VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
határfogalom megismerhetetlen, akkor mi jogon állítja róla Maier, hogy tőle indulnak ki mindazon
követelések, melyek a szubjektív kategóriák objektív használatára jogosítanak? Ez az állítás maga is ismeret
kell, hogy legyen, még pedig egy önmagának ellenmondó, az ismeretlen ismeretét tartalmazó ismeret. De
higyjük el, hogy a transzcendens x megismerhetetlen. Mire használható akkor a tudományban? Lehet-e
valami ismeretlen minden ismeret igazságának magyarázati alapja? Elég a kérdést állítanunk, hogy belássuk
a transzcendens x adott fogalmának képtelenségét. A transzcendens x vagy ismeretlen s akkor a
tudományban semmit sem magyaráz, vagy ismeretes s akkor egy újabb transzcendens x-et követel meg,
mely a transzcendens x ismeretének logikai szükségképiségét indokolja. Az ismereti tárgy problémájának
megoldása tehát az utóbbi esetben sem volna elérhető, hanem csak tovább tolódnék egy végtelen
sorozatban. Egyáltalában, nehéz elképzelni, hogy lehet Maiernél valamiről állítani, hagy az nem valóság, bár
minden valóság ismeretének logikai-ismeretelméleti alapja. Ha az ítélet lényegét Maierrel az
exisztencializálásban látjuk, akkor minden, amiről ítéleteinkben valamit állíthatunk, azaz minden ítéleti tárgy
valóság, amint azt Maier tanítja is. Nem-valóságokról itt nem lehet beszélni, hanem csak a valóság
különböző fajairól. A szaktudományok a maguk határain belül egy ilyen ítélettudattal talán beérhetik, egy
önmagát értő, eljárásáról önmagának számot adni köteles filozófia bizonyosan nem. — Maier az ítélet logikai
szükségképiségének a kategoriális funkciók transzcendens x által való követeltségében adott magyarázatát
a tapasztalatra való hivatkozással véli igazolhatni. 19 A logikai szükségképiségnek ezen empirikus
verifikációját azonban semmivel sem minősíthetjük szerencsésebb kísérletnek, mint a transzcendens x
fogalmának felvételét. A Maier értelmében vett tapasztalat csak annyit mondhat nekünk, hogy a dolog
(eltekintve most a feltárt nehézségektől) eddigi tudásunk szerint így áll, és erre építhető az a szubjektív
meggyőződésünk, hogy valószínűleg következőleg is így kell lennie. De a tapasztalat valószínű „kell”-je nem
magyarázza és nem pótolja sem általában a logikum jelentésében bennerejlő szükségképi összefüggés
gondolatát, sem különösen az egyes ismeretek igazságát, amint azok pld. a logika, matematika és
természettan tudományaiban, és minden valódi ismeretben előttünk állnak. Ami logikailag szükségképi, egy
szóval igaz, nem azért igaz, mert úgy „tapasztaljuk”, hanem azért tapasztalhatjuk igaznak, mert a
tapasztalattól függetlenül, önmagában igaz. Maier helyesen látja, hogy minden újabb ítélet, minden
ismétlődő tapasztalat „erősíti és fokozza meggyőződésünket” az ismeret igazságában, de csak az ismeret
objektív igazságát kísérő szubjektív meggyőződésünket erősíti. Az igazságot magát sem nem „erősíti”, sem
nem magyarázza. Ha az igazság jelentésében nincs benne a logikai szükségképiség vonása, a
tapasztalatból azt bizonyára nem nyerheti. A logikai szükségképiség: igazolásánál az empíriának hallgatnia
kell! — Az a túlságos nagy szerep, melyet Maier ismeretelméletében a mindent magyarázó tapasztalatnak
juttat, arra vezet, hogy rendszerében az általános elveknek, amilyenek az általános érvényességi princípium,
az igazságprincípium stb., nincs igazi jelentősége, magyarázó ereje. Az egyes ítéletek igazsága ugyan
szerinte az igazságprincípium s végső sorban az általános érvényességi princípium érvényén alapszik, de e
princípiumok viszont csak azért érvényesek, mert az egyes ítéletek lefolyása, a tapasztalat igazolja őket.
Hogy igazolhatnák olyan általános elvek az egyes ítéletek érvényét, melyek önmaguk érvényének
igazolására az egyes ítéletek érvényét megkövetelik? Ha a különös igazságát az általánossal, az általános
igazságát a különössel akarjuk bizonyítani, egy circulus vitiosus-ban forgunk, melyből nincsen kiút. A
tapasztalat elvének e mindenhatósága mellett nem alaptalanul vethető fel a kérdés: nem okosabb-e, ha az
örök körbenforgás helyett a nem minden fáradtság nélkül gondolható általános princípiumok egész
rendszerét feladjuk, s megelégszünk az ismeret puszta tenyéré való utalással, a tapasztalatra való
hivatkozással, melynél tovább kérdezni hiábavaló, minthogy minden igazolás végül is erre vezet vissza?! Az
empirizmus e végső következményeinek levonása mellett az általános törvényszerűségek és princípiumok
jelentősége, igazsága, legfeljebb az ismeret területén való tájékozódásunkat szolgáló hasznosságukban
állhat, miként a pragmatizmus tanítja, logikai jellege és értéke azonban elvész. 20 Maier transzcendens x-e és
az ítélet rajta alapuló logikai szükségképiségének empirikus verifikációja az ítélet tárgyának feladott
problémáját nem képes kielégítően megoldani.
A transzcendens x képtelen fogalma helyett a transzcendentális realizmus merészebb képviselői egy
transzcendens realitás felvételével próbálják megoldani az ítéleti tárgy problémáját. Miben különbözik a
transzcendens realitás Maier transzcendens x-étől és mennyiben kerül el az abban rejlő megoldhatatlan
nehézségeket? Ez az a kérdés, melyre felelnünk kell, mielőtt a transzcendentális realizmusról végleges
ítéletet alkothatnánk magunknak. — A transzcendens x, láttuk, mindíg csak tudatunkban jelentkező,
ítéleteinktől elválaszthatatlan adottság, mely, mint minden ítélethez szükségkép hozzátartozó vonatkozási
tag az ítéléstől függetlenül nem gondolható. Benne ítéleteinknek azon, önmagában felfoghatatlan,
19 Innen a transzcendens-empirikus adottság elnevezés.
20 Nem véletlen, hogy a pragmatizmus az empirista angol és amerikai filozófiában oly nagy befolyásra tett szert.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 11 -