KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA Egy napon láttam Gábrielt Egy fánál a legtávolabbi határ mellett Amely mellett az áldott Paradicsom van Nem néztem félre És láttam néhányat az Úr legszebb csodái közül… Aztán így folytatta: Megkérdeztem, mit gondol Al-Latról és Al-Ozzáról és Manatról is? (Ez utóbbi kett a Kába istencsoportjának két n tagja volt.) Gábriel így válaszolt: Ezek tiszteletreméltó asszonyok Akiknek közbenjárásáért könyörögni kell. A koraisok felálltak és megtapsolták, majd leborulva imádkoztak. Aztán Mohamedet önállósult röppályája a józan ész legnagyobb jótéteménye felé hajtotta: a kompromisszum felé. Ez a boldog és ésszer jelenet a Kába falai alatt, szélárnyékban, a legtávolabbi pont, ahová Mohamed saját erejéb l eljuthatott. A város-felfuttató, a nemzeti “Gyertek Mekkába!” szlogen kitalálója úgy döntött, hogy pénzzé teszi és maga osztja szét azokat a jutaloméveket, melyeket a kemény gondolkodás és a népszer tlenség hozott neki és jelez a kaland istenének, hogy álljon meg és engedje t leszállni. Valójában ez az a fordulópont, ahová el dei aggodalmunktól kísérve érkeztek meg – itt kezd dik a kalandból való visszavonulás. Az eddig vizsgált esetekben az összeomlás a karakterek belsejéb l fakadt, leállt a motor, az akarom és birtoklom közti egyensúly eltolódott, ami miatt a szégyen, a nyomor, a kicsúfolás várt rájuk. Ha Mohamed történelemben vagy földrajzban utazott volna, története ezen a ponton valószín leg az “és haláláig boldogan élt” unalmába siklott volna át. Néhány hónapnyi népszer ség és néhány évi tekintély után ezt a homályos vidéki teoretikust letaszították volna a színpadról, például a vérbosszú-elv ironikus visszahatása miatt – ami eddig megvédte életét és amit felemelkedése idején mindenáron el akart pusztítani. Akármilyen esetlen is a személyisége, a természetfölötti e kufárja üzletet kötött az Éjszakával, belemerült az emberi szív mélyének mérhetetlenül tágas tengerébe, de ezen a ponton már nem várhatta bukás, csak egy félelmetes és tehetetlen visszakozás, mintha az általa megidézett furfangos er galléron ragadta volna és egy mozdulattal kihajította volna az egyszer emberek világából. Nem az Allahja, nem is teogóniájának hirtelen haragú szakállas alistenei, Gábriel, Azráel, Íblisz, hanem az a határtalan, vak mindenhatóság, amelyet még senki sem imádott, és amelyet még senki sem mert emberi alakban látni, akinek hasonlatosságára még egy apró bálványt sem emeltek – a Múlt kollektív súlya, minden, ami az éter legels rezdülése óta történt, az okozatiság hatalmas aritmetikája, amelynek ugyanolyan hullámai vannak, mint az óceánnak, és a kis hadonászó próféta ezekt l a hullámtaréjoktól emeltetve most elindult a feltartóztathatatlan rohamra, mellyel meghódítja a világot. Mert, hogy higgadtan kimondjuk, eljött Mohamed és az vallásának ideje. A judaizmus beleveszik a dühös, g gös szám zöttek megfoghatatlan anyagába, akik saját maguk kitalálta gettókba vannak zárva, és univerzális embergy lölettel készülnek az univerzális mártíromságra. A nyugati kereszténység azzal van elfoglalva, hogy a frankokat, az alemannokat, a szászokat és a keltákat leszoktassa a gyilkosságról, a lopásról, a paráznaságról. Keleten viszont belemerül a hatalom és a gazdagság paradoxonába, képtelen gyógyírt találni a teológiai betegségek százaira; a hívek megmagyarázhatatlan, de létez késztetése arra, hogy a szeretet helyett inkább a gy löletet válasszák a Birodalom egységének minden formáját megbontja, még a katonait és a gazdaságit is. De a kereszténység és a judaizmus már megmérgezte az általa érintett területek természetes vallásait Gibraltártól Bombayig. Nem térítették át a bálványimádókat, de szkeptikussá és apologetikussá tették ket; a régi istenek betegre sajnálták magukat. Az érem másik oldalán Arábia éhezik – de olyan lassúsággal, hogy lakói az