KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
Csernus Sándor
Átmeneti fellendülés, vagy esély az áttörésre?
A magyar kultúra pozíciói és a magyar irodalom Franciaországban
A magyar irodalom külhoni (ezen belül franciaországi) fogadtatásában a kilencvenes évek során, de
különösen az ezredforduló után mind jobban érzékelhet változások következtek be. Ezek a változások
nyilvánvaló kapcsolatban álltak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején bekövetkezett
fordulatokkal, illetve rendszerváltozással (vagy ha úgy tetszik, rendszerváltozásokkal). 1956 és 1968 óta
el ször ilyen mértékben el ször irányult ismét erre a földrajzi régióra a figyelem.
Az ún. „keleti blokk” felszámolódása s az „uniós tagjelölt” országok csoportjának fokozatos (és
egyáltalában nem automatikus és egyértelm !) kialakulása nem csak ide irányította a figyelmet, hanem
hosszú id n – majd másfél évtizeden - keresztül az aktualitás szintjén tartotta a „Köztes Európa” iránti
érdekl dést. Az uniós csatlakozással összefüggésben, mint emlékszünk rá, kezdetben csak Magyarország,
Lengyelország és Csehszlovákia (majd Csehország és Szlovákia) esetében lehetett egyértelm
fogadókészségr l beszélni. Emlékeztetnénk arra is, hogy az els uniós el -b vítési programok között a
legfontosabb (az. ún. PHARE-program) – s ez ritkán fordult el korábban – ország-nevekben is definiálta a
f b vítési irányt.
Vizsgálódásunk szempontjából lényeges, hogy a magyar szerep ezekben a világpolitikai szempontból is
lényeges, általános mozgásokban igen jelent s volt – gondolok mindenekel tt az 1989-es határnyitásra és
ezzel a magyar politikának a berlini fal lebontásában és a német egyesülésben játszott szerepére –, továbbá
hogy a magyar külpolitika a kilencvenes évek során is meg rizte kezdeményez szerepét.
Ez az aktivitás azonban nem volt mindig azonos intenzitású és prioritásaiban is mutatkoztak eltérések. Így
a kilencvenes évek elején a magyar-magyar kapcsolatrendszer er teljes fejl dése kapott igen nagy figyelmet
(amivel a hivatalos magyar külpolitika a magyar nemzet iránti régi adósságát igyekezett törleszteni),
miközben megjelentek olyan nagyszabású (és nagyra tör …) elképzelések, mint a Budapest-Bécs (majd a
Budapest-) világkiállítás terve, melynek természetesen az egyetemes magyar kultúra kisugárzásában is
jelent s szerepet kellett volna kapnia. Új korszakot indított e téren az ún. Bokros-csomag, mely a gazdaság
szanálása érdekében hozott drasztikus intézkedések eredményeképp az ambiciózus tervekr l való
kényszer lemondást hozta. A bekövetkezett megszorítások a nemzetközi kapcsolatokat – s ezen belül
különösen a kultúrát és az oktatást – is er teljesen érintették, s különösen a kultúra anyagi és strukturális
feltételrendszerben okoztak nehézségeket. (Pl. a külföldi kulturális intézeti hálózat – mely „épphogy
megúszta” a racionalizálási „piacosítási” törekvéseket – a rendszerváltozást követ en, lehet ségeit tekintve,
ekkor volt „mélyponton”.)
Id közben a magyarországi kulturális politikai háttér is megváltozott. Ekkor talán még sokan hittek abban,
hogy elég, ha privatizálódik a rendszer, az „intervencionista” állam kivonul a kultúra területér l, és helyére
automatikusan bevonul a civil társadalom a maga szervez déseivel, s a kultúra új alapokon, új lendületet
kap. Nos, a privatizálódás – több-kevesebb sikerrel – megtörtént, az állam fokozatosan kivonult, de az általa
szabadon hagyott területeken nem, vagy alig jelent meg a civil társadalom. A magyar kulturális politika a
kultúra finanszírozásában egyre kisebb az állami szerepvállalást prognosztizált (amihez ideológiai téren a
kultúra finanszírozásának liberális megközelítését hangsúlyozta). Ez a helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a
kilencvenes évtized els felében a magyar kultúra számára a nemzetközi területeken kínálkozó
lehet ségeket a magyar állam nem tudta kell képpen kihasználni.
Miközben viszont a magyar-magyar kapcsolatrendszer fejlesztésének adott kezdeti prioritás az
egyetemes magyar kultúra fejl dése számára hosszabb távon is „befektetést” jelenthetett, a kultúra és az
állam viszonyának liberális felfogása (melynek egyik fontos összetev je az állam visszavonulása) nem
hozott kézzel fogható eredményeket és számos területen a „se állam, se piac, se civil társadalom, se
mecenatúra” helyzethez vezetett. (Ez a jelenség – erre vissza fogok térni kés bb – korántsem volt
egyedülálló az uniós tagjelölt államok kulturális politikájában, és számos országban – ahol a szocializmus
id szakból ismert „maradék-elv” és a kultúra menedzselésének liberális – néhány esetben széls ségesen
liberális és dönt en piac-központú – megközelítése egymást er síthette a kultúra állami
alulfinanszírozásának kialakításában, a kulturális terület fejl désére súlyosan negatív hatást gyakorolt.)
A kulturális politika lendületvétele és a kulturális külpolitika dinamizálódása a kilencvenes évek második
felét l datálható. Kétségtelenül komoly szerepe volt ebben az évfordulókhoz kapcsolódó kulturális és
politikai aktivitásnak, mindenekel tt a honfoglalás 1100-ik, az ötvenhatos forradalom 40-ik, az 1848-as
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 64 -