KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA Kabdebó Lóránt A nyugati gondolkozás „hézagai” a poétikában A kauzális gondolkozásban megjelen „hézagok”. A nyugati filozófia már a múlt század elején, Schopenhauer munkásságában jelezte az adaptációs igényt, amellyel a nyugati filozófiába igyekezett belevonni a keleti gondolkozás eredményeit. A huszadik század els felének meghatározó európai filozófusai ugyan nem tartanak igényt az így megnyílt út folytatására 1 , a természettudomány és a költészet m vel i annál inkább szükségelik ennek a lehet ségnek a kihasználását. Közülük a fizikus Erwin Schrödinger szisztematikusan gondolja végig az európai gondolkozási hagyományt: ennek során figyel fel az európai kauzális (ok-okozati) gondolkozással megalkotott világmagyarázatokban megjelen „hézagok”-ra („die Lücken, welche die Verständlichkeitsannahme lässt”) 2 . Legrövidebben akkor járok, ha saját szavaival idézem fel gondolatmenetét, a „megérthet véletlen” („der verständliche Zufall”) felvetette csapda végiggondolásáról: „Szerintem itt (a fizikában), akárcsak ott (a történelemben), fáradozásaink megbecsült eredménye a vizsgált tárgy egyre világosabban taglalt, szemléletes összképe, amelynek összefüggéseit jól értjük. Az összefüggéseket itt és ott egyaránt tökéletesen szétrombolná, ha az igazság iránti túlzott aggodalmaink miatt úgy éreznénk, mindent el kell hagynunk, amit az érzékek közvetlen ítélete nem igazol vagy kívánatra nem bizonyítható, ha kénytelenek volnánk minden állításunkat úgy megfogalmazni, hogy az érzékelésekkel való kapcsolatuk közvetlenül megnyilvánuljon. [...] arról van szó, hogy valahányszor emez történik, utána amaz következik. Igen röviden kifejezve: régebbi tapasztalatainkat írjuk le, azzal az állítással együtt, hogy ezek adott esetben ugyanabban a sorrendben és kölcsönös függ ségben ismétl dnek meg. Ez az állítás nem üres szó, hanem a leírás lényeges része. Ezenkívül rendszeres, mindig újra szükséges járulék, amely nem »váltható meg« egyszeri kijelentéssel. Ez a »valahányszor« ugyanis nem minden eseménysorra igaz, csupán egyesekre; ám vannak más eseménysorok is. Az a lehet ség, hogy a természeti történések olyan törvényszer eseménysorokba rendezhet k, amelyekre a »valahányszor« érvényes, önmagában is olyan dolog, amelynek szeretnénk az okát ismerni. Lehetséges ez? [...] Az érthet ségi doktrína lényege, hogy az események vizsgálata során mindig olyan észleléseket és megfigyeléseket gondolunk együvé, amelyek a szükségszer ség kapcsolatában állanak. Kibogozzuk a kauzális láncokat, és ezeket nevezzük csupán lényegesnek. A valóságos életben azonban mindig sok száz kauzális lánc keresztezi egymást, s így állandóan olyan események találkoznak, amelyek nem állnak egymással megérthet kapcsolatban, amelyek együttes bekövetkezését a természettudományos gondolkozásúak véletlenszer nek látják. Olyan dolgokról van szó, mint egy napfogyatkozás és egy csatavesztés; egy fekete macska, amely balról keresztezi az utat, és az ugyanazon a napon bekövetkezett üzleti balsiker. De olyan dolgokról is szó van, mint a Baselen való átutazás közben egy elgázolt kutya miatt lekésett vonat, aminek következtében ugyanaznap egy isztambuli távoli ismer sömmel találkozom és ez (logikai szubjektum továbbra is az elgázolt kutya) egész jövend életemet új útra irányítja; vagy egy konflis, amely éppen akkor halad el az épület el tt, amikor a második emeleti ablakból egy kisbaba egy lámpaoszlop tetejére esik, s az elszakadó ruhácska úgy fékezi le esését, hogy a konflis tetejére, onnan a bakra pottyan, és egy zúzódással megússza (az utóbbi eset apám családi krónikájából származik). De még az ilyen kivételes eseményekt l eltekintve is, mindenki, aki egy jól ismert életutat, például a sajátját, pontosan megvizsgálja, azt a benyomást nyerheti, hogy az okozatilag össze nem kapcsolt események vagy körülmények véletlen egybeesése igen nagy szerepet játszik, s t tulajdonképpen az érdekes f szerepet, amelyekhez képest az átlátható kauzális láncok szerepe triviálisabbnak t nik, mint az a mechanizmus, amely a tulajdonképpen szándékolt el adás hordozója, az a billenty zet, amelyen a néha szép, néha hátborzongató, de mindig értelmes harmóniát lejátsszák. Ez arra a következtetésre vezethet, A Tanulmányi Napokon elhangzott el adás kib vített változata. [Mikes International Szerk] 1 Itt most nem véve figyelembe a második világháború után Heidegger érdekl dését a keleti gondolkozás iránt, nyugati gondolkozásban a metafizikai hasadék megjelenésének és a világ egészként való helyreállításának szándéka általa való tudatosítását (Aus einem Gespräch von der Sprache zwischen einem Japaner und einem Fragenden). 