KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
„világirodalomnak” nevezett mez ben valaha megfigyelt. Ugyanakkor olyan tendenciákkal is
szembesülhetek, amelyek a huszadik század folyamán a vallási ökumenének is alkotó elemei.
A magyar poétikában is megjelenik – a hangsúlyossá váló „hézagokat” kiegészítend -- a keleti
gondolkozásmód adaptációja, méghozzá a nagy költészet szintjén: az idézett József Attila és Weöres
Sándor mellett Szabó L rinc (1900--1957) életm vében. Prózánkban pedig Szentkuthy Miklós (1908--1988)
kapcsolódik tájékozódásával a keleti világ gondolkozásmódjához, a Szent Orpheus Breviariuma cím –
egész életm vét keresztülfolyó – esszésorozatának egyik kötetét, az ironikus cím Europa Minort éppen a
keleti kultúrkör befogadásának szánva. Nem hinném, hogy mindez irodalmi divat lett volna, esetleg
valamilyen tematikai-dekoratív kiegészítés, talán alkalmanként az apadó ihlet pótlására keresett tematika,
sokkal inkább az európai gondolkozás alakulásának igénye által kiváltott poétikailag is érvényes igény
jelentkezése.
Számomra a tizenkilencedik-huszadik századi modernség megnyilatkozási formái éppen a nyugati
gondolkozásban megjelen „hézagok” tudatosulásának fázisait jelentik. 1. A monologikus jelleg a szöveg
egyértelm végigmondásának, a kompozíció megalkotottságának igényével jelentkezik; az ember és világa
értelmezésében fellép zavarok leírása a hagyományos európai kauzális gondolkozás módozatainak
segítségével. (Magyar irodalmi példával élve: Babits Mihály [1883--1941] költ és esszéíró világirodalmi
számvetésének – bárha Goethe világirodalom-fogalmából indul ki -- tudatosan lesz kítve Az európai
irodalom története címet adja.) 2. Az irodalomtörténet során a legtöbb szövegben, minden id ben jelenlév
dialogikus jelleget a szerz k preferáltan kezdik alkalmazni. Szövegeikben szembeállítják a grammatikát és a
kauzális logikát. A m alkotásban ezáltal a grammatikailag rigorózusan megalkotott szöveg önmaga ítéletjellegét
kérd jelezi meg. Ad absurdum: egyazon szövegen belül egyszerre jelenik meg állítás és annak a
kétségbe vonása. Ez feleltethet meg a Schrödinger által jelzett „hézagok”-at felmutató határhelyzetnek: az
embert és világát felmér hagyományos európai gondolkozásmód megoldatlanságainak tudatosítása.
Párhuzamosan jelenik meg mind a természettudományos, mind a poétikai gondolkozásban. Samuel Becket
címadásával metaforikusan szólva: Fin de partie. 3. Ennek feloldásaként jelentkeznek a szintetizált jellegre
való különféle poétikai törekvések. Céljuk a gondolkozásmód „dialogikus” határhelyzetér l való elmozdulás
megszervezése, a „hézag”-ok kitöltésére alkalmazható módozatok felkutatása. A személyiség
feloldhatatlanként felt n válságának felmutatása ellenében a személytelenségben való feloldódás
lehet ségeinek feltalálása. A tragikussal szemben az elégikus szerkezet megszerkesztése. Ennek a
dialogikus és szintetizáló jellegzetességnek a párbeszédét Gottfried Benn és T. S. Eliot költészetének
elkülönbözésével jellemezhetem.
Bárha az általam vázolt három jelleg elméletileg külön-külön leírható, történetileg mégsem határolható el
egymástól, önálló irodalomtörténeti korszakolásuk szerintem nem jelölhet . Jellemzésükre annyit
jegyezhetek meg, hogy egymást irreverzibilisen feltételez kategóriákként jelennek meg a tizenkilencedikhuszadik
századi modernség történetében. Ennek a sémának két epizódja azután karakteresen elkülönült.
Az avant-garde, amely a monologikus és a dialogikus jelleg átmenetét kísérletezi ki olyan monumentális
alkotásokban, mint – a szinte egyid ben keletkez – Transzszibériai próza, a Prufrock, a Mauberlay vagy a
Margita, illet leg -- egy évtizeddel kés bb – A ló meghal a madarak kirepülnek. És a posztmodern, amely a
szintetizáló jelleg ad absurdum való végiggondolása, az alkotónak szerkeszt vé való átmin sülése által, a
szövegek egymást kiegészít , opponáló illet leg értelmetlenül egymásra meredésének folyamatát szervezi a
gyönyörszerzés megvalósulásává.
Szememben az így felvázolható tizenkilencedik-huszadik századi modernséget a lírában a
legkiforrottabban Ezra Pound képviseli. Ugyanakkor az általa megvalósított szintézis alakulásában – mint
minden kor esetében -- a korszak költészete tudatosan is – de még inkább öntudatlanul, s t nem egyszer a
költ társak kifejezett ellenszenve ellenére -- összemunkált.
A magam elkövetkez kísérlete során a magyar költészetb l három költ egy-egy alkotását veszem
szemügyre abból a szempontból, hogyan szervült az adott költ k munkássága az imigyen megképz d
poétikai szintézisbe. Schrödinger ötlete mentén figyeltem fel olyan poétikai megoldásokra, amelyek
összeolvashatóak a tudós fizikus kérdésfeltevésével, egyben pedig a magam poétikai rendjében határesetet
jeleznek, a modernség dialogikus jellegének felmutatásával tendálnak a szintetizált jelleg megformáltsága
felé. Megjegyezve természetesen, hogy korok és néz pontok bármikor átrendezhetik a viszonyítási
szempontokat, új kérdez horizontokat nyithatnak, ennek megfelel en másfajta olvasási – és ebb l
következ en: összeolvasási -- trendeket kanonizálhatnak. Ugyanakkor Szabó L rinc szavával én is
elmondhatom: “ha itt és most és én tekintem: / így forognak a csillagok!” 14
14 Szabó L rinc: Csillagok közt. Megjelent: 1932. január 6. Szabó L rincnél ennek a versnek a kezd felütését l
(„Törvényszék? Én is az vagyok!”) számíthatjuk költészetében a Kritik der praktischen Vernunft-beli kanti kategórikus
imperatívusz közismert szállóigéjének („Zwei Dinge erfüllen das Gemüt mit immer neuer und zunehmenden
Bewunderung und Ehrfurcht, je öfter und anhaltender sich das Nachdenken damit beschäftigt: Der bestirnte Himmel über
mir, und das moralische Gesetzt in mir”) tudatos felülírását, a morál és az igazság kérdésének relativizálását. Nem
véletlen, hogy az 1932-es Te meg a világ kötetében éppen az 1931-es keletkezés Tao Te King és a Rigvéda cím
versek után következik.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 78 -