KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
hangzanak el? Miklós esetében azonban személyes indok még többet nyomott a latban. ugyanis az
abszurd problematikájába végzetes komolysággal vette be magát. S t arról is tudomást kellett vennem, hogy
a metafizikai bizonyosságok által üresen hagyott térben magának a kiüresedésb l kiutat keres , a kiút
hiányától szenved , a kiúttalanságra rossz közérzet, valóságos b ntudat keltésével emlékeztet lelkiismeret
szerepét szánja. Nyilvánvalóan át akart fordítani minden magán neurózist köz gyötrelembe, én pedig a
megoldás írói fogásait az adott magyarországi körülmények között lángesz nek tartottam. Miklós felismerte,
a jóhiszem ség a bizonytalanság bevallásával kezd dik, levonta ennek logikai következményeit és
megtalálta ennek legpontosabb metaforáját, az abszurd vezér önellentmondásos tevékenységét.
Nem tartottam az ellentétek egységét a magánember elárulásának; épp ellenkez leg, a magánember
leleményes tiltakozását láttam benne ama társadalom ellen, amely impotenciája ellenére önmaga célja akart
lenni. Lelkesedésemnek egy francia nyelv esszében adtam hangot, amelyben a mészölyi mutatvány
irodalmi vonatkozásait kommentáltam, s amelyet a Sorbonne-on olvastam fel egy 1983-ban rendezett
francia-magyar irodalmi tanácskozáson, némi viszolygást váltva ki a magyar küldöttség vonalas vezet jéb l.
Camus abszurd közérzetével vonva párhuzamot jeleztem, hogy a képek mögötti üresség olyan
többértelm ség forrása, amely az olvasó számára lehet vé teszi "a történet értelmezésének szabadságát,
azt a szabadságot, hogy folytathassa az író munkáját, és a megosztott felel sség okán azt a szabadságot is,
hogy vele, az íróval együtt fedezze fel a történelmet helyesbít értékeket". Miklós örült a szövegnek.
Meglepetésemre Gellért Gyöngyi fordításában ez megjelent az Életünk 1986 februári számában.
Voltaképpen hát én is a közírói szerepet méltattam, de inkább csak mint a szépíró egyik és nem kizárólagos
olvasási lehet ségét. Mert magát az útmutató szerepet nem tudtam igazán komolyan venni.
pedig, ahogy megfigyeltem, egyre inkább élni kívánt a szerep adta lehet ségekkel. Felt nt, milyen
hangadóan szól hozzá a Mikes Kelemen Kör Tanulmányi Napjain a vitákhoz és hogy mind gyakrabban
beszél többes szám els személyben. Ezt az irányzatot viszont ellensúlyozták, némileg énhasadásosan, a
személyes találkozások, mikor mindig a maga nevében szólt roppant szerényen, lefegyverz öniróniával.
Kivétel egy 1988-as budapesti vacsora náluk, a Városmajor utcában, ahol szinte meghökkenésemre az
akkor másodperecek alatt liberálissá visszapingálódó S tér Istvánnal találtam szembe magamat. Miklós ott
sokszor mondta, hogy „mi". Igaz, azt a furcsa estét nem a legsikerültebbek között tartom számon. Elérkezett
aztán 1990 sze, s a pártállam cenzúrájától szabaduló párizsi Magyar Intézet igazgatója felkért, tartsak
bevezet ismertet t Miklósról, akivel aztán, tolmács segítségével, kerek asztal beszélgetést rendezünk.
Másik magyar kérdez szerepét fordítója, Kassai György vállalta, francia részr l pedig Christian Salmon és
Danièle Sallenave, a nanterre-i egyetem docensn je lett kiszemelve, aki akkor már sokat és inkább
színesen, mint elmélyülten írt a felszabaduló közép-európai országok kultúrájáról. elevenen „tálalhatta"
volna az ünnepeltet, ám utolsó percben lemondta részvételét. Márpedig Mészöly Miklóst els sorban francia
közönségnek akartuk bemutatni; a szemléltet idézetek is fordításban hangzottak el feleségem
tolmácsolásában. Kultúrált horizontú hallgatóságot célozva meg azt fejtegettem, hogy Mészölyt lehet
köszönteni mint politikai ellenállót, de az ilyen id szer ség általában kérészélet ; maradandó viszont
Mészöly esetében m veinek eredetisége, világának vonzereje, az a jellegzetes közérzet, amelyet a
kíméletlenség és az eldöntetlenség stílusfogásaival az olvasókban felkel. A kép és a szó feszült viszonyát
elemezve próbáltam a szerz id szer ségében rejl egyetemességre felhívni a figyelmet. Szóval szépírói
babérokkal öveztem homlokát, a közügyekben buzgólkodó, gerinces ellenálló árnyékban maradt. Pár nappal
kés bb Jacques Lang a kulturális ügyek minisztere adott fogadást a "közép-európai" íróknak. Onnan lelépve
záróráig ültünk egy kávéházban; többek között terveir l faggattam. Váratlanul olyasmit jelentett ki igen
határozottan, hogy az irodalom sokkal lényegesebb, mint a politika.
Alaposabban kidolgozva megírtam ezt a beszédet magyarul is. „Képíró, képolvasó" címmel megjelent a
Jelenkor 1991 januári számában, aztán bekerült Miklós hetvenedik születésnapjára készült emlékkönyvbe.
Élesre fogalmazva azt fejtegettem, hogy politikai értelemben nem tudom elfogadni egy önjelölt esszéírótól a
többes szám els személy folytonos használatát, esztétikai és lélektani értelemben viszont teljesen jogosnak
tartom a szépíró Mészöly esetében, hiszen poétikája azt várja el, hogy az olvasó képzeletileg és gondolatilag
kiegészítse a szerz által kilátásba helyezett, ám rendszeresen el is bizonytalanított megismerési
lehet ségeket. És hangsúlyoztam, a kép és beszéd versengésébe sodródott századfordulón mennyire
id szer az irodalmi kommunikáció gondjait görget próza, mennyivel id szer bb, mint a nemzet ügyeiben
eligazítani iparkodó tanítómesterkedés. Azt hittem, ennél ékesszólóbban nem hódolhatok Miklós
írásm vészetének, s így minden balsejtelem nélkül léptem hozzá valamelyik könyvhéten. Ült a Vörösmarty
tér napos oldalán, úgy emlékszem, Bokros Lajossal egy asztalnál. Mikor meglátott, felütötte hófehér üstökét
és rám ripakodott: Kérlek szépen, úgy értesültem, te nem szereted az én politizálásomat. Próbáltam
mondani, hogy ezt árnyalni kellene – nem lehetett elméleti síkra terelni a vitát. Teljesen Mészölyként meg
volt szörnyen sértve.
Miért is gáncsoskodtam? Nem elég azt mondanom, hogy mindig is irodalompolitikai vessz paripám volt a
politikai irodalomtól, a bárdoktól, a váteszekt l, az apostoloktól való idegenkedés. Úgy tartottam, a köz
nevében prédikálók visszaélnek az írói eszközök érzelmi hatóerejével, s legyen ügyük bármilyen fennkölt
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 161 -