KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
nem kerültem infarktussal. A kórházban halálra rémisztettek: le kell fogynom és le kell szokni a
dohányzásról. F az egészséges életmód és a helyes táplálkozás. Mert egyébként nem leszek hosszú élet
itt a földön. Ez 1979-ben történt. Iszonyatos akarater vel abbahagytam a dohányzást és elkezdtem
fogyókúrázni. Majdnem egy évig bírtam a kett s terhelést, ez volt a f foglalkozásom, utána visszaestem,
sokkal többet kellett szívnom, és sokkal testesebb lettem, mint valaha. A derék doktor bácsik persze arról
nem beszéltek, hogy a visszaes b nös még b nösebb lesz mint valaha. Mert többen szívtam mint el tte.
Megfogadtam tehát (ez könny volt!), hogy többet nem kísérletezem az egészséges életmóddal és a
nikotinmentes élettel. Ezt a fogadalmamat mindezideig sikerült megtartanom. Hatvanadik születésnapomon
még egy fogadalmat tettem: ha valaki meghív, el ször megérdekl döm, lehet-e náluk dohányozni, ha nem
lehet, nem fogadom el a meghívást. Ezzel a rokonság egy részét l is sikerült megszabadulnom.
(2) A cigaretta, mint olyan
Engem is meglepett, amikor utánanéztem, hogy a cigarettára az els írott adat magyarul milyen korai: 1856ból
származik. Németb l vettük át (zigarette), a németek pedig a francia ’cigarette’ elejére biggyesztettek
egy ’z’-et, az ’sz’ hangot helyettesítend . Nálunk eleinte ejtették franciásan is, ’cigerett’-nek. A francia szó a
’cigare’ kicsinyít képz s alakja. A ’cigare’ pedig a spanyol ’cigarro’ szóra megy vissza, elvégre a spanyolok
hozták Európába a dohányt. A végs forrásban nem egyeznek meg az etimológusok, valamelyik indián
nyelvb l származik a szó, talán a maja „si’kar” ’dohányzik’ szóból (NewSOED). Mivel a Vörösmarty alkotta
’szivar’ (Figyelmez , 1837/II:110) az eredeti ’cigarre’szóra hasonlít, és jelentéstartalma is megfelel , hamar
kiszorította az ideiglenes alakokat. A magyar szót is ellátták kicsinyít képz vel: ’szivarka’, de ez viszont
nem szorította ki a cigarettát, ma inkább ’cigaretta nagyságú kis szivar’ értelemben használják, már akik
használják.
A cigaretta tehát minden nyelvben a XIX. század közepén jelenik meg el ször. Ebb l nem nehéz arra
következtetni, hogy akkoriban találták fel a különleges papírba sodort, vékony szálakra vágott dohányból
készült rudacskát. A cigarettából nem sokára ’cigi’ lett, mint ahogy a direktorból ’diri’ az iskolából ’suli’.
Gondoltam volt, ezek a szavak a múlt század közepén kerültek forgalomba a diáknyelvben. Nem teljesen így
van, a ’cigi’-t Dobos Károly már 1898-ban szótárazta. (A magyar diáknyelv és szótára, 1898) A cigarettával
kapcsolatos szókincsben nem vagyok kibékülve ezzel a kérdéssel: „Miért nem adod fel?” – mármint a
cigarettázást, kérdezik gyakran újabban a megrögzött dohányosoktól. Ez tükörfordítás angolból (give up). A
cigarettára ugyanis lehet rászokni, de leszokni is lehet róla. Id nként én is abbahagytam a dohányzást. Ezt
szintén lehet. De a magyar ember csak a levelet tudja feladni a postán, esetleg a vesztésre álló sakkpartit.
Valaki feladhatja a kabátomat, s majd valaki fel fogja adni az utolsó kenetet is.
A magyar írók tudtak a veszélyr l, amit a dohányzás okoz. Teljesen tisztában voltak a kockázatokkal és a
mellékhatásokkal, bár akkoriban még nem volt divat megkérdezni a kezel orvosukat.
A magyar irodalom nikotinistáinak a koronázatlan királya Kosztolányi Dezs volt. Talán az verseiben
van a legtöbb utalás a dohányzásra és a cigarettára. Nézzünk meg néhányat. Én természetesen csak
azokból idézek, melyekben b ntudatot érez a dohányzás miatt vagy káros hatására utal. Negyvenhárom
éves korában azon t n dik, hogy „Hányadik cigaretta az, amit szívok / Merre füstölög el életem vonatja.”
(Kérdések munka közben, 1928.) Biztosan mindenki emlékszik az enyhén önmarcangoló utalásra a
klasszikus Hajnali részegségben: „Izgatja szívem / Negyven cigarettám,” amit halála el tt egy évvel írt.
Tévedés ne essék, Kosztolányi nem tüd rákban halt meg. Az 1915-ben írt Rózsa cím versben talán els
alkalommal esik szó a magyar költészetben a cigaretta káros hatásáról: „ , ki lefelé ment / pihenni vágyó,
elalélt szegény szent / ki elvesztette aranyát-ezüstjét / Csak szívta a rossz cigaretta füstjét”. A vers végén
értesülünk az áldozat kilétér l: „Mert táncosn volt és Krakkóban táncolt /s fehér nyakán egy halványlila lánc
volt.” (Prózában természetesen sokkal korábbiak az elítél vélemények. Például Jókainál a Szerelem
bolondjaiban: „Elemér nagyon köpködött a cigaretta keser nedvét l.” (1869)
Babits a hamutartóban tovább ég cigaretta kígyózó füstjét veszi észre: „Csönd. Semmi mozgás. / Csak a
keszty ujjait találgatja kezed, / s a kis tálcából eldobott cigarettád / bocsát vékony vonalat fölfelé / mint
áldozat füstje.” (Míg keszty ddel és kalapoddal babrálsz, 1925.) Nem tudom, hogy Babits gondolt-e a
környezetszennyezésre, amit az áporodott cigarettafüst okoz, ennek megállapításához a szöveg
dekonstrukciójára lenne szükség, de ne vegyük el az irodalomtechnikusok kenyerét. Somlyó Zoltán viszont
hosszú verses regényében, amit több évig írt ( A titkos írás, 1919-1926 ), már fojtónak találja a mások által
kilehelt füstöt: „Az emberg zös, zsúfolt kis szobában / már fojtó volt a cigarettafüst.” Ez kétségtelenül így
igaz, bár engem mindig meglep, hogy mostanság csak s r emberszagot érzek, a dezodorant-ipar minden
vívmánya ellenére, ha belépek egy olyan szell ztetetlen helyiségbe, ahol sokan hosszasan voltak együtt.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 154 -