KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
csak tizennégy éves múltam, vígan sz ttem mégis terveimet, és nagy kitartással építgettem a légvárakat. Míg más diák
játékkal töltötte idejét, és bohóságainak élt, én már akkor gyönyör ségemet leltem útleírások, vitézi játékok és könnyebb
történeti munkák olvasásában. A könyv nekem nemcsak barátom és a nyomorúságban való vigasztalóm volt, hanem
néhanapján el zte az éhességemet is, mert a fölhevült képzel dés nemcsak lelkemet táplálta, hanem testemet is.”
(Küzdelmeim, 45-46. l.) A sok nélkülözésbe belefáradva egy évre kimaradt az iskolából s házitanítónak szeg dött
vidékre. Innen Pestre megy, s piaristáknál végzi a hetedik osztályt. Minthogy azonban bizonyítványát a pozsonyi
líceumból nem tudta kiváltani, ismét abba kellett hagynia tanulmányait. Ezután hat évig nevel sködött. Nyelveket tanult,
képezte magát. Pesti tartózkodása idején mindennapos látogatója volt az egyetemi könyvtárnak. Tanulmányozta a török,
perzsa és arab nyelvet. Elmélyedt a Korán világában. Saját vallomása szerint ez a hat esztend volt életének
„leggyümölcsöz bb tanulóideje”. Ez id alatt érlel dött meg benne a keleti utazás gondolata. Édesanyja halála után
semmi sem tartotta vissza attól, hogy tervét megvalósítsa. Megtakarított 120 forintjával elkezdte útjának el készítését.
Támogatók után nézett. Báró Eötvös József, Teleki József, Hunfalvy Pál közelebb segítették tervei megvalósulásához.
Az elnyomás éveiben nehéz volt útlevélhez jutni, Eötvös segítségével végül ez is sikerült. A nehezen összegy jtött
útiköltségen, a frissen megszerzett útlevéllel és ajánló levelekkel felszerelve 1857 márciusában indult el vágyai
színhelyére, Isztambulba. Itt a szabadságharc után török földre menekült magyar emigránsok pártfogásukba vették.
Török és perzsa nyelvtudása révén hamar megtalálta a hangot a török utcák és kávéházak népével. El adásokat és
felolvasásokat tartott. Kés bb utat talált az el kel bb török társasághoz is. El ször a dániai f konzul nyelvmestere volt,
majd Hüszejn Dáim pasa házában vállalt tanítói állást. T le kapta a Resid efendi nevet, amely ett l kezdve hivatalosan
elfogadott neve lett az iszlám világban. Rövidesen, mint valódi török efendi mozgott a török társasági élet legmagasabb
köreiben, s megismerkedett magával a szultánnal is. A Núr Oszmánije medreszében részt vett az el adásokon és maga
is hozzászólt a Korán-magyarázók vitájához.
Megírta els tudományos munkáját, egy német-török szótárt, és hogy magyarságát kifelé is hangsúlyozza, németes
hangzású nevét (Wamberger Hermann) Vámbéry Árminra magyarosította. Els munkáját már ezen a néven adta ki.
De honnan ered a Wamberger név? A hazai zsidó közösségekben ugyanis si módon, apai és személynéven
tartották számon a hitközség tagjait. Például: Jákob fia Mózes. Az ilyen névhasználat azonban alkalmatlan volt az iskolai
nyilvántartások számára. Ezért a szentgyörgyi piarista gimnázium tanárai adtak családi nevet a tizenhárom esztend s
korában intézetükbe került szolgadiáknak. Mivel a gyermek dédapja valaha a németországi Bamberg városából
vándorolt Pozsony megyébe, kézenfekv nek t nt, hogy sei származási helyér l Bambergernek (Bamberginek)
nevezzék el a tanulót. Ez a szóalak a mindennapos használatban Wambergerre lágyult. Arab és latin feliratú névjegyén
a „Madzsarli Resid efendi - Professor Vambéry” ipszilonos névalak szerepelt. Ám a hazai hivatalos okmányokat mindig
Vámbériként írta alá.
