KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA hangzanak el? Miklós esetében azonban személyes indok még többet nyomott a latban. ugyanis az abszurd problematikájába végzetes komolysággal vette be magát. S t arról is tudomást kellett vennem, hogy a metafizikai bizonyosságok által üresen hagyott térben magának a kiüresedésb l kiutat keres , a kiút hiányától szenved , a kiúttalanságra rossz közérzet, valóságos b ntudat keltésével emlékeztet lelkiismeret szerepét szánja. Nyilvánvalóan át akart fordítani minden magán neurózist köz gyötrelembe, én pedig a megoldás írói fogásait az adott magyarországi körülmények között lángesz nek tartottam. Miklós felismerte, a jóhiszem ség a bizonytalanság bevallásával kezd dik, levonta ennek logikai következményeit és megtalálta ennek legpontosabb metaforáját, az abszurd vezér önellentmondásos tevékenységét. Nem tartottam az ellentétek egységét a magánember elárulásának; épp ellenkez leg, a magánember leleményes tiltakozását láttam benne ama társadalom ellen, amely impotenciája ellenére önmaga célja akart lenni. Lelkesedésemnek egy francia nyelv esszében adtam hangot, amelyben a mészölyi mutatvány irodalmi vonatkozásait kommentáltam, s amelyet a Sorbonne-on olvastam fel egy 1983-ban rendezett francia-magyar irodalmi tanácskozáson, némi viszolygást váltva ki a magyar küldöttség vonalas vezet jéb l. Camus abszurd közérzetével vonva párhuzamot jeleztem, hogy a képek mögötti üresség olyan többértelm ség forrása, amely az olvasó számára lehet vé teszi "a történet értelmezésének szabadságát, azt a szabadságot, hogy folytathassa az író munkáját, és a megosztott felel sség okán azt a szabadságot is, hogy vele, az íróval együtt fedezze fel a történelmet helyesbít értékeket". Miklós örült a szövegnek. Meglepetésemre Gellért Gyöngyi fordításában ez megjelent az Életünk 1986 februári számában. Voltaképpen hát én is a közírói szerepet méltattam, de inkább csak mint a szépíró egyik és nem kizárólagos olvasási lehet ségét. Mert magát az útmutató szerepet nem tudtam igazán komolyan venni. pedig, ahogy megfigyeltem, egyre inkább élni kívánt a szerep adta lehet ségekkel. Felt nt, milyen hangadóan szól hozzá a Mikes Kelemen Kör Tanulmányi Napjain a vitákhoz és hogy mind gyakrabban beszél többes szám els személyben. Ezt az irányzatot viszont ellensúlyozták, némileg énhasadásosan, a személyes találkozások, mikor mindig a maga nevében szólt roppant szerényen, lefegyverz öniróniával. Kivétel egy 1988-as budapesti vacsora náluk, a Városmajor utcában, ahol szinte meghökkenésemre az akkor másodperecek alatt liberálissá visszapingálódó S tér Istvánnal találtam szembe magamat. Miklós ott sokszor mondta, hogy „mi". Igaz, azt a furcsa estét nem a legsikerültebbek között tartom számon. Elérkezett aztán 1990 sze, s a pártállam cenzúrájától szabaduló párizsi Magyar Intézet igazgatója felkért, tartsak bevezet ismertet t Miklósról, akivel aztán, tolmács segítségével, kerek asztal beszélgetést rendezünk. Másik magyar kérdez szerepét fordítója, Kassai György vállalta, francia részr l pedig Christian Salmon és Danièle Sallenave, a nanterre-i egyetem docensn je lett kiszemelve, aki akkor már sokat és inkább színesen, mint elmélyülten írt a felszabaduló közép-európai országok kultúrájáról. elevenen „tálalhatta" volna az ünnepeltet, ám utolsó percben lemondta részvételét. Márpedig Mészöly Miklóst els sorban francia közönségnek akartuk bemutatni; a szemléltet idézetek is fordításban hangzottak el feleségem tolmácsolásában. Kultúrált horizontú hallgatóságot célozva meg azt fejtegettem, hogy Mészölyt lehet köszönteni mint politikai ellenállót, de az ilyen id szer ség általában kérészélet ; maradandó viszont Mészöly esetében m veinek eredetisége, világának vonzereje, az a jellegzetes közérzet, amelyet a kíméletlenség és az eldöntetlenség stílusfogásaival az olvasókban felkel. A kép és a szó feszült viszonyát elemezve próbáltam a szerz id szer ségében rejl egyetemességre felhívni a figyelmet. Szóval szépírói babérokkal öveztem homlokát, a közügyekben buzgólkodó, gerinces ellenálló árnyékban maradt. Pár nappal kés bb Jacques Lang a kulturális ügyek minisztere adott fogadást a "közép-európai" íróknak. Onnan lelépve záróráig ültünk egy kávéházban; többek között terveir l faggattam. Váratlanul olyasmit jelentett ki igen határozottan, hogy az irodalom sokkal lényegesebb, mint a politika. Alaposabban kidolgozva megírtam ezt a beszédet magyarul is. „Képíró, képolvasó" címmel megjelent a Jelenkor 1991 januári számában, aztán bekerült Miklós hetvenedik születésnapjára készült