KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
Egy szál cigaretta
A golyó általi halálra ítélt szabadságh s/ellenforradalmár/rablógyilkos ott áll, háttal a falnak, a kivégz osztag
el tt. Miel tt az el írásos fekete kend vel bekötnék a szemét, a kivégz egység parancsnoka ünnepélyes
komorsággal megkérdezi, hogy van-e valami kívánsága. A halált váró elítélt ilyenkor általában azt szokta
mondani kiszáradt szájpadlással: „Egy szál cigarettát kérnék, ha lehetne.” A marcona parancsnok a sort z
el tt szolgálatkészen el kapja monogramos, ezüst cigarettatárcáját, felpattintja a fedelét és megkínálja az
utolsó útjára készül t, s t, tüzet is ad neki. Az elítélt anyagyilkos/terrorista/kém kéjeset szippant a
füstrudacskából, látszik az arcán, hogy a nikotin jótékony hatására kisimulnak a vonásai, belenyugszik a
sorsába, a világ így megyen, ma nekem, holnap neked, de lám a kivégz k is tudják, bár kötelességüket
teljesítik csupán, embertelen cselekedetet készülnek végrehajtani, s irgalmasszív ségük e jelképes
kimutatásásával a kivégzend végs agóniáját valamicskét talán enyhítik, ha nem is rövidítik meg. Elvégre
k is emberek.
Így tanultuk ezt színes, szélesvásznú filmekb l, f ként annak is az amerikai western m fajából, meghát a
számtalan élcel d karikatúrából, a világ számtalan vicclapjában. A kivégzés el tti utolsó kívánság
éppenúgy toposz a városi folklórban, mint a zsebkend nyi szigeten üldögél magányos hajótörött.
Mert az általam (is) leírt jelenetet az életben talán soha senki nem látta. Nekem is csak azért jutott
eszembe, mert hazánkban egyre többen követelik a halálbüntetés visszaállítását, mint ahogy Amerikában is
visszaállították némely államban. Nem kívánok itt a halálbüntetés jogos vagy jogtalan voltáról értekezni,
csupán az utolsó kívánság toposzáról, annak is csupán egyetlenegy el fordulásáról.
Egy szemfüles újságíró a New York Timesban összegy jtötte az utolsó kívánságok jegyzékét Texasból.
Annak is Huntsville nev helységéb l, hiszen tudvalév , hogy Huntsville Amerika „kivégz f városa”. Itt, az
elmúlt tizenöt évben összesen 144 elítéltet végeztek ki. Az összesített statisztikai eredmény voltaképpen
érdektelen, a halálraítéltek nem fakszniztak, a legtöbben beérték egy kétemeletes sajtburgerrel, s ha Cocacolát
is ihattak rá, netán fagylalttal fejezhették be utolsó vacsorájukat, másnap megnyugodva engedték
magukat lekötözni, hogy higiénikus körülmények között b rük alá szúrják a halálos mérget tartalmazó, ám
sterilizált injekcióst t.
Eddig rendben is lennénk. Az amerikai illet ség Állam Bácsi (hogy ne mondjak Uncle Samet), az
jóságos voltában teljesítette a kéréseket, még akkor is, ha némelyik halálra ítélt többfogásos, ártalmas
zsiradékokban és szénhidrátban gazdag vacsorát rendelt. Inni mindegyikük a már említett,
közkedveltségben els helyen álló Coca-cola mellett pohár tejet vagy jeges teát kért. Egyiküknek sem jutott
eszébe (bár nem tudhatom, mi fordul meg a fejekben kivégzés el tt), hogy egy pofa sört, netán egy kupica
whiskyt vigyen magával emészt szerveiben felhalmozva a férgeknek a televény honába. Hiszen jól tudták,
hogy kérésük reménytelen lenne, hová jutnánk, ha a börtönben szeszt mérnének! Ahogy nézegetem a
londoni Observer által is közreadott listát (1998. január 18.), megüti a szemem egy kívánság, melyet az
egyik halálraítéltnek megtagadtak. Ez a szerencsétlen ember nem félt a tüd rák rémével szembenézni és
cigarettát kért! Ehhez mérhet elvetemültséget azonban nem t rt el a texasi igazságszolgáltatás. Arról most
ne is essék szó, hogy börtönben szigorúan tilos a dohányzás. Ami ráadásul még antiszociális viselkedés is,
hiszen nemcsak a saját egészségüket károsítják a szenvedély rabjai, mint ezt ma már minden felvilágosult
egészségüggyel rendelkez országban (tehát nálunk is) köztudott. Hanem a kötelességét teljesít
környezetük egészségét is veszélyeztetik, mivelhogy azok, akik közvetlen környezetünkben tartózkodnak
belélegezni kényszerülnének a cigaretta beszívott füstjének kilehelése által a zárt légtérbe juttatott
kártékony, rákkelt (karcinogén) anyagokat.
Tudom, tudom, a szabál az szabál. Börtönökben tilos a dohányzás az USA-ban. Az amerikai Állam Bácsi
az felvilágosult bölcsességében a bebörtönzött állampolgárok egészségi állapotát is a szívén viseli, ezért
tiltotta meg az végtelen gondoskodásával a halálra ítélt rablógyilkosok cigarettázását. S ha a szabály alól
kivételezett helyzeteket teremtünk, mondjuk az utolsó kívánság esetében (vagy miatt), hová jutunk?
Valamelyik istent l elrugaszkodott, akasztófáravaló tömeggyilkos olyan elvetemültségekre vetemedhet, hogy
esetleg üzletszer en kéjelg utcalány szolgálatait óhajtaná igénybe venni utolsó evilági estéjén, netán a vele
szadista bánásmódot tanúsító börtön rt szeretné (el ször és utoljára) jól fenéken billenteni.
De ne többet. Maradjunk a tényeknél. Larry Wayne White (életkorát és b re színét nem ismerjük) halálát
megel z étkezésre resztelt májat kívánt fogyasztani, majd tehéntúrót, nyers paradicsommal. Szomjának
oltására megelégedett egy pohár csapvízzel, ám a szerénynek mondható estebéd után szeretett volna egy
szál cigarettát is elszívni. Mivel nem kötötte ki, hogy milyen cigarettát kíván, mentolosat-e vagy
nikotinszegényt, úgy t nik mindegy lett volna neki, mit kap. Ám ez utolsó kívánsága nem teljesült.
Larry Wayne White-ot 1997. május 22-én kivégezték. Koporsójából örökre hiányzik az utolsó, jelképes
koporsószög.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 157 -