Ebben az id ben érlel dött meg benne élete nagy célja: a magyar nyelv eredetének felkutatása a keleti török népek
és nyelvek megismerése révén. maga így vall err l önéletrajzában: „Közép-Ázsia nyelve, a csatagáj, vagyis a keleti
török nyelv, nálunk, Nyugaton, akkoriban még csak Quatremére francia orientalista munkái révén volt némiképpen
ismeretes. Az oszmánok írott és népnyelve közt lev eltérésb l indulva ki, hittem és reméltem, hogy az Oxuson túl él
pusztai és városi lakók beszédében föllelem a nyelvnek olyan elemeit, melyek határozottabb hasonlatosságot és
rokonságot mutatnak a magyarok nyelvével, s hogy ennek következtében fontos felfedezéseket tehetek, és jelentékeny
módon hozzájárulhatok eredetünk kérdésének tisztázásához. A közép-ázsiai utazás gondolata tehát jókor belevette
magát agyvel mbe, szüntelenül csak véle foglalkoztam, s míg egyrészr l kitartóan rajta voltam, hogy érintkezésbe
léphessek a Közép-Ázsia kánságaiból Sztambulba jöv mekkai zarándokokkal, másrészr l épp olyan hévvel szedtem
magamba a csatagáj írások minden foszlányát…” (Küzdelmeim, 157-58, l.)
Négy esztendeig élt Isztambulban és környékén. 1861-ben visszatért Pestre azzal az eltökélt szándékkal, hogy
felkutatja a magyarok shazáját. Ebben az id ben választották meg az Akadémia levelez tagjává. Így komolyan
fölvethette a kérdést, hogy elnyerhetné-e az Akadémia támogatását a Közép-Ázsiába tervezett utazás költségeinek
fedezéséhez. Az Akadémia akkori elnöke, Gróf Dessewffy Emil az Akadémia egész évi támogatási keretét (1000 forintot)
kiutalta Eötvös József pártfogoltjának, hogy a magyar nyelv eredetét és ázsiai nyomait kutathassa. 1861 július 28-án
elmondta búcsúbeszédét az Akadémián. Visszatért Isztambulba, s rövid el készület után 1862 márciusában, szerény
felszereléssel, és Hajdar efendihez, Törökország teheráni követéhez szóló ajánlólevéllel, Resid efendi néven hajóra
szállt Trapezunt felé. Itt kezdte meg vándorlásait Kisázsián és Perzsián át Közép-Ázsiába.
1862 júliusában érkezett meg Perzsia f városába, Teheránba. A továbbutazáshoz Herat felé egyel re nem volt
lehet ség, mert Doszt Mohammed herati kán háborút viselt. Vámbéry kénytelen volt kitér t tenni, s leutazott Perzsia déli
részébe, Sirázba, a régi iráni kultúra emlékeit megtekinteni.
1863 januárjában újra Teheránban találjuk. Itt megismerkedett egy Mekkából hazafelé igyekv , kelet-turkesztáni
zarándokokból álló karavánnal. Elhatározta, hogy hozzájuk csatlakozik, és dervisként folytatja útját. 1863. március 28-án
indult el a karavánnal egy Hadzsi Mehemmed Resíd efendi névre kiállított török útlevéllel a nagy útra. Tíz hónap múlva,
rendkívüli fáradalmak és viszontagságok után, de útitervét sikerrel teljesítve érkezett vissza Teheránba. Útjának f bb
állomásai: Karatepe, Khíva, Bokhara, Szamarkand, Kerki, Majmene, Herat, Meshed, Nísápúr és újra Teherán. Itt nagy
ünneplésben volt része, a követségek díszebédeket adtak tiszteletére. Mind az angolok, mind az oroszok is meg akarták
nyerni maguknak, de Vámbéry megmaradt magyarnak. Három hónapot töltött Teheránban, hogy átírja és kiegészítse
jegyzeteit, melyeket arab bet kkel magyar nyelven apró papírszeletkékre rótt ceruzával. Ezután Isztambulon keretül
hazafelé indult. 1864. májusában érkezett Pestre. A h vös fogadtatás elkeserítette. Az Akadémiától kapott néhányszáz
forintnyi költséggel Angliába utazott. Londonban nagy lelkesedéssel fogadták. Rövid id múltán újra hazajött. Közben a
király Bécsben kihallgatáson fogadta. Pesti egyetemi tanárság elnyerése iránti kérését a király teljesítette. Itthon eleinte
idegenkedve fogadták az egyetemen, de nagy tudásával hamar megnyerte az emberek jóindulatát.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 62 -