éhezés és harag és nem az éhezés és gyengeség állapotában vannak. Rámutattunk a kereskedelemben zajló eseményekre; ráadásul a vidék klímája évszázadok óta egyre szárazabb. Babilon zsíros földjeit már sivatag borítja, a csatornákat befújta a homok, a városokat homokbuckák fedik. A hordaösztön még a sémiták emlékeiben él – csak néhány évszázada jöttek át Közép-Ázsiába – és próbál úrrá lenni a törzsi féltékenységeken, inkompetenciákon és félelmeken, ahogy egy új folyó keresi útját a sziklával borított szurdokokban. A történelem feltornyosodik a nagyhangú kisember mögött, s már hiába próbál megkapaszkodni. Foglaljuk össze, mit talált fel Mohamed. Egy törzsek fölött álló egységet; egy aritmetikus teológiát, amely helyettesíti a komplikált és hiteltelen törzsi isteneket; hajtóer t, Paradicsomot, z félelmet. Poklot, imákat, egy olyan etikát, amiben mindaz megtalálható, amire az emberek vágynak; még néhány élelem tiltását is, amely nélkül egy vallás sem lehet meg; eltüntette a haláltól való félelmet, amely eddig megbénította az arab ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 123 -
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA harcosokat, és nemsokára tízszeresére növeli fosztogatási vágyukat azzal, hogy azt egyenesen kötelességgé teszi. Pozíciójának tartóoszlopa ekkor már saját híveib l, saját múltjából és a válogatott fanatikusokból állt, akik sietve visszatértek Abesszíniából a kompromisszum hírét hallva. Nem várhatjuk el egy vallástól, hogy feljegyezze, mi mindent mondtak a prófétának – be kell érnünk a puszta tények szokatlanul szinte krónikájával. Az emigráció; utána Mohamed kompromisszuma; három hónap múlva a visszatérés; aztán a “Sátáni versek” eltörlése egy újabb kinyilatkoztatással; és egy új, ádázabb harc kezdete. Mohamed békéje elszállt. A dühös koraisok elszánt kísérletet tettek arra, hogy Abu Tálibot elválasszák unokaöccsét l, “hogy Mohamedet a klánja nélkül hagyják”. Az id s férfi, bár most még az iszlám ellensége, visszautasította ezt, s t még tovább is ment. Családja válogatott ifjaival a Kábához vonult, meghallgatta a gy lést, majd követ ihez fordulva így válaszolt: “Mutassátok meg, mi van köpenyetek alatt!” Erre el rántották kardjaikat, és a magasba tartották ket. Aztán így szólt a koraisokhoz: “Hobálra, Al-Latra és Manatra mondom: ha megölitek, egy sem marad közületek élve.” Ezután a siker után Mohamed két neves követ t is szerzett. Hamszát, Abd Al-Muttalib id skori fiát, és Omárt, a város nagyhatalmú despotáját. A koraisok, a vérontást elkerülend , ünnepélyes bojkottba kezdtek az iszlám hívei ellen, ideértve Hásim egész klánját – hív ket és nem hív ket egyaránt – Abu Tálibtól Mohamedig. A tiltást írásba foglalták: “Nem vehetjük el asszonyaikat, és azok nem házasodhatnak közülünk; nem adhatunk el nekik semmit, és nem is vehetünk semmit t lük.” Ett l kezdve egy láthatatlan fal választotta el ket a várostól. Mohamed, kénytelen-kelletlen, mivel a küls események kényszerítették, és minden újabb történéssel egyre nagyobb lett a jelent ségük, új tervet eszelt ki. Eddigi üzeneteit Mekkának adta át; most a vásárban a zarándokoknak, f leg a zsidó keresked knek is prédikálni kezdett. Valahányszor ilyen körútra indult, ellenséges koraisok követték gúnyolódva és fenyeget zve; különösen egy “kancsal, kövér ember, akinek hosszú, leomló haja volt, és finom ádeni kelmékben járt”, és azt kiabálta: “Ne higgyetek neki, csak egy hazug renegát!” A saját nagybátyja volt, Abd al-Ozzo Abu Lahab, akivel együtt bojkott alatt állt. 127 A következ három esztend ben így bántak az igazhit ekkel, mialatt meghalt az odaadó Kádidzsa (i.sz. 619) és a jó nagybácsi, Abu Tálib is, aki haláláig h maradt Mohamedhez is és a bálványokhoz is. Az új helyzetben a próféta nagy igyekezettel dolgozott. Még a szomszéd városba, Al-Taifba is elment prédikálni – a lakosság homokot