknek magyarázatához az igazság, a jóság és a szépség
kategóriái nem elegendők. Az értékelméletnek ebben az irányban tovább kell haladnia, hogy az értékvilág
problémáinak finom szálait minél teljesebben felderítse. S munkájában nemcsak a régi hármas felosztással
nem kell törődnie, de Rickert „nyílt” rendszerének korlátai által sem szabad elzáratnia útját. Mert bár az
utóbbi a tartalmakra nézve elismeri az evolucionizmus jogát, az értékek táblázatának formái vázát teljesnek
tekinti. A rendszer üres formái egy „nyílt” rendszert alkotnak, mely Rickert állítása szerint a fejlődés folyamán
felmerülő összes tartalmat be fogja tudni fogadni. Rickertnek igaza van, ha az értékek evolúcióját tagadja.
Ami minden fejlődés előfeltétele, az nem fejlődhetik. Nincs igaza azonban abban, ha az értékkategóriák
ismert rendszerét lezártnak tekinti. Mert miként a valóság ismerete terén újabb és újabb kategóriákat emel
tudatunkba az előrehaladó kutatás s a valóság végtelensége miatt, e folyamatot sohasem tekinthetjük
befejezettnek, úgy az értékkategóriák táblázata sem meríthető ki teljesen ismeretünkben. Az értékek nem
fejlődhetnek, de az értékek felismerése, az értékek tudománya fejlődhetik, s újabb vonatkozásokat tárhat
szemeink elé. Az értékelmélet a Rickert által felkutatott helyes nyomokon e hibák leküzdésével építendő
tovább.
Visszatekintve Rickert értékelméleti kutatásainak eredményeire, bár annak részletesebb taglalásába az
adott keretek között nem mehettünk bele, meg kell állapítanunk, hogy míg Rickert az egyes értékfajok
jellemzését mélyenjáró analízisekkel közelíti meg, a különböző értékfajoknak „az” érték gyökérfogalmában
való szintetikus kapcsolatára nem kapunk megfelelő választ. Az, hogy minden érték a maga lényegében
érvényt jelent s így az érvény fogalmában összefügg, a problémának csak megjelölése, de nem megoldása.
Az értékelméletnek fel kell tudni tárnia „az” érték organizmusát, hogy az értékfajok sajátosságainak alapját
benne felmutathassa, tehát belőle levezethesse. Csak e dedukció sikere igazolhatja az előkészítő
munkálatok eredményeit, azt, hogy az elemzés elég mélyre ásott. Ezen a téren alapvető jelentőségűek a
nagy Böhm értékelméleti vizsgálódásai; ezért őt, mint a Kant utáni filozófia első s a maga
kidolgozottságában ma is egyedül-álló, értékrendszerének megalkotóját szintén bele kell vonnunk
értékelméleti vizsgálatainkba is. 70
69 Lásd Rickertnek a System-hez csatolt értéktáblázatát!
70 Rickert értékrendszerének még csak az alapvetése van készen.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 35 -