KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
Fan Xing tanulmánya abból indul ki, hogy a kínaiak csak akkor fogadnak el bármilyen új eszmét, ideált vagy
módszert, ha az a klasszikus hagyományokkal nem áll ellentétben, vagyis azok keretébe beillesztethet , mert ha
modernizáció is a jelszó, ez nem jelenti azt, hogy a kínai mentalitás alapvet en megváltozott volna. A szerz
szemében a kínaiak számára az élet értelmét az egyszer örömökben, a családi életben való kielégülés jelenti, s a
másokkal való egyetértésben élés. A kínai jellem éppen ezért állandóan formálódik, mert a tanulás, az élet
eseményeib l való következtetések levonása és megértése, vezetnek el az ideális életforma megvalósításához. Az
egyén tökéletesebbé válásának alapja – ebben minden kínai hisz – a tudás kiszélesítésében és a szellemi
fegyelemben áll. A fenti életideálból erednek a többi konfuciániusi erények is mint, többek között, a szerénység,
békés természet, nyugalom, vagy kitartás.
Fan Xing rámutat a kínai gondolkodás egy nagyon fontos vonására, mely mindig konkrét tényekre és azok
analógiájára figyel, és nem egy részletez hanem holisztikus, mindent összefogó keretben, szintézis és intuíció
útján talál megoldást. Ez jellemzi a konfuciusi „arany középút” keresését, mely az intellektualista racionalizmussal
szemben az ésszer magatartást helyezi el nybe. Az „arany középútban” a közép nem egy aritmetikai fogalmat,
nem egy statisztikai értéket jelent, hanem egy józan ítél képességet, mely lehet vé teszi a végletek elkerülését és
a harmónia fenntartását.
Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy egy kommunista rendszerben él országban hogyan lehetséges a
társadalmi és gazdasági modernizációt a hagyományokat meg rizve véghez vinni. Hiszen saját tapasztalatunkból
tudjuk, hogy a kommunista társadalom a nyugati országok társadalmaihoz hasonlóan egy szekulárizált társadalom,
nemcsak abban hogy elveti a vallást, hanem els sorban abban az igyekezetében, hogy kitörölje a közösség
memóriájából a hagyományok minden nyomát – és Mao Tze Dong mindenképpen ezt akarta megvalósítani.
(ii) Konfucius, Mao és Deng
Kína 19. és 20. századi története tanúja annak, hogy ez a két évszázad nem volt más a kínaiak számára mint a
modernizáció lehet ségeinek keresése és megvalósítása anélkül, hogy fel kellene adniuk az emberiség e legrégibb
civilizációjának hagyományait. A kínai fejl dés megfigyel jét manapság csak azért érheti nagy meglepetés, mert a
Deng Hsiao-Ping által kezdeményezett „modernizálódó” – mindenekel tt a gazdasági élet átszervezésében
megnyilvánuló – politikai fordulat egy a civilizációs hagyományokra támaszkodó nacionalista irányzat
felelevenítésével akarja e hatalmas ország modernizációját elérni úgy, hogy a párt és a nomenklatúra
egyeduralmát a bekövetkez alapvet változások ne veszélyeztessék. 15
A régi Kínában nem volt nacionalizmus – a császári Kína nem volt egy nemzetállam – mert a kínai nemzet
tagjait, ha egyáltalán lehet ilyenr l beszélni, az évezredes civilizáció, s legf képpen a konfuciusi hagyományok
kötötték össze. Az integráló civilizációs perspektíva azt jelentette, hogy a kínai az egyetlen valóságos civilizáció
ezen a földtekén, melynek elvei és morális követelményei univerzálisan érvényesek, s azok aki magukévá tették
ezeket az elveket és morális követelményeket mint, például, a mongol Yuan vagy a mandzsu Qing dinasztiák, e
civilizációs embervilág teljes jogú tagjai lettek. Kínában az európai értelemben vett nacionalizmus csak a 19.
század közepén született meg az 1840 és 1842 közötti ún. ópium háborúban elszenvedett súlyos vereség nyomán,
amikor a császári Kína hanyatlása nyilvánvalóvá vált. A kínai állam védelmét és megújulását célozva ekkor
született meg az a törekvés, mely Kínát egy kulturális egységb l politikai nemzetté akarta változtatni, elhagyva a
hagyományokat és átvéve a nyugati civilizáció katonai hatalmát alátámasztó tudományos és technológiai
vívmányokat. Az állam és társadalom konfuciusi eszméjét nemzetállami elképzelések váltották fel. Ezzel a
hagyományellenes trenddel szemben a 19. század második felének pragmatikusai a ti-yong felfogást vallották,
amely szerint meg lehet és meg kell rizni a kínai kultúra értékeit és hagyományait, de ez nem zárja ki a külföldr l
behozott tudományosság és technológiai tudás szelektív elfogadását az ország modernizációjának érdekében. 16
Bár már Mao idején is jelszóvá lett a kínai állam önmagára való támaszkodásának szükségessége csak a Deng
által kezdeményezett nagy változás s a Szovjetunió felbomlása után lett világossá, hogy a marxista-leninista
15 Lásd Suiseheng Zhao. “Chinese Nationalism and Its International Orientations,” in Political Science Quarterly, Vol. 115, no. 1
(Spring 2000), http://www.mtholyoke.edu/acad/intrel/zhao.htm; Fong-ching Chen. “Chinese Nationalism: A New Global
Perspective.” The Stockholm Journal of East Asian Studies, Vol. 6, 1995, valamint Lo Rongju, ed. From ‘Westernizaton’ to
Modernization: Selection of Polemics on Trends and Roads of Development of Chinese Culture Since the May Fourth
Movement. Beijing, Beijing University Press, 1990.
16 Ide vonatkozólag lásd: Levenson, Joseph. Liang Ch’i-ch’ao and the Mind of Modern China. Berkeley, Cal., University of
California Press, 1967, és Tu Wei-ming, ed. The Living Tree: The Changing Meaning of Being Chinese Today. Stanford, Cal.,
Stanford University Press, 1994.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 15 -