KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
A két ország gazdasága egyes közös problémáinak vizsgálata érdekes fényt vet az ázsiai modernizáció
jellegére. Lawrence Saez tanulmányában 34 arra a következtetésre jut, hogy a tartományi (Kína) vagy szövetségi
állami és regionális nívón (India) a fejl dés üteme a kereskedelmi szabályozástól, a t ke áramlásoktól és az egyes
egységek – tartományok vagy szövetségi államok – eltér fiskális stimulusaitól függ, viszont nem talált semmi
bizonyítékot a globalizációs folyamat befolyására ezeknek az egységeknek növekedésével kapcsolatban.
Elemzésének legérdekesebb része a két ország központi és szövetségi/regionális egységei által gyakorolt
funkciók összehasonlítása – ebben Kína tartományi rendszerét mint egy quasi-szövetségi rendszert tekinti. Bár az
indiai alkotmány világosan körülhatárolja a központi és tagállami kormányok hatóságainak hierarchiáját, melyek
adókivetési hatalmát meghatározza, a központi kormány mégis az adóbevételek legnagyobb része felett maga
rendelkezik. Érezve a helyzet viszályosságát a központi kormány hozzá akart járulni a szövetségi államok
költségvetési egyensúlyához, s a 90-es évek kezdete óta egy közös adóalapot teremtett a szövetségi államok
kormányaival együtt, melynek jelenleg 29 %-át osztják szét az egyes tagállamok között. A szétosztást a Nemzeti
Tervezési Bizottság végzi, mely annak biztosítása érdekében, hogy az összegeket jól használják fel, az
átutalásokat csak el re meghatározott programok kivitelezésére folyósítja az államoknak.
Ma az indiai szövetség államai autonóm ipari politikát csinálnak, autonóm módon költik el a rendelkezésükre álló
összegeket, s mindenféle fiskális könnyítéseket ajánlanak a beruházóknak, különösképpen a külföldi t kének. Ezek
az államok tehát a központitól független, s annak politikáján túlmen gazdasági reformokat valósítottak meg, mint
például Andra Pradesh, mely igen vonzó el nyöket ajánl a számítógép és általában az elektronikus technológia
körében beruházó indiai vállalkozóknak. Ezt nevezik a nemzetközi irodalomban a szövetségi államok egymással
versenyz , decentralizált rendszerének, mely tagadhatatlanul létrehozott bizonyos inkoherens gazdasági
kapcsolatokat is, például az államok közötti egyenl tlenséget adózás szempontjából vagy egyes esetekben a
közöttük lév árucsere korlátozását.
Evvel szemben Kínában az egyes tartományok autonómiája változó (a legnagyobb a tengerparton fekv régiók
esetében). A nem-demokratikus politikai rendszer nem engedhet meg az indiai államokéhoz hasonló autonómiát.
Bár az alkotmány és az ide vonatkozó törvények rendelkezései szinte egy konföderációs államrendszer képét
adják, különösen azokban a régiókban, ahol kisebbségek alkotják a népességet, a gazdasági autonómia elnyerése
nem automatikus, hanem csak a központi szervek kimondott határozata nyomán jöhet létre. A mai indiai helyzettel
összehasonlítva, a kínai decentralizáció tehát korlátozott és nem lehet, mint az indiai esetében, „versenyképes”
decentralizációról beszélni.
Ennek ellenére az állami jövedelmek elosztása sokkal liberálisabb Kínában mint Indiában, s már az 1979-84-es
id szaktól kezdve, a helyi hatóságok maguk vethettek ki és szedhettek be adókat. A helyileg beszedett
adójövedelemmel egy bizonyos, az utóbbi évtizedben állandóan csökken százaléknak az államkasszába való
befizetése után, teljesen szabadon rendelkezhetnek. Ez a nagylelk ség persze oda vezetett, hogy a helyi
hatóságok igyekeztek jövedelmeiket különféle címkék alatt elrejteni a központi kormány el l.
Kínában meglep az, hogy nem a tartományok, hanem a városi és körzeti hatóságok ragadták a kezükbe a
kezdeményezést, amikor a külföldi t ke vonzására adózási és más engedményeket tettek, sokszor a bürokratikus
szabályozások megkönnyítésének formájában. De úgy India, mind Kína esetében, ezek a helyi kezdeményezések
nyilvánvalóan a szövetségi államok, tartományok, régiók vagy municipalitások különböz , vagyis asszimetrikus
gazdasági fejl déséhez – sikereihez – vezettek, amelyek persze nem feltétlenül károsak hosszú távlatban, mert az
egyik egység magával húzhatja a többieket, vagy legalábbis saját szomszédait. Az én tapasztalataim szerint a
gazdasági fejl dés általában nem uniform egy ország egyes vidékei között, hiszen már csak a természeti és emberi
er források különbsége miatt sem lehet így, s ez a tény aláhúzza a nemzetgazdasági vonalon való elosztás
fontosságát és a szociális problémák kiegyensúlyozott megoldásának szükségességét.
6. AZ ÁZSIAI MODERNIZÁCIÓ JÖV JE
Ázsia két óriásának – Kínának és Indiának – a fentebbiekben leírt s a Nyugattal szembenálló modernizációs
folyamata, melynek vonásai éppúgy megtalálhatók más országokban, mint Szingapúr, Malézia, vagy Indonézia,
vitathatatlanná teszi annak elismerését, hogy van másfajta modernizáció is mint az, amely Európában és az északamerikai
kontinensen látott napvilágot. Ennek tagadása csak a nyugati ember – gazdasági szakemberek vagy az
utca embere – vagy egy nem-nyugati civilizációból származó, de Nyugaton nevelkedett és teljesen nyugativá vált
34 Saez, Lawrence. “Market-preserving Federalism, Globalization, and Subnational Economic Growth: Evidence From China
and India.” Indian Federalism, 351-378.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 23 -