KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. <strong>KULTÚRÁK</strong> <strong>TÉRHÓDÍTÁSA</strong><br />
Karátson Endre<br />
Miklós és Mészöly 1<br />
Szándékosan így: Miklósról. Jóllehet idegenkedem azoktól, akik a nyilvánosság el tt intimpistásan<br />
keresztnevükön emlegetik a m vészetek nagyjait: le-Jean-Jacques-ozzák Rousseau-t, le-szegény Samozzák<br />
Beckettet, le-Didézik Kosztolányit, Attilázgatják József Attilát. Ha az aposztrofáltat nem ismerték, van<br />
ebben a szóhasználatban valami érzelg s magakelletés, ha pedig ismerték, de nem voltak vele valóságos<br />
barátságban, akkor valami bizalmaskodó tolakodás. Közhasználatra a családnév való, a keresztnév a<br />
magán érintkezésre. Legalább is elvben. De lehet-e m vészeknél, íróknál ilyen pontos határvonalat húzni<br />
magánember és közéleti személy között?<br />
Miklósról hát, ezzel a problémával kapcsolatban. Illetve emlékeimet e kett sség köré csoportosítva.<br />
Párizsban ismerkedtünk meg a hatvanas évek els felében, mikor még Kormos István sziporkázott a rue<br />
de Buci-ben, ahol der s boldogtalanul törzskávéházi életet élt. Vele szívesen ültek le az id nként odavet d ,<br />
nem hivatalos, hazai utazók és az emigránsok is, pedig élvezte a „vendégeit" egymásnak bemutató<br />
házigazda szerepét. Nem tudom már, ki foglalt még helyet aznap estefelé az asztalnál, viszont még mindig<br />
látom Miklós rendkívüli kékesszürke tekintetét, mely úgy kutatott a vele beszélget k szemében, hogy azok<br />
figyelmét ne kerülhesse el az szellemi és lelki életének teljes gazdagsága. Rövidesen összekaptunk.<br />
Homályos ma már, hogy min. Valószín leg nem értettem egyet azzal, ahogyan a magyarországi helyzetet<br />
elemezte, vagy elutasítottam fejtegetését arról, hogy nekünk mi a feladatunk az emigrációban. Nem bírtam<br />
sosem az útmutató embereket, Miklós pedig szívesen tartott eligazítást. Tizenkét esztend vel volt id sebb<br />
nálam: is, mint én, a Kakas évében született – a kínai csillagjóslás számítása szerint – s a kávéházi<br />
találkozás kakasviadallal zárult.<br />
1970-ben találkoztunk kétszer is. Akkor már olvastam az Atléta halálát, meg a Saulust. Azon a nyáron<br />
Budapesten részt vettem, el ször és utoljára, az ún. anyanyelvi találkozón, melyet akkor azzal az ürüggyel<br />
rendeztek a kádárista világban, hogy „külföldre szakadt hazánk fiai" megbeszéljék honi küldöttekkel,<br />
miképpen is lehetne terjeszteni a magyar irodalmat: a külföldön írottat <strong>Magyar</strong>országon, a hazait külföldön.<br />
Porhintés volt az egész rendezvény; a pártállam fitogtatni óhajtotta párbeszédre való hajlandóságát és<br />
<strong>Magyar</strong>országon fényképezni az emigránsokat. Egy incidensb l több is kiderült. Összeült egy kerek asztal a<br />
Fészek Klubban Béládi Miklós vezetésével. Amilyen méltányosan tehette, elmondta egy Mészölyr l szóló<br />
el adás keretében vagy nyomában, hogy Nyugaton megjelennek jó színvonalú, magyar szépirodalmi<br />
alkotások: ezeket érdemes lenne a hazai közönséggel megismertetni. Bene Ede; a MTA Irodalomtudományi<br />
Intézetét l felszólalt, hogy ez nem lesz könny , hiszen <strong>Magyar</strong>országon amúgy is rengeteg az író, ha még<br />
nyugatiak is befurakodnak a kiadók ajtajánál álló sorba, el fogják venni a megélhetést a hazaiaktól, szóval<br />
kitör a botrány. Kovács Sándor Iván az Új írástól úgy nyilatkozott, t inkább az zavarja, hogy nem ismeri<br />
személyesen a nyugatiakat, szükség lenne el zetesen egy kis találkozásra, elbeszélgetésre. E fanyalgások<br />
közepette hirtelen kitört Szántó Tibor. Hát azt mindenki elfelejti, hogy a mi népi államunk kultúrpolitikáját a<br />
„három T" jellemzi: terjeszt, t r és tilt? Márpedig a nyugati disszidensek irodalma a harmadik T kategóriájába<br />
tartozik, és kész. Egyebekben , Szántó, felháborítónak tartja, hogy Béládi irodalomtörténészi tekintélyével<br />
méltatja Mészöly Miklóst, ezt a népellenes írót, aki szemben áll a Párttal és akit a második T-b l a harmadik<br />
T-be kellene utalni. Rövid hangzavar után a kerek asztal szétszéledt ekkor.<br />
Béládi még azokban a napokban meghívott lakására néhányunkat Nyugatról. Czigány Lórántot, Kibédi<br />
Varga Áront, talán Gömöri Györgyöt, engem. Kifejtette, hogy nyugati magyar m veket egyel re csakugyan<br />
nem lehet terjeszteni az országban, viszont az lehetséges, hogy nyugatiak ismertet t, kritikát írjanak más<br />
nyugatiakról. megnyitja ezeknek az írásoknak a jöv ben általa szerkesztett Kritika hasábjait. 2 Mellettem ült<br />
Miklós, aki Béládival jó barátságban volt és lelkesen pártolta a befogadó kezdeményezést. A beszélgetés<br />
egyik szünetében egy dunai evezés tervét említettem neki. Azt mondta, az ujjait görcs fogja, nem evezhet<br />
már. Kinyitotta tenyerét és mutatott rajta több, mély, polipcsáp szer en kanyargó sebhelyet. „Szétoperálták a<br />
kezemet", mondta nem panaszosan, inkább elégedetten. Mint aki megérdemelte ezt kínt. Lehetett volna<br />
szerepl valamelyik abszurd történetében. Meghökkenve fedeztem fel testi rokonságát írásaival és meg is<br />
1 Önéletrajzi részletek.<br />
2 Nem lett az ígéretes bíztatásból semmi. Illetve az írások megszülettek, csak a Kritika nem közölte ket, mert, ahogy ezt<br />
Béládi mondta: „kijött a Dió (Diószegi András) a diliházból és nem engedi". Magam Bakucz József, Napfogyatkozás c.<br />
gyönyör verskötetér l szóló ismertet jét végül a párizsi <strong>Magyar</strong> M hely hozta hat-hét évvel kés bb.<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 158 -
Change language