KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
behelyettesíti egy másik fajta modernizáció folyamatát,” vagy „a radikalizálódó modernizáció megsemmisíti az ipari
társadalom alapjait és feltöri annak kereteit,” vagy „több fajta modernizáció lehetséges.” 5
Samuel P. Huntington harvardi professzor, akinek munkája – The Clash of Civilizations and the Remaking of
World Order – igen nagy port vert fel a nemzetközi közvéleményben, még tovább megy a modernizációs kor
újraértékelésében. Tétele röviden így foglalható össze: a nyugati civilizáció modernitása egyedülálló, de nem lehet
univerzálisnak tekinteni, mert több fajta modernitást is el lehet képzelni. 6 Ami a Nyugat szemében univerzális, az a
világ többi részében imperialistának min sül. 7 Huntington számos példát ad tételének bizonyítására megállapítva,
hogy sem Nagy Péter Oroszországának, sem Kemal Atatürk Törökországnak modernizációját nem a nyugati
gyakorlat bevezetése tette lehet vé; számunkra különösen érdekes – témánk szempontjából – amit Kínáról ír,
hivatkozva a ti-yong ismert elvére, mely azt jelenti, hogy az élet alapvet megítélésének szempontjából a kínai
kultúrára kell támaszkodni, míg praktikus kérdésekre vonatkozólag el lehet és el kell sajátítani a nyugati
módszereket. Huntington meg van gy z dve arról, hogy Kína modernizál, de nem veszi át a maga egészében a
nyugati modernizáció minden vonását hiszen, például, az indiai eredet buddhizmus befogadása sem vonta maga
után Kína „indianizálódását,” hanem a buddhista világ- és életfelfogás „kínaizálódását.” „Modernizáció és
gazdasági fejl dés semmiképpen nem kívánja meg a nyugati kultúra átvételét” – írja Huntington. „Ellenkez leg,
pontosan a helyi kultúrák feléledését és az azokhoz való visszatérést mozdítja el ... a vallási megújulás a
modernizáció következménye az egész világon. A nem-nyugati társadalmakban ez a megújulás természetszer leg
egy Nyugat-ellenes formában jelentkezik... A világ alapvet en egyre modernebb lesz de nem válik nyugatibbá.” 8
Kínával kapcsolatban szükséges Japán példáját is megemlíteni, mert ez az ország a 7. századtól kezdve átvette
Kínától a konfuciánizmust és buddhizmust, s még sem lett kínaivá. Dilworth szerint 9 a japán korszak-megosztás
mely a mi modern korunkat öleli fel, két részre oszlik: a kinsei (konfuciánus) és a kindai (nyugati) korszakokra; a
régi, hagyományos értékrendszer érvényben maradt s ebbe ágyazódtak bele az új eszmei áramlatok. Ebben az
értelemben az, ami Japánban történt egy kiváló példája Gadamer meglátásának, aki a „horizontok
összeolvadásáról” ír, mert az eredeti japán értékrendszerbe olvadtak be, mint egymásra helyezked rétegek, 10 az
újabb és újabb idegenb l jöv befolyások. Ezt, Dilworth magyarázata szerint, a shushigaku fogalma tette lehet vé,
mely egy monolitikus öntudat helyett egy pluralista struktúrával rendelkez öntudatot jelent, amelyben a különféle
gondolati, morális, vallásos, vagy esztétikai meggy z dések mind helyet találtak, anélkül, hogy a hagyományos
alapokat meg kellett volna változtatni.
2. A NYUGATI ÉS MÁS CIVILIZÁCIÓK KÖZÖTTI ALAPVET KÜLÖNBSÉGEK
A civilizációk középpontjában álló vallások közötti különbségek legfontosabb vonása, hogy a keresztyénségen
és az iszlámon kívül, egyetlen más vallás sem vallja magát univerzálisnak, még a judaizmus sem, pedig ez az
el z kett vel együtt a monotheisztikus vallások csoportját alkotja. Ezért sem a kínai, sem az indiai civilizációnak
nincs univerzalista követelése; az a régi Kínában uralkodó elmélet, hogy a kínai császár az egész világ feje
egyszer en a földrajzi ismeretek korlátozottságából származó felfogást képviselt. Senki nem választhatja
5 Beck–Giddens–Lash, op. cit., 2, 3 és 24.
6 “Modern societies have much in common, but they do not necessarily merge into homogeneity. The argument that they do
rests on the assumption that modern society must approximate a single type, the Western type; that modern civilization is
Western civilization, and Western civilization is modern civilization. Virtually all scholars of civilization agree that Western
civilization emerged in the eight and ninth centuries and developed its distinctive characteristics in the centuries that followed. It
did not begin to modernize until the eighteenth century. The West, in short, was Western long before it was modern.”
Huntington, Samuel P. The West: Unique, Not Universal. http://jya.com/clash1.htm, 2.
7 “Culture follows power,” s ez a megállapítás tömören kifejezi Huntington álláspontját; “Imperialism is the necessary, logical
consquence of universalism, yet few proponents of universalism support the militarization and brutal coercion that would be
necessary to achieve their goal. Furthermore, as a maturing civilization,” – Huntington szavaiban a spengleri jóslat tükröz dik, –
”the West no longer has the economic and demographic dynamism required to impose its will on other societies. Any effort to do
so also runs contrary to Western values of self-determination and democracy.” Ibid., 7.
8 Ibid., 5.
9 Dilworth, David A. “Jitsugaku as an Ontological Conception: Continuities and Discontinuities in Early and Mid-Tokugawa
Thought,” in Bary, Theodor Wm. de and Bloom, Irene. eds. Principle and Practicality: Essays in Neo-Confucianism and Practical
Learning. New York, Columbia University Press, 1979, 471-514.
10 Watsuji Tatsuro. “The Stadial Character of Japanese Culture,” ibid., 472.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 10 -