KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
KÍNAI M VÉSZET: KÖLTÉSZET ÉS FESTMÉNYEK
Ezt a rövid tanulmányt azért írtam a MIKES INTERNATIONAL folyóiratának abba a számába, mely az elmúlt
szeptemberi Tanulmányi Napokon elhangzott el adásom szövegét tartalmazza, hogy a kínai életfelfogás egyik
legfontosabb vonását, tehát az embernek és az univerzumnak, mindennek mindennel való összefüggését aláhúzzam egy a
modernizáció hagyományos alapjaitól teljesen különböz kulturális területen. A kínai m vészet témája mindig érdekelt,
jártam azon a vidéken ahol a legszebb kínai festmények születtek, s New Yorkban minden alkalmat kihasználtam, hogy a
kínai esztétikával kapcsolatos ismereteimet gazdagítsam.
A kínaiak számára a szép fogalma alapjában véve különbözik a miénkt l, mert számukra a szép az egynek és a soknak,
a különlegesnek és az egésznek, a konkrétnak és a kozmikus-univerzálisnak egymással való összefüggéséb l,
összeolvadásából ered. Ez a (mi értelmünkben) dialektikusan felfogott kett s jellemvonás – megkülönböztetés és
egyid ben egymással való összefüggés – azt jelenti, hogy a szépség megítélése nem egy intellektuális vita tárgya, hanem a
szépség átélése az egyén magatartásában és a közösséggel megosztott létben nyilatkozik meg, vagyis az egy és a sok
viszonyában. 1
A lírikus költészet a kínai kultúra legszebb és legnagyobb alkotó m vei közé tartozik. Az els legismertebb kötet mely
lírai költeményeket tartalmaz „Az énekek könyve” (Book of Songs), s ez a Krisztus el tti 1000. évb l származik. A
költészet m vészetét oly nagyra értékelték, hogy ez része lett a nevelési rendszernek, s a közszolgálatba vagyis a császári
bürokráciába való felvételi vizsgáknak is tárgyát képezte.
A nagy költ k alkotásai sokszor a kínai irodalom legfontosabb témáihoz f z dtek. Így, például, Tao Qian költeménye,
„Az szibarack virágzásának tavasza” (Peach Blossom Spring), a legszebb megjelenítése a minden kultúrában meglév
témának, az elvesztett paradicsomnak, egy képzeletbeli ország melyben az ember a természettel tökéletes harmóniában él.
A kínai mitológiában erre az elveszett társadalomra egy halász bukkan véletlenül rá. Su Shi két „Vörös k szirt” (The Red
Cliff) cím ún. prózai költeményében az állandóság és a változás univerzális filozófiai problémáját fejtegeti. Mind Tao
Qian, mind Su Shi költeményei igen sok festménynek, nefritbe (jade) vésett ábrázolásnak és más módon készített m vészi
alkotásnak lett a tárgya.
A kulturális fejl dés folyamán korán, de legkés bb a Song dinasztia idején (Kr.u. 10. és 13. század) jelennek meg a
festményekre ecsettel írt költemények, melyeket sokszor kommentárként („inscription”) adtak hozzá ezekhez a m vekhez.
Innen érthet a 2000. év szén, a new yorki Chinese Institute Galleryben szervezett kiállítás nagy érdekessége – „The
Chinese Painter As Poet” – s ez alkalommal Jonathan Chaves, a kínai m vészetek egyik kiváló amerikai ismer je, tartott
egy el adást err l a témáról. A fentebb vázolt dialektikus keretben az ún. „három tökéletesség,” vagyis a költészet, a
festészet és a kalligráfia, együtt fejezik ki a szépségideált, bár már a Tang dinasztia óta (a Kr.u. 6. és 9. század között)
igyekeztek egy m ben egyesíteni ezeket a „testvér m vészeteket.” A legtöbb nagy kínai fest és kalligráfus maga is ismert
költ volt, és sok költ kit nt festményeivel és kalligráfiáival. 2 Chaves szerint ennek a három m vészeti ágnak egy m ben
való összefoglalása a kínai m vészet és esztétika egyik legfontosabb hozzájárulása a világ kulturális örökségéhez.
Tehát a Song dinasztia alatt alapozták valójában meg a különféle m vészeti ágak integrálását. Su Shi alakította ki a
literátus ember fogalmát, aki önmagában egyesíti a költ , a fest és a kalligráfus képességeit. Su Shi azt írta a Tang
dinasztia alatt él kiváló költ r l és fest r l, hogy „festményeiben költészetét sugározta, míg költeményiben fest isége
jelent meg.” Ennek az esztétikának természetesen volt sok ellenz je is, akik hangsúlyozták, hogy a költészet és festészet
teljesen különböz m vészi kifejezési formák, s helytelen ket egymáshoz hasonlónak tartani. Ez a nézet különösképpen
meger södött a Ming dinasztia alatt Wang Moulin és Zhang Dai esztétikájában. Viszont a Sung korban kialakult
hagyomány tovább élt, mert a természettel való harmóniát, a feszültségekkel teli világból való visszavonulás
szükségességét, s általában a Taoista bölcsesség lényegét, valamint a literátus életideált jelképezte, ahogy ezt az ideált Tao
Qian, Wang Wei és Su Shinek magának a m vei kifejezték.
A kínai írott és pikturális m vészetek legcsodálatosabban integrált kifejezését azokban a könyvekben találhatók,
melyeket fametszetekkel díszítettek mint, például Xiao Yuncong „Taiping shanshui tu” cím mesterm vében. Az ebben
lév tájképek a legszebb fametszetek közé sorolhatók a világon. A fametszetekkel készített kínai könyvekkel kapcsolatban
meg kell említeni az Országos Széchényi Könyvtár kiemelked kezdeményezését, melynek folytán „A Tíz Bambusz
Csarnoka” (The Ten Bamboo Studio) címmel, a kínai kulturális minisztériummal karöltve, egy könyv- és
nyomdászattörténeti kiállítást rendezett a Kínai Nemzeti Könyvtár kincseib l 2003. október 1 és december 31-e között.
1 A kínai esztétikára vonatkozóan például lásd: Kuang-Ming Wu, Chinese Aesthetics., in Allinson, Robert E. (ed.),
Understanding the Chinese Mind – The Philosophical Roots. Hong Kong, Oxford University Press, 1989, 236-264.
2 A nagynev angol esztéta E. H. Gombrich írta: „The Chinese were the first people who did not think of the making of
pictures as a rather menial task, but who placed the painter on the same level as the inspired poet.” Gombrich, E. H. The
Story of Art. London, Phaidon Press, 1989, 105.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 27 -