emlékkönyvbe. Élesre fogalmazva azt fejtegettem, hogy politikai értelemben nem tudom elfogadni egy önjelölt esszéírótól a többes szám els személy folytonos használatát, esztétikai és lélektani értelemben viszont teljesen jogosnak tartom a szépíró Mészöly esetében, hiszen poétikája azt várja el, hogy az olvasó képzeletileg és gondolatilag kiegészítse a szerz által kilátásba helyezett, ám rendszeresen el is bizonytalanított megismerési lehet ségeket. És hangsúlyoztam, a kép és beszéd versengésébe sodródott századfordulón mennyire id szer az irodalmi kommunikáció gondjait görget próza, mennyivel id szer bb, mint a nemzet ügyeiben eligazítani iparkodó tanítómesterkedés. Azt hittem, ennél ékesszólóbban nem hódolhatok Miklós írásm vészetének, s így minden balsejtelem nélkül léptem hozzá valamelyik könyvhéten. Ült a Vörösmarty tér napos oldalán, úgy emlékszem, Bokros Lajossal egy asztalnál. Mikor meglátott, felütötte hófehér üstökét és rám ripakodott: Kérlek szépen, úgy értesültem, te nem szereted az én politizálásomat. Próbáltam mondani, hogy ezt árnyalni kellene – nem lehetett elméleti síkra terelni a vitát. Teljesen Mészölyként meg volt szörnyen sértve. Miért is gáncsoskodtam? Nem elég azt mondanom, hogy mindig is irodalompolitikai vessz paripám volt a politikai irodalomtól, a bárdoktól, a váteszekt l, az apostoloktól való idegenkedés. Úgy tartottam, a köz nevében prédikálók visszaélnek az írói eszközök érzelmi hatóerejével, s legyen ügyük bármilyen fennkölt ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 161 -
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA vagy sorsdönt , csak akadályozzák az ésszer és világos közgondolkodást. Szóval károsak. Azzal is, hogy az irodalom tengernyi gazdagságát, a szöveg kimeríthetetlen er terét és minden megszámlálhatatlan csodáit ideológiai mankó szerepére korlátozzák. Csak hát éppen Miklóssal kapcsolatban igazságos-e ilyesmit hánytorgatni? Éppen vele szemben, aki íróként nem csupán a modernitás gazdagságát, magasfeszültég er terét, az újítás nyelvi csodáit hozta létre, de állandóan éreztette, hogy a hitvallások megfogalmazhatatlanok, és emiatt az író sem tölthet be szellemi vezér szerepet. Nem éppen ez tette-e zavaróan jellegzetessé az tartását? lehetett volna a nagy író-pedagógus példaképek jogfolytonosa, ha ismer olyan bizonyosságot, amit taníthat. E jelentés híján annak a hiányérzetes, jelenkori romantikának lett képvisel je, amely abban reménykedik, hogy kiharcolhat egy új transzcendenciát, oroszlánrészt vállalva egy új abszolútumot hordozó új vallás alapításában. E létrehozandó valaminek a nevében aztán az író léptennyomon be is avatkozik a társadalom ügyeibe, szót kér a közösség rendszabályozásában. Nem mondható, hogy ebben a távlatban Miklós nem álmodott vezérségr l. De ha csupán ett l az én szememben naiv törekedését l idegenkedem, nekiállok-e annyiszor és olyan szorgalmasan akadékoskodni? Utólag ahogy elnézem, többr l, bonyolultabbról volt szó. Arról, amit úgy kell megfogalmaznom, hogy amikor Miklóshoz Budapesten betoppantam, azt éreztem, valamiképpen hazaérkeztem. Visszataláltam nála az elvesztett, leszázalékolt, szándékaitól megfosztott országhoz, és házigazdámmal beszélgetve egyszer csak az a meggy z désem támadt, hogy a magyar szellemi élet keresi a kiutat és képes a maga erejéb l európai szinten talpra állni. Szóval a magán emberben a jobb sorsért küzd Magyarország megtestesít je, egy testet öltött közösségi eszme töltött el örömmel és reménnyel. Mert meg rizte a teljes személyesség látszatát és vonzerejét. Feltehet en e kett sség növesztette külföldön is széles hálózattá a Miklós körül szöv d baráti szálak sokaságát. Akit vonzott az egyénisége, annak mind nyújtotta az otthonra találás természetes, der s meghittségét. Azt hiszem, az én kötözködésemnek is az a lényegesebb nyitja, hogy az ember varázsát az esetében nem tudtam elválasztani az író célkit zéseit l. Így történhetett, hogy amikor az íróban egyre több szót kért az én kétked természetemet ingerl apostolkodás, elfordulás helyett mellé szeg dtem az ördög prókátorának kihívásával, arra várva titokban: lesz egyszer mégis egy nyomós érve, amivel meggy zhet. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 162 -
Page 1 and 2:
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA ÚJ VIL
Page 3 and 4:
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Bartók György : A görög filozó
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 165: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
show all

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?