KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA E világban dolgozol s benned dolgozik a részvét. Hiába hazudozol. Hadd most azt el, hadd most ezt el. Nézd ez esti fényt az esttel mint oszol… Piros vérben áll a tarló s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyúl. Lágyan ülnek ki a boldog Halmokon a hullafoltok. Alkonyúl. Két tárgyilagos leírását ismerjük a vers keletkezésének, amely egymást kiegészíti és mégis lényegileg ellentétes interpretációt tesz lehet vé 18 . A filológus Tverdota György professzor az életrajzhoz kötve tragikusan logikus keletkezéstörténetet mutat be: az idegileg ekkor már súlyosan beteg, depressziós költ orvosai-barátai unszolására a témátlanságot, az ihlethiányt teszi meg versalakító és szervez -- ha nem is er vé és nem is ihletté, de legalább -- tematikává. Hiszen József Attila életm ve építkezése során éppen a legnehezebb életrajzi pillanatban találkozik poétikája megújításának költészete egészéb l következ problémájával. Barátainak aggódó vélekedése, orvosainak szakvéleménye de magának a költ nek is önmagával tudatosított arcképe egyként a bolond-lét biológiai tényével fenyegetik. És ez az állapot egybeesik azzal a poétikai gondolkozásában elkövetkez változással, ami alkotói eszközének, a nyelvnek az alkalmazásában ahhoz a pozícióhoz jut el, amelyet a filozófiai közgondolkozás Herakleitosz óta éppen a szocializációs konszenzus alapján bolondnak min sít. József Attila Tverdota által számba vett alkotói önértékválsága szerintem ebb l, az egymást feler sít életrajzi-biológiai helyzetb l és poétikai megoldáskeresésb l eredeztethet . Ezzel szemben a kortárs költ , Vas István (1910--1991) a vers dalolhatóságát (egy konkrét nótához kötöttségét) és a verset záró kép fel l visszafelé haladó szerkesztettség boldog alkotói hangoltságát hangsúlyozza. Megérzi a mélypontban összesúlyozódó kiindulási lehet séget, a Semmi ellentett horizontját, a dallá formált Valamit. Akár a vers kezdetét l eredeztetjük a költemény genezisét (Tverdota), akár a zárókép megalkotottságának utólagos értelmezéseként fogjuk fel a vers elejét (Vas István): mindkét magyarázat szerint éppen a nyelvi konvenciókból való kioldás az alkotás kimondott célja, a vers bels történetének témája. Elölr l: a hangok újrakomponálása a fogalommal szemben; hátulról: a jelz és jelzett közötti logikai egyezség felmondása egy pszeudo-kép megalkotása során. Mindkét leírás bizonyító erej , egyik sem megy túl a tárgyszer en köthet -- életrajzi és poétikai -- eseményekkel való kapcsolódáson. Kérdésem: elvben kizáró ellentétek-e a tragikus és a boldog; és József Attila verse esetében a két leírás kioltja vagy éppen feler síti egymást? Az 1992. június 18--19-én Pécsett József Attila költészetér l tartott tanácskozás (amelyen jelen dolgozat ötletszint vázlata is elhangzott) különböz indíttatású és témájú el adói egy dologban egybehangzóan arra a következtetésre jutottak (jutottunk), hogy a Nagyon fáj kötet (1935) utáni, életrajzilag tragikusan – feltehet en öngyilkossággal -- megszakadó pályaszakasz egyfajta poétikailag leírható der megfogalmazására törekszik 19 . A megnevezésben konszenzusra ugyan nem jutottunk. Nekem is csak utólag, az el adásokat reflektálva hívta fel a figyelmemet Kurdi Mária professzor, az ír irodalom szakért je a megemlegetett József Attila-versekkel egyid s kései Yeats-versek (az 1936--39-es Last Poems kötet darabjainak) visszatér kifejezésére, a biográfiai és a poétikai események dialogikus ellentétét hangsúlyozó “tragic joy” formulára. Példaként: „Hector is dead and there’s a light in Troy; / We that look on but laugh in tragic joy” (The Gyres) 20 ; „All things fall and are built again, / And those that build them again are gay” (Lapis Lazuli) 21 . 