szórt rá és felháborodottan elzavarta. Több sikere volt Medinában, amely Mekka riválisa volt, tizenegy napi járóföldre északra. A medinai zarándokok nagy számban csatlakoztak hozzá: a városban a zsidók sokan voltak és nagy hatalommal rendelkeztek, ráadásul ebben a szakaszban nagyon rokonszenvesnek találták Mohamedet, akit egyfajta nemhivatalos hittársnak tekintettek. Az i.sz. 621es zarándoklat alatt 12 medinai vérszövetségi esküt tett a prófétának (nagy titokban), amelyet “az Akába esküjének” neveztek el. Ez az eskü a történet újabb fordulópontja. Mohamed fizikailag is elhagyta Mekkát, és szózatát az arábiai föld minden pontjához intézte: “Ti, emberek, mondjátok: NINCS MÁS ISTEN, CSAK ISTEN. Jutalmatok nem marad el. A tiétek lesz a hatalom egész Arábia fölött, az Al-Ajam (más országok) fölött, és ha meghaltok, úgy élhettek majd a Paradicsomban, mint a királyok.” A koraisok, látván politikájának eme részét – bár annak teljes kibontakozásáig és meger södéséig maguk sem tudtak meg többet – fokozták kicsinyes támadásaikat. Az igazhit ek Medina felé vándoroltak, mégpedig úgy, hogy éjjel indultak útnak, és bezárták házaikat. De az üldözés mértékét eltúlozták: a legkirívóbb eset, amely még humoros is (szerintem), a fáradhatatlan Abu Lahab ama tette volt, hogy felmászott a próféta házának tetejére egy vödör kecskebéllel, és ledobta azt a kéménybe mikor a próféta ebédet f zött. Mohamed kirohant a “sértéssel” egy hegyes boton, és azt kiabálta, hogy “miféle pallérozatlan szomszédság ez?” Ahogy a titkos emigráció folytatódott és utca utca után ürült ki, ellenségei fokozatosan közelítettek, egyrészt kíváncsiságból, másrészt túlmisztifikálták a dolgot: megsejtettek valamit és máris riadót fújtak. A riasztás már csak azért is veszélyes volt, mert valójában senki sem tudta, hogy mi is történik. Az egészet a keleti lázadásokra jellemz vészjósló titokzatossággal vitték végbe – a csukott ajtók egyre növekv száma olyan volt, mint valami terjed kór. Eljött a pillanat, mikor az igazhit ek közül már csak Mohamed és Abu Bekr maradt a városban, rendületlenül róva útjukat az utcákon, és úgy téve, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A koraisok titkos gy lést rendeztek. Megszületett a terv, ellenszavazat nélkül: minden törzs bevonásával küldöttséget állítanak fel, amely elmegy hozzájuk, majd a küldöttség tagjai óvatosan és egyszerre t rrel szíven szúrják ket. Egy igazi körbosszú terve. Mohamed és Abu Bekr vásári suttogások révén értesült a dologról, így lóhalálában megszervezték, amit már régóta terveztek: saját menekülésüket. Néhány sorban összefoglaljuk a hatalmas mitológiát, ami e menekülés köré – a nagy Hidzsra köré – szervez dik. A körvonalak meglehet sen egyszer ek. A Medinába vezet utat biztosan elzárták; ha nem, ott akkor is könnyen üldöz be vehetik ket, ezért úgy egyeztek meg, hogy a környéken bújnak el addig, amíg 127 Mohamed a legjobb stílusában válaszolt neki: Pusztuljon el Abu Lahab keze! És pusztuljon el maga! […] Lángoló t zben fog égni feleségével, a t zifahordóval együtt, akinek a nyakán pálmarost-kötél lesz. (111. Szúra) ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2005 - 124 -
Page 1 and 2:
KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA ÚJ VIL
Page 3 and 4:
HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 5 and 6:
Page 7 and 8:
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Bartók György : A görög filozó
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 127: HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. T
Page 179 and 180:
Page 181 and 182:
Page 183 and 184:
Page 185 and 186:
Page 187 and 188:
Page 189 and 190:
Page 191 and 192:
Page 193 and 194:
Page 195 and 196:
Page 197 and 198:
Page 199 and 200:
Page 201 and 202:
Page 203 and 204:
Page 205 and 206:
show all

KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?