KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
eltorzítottnak az újra felidézését, helyreállítását, kiigazítását, megreformálását. Reformálni akarja azt, ami
deformálódott. 4
Mohamed mindig vallási reformátorként viselkedik, aki mint “int és figyelmeztet ” nem valami újra,
hanem az elfelejtett, eltorzított régire hívja fel a figyelmet. Ábrahám si vallását, az eredeti, romlatlan és
hamisítatlan monoteizmust akarja helyre állítani s elorzott jogainak akar ismét érvényt szerezni. Ezért
Ábrahámot tekinti az iszlám megalapítójának, volt az els muszlim, aki tisztán és romlatlanul vallotta az
egy Isten hitét. “A mi atyánk Ábrahám!” – ismételgették a Jézussal vitatkozó zsidók (János evangéliuma
8:39), és ugyanezt az érvet állítja Mohamed is kortársai elé: „Ábrahám nem volt sem zsidó, sem keresztyén,
hanem az igaz Istenben hív muszlim volt, és nem tartozott a pogányok közé” (Korán 3:67). Mohamed az
Ábrahámra, az Ábrahám vallására (millatu Ibráhím) való hivatkozással egyetlen mozdulattal utasítja el a
zsidóságot, keresztyénséget és a korabeli pogányságot. A zsidók és keresztyének ellen mindig újra
felhangzik nála a vád, hogy az Isten kijelentésével mint a szent könyvek birtokosai, mint a két „szövetség”
népe (ahlu-l-kitábejn) ismételten visszaéltek, hogy elcs rték-csavarták a szentírások értelmét,
meghamisították tartalmukat, eltitkolták fontos kijelentéseiket. Ezért adta Isten Mohamednek mint a próféták
pecsétjének (khátamu’n-nabíjín) ajkára végs kijelentésként a Koránt, mely nemcsak kiigazítja és helyesbíti
a korábban meghamisított könyveket, hanem mint megmásíthatatlan, meghamisíthatatlan, utánozhatatlan
(mu`dzsiz) Istent l lebocsátott “szó és ige”, fölöslegessé is teszi mindazt, ami korábban szentírásnak és
isteni kijelentésnek számított. 5
Míg a keresztyén gondolkodás érintetlenül hagyja saját el zményeit s szüntelen párbeszédben van
velük az értelmezés által, s ebben az értelmezésben lehet sége nyílik arra, hogy önmagát jobban megértse,
addig az iszlám felveszi-felszívja magába, szinte magába nyeli és felemészti vallási és szellemi el deit
azáltal, hogy önmagát állítja, mint eredetit, mint kétség nélkül valóságost a helyükre és ezáltal tagadja
legitimitásukat. Az Ó- és Újtestamentum csak a Koránban és a Korán által létezik, ami a Koránon kívül van,
az mind gyanús és hamisítvány. Legalábbis az igazság olymértékben keveredik bennük a hamissággal,
hogy a megkülönböztetésre és a kett szétválasztására nincsen többé lehet ség. Így az iszlám számára
eleve elveszett annak lehet sége, hogy szellemi el deivel, az Ó- és Újszövetséggel párbeszédet folytasson,
s az értelmezésben tudomást szerezzen arról, ami a saját lelki-szellemi életében nem magától értet d .
Ezért van tele az iszlám tanítása megfellebbezhetetlen vallási evidenciákkal és ezért történik meg újra és
újra, hogy ha valamelyik muzulmán gondolkodó megkísérli egy iszlámtól idegen eszmerendszer
megismerését és megértését, az mindjárt az iszlám bírálójának t nik, és az eretnekség gyanúját vonja
magára.
Az sminta, az eltorzult sforma tehát Ábrahám eredeti vallása: a „millatu-Ibráhím”. Az arab „millah” szó
vallást, vallási szertartást jelöl. Eredete bizonytalan. Valószín nek látszik, hogy héber-arám nyelv zsidó és
keresztyén irodalom millá, mellá, meltá, melat, melá kifejezésére vezethet vissza, amely „szót”, „beszédet”,
„cselekedetet”, „dolgot” jelent, s lényegileg megfelel a görög „logosz”-nak. És mint kölcsönszó a Korán
nyelvhasználatában kapta a vallás, valamint a rítus jelentést. De egyáltalán nem bizonyos, hogy ez a
kifejezés tényleg jövevényszó a Korán nyelvében. Nöldeke valószín bbnek tartja, hogy eredeti arab szóval
van dolgunk. Az „amalla” és „amlá” szavak jelentése: „diktálni, útmutatást adni”. A „millah” szó eszerint olyan
„törvényt, szabályt, el írást” jelent, amelyet követni kell.
Nem teljesen világos a „millah” szó jelentése a Korán 38:7-ben: „Nem hallottunk effélét az utolsó
vallásban. Nem egyéb ez, mint koholmány”. A Korán több helyén egyszer en a pogány vallásokat jelenti
(7:88; 18:20), másutt a zsidókat és keresztyéneket (2:120), aztán az satyák vallását (12:38): „atyáim:
Ábrahám, Izsák és Jákob vallását követem”. Végül pedig jelenti a helyreállítandó „Ábrahám-vallást”, amely
az si, tiszta kijelentésen alapult (2:132; 16:123): „Kövesd Ábrahám vallását, aki haníf volt és nem tartozott a
pogányokhoz!”
A határozott nével vel ellátott „millah” szó (al-millah) már a Mohammed által kijelentett vallást jelenti és
néhányszor az ahlu’l-millah-t is jelöli, tehát a muszlimok gyülekezetét. Az ahlu’l-millah ellentéte az ahlu’dzdzimmah
(az iszlám kebelébe tartozó nem-muszlimok; els sorban a zsidók és keresztyének).
Hasonlóképpen áll szemben a millíj (=muszlim) és dzimmíj (=kliens, oltalom alatt álló) is.
A millah kifejezés a küls vallási keretet jelenti (a rendszabályokat), ennek bels tartalmát a „haníf”
szóval jelöli a Korán. „Ábrahám nem volt sem zsidó, sem keresztyén, hanem az igaz Istenben hív (haníf)
muszlim volt, és nem tartozott a pogányok közé” (3:67). „Mondd: Az Isten igazat szól. Kövessétek Ábrahám
vallását (millah), aki haníf volt, és nem tartozott a pogányokhoz (3:95). A haníf teológiailag a muszlim szó
parallelje. Érdekes azonban a haníf szó etimológiája. A szó eredeti héber-arám jelentése: „istentelen”,
4 Németh Pál: Európa és az iszlám; in: Szakmai füzetek; Külkereskedelmi F iskola fennállásának 25. évfordulójára;
jubileumi különszám; 1996. március; 235-242. lap.
5 Németh Pál: Az iszlám, in: Muszlim m vel déstörténeti el adások – Iskolakultúra, Pécs, 2001, 21–45. lap.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 59 -