18 József Attila: „Költ nk és Kora”. Bemutatja Tverdota György és Vas István, Magyar Helikon, Bp., 1980. A vers kéziratának reprodukciója és értelmezése. 19 F ként Beney Zsuzsa költ és esszéista, Horváth Iván filológus és Sz ke György pszichológus el adásaira és hozzászólásaikra gondolok. Mindhárman a József Attila-kutatás elismert, neves magyarországi személyiségei. A tanulmányok megjelentek az Irodalomismeret 1992. szeptemberi (III. évf. 2--3.) számában. 20 A versidézet szó szerinti fordításban: „Hector halott és Trója ég, / mi, akik nézzük, csak nevetünk tragikus gyönyörben” (Gy r k). 21 Kálnoky László fordításában: „led l s felépül valamennyi m , / s ki felépíti újra, mind vidám” (Lapis Lazuli). ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 81 -
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA De ne csak a magunk olvasatára hivatkozzam, az ír költ egyik monográfusa, Louis Mac Neice éppen emiatt a hangnemi megoldás miatt hasonlítja Rilkéhez Yeatset: „Mind Yeats, mind Rilke, az általuk megismert szenvedés, zavar és reménytvesztettség ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy a M vészet, s mi több, az Élet f hajt ereje az öröm. A tizedik Duinói Elégiában alapvet paradoxonként a megszemélyesített Panasz vezeti a nemrég meghalt ifjút az Öröm forrásához, és azt mondja neki: »Emberi körben megtartó folyam-áram« [Tandori Dezs fordítása]. Yeats is azt tartja, hogy a Panasz el tud vezetni az Öröm forrásához, és egyik kései versében leírja ezt a nagyon is igaz paradoxont: »Hamlet és Lear vidám« [Kálnoky László fordítása] – Kleopátra öngyilkossága végül is az élet értékének és az életörömnek is érvényesítése. Ahogy Rilkének, a maga elhagyatottsága ellenére fel kellett tételeznie, hogy az Ittlét gyönyör , Yeats a csalódások során eljutott ehhez a következtetéshez: »A barlangból j egy hang, / Egyetlen szót tud: örvendj!«” 22 És ha már Yeats monográfusa Rilke felé fordítja figyelmemet, én is idézhetem a Duinoi elégiák tizedik darabjának zárását, ahol a Glück kifejezés hangsúlyos jelenléte éppen ezt a kett sséget vonzza; a “steigendes” és a “fällt”, a növekv és a lehulló ellentétét fogja egybe: “Und wir, die an steigendes Glück / denken, empfänden die Rührung, / die uns beinah bestürzt, / wenn ein Glückliches fällt”. 23 Ez az ittlét boldogságát a mulandósággal egybeérzékel szemlélet az, ami oppozícióra készteti az európai lírában megképz dött ok-okozati egymásutániságot (például József Attila már említett Eszmélet cím versében: „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra”). A rilkei “Hiersein” és “Dasein” megjelenése ez a versben, amely egyszerre jelenti a tett nélküli képek és a képek nélküli tettek jelenlétét. Mind a kilencedik, mind a tizedik Rilke-elégia az embernek a nyelvvel való viszonyát is felveti, mint a világban való létezés „miként”-jének meghatározóját. Idézek a kilencedikb l: „Sind wir vielleicht hier, um zu sagen: Haus, / Brücke, Brunnen, Tor, Krug, Obstbaum, Fenster, -- / höchstens: Säule, Turm... -- aber zu sagen, verstehs, / oh zu sagen so, wie selber die Dinge niemals / irmig meinten zu sein”. És a tizedikb l: „Und höher, die Sterne. Neue. Die Sterne des Leilands. / Langsam nennt sie die Klage: Hier, / siehe: den Reiter, den Stab, und das vollere Sternbild / nerulen sie: Fruchtkranz. Dann, weiter, dem Pol zu: / Wiege, Weg, das brennende Buch, Puppe, Fenster. / Aber im südlichen Himmel, rein wie im Innern / einer gesegneten Hand, das klarenglänzende M, / das die Mütter bedeutet...” 