12.10.2013 Views

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. <strong>KULTÚRÁK</strong> <strong>TÉRHÓDÍTÁSA</strong><br />

Szabó Zoltán<br />

Jegyzetlapok a doorni találkozóról<br />

Párizsi Irodalmi Újság, 1959. augusztus 1.<br />

A belga-holland határ készületlenül éri az embert, tábla se jelzi, sorompót azért látok. Ott van a maga<br />

helyén, piros-fehérre festve, de kopott állapotban; meglehet, hogy rozsdásodik is. Olyan itt, akár kiszáradt<br />

várárok fölött a felvonóhíd, amit már nem von fel senki. Vámosok azonban vannak.<br />

Egyenruhájuk csukaszürke, nemzetiségük bizonytalan, lustán lebzselnek, mint macska a napon.<br />

Érkezésem közönyükön semmit sem változtat. A vámos belém vetett bizalmának mértékét<br />

érdektelenségének fokával mérheted. Némi figyelmet csupán a gépkocsinak szentel, utas, b röndök nem<br />

érdeklik. Az útlevél se érdekli a vámost. Kérdi ugyan, hogy van-e a birtokodban, de amikor nyúlnál érte,<br />

elutasító kézmozdulatot tesz, és sietve elvonul kartársaihoz beszélgetni. Az utas, ha magyar, azt képzeli,<br />

hogy az bejövetelét beszélik meg.<br />

Az autós várakozik. A vámosok is várakoznak. Az utas nem érti, hogy a vámosok mire várnak. A vámos<br />

se érti, hogy az utasok mire várnak. Végül megkérdi, hogy hová tartasz: „Rotterdam?! – bólint rá. –<br />

Egyenesen el re” – mondja.<br />

BREDA – jelzi odébb egy tábla a várost, ahol Bölöni Farkas ért Hollandiába 1831 tavaszán. Az<br />

passzusát egy nap alatt tizennégyszer vizsgálták felül, igaz, hogy éppen háború volt. A székelyt mindamellett<br />

átengedték a két hadseregen, s Bredában, míg ebédje készült, megnézte a katedrálist. Egy márvány<br />

síremlék tetszett meg neki különösen: Remek darab – szögezte le naplójában. „Auge Buonarrota Mihály<br />

készítette.” A következ nyolc nap alatt sort kerített arra, hogy felkutasson egy „fizikai kabinét”-ot,<br />

beiratkozzék egy „Amitiá”-ba, vagyis kaszinóba, szemügyre vegyen egy keresked hajót, betérjen több<br />

mintagazdaságba, megtekintsen egy „törf fabrikát”, bekopogjon egy parasztházba, bejelentkezzék egy királyi<br />

lakásba, s elid zzön az ugyancsak királyi múzeumban, nem mulasztva el se pálinkaf zdét, se<br />

nádmézfinomítót, se olajüt szélmalmokat. Minderre lángoló hazafiassága bírta rá. Egy elmaradt ország<br />

reformvágya hosszabbította az ébrenlét óráit a Józsuáknak – például Hollandiában. Ebben az országban –<br />

t le is megtudhatjuk – vannak toronymagasságnyi szélmalmok. F rész és vízemel malmok, mind széllel.<br />

Minden hold föld szélén kanális. Temérdek trágyázással teszik termékennyé a háládatlan földet. Hal<br />

sokasága; libatojás delicatesse az asztaloknál. Francia szokás. Vizet nem isznak. Az asszonyok „se irtóznak<br />

a bortól”. t még, akár a társait, a hollandusok foglalkoztatták Hollandiában. Engem – valóban nem<br />

dicsekvésképpen mondom – magyarok.<br />

Akár a többieket. Ebben az id pontban ugyanis, a naptár szerint június elsején, éppen nyolc országból<br />

csörtettek magyarok Hollandia felé, igen változatos közlekedési eszközök igénybevételével. Olyan is volt, aki<br />

váltott autókon száguldott Németalföldre, pénzsz ke miatt a másokén, olyan emberén, akinek éppen az<br />

útjába esett. Az Utrecht irányába törtet magyarok túlnyomó többsége diák volt, ami megfelel a hely<br />

szellemének. Ám ezeket nem fejedelem küldte atyai szóval, mint azt a Bethlent, azt a Kis Miklóst, aki ezt az<br />

utasítást kapta: „csak tanuld el a kis Hollandiának minden mesterségeit”, emezeket egy forradalom tolta át<br />

nyugatra, ebbe a vizes országba s máshová, hogy külföldön hosszabbodjanak, úgylehet életfogytig, a<br />

tanulóéveik. Egybegy ltek nagyjából ötvenen, vagyis a létszám éppen elérte az ozorai huszárokét, ahogy a<br />

vers állapítja meg a költészet hitelével. A gyülekezés azonban nem egy megyére, hanem egy földrészre<br />

szólt – itt van S. V., a költ , akinek verskötetében norvég fjordok kanyarodnak hazai krumpliföldek alá,<br />

három és fél napig gurult motorbiciklin, napsütötte autópályákon, míg Oslóból Németalföldre ért. Azért jött,<br />

hogy akár a többiek, reggelt l éjszakáig el adásokat és vitákat hallgasson magyarul Doorn városában,<br />

amely arról is nevezetes, hogy Kosztolányi itt látogatta meg Vilmos császárt frakkban, de nem jutott szóhoz:<br />

ebéd közben csak hallgatta az állásvesztett uralkodó mély gondolatait a világ kultúrköreinek<br />

összefüggéseir l, s csodálata csak a papíron vált iróniává kés bb. Ebben a villavárosban, egy félig múzeum,<br />

félig diákszállás kúriába gy ltek vagy félszázan, hogy padlásszobában aludjanak, alagsorban étkezzenek,<br />

nappaliban és parkban vitatkozzanak, szalonban hallgassanak Bartók-zenét egy héten át. Miért jöttek?<br />

Ennyien? Költségnek, fáradságnak kímélése nélkül? A Mikes Kelemen Kör meghívójának valamilyen<br />

hiányérzettel kellett találkoznia ahhoz, hogy „tanulmányi napokra” Doorn városába költ k, irodalmárok,<br />

történészek, közgazdászok, teológusok, egyetemek tanárai és diákjai érkezzenek, saját jószántukból,<br />

korántsem delegációban, június elsején. Mi bírta rá mindezeket az önkéntes utazásra?<br />

___________________________________________________________________________________<br />

© Copyright Mikes International 2001-2005 - 183 -

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!