12.10.2013 Views

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. <strong>KULTÚRÁK</strong> <strong>TÉRHÓDÍTÁSA</strong><br />

1. József Attila: „Költ nk és Kora”<br />

Behatolás a „hézagba”. Feltételezésem szerint a modernség dialogikus jellegének, az ok-okozati<br />

felfogásmódnak drasztikus opponálását József Attila egyik utolsó verse, a „Költ nk és kora” jeleníti meg<br />

(megjelent a költ által szerkesztett folyóirat 1937 októberi számában). A kortárs európai irodalomban<br />

létrejött azon költeményekkel tudom együtt olvasni, amelyek a dialogikus jelleget opponáló és felülíró<br />

szintetizált jelleget alakítják ki poétikájukban.<br />

József Attila az 1934 nyarán publikált Eszmélet cím versében még tudatosan a kauzális gondolkozás<br />

határhelyzetének dialogikus megélését vezeti fel, jelölve a küls és bels világ egyszerre megélésének útját:<br />

„Nappal hold kél bennem s ha kinn van / az éj -- egy nap süt idebent”.; de egyben ugyanennek poétikai<br />

érvényét még meg is kérd jelezve: „ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret”.<br />

Ennek következtében azzal az antinómiával találkozik, amellyel Schrödinger gondolatmenetét követve is<br />

találkozhatok: „Hérakleitosz tudja, hogy az álomban és éber állapotban tett érzékelések között önmagukban<br />

nincs különbség. A valóság egyetlen kritériuma a közösség. Ennek alapján konstruáljuk meg a reális küls<br />

világot. Minden tudatszféra részben átfedi egymást -- nem éppen ennek tulajdonképpeni értelmében, ez<br />

lehetetlen, hanem olyan testi reakciók és közlések révén, amelyek megértését kölcsönösen megtanultuk. A<br />

tudatok közös része alkotja a valamennyiünk számára közös világot [...] Aki az utóbbit nem ismeri el [...]<br />

bolond; vagy úgy cselekszik és beszél, mint egy alvó; mert az álomban elfordul az ébren lev k közös<br />

világától a saját álomvilága felé” 15 .<br />

Ebb l következ en felvet dhet a kérdés: ha Énünk maga a világkép, azonos az egésszel, és ezért nem<br />

lehet annak része, akkor hogyan magyarázható, hogy a tudat-Ének száma nagy, a világ viszont csak<br />

egyetlen. A „tudatok közös része” („die Überschneidung der Bewußtseine“) hogyan alkotja a „valamennyiünk<br />

számára közös világot” („die allen gemeinsame Welt“)? Hogyan lehet, hogy a részleges tudattartományok<br />

tartalmai részben fedik egymást, és aki hallucinációit vagy álomképeit összetéveszti a valósággal, rültnek<br />

nevezzük?<br />

Ez az a pont, ahol természettudós gondolkozás és poétikai cselekvés keresztezi egymást: az egymást<br />

fed tudattartományok kommunikációja nyelvi eszközzel történik. A kérdés a nyelvi meghatározottság<br />

kérdését is felveti: „a tudatszférák kérlelhetetlen elkülönültsége, egymástól való teljes és kifürkészhetetlen<br />

kizártsága következtében pillanatnyi kételyünket fejeztük ki, vajon egyáltalában képesek leszünk-e valaha<br />

határozottan állítani, hogy tapasztalataink különböz áramainak egy része (az a rész, amelyet »küls nek«<br />

nevezünk) hasonló, s t csaknem azonos. De mihelyt rájövünk, hogy e pont tekintetében megvan a megértés<br />

lehet sége, s hogy a rendelkezésünkre álló nyelvekben szerencsére megvannak a megértéshez szükséges<br />

eszközeink is, rögtön hajlamosak vagyunk a megértés pontossági fokának túlbecsülésére és az<br />

elkerülhetetlen korlátokról való elfeledkezésre” 16 . A kauzális gondolkozás elfeledkezik a korlátokról és csak a<br />

„küls ” („external”) tapasztalatok („experience”) „hasonló, s t csaknem azonos” („similar, indeed almost<br />

identical”) mez ir l vesz tudomást és kirekeszti „az egymástól való teljes és kifürkészhetetlen kizártság”<br />

(„their total and impenetrable exclusion of each other”) következményeit, azokat a hallucináció vagy álomkép<br />

világába utalja, az azt nyelvileg megfogalmazni akarót rültnek min sítve. A természettudós ezen a ponton<br />

csak kételyét jelzi, korlátokról beszél, csakhogy e hézag a költ számára az alkotás során megoldandó<br />

feladatként jelentkezik. A dialogikus poétikai gyakorlatra való rátérés (még a nem kiélezett életrajzi<br />

helyzetben, bár végletes poétikai következtetésekkel) a 20-as évek végén Szabó L rinc esetében például<br />

pszichés és alkotói válságot váltott ki: egyéves hallgatást, több éves drogos (bárha sohasem drogfügg )<br />

életmódot is kezdeményezett. József Attila a „Költ nk és Kora” cím versben jut el e komplex problematika --<br />

öntudatos vagy sejtelemszer -- csomósodásához, a nyelvi meghatározottság megkérd jelez désének<br />

átélése következtében.<br />

15 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, i. k. 257--258. Idézett német nyelv tanulmányban: „Heraklit ist sich<br />

bewußt, daß an sich zwischen den Sinneswahrnehmungen im Traum und im Wachen kein Unterschied ist. Das Kriterium<br />

der Wirklichkeit ist einzig die Gemeinsamkeit. Auf Grund desselben konstruieren wir uns die reale Außenwelt. Alle<br />

Bewußtseinssphären überlappen teilweise – nicht im ganz eigentlichen Sinn, das ist unmöglich, aber auf Grund von<br />

körperlichen Reaktionen und Mitteilungen, die wir wechselseitig verstehen gelernt haben. Die Überschneidung der<br />

Bewußtseine bildet die allen gemeinsame Welt. […] Wer das letztere nicht anerkennt, ist […] ein Verrückter; oder er<br />

handelt und redet wie ein Schlafender; denn im Schlafe, ja, da wendet ein jeder sich fort von der gemeinsamen Welt der<br />

Wachenden in seine private Traumwelt.” (61--62.).<br />

16 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, i. k. 296--297. Idézett angol nyelv tanulmány II. fejezetéb l, címe:<br />

Linguistic information and our common possession of the world. “We started off by doubting for a moment, faced with the<br />

inexorable separateness of spheres of consciousness, and their total and impenetrable exclusion of each other, whether<br />

we could ever arrive at affirming that a certain part of our various currents of experience (the part which is called<br />

»external«) is similar, indeed almost identical. As soon, on the other hand, as we have grasped the possibility of reaching<br />

understanding on this point, and are lucky enough to possess, in the languages which we have at our command, the<br />

means to such understanding, we at once become inclined to over-estimate the degree of precision in this understanding<br />

and to forget its inescapable limitations” (78--79.).<br />

___________________________________________________________________________________<br />

© Copyright Mikes International 2001-2005 - 79 -

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!