KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA - Hollandiai Magyar Szövetség

HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR 45. TANULMÁNYI NAPOK - 2004. SZEPTEMBER 9-12. KULTÚRÁK TÉRHÓDÍTÁSA
fogja meg a köpeny egy-egy sarkát, és tartsa a megfelel magasságban. Mohamed maga irányította a
helyére a követ. 118
Akárhogy is történt – a körülmények természetes mechanizmusai vagy egy szerencsés véletlen folytán –
Mohamed elkezdett a város ügyeivel foglalkozni. Aggasztotta a zarándoklatok számának csökkenése és
ennek okai. Állhatatosan követte a helyi vezet k csoportjait, mikor azok megoldást kerestek egy-egy
utcasarki megbeszélés során vagy a szél el l a szent Kába mögé menekülve.
Mohamed kalandjának kezdete – vagyis közismertebb nevén a mohamedán vallás – ebb l a város sorsa
iránt érzett aggodalomból eredt. A pontosság kényes hívei elleneznék a triviális kifejezést, mely azonban
nagy precizitással adja vissza a lényeget: Mohamed egy “szül város-felfuttató” volt. Ez a koncepció számos
Mohamed életével és tanaival kapcsolatos eddig megoldatlan rejtélyre választ kínál, melyekkel a
legtudósabb teológiai magyarázat és a történelem legfinomabb apróságainak ismerete sem tud megbirkózni.
A terv a következ kb l indul ki: “Hogyan csábíthatnánk ide az egész világot, vagy legalább egész Arábiát a
Kába-k höz?” Az Egy Isten víziója, a vallások legnagyobb közös nevez je itt megoldás, nem pedig
els dleges inspiráció. Valójában a mohamedán hit azért lett vallás, mert Mekka mint zarándokváros
problémája vallási probléma. A találmányáért küzd ember elragadtatása és epilepsziája szimptómái egy
folyamatnak, melyet hol segítenek, hol visszatartanak. Ha egy rotaryánus fájdalmas szellemi küzdelmeihez
hasonlítanánk ket, aki éppen egy hatásos szlogent keres szíve városának, az talán tiszteletlenség lenne
(és, sajnos, elköteleztük magunkat e tanulmányfüzér elején, hogy nem leszünk tiszteletlenek), de
semmiképp sem tréfa – és hiba sem.
Így Mohamed belevágott a világ legveszélyesebb vállalkozásába, a vallásalapításba. A józan eszét
használta. A józan eszét, amely annyira merev és fantáziátlan volt, hogy leginkább az aritmetikához
hasonlítható. Kolumbusznak legalább volt három használható hajója. Mohamed a szenvedély, az álom, a
rémálmok világába kalandozott, a hármasszabály szerint. Egyedül sétált, a kezével csapkodta a leveg t,
titkos gondolatokon izzadt: egy olyan terven, melyet éjszakánként Kádidzsa buja szimpátiájába ajánlott, mely
által – talán a bedávin bálványimádók egy részének számlájára (akik gyakran olyan szegények voltak, hogy
patronálásuk nem sokat ért volna) – a Kábához vonzhatja a zsidók millióit, a Szíriában látott keresztények
egész gyülekezeteit, Róma és Új Róma végtelen óceánjának halait. Tíz éven át senkinek sem szólt terveir l
a feleségén kívül. El ször is, a legenda szerint Mekkát nem Ábrahám alapította-e? Aztán Hágár, a szolgáló,
mikor a feleség, Sára dühe el l menekült Izmaellel, nem fedezte-e fel a Zem-Zem forrást és nem ivott-e
bel le? Ezek – mondta Mohamed – Mekka igazi kezdetei, és naggyá teszik Mekkát, mint a nagy st, aki
feljegyezte ezt a történetet. Hiszen a keresztények és a zsidók is tisztelik Ábrahámot! De k sosem fognak
eljönni és megnézni a templomot és a fiú bölcs jét, ha folytatódik az abszurd és kiszámíthatatlan
bálványimádás, számtalan bálvány imádása Mekkában. Minden m velt nép, akit láttam, legyenek bár zsidók
vagy keresztények, tudják a nyilvánvaló tényt, hogy csak egy Isten van. Hobálnak és démoni barátainak el
kell t nnie! Nincs más Isten, csak Allah.
És Mohamed az prófétája. Nagy tervének kidolgozása folyamán egyre inkább belemerült a kérdésekbe.
A város zaja zavarta – mindig is zavarta a zaj, a mennydörgés, a jövés-menés vagy a háború. Így aztán
hosszú id re a város közeli terméketlen, szeles hegyekbe vonult, f képpen a Hira-hegyre, egy cukorsüvegalakú
kiemelkedésre, amely három mérföldre található Mekkától. Kádidzsa is elkísérte. A városban zsidók
társaságát kereste – sokan voltak – és beszélgetett velük; és Zaidot is gyakran kérdezte, aki a szolgája és
barátja volt – alacsony sötét ember lapos orral – aki keresztények rabszolgája volt, és elmondta neki
mindazt, amit e hitr l tudott. Mohamed jobban ismerte a zsidó teológiát, étkezési és egészségügyi
tanácsaikat, és legf képpen a Messiás-várás volt az, ami megdöbbentette. A keresztények is, ahogy Zaid
zavaros emlékezései utaltak rá – egy eretnek szíriai család kusza tanításai nyomán – szintén egy prófétát
vártak, a Vigasztalót. 119 Amely ferdítve Periklutos, arabra átültetve Ahmed, a “dics ”, Mohamed saját
nevének egy változata.
Ezek az utalások, ha természeténél fogva nem is volt benne ambíció, elültették Mohamed egyszer
sémái között a vezetés, a személyes vezetés gondolatát. A vallás alapja a pap, épp annyira mint az isten;
Mohamed stílusában ez annyit jelentett, hogy a városnak egy Prófétára és egy Istenre van szüksége. Mikor
az embrió idáig fejl dött, a kemény gondolkodásból fakadó elkeseredés a költészetben talált kiutat: a Korán
korai Szúráinak költészetében, melyek olyannyira különböznek a közhelyes prózától, amit b ségesen ontott
miután az intellektuális feszültség alábbhagyott. Valóban, ezeknek a különös és nagyszer verseknek már
maga a formája kinyilatkoztatja az embert, ami felment a további részletezés alól. Félelmetes, ahogy
önmagát gondolkodásra hergeli, ahogy pattanásig kidagadnak az erek a homlokán; a különös és elemi erej
eskü-képlet, amellyel kezd dnek; és a héber vagy keresztény tanok középszer reprodukálása, amelynél
messzebbre, akárhogy is próbálkozik, nem jut. Így például a 100. Szúra (a Korán fejezetei rendszertelenek):
118 Ezért kapta a Kiválasztott (El-Amin) nevet.
119 (Angolul Paraclete. A fordító megjegyzése.) ld. János 16:7.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 119 -