KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
Németh Pál
Iszlám: Kelet és Nyugat határán
— Harmadik út? —
Még a nyár elején, a pünkösd utáni héten (június 1-t l) a Théma egyesület tudományos konferenciát
tartott a következ témáról: „A keresztyénség egy többvallású Európában”. A részletes bevezet el adást
Hinrich Stoevesandt svájci teológus, a Karl Barth-Archiv vezet je és a Barth életm vének (Karl Barth-
Gesamtausgabe) felel s kiadója tartotta a keresztyén misszió lehet ségér l és a keresztyének missziói
felel sségr l a más vallásúakért. El adásának egyik vitatható tétele éppen az volt, hogy szerinte keresztyén
hitvallás szempontjából nincs különbség mohamedán és buddhista között. Ugyanis mindkett egyforma
távolságra van a keresztyén hitt l.
Ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert a buddhizmus lényegében véve ateista vallás,
jobban mondva, az istenségnek semmi szerepe sincs a vallásos ember életében. Ezért az ember, még ha
hinne is valamiféle istenségben, nagyon jól elboldogul isteni befolyásolás vagy segítség nélkül. Ezzel
szemben a muzulmánok hisznek az egy Istenben, aki a világmindenség teremt je és fenntartója, aki
Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak, Salamonnak, Keresztel Jánosnak és Jézus Krisztusnak
Istene és Ura, az utolsó ítélet bírája, aki szólott a próféták által. És ugyanez az Isten, aki megnyilatkozott a
Tórában, a Zsoltárokban és az Evangéliumban, jelenti ki magát most már végérvényesen a Koránban,
melyet Mohamed próféta közvetlen isteni kinyilatkoztatásként kapott. Tehát igenis különbséget kell tennünk
keresztyén hitvallási szempontból az iszlám és más keleti vallások, mint például a hinduizmus, buddhizmus,
sinto, taoizmus és egyebek között.
Az iszlám gyakran határozza meg önmagát úgy, mint amely két rossz irányba vezet út mellett az
eredeti, egyenes, helyes, harmadik út. Már a kezdeteknél Mohamed úgy értelmezi az iszlámot, hogy az a
zsidók álnokságával és a keresztyének tévelygésével szemben a harmadik út és lehet ség: Ábrahám si
vallása. De ugyanez a gondolat jelent meg a közelmúlt kétpólusú világpolitikai viszonyai között, amikor a
muzulmán ideológusok úgy definiálták az iszlámot, mint harmadik ideológiát a nyugati liberális
kapitalizmussal és a keleti diktatórikus kommunizmussal szemben. Sokszor még politikai színezetet is adtak
a kérdésnek, és azt mondták, hogy az iszlám a harmadik világ ideológiája vagy a harmadik világ
szocializmusa.
A Korán egyik legszebb verse, a híres Világosság szúrából a következ t mondja: „Isten az egek és a
föld világossága. Úgy világít, mint lámpás a lámpatartóban. A lámpás üvegben van, s ragyog, mintha fényl
csillag lenne. Egy áldott fa, az olajfa lobbantja lángra, amely nem keleti és nem nyugati. Olaja szinte világít,
noha még láng sem érte. Világosság gyújt világosságot. Isten az világosságához vezérli azt, akit akar.
Isten példabeszédeket mond az embereknek. Isten minden dolognak tudója.” (24:35)
A „világosság forrása”, melyb l az iszlám táplálkozik, „lá sarqíjatun walá gharbíja” („nem keleti és nem
nyugati”). Mit jelent ez?
Van olyan koránmagyarázó, akinek értelmezése szerint ezek a szavak a zsidóságra és keresztyénségre
vonatkoznak és egyszer en ezt jelentik: „nem zsidó és nem keresztyén” (lá jehúdíj walá naszráni). Az a
világosság tehát, amely az iszlámot megvilágítja és élteti, nem származhat sem keletr l, sem nyugatról,
tehát sem a zsidóságból, sem a keresztyénségb l. Az iszlám gyökereit máshol kell keresni: Ábrahám si
vallásában, a tiszta és hamisítatlan monoteizmusban.
A vallások világában csak a legritkább esetben fordulhat el , hogy valami új, mint teljesen „új” jelenjék
meg. Az újat rendszerint a régi, az si legitimálja. Az új vallás ilyenkor úgy lép be a történelembe, mint
reformáció, mint valami seredetinek, régen vallott igazságnak a felelevenítése; elfelejtettnek az
emlékezetbe idézése; eltorzítottnak a régi, eredeti mintára való visszaalakítása. A vallási gondolat tehát si
mintát keres, a jelent a múlttal legitimálja, a „most”-ot a tegnappal telíti meg, egyszersmind a múltat a
jelennel megtöltve értelmezi.
Pál apostol a hit által való megigazulás gondolatának smintáját Ábrahám hitében találja meg: „Hitt
Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az neki igazságul” (Róm 4.3; vö. 1Móz 15:6). A Zsidókhoz írt levél
írója Jézus f papi tisztét az Ábrahám-tradícióból ismert Melkisédekre vezeti vissza: „Te örökkévaló pap
vagy, Melkisédek rendje szerint” (Zsid 5:6; vö. Zsoltárok 110:4).
Ugyanez a reflex-szer visszanyúlás az si mintához jelen van a világi történelemben is. „Robespierre
számára az antik Róma Most-tal telített múlt volt, amelyet kiszakított a történelem kontinuumából. A francia
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 57 -