KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
képvisel, a jati egy földrajzi közelségben él és egy nyelvet beszél népességet jelent, mint egy nagyobb,
rokonsági kötelékek révén összefügg t csoportot, saját, meghatározott szokásaival, mint ruházkodás, étkezési és
magatartási hagyományok, s legtöbbször egy közös vallási kötelékkel. A jati egy önmagát kormányzó népcsoport,
mely felel tagjainak viselkedéséért, s csak ritkán keveredik más jatik tagjaival. Ennek ellenére egyre több példa van
a különféle jatikhoz tartozók között létrejött házasságokra is. A jatiknak megvan a maguk hierarchiája, s ez
határozza meg cselekvési szabadságukat s annak feltételeit. 26
A társadalmi valóság hasonló rétegez dése megegyezik a brahmaniznus által vallott tanítással, hogy minden
ember Brahman színe el tt egyenl , mert a hinduizmus az emberi lényt bels lényegében ragadja meg, melyet az
el z kben felsorolt jellegek határoznak meg. Gandhi, aki az „érinthetetlen” megkülönböztetést teljesen elvetette, az
emberek hívatása szerinti megkülönböztetést szükségesnek ismerte el. 27 A kasztrendszer különféle rétegein belül,
és f leg lokálisan körülhatárolt egységei körében, igen er s szolidaritás uralkodik, s ez nagyban ellensúlyozza a
többi kasztokkal szembeni esetleges kisebbségi érzést.
A legnagyobb hindu gondolkodók szerint a kasztrendszer célja az egyének szempontjából az, hogy mindenki
megtalálja helyét a világban; megelégedjen a sors által neki adott státussal, s így a társadalom szempontjából
megsz njenek az elégedetlenségek és zavargások forrásai, másrészt lehetetlenné váljon minden önkényes
beavatkozás a közösség életébe, különösképpen a mindenkori hatalmak részér l. Az egyenl ség elve a kasztokon
belül, és nem a kasztok között érvényesül. Ami a mi szempontunkból igen fontos az az, hogy az egyes kasztok az
állam vagy bármely közintézmény számos funkcióját átvehetik; birodalmak jöttek és mentek az indiai népesség
életében, uralkodók csillaga felt nt és let nt, de a társadalom élete minden további nélkül folytatódott, mert a
kasztok maguk töltötték be a közösség szempontjából fontos funkciókat, sokszor még az igazságszolgáltatást is.
A kasztrendszernek ez a mindent átfogó jelent sége eredményezte azt, hogy Indiában soha nem volt egy olyan
totaliáriánus rendszer és uralom, mint amilyent jól ismertünk a 20. század modern Európájában.
A modernizáció folyamatával új intézmények, szimbólumok és értékek kerültek az indiai társadalomba, milyen
viszony alakult így ki a régi, hagyományos és az új értékek, szimbólumok és intézmények között? A régi és az új
között egyszer en egy szimbiózis jött létre; a hagyományos életrend magábafogadta az új szokásokat és
gyakorlatot, melyek bizonyos változásokat hoztak a hagyományos keretekbe. Sok esetben a modern jelenségek új
értelmezést adtak a régi életformák egyes vonásainak és szimbólumainak anélkül, hogy az új a régi helyére lépett
volna. Egyrészt minden ami új és modern a hagyományos keretekhez igazodott, s a régi, hagyományos
csoportulások és értékek adaptálódtak a modernizálással járó követelményekhez. Így új társadalmi csoportok
születtek – mint az információs technológiai szektorban alkalmazottak – melyek közvetít ként lépnek fel a régi és
az új, a helyi és a regionális vagy szövetségi síkon m köd k között. Az új és a régi fúziója persze szelektív módon
ment végbe, s nagy igényt teremtett az egyéni és közösségi kreativitás kivirágzására. Sok indiai megfigyel szerint
egy olyan évezredes múltra visszatekint civilizációban mint az indiai, a modern csak akkor válhatott az emberek
világképének és mindennapi életének részévé, ha maga is a hagyomány részévé lett, vagyis „tradicionalizálódott.”
A társadalmi megoszlás, a kasztok szempontjából a modernizációs folyamat azt jelentette, hogy adaptálódnak a
demokratikus politikai élet követelményeihez. A hagyományos identitások, bár meg rizve a régi alapokat, új
értelmezést kapnak, s ezen a módon a rituális szabályokhoz és születéshez kötött ismérvek átalakulnak, míg a
politikai életet új szervezeti formák és átalakuló identitások gazdagítják. Például, a szövetségi politikai pártok
propagandájukat, jelszavaikat és programjukat az egyes régiókban és területeken befolyással bíró kasztok
identitása, kívánságai és helyzete szerint alakítják ki – de a kasztok közötti választóvonalak megmaradnak. A
kasztok éppúgy kihasználják a modern technológia által nyújtott eszközöket mint a nyugati modellt megvalósítani
akaró modernizálók, és politikai és gazdasági téren egyre jobban „modernizálják” magukat. Szó sincs sem a létez
hatalmi viszonyoknak teljes megsemmisítésér l, sem azoknak mechanisztikus átvetítésér l az új politikai élet
intézményeibe és hatalmi pozícióiba, a társadalmi tudat lassú átformálódása megy végbe a modernizációs
folyamat eredményeképpen. Nyugati értelemben vett, széleskör politikai lojalitások alakulnak ki, de ezek csak
akkor életképesek, ha a hagyományos társadalmi rendszer csatornáin át kerülnek be a politikai életbe. A
szövetségi tagállamok közötti versengést ma kiegészíti a kasztok közötti versengés.
Max Weber nyomán a legtöbb nyugati szociológus és közgazdász lehetetlennek tartotta, hogy Indiában
modernizálni lehessen, egyrészt a kasztrendszer, másrészt a rituális szabályok miatt, melyek lehetetlenné teszik a
kapitalista fejl dést és az ehhez szükséges liberális politikai intézmények megvalósítását. Voltak ugyan már
26 A jatikra vonatkozólag lásd: Kinsley, David R. Hinduism: A Cultural Perspective. 2. ed. Englewood Cliffs, N.J., Prentice Hall,
1993, 154-156.
27 Gandhi, M.K. Hindu Dharma. Ahmedabad, Navajian Publishing House, 1958, 324.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 20 -