KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
1) Sámánizmus (némiképp, hasonlóan: táltosság, garabonciásság): éppen magyaroknak kell b lére
ereszteni az emlékeztet t? - ha számos föltételezéssel ez lehetett a "honfoglalók f vallása", s ha csupán
nyelvünkön klasszikusok s a tudományos jelenb l oly nemzetközileg becsült szakemberek olvashatók, mint
Róheim Géza, Solymossy Sándor, Dömötör Tekla, Diószegi Vilmos vagy Hoppál Mihály, kiket,
meggy z désünk, KGL is b ségesen tanulmányozhatott. Fölmondani mégis, hogy Szibériától Dél-Amerikáig
a sámán, sokszor akarata ellenére, kiválasztott és megjelölt személy, jelképesen, álomban szétdarabolt,
majd újjászületésre s emígy "beavatásra" összerakott test; mítikus képesség egyén, mítoszt értelmez , élet
és halál között közvetít ; daturával, peyote-kaktusszal, bolondgombával serkentett és uralt "transzban"
kozmosz-járó utazó; világi szemmel nézve t nhet föl persze riasztó, ellentmondásos alkatnak; egy kézikönyv
dichotomiáival: neurotikus, pszichopata avagy a közösség legjózanabb embere, de ki egyszersmind
rendkívül érzékeny mások, a környezet hangulatára; ripacs, b vész, sarlatán, kinek nemisége bizonytalan,
kísértése a transgresszio, olykor travesztitának öltözik be. Róheim szerint "fékezhetetlen", "irigyked ",
"hirtelen haragú", "vagy többje van, mint más halandónak, vagy hiányzik valamije", ”szeretetébe már
eredetileg nagyfokú agresszivitás vegyül"; ám ha, így egy amerikai szerz , a "jaguárembernek nincsenek
ártó szándékai, akkor fekete-sárga pöttyös orchideát visel a füle mögött"... Nos, sejthetjük persze, KGL
civilben nem f állású sámán, de a Fehérlófiát (s jószerivel más írásait is) át-átszövi a sámánizmus megannyi
motívuma. Egyik alteregója, Pálóczi Arthur megnevezve is: "tanársegéd, táltos és költ "; s (avagy a Fehér
Sörény Anyától született Fehérlófia), ismert jelként, ráadás csontokkal, fogakkal jött világra; a nemi érettség
riadalmával szöv dményes skarláthiml be, heveny hisztériával, ájulásokkal járó nyavalyatörésbe, "táltosbetegségbe"
esik; van néki sámánigric dobja, álmában lóháton sámán-utazásra kel; Mari-Huána "istenn ",
Meszkalito "istenke" meg a szippantandó b vös Fehér Por segítségével irányított transzban képes MTA-ba,
Megváltozott Tudatállapotba (ASG, Altered State of Consciousness) kerülni; extázisban fölmászik az égigér
fát jelképez grádicson (Gradus ad Parnassum is!); kijárta már a híres-hírhedt 13. oskolát, s van néki, mint -
Dr. Schebemneck adatolásával - a Csokonai-legendárium garabonciásának, "pirosbet s táltoskönyve"; ki
pedig hisz a szám-okoskodásban, s tudja, hogy a tanoncból 37. éve táján lesz általában f sámán, még arra
is gondolhat, hogy KGL is harminchetedik éve, 1974- körül vághatott neki a Fehérlófia vállalkozásának. S
ebben az újmódi éposz-féleségben, hol a magyar mese figuráinak is jut fontos szerep, említés van medvecsalogató
és szarvas-ének, s egy eléggé központi epizód témája a hétköznapin is szakrális nagy vadászat.
