KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
forradalom a föltámadt Rómának gondolta magát.” 1 Az ember kapcsolatot lát vagy létesít saját korszaka és
egy bizonyos korábbi történelmi korszak között, s „így olyan fogalmát alapozza meg a múltnak, amelyben a
múlt Most lesz, s e Most-ba a messiási Most szilánkjai fúródnak bele”. 2
De ugyanígy cselekednek a mai, keresztyénséget mímel vallási csoportok is. k is kiragadják
összefüggéséb l, történelmi beágyazottságából és kontinuumából az skeresztyénséget, a múltat Most-tá
avatják, „újításaikat” egy történetietlenített és abszolutizált segyházi modellel legitimálják s így próbálják
másokkal is elfogadtatni. Ezzel a kétezer éves történelmi keresztyén egyház zárójelbe kerül, mint egy
eltorzított, meghamisított valami. S megjelenik a hal-szimbólum az autók szélvéd jén, sárhányóján, vagy
aranyból nyakláncra akasztva…
Az iszlámban olyasvalami történt már a kezdet kezdetén, amely egyáltalán nem egyedülálló a vallások
történetében, nem egyszer történt meg, hanem mindig újra megtörténik még a pszeudo- vagy kvázi-relígiók
esetében is. Gondoljunk csak a „kommunista jöv államára”, amely egy feltételezett társadalmi sállapotot
akart jelenné varázsolni: az idealizált „ sközösségi társadalmi formát”. Ezért virágzott annyira a II.
világháborút követ évtizedekben „a jelen megváltoztatását szolgáló múltértelmezés”. 3
Az iszlám önértelmezésében már a kezdeteknél egyfajta kett sség jelenik meg. Egyrészt el fordul az a
gondolat, hogy az iszlám nem más, mint a zsidóság és keresztyénség töretlen folytatása, s Mohammed
küldetése csak lezárja és beteljesíti az ószövetségi és újszövetségi próféták, küldöttek hosszú sorát. a
"próféták pecsétje" (khátamu’n-nabíjín), az isteni ígéretek beteljesít je, hitelesít minden kijelentést, amelyet
Isten a nála lev „jól rzött táblára” (fi’l-lauhi’l-mahfúz) felírt „ skönyvb l” (ummu’l-kitáb) a korábbi
prófétáknak már „leküldött” (anzala). Ezért a Tóra, a Zsoltárok, az Evangélium és a Korán egyetlen isteni
kijelentés különböz id kben „leküldött” dokumentumai.
Minthogy egyetlen isteni lény van, ezért egyetlen isteni kijelentés létezhet csupán. A Korán azonban nem
az egyetlen, hanem csak végs formája az Isten igéjének. Isten már korábban is bocsátott le részleteket
minden kinyilatkoztatás sforrásából (ummu’l-kitáb), s ezek a részletek mintegy megel legezik a kijelentés
teljes, végs formáját: a Koránt. A Korán megemlékezik a kijelentés korábbi dokumentumairól. Kifejezetten
említi “Ábrahám iratait”, “Mózes iratait”, a Tórát, Dávid zsoltárait és Jézus evangéliumát. Ezeket nem a
zsidóknál és keresztyéneknél használatos mai, hanem hamisítás el tti, eredeti formájukban az iszlám
“kijelentett könyveknek” ismeri el. Az isteni kinyilatkoztatás e folyamatában Mohamed küldetése az utolsó:
teljessé tétele és végérvényes meger sítése a kijelentés minden korábbi dokumentumának. “A Biblia, az
Evangélium és a Korán – Mohamed `Abduh (1849–1905) szerint – három egymással összefügg könyv. A
vallásos embernek mindhármat egyenl figyelemmel és tisztelettel kell olvasnia. Általuk lett teljessé az isteni
tanítás, és az igaz vallás az fényükkel tündökölt évszázadokon át.” Az 1328-ban elhunyt kiváló muszlim
reform-teológus, Ahmed ibn Tejmíja szerint a Tóra, az Evangélium és a Korán “összefügg hagyományt”
alkot. Ezért a Tóra, a Zsoltárok és az Evangélium vallását a muszlimok az iszlámmal együtt a “mennyei
eredet vallások” (ad-dijánátu’sz-szamáwíja) kategóriájába sorolják, a zsidókat és a keresztyéneket pedig
mint az ó- és újszövetségi kijelentés birtokosait (ahlu’l-kitábejn) az iszlám társadalom kebelébe tartozó, az
iszlám állam türelmét és védelmét élvez alattvalókként (ahlu’dz-dzimma) kezelik. A zsidók, keresztyének és
muszlimok összetartoznak az egyetlen Isten iránti engedelmességben. Ezt egy Mohamednek tulajdonított
mondás a következ példázattal világítja meg. “Így szólt a Próféta: A ti példátok és a két könyv (a Tóra és az
Evangélium) népének példája hasonlatos a példázatbeli emberhez, aki bérmunkásokat fogad fel és
megkérdezi: Ki dolgozik nálam korahajnaltól délig egy pénzért? És dolgoztak a zsidók. Azután megkérdezte:
Ki dolgozik nálam délt l a délutáni ima idejéig egy pénzért? És dolgoztak a keresztyének. Azután
megkérdezte: Ki dolgozik nálam délutántól egész napnyugtáig két pénzért? Ezek vagytok ti! Akkor
megharagudtak a zsidók és a keresztyének és azt mondták: Hogyhogy mi többet dolgozunk és kevesebbet
kapunk? Ezt válaszolta: Elvettem-e abból, ami jog szerint jár nektek? Nemmel válaszoltak. Akkor így
folytatta: Ez az én ajándékom, annak adom, akinek akarom.” (Vö. Máté evangéliuma 20:1–16) A példázat
úgy ábrázolja a zsidókat, keresztyéneket és az iszlám híveit, mint ugyanannál a gazdánál munkálkodó
bérmunkásokat, a különbség csak annyi, hogy a muszlimok kétszeres bért kapnak, de ez nem azért van,
mert kétszer annyit munkálkodnak, hanem mert Isten ezt a maga jóságából és jótetszése szerint
ajándékként adja.
Másrészt viszont Mohammed hangoztatta azt is, hogy az küldetése nemcsak folytatása valaminek,
hanem visszanyúlás is egy elfelejtett, megromlott, eltorzult eredethez, „Ábrahám ( si) vallásához” (millatu-
Ibráhím). Az iszlám tehát nem vadonatúj vallás meghirdetését jelenti, hanem inkább valami elfeledettnek és
1 Walter Benjámin: Angelus novus, Budapest, 1980. 970. lap. Idézi Simon Róbert: Orientalista Kelet-Közép-Európában
(Válogatott tanulmányok) Szombathely, 1996. 159. lap.
2 Walter Benjamin i.m. 973. lap.
3 Simon Róbert i.m. 173. lap.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 58 -