24 És ha eddig Yeatset és Rilkét összeolvasták, hadd csatlakoztassam ebbe a társaságba a magyar József Attilát is. Hiszen a harmincas évekbeli legjobb barátainak egyike, Fejt Ferenc a napokban hívta fel figyelmemet arra, hogy „József Attila olvasta Rilkét, nekem is felolvasta, t le ismertem meg, addig nem ismertem a Duinói elégiákat. Rokonának érezte, próbálta fordítani is, csak már nem volt rá ideje” 25 . Az idézett szövegek folytatásaként tehát joggal olvashatom a „Költ nk és Kora” cím vers indítását, a dolgokat megnevezni akaró, a hangokig lebontó analízist, amely ebben az összeolvasásban éppen a megnevezés cselekvése: Ime, itt a költeményem. Ez a második sora. K bet kkel szól keményen 22 „Both Yeats and Rilke [...] insist, for all their recognition of misery and bewilderment and frustration, that the mainspring of Art, and even of Life, is joy. In the Tenth Duino Elegy it is, by a basic paradox, the personified Lament that leads the newly dead youth to the source of Joy, die Quelle der Freude, and tells him: »Bei den Menschen / ist sie ein tragender Strom«. (Among men it's a carrying stream.) Yeats too held that a Lament can lead to the source of Joy and in a late poem makes the very true paradox that »Hamlet and Lear are gay« (Cleopatra's suicide was after all an assertion of the values of life and of the joy of life also). Where Rilke, in spite of his loneliness, has to admit that Hiersein ist herrlich, Yeats has progressed through a series of disappointments to the conclusion: »Out of Cavern comes a voice / And all it knows is that one word Rejoice.«” Luis Mac Neice: The poetry of W. B. Yeats (1941), Faber paper covered editions, 1967.,162. 23 Szabó Ede fordításában: „És mi, az egyre növ boldogság / álmodói, mi úgy hatódnánk / meg, már szinte a döbbenetig, / mint, ha lehull, ami boldog”, Tellér Gyulánál: „a fölszálló öröm” és „hogyha lehull, ami boldog”, Tandori Dezs nél: „a boldogság fokozását vél k” és „ha lehull, aki boldog”. 24 Tandori Dezs fordításában a kilencedik: „Talán azért vagyunk itt, hogy azt mondjuk: ház, híd, / kút, kapu, korsó, gyümölcsfa, ablak legföljebb: / oszlop, torony... de tényleg mondani, értsd meg, / ó, úgy mondani, ahogyan a dolgok, mélyeiken sem, / nem, nem gondolták volna, hogy így vannak”. A tizedik: „S följebb: csillagok. Újak. A fájdalomföld csillagai. Lassan / nevezi meg ket a panasz: -- Lásd, ott: / a Lovas, az a Bot, amaz meg, a teljesebb csillagkép, / íme: Gyümölcskoszorú. De tovább, a pólusig, így jön: / Bölcs ; Út; Ég Könyv; Bábu; Ablak. A déli / égen pedig, oly tisztán, mint egy áldott / kéz tenyerében, a tündöklettel csillámló M, / a nagy Mindenség közelítése: az Anyáké...” 25 Beszélgetésünket magnetofonra is felvettem, dátuma: 2004. augusztus 18. Kérdésemre – tudott-e annyira németül? – azt válaszolta még: „Annyira tudott. Különben is el ször szótárral olvasta”. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 82 -
Page 1 and 2:
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA ÚJ VIL
Page 3 and 4:
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Bartók György : A görög filozó
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 85: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201 and 202:
Page 203 and 204:
Page 205 and 206:
show all

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?