De akad egyéb, ide rendelhet mágikus-b vös motívum, szóhasználat: a sárkánytól a csordás-farkasig,
luvércig, iglicig; s tárul a kör az egyetemes, archaikus, távolkeleti vallástörténet területén. Oh, Isis und Osiris;
Adonis és Attis; tantra-mantra, tibeti lámaizmus; olykor mintha néhai jó Siklós Istvánt hallanánk komor
basszusán mormolni: om mani padma hum. Játék mindez, fölvett manír? De ahol a m er s, a
"sámánkodás" épp oly egyezményes hitellel hat, mint régebben az invokáció a "múzsához" és az "ihlet"
kegyelme; metaforája is számos modernül megéltnek; nyersanyag, recept; forrás a képi képzelet
generálására.
2) Ars poeticák. Géfin, nofene, bizonyos értelemben olyan, mint Marcel Proust: f m vében totálisan,
minden benne van, ami csak vele, körülötte történt, megtörténhetett; az is, mire gondolt, s persze mindaz,
mivel könyvét magyarázni, értelmezni lehet; ezért pleonazmus, citátum-ragasztvány minden beleérz , a
szöveg intencióihoz is ragaszkodó kritika; a zár, s benne ide-oda forgatni, heurisztikus megfejtésre,
öniróniának besegít kételyre, egyszersmind a kulcs is. Textusába bele van dolgozva, fogalmi nyelven és
metafórikusan, illusztrálón és mintegy megtestesítve, önálló "figurális", kvázi-szerepl i létre híva mindaz, mi
a múlt század második felében, utolsó harmadában bizonyos sarkított modernitásnak volt ösmérve,
szemléleti elve, m vészet-episztemológiája, módszere és gyakorlata, kimondott, rejtett, allegorizált avagy
spekulatív bugyorba, tükrös távlatba helyezett ars poeticája; érdekelt, hasonsz r kortársnak mindennapos
mementója, noha az utóbb ismerked olvasónak sem szükségszer en elriasztója: a "tolvajnyelvet" akár csak
bens egyeztetésekkel, összefüggésekkel, külön szótár nélkül is elsajátíthatja; ha körkörös az olvasat, az
ezotérikáról is kiderül, az is csak köz-helyekkel él, jól persze, ha következetesen.
Így lehet tehát a Fehérlófia egyik ismérve: egymás mellé rendelt, hasonlósággal, eltéréssel, átfedéssel
egymásra rímel , rész-szekvenciákból való építkezése, elvb l is: fragmentáris volta; prezentálódjék ez a
töredezettség akár a "véletlen" vagy a "szabad asszociálás" avagy az "automatikus írás" hozamaként,
esetleg az általa oly megkülönböztet becsben tartott W. Burroughs föl-fölemlegetett cut up ("föl-vágás",
értelem szerint inkább: "összevágás") módszerének helyenkénti átvételével; kés, villa, olló, az ismert vasi
szólással, modernista poéta kezébe való. A "fragmentum" s bel le a "szekvencia" lehet életrajzi morzsa,
anekdota-foszlány, okoskodó futam, átok-zuhatag vagy, in paradiso, spirituális mámor; gyakran egyenes,
még inkább bujtatott, kiferdített idézés, további interferálásával a "vendégszövegeknek", - a megtartani
kiküzdött vidáman oszcilláló "többjelentés ség" és az ún. "intertextualitás", szöveg-dialógus fölajzott
állapotában. Oszcillálás? Újabb, kedvelt szóképekkel, a Vitéz Györgyt l vett "terminus technicus"-szal: a
"logocentrifugás" jelentés-szétszórás; a Jacques Derridától kölcsönzött fogalommal: "dissémination", mások
szóhasználatával: a "decentralizálás"; a Gilles Deleuze-féle deterritorializálás, kitelepítés, talajtvesztés,
átültetés, elgyökértelenítés; ugyancsak, egy másik nagyon divatos deleuze-i metaforával élve: a m afféle
rhizoma, gumó, alaktalan, újabb hajtásokat csírázó gyökér, rücskös, göcsörtös, se eleje-se vége-se közepe
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 149 -