VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK

KIBÉDI VARGA SÁNDOR : VALÓSÁG ÉS ÉRTÉK — Az ismeretelmélet és értékelmélet alapproblémája
MÁSODIK FEJEZET.
AZ ÍTÉLET LÉNYEGE.
Ítéletnek nevezzük általában azokat a gondolkodási funkciókat, melyekben ismereteink jelentkeznek. Az
ítéletet meg kell különböztetnünk egyfelől a gondolkodástól, másfelől az ismerettől. A megkülönböztetés
sokak előtt szükségtelennek látszik. A mindennapi életben, a szaktudományok nyelvében, sőt sok
filozófusnál is a három szó, mint ugyanazon dolog különböző nevei, gondtalanul egymás helyett
használtatnak, gondolkodás, ismerés, ítélés egyet jelentenek. Ez azonban nem gátolhat meg bennünket
abban, hagy a köztük fennálló különbségeket, ha arra tényleges alapunk van, e helyen pontosan
megállapítsuk. Eljárásunk pedig annál jogosultabb, mivel a nyelv az absztraktumok megjelölésére szolgáló
szavakban meglehetősen szegény, s így amit e téren ad, örömmel kell megragadnunk, hogy az
absztraktumok világában való tájékozódásunkat megkönnyítsük vele. — A megkülönböztetés természetesen
nem magától értetődő. Olyan fogalmakról van szó, melyek egymáshoz nemcsak közel állanak, hanem
egymás meghatározásához nélkülözhetetlenek is. Az egyik jelentése a másikéval kereszteződik. Az ítélet
gondolkodás, az ismeret ítélet. A kutatásnak szét kell választania e vonatkozás-komplexum egyes tagjait,
hogy jelentésüket pontosan megadhassa és egymáshoz való viszonyukat megérthesse. Különben a
szokásos megállapítások, hogy az ismeret ítélet, vagy az ítélet gondolkodási funkció stb., puszta
tautológiákként lepleződnek le, melyek állítmánya az alanyt ismétli. 11
Ha gondolkodunk, mindíg valamit gondolunk. Ez a valami a gondolkodás tárgya. A gondolkodás tárgya
lehet egy egyszerű tárgy, vagy lehet különböző tárgyak komplexuma. Minden esetben azonban csak arról
van szó, hogy tárgyakat „bírunk” anélkül, hogy velük szemben állást foglalnánk, hogy vonatkozásaik felett
döntenénk. A tárgyak gondolása azok puszta „bírását” jelenti szemben az ítélettel, mely a tárgyakat
vonatkozásokba rendezi. A csak gondolt tárgy vonatkozástalan. 12 Az ismeretnek ez előfokát Böhm
„értesülésével” állíthatjuk párhuzamba, mely szintén a tárgy puszta tudomásulvételét jelenti.
A gondolkodásból akkor lesz ítélet, ha nem elégszik meg a tárgy puszta „bírásával”, a róla való
„értesüléssel”, hanem a tárgyra irányul, a tárgy szerint igazodik s ez által maga is tárgyassá lesz. Az ítélet
tárgyas vagy objektív gondolkodás. Minthogy azonban a tárgyára irányuló ítélet célját ép úgy el is
tévesztheti, mint elérheti, a valóban tárgyára irányuló ismerettel szemben az ítélet azzal jellemezhető, hogy a
tárgyára irányulhat. A tárgyra irányulhatóság és a tárgyra irányultság kritériumai különböztetik meg az ítéletet
az ismerettől. 13 Az ismeret célját elért vagy érvényes ítélet, míg az ítélet az érvényes és érvénytelen ítéletek
közös neve.
Az ismeretet képező vagy érvényes ítéletek főproblémája a fenti pár sorban már adva van. Az ítélet
jelentése érthetetlen mindaddig, míg meg nem határoztuk azt a tárgyat, melyre a gondolkodásnak irányulnia
kell, hogy ítélet lehessen. A meghatározás, miként azt a problémát megjelölő, bevezető sorokban a
filozófiáról általában hangsúlyoztuk, természetesen itt is csak az ítélet formáira vonatkozhatik. Az ítéletek
tartalma, az ismeret tartalma a maga végtelen gazdaságának kimeríthetetlen különféleségében a
szaktudományok soha be nem fejezhető, egy szóval végnélküli feladata. Az ítéletelmélet, mint az általános
ismeretelmélet alapdiszciplínája azt kérdi, hogy miben áll az a forma, mely minden ítéletet ítéletté tesz, mely
minden ítéletet ítéletté határoz meg s mely, mint ilyen minden ítélet előfeltétele. Egyes ítéletek, vagy
ítéletcsoportok tartalmi analízise csak részleges eredményekre juttat, melyek az illető ítélet, vagy
ítéletcsoport tartalmára jellemzők, de nem az ítélet Egészére. Sőt, ha minden lehetséges ítélet tartalmát is
ismernők, akkor sem tudnók, hogy mi „az” ítélet, mert a különféle tartalmak különböző jelentései együttvéve
sem adhatják az ítélet egységes jelentését. Az ítélet értelme tehát csak az egészen más szempontból
kiinduló filozófiai kutatás előtt tárul fel. Ezért értelmetlen minden panaszkodás a filozófiai ismeretek formai
jellege, „üres” formalizmusa miatt. A filozófia azokat a formákat kutatja, melyek minden tartalmat átfognak s
e formáknak „üreseknek” kell lenniök abban az értelemben, hogy minden tartalmat magukba kell tudni
11 A következőkben véghez vitt megkülönböztetésre nézve közelebbieket lásd Bruno Bauch: Wahrheit, Wert und
Wirklichkeit. (Leipzig, 1923. Felix Meiner. VIII, 543 1. 8°.) c. műve „Első részének" I. és II. fejezeteiben (1-49. l.)!
12 V.ö. Bauch: i.m. 30. és 34. II.-val!
13 V.ö. Bauch: i.m. 36. l.-val!
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2006 - 8 -