2 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, ford.: Nagy Imre, Gondolat, Bp., 1970. 301 p. Különös tekintettel A természettudományos világkép sajátosságai, ill. Mi a “reális”? cím tanulmányaira. Az idézetek a könyv második kiadásából valók: Gondolat, Bp., 1985. [Schrödinger, Erwin: Die Besonderheit des Weltbilds der Naturwissenschaft (megjelent a Was ist ein Naturgesetz? Beiträge zum naturwissenschaftlichen Weltbild cím kötetében, R. Oldenbourg Verlag, München--Wien, 1962.; német nyelv idézeteink az 1997-es müncheni, 5. kiadás alapján 27--85.old.), ill. What is real? (1960-ban publikált, angolul megjelent: Schrödinger, Erwin: My view of the World. Translated from the German by Cecily Hastings. Cambridge at the University Press, 1964. cím kötetében, 61--110.)] ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 73 -
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA hogy az érthet ségi dogmatika, bármilyen ésszer nek látsszék is, a minket érdekl összefüggéseknek csupán egy kicsiny, mégpedig a legtriviálisabb részét tárja föl, míg a f rész megértetlen marad.” 3 . Mindezt a nyugati, objektivitásra törekv gondolkozás válságaként éli át, és így jut el a “Kelettel való keveredés” szükségeléséig: “Az ellentétes kiút a tudat egységesítése” 4 . Schrödinger a felvetett világnézeti problémák átgondolására nem filozófusként és nem filológusként, de kora természettudományos horizontjáról tekintve szakít ki eseményeket, sorol fel antinómiákat az európai gondolkozás történetéb l, amelyek “bosszantó fellépésük”-kel “valahányszor el kerülnek, újból zavart, meglepetést, kellemetlen érzést okoznak.” 5 . Schrödinger Herakleitosztól indul, de eljut ahhoz az Eddigtonhoz, akinek ismeretterjeszt könyve a két háború közötti id ben a magyar írók és költ k alapvet olvasmányai közé tartozik 6 , aki leírja bevezet jében “a maga »két íróasztalát«, a mindennapi életb l ismert alanyi íróasztalt, amelynél ül, amelyet maga el tt lát, s amelyre támaszkodik, továbbá a természettudományosat, amelyb l nemcsak hiányzik minden érzékmin ség, hanem ráadásul rendkívül lyukacsos is; hiszen javarészt légüres térb l áll, amelyben csupán viszonylag (azaz a köztük lev távolsághoz viszonyítva) apró atommagok és elektronok mérhetetlen száma nyüzsög összevissza stb. A kedves öreg házibútor és a fizikai modell hatásos szembeállításához, amely utóbbi a tudományos leírásnál az el bbinek a helyét el kell hogy foglalja, az alábbi megjegyzést teszi: »A fizikus világát a szemlél a mindennapi élet színdarabja árnyjáték-el adásának látja. Könyököm árnyéka árnyékasztalon nyugszik, miközben az árnyék-tinta elfolyik az árnyékpapíron. ... Annak az szinte fölismerése, hogy a fizikai tudományoknak árnyékvilággal van dolguk, az utóbbi id k egyik legjelent sebb vívmánya«” 7 . 3 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok... i. k. 221--326. Idézett német nyelv tanulmányban a „der verständliche Zufall” (50.) felvetette csapda végiggondolása: „Mir kommt vor, dass hier (in der Physik) wie dort (in der Historie) das geschätzte Ergebnis unseres Bemühens ein immer deutlicher gestaltetes, anschauliches und in seinen Zusammenhängen verstandenes Gesamtbild des untersuchten Gegenstandes ist. Hier wie dort würde der Zusammenhang völlig zerstört, wenn wir durch Wahrhaftigkeitsskrupel uns gehalten fühlten, alles das fortzulassen, was nicht durch unmittelbares Urteil der Sinne verbürgt ist oder gewünschtenfalls unter Beweis gestellt werden kann; wenn wir uns gehalten fühlten, alle Aussagen so abzufassen, dass ihre Beziehung auf Sinneswahrnehmungen unmittelbar offen zutage liegt“. (48.). [...] „nicht um eine Erzählung, erst geschah dies, dann geschah jenes; sondern um die Behauptung, immer wenn dies geschieht, geschieht nachher jenes. Sehr abgekürzt ausgedrückt: es liegt vor eine Beschreibung gehabter Erfahrungen, gepaart mit der Behauptung, dass dieselben sich gegebenenfalls in der gleichen Ordnung und gegenseitigen Abhängigkeit wiederholen würden. Und diese Behauptung läuft nicht leer. Sie ist ein wesentlicher Teil der Aussage. Auch ist sie ein regelmäßiger, immer aufs Neue nötiger Beitrag, der nicht durch eine einmalige Erklärung »abgelöst« werden kann. Denn dieses »immer wenn« trifft ja nicht für jede Ereignisfolge zu, sondern bloß für manche; es gibt auch andere. Die Möglichkeit, das Naturgeschechen in gesetzmässige Ereignisketten zu ordnen, für welche das »immer wenn« gilt, ist selber etwa, wovon man Grund einsehen möchte. Kann man das?