12.10.2013 Views

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. <strong>KULTÚRÁK</strong> <strong>TÉRHÓDÍTÁSA</strong><br />

vannak többségben és nem az utóbbiak.<br />

Valójában félelmekkel és reménységekkel van dolgunk, amelyeket tudományos exaktsággal sem<br />

bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. A kulturális olvasztótégelyek m ködése nem olyan folyamat, mely a<br />

természeti törvény erejével hatna - szükségszer en és ellenállhatatlanul. A sokszín ség meg rizhet , ha az<br />

európaiak valóban meg akarják rizni, ha minden áron megvédend értéket látnak benne. Érvek helyett<br />

igazolásként történelmi példákra, régmúlt id k ismert folyamataira hivatkozunk.<br />

5.) Kezdjük Rómával! Az európai kontinens jelent s része valamikor a Római Birodalom kötelékébe<br />

tartozott, ázsiai és afrikai területekkel együtt, amelyek azóta az Iszlám civilizáció területéhez kerültek. A<br />

Birodalom valójában a Földközi-tenger partjait ölelte fel, hol keskenyebb, hol pedig szélesebb szegély<br />

formájában. Ma is ámulhatunk leny göz alkotásain: azonos rendszer szerint épült amfiteátrumok Afrikában,<br />

a Duna mellett vagy az Isztriai félszigeten, templomok, mint például a balbeki, amelyeknek nem kell<br />

szégyenkezniük Róma monumentális épületei mellett sem, csodálatos vízvezetékek és kövezett utak,<br />

amelyek kétezer év után is használhatóak. Olyan - hangsúlyozom: azonos rendszer szerint épült -<br />

alkotásokról volt és van szó, amelyek mellett eltörpült minden, amit a Birodalom határain - az ún. limesen -<br />

kívül, a barbárok földjén emeltek. Mégis, mi történt? Ez a magasrend civilizáció az V. században<br />

összeomlott, csupán Keleten, területileg összezsugorodva, dinamizmusát elvesztve élt még századokon át.<br />

Miért omlott össze és miért bomlott fel? Miért kényszerültek kapitulációra a magasabb civilizációval,<br />

fejlettebb infrastruktúrával rendelkez rómaiak a barbárok el tt? Mert nem akartak katonáskodni és a<br />

Birodalom védelmét a „barbárokra" bízták? Netán demográfiai okokból, vagyis megsz ntek szaporodni?<br />

Elfogytak a rabszolgák? Monumentális építkezések még a negyedik században is b ven akadtak, amikor<br />

Róma már nem viselt hódító háborúkat és új rabszolgákra sem tehetett szert. Számtalan magyarázatot<br />

hallhattunk, olvashattunk, de az igazán meggy z választ még mindig keressük. Ezek közül ki-ki választhat<br />

magának egy többé-kevésbé tetszet t, de a tudományos igazság szintjére egyiket sem helyezhetjük. Aminek<br />

csak egy oka van - mondják - az sohasem történik meg! Tény: a limesen átzúduló barbárok a Birodalom<br />

romjain megalkották a maguk államait, felhasználva és magukhoz asszimilálva azt, amit hasznosítani tudtak.<br />

A Birodalom egyöntet sége, integrációs er i felett gy zött a sokszín ség.<br />

Európa történelmének kés bbi korszakaiban - ha nem is ilyen látványosan - többször ismétl dnek az<br />

integrálódás és a differenciálódás egymást váltó vagy keresztez folyamatai, amikor úgy t nik, újra összeáll<br />

és megszilárdul a kontinenst átfogó bonyolult struktúra, vagy - amikor ezzel ellentetetésen - széthullani<br />

látszik, ami el z leg szépen összeállt. A barbárok újra összerakták azt, ami - legalább is részben és néhány<br />

évszázaddal korábban - az csapásaik nyomán esett széjjel, s t azt sikeresen meg is védelmezték, amikor<br />

Martel Károly katonái a mai Franciaország szívében Poitiersnál 732-ben visszaverték a mórok támadását.<br />

Az európai civilizáció új er re kapott, újból fejl désnek indult, amit az olyan nagy formátumú személyiségek<br />

fellépése és m ködése jelez, mint Nagy Károly és VII. Gergely pápa. A politikai és gazdasági centrum a<br />

Földközi-tenger mell l a Rajna és a Szajna közé helyez dött át, felölelte a Duna, az Elba és a Visztula<br />

völgyeit, kiterjedt Skandináviára is. A császár névleges f sége és a pápa vitathatatlan tekintélye a Középkor<br />

keresztény respublikájának formájában politikai-jogi egység nélkül is m köd , - s t id nként jól m köd , -<br />

közösséget teremtett, Észak és Dél, Nyugat és ha nem is Kelet, de Közép-Európának a keleti fele valóban<br />

közel került egymáshoz A sokszín ség nem volt akadálya az integrációnak és az egység - az integráció -<br />

nem számolta fel a sokszín séget.<br />

Területi kiterjedés tekintetében sok minden változott. Az Iszlám kiszorult az Ibériai-fészigetr l, de a török<br />

félhold Budáig, s t Bécsig nyomult el re. Közben a spanyol gályák az új világ óceánjait szelték, a holland<br />

hajók pedig a f szer-szigeteket övez tengert. A kapcsolatok azonban nem jelentenek közösséget, az<br />

érintkezés még nem integráció. Megbomlott Európa vallási egysége, a keleti és a nyugati egyházszakadást -<br />

igaz, jóval kés bb - a katolikus-protestáns szembenállás követte. A vallásháborúk korában az egységr l<br />

bajosan lehetett volna szólni, de az ellentétek sokszín sége alatt továbbra is ott rejt ztek a korábbi fejl dés<br />

közös gyökerei, s t a vallási ellentétek mellett a vallási szolidaritás új kapcsolatokat is nevelt. Hogy csak<br />

egyetlen példát említsek, az örökös háborúktól sújtott <strong>Magyar</strong>ország protestáns ifjúsága els sorban az itteni<br />

egyetemeken tanult, nemcsak teológiát, de filozófiát, s t az akkori természettudományok elemeit is. Mi ez,<br />

ha nem egység a sokszín ségben?<br />

Nem mulaszthatom el, hogy ne tegyek említést a manapság kevéssé méltányolt XVIII. század<br />

Európájáról, amikor nemcsak Párizsban, de Londonban és Szentpéterváron is franciául beszélt az uralkodó<br />

meg a szellemi elit, és általában Versailles divatját követte. Gyakran háborúzott, de vigyázott arra, hogy ezek<br />

a háborúk sem emberéletben, sem anyagi javakban ne kerüljenek túlságosan sokba. Ennek a francia<br />

forradalom és Napóleon háborúi vetettek véget. Egyenruhában ugyan, de Európa népei megismerték<br />

egymást és egymás országait. A Moszkvában járt franciák és a Párizsig nyargaló kozákok rádöbbentek az<br />

ket egymástól elválasztó különbségekre, - másszóval: nemzeti sajátságaikra. A kontinens kiterjedése<br />

mellett sokszín sége is ismertté vált, de megn ttek az egymástól való félelmek is.<br />

___________________________________________________________________________________<br />

© Copyright Mikes International 2001-2005 - 141 -

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!