KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
majd a piacgazdaságokban megszokott beavatkozásokat mint a kamatlábak emelését, vagy milyen más
intézkedéseket fog tenni ennek a súlyos problémának a megoldására.
Semmiképpen nem képzelhet el, hogy Kínában egy olyan pénzügyi krízist lássunk mint 1997-ben a többi távolkeleti
országokban – nemzetközi valutatartalékai 2004 áprilisában 440 milliárd dollárnak feleltek meg (a világon,
Japán után, a második legnagyobb valutatartalék); a külfölddel való pénzügyi mérleg aránylag kiegyensúlyozott,
bár a folyó év els hónapjaiban negatív volt; a büdzsé hiánya pedig a nemzeti össztermékhez viszonyítva csak
2,5 % (így Kína még a maastrichti követelményeknek is eleget tudna tenni).
A médiákban sok szó esik újabban a munkanélküliség kérdésér l, mely egyre nagyobb méreteket ölt Kínában.
Ez nyilvánvlóan egy alapvet szociális probléma, de azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket a fejl d
országokban szereztem, elkerülhetetlen. A gazdasági fejl dés nem lehet kiegyensúlyozott, a magasabb
életszínvonal nem érhet el egyszerre s az egyenl ség követelményeinek megfelel en a gazdasági tevékenység
minden ágában, így a munkanélküliség itt vagy ott jelentkezik. Ha viszont általánossá válik, minden gazdasági
ágazatot felölelve, akkor a legsúlyosabb válságot vonhatja maga után. Nyilvánvaló, hogy a fejl dés folyamán a
legjobban a szegény agrárrétegek, az öregek és nyugdíjasok, a betegek vagy a sokgyermekes családok
szenvednek a legjobban – de itt lehet arra számítani, hogy a konfuciusi etika és családi összetartozás érzése
csodákat tehetnek. Én magam tanúja voltam Ázsiában és Afrikában is, más körülmények között, a közösségi
összetartozás érzései hasonló példáinak, s pontosan ezek az esetek mutatják meg a hagyományos társadalmi
kötelékek kimondhatatlan fontosságát.
Az indiai modernizáció els fázisában az ország mindenekel tt gazdasági önállóságra törekedett. Ezt a
korszakot a nehrui szocializmus korszakának nevezik az indiai szakért k. Ezekben az években a gazdaság
stagnált, mert az ipari vállalkozások nagy része az állami szektorhoz tartozott, s az exportfejlesztés helyett a
behozatal csökkentése volt a f cél. Ezért 1950 és 1980 között a GDP csak 3,5 %-kal n tt évente. Nagy eredmény
volt azonban, hogy már a hetvenes évek közepére az ország lakosságának minden élelmezési szükségletét
fedezni tudta. A nyolcvanas években pedig elkezd dött az állami és köztulajdonban lév szektor reformja,
egyidej leg a magánszektor fejlesztésével. 31 Mindezek nagyban hozzájárultak a termelékenység növekedéséhez, s
a privatizáció eredményeképpen a kivitel évi 10 és 15 % között növekedett. 1991-ben és 1993-ban a rupeet
leértékelték s ez szintén hozzájárult az gazdasági eredmények lényeges jobbulásához.
A nemzeti össztermék évi 6,8 %-kal n tt 1997-ig, majd lelassult s 2001-2002-ben növekedése 5,4 % volt – a
szolgáltatásokkal és a mez gazdasággal mint az élen járó termelési ágakkal. 32 Az egy f re es össznemzeti
jövedelem 2001-ben elérte a 450 dollárt. Az átlagos nemzetgazdasági növekedés rátája 1990 óta így magasabb
volt Kínában, mint Indiában, 9,7 % 5,5 % ellenében. Ennek magyarázatát sokan abban találják, hogy Kína
korábban kezdte el a gazdasági reformok megteremtését, mert Deng Nyitott Kapu Politkáját 1979-ben indította be,
míg India Új Gazdasági Politikája (New Economic Policy) csak 1991-ben kezd dött. Meglep az is, hogy például a
külkereskedelem szempontjából ez utóbbinak a részesedése a nemzeti össztermékben Kínában sokkal nagyobb
volt (56%) az 1990-es években, mint Indiában, ahol a kereskedelmi szabályozás viszont liberálisabb volt. Ennek a
rendkívüli jelenségnek a magyarázata abban rejlik hogy, egyrészt a kínai átlagos vámtarifa sokkal alacsonyabb volt
mint Indiáé (15,7 %), s Indiában a nem vám jelleg külkereskedelmi korlátozások világszínvonalon is a
legmesszebbmen ek voltak. Ez a két tényez a forrása a nemzetgazdasági növekedés különbségének is a két
ország között.
A legújabb felmérések szerint India, a klasszikus liberális gazdasági mércék szerint kétségtelenül a gyorsuló
gazdasági fejl dés útján van – a növekedési jelz k els rend ek, az infláció nem növekszik, a külföldi beruházások
és a valutatartalékok minden eddigi rekordot megdöntöttek, a külföldi beruházásokat a nemzeti bank
automatikusan jóváhagyja, egyes szektorokban a külföldi t ke részesedését is nagyban megkönnyítette a kormány,
s India azok között az országok között van, amelyek a legtöbb munkát kapják külföldi vállalatok megbízásából
(outsourcing). 33 Az áprilisban meglepetésszer en bekövetkezett kormányváltozás persze új helyzetet teremtett, s a
Kongresszus pártjának gy zelme esetleg jobbulást hozhat szociális téren, ahol a nehézségek, egyes szövetségi
tagállamokban, egyre n nek.
31 E reformok f bb pontjai a következ k voltak: az állami ellen rzések és szabályozások részbeni eltörlése; a kormány részének
a kollektív szektor t kéjében való nagy mérték csökkentése; a külföldi t ke bejövetelének, a külkereskedelem kiszélesítésének
és a nyugati technológia importjának lehet vé tétele, valamint a pénzügyi szektor újjászervezése, és nem utolsó sorban a
vámtarifa lépésr l lépésre való csökkentése az 1991-es átlagos 300%-ról 50%-ra 1995-ben.
32 Indian Federalism, 383-384.
33 Business Today, 2004. február 15.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 22 -