“ (48-- 49.) Ezért következik el a „Kontrastierung gegen andere Denkformen”: „Es liegt im Wesen der Verständlichkeitsdoktrin, dass man bei der Betrachtung des Geschehens immer solche Wahrnehmungen oder Beobachtungen zusammendenkt, die im Zusammenhang der Notwendigkeit stehen. Man greift Kausalketten heraus und bezeichnet sie als das allein Wesentliche. Im wirklichen Leben aber kreuzen sich beständig Hunderte von Kausalketten, und so treffen beständig Ereignisse zusammen, die nicht in einem verständlichen Zusammenhang stehen, deren Zusammentreffen dem naturwissenschaflich Denkenden als zufällig gilt. Es sind Dinge wie eine Sonnenfinsternis und eine verlorene Schlacht; eine schwarze Katze, die mir von links über den Weg läuft und ein geschäftlicher Misserfolg am gleichen Tag. Es sind aber auch Dinge wie ein auf der Durchreise durch Basel wegen eines überfahrenen Hundes versäumter Zug, der mich an demselben Abend einen entfernten Bekannten aus Istanbul treffen lässt und dann (logisches Subjekt bleibt der tote Hund) mein ganzes künftiges Leben in neue Bahnen lenkt; oder ein Einspänner, der eben vorbeifährt, als ein Baby aus dem Fenster des zweiten Stocks auf die Spitze eines Laternenpfahls gefallen ist, wo das zerreißende Kleidchen es abbremst, so dass es dann auf das Einspännerdach und von da auf den Kutschbock rollt und mit einer Rissquetschwunde davonkommt (der letzte Fall ist meiner väterlichen Familienchronik entnommen). Aber auch von solchen ausnahmsweisen Fügungen abgesehen, wird jeder, der einen ihm gut bekannten Lebensweg, etwa den eigenen, genau überlegt, den Eindruck gewinnen, dass das zufällige Zusammentreffen nicht direkt ursächlich verknüpfter Ereignisse oder Umstände darin eine sehr große, ja eigentlich die interessante Hauptrolle spielt, gegenüber welcher die der durchschaubaren Kausalketten mehr trivial erscheint als der Mechanismus, der für die eigentlich beabsichtige Vorführung das Vehikel bildet, die Klaviatur, auf welcher die oft schöne, oft schaurige, aber schließlich immer irgendwie sinnvolle Harmonie gegriffen wird. Und das kann zu dem Urteil führen, dass die Verständlichkeitsdogmatik, so vernünftig sie scheint, doch nur einen kleinen, u. zw. den trivialsten Teil der uns wirklich interessierenden Zusammenhänge aufklärt, während die Hauptsache unverstanden bleibt“ (52--54.). 4 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, i. k. 270., ill. 269. Idézett német nyelv tanulmányban: „Blutmischung mit dem Osten”; „Der entgegengesetzte Ausweg ist die Vereinheitlichtung des Bewusstseins” (74, 73.). 5 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, i. k. 260. Idézett német nyelv tanulmányban: „Es sind altbekannte Antinomien, welche, sooft man daran erinnert wird, aufs Neue Verlegenheit, Befremden, Unbehagen erzeugen” (63.). 6 Eddington, A. S.: The Nature of the Physical World. Cambridge University Press, “Gifford Lectures” 1928.); magyarul: Sir Artur Eddington: A természettudomány új útjai, Franklin, Bp., 1935. 7 Schrödinger, Erwin: Válogatott tanulmányok, i. k. 262--263. „Weit ausführlicher [...] beschreibt uns A. S. Eddington in der Einleitung zu seinen Gifford Lectures (The Nature of the physical world, Cambridge University Press 1928) seine ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 74 -
Page 1 and 2:
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA ÚJ VIL
Page 3 and 4:
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Bartók György : A görög filozó
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 77: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145 and 146:
Page 147 and 148:
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
Page 153 and 154:
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
Page 171 and 172:
Page 173 and 174:
Page 175 and 176:
Page 177 and 178:
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201 and 202:
Page 203 and 204:
Page 205 and 206:
show all

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?