KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
nemzeti vonásaira, amelyekkel Európa sokszín ségét gazdagítják.
Ehhez kapcsolódik egy további - látszólagos - ellentmondás. Ahhoz, hogy a kisebb országok a
globalizáció körülményei között meg rizhessék identitásukat - integrálódniuk kell. Európába kell
integrálódnunk, hogy egy nagy civilizáció tagjaiként megvalósíthassuk azt, amire különváltan - magányosan -
nincs esélyünk. Az Unión belül ez már els sorban rajtunk, saját elhatározásunkon múlik. Tekintettel a világ
jelenlegi állapotára, csak egy nagyobb civilizáció részeiként maradhatunk azok, akik vagyunk.
1971-ben jártam el ször Németalföldön. Nem ismerem tehát, hogy milyen volt a nyugat-európai integráció
megindulás el tt, de nehezem tudom elképzelni, hogy ma kevésbé lenne hollandus, mint negyven vagy
ötven évvel ezel tt. Az integrációból fakadó kétségtelen el nyök ezt az országot jellegzetesebbé,
sajátságosabbá tették, mint amilyen ezel tt volt. Nálunk Magyarországon sem lenne ez másként.
8.) A szkeptikusokat aligha sikerült mind meggy znöm. Ha a lehet séget nem is tagadják, az esélyeket
valószín leg másként látják. Vagyis úgy, hogy ezek bizony nagyon csekélyek. Erre azt felelem, hogy a
negatív jóslatoknak nem várt, pozitív hatásuk is lehet.
Gottfried Herder 1791-ben már elparentált bennünket, mondván: „A magyarok vagy madzsarok az
egyetlen népe ennek a törzsnek (a finn-ugornak), amely a hódítók közé bejutott... Most aztán szlávok,
németek, valachok és más népek között az ország lakosságának kisebbik részét alkotják és évszázadok
multán tán már a nyelvükkel is alig találkozunk majd." (Philosophie der Geschichte der Menschheit) Mindezt
Vörösmarty, Pet fi, Arany és Ady fellépése el tt. A XX. század nem sok esélyt adott nekünk a túlélésre,
mégis itt vagyunk. Valamilyen nehezen érthet okból meg akartunk maradni. Eddig sikerült. Az idézetnél
azonban nem szabad megállnunk. A finn-magyar rokonság tana felfedezése idején minálunk egyáltalán nem
volt népszer , s t nem kevés lenézéssel „halzsíros rokonság"-ról szóltak. Kétszáz év alatt a helyzet
gyökeresen megváltozott. Ez az id a finnek számára kétségtelen sikertörténet, hiszen az ismeretlenségb l
az európai népek élvonalába küzdöttek fel magukat. A velük való rokonság jó ajánlólevél és az észtek is - a
finn példát követve - elismerésre méltó eredményekre hivatkozhatnak. Velük együtt nekünk is vannak
esélyeink.
Idáig eljutva kételyeim támadtak, vajon jól, helyesen, tettem-e fel az alapvet kérdést: Meg rizhet -e
Európa sokszín sége az egységben? Nem inkább azt kellett volna kérdeznem helyette - és
megválaszolására kísérletet tennem - miszerint megvalósítható-e egyáltalán Európa egysége egy olyan
világban, amely globális megoldásokat kerget? Amely a bevezetésben említett civilizációk számára azonos -
egyöntet - megoldási módok kísérleteit követi?
Európa egysége - nem gy zöm hangsúlyozni - el feltétele sokszín sége meg rzésének, tudomásul véve,
hogy nem akar túlterjeszkedni kontinensünk határain, nem akarja rákényszeríteni uralmát, életmódját,
szemléletét más civilizációkra, mint ahogyan tette ezt például a XVI. és a XIX. században. Európa
sokszín sége az európai civilizáció lényegéhez tartozik - conditio sine qua non - fenntartása, ápolása
európai keretekhez köt dik. Ahhoz, hogy az európai egység necsak id nként hangoztatott politikai jelszó -
aktuális szólam - legyen, hanem az európaiak folyamatos célkit zése, olyan alapvet érték, amelynek
megvalósításáért hajlandók még pénztárcájuk mélyére is nyúlni!
Következtetéseimet az alábbiakban összegezhetem:
a. Helyünk az európai civilizáció keretében van, amelynek egyik jellemz vonása a nemzeti keretek
által alkotott sokszín ség,
b. az európai történet az integráció és a differenciálódás egymást követ , egymásra ható
folyamataként írható le,
c. mai világunkban az univerzális megoldások a különböz civilizációk alapvet eltérései miatt
nehezen követhet k, ritkán hatékonyak,
d. Ugyanakkor az egység - Európa egysége - a sokszín ség meg rzésének legfontosabb feltétele.
Vagyis:
Az egység éppúgy megvalósítható, mint a sokszín ség meg rzése, ha az európaiak valóban akarják.
T lük függ, rajtuk múlik. Nem másoktól, nem a világ globális, kiismertetetlen és leküzdhetetlen er it l. T lük,
de mondhatom úgy is: - t lünk!
Itt, ezzel térek vissza a Mikes Tanulmányi Napokra, az elhangzott érdekes el adásokra, az el adásokat
követ tartalmas vitákra. Vajon nem a sokszín ség meg rzése iránti elszántság jele, hogy itt ennyien? A
Mikes égisze alatt már megjelent és a megjelenésre el készített tanulmányok nem ennek a célnak az
el mozdítását szolgálják-e? szintén remélem, hogy sikerrel szolgálják majd. Köszönet érte mindazoknak,
akik ebben olyan lelkesen, annyi szorgalommal m ködnek közre.
Elspeet, 2004. 09. 12.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 143 -