VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
megvalósulását, a tartalomban való érvényesülését garantálja. Mindez azonban már nem lehet az
ismeretelmélet tárgya. Az ismeretelméletre nézve nincs is más jelentősége, „mint hogy megjelöli az
ismeretelméleti kutatás határait”. 38
Rickert ítéletelmélete, mely az ítélet tárgyát egy transzcendens értékben, az ítélet alanyának hozzá való
viszonyát annak elismerésében jelöli meg, ítéletelméleti kutatásainkat ahhoz a ponthoz juttatta, honnan az
ítéleti probléma keresett megoldása rövidesen elérhető. Rickert ítéletelmélete maga ugyanis az ítélet
lényegének feltárása körül végzett, értékes eredményekben gazdag, kutatásai legnagyobb méltatása mellett
sem fogadható el teljesen megnyugtató megoldásként. Nehézségeire itt rá kell mutatnunk, hogy azok
elkerülésével, ill. felülmúlásával a probléma kielégítő megoldásához, befejezéséhez jussunk.
Az egyik nehézséget a negatív ítéletek problémája okozza, melyeket Rickert ítéletelméletében a pozitív
ítéletek mellé állít s ez által azokkal egyenlő értékűeknek minősít. A negatív ítéletek nem egyenlő értékűek a
pozitív ítéletekkel. Az igazság ismeretére nézve csak a pozitív ítéletek bírnak közvetlen jelentőséggel, mint
az igazságra irányuló, azt ábrázoló gondolkodási funkciók. A negatív ítéletek nem tekinthetők az igazság
ábrázolásainak, mert nem magára az igazságra, hanem a tévedés ellen irányulnak. Az igaz, hogy a
tévedésnek nincs értelme az igazság nélkül s így a tévedést elhárító negatív ítéleteknek közvetve szintén az
igazságra kell utalniok, az igazságon kell alapulniok, hogy a tévedés tagadása igaz lehessen. De a negatív
ítéletek csak tévedéseket hárítanak el, felesleges fáradozástól tartanak vissza anélkül, hogy az igazság
vonatkozásaira a legcsekélyebb fényt vetnek. Azért nem állíthatók az igazságot ábrázoló, pozitív
ismeretekkel egyenlő színvonalra. Ennek felismerése Bauchot egyenesen arra indítja, hogy a csak
tévedések távoltartására irányuló tagadástól az ítélet nevet megtagadja s negatív ítéletek helyett a negatív
tételek, mondatok elnevezését ajánlja. 39 Mindebből pedig következik, hogy az ítéletelmélet Rickert negatív
értékét sem használhatja, mely, mint transzcendens tilalom a negatív ítélés alanyával, állítólag, ép úgy
szemben áll, mint az igenlő ítéletek alanyával a transzcendens parancs Kellje. A negatív ítéletek
tárgyasságát Rickert e transzcendens tilalom mértékével akarja igazolni. A fentiek alapján azonban
nyilvánvaló, hogy a negatív ítéletek tárgyassága is csak az igazság pozitív értékéből magyarázható. A
negatív ítélet helyes, ha az igazságnak ellenmondó tévedést elveti. A negatív ismeret feltételezi az igazság
pozitív ismeretét, anélkül semmit sem tagadhatna s így nem állítható a mellé, aminek végrehajtása önmaga
lehetőségének előfeltétele. Rickert ítéletelméletét itt el kell hagynunk, felül kell múlnunk. A tévedések
lehetőségének szubjektív szféráját az objektív ismeret szférájától el kell választanunk, hogy a
szubjektivizmus pszichologizáló tendenciáinak veszélyeit leküzdhessük. A negatív ítélet, éppúgy, mint a
téves ítélet vagy tévedés, a tényleges ismeret szubjektív szférájába tartozik, mely a logikai ismeret objektív
szférájától elvileg különbözik.
Még nagyobb nehézségekbe vezet Rickert ítéletelmélete akkor, midőn pld. az etika és az esztétika
területén a forma és a tartalom közti megkülönböztetést kizárólag az ítélet teoretikus funkciójának rovására
írja — annak hangoztatásával, hogy az etikai és az esztétikai tárgyakban magában a megkülönböztetésnek
semmi helye. 40 Kérdezzük: lehet-e az ítéletben olyan különbséget konstatálnunk, mely az ítélet tárgyában
nincsen meg? Hol van az a határ, ameddig elmehetünk azoknak az ítéleteknek végrehajtásában, melyeknek
a jelentésébe felvett jegyekkel szemben az ítélet tárgya indifferens? Más szóval, mi a princípiuma annak,
hogy az ítéletben mi tulajdonítható az ítélet teoretikus funkciói „hatásának” és mi tartozik az azoktól független
ateoretikus területhez? Rickert e princípiumot nem határozza meg s ezáltal a szubjektivizmus önkényének
tág teret nyit. — Hasonló nehézség rejlik abban, hogy Rickert a szubjektum megismerhetetlenségét, de
egyúttal a szubjektum fogalmának, a szubjektum szó jelentésének megismerhetőségét állítja. Hogy e
fogalom hogyan viszonylik a megismerhetetlen szubjektumhoz, előttünk rejtély! Ha azonban e képtelenséget
elfogadnók is, rögtön felmerülne a kérdés, hogy meddig mehetünk el olyan fogalmak képzésében, melyek
tárgya tulajdonkép megismerhetetlen. Vagy a szubjektum az egyetlen ilyen ismeretlen-e? Ha igen, meg kell
mondanunk, hogy miért s akkor már nem teljesen ismeretlen. Ha nem, akkor más tényezőkkel hozzuk egy
csoportba s akkor legalább, mint e csoport tagját ismerjük. A szubjektum megismerhetetlenségének
állításával sehogy sem jövünk ki. A szubjektum tárggyá-tétele vagy önismerete tehát nem olyan képtelenség,
mint Rickert gondolja, hanem elkerülhetetlen felvétel, mely egyedül képes megszabadítani attól a
szubjektivisztikus önkényeskedéstől, mely a megismerhetetlen szubjektum fogalma jelentésének ismerete
állításában a szubjektivizmus képtelenségeinek kaput nyit.
38 V.ö. Rickert: Der Gegenstand der Erkenntnis. 393, 394. II.
39 Bauch Wahrheit, Wert und Wirklichkeit. 73. l.
40 Heinrich Rickert: Über logische und ethische Geltung. (Kant-Studien. XIX. Bd. — 1914.) 202. l és másutt.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 19 -